Part

2001  2|                 A húgával lakik, akinek az ura tömlöcben ül. (Verekedés
2002  2|           házakba se kapott bele a tűz. Az arasznyi kis hó, amely a
2003  2|                  s megmentette a falut.~Az emberek másnap összegyűlnek
2004  2|                 pálinkát reggeliznek el az emberek.~Az öreg Kerülő-Szabó
2005  2|              reggeliznek el az emberek.~Az öreg Kerülő-Szabó is ott
2006  2|                már a tetejére jutottak, az öreg megcsúszott a síkos
2007  2|             esett, amelyek ott hevertek az udvaron, s fehérlettek reggel
2008  2|        fehérlettek reggel a zúzmarától.~Az emberek lenéztek a tetőről,
2009  2|              esett. A bekecse szétnyílt az esésben, s a mellén kilátszott
2010  2|          esésben, s a mellén kilátszott az Sz. M. betű is. Még katona
2011  2|               hárman a munkát. Kiemelik az öreget a gerendák közül.~-
2012  2|               közül.~- Megütődött kend?~Az öreg csak néz elkékülten:
2013  2|                 de nálunk eszébe se jut az orvos senkinek. Az orvos
2014  2|               se jut az orvos senkinek. Az orvos pénzbe kerül. Nem
2015  2|                  oh szegény Máté bácsi!~Az öreg fekszik, mint a holt.~-
2016  2|               meg magát kend? - kérdezi az asszony.~- Belől - rebegi
2017  2|               asszony.~- Belől - rebegi az öreg. - Csak már a Pesta
2018  2|                A konyhán bableves főtt. Az asszony könnyezve keverte.
2019  2|              hagyott ajtón áramlott be. Az emberek mind abbahagyták
2020  2|                 ne esett volna! - szólt az asszony. - Szegény Máté
2021  2|            helyrehozná.~- Nem - felelte az öreg.~Feküdt hanyatt, mozdulatlanul.
2022  2|               olykor nyugtalanul.~Pesta az ő egyetlen fia. Béres az
2023  2|                az ő egyetlen fia. Béres az uraságnál. Vállas barna
2024  2|                betűt íratott a karjára. Az a Balogh Panni neve. Azt
2025  2|            feleségül. A farsangra várja az első gyereket.~Az emberek
2026  2|                 várja az első gyereket.~Az emberek elmentek már Pestáért
2027  2|           szállt a szerencsétlenségnek. Az utcán asszonyok sietnek
2028  2|           sietnek mindenfelől a házhoz. Az udvar megtelik asszonyokkal,
2029  2|             Aztán arról beszéltek, hogy az öreg micsoda érdemes ember
2030  2|                is érdeme, hogy fölépült az új iskola.~Az emberek pipáznak.
2031  2|             hogy fölépült az új iskola.~Az emberek pipáznak. Komolyan
2032  2|             templom­­atya fia, a Gergő.~Az emberek kikullognak a pitarból.
2033  2|                 kikullognak a pitarból. Az asszonyok a szobába vonulnak.
2034  2|             áldoztatja meg a pap.~Aztán az asszonyok visszatérhetnek.~
2035  2|              asszonyok visszatérhetnek.~Az öreg arca sárga, de nyugodt.
2036  2|               már szólnak is hozzája, s az öreg kezdi hallani.~De ím
2037  2|               öreg kezdi hallani.~De ím az öreg egyet pillant, és az
2038  2|               az öreg egyet pillant, és az asszonyokra fordítja a szemét:~-
2039  2|                    Jön már - felelik. - Az erdőn dolgozott. Fát hordanak.~
2040  2|              fákon. Besüt a pitarba is. Az öreg nézi a napfényes eget
2041  2|             mozdulatlanul, míg mellette az asszonyok ajkán susog a
2042  2|             húzva, mintha vasból volna. Az öreg is ilyen barna, erős
2043  2|           pitarba. Leveszi a süvegét, s az apjához térdel.~- Hát így
2044  2|                  Így - feleli bágyadtan az öreg.~Nézik egymást szótlanul.~
2045  2|                egymást szótlanul.~Aztán az öreg fölemeli lassan és
2046  2|               édesapám! - feleli a fiú, az öreg kezét a magáéba véve.~
2047  2|                  Mennyi munkáról beszél az a két kemény kéz! Az egyik
2048  2|             beszél az a két kemény kéz! Az egyik fél század munkájáról,
2049  2|              Akar-e még mondani valamit az öreg?~Nem.~A fiú se mond
2050  2|               így nézik egymást, mígnem az öreg szeme elhomályosodik.~
2051  2|                susogása között elballag az öreg lélek a másik világra.~ ~
2052  2|              magában:~- Ez a gazdám.~Ha az anyámra néz, azt mondja:~-
2053  2|           anyámra néz, azt mondja:~- Ez az öregasszony.~Aztán tudja,
2054  2|                a gyerek. A gazdának meg az öregasszonynak a kezéből
2055  2|           minden lépés. Amint beérkezik az udvarra, le is ül mingyárt
2056  2|              udvarra, le is ül mingyárt az egyik georgina bokor alá.
2057  2|                fel és bócirkált ide-oda az udvaron, mikor enni vagy
2058  2|             érte szegény fejét. Egyszer az egérfogó csappantotta be,
2059  2|      összeszedte magát. Ismét járt, bár az egyik lábára folyton biccentett.
2060  2|              lábára folyton biccentett. Az udvaron a virágok közt elbogarászott
2061  2|         napestig.~Nem is ment ki többet az udvarból. Déltájban a konyha
2062  2|        közelében keresgélt; délután meg az ő kiválasztott georginája
2063  2|               vagy tisztogatta a tollát az ő sötétzöld kis lugasában.~
2064  2|                hogy majd csak visszatér az egészsége. Ősz felé, hogy
2065  2|                  mikor azt láttam, hogy az öreg még mindig olyan szomorú,
2066  2|               csak holmi puha ételt meg az összetört kukoricát. A borús,
2067  2|        elsorvadt, elnyavalyásodott, hol az egyikünk, hol a másikunk
2068  2|          egyikünk, hol a másikunk vette az ölébe és etetgette a tenyeréből.
2069  2|               ember. Ahányszor kimentem az udvarra, mindig hozzám bócirkált.
2070  2|                  és elgondolkodva nézte az árnyékát.~Ha azonban valahol
2071  2|              leveleit.~Olykor fölvettem az ölembe. Könnyű volt szegény,
2072  2|              vagy hogy a cseléd menjen?~Az öreg szakállas mintha értette
2073  2|               szavamat, rám nézett, hol az egyik szemével, hol a másikkal,
2074  2|          ketrecben, ő a szederfán.~Csak az irigység, az vitte néha
2075  2|            szederfán.~Csak az irigység, az vitte néha közéjök. Mert
2076  2|                 nem tudott enni, ráállt az ételre és fenyegetően károgott.~
2077  2|            kerültek és úgy kapdosták ki az ennivalót a lába közül meg
2078  2|             alól.~Két házinyulam is van az udvar egy sarkában. Azokat
2079  2|                hogy mindinkább sorvadt, az irigységgel is alábbhagyott.
2080  2|               csak állt és gunnyasztott az őszi nap melegén a tornác
2081  2|                kis billegéssel eljutott az ő villaalakú ágához, amelyiken
2082  2|           Petykónak vége!~Ott vergődött az ölfák alján a földön. Az
2083  2|                az ölfák alján a földön. Az egyik lába el volt nyújtva;
2084  2|           hajtogatott össze és terített az állat alá. Arra ültettem,
2085  2|              lábát egymásra tette, mint az ember szokta a kezét. Csak
2086  2|                                         AZ ABLAK~Egy komor, tizenöt
2087  2|        Csordásfiú volt. Daninak hítták. Az uraság akarta, hogy pótolja
2088  2|             uraság akarta, hogy pótolja az elmulasztott iskolázást.~
2089  2|              Járt több olyan öregfiú is az iskolába. Leány is volt
2090  2|                voltak és kedvesek, mint az aprók.~Csak az egy Dani!~
2091  2|           kedvesek, mint az aprók.~Csak az egy Dani!~Ült fásult fakó
2092  2|               arccal, szinte közömbösen az első helyen. Mert a korára
2093  2|           ültethettem a kicsinyek közé. Az értelme fogékony volt, de
2094  2|              elvadult, olyan sötétlelkű az a fiú? A szülői talán pálinkába
2095  2|          szitkokkal nevelték? Vagy hogy az állatok mellett az ember
2096  2|                 hogy az állatok mellett az ember maga is állattá válik?
2097  2|             állattá válik? Hogyan lehet az ilyen vad fát csak valamennyire
2098  2|                elé:~- A hazugság szenny az emberi lelken! A bűnnek
2099  2|               lelken! A bűnnek védelme! Az igaz ember, ha bűnt követ
2100  2|                 mert a lélek tisztasága az első minden elsőségek között.~
2101  2|               még a történelemből, hogy az igaz szóért halálba is mentek
2102  2|            szóért halálba is mentek már az emberek.~Dani olyankor csillogó
2103  2|           embert.~Egy adventi délután - az iskolai félszünetben -,
2104  2|                 iskolai félszünetben -, az utcán találkoztam vele meg
2105  2|              utcán találkoztam vele meg az anyjával.~Az utca sáros
2106  2|       találkoztam vele meg az anyjával.~Az utca sáros volt, mint falun
2107  2|              bot helyett nála. Látszott az útjok irányáról, hogy mind
2108  2|        csuszamlós helyen a karó kiesett az asszonynak a kezéből.~A
2109  2|                 nézte, hogyan erőlködik az anyja, hogy a karót fölvegye.~
2110  2|                azt a nehéz zsákot?~Mert az asszony sorsa az a parasztoknál,
2111  2|           zsákot?~Mert az asszony sorsa az a parasztoknál, hogy rabszolgája
2112  2|              legyen a férfinak. Nemcsak az urának rabszolgája, a fiainak
2113  2|               gyöngédséget, mert hiszen az apja sem ismer. Micsoda
2114  2|          tanítónak gyöngédséget oltania az emberi szívbe, ha nem a
2115  2|                házi nevelés oltja bele?~Az év utolsó napján temetésre
2116  2|                  Míg a pap öltözködött, az ablakhoz álltam. Ott szivarozgattam.
2117  2|                járókelők taposnak utat; az utca közepén meg az állatok,
2118  2|               utat; az utca közepén meg az állatok, s a kerekek.~Egy
2119  2|             leánytanítványom jelent meg az úton. Az öregleányok közül
2120  2|    leánytanítványom jelent meg az úton. Az öregleányok közül való.
2121  2|           magasságát és megtetézte jól.~Az ablak alatt megállt és megfordult,
2122  2|                 A leckéjét mindig tudja az utolsó betűig, s mégis ha
2123  2|                 jó asszony válik. Ennek az ajkán soha nem fog egy haragos
2124  2|          mosolyogni. De hogy átváltozik az arca a mosolygásban! Mennyire
2125  2|                  Különös volt ez nekem. Az iskolában sohase láttam,
2126  2| Kölcsönműveletek a tentában, ceruzában, az óraközi szünetek, a fabehordás,
2127  2|                 hogy egy napos ebédután az udvaron sétáltam a korai
2128  2|                korai meleg verőfényben.~Az iskolába két leány jött
2129  2|                 két leány jött elsőnek. Az egyik Veron volt, a másik
2130  2|                 nagykendő nélkül. Veron az arcát félénken félre tartva
2131  2|           tartva köszönt. S befordultak az iskolába.~Néhány perc múlva
2132  2|                 perc múlva hallom, hogy az ablak belső táblája reccsen.
2133  2|           melyik a bűnös a kettő közül?~Az utcaajtón ismét egy leányka
2134  2|           mögöttük a nagy, komoly Dani.~Az iskola csakhamar megtelt.
2135  2|              beléptem.~Imádkozás közben az ablakra pillantottam. Az
2136  2|                az ablakra pillantottam. Az egyik alsó táblán csillag
2137  2|                 néz reám. Veron sápadt.~Az első gondolatom az volt,
2138  2|              sápadt.~Az első gondolatom az volt, hogy nem szólok az
2139  2|                az volt, hogy nem szólok az ablakról semmit. A megcsináltatása
2140  2|           legalábbis két hatosba kerül. Az ilyen szegény népnek két
2141  2|              pénz! Majd meg­csináltatom az iskola pénzéből.~De aztán
2142  2|              mégis arra gondoltam, hogy az iskolában rendet és igazmondást
2143  2|               igazlelkűnek mutatkozzék.~Az imádkozás után leültek.
2144  2|                 összekucorodva rejtőzik az előtte ülő leánynak a háta
2145  2|                olvasna.~Máskor rászólok az ilyen lapulóra, most figyelmén
2146  2|                kívül hagyom. Tekintetem az ablakon állapodik meg.~S
2147  2|                 fogadtak.~- Ki törte be az ablakot? - kérdezem nyugodt
2148  2|                jelentése nem befejezője az ügynek. Elképedve bámulnak
2149  2|                nézegeti a körmét. Talán az is tud róla: de nincs kötelezve
2150  2|           valamit.~Danira is pillantok. Az nyugodtan néz rám. Tehát
2151  2|           beavatva a titokba:~- Kicsoda az köztetek - kérdezem szemrehányó
2152  2|             pilláján már meg is csillan az első könnycsepp:~De hallgat.~-
2153  2|               De hallgat.~- Aki betörte az ablakot, azonnal keljen
2154  2|                szigorúan. - Ki törte be az ablakot?~A fiúk sorából
2155  2|             hazafelé kocsin, s útközben az egyik ló elrúgta a patkót.
2156  2|           kovácsműhely volt fekete, meg az udvara.~A kovácsot nem találtuk
2157  2|            abroncsa tágult keréken ült, az ajtó előtt. A kerék talán
2158  2|               ajtó előtt. A kerék talán az övé volt, de az is lehet,
2159  2|             kerék talán az övé volt, de az is lehet, hogy nem az övé,
2160  2|                de az is lehet, hogy nem az övé, csak beszélgetésre
2161  2|              hat forintot se - mondotta az egyik.~- Márpedig én nem
2162  2|        szemöldökű kis öreg paraszt volt az eladó. Száz esztendő zsírja
2163  2|              tartotta össze a bekecsét. Az egyik csizmája fején új
2164  2|                a fakó bőrről leordított az új folt.~A másik paraszton
2165  2|                 paraszton suba volt. De az se lehetett jómódú ember,
2166  2|             kettő - felelte csökönyösen az öreg. - Jobb kettő, mint
2167  2|                    meg nem válnék ettől az állattól. Hanem hogy tegnap
2168  2|                viszketett a markom ebbe az átkozott esztendőbe!~Szél
2169  2|            gyorsan végezzen a lovammal.~Az út már ki volt taposva a
2170  2|              cselédnek:~- Itt van-e még az a kovács?~- Nincs itt -
2171  2|                kell várnom, ha mingyárt az egész falut végiggyógyítja
2172  2|           végiggyógyítja is előbb. Mert az út köves és a lónak megromolhat
2173  2|               Beléptem.~Hát lám, ott ül az én két emberem is a hosszú
2174  2|                ezér a szamárér - mondja az öreg. - Mer ennél jobb szamár
2175  2|                    Nem: megállítani. Ha az indulásba makacskodik, akkor
2176  2|                 vettem elő és olvastam.~Az ajtón egyszer csak becsusszanik
2177  2|               egyszer csak becsusszanik az a cigány is, amelyik a kovácsműhely
2178  2|            cigány.~Fölkel és elbúcsúzik az öregtől. Estére haza akar
2179  2|                 ő is más faluban lakik.~Az öreg magára maradt. Szivarozva
2180  2|      elégedetten bólint. Folytatja:~Mer az árvíz (hej) ki tanál önteni.~
2181  2|          szivarján s úgy mondja tovább:~Az babámat el tanájja vinni.~
2182  2|               babámat el tanájja vinni.~Az asztalra üt az öklével,
2183  2|           tanájja vinni.~Az asztalra üt az öklével, azután a fülére
2184  2|                  Láttam, hogy nótája ez az öregnek, és hogy a cigány
2185  2|         Értették egymást.~De milyen más az igazi parasztnóta, mint
2186  2|           paraszt a zenekarhoz igazítja az énekét és a szüneteit. Az
2187  2|               az énekét és a szüneteit. Az igazi paraszt el-elmond
2188  2|        végeztével két üveg bort rendelt az öreg. Az egyiket a cimbalmosnak
2189  2|              üveg bort rendelt az öreg. Az egyiket a cimbalmosnak adatta.
2190  2|           tovább zöngicsélt szerszámán. Az öreg is ivott. Megtörölte
2191  2|            bajuszát; és ismét felintett az ujjával:~PRIVATEMikor a
2192  2|            valami három nótát dalolt el az öreg, s eközben a nagy üveg
2193  2|          Garibaldi állítja a verbungot.~Az öreg összecsattogtatta rá
2194  2|                Egyszer csak feligazodik az öreg és leveti a bekecsét.
2195  2|             dallam bokrain hozzáütögeti az egyik rossz csizmát a másikhoz.
2196  2|             nagy puffanással a sarokba. Az arca piros és komoly. Ősz
2197  2|               és ötletek fejeződnek ki. Az egész test zene. Minden
2198  2|                 bámuló feje jelenik meg az ajtóban. Intek neki, hogy
2199  2|                 és igyék egy üveg bort.~Az öreg se nem lát, se nem
2200  2|              hamvadozó tüze lobbant föl az inaiban. Nekivadulva lejt
2201  2|                 öregasszony jelenik meg az ajtóban. Csípőre teszi a
2202  2|                  Ej, vén lator! No lám!~Az ember abbahagyja a táncot.
2203  2|             kend a szamarát! - prédikál az asszony. - Hová is ment
2204  2|                 is ment vóna máshova...~Az öreg bágyadtan és kedvetlenül
2205  2|                ereszkedik le a helyére. Az asszony a bekecs alá nyúl
2206  2|            asszony a bekecs alá nyúl és az öreg mellényéből kiszedi
2207  2|             mellényéből kiszedi a pénzt az utolsó krajcárig.~- Hány
2208  2|              Hány liter a bor? - fordul az asszony aggódó szemmel a
2209  2|                Még szivar is! Nézze meg az ember! Még szivar is!!~Fizetett.~
2210  2|              egy hatost, aztán felhúzta az öreget a padról.~- Co fel,
2211  2|            padról.~- Co fel, vén lator!~Az öreg fölkelt. Az asztalról
2212  2|                 lator!~Az öreg fölkelt. Az asztalról fölvette a félbemaradt
2213  2|        odavetette a cigánynak.~Kilépett az ajtón szótlanul, engedelmesen.~ ~
2214  2|                  A nap meleggel sütötte az iskola oldalát. A föld szikkadozott.
2215  2|          kertben minden tulipán kidugta az első levelének a hegyecskéjét
2216  2|              másé, csak Szalay Miklósé, az én szomszéd megyebeli kollégámé,
2217  2|                is! De hogy kerül ide ez az ember? És ha már itt van,
2218  2|                mindig dicsérem őt, hogy az ő vármegyéjében hozzá hasonló
2219  2|              Most íme, oldalt fordul. Ő az! Ilyen kalapácsvégű orra,
2220  2|           senkinek.~De hát mi lelte ezt az ember?~Egy kicsit tűnődtem,
2221  2|         megszólítsam? Végre is kiléptem az ajtón, hogy üdvözlést intsek
2222  2|                 neki.~Hát ahogy kilépek az én alacsony kapumon, mikorra
2223  2|                 tértem vissza. Mi lehet az oka ennek a különös viselkedésnek!?~
2224  2|             hívhatsz Afrikába, hívhatsz az Északi-sarkra, elmegyek
2225  2|             ezen a földtekén a te falud az, ahová én el nem megyek
2226  2|                  Azt gondoltam: tréfál. Az én Miklós barátom behörpintett
2227  2|            nincsen.~Hát jó. Bort tettem az asztalra, és beszélgettünk.
2228  2|              hogy gyermekünk nincsen.~- Az se nagy baj - szóltam vigasztalón. -
2229  2|                néha nagy szomorúság is. Az élet minden rózsáját bele
2230  2|                beszélgetésünkbe. Miklós az esti homályra pillantott
2231  2|                esti homályra pillantott az ablakon át. És szólt, mintha
2232  2|                 ismerek benne. Él-e még az öreg Tatár?~- Az énekes?~-
2233  2|               Él-e még az öreg Tatár?~- Az énekes?~- Az.~- Él, és buzgón
2234  2|              öreg Tatár?~- Az énekes?~- Az.~- Él, és buzgón vezérli
2235  2|             vezérli a búcsúsokat.~- Hát az öreg Váróci?~- Koldul most
2236  2|                 persze csak nyáron. Hát az öreg Kevi?~- Meghalt.~-
2237  2|                Hát Harmacziék? Veri még az asszonyt?~- Nem tudom, hogy
2238  2|              hogy is verné! Csöndes nép az.~- Akkor mással tévesztem
2239  2|               fiúcska. A télen adták be az iskolába.~Ismét felhőzte
2240  2|               is jó!~Vacsora után ismét az ablakra áll a szeme. Az
2241  2|                 az ablakra áll a szeme. Az udvar nyugoti részére szolgál
2242  2|                 nyugoti részére szolgál az ablakom, hát nincsen rajta
2243  2|           beszédes, kedves pajtás volt. Az iskolában ültünk, mert ez
2244  2|               iskolában ültünk, mert ez az én vendégszobám. És itt
2245  2|                üveg bor mellett.~- Hej, az a csillag! - mondotta sóhajtva -,
2246  2|           gyönyörű szép csillag!~- Biz, az szép csillag. Azt olvastam
2247  2|             mint a mi földünk.~- No, ha az föld - szólt a csillagra
2248  2|          merengve -, abba van eltemetve az én boldogságom!~Ez az ember
2249  2|         eltemetve az én boldogságom!~Ez az ember kezd megborosodni -
2250  2|                  Valami elátkozott falu az a hely, a hegyek között.
2251  2|                a sasok útjáról nézhetné az ember, olyannak látná, mintha
2252  2|           mintha valami nagy sárga tyúk az erdőszélre rakta volna a
2253  2|                 a mise előtt kint állok az udvaron, s várom a kántort,
2254  2|              gyönge jég hártyázta. Hogy az út sáros volt a templomig,
2255  2|                szavú. Annak a háza állt az iskola mellett. A két kertet
2256  2|             orgona.~Hát ahogy ott állok az udvaron, egyszer csak jön
2257  2|            abban különbözik talán, hogy az alsó ajka kissé kijjebb
2258  2|                  De nem fitymálta, csak az ajka volt olyan. A szeme
2259  2|               azonban, hogy a holdvilág az arcára sütött, meg a csizma
2260  2|                 csöndességben eléje jön az embernek egy leány - akármiféle
2261  2|      esztendővel alacsonyabb sorú, mint az urak. A megszólítás fölemelés.~-
2262  2|                Hadd legyen tőle jószagú az én ládám is!~A leány elkezd
2263  2|             hogy kendő nélkül jött? Meg az édesanyja mit szól, ha kendő
2264  2|               formája még megvolt abban az üde gyöngeségben, amelyben
2265  2|               is akkor kezdett feszülni az ing. A nyaka azonban már
2266  2|                lila fürtökben virágzott az orgona és bimbózott a pünkösdi
2267  2|              leánynál!~Megint megszállt az ördög!~- A kendőd már régen
2268  2|                 gyöngysor volna. És hát az arca kedves volt. Melyik
2269  2|                    Apád miatt?~- Nem.~- Az öcséid miatt?~- Nem.~- Hát?~
2270  2|               Meg a nénje is ott lakott az urával együtt. Az anyja
2271  2|                lakott az urával együtt. Az anyja zord képű vén, ködmenes
2272  2|        kisasszonyolom! Mit akarok vele! Az ilyen leányok havi három
2273  2|               csak annyiban különböznek az állattól, hogy ruhában járnak.
2274  2|                homályos májusi est volt az. A fák még itt-ott virágzanak:
2275  2|                almafák, kései körtefák. Az ég félig felhős, félig csillagos.
2276  2|             hold a fejére süt. A karján az ing bokra olyan, mint két
2277  2|            változik. Ő olyan volt, mint az úri parkokban a kezetlen
2278  2|          mondtuk el. Nekem érdekes volt az ő együgyű beszéde. Tavaszi
2279  2|                letörtem egy virágfürtöt az orgonasövényről és az arcára
2280  2|       virágfürtöt az orgonasövényről és az arcára veregettem. A leány
2281  2|                 Sóhajtott:~- Nem viszen az jóra, ha én ide kijárok.~
2282  2|              beszélgettem vele, és hogy az ő távozásával megüresedett
2283  2|                  És ekkor fordult belém az a gondolat, hogy fiatal
2284  2|               Szárdanapált.~Igazat mond az a leány, hogy nem viszen
2285  2|              viszen jóra, ha folytatjuk az esti beszélgetéseket. Én
2286  2|              községben, nem pedig, hogy az Ovidius lángjára oktassam
2287  2|                 már kisasszonyfélét, de az a cudar míder: akárcsak
2288  2|              akárcsak kapufélfát ölelne az ember. Őrajta hát nem volt
2289  2|            mellette álltam és csodáltam az arca körvonalait. Egyszer
2290  2|                 hogy tartózkodó és hogy az élet ügyei­ben olyan okos,
2291  2|              érték. És tudja, hogy vége az értéknek, mint a vasnak,
2292  2|             napestig is megvoltam abban az eltökélésemben, hogy nem
2293  2|                ki többé a kertbe, amint az első csillag feljött, s
2294  2|          feljött, s a kertet beburkolta az esti sötétség, valami kihúzott
2295  2|              szerelmes! De rabul ejtett az a melegség, vagy micsoda,
2296  2|          Szereted te is a jácintot? Oh, az csodálatosan gyöngéd és
2297  2|                jácint vonzott ki engem, az emberi jácint.~Ahogy megint
2298  2|              végigsimítom a tenyeremmel az arcát. Meleg volt az arca
2299  2|        tenyeremmel az arcát. Meleg volt az arca és sima, mint a bársony.~-
2300  2|              tegye ezt többé - mondotta az arcát elvonva.~De ez a hang
2301  2|              vétek ellened. Milyen sima az arcod, milyen szép a te
2302  2|                 ahogy a mellemre esett, az én ajkam bizony az arcára
2303  2|               esett, az én ajkam bizony az arcára tapadt.~Én édes Istenem,
2304  2|               mi jó van egyéb a földön! Az ész dolgai, azok mind hidegek,
2305  2|      nyugtalanság, elégedetlenség. Csak az a mienk, ami a szívünké!
2306  2|               Nem felelt.~Csak álltunk. Az arcunk égett. Szégyenkeztünk
2307  2|                 a ketten.~De együgyű is az ember, Istenem!~Hát aztán
2308  2|                 léptem át hozzá. Féltem az apjától.~De a vágy megáradt
2309  2|                 Csak a sövény...~De nem az volt pedig.~Esett egyszer
2310  2|               volt pedig.~Esett egyszer az eső, és hogy ő megint nem
2311  2|                 a pajtájukba. Teli volt az szénával, és illatos sötétséggel.
2312  2|           egymást. A kezek találkoznak. Az arcok összesimulnak. Az
2313  2|                 Az arcok összesimulnak. Az eső csendesen suhog. A széna
2314  2|                a Rotschild kincse, hogy az ember boldog legyen?~Több
2315  2|                  Több kell annál!~Hanem az a több... Hogy röviden fejezzem
2316  2|              másnap szinte beteg voltam az álomtalanságtól.~És morgott
2317  2|         mezítlábos parasztleánynak több az esze és több a lelkiereje,
2318  2|            szórakozottan átbeszélgettem az estét a kántorral, aztán
2319  2|                magamat.~Gondoltam, csak az első nap ilyen nehéz, mint
2320  2|                  megint érzem a húzást. Az esticsillag húzott. Ahogy
2321  2|               húzott. Ahogy beragyogott az ablakomon, mintha egyre
2322  2|                 Tavasz van, tavasz van! Az emberi életnek is csak egy
2323  2|            kimentem a kertbe. Megálltam az út közepén és néztem a kerítés
2324  2|              örültem is. Mert való igaz az, hogy egy ördög meg egy
2325  2|             ördög meg egy angyal kíséri az embert. Néha küzdenek. És
2326  2|        birkózott ez a két lélek. Tegnap az angyal győzött, ma az ördög.
2327  2|            Tegnap az angyal győzött, ma az ördög. De lám, az ördög
2328  2|           győzött, ma az ördög. De lám, az ördög megjárta. Mert a leány
2329  2|               Mert a leány nem jött ki. Az angyal tapsol, és én most
2330  2|                Sietve, nesz nélkül jött az árnyékon. (Az ingválláról
2331  2|               nélkül jött az árnyékon. (Az ingválláról láttam, ahogy
2332  2|                egyszer csak felbukkanik az orgonakerítésnél a holdfényben,
2333  2|        hullámaiból.~Ugyan, ne mosolyogj az én római hasonlataimon!
2334  2|                műveletlenek vagyunk. Ha az ember aranypénzt talál,
2335  2|            játszol velem, mint a macska az egérrel!~A leány hallgatott.
2336  2|                olyasmit?~- Én valamikor az oltár elé állok, és aki
2337  2|                 a becsületet. Fát lopni az erdőről, őzet lőni orvul,
2338  2|           becsület elolvadt, mint a hó.~Az ilyen fogalom olyan mély
2339  2|             Ahányszor láttam, remegtem. Az a himbálódzó könnyű járása,
2340  2|               himbálódzó könnyű járása, az a csupa rejtelem szeme...
2341  2|             parasztlegény?~Elvenném ezt az okos, szorgalmas, tiszta,
2342  2|           leányt. De hát aki benne nőtt az úri ruhában, úri szokásokban,
2343  2|             ruhát csak felvehetnénk, de az a szokatlan nehéz állati
2344  2|           szokatlan nehéz állati munka, az lehetetlen nekünk! Leander
2345  2|              szabad! Nem szabad! Epedni az istenek poharáért, holott
2346  2|           poharáért, holott előre tudja az ember, hogy innia nem lehet
2347  2|         beálltam Tantalusznak.~A leány, az bolondabb volt még nálam
2348  2|                Mindig elkísértem vissza az erdőszélig. Aztán meg én
2349  2|              Nem.~Abban a faluban ma is az a szokás, hogy a leány elmegy
2350  2|                 fogok gondolni, hogy ez az élet elmúlik, és hogy van
2351  2|              tudja, látlak-e még valaha az életben!~A kert sarkán visszapillantok.
2352  2|       elmondottam, nem érdemes megírni. Az életben bizony nem olyan
2353  2|                De várj, a második rész, az érdekesebb. Azt inkább megírhatod.~
2354  2|          leforgott hat nap alatt kiment az eszemből. Inkább a falban
2355  2|               nek a tudomány tőgye alá! Az ördög égessen meg minden
2356  2|             után le akarok feküdni, hát az ablakomon halk koccanást
2357  2|                Egy női árnyék.~Kinyitom az ajtót. Csak a nyakamba omlik,
2358  2|            valami virágos bokor. S hull az orcámra a forró harmat.~-
2359  2|             megszakad!~Olyan volt, mint az őrült. És hát bizonyosan
2360  2|              micsoda aggodalmat keltett az én vissza­térésem! A leány
2361  2|             kocsimat, s rajta engem is, az apja fölvette a furkósbotot
2362  2|            Látod ezt a botot? Látod azt az urat? Hát tudod azt is,
2363  2|                 És ebből láthatod, hogy az embernek, szabad akarata
2364  2|               hogy nincs szabad akarat. Az ember csak labda. Ismeretlen
2365  2|           kendőt a nyakán, s félrevonja az inge vállát.~- Nézze - szólt
2366  2|            Bizony, ha ki nem vesznek ma az apám kezéből, agyonver.~
2367  2|           találkozhattunk este is. Csak az apja, különben is mogorva
2368  2|              különben is mogorva ember, az nézett rám sötéten.~És ebben
2369  2|              parasztlélek gondolkodása. Az öreg, valahányszor az utcán
2370  2|     gondolkodása. Az öreg, valahányszor az utcán találkoztunk, köszönt
2371  2|             egyszer a réten találkoztam az öreggel. Vadászni mentem,
2372  2|           tudott már a Julcsa hibájáról az egész falu. Hogy hogyan
2373  2|                 Hogy hogyan szivárog ki az ilyesmi, meg nem foghatom!
2374  2|                hát beszédbe elegyedtek. Az öregek elmondták egymásnak
2375  2|              ének.~- Miért ne mehetnél? Az a legény nem tud arról semmit,
2376  2|               többé soha! Tetszik neked az a legény?~- Senki se tetszik
2377  2|              Jómódú.~- Neked elvégre is az a sorsod, hogy asszony légy.
2378  2|          verseltek neki. De Julcsa mind az én beszédemre, mind az övékre
2379  2|             mind az én beszédemre, mind az övékre a fejét rázta.~A
2380  2|                négy óra pedig kocsin is az út.~Többnyire este érkezett.
2381  2|             ment vissza megint még azon az estén.~Julcsa pedig minden
2382  2|             baltával váglak agyon avval az úrral együtt!~Az apa akkor
2383  2|            agyon avval az úrral együtt!~Az apa akkor már dühöngött.~
2384  2|           Nevezheted aztán tragédiának. Az ilyesmi erősen hat a hölgyi
2385  2|              Így is drámai. Tudom, hogy az írók hatás kedvéért szívesen
2386  2|             hiszem, agyonüthetett volna az öreg bennünket anélkül,
2387  2|              hold gyöngén világított, s az omladéknak az árnyékában
2388  2|             világított, s az omladéknak az árnyékában ültünk, az öreg
2389  2|        omladéknak az árnyékában ültünk, az öreg csak állt a garádon
2390  2|               Mellettünk is elrobogott. Az épületben is megfordult,
2391  2|         Szervusz!~Tán két esztendőre rá az elválásunk után találkoztam
2392  2|          ebédelt. Ő is meglátott engem. Az ujjának egy mozdulatával
2393  2|                a templom túlsó oldalán. Az asszonyi ruha nem sokat
2394  2|               sokat változtatott rajta. Az arca gömbölyűbb. A szemei
2395  2|              Asszony vagyok.~Pedig azok az okos fekete kutyaszemek
2396  2|        Teste-lelke szerelmet lehelt, és az én becsületes gondolkodásom
2397  2|                Boldog vagy-e? - ez volt az első kérdésem.~- Az uram
2398  2|                volt az első kérdésem.~- Az uram jó ember - felelte
2399  2|                  Eldöbbentem.~- Ki volt az a lelketlen, aki megmondta
2400  2|                 úgy férjhez menni, hogy az uram nekem rút szavakat
2401  2|                nem megyek férjhez, hogy az uram ezután tudjon meg egyet-mást,
2402  2|          visszatértünk a másik szobába. Az emberem csak ült és gondolko­
2403  2|                Hát hogyan szeretted azt az urat, csak szívből-e vagy
2404  2|             megint.~- És szépen elvett.~Az asszony bólintott.~- De
2405  2|               te is esküdjél ám itt meg az örök Istenre, hogy soha
2406  2|            Istenre, hogy soha többé azt az urat nem fogod ösmerni!
2407  2|              Így kerültünk aztán össze.~Az asszony szeme megnedvesült.
2408  2|               felelte szinte fulladozva az asszony.~S megtelt a szeme
2409  2|                haljunk meg együtt, abba az egybe beleegyezek!~És hát
2410  2|               Hanem sokszor eszembe jut az a szegény áldott teremtés.
2411  2|               mégis... látni szeretném. Az ember az omladékban is a
2412  2|               látni szeretném. Az ember az omladékban is a régi épületet
2413  2|             csak virág, ha elhervad is. Az álom szép, ha elszállott
2414  2|             mondottam. Ne árts magadnak az ilyen gondolatokkal! Ha
2415  2|    parasztcsaládnak a nyugalmát. És hát az a nő temiattad sokat szenvedett.~-
2416  2|            nevetett.~Hiszen nem is igaz az egész! Csak koholtam! Meg
2417  2|          mielőtt elmennék, megnézem még az iskoládat.~Bevezettem. Az
2418  2|               az iskoládat.~Bevezettem. Az iskolások már együtt ültek.
2419  2|             kedves szót intéz hozzájok. Az ilyen rögtönzésekben ő mindig
2420  2|          egy-egy idegen arc jelenik meg az iskolában és beszél a hazaszeretetről,
2421  2|                iskolások.~Miklós odalép az egyikhez és azt mondja:~-
2422  2|                 A gyermek ránéz.~Miklós az álla alá teszi a kezét.~-
2423  2|                gyerekeknek és kifordult az iskolából.~Odakint az udvaron
2424  2|         kifordult az iskolából.~Odakint az udvaron kezet fog velem:~-
2425  2|                Nagyon megtetszett nekem az a kis kölyök, és hát én
2426  2|           végtelenül szeretem.~Beszólok az ajtón:~- Jöjjön ki az a
2427  2|          Beszólok az ajtón:~- Jöjjön ki az a három gyerek, akivel a
2428  2|               nincs aprópénzed, tessék, az erszényem.~A három kisfiú
2429  2|           Harmaci gyerek néz ránk azzal az ártatlan fekete szemével.~-
2430  2|                 kert, mint a budapesti. Az igaz, hogy nem is nagyságos
2431  2|        nagyobbik pálinkáskorsót kötötte az oldalára, nemegyszer megesett
2432  2|              krajcárt kóstál. Innen van az, hogy a kevésbé jómódúak
2433  2|                jómódúak csak a nevet és az évszámot íratják a keresztre.~
2434  2|              teleültetve a mi temetőnk. Az én gyermek­korom­ban egyetlen
2435  2|                Azt mondták, németül van az írás. De alatta nem német
2436  2|                 nem német feküdt, hanem az öreg Szegfüné. Bánatában
2437  2|            Szegfüné. Bánatában halt meg az öreg­asszony, mert lókötő
2438  2|               aki később halt meg, mint az öreg Szegfüné, de nálunk
2439  2|               Jancsi -, aztán kinek van az?~- A te anyádnak.~- Annak-e?~-
2440  2|              miért? - kérdezte rekedten az útonálló.~- Azért, mert
2441  2|                    Azért, mert nehéz kő az.~- Nehéz-e?~- Nehéz ám.~-
2442  2|             Most is olyan csendes, mint az a néhány száz lakója. A
2443  2|         gondolok, vajon melyik lesz hát az én helyem?~Körülöttem valami
2444  2|              nini, mégsem. Amott ballag az ákácosok és szomorúfűzek
2445  2|          ákácosok és szomorúfűzek alatt az öreg Durai. Ásó van a vállán.
2446  2|               van a vállán. Pipázik. Ez az egy ember van a faluban,