Part

 1  1|           és hozzáfog a költéshez.~Milyen büszke aztán, mikor először
 2  1|          Óh a kis együgyű munkások milyen jó kedvvel és mennyi buzgalommal
 3  1|           a frissen nyílt virágot? Milyen sietéssel ereszkednek egy-egy
 4  1|            illatozza be a levegőt.~Milyen furcsa, mikor az iskola
 5  1|         van.~- Hát mondja el, hogy milyen?~- Milyen? Hát olyan, mint
 6  1|          mondja el, hogy milyen?~- Milyen? Hát olyan, mint minden
 7  1|           vótam. Mondok, mögnézöm, milyen a barboncás? Mert sokat
 8  1|        kisleányát olvasni tanítja.~Milyen különös így nyári reggeleken
 9  1|           a bokorban.~- Nézd csak, milyen fekete a szeme! - mondja
10  1|        Magda mosolyogva nézi, hogy milyen fekete a szeme a fiának.~-
11  1| asszonynéném - mondom Kevinének -, milyen csatában vagyunk itten.
12  1|         Kevi bácsi nem akar. Pedig milyen dicsőség lenne ott a külső
13  1|           le.~- Fejemet? Hát aztán milyen leszek én kéz meg láb nélkül?~
14  1|         vacsorát készít az urának. Milyen fürge árnyék, milyen hajlékony!
15  1|       urának. Milyen fürge árnyék, milyen hajlékony! Hova lesz ez
16  1|           bús elmerengésbe mélyed.~Milyen szomorú tud lenni a madár!
17  1|             látod a többi pajtásod milyen vidám. Itt van ám Tabi Jóska
18  1|      kenyeret. Barnát cserél azon. Milyen jó parasztfiúnak lenni!
19  1|      rajtam függ. Mennyi kék szem! Milyen tiszta, igaz, becsü­letes
20  1|          paraszt - mondják azok -, milyen hosszú hajat eresztett!
21  1|      fiúcska is megtanulja idővel, milyen nyakkendő való a szmoking
22  1|               gondolja a fiú -, és milyen kacska­ringó­san, nehézkesen
23  1|     szobából csendítés hallatszik. Milyen különös a hangja ilyenkor
24  1|          házi tigrisnek a fonását. Milyen boldog és elégedett tud
25  1|           A nyáron sokszor láttam, milyen kedvvel lépked a violák
26  1|        alatt. Rám néz és mosolyog. Milyen különös mosolygás! Az egész
27  1|     érezném magamat. Tanítóné! Oh, milyen szomorú cím ez, kisasszony
28  1|      szomorú cím ez, kisasszony és milyen szomorú állapot! Kell egy
29  2|            engem is megvidámított. Milyen bohó a gyermek! S micsoda
30  2|            szét az emberek között.~Milyen finom az arca ennek a kis
31  2|           a kis parasztgyermeknek! Milyen nagy, tiszta kék a szeme!
32  2|          nagy, tiszta kék a szeme! Milyen finom vonalú az orrocskája!
33  2|        finom vonalú az orrocskája! Milyen hullámos rajzú a kis piros
34  2|         rajzú a kis piros ajaka! S milyen vele született bájos a fejének
35  2|      mosolygó arccal táncolnak.~De milyen könnyű a forgásuk! Mint
36  2|           meg. Gyönyörködöm benne. Milyen boldogság szépnek lenni!
37  2|        fejét -, látod, a kis ifiúr milyen tiszta! A Micó is mosdik,
38  2|            A Micó is mosdik, nézd, milyen szépen.~Andris még egyet
39  2|      másikat. Micó volt az anyjuk. Milyen furcsán nézett ránk a Micó!~-
40  2|         menjen az asszonyért, hogy milyen kár érte, milyen rendes,
41  2|  asszonyért, hogy milyen kár érte, milyen rendes, dolgos teremtés
42  2|           ahogy ránéz, látja, hogy milyen csinos menyecske ez az asszony!
43  2|           ember szorgalmasan.~Lám, milyen a sors is: ezt az embert
44  2|     akaratlanul és néznem kellett. Milyen finom arc! Milyen tiszta,
45  2|         kellett. Milyen finom arc! Milyen tiszta, nyugodt és jóságos
46  2|         neki. Értették egymást.~De milyen más az igazi parasztnóta,
47  2|  figyelmeznek rája. A gyermek lába milyen formás! És a parasztleány
48  2|             És a parasztleány lába milyen tökéletes! Persze csak húszéves
49  2|     mondtam neki:~- A kezed forró. Milyen forró a kezed!~És ő hallgatott.~
50  2|           ezzel nem vétek ellened. Milyen sima az arcod, milyen szép
51  2|     ellened. Milyen sima az arcod, milyen szép a te szemed!~És akkor
52  2|          verset. A vakok szerelme. Milyen hang­zatos cím lenne! A