Part
1 1| levegőt a földnek illata hatja át. A kéklő magasságban pacsirta
2 1| pipacsok remegve hajlanak át egymás vállán. A folyókák
3 1| felhőgomolyag csakugyan úgy vonult át az égen, mintha valami benne
4 1| vagyis hogy a zuhogó esőn át elfutott a félszer alá.~
5 1| ereszkedő diófa lombjain át a kertemet.~Micsoda sokadalma
6 1| ha ember ment a legelőn át, akárha a nagyságos úr is,
7 1| kút egy kihúzott égnézőn át a magasságot vizsgálná.
8 1| udvarra. Szőnyegként vonul át a földön, s ráterül a szomszéd
9 1| négylovas hintója robog át a falun. A báró maga hajtja
10 1| faluban: ő. Egy-két éven át becsukogatták, aztán megtették
11 1| jártam így egyszer - veszi át a szót Szanyi Antal -, csakhogy
12 1| rávetette. Azután a lábát tette át a szamáron és nagyot indított
13 1| különös szomorúság borzong át a lelkemen. Nemcsak a lelkemen:
14 1| aztán most a két Kevi vette át: megmérték két földnek a
15 1| megborzolódik az erdő: suhogva száll át rajta egy láthatatlan óriás.
16 1| Rozi rámosolyog a könnyein át a fiúra.~A vak koldusunk
17 1| szellemét látnám az ablakon át közeledni. De ő nem jön
18 1| Azután megint más dűlőre tér át a beszéd: nem vesz ő azon
19 1| papot a deszkahasadékon át, amint az a kerten által
20 1| ünnepi mozdulattal veszi át a tollat. Az ünnepi mozdulatán
21 1| történetek délibábjátéka vonul át az elméjén. Az ő történetei
22 1| a kocsiról, és a legelőn át toronyirányban bandukoltam
23 1| Igyen fölpáncélozva mentem át estefelé Fejérékhez. Az
24 1| bársonyos bútorok között éljem át az életet, és hogy olyan
25 2| hat rá - akkor a könnyein át mosolyog.~Ahogy végigpillantok
26 2| kalapomat, botomat. Megyek át a patakon, a falu alsó részén.
27 2| hűs szélfuvalom szállana át.~Mélységes csönd.~És minden
28 2| a kertek alján a legelőn át, látom, hogy egy piros kötényes
29 2| bizonyosan macska futott át a háztetőn.~No, ez annyiban
30 2| mondja halkan, és én adom át a szót a kutyának. A kutya
31 2| nem szól, ő zenél az orrán át:~- tnde-tnde...~És a kis
32 2| ártatlanságokat? Hiszen nyáron át a mezőn, az utcán, udvarokon
33 2| a vásárról.~Hogy a falun át két árok közt haladunk,
34 2| arra kértek, hogy menjek át hozzájok vacsorára.~Átmentem.~
35 2| fejet viselnie egész életén át, mintha valami ördög csúfságul
36 2| kissé meg is dőlt, mintha át kívánkozna telepedni a szomszédba.
37 2| szemléltem őt a kerítésen át. Nem sajnálta más senki.~
38 2| brümmentett, aztán a könnyein át Micóra mosolygott. A macska
39 2| feje be volt a fél szemén át kötve sárga kendővel. Dolgozott,
40 2| töri-vágja a földet napokon át érte, aztán egy éjjel elszórja!
41 2| Én két ötforintost adtam át Tóth Antalnak.~- Jól eltegye.
42 2| esküdt harminc esztendőn át. Neki is érdeme, hogy fölépült
43 2| A nyitva hagyott ajtón át lehet látni, hogyan gyónik
44 2| homályra pillantott az ablakon át. És szólt, mintha folytatna
45 2| szomszédból is a mi udvarunkon át jártak a misére.~Egy jómódú
46 2| valami gyerektől küldjem át, vagy hogy magam vigyem
47 2| vagy hogy magam vigyem át hozzájok.~Aztán jött a tavasz.~
48 2| ördögnek.~Hát a következő estén át is adtam neki a kendőt.
49 2| liliombokrot öleltem volna át, s a tavasz minden balzsamos
50 2| köztünk volt. Ő nem jött át, én se léptem át hozzá.
51 2| nem jött át, én se léptem át hozzá. Féltem az apjától.~
52 2| akart átjönni, én mentem át a pajtájukba. Teli volt
53 2| hallgatni egész éjszakán át két lelkiismeretnek a tiltakozó
54 2| legény jött, a nénje futott át érte.~Egyszer azt mondja
|