1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2446
Part
1001 1| pitvarból kihallatszik olykor az öreg Keviné halk zokogása.~
1002 1| És így végződik:~- „Az Úr megszabadít téged, és
1003 1| Úr megszabadít téged, és az ő jósága fölvesz a mennyország
1004 1| a mennyország örömébe.”~Az öreg már ekkor félig lehunyt
1005 1| mozdulatlan viaszalakként feküdt az ágyon.~Mikor a pap elment,
1006 1| a pap elment, fölemelte az ujját az öreg és az ajkai
1007 1| elment, fölemelte az ujját az öreg és az ajkai mozogtak.~
1008 1| fölemelte az ujját az öreg és az ajkai mozogtak.~A feleségének
1009 1| A kardomat - susogta az öreg.~- Odatesszük - rebegte
1010 1| rebegte könnyben fulladozva az öregebbik fiú.~Mert egy
1011 1| nagyapót és megcsókolta.~Az öregember szempilláin két
1012 1| messzebbről jöttekkel is.~A bakter az ajtófélfához támaszkodva
1013 1| nagykendős asszony megfogta az öreg kezét:~- Pali bácsi.~
1014 1| öreg kezét:~- Pali bácsi.~Az öreg fölemelte a szempilláit.~-
1015 1| fölemelte a szempilláit.~- Az Ilkámat csókolja majd meg
1016 1| meg odafenn...~Leánya volt az Ilka az asszonynak, egyetlen
1017 1| odafenn...~Leánya volt az Ilka az asszonynak, egyetlen kis
1018 1| Még valamit mondott volna az asszony. (Mit akarhatott
1019 1| hangja elcsuklott. Kezét az arcára tapasztotta. Elfordult.~
1020 1| Azután egy subás ember lépett az öreghez:~- Pali bácsi, mondja
1021 1| izenőnek engedett helyet.~Az öreg hallgatta mindezeket
1022 1| öreg hallgatta mindezeket az izeneteket, csak a szeme
1023 1| rezgéséről lehetett látni, hogy az élet még nem hagyta el.~
1024 1| A felesége ott térdelt az ágy előtt és fogta az öreg
1025 1| térdelt az ágy előtt és fogta az öreg kezét. Egyszer aztán
1026 1| és nagy jajjal ráborult az agg ember mellére.~A bakter
1027 1| bakter kifordult a pitarból. Az udvaron megtörülte öklével
1028 1| véka gabonát és fölrakták az iskola padlására. Attól
1029 1| csapófa levisz a vékáról, az a kamat. Hát ez a mi takarékpénztárunk.~
1030 1| napján van a közgyűlés. Akkor az iskola tájéka jövő-menő
1031 1| vagy egészen is kifizetik az adósságot.~Csak az egy Tóth
1032 1| kifizetik az adósságot.~Csak az egy Tóth Antal jön üres
1033 1| nyáron a jég csúfolta meg. Ő az egyedüli, aki nem biztosított.~-
1034 1| mikor a jég lecsördült az égből, ugyancsak hajigálta
1035 1| égből, ugyancsak hajigálta az udvarra a baltát meg minden
1036 1| három véka rozsot. Én addig az írást készítem meg:~„Alólírott
1037 1| aztán én írok helyette. Ez az érintés szent. Az illetőnek
1038 1| helyette. Ez az érintés szent. Az illetőnek a lelke átszáll
1039 1| szótlanul és kedvetlenül állott az emberek között. Széles bölény
1040 1| ember tib-láb és beszélget az iskolában. A szóra valamennyien
1041 1| pipáját elővonja. Közelebb lép az asztalhoz. Lássuk no! Bizony,
1042 1| mozdulattal veszi át a tollat. Az ünnepi mozdulatán azt értem,
1043 1| levegőben előre hozzáilleszti az ujjait. Aztán meg úgy tartja,
1044 1| végigsimítja. A két könyökét az asztalra teszi.~- Hová írjam? -
1045 1| komolysággal.~- Ide - mondom -, az aljára.~Megmártja a tollat
1046 1| olyan mozdulattal, aminővel az ázott kalapot szokták meg
1047 1| pindurka pántlikát csinál rá. Az így megmunkált hórihorgas
1048 1| szippant és újra leteszi. Az ó betű hasonlóképpen lesikerül.
1049 1| között, de azért jól van az. Fodor András egy aujnya
1050 1| fejbiccentéssel fejezi ki rá az elismerést.~A pipák meg
1051 1| elismerést.~A pipák meg az arcok figyelemmel hajlanak
1052 1| arcok figyelemmel hajlanak az asztal fölé. Tóth Antal
1053 1| S fölkel és úgy elsiet az iskolából, mintha hajtanák.~*~
1054 1| este. Rakja a könyvet, meg az orvosságot az asztalra.~-
1055 1| könyvet, meg az orvosságot az asztalra.~- Hát az islóg? -
1056 1| orvosságot az asztalra.~- Hát az islóg? - kérdi Burucz András.~-
1057 1| kérdi Burucz András.~- Tyű, az áldóját - feleli Fodor föllebb
1058 1| csak egy hőbölygős barát. Az dacból maradt ott. Azt mondta:~-
1059 1| veletek, míg ki nem adjátok az idei bocskorbőrt!~Azoknak
1060 1| sóhajtozott.~Annak a barátnak az elbeszéléseiből jegyezték
1061 1| tűz mellett, azt mondja az egyik magyar:~- Ejnye, de
1062 1| magas ez a torony!~- Majd az égig ér - feleli a másik.~-
1063 1| feleli a másik.~- De mi lehet az ott a tetején, az a fényes?~-
1064 1| lehet az ott a tetején, az a fényes?~- Valami madár
1065 1| a fényes?~- Valami madár az. Lehet, hogy aranyból van.~-
1066 1| markát. A vállalkozás tetszik az alant állóknak: figyelemmel
1067 1| minden mozdulatát.~*~Amint az első hó leesett, megkezdődik
1068 1| leesett, megkezdődik a fonás. Az idén Fodorék is adtak a
1069 1| helyet. Amint szétterül az esti homály, látom, hogyan
1070 1| legény, köztük Kevi Imre is. Az asztalon faggyúgyertya égett.
1071 1| mondták egyszerre öten is.~Az öregek persze több mesét
1072 1| bajuszát -, elmondok egyet.~Az asztalnál ült. Valami egy
1073 1| kezdhették a mesét másképpen. Az Attila regősei, a Szent
1074 1| itt mindenki. A legények az asztal körül, a leányok
1075 1| jutott Fodor Andrásnak, az mind egymás tetejébe került -
1076 1| mondta, hogy ahhoz megy, aki az égigérő fának a legfelső
1077 1| nem volna mese a mese, ha az ötvenedik szöggel hozzá
1078 1| végéhez. A kanászlegény az ötvenedik szögnek beverése
1079 1| öreganyádnak szólítottál - mondta az öregasszony -, különben
1080 1| András megmagyarázza, hogy az öregasszonynak emberevő
1081 1| agyaras étvággyal szimatolja az idegen szagot.~No, a kanászlegény
1082 1| kanászlegény megmenekül.~Az öregasszony elrejti őt:
1083 1| szöget kér.~Este, mikor az ötven szög megint elfogy,
1084 1| Este aztán egy városba jut. Az már rendes város. Ott is
1085 1| házasodnak, a fél ország az övék. A kanászlegény a király
1086 1| a Kevi Imre kezében van az. Kevi Imre elpirosodott
1087 1| Mondtam! Mintha itt se volnék!~Az orsót csókkal kell kiváltani.
1088 1| hiába. A mese szünetel, míg az orsókiváltás megtörténik.
1089 1| nekem ötven szöget.~- Minek az magának? - kérdi a királyasszony.~-
1090 1| Hát nem egyébre köll az - feleli a király -, hanem
1091 1| nekem valami nagyon kellene az az alsóországi királyleány -
1092 1| valami nagyon kellene az az alsóországi királyleány -
1093 1| egybefolyik egyik a másikkal. Az ember nem tudja, valóban
1094 1| De ilyenkor mindegy is az. A lángok játszanak a tűzben.
1095 1| A gondolatok játszanak az ember elméjében. Rend nélkül
1096 1| végül vörösen izzó parázs az egész, kezdetben tündöklő
1097 1| végtelen mélynek látszik. Az apró lángok föllebbennek
1098 1| Csak hunyorog. Néha fon. Ez az ő éneke. Mikor így fonva
1099 1| de mégis kedves melódia az ő dorombolása, a megelégedésnek,
1100 1| ümmög több hangot egynél, de az az egy hang a boldogság
1101 1| több hangot egynél, de az az egy hang a boldogság hangja; -
1102 1| unalmas és nem fárasztó, mint az emberi hangversenyek.~Így
1103 1| kályhatűztől. Épp úgy gyönyörködik az aranyló parázsban, mint
1104 1| történetek délibábjátéka vonul át az elméjén. Az ő történetei
1105 1| délibábjátéka vonul át az elméjén. Az ő történetei bizonyosan
1106 1| elnyújtózkodva melengeti az ő rozsdaszínű selymes bundácskáját,
1107 1| szaglálja meg-megállva hol az egyiket, hol a másikat,
1108 1| napsugár. A kályha verőfénye az egyedüli, ami emlékeztet
1109 1| a vágyak pihennek. Mikor az ember nem gondol a holnapra,
1110 1| melegáramlatában üldögélve nézem az örökszép parazsat, arra
1111 1| szomorúan nézem őt vissza.~Mert az egyedülvalóság nem is nézhet
1112 1| másképpen, mint szomorúan. Az egyedülvalóságnak hosszú
1113 1| egyedülvalóságnak hosszú az árnyéka. Az egyedülvalóságnak
1114 1| egyedülvalóságnak hosszú az árnyéka. Az egyedülvalóságnak árnyéka
1115 1| egyedülvalóságnak árnyéka az a gondolat, hogy nem fogunk
1116 1| gondolat, hogy nem fogunk soha az életben találkozni azzal,
1117 1| álmainkban mindig találkozunk.~Ez az árnyék engemet se hagy el.
1118 1| Ha volna olyan valaki, az már rám nézett volna és
1119 1| ülök belemulandó árnyék az árnyékba; puszta értéktelen
1120 1| mozognak benne a templom felé.~Az ablakom előtt egy-két kisebb
1121 1| A kis árnyékok betérnek az iskolába. Kisködmenek, nagycsizmák.
1122 1| Kisködmenek, nagycsizmák. Az arcát egyiknek se látom;
1123 1| egyiknek se látom; de már az alakjáról, mozdulatairól
1124 1| tűz pirosló fényt áraszt az arcára.~- Ég már - mondja,
1125 1| pitvarban mankókoppanások. Ő az.~- Hoztál? - kérdi egyszerre
1126 1| sötétben.~- Hoztam - feleli az érkezett hangja -, kinél
1127 1| gyereknél van télen-nyáron. Az egyujjnyi kis gyertyamaradék
1128 1| kályha vállára tevődik.~Az iskolát gyönge világosság
1129 1| világosság árasztja el.~Az előbbi sötétség helyén látszik
1130 1| mint valami görögdinnye áll az asztalon.~A gyerekek rá-rátapogatnak
1131 1| küszöbön.~A Gönczöl gyerek az. Lecsapja a süvegét a padra
1132 1| Beilleszti a tollat és szétteríti az irkáját. A tollpróba általános
1133 1| gyorsan felnyal -, aztán az írás egy takaros G betűvel
1134 1| Lelkifegyvertárak fekszenek. Az oltáron minden gyertya ég,
1135 1| Imitt-amott bele-beleköhög az ájtatos csöndbe egy-egy
1136 1| a könyvvel a pap előtt.~Az orgona mély búgással ered
1137 1| violaszínű miseruhában áll az oltár előtt. Leteszi a kelyhet,
1138 1| a kelyhet, aztán lemegy az első lépcsőre, hogy elmondja
1139 1| azt a zsoltárát, amelyben az az oltárhoz visszatér.~Akkor
1140 1| a zsoltárát, amelyben az az oltárhoz visszatér.~Akkor
1141 1| visszatér.~Akkor meglágyul az orgona hangja. A sok száz
1142 1| hajnal! -~Kit így köszöntött az angyal:~Üdvözlégy teljes
1143 1| Végigreszket idegeimen az a mennyi szent érzés, amely
1144 1| gyermekkoromban áthatott, mikor az első hajnali misén ezt az
1145 1| az első hajnali misén ezt az éneket hallottam. De micsoda
1146 1| toll és micsoda erőtlen erő az emlékezet, hogy egy éneket
1147 1| hangokra nincs szavunk, mert az ének hangjai egy alaktalan
1148 1| földi látogatásáról szól, az ének a képzeletnek egy olyan
1149 1| szárnyazott sejtelmeivel juthat el az ember.~A második ének szintén
1150 1| Neveltettél óh Mária! ~Ezt az éneket nem csinálhatta latin
1151 1| nyakkal fújja mellettem az énekét. A gyerekek is odalenn
1152 1| hallgatnak. Bibliai áhítat van az egész templomban.~Mert hát
1153 1| templomban.~Mert hát szép is volt az, mikor az Úr elküldötte
1154 1| hát szép is volt az, mikor az Úr elküldötte az ő követét
1155 1| mikor az Úr elküldötte az ő követét a fényes magasságból
1156 1| JÉGVIRÁGOK~Az ablakomon jégvirágok. Micsoda
1157 1| minden ablakot befest ezekkel az álomvilági fehér növényekkel!
1158 1| mégis igazak és bájosak. Hol az a festő, aki egyetlenegy
1159 1| körülvakarok a késemmel az ablakon. Akkor látom, hogy
1160 1| ezeknek nem volt egyebük, csak az a kis termésük. Öt család.
1161 1| módban nőtt fel a többinél. Az apja a báró mindenese volt
1162 1| olyan kenyér, amit nem kér az ember a Miatyánkban. Gyékényből
1163 1| Gyékényből őrlik. Olyan mind az öt család, mintha a temetőbe
1164 1| karonülő gyerekével megyen az úton. Nem tudom, hova megyen.
1165 1| szokott térdepelni. Talán az orvoshoz, mert beteg az
1166 1| az orvoshoz, mert beteg az a kis ember a karján. Olyan
1167 1| Olyan gyönge, hosszúkás az arca ennek az asszonynak,
1168 1| hosszúkás az arca ennek az asszonynak, hogy kifehérlik
1169 1| liliom a tulipánok közül. Az orra finom, vékony orr,
1170 1| vékony orr, s a szemén kék az árnyék.~Azt mondanám, hogy
1171 1| Köncölné sem köszönné meg az összehasonlítást: ő bizony
1172 1| összehasonlítást: ő bizony az igazat megvallva, bolondnak
1173 1| látom őt, amint ellovagol az ablakom alatt vagy pedig
1174 1| szilajan hajt, mintha a dombról az égre akarna fölcsusszanni.
1175 1| hogy férjhez ment. Ámbátor az is igaz, hogy a rokonok
1176 1| cilinkelése, lovak robogása. Az én ablakom előtt megállanak
1177 1| hozzám jön. Fázom, mikor az az asszony hozzám jön, pedig
1178 1| hozzám jön. Fázom, mikor az az asszony hozzám jön, pedig
1179 1| hozzám jön, pedig olyan, mint az eleven parázs.~A földesúrnál
1180 1| Szőke. Szemöldöke nincs is. Az orra hegyes és előrenyúlik
1181 1| beszélgetést, meglehet azért, mert az sz-et mindig f-nek ejti,
1182 1| sz-et mindig f-nek ejti, az r-et meg éppen nem mondja
1183 1| hogy jutottam zongorához. Az asztalosunknál találtam.
1184 1| zongora. A deszkájáért vette az asztalos a városban és szekrényt
1185 1| zongorámat megnézze. A kesztyűjét az asztalra dobja, s valami
1186 1| ismeri.~Különös, hogy a nők az ujjaik gyorsaságát többre
1187 1| zene úgy hangzott, mintha az ő érzelmeinek volna a kifejezése.
1188 1| is.~De elég gyönyörűség az is, ha az ujjait csodálhatom.
1189 1| elég gyönyörűség az is, ha az ujjait csodálhatom. Szép
1190 1| bírja soká. A zene meghalkul az ujjai alatt. Rám néz és
1191 1| Milyen különös mosolygás! Az egész feje, mindene mosolyog.
1192 1| mosolyog, a homloka is, az orrocskája is. Divatképen
1193 1| gyűrűjét nézem. Micsoda kincs az. Hogyan kerül az ilyen kincs
1194 1| Micsoda kincs az. Hogyan kerül az ilyen kincs a nagy urakhoz?
1195 1| tekintetem elé.~És amint így az arcára nézek, olyan, mintha
1196 1| mintha a báróné ment volna az imént az utcán - a báróné,
1197 1| báróné ment volna az imént az utcán - a báróné, haloványan
1198 1| A TÖRÖK-BANKÓ~A hó ropog az ablakom alatt.~Valaki jön.~
1199 1| akármi legyek, ha nem Borza. Az a: Borza János az öreg juhász,
1200 1| Borza. Az a: Borza János az öreg juhász, aki télen-nyáron
1201 1| Hideg van-e?~Hát valósággal az én jó Borza bácsim, a hamuszín
1202 1| Csókát, nem könnyű bajba vert az engöm!~A Csóka néven említett
1203 1| három hónap múlva nemcsak az én száz forintomat adja
1204 1| muzsikált a szájával, mígnem az annyukom kinyitotta a ládáját.
1205 1| egy vekszlit kétszázrúl, az aztán annyi, mint a készpénz.
1206 1| készpénz. Kérdöm tőle, hogy mi az a vekszli? Aszongya, török-bankó.
1207 1| török-bankó. Hát mondok, mi az a török-bankó. Az azt mondja,
1208 1| mondok, mi az a török-bankó. Az azt mondja, olyan bankó,
1209 1| Isten őrizze. Bizony mondok, az mögeshetik. Hát azt mondja,
1210 1| Hát azt mondja, írja ide az asszony is a nevét, ide
1211 1| a nevit. Hát oda kapart az annyuk is. Aztán azt mondja,
1212 1| takarékpénztárba. No mondok, az jó lesz. Hát ki gondolná,
1213 1| gondolná, hogy hiba volt az írásban?~- Bizony - felelem -,
1214 1| ráadást is adnak. Elolvastuk az írást. A bojtár is elolvasta.
1215 1| igen értöttük, de mondok, az mindegy, a számot mög löhet
1216 1| mönnyek be a pízér. Azt mondja az anyjukom, legjobb, ha béballag
1217 1| Mutattam a jegyző úrnak az írást. Azt mondja, arrul
1218 1| Azt mondja, arrul beszél az írás, hogy kend kétszáz
1219 1| Azt mondja erre, kendé az igazság, de azért mégis
1220 1| is azt mondja, hogy enyim az igazság, hogy fizetnék?
1221 1| kapjak?~- Nincs különben. Az igazság az volna, hogy kend
1222 1| Nincs különben. Az igazság az volna, hogy kend kapjon
1223 1| kapjon most, de a török-bankó az oka mindennek.~- A török-bankó?~-
1224 1| mindennek.~- A török-bankó?~- Az ám. Az olyan papiros, hogy
1225 1| A török-bankó?~- Az ám. Az olyan papiros, hogy aki
1226 1| aki legfelül írja a nevét, az nem fizet, aki pedig alább
1227 1| pedig a bankó hátára, hát az fizet.~- Csakhogy én oda
1228 1| törökbankón azt jelenti, az elfogadom, hogy a fizetés
1229 1| nem úgy gondoltam ám.~- Az mindegy. A városban nem
1230 1| csak azt nézik, hogy mi az írás?~- Hát az igazság kutya?~
1231 1| hogy mi az írás?~- Hát az igazság kutya?~Fölkelt.
1232 1| mérgesen zsebredugta a pipáját. Az ajtónál még egyszer visszafordult:~-
1233 1| nyert a rutlin?~- Én?~- Nem: az a Csóka.~- Nem tudok róla.~
1234 1| ropogott a lépései alatt. Az utca közepén megállott.
1235 1| temettünk el ottan. Ahogy az országútra érünk, a papom
1236 1| országútra érünk, a papom odaszól az Imre kocsisnak, hogy hajtson
1237 1| hogy hajtson lassabban.~Az idő szép enyhe volt arra,
1238 1| Falusi embernek nem sietős az útja, legfeljebb ha otthon
1239 1| megkínált.~- Tudja-e, mi az újság? - kérdezte, amikor
1240 1| szivarunk.~- Micsoda?~- Az uraságnak ma reggel vendége
1241 1| Hallottam, valami asszonyféle.~- Az. Leány. Csinos leány. Rokonféle.
1242 1| körül. Megértettem, hogy az ismeretlen leány azért van
1243 1| átmegyünk, meglátja. Idő múltán az anyjával is meg fog ismerkedni.
1244 1| anyjával is meg fog ismerkedni. Az apjával soha. Az anyja különben
1245 1| ismerkedni. Az apjával soha. Az anyja különben vagyontalan,
1246 1| kalapokat árul. De ez nem baj. Az uraság a szíve mellett tartja
1247 1| uraság a szíve mellett tartja az erszényét.~Elég volt.~Azt
1248 1| találkoztunk, meg mikor az eső esett. Gyerekkoromból
1249 1| Gyerekkoromból emlékszem, hogy volt az apámnak egy bagolyfej óra
1250 1| Fejér Pált először láttam, az az óratartó jutott az eszembe.
1251 1| Pált először láttam, az az óratartó jutott az eszembe.
1252 1| láttam, az az óratartó jutott az eszembe. Máskülönben szívem
1253 1| parasztgyerekek közé.~No, az, amit a pap mondott, megfordította
1254 1| a gorombaságig, ha kell. Az én boldogságom, az én belső
1255 1| kell. Az én boldogságom, az én belső gazdaságom nem
1256 1| én belső gazdaságom nem az övé.~Igyen fölpáncélozva
1257 1| át estefelé Fejérékhez. Az uzsonnakávénál ültek. Ott
1258 1| Ott ült a pap is. Ott ült az idegen leány is. Egy rózsaszínű
1259 1| valami németes hosszúság az arcában. Ezt láttam az első
1260 1| hosszúság az arcában. Ezt láttam az első pillantásra.~Tudja-e
1261 1| vajon, hogy miért van itten?~Az arca meg a tekintete nem
1262 1| feleltem nyugodtan, hidegen.~Az inas elővonta a sakkozóasztalt
1263 1| Hogy tetszik magának az én kis rokonom? - kérdezte
1264 1| kérdezte Fejér, mikor az első csatát befejeztük.~
1265 1| első csatát befejeztük.~Az arca, amennyire kilátszott
1266 1| szép lányt megláthasson az ember?~- Lánya válogatja.
1267 1| bosszankodás pirossága volt az. A tegnap szelíd, kék szemek
1268 1| int a kezével, hogy nem az. A női gyöngédségnek magától
1269 1| várostól engem is befogadnák az urak a társaságukba. Kérek
1270 1| becsüljük egymást, mintha az értékünk egyforma volna.
1271 1| a legkisebb. Engem illet az asztalnál is az utolsó hely,
1272 1| Engem illet az asztalnál is az utolsó hely, s a beszélgetők
1273 1| amely a paraszti osztályt az úri osztállyal egybeköti.
1274 1| a néptanító. Én szeretek az lenni, ami vagyok. Az én
1275 1| szeretek az lenni, ami vagyok. Az én foglalkozásom kedves
1276 1| folytattam elgondolkodva -, az nem lehetne más, csak ha
1277 1| Figyelemmel nézett rám. Az arcán valami férfias vonás
1278 1| állapot! Kell egy új ruha - az asszony nem mer kérni, mert
1279 1| lakásom is; két kicsiny szoba. Az egyikben alszom én, másikban
1280 1| egyikben alszom én, másikban az anyám. A szalonom és a dolgozószobám
1281 1| szalonom és a dolgozószobám az iskola. Ha a feleségemnek
1282 1| vendégei jönnek, hogyan ég az arca, mikor a szalmaszékre
1283 1| jobbat nem is kívánhat. Csak az úri osztály az, amely a
1284 1| kívánhat. Csak az úri osztály az, amely a jónál jobbat és
1285 1| gondja, s ebben telik el az élete. Kegyed komolyan néz
1286 1| Így falun elviselhetetlen az, hogy egyik ember kicsinyelje
1287 1| kedvetlenséget okozni azzal, hogy az vagyok, aminek látszom.~-
1288 1| pillogva -, és nem ismerem itt az emberek gondolkodását. A
1289 1| meg kacsát, mint itt van az udvaron, sohasem láttam.~
1290 1| udvaron, sohasem láttam.~Az arca, mikor így bizalmasan
1291 1| túl a tizenhaton.~Attól az órától kezdve jóbarátok
1292 1| beszélgettem. Különösen tetszett az neki, amiket a fákról, bogarakról,
1293 1| küzdenek és szenvednek, mint az emberek, édes figyelemmel
1294 1| Mióta bevették mindenesnek az urasághoz, mindig ott lóg
1295 1| felemeli a fejét és hozzám jön. Az arcával hozzám simul, s
1296 1| zsebkendőmmel a könnyeit -, az a szó, amit Tóth Antal mondott,
1297 1| ezzel fájdalmat okozhat. Az gyakran megtörténik, fiam,
1298 1| konyhából. Korpás dézsát vitt az udvarra, és kurtaszárú pipa
1299 1| kurtaszárú pipa füstölt az orra alatt. Hallotta, amit
1300 1| szemmel, csodálkozón. S az arca olyan halavány, mint
1301 1| elutazott. Visszautazott az anyjához Pozsonyba.~Fejér
1302 1| azt a kis falut és benne az egyszerű jó embereket. Azelőtt
1303 1| embereket. Azelőtt mindig az volt a kívánságom, hogy
1304 1| bútorok között éljem át az életet, és hogy olyan férjet
1305 1| hogy olyan férjet adjon az Isten, akinek előneve van
1306 1| virágokból.~De hát megengedi-e az Isten, hogy szegény asszony
1307 2| A HÓPEHELY~A föld az éjjel csonttá fagyott. A
1308 2| tollpihécske szállt volna el az ablakom előtt. Aztán egy
1309 2| pelyhekben a szürke felhők terhe: az első hó.~Az ablaknál álltam
1310 2| felhők terhe: az első hó.~Az ablaknál álltam és pipáztam.
1311 2| akarta hozni a markában az iskolába.~Hanem itt, hogy
1312 2| örülni, még a hóesésnek is!~Az örömük engem is megvidámított.
1313 2| lelke minden változás iránt! Az ő lelkük olyan, mint valami
1314 2| mosolyog.~Ahogy végigpillantok az iskolán, látom, hogy a második
1315 2| mosolygó szemű fehér egér. Ő az első a padban. Abban a padban
1316 2| vele. Mit tudnak sugdosni az ilyen kisleányok? Mit mosolyognak?
1317 2| megszólítás nem ritka ügy az iskolában; de aztán másodszor
1318 2| tudják a gyerekek. Hanem biz, az én Rozimat annyira izgatta
1319 2| a tanítás után maradjon az iskolában.~Akkor a mosolygó
1320 2| gyerekeket. Egyét sétáltam az udvaron. Aztán visszatértem
1321 2| helyén a második padban az első helyen és félkönyökére
1322 2| aggodalmas arccal nézett ki az égre.~Leültem az asztalomhoz
1323 2| nézett ki az égre.~Leültem az asztalomhoz és magam elé
1324 2| a saját szíve.~Oh, mert az ilyen foltos ruhájú kis
1325 2| egyenlően porciózta szét az emberek között.~Milyen finom
1326 2| emberek között.~Milyen finom az arca ennek a kis parasztgyermeknek!
1327 2| szeme! Milyen finom vonalú az orrocskája! Milyen hullámos
1328 2| volna a szalonoknak.~De haj, az emberi lélek is úgy száll
1329 2| hajlékába. A ruhája csak az, ami a nyáron volt: vörös-babos
1330 2| lennem, mert a csöndesség az első törvény az iskolában.~-
1331 2| csöndesség az első törvény az iskolában.~- Mit fogadtál
1332 2| én téged nem szeretlek!~Az arcán nem látszott semmi
1333 2| Eltámolyog.~Mikor kilép az ajtón, föl is emeli künn
1334 2| fiúcska, akit elküldtem az anyjához, azzal a hírrel
1335 2| virágoznak.~*~Amióta beteg az a leányka, mindennap elküldök
1336 2| patakon, a falu alsó részén. Az úton találkozom Alsó-Kováccsal.
1337 2| kilátszik a meztelen melle az inge alól.~- Hát kend most
1338 2| lábán, szerencsétlen!~- Az se igaz, mer állok! - mondja
1339 2| fölvenni.~A leányka ott fekszik az ablaknál. Egy sokszorosan
1340 2| Fekszik mozdulatlanul.~Az anyja ott sírdogál az ágyfejre
1341 2| mozdulatlanul.~Az anyja ott sírdogál az ágyfejre borulva.~- Ébren
1342 2| van? - kérdezem halkan.~Az asszony bólint:~- Ébren.~
1343 2| könnyesen, boldogan néz reám.~*~Az asszony kikísért a kapuig.~-
1344 2| keseregjen - mondom neki. - Az Isten nem fogja elvenni.~-
1345 2| a kötényével törülve. - Az ember most is a kocsmában
1346 2| ez a kis teremtés? Elitta az ember a nyáron a szentölt
1347 2| írtak a gyerekek, mikor az ablakom alatt nagy lépésekkel
1348 2| lélekharang.~Imre elhallgat.~Az iskolán mintha hűs szélfuvalom
1349 2| volt - mondotta -, mikor az első cséplőgépet vettük.
1350 2| erős, mokány ember volt az! Még a szeme is mindig kötekedésre
1351 2| mondom, csak tengődött. Eljön az aratás ideje. Fölállítjuk
1352 2| ugye a Mátyásné?~Fölemeli az arcát. Betegszín fehér arc,
1353 2| mosolygó macskaszem.~- Az vagyok - feleli rám bámulva.~-
1354 2| bámulva.~- Van-e sok munkája az urának?~- Sok? Kevés sincsen.
1355 2| kiáltás száll felénk:~- Rózsi!~Az asszony elmosolyodva pillantott
1356 2| beszélnek velem.~- Féltékeny?~- Az, a bolond.~- És most magát
1357 2| velem beszélt?~- Engem?~Az a hang, amellyel ezt a szót
1358 2| mondottam -, beszélni akarok az urával.~Az ember ott pipázott
1359 2| beszélni akarok az urával.~Az ember ott pipázott ingujjban
1360 2| Mátyás - mondom neki -, az asszonytól hallom, hogy
1361 2| megegyeztünk. Csak arra kért, hogy az asszonynak is adjak valami
1362 2| már ott állt a gép tetején az ember, s buzgón eregette
1363 2| megoldozott gabonakévéket a dobba. Az asszonnyal zsákokat és ponyvákat
1364 2| szomszéd tanyáról átjön az ispán. Feltűnik neki a menyecske.
1365 2| neki a menyecske. Míg én az asztagok rakásán rendelkezem,
1366 2| nagy szíjat ledobják.~Hát az történt, hogy Mátyásnak
1367 2| de lement a lába is.~Már az ősz elején jártunk, mikor
1368 2| nyomorodott meg, de énnálam, az is igaz.~Pénzt adjak neki?~
1369 2| lábáért.~Eltartsam holtig?~Az meg sok. Különben se kedves
1370 2| sok. Különben se kedves az ilyen féltékeny ember a
1371 2| városra: és hát maga muzsikál, az asszony meg szedi a pénzt.~
1372 2| Érdeklődéssel hallgatott. Csak az asszony említésére komorodott
1373 2| komorodott el a szeme.~- Az asszony? - mondotta búsan. -
1374 2| búsan. - Nem tudom, hol az asszony.~- Nem tudja?~-
1375 2| levegőbe intett, mint mikor az ember legyet hajt el magától.~-
1376 2| faduda. Úgy szólt, mint az orgona és cifra volt, mint
1377 2| házban egy kutya visít.~Én az állatsírást nem bírom. A
1378 2| a szivart is kifizettem, az állat egyre üvöltött. A
1379 2| hajoljak, s rá ne kiáltsak az állatkínzóra.~Hát ahogy
1380 2| visszatért a gazdája lábához. Az meg ahelyett, hogy megbocsátott
1381 2| kiáltom be a kerítésen.~Az ember fölemeli a fejét.
1382 2| ember fölemeli a fejét. Az arca ki van vörösödve. Megismerem
1383 2| hogy a faduda is ott áll az udvar sarkában, egy bodzafa
1384 2| sarkában, egy bodzafa alatt.~Az ember magyarázón folytatja:~-
1385 2| kutya, tízannyit keresnék. Az anyja már táncolt. De azt
1386 2| a fadudához és bizonyára az én tiszteletemre rákezdte
1387 2| kezéből a sapkát. Megfogta az árnyékbőrnél. Két lábra
1388 2| reám...~- Mátyás - mondom az embernek -, mennyiért adná
1389 2| Így került hozzám a kutya.~Az ember aztán elbeszélte,
1390 2| ismét összetalálkozott, és az ellopta tőle. Másodszor
1391 2| szóval nem bántottam. A kutya az más. A kutya nem érti a
1392 2| rávilágosodtam, hogy a kutya megérti az emberi beszédet is.~Veszett
1393 2| egyszer a faluban, s hogy az állatorvos nálunk járt,
1394 2| kutyát agyon kell lövetni.~Az én kutyám, hogy mindig mellettem
1395 2| vakkant. Odapillantok, hát az állatorvosra mereszti a
1396 2| Dehogy érti - felelte az orvos -, bizonyosan macska
1397 2| akkor legalább visszanyerem az árát. Mingyárt megbizonyítom.~-
1398 2| Éppen kint uzsonnáztunk az udvaron, s a kutya is ott
1399 2| kutya is ott bóklászott az asztal alatt.~- Hát - mondom
1400 2| tanfelügyelőre.~Valami öten ültünk az asztalnál. Az öspörös is
1401 2| öten ültünk az asztalnál. Az öspörös is ott volt. Mindnyájan
1402 2| láttuk: hogyan vergődik az ajtóban. A pipaszár persze
1403 2| ez, hanem ember.~(A pénzt az iskolának ajándékoztam.)~-
1404 2| kutyának külön tányérja volt az asztal alatt. Még az előbbi
1405 2| volt az asztal alatt. Még az előbbi gazdája rászoktatta,
1406 2| ahogy a tányérral kért az asztalnál, s mink belevetettük
1407 2| sehogysem akarták elhinni.~Az uzsonnánk hideg rántottcsibe
1408 2| egyszerre eliramlik. Be az ebédlőbe. Onnan be a konyhába.
1409 2| hozni. Mert hiszen csak az asztal alatt emelgette.
1410 2| egyszer érte, hogy visszaadná az öt forintot.~Csak annyit
1411 2| neki, hogy tagja vagyok az állatvédő egyesületnek.~
1412 2| A szőre meg borzolódik az ég felé.~- Hentzi - mondom -,
1413 2| ezen semmi nevetnivaló. Az állatnak csak azok a betegségei,
1414 2| azok a betegségei, amik az embernek. Egy test, egy
1415 2| városba érünk, mi történik? Az egyik házból kihangzik a
1416 2| Ponyatovszky nincsen a csatáján.~Az én kutyám hegyezi a fülét.
1417 2| irányába. Hát már akkor ott jár az én kutyám két lábon Mátyás
1418 2| Magam vagyok.~- Hogyhogy?~- Az az átkozott asszony megint
1419 2| vagyok.~- Hogyhogy?~- Az az átkozott asszony megint
1420 2| körül.~- Uram - mondotta az ember könnyektől nedves
1421 2| órakor negyedórai szünet az iskolában. Ha napos az idő,
1422 2| szünet az iskolában. Ha napos az idő, a gyermekek az udvarra
1423 2| napos az idő, a gyermekek az udvarra rohannak. A fiúk
1424 2| lovaznak; a leányok meg az apró fiúk összefogódznak
1425 2| Micsoda vidámság van ezeken az üde gyermeki arcokon! Ruhájok
1426 2| fadarab nem szól, ő zenél az orrán át:~- tnde-tnde...~
1427 2| sort, vagy új mozdulatot az ismert játékaikba.~Honnan
1428 2| kapják a nagyok?~Hozzák az aratásból.~Honnan kapják
1429 2| liliom játék versébe ez az új sor:~Édesem, sem, sem,
1430 2| attól fogva mindig ez járta az udvaron.~Cigány Laci is
1431 2| szeretem, ezt kedvelem,~Ez az én kedvesem!~S járnak egy
1432 2| fogalma a gyermeknek nem az, ami a felnőttnek, hát minek
1433 2| hát minek zavarnám meg az ártatlanságokat? Hiszen
1434 2| Hiszen nyáron át a mezőn, az utcán, udvarokon a négy-öt
1435 2| elvégre mind szocialista. Az egyenlőség érzése velünk
1436 2| korkülönbség szerint osztályozza az embereket. Hogy van hát,
1437 2| mert nagyon is szereti az egész iskola. Ő az egyetlen
1438 2| szereti az egész iskola. Ő az egyetlen például, aki sohasem
1439 2| Itt megint visszatérek az én falusi gyermekkoromba.
1440 2| akkor nyilvánvaló, hogy az az ő szeretője. A leány
1441 2| akkor nyilvánvaló, hogy az az ő szeretője. A leány pirul
1442 2| nyilvánítja, hogy igenis, ez az ő választottja.~Később,
1443 2| Később, mikor kikerülnek az iskolából, változik ez a
1444 2| meg is dobbannak ilyenkor. Az arcuk boldog és mosolygó.
1445 2| Hát mért éppen Cigány Laci az örökkön mellőzött?~De nem
1446 2| hogy nem lett volna így, de az is bizonyos, hogy a gyermekek
1447 2| de azért csak harisnya az.~Az első órán elhagyottnak
1448 2| azért csak harisnya az.~Az első órán elhagyottnak érzi
1449 2| könnycseppek hullanak. Azonban az óra végén a leányok csoportosan
1450 2| pillantást vet reá. De aztán az se foglalkozik vele többet.~
1451 2| Kissé ostoba még, látszik az arcán, hogy ünnepi érzéssel
1452 2| mint a tájékozatlan ember az idegen város közepén, de
1453 2| aztán mosolygóra változik az arca; látszik rajta, hogy
1454 2| Márton hajtja a lovakat. Az idő szeles, hát nem beszélgetünk.
1455 2| A sötétség egyre sűrűbb.~Az ilyen esti utazásokban van
1456 2| van valami mesebeli érzés. Az ember nem tudja, hol jár,
1457 2| kocsisom átkiált:~- Kend az, Kadari bácsi?~- Mink vagyunk,
1458 2| Marci - felel egy öreg hang.~Az Imádságos Kadari szólt,
1459 2| Imádságos Kadari szólt, az öreg negyvennyolcas, akinek
1460 2| vásárra, ruhaszekrényt vettek az árán. (Eladó leány van a
1461 2| Eladó leány van a háznál!) Az öreg az új nagyoltárképet
1462 2| leány van a háznál!) Az öreg az új nagyoltárképet ment megnézni.
1463 2| beszéltek otthon arról. Mert az lám olyan Krisztus, hogy
1464 2| sokan odavoltak gyónni. Az öreg is azért ment ma be.
1465 2| be. Meggyónt, megáldozott az eleven szemű Krisztus előtt.~-
1466 2| Mingyárt - feleli vissza az ifjabb Kadari -, csak ezen
1467 2| Kadari közibök csapott. Akkor az egyik ló előre ugrott, a
1468 2| ropogással fordul le a kocsi az árokba.~Az ilyen felfordulások
1469 2| fordul le a kocsi az árokba.~Az ilyen felfordulások ugyan
1470 2| felfordulások ugyan mulatságosak az olvasmányokban, de annál
1471 2| aggasztóbbak a valóságban.~Az asszony sikít.~Az ember
1472 2| valóságban.~Az asszony sikít.~Az ember káromkodik.~A lovak
1473 2| mind a hárman előkerültek az árokból.~- A fisonyér! Jaj,
1474 2| gyönyörű fisonyér! - jajgatta az asszony. - Tizenegy forinton
1475 2| Ne káromkodj! - morgott az öreg.~De hogy az asszony
1476 2| morgott az öreg.~De hogy az asszony jajgatott, Kadari
1477 2| azt a pogány teremtésit az apádnak! - fakad ki rá az
1478 2| az apádnak! - fakad ki rá az öreg -, mert úgy váglak
1479 2| fordulva folytatta:~- Ha az Isten akarja, hogy feldüljön
1480 2| Isten akarja, hogy feldüljön az ember, hát akkor feldül.~
1481 2| mintha a világ urának ezen az egész mai napon nem volt
1482 2| volna más gondolata, csak az, hogy Kadariékat a hídon
1483 2| Kadariékat a hídon felfordítsa.~- Az a fő - felelem -, hogy nem
1484 2| is ballag a kocsisommal. Az egyiknek fekete süveg van
1485 2| amint féloldalt hever. Az árok szerencsére csak egy
1486 2| nem esett baja, mindössze az egyik ajtaja nyílott ki,
1487 2| nyílott ki, hanem a rúd az eltört, meg az egyik kerék
1488 2| hanem a rúd az eltört, meg az egyik kerék is.~A süveges
1489 2| ránk világít.~Kadari sáros. Az öregnek a subája, alól,
1490 2| subája, alól, véres is. Az asszony, az a Szűz Mária
1491 2| alól, véres is. Az asszony, az a Szűz Mária kötényébe esett:
1492 2| gyöjjenek be hozzám. Az öreg véres; a kocsi összetört;
1493 2| beleegyezek - mondom -, de hát az öreg... Valami baja történt.~
1494 2| Valami baja történt.~Az öreg fel-alá mozgatta kezét,
1495 2| Magam is megindultam velök az idegen paraszthoz. Megnézem,
1496 2| Megnézem, mitől vérzik az öreg?~Az út rögös volt a
1497 2| Megnézem, mitől vérzik az öreg?~Az út rögös volt a házig, vigyázva
1498 2| között, a földön húzta.~Az öreg Kadari valami rögbe
1499 2| megint remegő hangon.~- Mi az, Kadari bácsi?~- A lábam
1500 2| hajlik.~- A sánta lába?~- Az.~De azért sántikálva ment.~
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2446 |