1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2446
Part
1501 2| beköti a legény a két lovat az istállóba. A szekrényt,
1502 2| Sültalmaillat, s bundaszag. Az öreg Kadarit székre ültetjük.
1503 2| ültetjük. A fia lehúzza az öregnek a csizmáját.~Hát
1504 2| Hát a térde zúzódott meg az öregnek.~- Van itt orvos
1505 2| orvos a faluban? - kérdem az idegenektől.~- Orvos nincsen -
1506 2| ember -, hanem a csordásunk, az ért mindenhez.~- Az nem
1507 2| csordásunk, az ért mindenhez.~- Az nem kell - felelem röviden.~
1508 2| őszhajú köhögős asszony.~Az ajtóban visszafordul:~-
1509 2| elővéve.~És ahogy leül ő is az asztalhoz, büszkén teszi
1510 2| feleli Soós Estván. - Az első házban két ágy van,
1511 2| és folytatja:~- Majd ha az öreget elláttuk, átmegyünk.~-
1512 2| elláttuk, átmegyünk.~- Ez az egy fia van? - kérdi az
1513 2| az egy fia van? - kérdi az asszony.~- Ez az egy - feleli
1514 2| kérdi az asszony.~- Ez az egy - feleli az ember.~-
1515 2| asszony.~- Ez az egy - feleli az ember.~- Szép, derék legény.~
1516 2| S nézi a gyertyánál.~- Az - mondja elbámulva az öreg -,
1517 2| Az - mondja elbámulva az öreg -, az a golyó, amit
1518 2| mondja elbámulva az öreg -, az a golyó, amit belém lőttek.~
1519 2| örömtől rezgő hangon rebegi:~- Az eleven szömü Krisztus fordított
1520 2| ádvent-vasárnapi litánia után az öreg Kadari mozog utánam
1521 2| templomból. Még mindig sántít az öreg. Tudna járni sántítás
1522 2| A feleségével volt itt az Estván. Mert tetszik tudni,
1523 2| jobban összebarátkoztunk, hát az unokámat is igen megszerették.
1524 2| megszerették. Aztán szót ejtett az asszony, hogy ilyen feleség
1525 2| hogy ilyen feleség kellene az ő fiának. Mink meg azt feleltük
1526 2| ennek meg olyan embert adna az Isten.~- Bizony összeillenének.~-
1527 2| Hát ma eljött a legény az apjával. Aztán ha megtetszenek
1528 2| meg.~Faluhelyen nem ritka az ilyen-hamareljegyzés. A
1529 2| levelezik, aztán virágozik. A fő az, hogy Soós Pesta egyetlen
1530 2| tudott legjobban számolni. Az írása is takaros. A nagybetűket
1531 2| nagybetűket szereti kicifrázni. Az apja egyszer azt mondta:~-
1532 2| Szeles, fagyos téli est. Az udvaron egy idegen kocsi.
1533 2| iskolába, velem kerestetné meg az ajtón a madzagot.~- De piros
1534 2| abrosz és petróleumlámpás az asztalon. Kékbe öltözött
1535 2| paraszti beszélgetés a mienk. Az időjárás, a termés, az útcsinálás,
1536 2| Az időjárás, a termés, az útcsinálás, az adó, a hidak,
1537 2| a termés, az útcsinálás, az adó, a hidak, a Soósék új
1538 2| falnál ül. Más alkalommal az asztal külső felén volna
1539 2| most... most nagy a dolga az ő két szemének! Az asztaltól
1540 2| dolga az ő két szemének! Az asztaltól az ajtóig, az
1541 2| két szemének! Az asztaltól az ajtóig, az a kis föld...
1542 2| Az asztaltól az ajtóig, az a kis föld... Azon a kis
1543 2| leányra fordul, ahányszor az megjelenik és végigilleg
1544 2| Nem tanítja pedig a népet az effélére senki. Azaz dehogynem:
1545 2| effélére senki. Azaz dehogynem: az íratlan nemzeti filozófia,
1546 2| katekizmus.~A leánynézőnek az íratlan filozófia ezt zengeti
1547 2| nagyságos nagy órák ezek az ő életében. Egész este fülig
1548 2| csudája, hogy mégis odatalál az asztalhoz.~Festői ecsetre
1549 2| képe, mint a Vénuszoké. Az ajkai duzzadtabbak, mint
1550 2| estén. És hát elvégre is az ilyén csókolom-képű kerek
1551 2| pillog a leányra, s ahányszor az azt mondja: - Tessék venni! -
1552 2| csak Pestának mondom én is, az apját meg Estvánnak, mert
1553 2| is így nevezik egymást. Az István meg a Pista olyan
1554 2| Pista olyan nekik, mint az úri ruha: ismerik, de nem
1555 2| röstelkedve pislant. Helyette az apja válaszol:~- Egyetlen
1556 2| jövő fátyola előtt, mint az okos gazdagok. A maga gyermeke
1557 2| gyermekének, a reménység gyöngyei az öröm és aggodalom hullámai
1558 2| structollas legyezőbe rejti az arcát, mikor elpirul, de
1559 2| hallja kend Esvány lesz, mint az apja.~No, szép sor az embersor,
1560 2| mint az apja.~No, szép sor az embersor, de nagy munka
1561 2| embersor, de nagy munka az ára!~A kenyér nem fán terem
1562 2| Akkor kell ám együtt kelni az ég madaraival, s együtt
1563 2| gondjaival!~De csak jó legyen az asszony, munkás, tiszta
1564 2| Pipázgatunk, beszélgetünk az asztalnál. A házasság szó
1565 2| rózsaszála miért nem ül az asztalhoz?~- A konyhán van
1566 2| asztalhoz?~- A konyhán van az ő helye ilyenkor - feleli
1567 2| helye ilyenkor - feleli az anya örömszemmel pislogva
1568 2| legénnyel szemben, de eltakarja az arcát.~A következő percben
1569 2| emberek - dörmögi boldogan az öreg Kadari.~- A földjüket
1570 2| földjüket megnéztük, mikor az apám ott feküdt nálok -
1571 2| ott feküdt nálok - mondja az apa. - Jó föld, jó vérmes
1572 2| messze ne volna - sóhajtja az asszony.~És egy könnycseppet
1573 2| két Soós visszatér. Előbb az apa kocog be, kisvártatva
1574 2| kocog be, kisvártatva a fiú.~Az apa pipát töm s eközben
1575 2| rápillant egyenkint.~No, az arcok nyájasan sugárzanak.~
1576 2| Estván és a füstölgő pipát az ujja között tartva, megszólal
1577 2| imígyen.~- Immáron elballag az idő. Mink is messze lakunk.~-
1578 2| teszi hozzá jókedvűen az öreg.~- Hát - mondja Soós
1579 2| Estván -, hogy minekutána az első ember is úgy volt a
1580 2| el ne süllyedhessen, se az anyja keblére ne bújdoshasson.~-
1581 2| ha megtalálta a szívedet az a legény, akkor annak jeléül,
1582 2| kezedet.~Juliska fölemeli az arcát. Félénken pillant
1583 2| kilenc óra volt már és hát az örömszülőknek sok mindent
1584 2| magatok maradtatok, mi történt az első percben?~- Én leültem
1585 2| Én leültem a ládára, az izé meg a székre.~- Aztán...~-
1586 2| szégyeltem magamat, hát az arcomat a kezemmel eltakartam.
1587 2| eltakartam. Mer a gyertya nagyon az arcomba sütött. Vártam,
1588 2| hogy össze ne gyűrődjön. Az irka sárga volt, mint a
1589 2| piros volt, mint a mályva. Az orra is piros volt: kicsípte
1590 2| a hideg.~Már közel járt az idő a két órához, mikor
1591 2| két órához, mikor Marci az iskolába ért. Bizonyosan
1592 2| iskolába ért. Bizonyosan az irkavétellel töltötte el
1593 2| irkavétellel töltötte el az időt. Sietve jött pedig.
1594 2| ide-oda lóbálódott a térdén; s az új csizmácska szaporán kopogott.
1595 2| bizony a levegőbe rúgott. De az irkának szerencsére nem
1596 2| szerencsére nem esett baja.~Az iskolában halk zajgás van,
1597 2| gyerekek beszélgetnek, mint az emberek, komolyan, tréfásan,
1598 2| licseg-locsog a szomszédjaival, hol az előtte ülővel, hol a mögötte
1599 2| padra állítja. Oda állítja az új sárga borítékú irka fölé.
1600 2| nyúl a tarisznyába, s még az ottmaradt szerszámok közül
1601 2| hárman is elkapják előle az új irkát és megnézik. Ilyen
1602 2| Zrínyi Miklósos irka van elég az iskolában, de azért megnézik.
1603 2| Zrínyi Miklóst is megnézik, az egyszeregyet is megnézik.
1604 2| Megolvassák, hány a levél az irkában, pedig soha sincs
1605 2| a háromszor visszarántja az irkát. Utoljára kapja a
1606 2| nem mer senki se nyúlni. Az már haragot keltene. Annak
1607 2| dugóját és egyet csavar az üvegen.~A szomszéd mindeddig
1608 2| dugó éppen akkor cuppant ki az üvegből. Jancsi megtaszította
1609 2| szinte dermedten bámult az irkára, az almára meg a
1610 2| dermedten bámult az irkára, az almára meg a tarisznyára.
1611 2| almára meg a tarisznyára. Az üveg tartalma azon a három
1612 2| három tárgyon folydogált. Az irkán fekete Balaton. Az
1613 2| Az irkán fekete Balaton. Az almán fekete gyöngy. A tarisznyán
1614 2| teremtette képen Jancsit, hogy az szegény majd kiesett a padból.~
1615 2| padból.~Én éppen akkor léptem az iskolába.~A gyerekek fölkeltek
1616 2| dicsértesséket kiáltottak. De az arcokon a káröröm ragyogása,
1617 2| látták. S azt is látták, hogy az én két szemem a két gyerekre
1618 2| Marci sápadt.~Jancsi piros.~Az iskola csöndes a visszafojtott
1619 2| A pofozkodás nagy bűn. Az emberi arc szent. A pofozkodás
1620 2| csöndességben letörülgette az irkát, a padot, a tarisznyát.
1621 2| amennyi ott volt, de ez az ügynek komolyságán és ünnepiségén
1622 2| leányka. A két leánynak az iskolát kellett megsöpörnie.
1623 2| Sorrendben söprik mindennap az iskolát.~A kapuban útnak
1624 2| Miklósnéval. Harasztot hozott az asszony a hátán az erdőről
1625 2| hozott az asszony a hátán az erdőről szalmazsákban. Azt
1626 2| kérdeztem meg, hogy mire való?~Az asszony elmondta, hogy a
1627 2| Csak aratáskor - felelte az asszony.~Aztán egy másik
1628 2| arcú, fekete szemű asszony.~Az is megállott egy percre,
1629 2| hogy a kisfiát fogadjam be az iskolába.~A fiúcska csak
1630 2| megtettem kérését, mert az asszony mindig szomorú.~
1631 2| Mért szomorú?~Nem tudom.~Az ura jó ember és békességben
1632 2| ban valami úrfélébe volt az asszonyka szerelmes, és
1633 2| és hogy arra bánkódik. Az asszony a szomszéd vármegyéből
1634 2| két rabom is van.~Nézek az iskolába, hát ott ül a két
1635 2| kezüket a mellükön összefonva. Az arcukon gondolkodás és aggodalom.~-
1636 2| arccal, mint a latrok szoktak az akasztófa alatt.~- Hát,
1637 2| valamivel nyugodtabb. Csak az orra mozog, meg a szemöldöke.
1638 2| sokszorosan átfontolgatta az esetet, s a maga bűnét sokkal
1639 2| cselekedtél? Tudod te azt, hogy az ember arca a lélek virága!
1640 2| arca a lélek virága! Aki az arcot megüti, a lelket üti
1641 2| megütötted.~Jancsi odafordítja az arca jobb felét. Marci bűnbánattal
1642 2| Hát akkor elmehettek.~Az ablakon utánok néztem. Kint
1643 2| birsalmát meg a bugylibicskát. Az almát kettévágta. Odanyújtotta
1644 2| kálvinistáknál nagy ünnep az új pap bemutatkozása. A
1645 2| megszólal valaki; s többnyire az a beszéd az ünnep koronája.~
1646 2| s többnyire az a beszéd az ünnep koronája.~Átmentem
1647 2| koronája.~Átmentem én is.~Az új kálvinista pap gyermekkori
1648 2| szerencsés felekezet, hogy azon az erőtől duzzadó régi szép
1649 2| magyar nyelven beszélhet az Éghez! Én pápista embernek
1650 2| születtem és szeretem is az én minden művészettel ékes
1651 2| pompás vallásomat. Csak az a latin szó, az ne volna
1652 2| vallásomat. Csak az a latin szó, az ne volna már benne! A kálvinista
1653 2| templomban magyarnak érzem az Istent is.~A beszédek alatt
1654 2| különös komolyság ül rajta. Az az arc talán sohase nevetett.~
1655 2| különös komolyság ül rajta. Az az arc talán sohase nevetett.~
1656 2| talán sohase nevetett.~Abban az időben nem bírtam még megérteni,
1657 2| hogy némelyik embernek az orcája miért oly szép, mintha
1658 2| csúfságul formálta volna, hogy az Isten művészetét kifigurázza
1659 2| hogy arcáért becsüljem az embert. S mégis, ha szép
1660 2| ifjúságukban voltak. És ez az öreg parasztember is: úgy
1661 2| parasztember is: úgy szállott rá az élet tele, mint a fenyőfára
1662 2| épp olyan szabású, mint az idevalóké. Csak nem a szegénysége
1663 2| gyémántforma gyűrű csillan meg az ujján.~No, még ilyet se
1664 2| templomból.~Mondom aztán az ünnepi ebéden a mellettem
1665 2| a templomotokban. De kár az olyan arcot sírba vinni.
1666 2| Egy sűrű őszhajú ember.~- Az.~- Gyűrű van az ujján.~-
1667 2| ember.~- Az.~- Gyűrű van az ujján.~- Az, az.~- Aranyos
1668 2| Gyűrű van az ujján.~- Az, az.~- Aranyos Miska. Nem
1669 2| Gyűrű van az ujján.~- Az, az.~- Aranyos Miska. Nem csodálom,
1670 2| hallod: Mihálynak is öreg az már.~- Pedig ő már csak
1671 2| esztendeig él is. Különben az Aranyos név nem az igazi
1672 2| Különben az Aranyos név nem az igazi neve.~És egy nevet
1673 2| se gyereke, csak éppen az öreg rokonát tartja cselédképpen.~-
1674 2| Csakugyan börtönt lakott. De az ilyesmi csak botlásféle
1675 2| A kurátorunk amoda fönn az asztalnál, gondolnád-e,
1676 2| ám ez! Nóta is van róla. Az elejét néhol változtatják:
1677 2| megteszik gulyássá. De mindegy. Az a valóság, hogy az öreg
1678 2| mindegy. Az a valóság, hogy az öreg juhászlegény volt az
1679 2| az öreg juhászlegény volt az özvegy bárónénál Somogyban.~-
1680 2| akkor Miska bácsi, és abban az időben kiraboltak egy postakocsit.
1681 2| kihallgatták, holnapután már lógott az akasztófán.~Történik egy
1682 2| Iszik és berúg. Vagdalja az üveget a falubeli legények
1683 2| Miska.~- Nem marad biz az!~Azzal benyúl a lajbizsebbe:
1684 2| a lajbizsebbe: kipöndít az asztalra egy gyönyörű aranypénzt.~
1685 2| akarnak kötni. Arra kérem az urakat, izenjenek el a méltóságos
1686 2| egy halálra ítélt legény az ő leányát kéri bizonyságra.~
1687 2| arccal áll a bíróság elé. Az anyja is vele van. Azt mondja
1688 2| Én bizony nem tudom, mert az öreg sose mondja el. A nóta
1689 2| öreg sose mondja el. A nóta az, hogy:~PRIVATESzépen legel
1690 2| télben! Talán mink vagyunk az utolsó emberek! Ha mink
1691 2| kályhám közelébe és öntözöm.~Az idén egy tulipánhagymát
1692 2| néztem. A tulipán kelt ki, az én tiszta, szép, piros tavaszi
1693 2| között egy gömbölyű zöld fej: az ő elburkolt orcája.~Miért
1694 2| orcája.~Miért lehet örülni az ilyen semminek? Hogy zöld?
1695 2| Hogy nekem virul?~Nem. Az életnek örül az ember. Az
1696 2| virul?~Nem. Az életnek örül az ember. Az élet szemlélete
1697 2| Az életnek örül az ember. Az élet szemlélete gyönyörűség.
1698 2| gyönyörűség. És künn most az egész világ határtalan nagy
1699 2| koporsójában és kikélt. Az arca még burokban van, de
1700 2| felé fordul. A világosság az ablak jégkérgén aranylik
1701 2| úgy szereti a napot, mint az ember!~Már régen érzem,
1702 2| hogy van valami rokonság az ember és a virág között.
1703 2| és a virág között. Talán az élet ereje azonos bennünk!
1704 2| azonos bennünk! Talán hogy az égi nap egyősanyánk. Talán
1705 2| emberré válik holta után? Az emberből meg virág leszen?~
1706 2| meg virág leszen?~Künn tél az idő, és mi ketten együtt
1707 2| tulipánnal a kályhánál. Az ember megfagyna künn a hidegben,
1708 2| él a meleg szobában, mint az ember.~És nőtt a tulipán.~
1709 2| következtek, nőttében elhajlott az ablak felé. A nap felé hajlott,
1710 2| hajlott, mint a gyermek az anyja felé.~Odatettem az
1711 2| az anyja felé.~Odatettem az ablak párkányára, de háttal.
1712 2| tartotta a napnak. Kinézett az ablakon a napfényes télbe,
1713 2| titkait, de érzem, hogy az az értelmes erő, amelyik
1714 2| titkait, de érzem, hogy az az értelmes erő, amelyik az
1715 2| az értelmes erő, amelyik az életnek miriádnyi sokaságát
1716 2| Miképpen rejtőzik benne az erő? Honnan szívja leveleibe
1717 2| jár a második osztályba. Az a neve, ami az anyjáé. A
1718 2| osztályba. Az a neve, ami az anyjáé. A vezetékneve is
1719 2| anyjáé. A vezetékneve is az anyjáé. Az anyja cseléd
1720 2| vezetékneve is az anyjáé. Az anyja cseléd valahol a városban.
1721 2| holnapi tanításról. Mert az öreganyja tartja, s téli
1722 2| tartja, s téli napokon bejár az öregasszony az urasághoz
1723 2| napokon bejár az öregasszony az urasághoz kukoricát morzsolni.
1724 2| Leveri a havat a csizmájáról az ajtóban, és csiszi-csoszi:
1725 2| Bejöhetsz, Eszter!~Belép. Az ajtót két kézzel csukja
1726 2| holnap napszámba kéreti az öreganyja: csak egy napra
1727 2| csak egy napra engedjem el az iskolából.~S mikor ezt elmondta,
1728 2| is olyan mint a tulipán. Az arca gömbölyű és üde piros.
1729 2| szeme fekete és mély tüzű. Ő az egyetlen fekete szemű leányom.
1730 2| mindennapi valami, hogy az ilyen kisleányok tavasz
1731 2| kinyíltával bokrétát hoznak az iskolába és csókolgatják
1732 2| is csókoltatják.~Odament az ablakhoz. Lábujjhegyre állt.
1733 2| reggel, hogy rajtam volt már az ünnepi ruha, siettem ki,
1734 2| Micóval játszottunk.~Micó az ő kis cirmos macskájuk volt.
1735 2| volt. Sok mindent tudott az a macska. Ha Andris fütyült
1736 2| dagasztott ottan, mint ahogy az asszonyok dagasztják a kenyeret.~
1737 2| huszárok tanyáztak a faluban. Az udvart hordódongákból készült
1738 2| Meg egy rossz kút is állt az udvar közepén, s abban mindig
1739 2| azért bűnhődik most Andris?~Az ember sohase tudja abban
1740 2| cseréptál. Szappanozza a képét az anyja irgalmatlanul.~Őszintén
1741 2| hogy hideg vízzel dörzsölik az embert, és csípős szappannal
1742 2| Ahogy ott visított-hörkölt az én Andris barátom, mély
1743 2| sajnálta más senki.~A katona az istálló előtt ült. Pipázott
1744 2| erre Andris nem válaszolt, az nemcsak azért történt, hogy
1745 2| hogy nem tudta, hanem mert az anyja keze a száján habzott.~-
1746 2| akaratlan mozdulata volt az. De az is lehet, hogy csak
1747 2| akaratlan mozdulata volt az. De az is lehet, hogy csak a bajuszát
1748 2| szabadította ki Andrist az anyja vasmarkából. Kijött
1749 2| felibe öltözetlen. Elkapta az Andris fejét és körüldörzsölte
1750 2| törülgette, megcsókolta az orcáját jobbról is, balról
1751 2| amelyikhez tartozik. Lehet, hogy az öreg jegyzőéknél ötlött
1752 2| ötlött belém ez a gondolat. Az öreg jegyzőnek buldogg kutyája
1753 2| Juli, gyöngéden törülgetve az öcsikéje fejét -, látod,
1754 2| tett, mint a katona szokott az istálóajtóban, mikor a kis
1755 2| alá a magasból.~Mink aztán az Andrissal nagy játékba kezdtünk:
1756 2| a templom felé.~A katona az egyik kerítéscölöpön könyökölt.
1757 2| Azt mondja egy őszi napon az Andris gyerek:~- Kell-e
1758 2| kis macska?~- Hol van?~- Az istállónk padlásán.~- Sok?~-
1759 2| Csak a ház falán maradt meg az emlékük, a fakó vörös írás:
1760 2| vörös írás: 1 ló, 1 ember. Az udvar is megváltozott azóta:
1761 2| tarlottak.~Fölsiettünk a létrán az istálló padlására. Hát csakugyan
1762 2| közöttük ült és nyalogatta hol az egyiket, hol a másikat.
1763 2| hol a másikat. Micó volt az anyjuk. Milyen furcsán nézett
1764 2| halkan brúgózott nekik. Mink az Andrissal csodálkozva néztük.~-
1765 2| többi cirmos volt, mint az anyjuk.~A házból akkor nehéz
1766 2| leányt, ahogy kifordult az ajtón. Leült a földre az
1767 2| az ajtón. Leült a földre az eresz alá. Az arcán könnyek
1768 2| Leült a földre az eresz alá. Az arcán könnyek görgedeztek.
1769 2| pandúr.~Juliért jöttek.~Juli az erdőben bujdosott. Onnan
1770 2| őket. Én is köztük. Mögötte az anyja ődöngött sírva, a
1771 2| Vitték a községházára.~Az ügy előbözsdítette az egész
1772 2| községházára.~Az ügy előbözsdítette az egész falut. Az asszonyok
1773 2| előbözsdítette az egész falut. Az asszonyok a becsületről
1774 2| a pandúrokat, beleugrott az erdei kútba. Szerencse,
1775 2| kihallatszott, hogyan veri az öklével az asztalt, és hogyan
1776 2| hogyan veri az öklével az asztalt, és hogyan átkozza
1777 2| katonákat, a pandúrokat, az urakat, mindenkit, aki eszébe
1778 2| bírt a lábán.~Leült a sárba az utca közepén. Ott káromkodott,
1779 2| beszélt összevissza:~- Itt az én helyem a sárba! a sárba!
1780 2| húzgálta föl és vezette haza. Az Andris gyerek ott maradt
1781 2| mikor én hazafelé mentem az iskolából. A faluban nagy
1782 2| A harangot félreverték. Az emberek kantákkal, sajtárokkal
1783 2| menni.~A másik percben már az istálló tetejére is fölfutott
1784 2| láng. Én mindent láttam. Az udvar sarkán álltam az utcán
1785 2| Az udvar sarkán álltam az utcán a jajveszékelő asszonyok
1786 2| jajveszékelő asszonyok között.~Az istálló tetején az ajtó
1787 2| között.~Az istálló tetején az ajtó az udvar felől nyitva
1788 2| istálló tetején az ajtó az udvar felől nyitva volt.
1789 2| rakhassák be a szénát. Azon az ajtón egyszer csak megjelenik
1790 2| tetőre futott. A szájában az egyik kölyke lógott.~Aggodalmas
1791 2| lábát, ahogy lógott. És az is lefelé nézett. Micó háttal
1792 2| akkor hirtelen elborította az egész tetőt. Recsegett,
1793 2| tető. A levegő szinte forrt az udvaron is.~De Micó mégis
1794 2| megint fölfutott a falra. Az ajtó akkor már nem is látszott.
1795 2| Máskor nincs ideje rá.~De az is lehet, hogy Baracs Imre
1796 2| csak azért áll ott, mert az ünneplő ruháját vette fel.
1797 2| vesz magára, akkor csak az ebédhez ül le. Az ülésben
1798 2| akkor csak az ebédhez ül le. Az ülésben kopik a ruha.~Baracs
1799 2| el időnkint a ház előtt. Az asszonyok nagy fekete táblás
1800 2| másik nem köszön be. De az asszonyok és leányok mind
1801 2| eleven özvegye lakik. Talán az arcát lesik, hogy bús-e?
1802 2| egyszer csak ott látják az asszonyt is a tornácon?~
1803 2| tornácon?~Szokatlan valami az a falusi életben, hogy két
1804 2| módit is eltanulják már az uraktól, mint az asszonyok
1805 2| eltanulják már az uraktól, mint az asszonyok a kávéivást, a
1806 2| viseli, amióta elhagyta az asszony. A bajusz azt jelenti,
1807 2| fejbiccentésekkel válaszol. Az asszonyok köszöntésére
1808 2| lányokéra meg a férfiakéra. Hej, az asszonyok! Mindig licseg-locsog
1809 2| sok hegyes nyelvű! Mikor az utolsó templomba menő is
1810 2| tarisznyáját meg a szűrét. És szól az anyjának a konyhában:~-
1811 2| anyjának a konyhában:~- Az ebéddel ne siessen kend!~-
1812 2| mégy?~- Megnézem a Jancsit.~Az öregasszony kihúzza a tésztából
1813 2| Jancsit - feleli komolyan az ember. - Nem tudom felejteni
1814 2| hozd haza. Békülj össze az asszonnyal, Imre. Mondd
1815 2| a fejét rázza:~- Nem. Én az asszonyér nem megyek. Se
1816 2| nem békélek többé ebben az életben!~Lekerül a kertek
1817 2| pillant hátra. Csak ballagdál az akácfák között, a kocsiúton.~
1818 2| kocsiúton.~A fák már sárgulnak. Az út szélén rozsdásan hervad
1819 2| pirosítja a gyümölcsét. Az úton ugrál a pityer.~Baracs
1820 2| határán kökénybokrok szegik az országutat. Imre letép egy
1821 2| háztetők barnábbak, mióta az első őszi eső leesett. Által
1822 2| kellene mennie a falun, mert az asszony az alszegen lakik:
1823 2| a falun, mert az asszony az alszegen lakik: szélről
1824 2| azaz a felesége őtőle. Az anyó volt az oka. Bebagyulálta
1825 2| felesége őtőle. Az anyó volt az oka. Bebagyulálta a kis
1826 2| torokgyulladást, azt kapott. Az asszony panaszolta, hogy
1827 2| kendő okozta a gyulladást. Az öreganyó felforrant. Micsoda
1828 2| összecsattogtak.~Baracs Imre az új papház áldomásáról érkezett
1829 2| hogy a felesége rányelvel az anyjára, őt is elfutotta
1830 2| mégis most történt először. Az asszonyt tenyéren nevelték,
1831 2| bort, se pálinkát. Mert az a bolond természete volt
1832 2| verekedett. Ütött, mint az istennyila. Azt ütötte,
1833 2| békességben. De már, hogy az új papházat feltetőzték,
1834 2| esztendeje. Jól is esett neki.~Az ütésre megbolondult az asszony.
1835 2| Az ütésre megbolondult az asszony. Befutott. Nagy
1836 2| sebbel-lánggal felöltözött az ünnepi ruhájába. Megkapta
1837 2| nógatták Baracsot, hogy menjen az asszonyért, hogy milyen
1838 2| te voltál a hibás. Tudja az asszony, hogy nem szoktál
1839 2| iszok - felelte Imre -, de az is igaz ám, hogy rossz kutya
1840 2| igaz ám, hogy rossz kutya az, amelyik elhagyja a gazdáját.~
1841 2| Baracséknál. Nem járt be az udvarba, csak megállt a
1842 2| csak megállt a ház előtt. Az asszony nagybátyja jött
1843 2| hallgató nembánom-ember, akinek az egyik bajsza vége mindig
1844 2| akar kend?~- A ládát meg az ágyat.~Hogy az öreg se nem
1845 2| ládát meg az ágyat.~Hogy az öreg se nem békített, se
1846 2| meg a sárga rózsás ágyat. Az öregasszony a templomba
1847 2| segített a felrakásban.~Mikor az öreg visszaült a kocsiba,
1848 2| valamit akar mondani. Azonban az öreg meggyihikelte a lovakat
1849 2| Imre se jót, se rosszat az asszonyról.~Ott ballag most
1850 2| Ne gondolja ezt senki!~Az alszegen meglassúdott. Egyszer
1851 2| A falu csöndes. A kutyák az ebadó behozatala óta nem
1852 2| összetett marokból végigpislant az utcán.~- Nem látott ösmerős -
1853 2| A fiamhoz jöttem. A fiam az én fiam.~Magát imigyen fölbátorítva,
1854 2| szólni a Jancsinak: megismeri az apját száz szűrös ember
1855 2| köröskörül éppúgy virul az őszirózsa, mint mikor az
1856 2| az őszirózsa, mint mikor az asszony leány volt. Csak
1857 2| egy csoport magas mályva. Az nem nőtt azelőtt.~Hej, sok
1858 2| őszirózsa hervadt el innen az ő kalapja mellett! Minden
1859 2| követ látott már jöttében az útfélen. Köveznek, gondolta,
1860 2| gondolta, országutat köveznek.~Az a rakás kő az út túlsó felén
1861 2| köveznek.~Az a rakás kő az út túlsó felén áll az ő
1862 2| kő az út túlsó felén áll az ő háta mögött. Mért ne ülne
1863 2| mögött. Mért ne ülne le? Az a kő nem tartozik az asszony
1864 2| le? Az a kő nem tartozik az asszony portájához, és hát
1865 2| báró Eötvös mondaná: vannak az emberi életben pillanatok,
1866 2| tömögeti, végigpillant oldalt az úton. Hát mit lát? Az ő
1867 2| oldalt az úton. Hát mit lát? Az ő engedetlen gonosz kutyáját,
1868 2| valami ötven lépésnyire az út közepén, és lesi őt messziről.~-
1869 2| A kutya nem hagyja el az embert. Gyere ide, Hattyú!~
1870 2| és vesd el magad! átugrik az úton, az árkon. Ott ugrál
1871 2| magad! átugrik az úton, az árkon. Ott ugrál a konyhai
1872 2| nélkül is, de hadd lássa az apja, hogy mije van a gyereknek.~
1873 2| hozzáérkezik. Akkor aztán az ölébe veszi.~- Hát megösmersz
1874 2| egy darab kenyér repül ki az ajtón a Hattyúnak. Hattyú
1875 2| konyhába is.~A gyerek lecsúszik az apja öléből és megfogja
1876 2| apja öléből és megfogja az apja vaskos, kérges kezét.~-
1877 2| gyerek hiába huzkodja befelé az apját, árnyék jelenik meg
1878 2| apját, árnyék jelenik meg az ajtóban, s halk ruhasuhogás
1879 2| fiával.~- Nem akarok - feleli az ember. - Nem azért gyöttem
1880 2| szájába illeszti. Dacosan néz az asszonyra.~És ahogy ránéz,
1881 2| milyen csinos menyecske ez az asszony! Ez az ő volt felesége!
1882 2| menyecske ez az asszony! Ez az ő volt felesége! Nincs ilyen
1883 2| több a faluban. De mindegy. Az az asszony, amelyik elvált
1884 2| faluban. De mindegy. Az az asszony, amelyik elvált
1885 2| asszony, amelyik elvált az urától, olyan, mint a virágzó
1886 2| beszédbe akarna elegyedni az asszonnyal.~A kutya a farkát
1887 2| köztük.~- Tudom - feleli az asszony a szemét lesütve -,
1888 2| serege. Látszott a távolban az úton, mint oszlik a nép
1889 2| oszlik a nép szanaszét.~Az asszony az ura vállára tette
1890 2| nép szanaszét.~Az asszony az ura vállára tette a kezét.~-
1891 2| van mán kendnek a bor is az asztalon.~ ~
1892 2| tőkén termett annyi. A falu az ősszel csodájára járt a
1893 2| beszélgetést.~- Hát biz, az jó lenne - mondották -,
1894 2| lenne - mondották -, csak az a bökkenő, hogy sokba kerül.
1895 2| földet kell megfordítani, az már magában is nagy költség.
1896 2| vesszők hozatala, azután az oltás, a sok kapálás, a
1897 2| kapálás, a karók. Drága bor az, amit a magáéból ihat az
1898 2| az, amit a magáéból ihat az ember.~- De legalább bor -
1899 2| húsz forintba is.~Hát biz, az nagy pénz. A magamfajta
1900 2| darabjaiból van megfoltozva, s az a bekecs azokkal a nagy
1901 2| másnak a fordítást, csak az ő urának. Elvállalja ölét
1902 2| Húst soha. Lehet, hogy ez az egypár forint hozzájok rántja
1903 2| hogy új bekecset vehet. Még az iskolaszékbe is beválasztják
1904 2| lógatta. Mellette a falnál az ásó, a kapa meg a csákány.~-
1905 2| munka lesz. A föld színe az éjjel megfagyott.~- Azért
1906 2| Mérje ki ott a sarkot.~Az ember nekifogott. Csákánnyal
1907 2| kemény volt. Alább már fogott az ásó. Árok árokra fordult.
1908 2| szünetben a kertből. Kiheg-köhög az ajtó előtt.~Kimegyek.~Hát
1909 2| nem adnék-e egy forintot? Az asszony tegnap nem mert
1910 2| kibocsátottam a gyerekeket az iskolából, láttam, hogy
1911 2| kocsmából.~No, ez különös. Ez az ember se kocsmázni, se verekedni
1912 2| pislogó szemmel születnek az emberek.~Az ásója, csákánya
1913 2| szemmel születnek az emberek.~Az ásója, csákánya ott hevert
1914 2| egyszer iszik is.~Dolgozott az ember szorgalmasan.~Lám,
1915 2| Lám, milyen a sors is: ezt az embert olyan faluba teszi,
1916 2| teszi, ahol nincs munka. Az emberek itt maguk csinálnak
1917 2| Negyedóra nem múlt el, jött az asszony.~Valahogy pénzt
1918 2| Valahogy pénzt ne adjak az urának! Mert ez olyan ember,
1919 2| bizonyosan utoléri még az urát. Aztán elvégre is leszokott
1920 2| Aztán elvégre is leszokott az már az italról. Ha most
1921 2| elvégre is leszokott az már az italról. Ha most az egyszer
1922 2| már az italról. Ha most az egyszer ki is rúgott a hámból,
1923 2| van-e a misén Tóth Antal?~Az utolsó padban szokott ülni
1924 2| hangja mindig belebrúgózott az énekbe. Ma bizony üres a
1925 2| magam sem értettem. Ilyenkor az ember beszélget.~Hozzám
1926 2| kordén.~- Hát ilyen ember az a Tóth Antal?~- Ilyen az,
1927 2| az a Tóth Antal?~- Ilyen az, de már régen nem történt
1928 2| keresztbe kötve a fején. Az orra dagadt volt. De azért
1929 2| Persze, hogy látom. De az a baj, tanító uram, hogy
1930 2| baj, tanító uram, hogy nem az alsó soron lakok én, az
1931 2| az alsó soron lakok én, az a baj.~- Mért volna az baj?
1932 2| az a baj.~- Mért volna az baj? Nem értem.~- Azért,
1933 2| behúz. Behúz.~Egyet nyomott az ásón és kivetette a földet.
1934 2| folytatta:~- Tessék majd az asszonynak adni a pénzt,
1935 2| fordítás. Tóth Antal odajött az ajtóm elé. Ott tisztogatta
1936 2| ajtóm elé. Ott tisztogatta az ásóját. Már nem volt rajta
1937 2| hogy fizessek.~- Hát ne az asszonynak adjuk? Azt mondta
1938 2| adjuk? Azt mondta kend, hogy az asszonynak adjam.~Egyet
1939 2| mégse szólt semmit. Fölvette az ásóját, csákányát a vállára.~
1940 2| pillanatban denevérként lebbent be az asszony a kapun. Nagykendő
1941 2| csakhogy itt vagy! - duhogta az ember. - Azt mondtam, hogy
1942 2| hogy neked fizessenek.~Az asszony örömmel tartotta
1943 2| felelte boldog szemmel az asszony. - Nem volt disznónk,
1944 2| sírva jelent meg nálunk az asszony. Egy bögre kávét
1945 2| bögre kávét kért. Beteg az ura. Nem tud enni se.~-
1946 2| megverték?~- Meg - felelte az asszony.~S könny hullott
1947 2| volt, mint a dühös bika.~- Az a jámbor ember?~- Az a jámbor
1948 2| Az a jámbor ember?~- Az a jámbor ember. Jámbor,
1949 2| pénzért, meg kell takargatni.~Az asszony legyingetett.~-
1950 2| Éppen azt mondta ő is, hogy az ő verejtéke, hát öt hatost
1951 2| agyonvág, ha ki nem ugrok az ajtón.~A kulcsot el kellett
1952 2| harmadik héten kelt fel az ágyból Tóth Antal. Járt-kelt
1953 2| mint Szamaras Tóth Antalt. Az ő kordéján elfér az a két
1954 2| Antalt. Az ő kordéján elfér az a két nyaláb szőlővessző.
1955 2| megmondtuk neki, hogy a pénzt az asszony kapja meg.~Tóth
1956 2| Kihozat egy pohár bort az embernek.~- No - azt mondja -,
1957 2| Arra gondolok, hogy ő is az állomáson járt.~Délben indult
1958 2| járt.~Délben indult oda az uraság megbízásából. Átizenek
1959 2| Stájnernál.~- Ki a macska az a Stájner?~- Hát a kocsmáros.~-
1960 2| talán?~- De bizony. Iszik az, mint a lúd.~A szomszéd
1961 2| hozzánk. Mondom a papnak az ügyünket. Sándor Pálnak
1962 2| bekecsit is lehúzom! - feleli az ember.~Kis, szőrös, hörcsök
1963 2| aztán Sándor Pált is.~De az se jött.~Vártuk este.~Éjjel
1964 2| fülébe. Száz üveg bor állt az asztalon meg tíz szál gyertya.~-
1965 2| tíz szál gyertya.~- Tyű, az irgalmát! Hát Sándor Pál
1966 2| se ipa, se napa nem lesz, az is fölér néhány hold földi
1967 2| más újság nincsen, csak az, hogy Szodorai Jancsi mellbe
1968 2| Jancsi mellbe lőtte magát. Az újságok azt írták, hogy
1969 2| Jancsit. Hát ilyen hazugok az újságok.~Inkább az az igaz,
1970 2| hazugok az újságok.~Inkább az az igaz, hogy Vass kapitány
1971 2| hazugok az újságok.~Inkább az az igaz, hogy Vass kapitány
1972 2| van. Mikor ránk adta a pap az áldást, kivezetem a templomból,
1973 2| kisasszonyok is utána néztek az ablakból, mikor vasárnap
1974 2| Hanem aztán megzavarodott az elméje.~Akkornap tapasztaltuk
1975 2| Jancsira aznap este jött rá az első bolondóra, felkapta
1976 2| szék volt, hanem inkább az, hogy véletlenül a pintest
1977 2| karikázott a szeme, mint az irgalmasok kórházába némelyik
1978 2| elmulatta. Sose költött az semmire a lénungjából, se
1979 2| hogy azt mondja:~- Kell az esküvőre.~Aztán a fehérpénzes
1980 2| otthon arra a görbe hársfára az alsó földetek mellett.~-
1981 2| Akárhányszor állottam alatta, mikor az eső esett.~- Hát - azt mondja-,
1982 2| úgy van belevágva, hogy az egyik belehajlik a másikba.~
1983 2| Nacza ángyom, hogy:~Csak az a jó Isten tudja az égbe.~
1984 2| Csak az a jó Isten tudja az égbe.~A káplárnak is megtetszett
1985 2| most szavalok.~Lehúztuk az ágyról. Hát nagy kénytelen-kölletlen
1986 2| poharat és felköszöntötte az új házaspárt, hogy azt mondja:
1987 2| szívet kerestetett a földön; az angyal aztán megtalálta
1988 2| testvéred is volt a Nacza, mert az is falu árvája, te is falu
1989 2| is falu árvája vagy. Hát az ő egészségére.~Erre megrázkódott,
1990 2| megrázkódott, mint a kutya az eső után, és megivott egy
1991 2| mentették ki Jancsit meg Naczát az árvízből, a ház födeléről,
1992 2| tehet róla, hogy a Nacza az én bátyámat szerette meg?~
1993 2| Hogy a Jancsinak itt vót az ágya az enyim mellett, egyszer
1994 2| Jancsinak itt vót az ágya az enyim mellett, egyszer megszólal,
1995 2| hogy minek zavar fel ezért az álmomból? De akkor az gondoltam:
1996 2| ezért az álmomból? De akkor az gondoltam: zavarodott forma
1997 2| gondoltam: zavarodott forma az elméje. Hát csak ráhagytam.~
1998 2| a Jancsi keresztül-által az ágyán. A lábával sütötte
1999 2| katonabanda is szólott.~Én az egész falu helyett vetettem
2000 2| közepén leégett egy ház. Az emberek nem oltották. Ki
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2446 |