1-500 | 501-1000 | 1001-1107
Part
1 1| lehet legjobban érezni, hogy meleg van. És beszélgetnek:~-
2 1| püspöknek eszébe jutna, hogy cigányebédet főzetne...~
3 1| végigmegyek a falun, látom, hogy mindenki vidám.~Nem az a
4 1| tudja az az együgyű tyúk, hogy az ő szívének melegségénél
5 1| tojásokból? Honnan tudja, hogy a gazdasszonyban bízhatik,
6 1| hát honnan tudja az tyúk, hogy a tojásait a kellő időben,
7 1| se. Sokára eszüdtek rá, hogy a tojásokat meg kell időnkint
8 1| Dehát honnan tudja?~Érzem, hogy ez a kérdőjel kicsi itt
9 1| szó csak takarója annak, hogy ezekről a tollas testben
10 1| se.~Én azt gondolom néha, hogy a tyúkok is beszélgetnek.
11 1| vélem a beszélgetésüket:~- Hogy vagy, tyúkanyó? Lesznek-e
12 1| követelésére az a felelet, hogy kiröpítik az udvarra.~-
13 1| tudom, mi szükség van arra, hogy Baloghék, Szabóék, Pöhölyék,
14 1| bizonyosan annyit jelent, hogy:~- Jónapot kívánok!~A sok
15 1| kútból.~Eddig azt hittem, hogy aki az erőmutatványt csinálja,
16 1| föl a vízből, csak éppen, hogy rájok tekint, de ha a vadász
17 1| a kezét a füléhez emeli, hogy jobban hallja a kelepelést.~*~
18 1| csak most kezdte megérteni, hogy a betűk mire valók a világon.
19 1| már csak eljöttem magam, hogy megnézzem micsoda baj esett
20 1| éppen a vásznait rakta elő, hogy kiterítse a napra. Látszott
21 1| Látszott az arcán meg a szemén, hogy meglepte a látogatásom.
22 1| asszony, Tabiné, maga tudja, hogy jobb kincset nem hagyhat
23 1| én azt, szegény Tabiné, hogy ahány liba, kétszerannyi
24 1| kétszerannyi forint ősszel, és hogy maguknak kell az adóra,
25 1| remegnek; mintha tudnák, hogy a pompájuk szép és hogy
26 1| hogy a pompájuk szép és hogy a nap őket nézi.~Mily kedves
27 1| fogta, és megbabonázta úgy, hogy tőle már máshoz nem mennek.
28 1| őröknek meg a királynénak, hogy az ibolya késik az idén,
29 1| bogarakban! Mennyi gond az nekik, hogy merre, hol keressék a frissen
30 1| hanem a héját vizsgálja, hogy nem kóvályog-e a magasban?~
31 1| fűszálakat raknak eléje, hogy kimászhasson. A kis ostoba
32 1| legyűri a kalapja szélét, hogy a nap a szemébe ne süssön.
33 1| ahogy mindenről azt mondjuk, hogy nincsenek, amiket nem látunk,
34 1| de hát elhinné-e valaki, hogy van ez a csodás finomságú,
35 1| boldog teremtés a pillangó, hogy a virágok között tölti az
36 1| kezemet. (Én nem engedem, hogy nekem kezet csókoljanak.)~
37 1| Ázsiából jöttek, bizonyos, hogy a Bordácsok őse hajtotta
38 1| bámultak.~Magam is felnéztem, hogy melyik felhőben látja az
39 1| égiháború van.~- Hát mondja el, hogy milyen?~- Milyen? Hát olyan,
40 1| mintha arról volna szó, hogy a kocsit a ló húzza, kocsis
41 1| vissza az esőbe, vagyis hogy a zuhogó esőn át elfutott
42 1| fordult meg az elmémben, hogy meghagyjam-e az öreg Bordácsnak
43 1| vagy elmagyarázzam tőle, hogy a nép is tudja: micsoda
44 1| firtattam:~- Bizonyos az, hogy akit a kend apja látott,
45 1| mégse garabonciás.~- Igaz, hogy egyszer kértem. Kértem ám
46 1| az, uram, olyan könyv, hogy abból mindent ki lehet olvasni.~-
47 1| kényelmetlenül kezdett pislogni, hogy így apróra kitapogatom a
48 1| hát azt mondja még meg, hogy ha a garabonciás mindent
49 1| olvassa azt is elő, vagy hogy a pénzt, amelyen tejet vehet.~
50 1| tudok róla, csak azt tudom, hogy Lakosnak hítták, oszt valami
51 1| a tizönkét lakatot. Mert hogy szavamba ne hibázzak: tizönkét
52 1| Kivöszi a könyvet; nézi, hogy mi az? Hát ahogy kinyiti,
53 1| Oszt mögszólal mind a hét, hogy aszondi: - mit parancsósz?
54 1| napfény felé, látjuk ám, hogy Döme juhász ugyancsak noszogatja
55 1| Döme!~Magam is gondoltam, hogy a molnár dohányával nem
56 1| Magam is kíváncsi voltam, hogy mit látott Döme juhász?~-
57 1| megijedtem tűle. Mert nem tudtam, hogy mögöttem jön, csak amikor
58 1| árgyélusát - mondok -, még jó, hogy nem állott velem szóba!
59 1| velem szóba! Nézöm-nézöm, hogy hogyan nyargal előttem.
60 1| előttem. Hát úgy nyargalt, hogy a levegőbe járt a lába,
61 1| utána is. De úgy mönt az, hogy a nyúl se jobban. Benn vót
62 1| paphon nyitott be, oszt hogy a pap nem volt otthon, hát
63 1| De csak annyit láttam, hogy szép úri formájú legény,
64 1| mivolta abból is kitetszik, hogy soha egyenes irányban nem
65 1| röpköd a mezőn. A minap, hogy a kőhídon megállottam, ott
66 1| kérdezzen.~- Hát mondd meg, hogy miért teremtett téged a
67 1| hangon felelte:~- Azért, hogy őt megismerjem, szeressem,
68 1| könnybe lábadt a boldogságtól, hogy nekem felelni tudott.~Aztán
69 1| négy lábát. Most azonban, hogy a pillangó odaröppent, megmozdult
70 1| lehetett vele a teremtésnek, hogy életet adott neki, átdajkálta
71 1| áldozatul.~Arra gondoltam, hogy megütöm a macskát.~De minek?~
72 1| volt mégis a macskának, hogy a kertajtó megzördülése
73 1| felé. Az volt a szándékom, hogy teleszedem az üveget szentjános
74 1| illata útra kél vélem. Aztán, hogy elértem a szőlőket a csöndes
75 1| bogárkám!~Eszembe se jutott, hogy megzavarjam a találkáikat.
76 1| akarta mondani a jámbor, hogy minden lélek dicséri az
77 1| Úgy eliramodott tőlem, hogy agárkutyával se lehetett
78 1| megismertem a hangjáról, hogy a Miska bojtár.~Azonban
79 1| Bizonyára azt gondolta, hogy boszorkány vagyok. Nem hisz
80 1| hangomnak. Azt gondolja, hogy a boszorkány az én hangomat
81 1| a gyerek arcára. Azután, hogy fölnyitotta a szemét, megitattam
82 1| arra tanítottalak én téged, hogy engem boszorkánynak nézz!~-
83 1| Volt okod arra valamikor, hogy el ne hidd, amit én mondok?~-
84 1| eszedbe, amire tanítottalak, hogy boszorkányok nincsenek.~
85 1| subára a tűz mellé.~- De hogy megijedt - csóválta a fejét
86 1| Mondottam pedig neki, hogy ne járjon soha ökörfarkkóró
87 1| ökörfarkkóróról?~- Azt, hogy mért nem vitt magával.~-
88 1| volna magával?~- Annak, hogy mikor boszorkány röpül a
89 1| meglátogattam. Kedvem volt volna rá, hogy megtanítsam olvasni. Azonban
90 1| az jó?~- Mire? Hát arra, hogy itt már nem volt ereje annak
91 1| miatt megismerni. Az igaz, hogy a háromcsillagos őrmesteri
92 1| vonult föl a nagymisére, hogy azt fel lehetett volna vélni:
93 1| a litániára. Meglehet, hogy külsőországban ez a szokás.~
94 1| gazdának -, honnan tudta meg, hogy dél van?~A nagy, erős ember
95 1| Mert Csikék azt tartják, hogy olyan gyerek, mint Fercsi,
96 1| sem az egész világon.~Lám, hogy leemeli Csik Imre az anyja
97 1| kis pufitos pofácskáján, hogy szinte csattan; és nevetve
98 1| szép Magda mosolyogva nézi, hogy milyen fekete a szeme a
99 1| mindig meglepő. Pál úgy véli, hogy a szó kimondása kifogástalan,
100 1| merőben annak az érdeme volna, hogy ő apa.~Az anya nem olyannak
101 1| ér, egyszer csak látom, hogy az egyik arató leány beleröpíti
102 1| semmit. Magam is tudtam, hogy a forgószél most rútul járt.
103 1| leány kifut az útra, nézni, hogy van-e ott vércsepp? Vércsepp
104 1| egy marok port a földről, hogy szétszórja a tarlón? Ki
105 1| hát arra való a két szeme, hogy lássa. Amit a tanító mond,
106 1| lássa. Amit a tanító mond, hogy a szél nem egyéb, csak levegő,
107 1| soha nem tanította senki, hogy az csak olajfesték. - Csuda
108 1| mért ne higgyünk abban, hogy a föld színe felett lelkek
109 1| sarkában. Hol vagytok festők, hogy vászonra vetnétek azt a
110 1| volt, és nem is gondolt rá, hogy valaha megházasodik. És
111 1| figurázták a lányok előtt; hogy a kutyája viseli a bajuszát.~
112 1| András balul értette.~- Hogy a moly essen beléd! - bosszankodott
113 1| a bőrkét.~Esténként meg hogy Szűcs András tüzet rakott
114 1| Különösen a feje volt csúnya, hogy a szemét szinte teljesen
115 1| szedte a szegfűgombát, s hogy a juhok is arra haladtak,
116 1| az én kutyám olyan kutya, hogy... Meg nem ütöttem. Egyszer
117 1| tárgyalás aztán azzal végződött, hogy a bíró öt korona szigorú
118 1| elköltésére, és hát illett, hogy Andrást is. Hát megitták
119 1| nem lett az ügynek, csak hogy a gyereknek azóta ferdén
120 1| azóta ferdén áll a füle, és hogy másfelé szedi a gombát.~
121 1| gombát.~Történt azonban, hogy elérkezett a szent búcsú
122 1| meg egy pakli dohányba -, hogy aznap délután első harangszótól
123 1| fején, de az arcán látszott, hogy az ünnep lefolyásával meg
124 1| már mégiscsak cudarság, hogy éppen ott lármáz a fülébe,
125 1| feje, föl is kelt volna, hogy agyonüsse azt a cudar sündisznót,
126 1| nyikogva is dühében. Érzik, hogy ugrálva ugat. S vissza-vissza
127 1| Szűcs András arra gondol, hogy talán nem is sündisznót
128 1| hát körüljárja a hodályt, hogy nem ásta-e meg valaki?~Nem
129 1| rángatolódzik a dikó előtt. Ugat, hogy szinte szaggatja a levegőt.~-
130 1| úgy eltángálja a kutyát, hogy a kutya visítozva farkal
131 1| futkosnia hol előre, hol oldalt, hogy megkanyarítsa a birkákat.
132 1| csak.~Nem bizonyos ugyan, hogy Mózsi a neve, de nem is
133 1| Szívesen, csak mondja.~- Hát hogy szólna be a béresgazdának:
134 1| zavaros.~S eszébe jutott, hogy az előbbi éjjel is sündisznóval
135 1| volna Szűcs Andrásnak is, hogy szunnyadjon kissé a fűzfa
136 1| Azt is tudta csakhamar, hogy melyik a hiányzó: a gyulladásos
137 1| Az a: Maros.~- Hát mán hogy veszött vóna mög?~- Mondják.~-
138 1| Mögveszött!~- Hát persze, hogy mögveszött.~- Ki mondja
139 1| mögveszött.~- Ki mondja hogy mögveszött?~- Mindönki.~-
140 1| a faluba. Tudakozódott, hogy ki látta a kutyáját?~Sokan
141 1| egynehány legény. Azt is látták, hogy a bürün igyekezett által
142 1| Mert csak ő tudta azt; hogy nem volt veszett a szegény
143 1| azért ölte magát a vízbe, hogy nem találta meg, vagy azérton,
144 1| találta meg, vagy azérton, hogy olyan becsületes-ártatlanul
145 1| kilépek az utcára, látom, hogy a gyerekek mind az alvég
146 1| Megállítom a Burucz gyereket, hogy mi történt?~- Egy úr van
147 1| hadonászott a botjával, hogy távol tartsa a gyerekeket.
148 1| a csuda? Ki hitte volna, hogy olyan apró pálcikákkal izélik
149 1| Amint figyelmeztették, hogy a tanító jön, letette az
150 1| studiumot csinálok itthon.~- Hogy vetődött ide a mi kis elrejtett
151 1| Látszik - mondotta -, hogy itt még sohase járt magamféle
152 1| akárkinek szóltam eddig, hogy legyen modellem, ijedten
153 1| föl akart támaszkodni, hogy elénk jöjjön, de én már
154 1| messziről szóltam neki, hogy maradjon, különben visszafordulunk.
155 1| jöttünk, Kevi bácsi, hanem hogy kendről is képet szeretne
156 1| öreget.~És arra gondoltam, hogy bár csak elnémulna ez a
157 1| Annyi az egész - mondotta -, hogy a kigyelmed fejéhez megfelelő
158 1| úr eljött messze földről, hogy a mi falunkban egy pár képet
159 1| lefesteni. Én nem tehetek róla, hogy Kevi bácsit ítélte a legszebbnek
160 1| nélkül?~Intettem a festőnek, hogy hallgasson.~- Úgy lesz,
161 1| kendet, no, csak az árnyékát, hogy mélyebb legyen a szeme,
162 1| szólalt meg a hídnál.~Aztán, hogy megálltunk, összetette a
163 1| megkérném, édes képcsináló uram, hogy az én kis leányomat, az
164 1| leánya volt - magyarázom, hogy annak elfulladott a szava -,
165 1| szeretném, mert nincsen.~Hogy aztán együtt mentünk hazafelé,
166 1| hazafelé, elmondtam a festőnek, hogy a kislány nemcsak az anyjának
167 1| vékony.~És nekiállott másnap, hogy a holt gyermek arcképét
168 1| buzgón, s nem is igen tudta, hogy miért. Csak azt tudta, hogyha
169 1| végigmegyek a falun, látom, hogy a házak meg a kertek is
170 1| lombjukat kiterjesztik. Hallani, hogy susognak.~Mit susognak?~
171 1| szörnyeteg. De azért tudom, hogy nem szörnyeteg az, nem is
172 1| szomorú Burucz András.~- Hogy van az asszony?~- Köszönöm
173 1| magam. Mert azt gondoltam, hogy ha ketten megyünk, hát a
174 1| Hát csak rám ripakodik, hogy azt mondja: fogja be kend
175 1| aztán elmentem a patikába, hogy ha már egy forintba kerül
176 1| Antal például bizonyos, hogy a kocsmába megyen. Nem is
177 1| kocsmába megyen. Nem is csoda, hogy ilyenkor megkíván egy korty
178 1| szamarával egész naphosszat, hogy teste-lelke megfáradt belé.~
179 1| krajcáron. Vélni lehet, hogy torkoskodik, pedig hát meg
180 1| csöppent neki, mert látom, hogy a két árok között nem igen
181 1| hazairányozódni. Nem hiszem, hogy van még a kerek földön egy
182 1| Most éppen szerencséje is, hogy az árokba huppant, mert
183 1| kóruson el is röhhen.~Most, hogy elrobog a négylovas hintóval,
184 1| bőgő hangja figyelmeztet, hogy: tűzre és vízre vigyázzunk.
185 1| ember, aki azt kérdezné, hogy minek vigyázzunk a mondott
186 1| mert Vida Imre hozzáteszi: Hogy károkat ne valljatok!~Voltaképpen
187 1| más kötelessége, csak az, hogy az órákat megkiáltsa. Lopástól
188 1| és elmagyarázza nekem, hogy melyik csillagkép micsoda
189 1| Paradicsomkert. Fölvitte a Jóisten, hogy az emberek be ne lopódzzanak.
190 1| tisztára meg lehet mondani, hogy hol van a Mennyország határa
191 1| marad, csak annyi bizonyos, hogy akkor látjuk meg közelről,
192 1| nem alszik és kíváncsi, hogy hány is az óra, hát keljen
193 1| bizony nem igen számolgatjuk, hogy hány esztendősek vagyunk.
194 1| nem igen érdekli, csak épp hogy ember, ember, ha paraszt
195 1| kicsibe múlt a minap, hogy meg nem gazdagodtam. Ahogy
196 1| éjjel hazafelé, hát látom, hogy egy nagy fene tarajos kígyó
197 1| tűnődünk, tünekedünk aztán, hogy mi lehet a hiba? Hát az
198 1| hiba? Hát az volt a hiba, hogy nem olvastam rá a kövekre
199 1| Fölkelt egy éjjel a bojtárom, hogy azt mondja, valami fekete
200 1| a kötelet, akkor láttam, hogy nincsen álla. Tyhű, mondok,
201 1| amit az öregapám beszélt, hogy a Cseresben van egy barlang,
202 1| megszólított, aki csak eléje akadt, hogy menjenek be a barlangba,
203 1| juhász nekitüremkedett, hogy ők kihozzák a kincset. Az
204 1| megörült. Azt mondta nekik, hogy egy tüzes kos fog a fejük
205 1| de attól úgy megijedtek, hogy visszaszaladtak. Ott, ahogy
206 1| gondoltam, akiről azt mondják, hogy táltos.~- Az a.~- Hát el
207 1| felelem, mert azt mondják, hogy te táltos vagy. Hát azt
208 1| vagy. Hát azt mondja, igaz, hogy táltos vagyok, mert foggal
209 1| megátkozlak titeket vesszők, hogy arra forduljatok, amerre
210 1| titeket tisztátalan lelkek, hogy az elrejtett kincstől eltávozzatok,
211 1| elrejtett kincstől eltávozzatok, hogy azt se feljebb, se lejjebb
212 1| nékem fölvenni engedjétek, hogy a mi urunk Istenünk dicsőségére,
213 1| lefelé. Hanem arra vigyázzon, hogy bele ne nézzen a gödörbe.
214 1| gödörbe. Arra való a kutya, hogy az nézzen bele elébb. Mert
215 1| azt is mondta a táltos, hogy azon az áron vegyek meg
216 1| mozdultak. Csak az volt a baj, hogy a kutyám nem akart belenézni
217 1| verejték is attól féltemben, hogy bele találok a gödörbe pillantani -
218 1| megcsóválja a fejét a cigány:~- Hogy a Devla verje meg azt a
219 1| takargatja: meg ne tudják, hogy foggal született. Ha megtudnák,
220 1| micsoda elkeserítő valami az, hogy mindig a föld alatt rejlő
221 1| ördögöket kérdezik, meg hogy kik a boszorkányok a faluban?
222 1| a faluban? Majd meg azt, hogy mikor küzd meg a tüzes bikával?
223 1| tüzes bikával? Meg aztán, hogy kitanulja-e a garabonciásságot,
224 1| sajnálkozással gondolom, hogy nem is öregszik meg soha.
225 1| öregszik meg soha. Ma is ím, hogy nehéz ballagással láttam
226 1| akácfái közül, arra gondoltam, hogy nem lát ez több gólyát a
227 1| de nem veszi föl.~- Óh, hogy a fene... - fakadt ki az
228 1| nyitva hagyta a száját, hogy könnyebben levegőzzön.~-
229 1| meredekén haladva megáll, hogy levegőzzön.~Az előénekes
230 1| kocsikerékhez támaszkodik: fölhúzza.~Hogy ez megtörtént, elégedetten
231 1| mintha azon gondolkozna, hogy igyon-e, vagy ne igyon.~
232 1| tűz a nap, olyan erősen, hogy a gólyaorrú fű megkunkorodik,
233 1| csahint. Kömpe megérti ebből, hogy valaki jön. Felkönyököl
234 1| Hát lám, tagadta Duli, hogy ő nem tudja a kincset.~Tagadta.~
235 1| Duli megértette belőle, hogy ha valamit akar, előbb a
236 1| nagylassan fölemelte az arcát. Hogy ez a rideg ember az anyjáért
237 1| mert én még ma meghalok.~Hogy ezt elsusogta, ott állt
238 1| percet. Talán arra várt, hogy Kömpe feleljen. Aztán, hogy
239 1| hogy Kömpe feleljen. Aztán, hogy Kömpe nem felelt, csöndesen
240 1| saroglyában a Csicsa bojtár.~Hogy ím az egyik asszony az ég
241 1| Egydarabig gondolkozott, hogy kenyőcs-e az csakugyan,
242 1| legalább Kömpének úgy tetszett, hogy soká jön a tisztölendő.
243 1| gazdájára, mintha kérdezné, hogy itt lepje-e a harmat a juhokat?
244 1| hegyek közé, Kömpe látta, hogy az egyik lovat kifogják
245 1| madárfaj a gólya meg a fecske, hogy tavasszal mindig idejön
246 1| magyar hazánk.~Még furcsább, hogy az a két gólya, meg az a
247 1| falunkon olyan szeretni való, hogy érdemes érte átrepülni egy
248 1| kell a császárnak. De lám, hogy így egybevetem őket, arra
249 1| egybevetem őket, arra gondolok, hogy a válás érzése nem azonos
250 1| mentek el. Úgy beszélték meg, hogy a templom tetejéről indulnak,
251 1| fecskenépről szavaztak, hogy megvárják-e őket, vagy nélkülök
252 1| figyelmét. Nem lehetlen, hogy kincs van alatta.~Fölkel.~
253 1| is látja. Alig is várja, hogy visszaérkezzék. Kifordítja
254 1| komoran.~- Mi a baj?~- Hogy mi a baj? Hát hogy mi a
255 1| baj?~- Hogy mi a baj? Hát hogy mi a baj?~És komor gyanúval
256 1| látnám.~- Hát azt látod-e, hogy egy borozdával errébb van?~-
257 1| földjét is, a Fodorét is. Hogy a fiatal Kevi egy barázdát
258 1| Csak nem gondolja kend, hogy...~- Én nem gondolok semmit,
259 1| aztán az lett a beszéd vége, hogy Kevi Pál megrohanta Fodort
260 1| bocsáthat. Én is úgy véltem, hogy ebben az ügyben a harag
261 1| megváltozhatatlan; csak azt sajnáltam, hogy a Fodorék Lidije meg a Keviék
262 1| Pedig csinos leány. Igaz, hogy szépen is járatják Fodorék.
263 1| találkoztak. Lidi körülpillantott, hogy jár-e valaki az utcán? Nem
264 1| erdőből. A kalapja fehérlett, hogy körülrakta vele. A kocsmáros
265 1| állott: megszólította Imrét, hogy adjon a virágból.~Imre azt
266 1| Imre visszamaradt. Láttam, hogy a kúthoz megy: fölhúzza
267 1| hozzá valamit, tudom is én, hogy mit?~Nem sokkal utána egy
268 1| hír futotta be a falut, hogy az Imre gyerek világgá ment.
269 1| vállára. Azt gondolták, hogy a szőlőbe megy. A falu végéről
270 1| vissza a sánta Gál gyerektől, hogy ne várják többet vissza:
271 1| elgyöngült attól a fiam, hogy alig tudott bemenni a sorozó
272 1| Azt kellett ott mondania, hogy szívbajos. Azt is mondta.
273 1| szóval se bántottuk. Még hogy olyan betegforma volt, a
274 1| vizsgálták. Azt mondták neki, hogy ha katona akar lenni, hát
275 1| gyakorta, de együtt soha.~Ma, hogy az októberi szép nap kicsalt
276 1| öreg, azt gondoltam volna, hogy vályog kell neki és azért
277 1| kell neki és azért jött ki, hogy a cigánnyal megalkudjon.
278 1| onnan vagy amonnan, és hogy hová valók? Hát mindenhová.~
279 1| között, ami meg annak a jele, hogy a vajdát a társadalmi lépcsőn
280 1| vajdát -, mert az a törvény, hogy ki hova való, ott lakjon.~
281 1| ki hova való, ott lakjon.~Hogy erre a vajda megvakaródzik,
282 1| öregbírónak az a rendelete, hogy egy óra múlva nyoma se legyen
283 1| a kisbíró meg kidobolta, hogy krumpliszedés után senki
284 1| kalamáris olyan gonosz portéka, hogy vagy feccsen, vagy loccsan,
285 1| Jóska!~Intek az anyjának, hogy illanjon el. Hát, el is
286 1| terem.~- Mondd meg Rozinak, hogy kell-e itt félni, vagy nem
287 1| többnyire azon keletkeznek, hogy megcsalhatná-e a zsidó
288 1| iskolából. Ő a középtájon ül, hogy mindenki közel érhesse.
289 1| meg olyan híven utánozza, hogy a falunak valamennyi kutyája
290 1| mint a vályogvetés. Mégis, hogy a Lackó kiszalad játszani,
291 1| Lacit mingyárt szólítják, hogy hegedüljön. Az aztán két
292 1| egy-egy virágot. Különös, hogy a nőben mindenütt és minden
293 1| érzésnek jeleivel.~Intek nekik, hogy álljanak fel. Egyszerre
294 1| vászontarisznyába hordozza, hogy a tábla csaknem a sarkát
295 1| az volt az első dolgom, hogy kiválogatom közülük azokat,
296 1| mondjátok meg anyátoknak, hogy ide mosdatlan gyerek nem
297 1| azért szeretem.~*~Lehet, hogy majd mink is, mikor a másvilágra
298 1| kiskapun.~Akkor láttam, hogy a hideg esti homályban egy
299 1| míg a gyerekek kivonulnak, hogy aztán bejöhessen.~Istenes
300 1| S az iskolába vezetem.~- Hogy és mint vannak odahaza?~-
301 1| nyomni is kellett egyet, hogy beférjen, de aztán úgy ülhetett,
302 1| oldalra tolta. Azután látva, hogy én pipára gyújtok, ő is
303 1| kérdést intéztem hozzá, hogy mennyi őszit vetett? termett-e
304 1| elhallgattam. Jeleztem ezzel, hogy várom a panaszt.~Istenes
305 1| kérdezte fölemelve a fejét-, hogy viselkedik tanulás erányába...~-
306 1| Hát: tudja azt kend, hogy ő a legjobb.~Már két esztendeje
307 1| jöttem.~De mert nem illik, hogy csak úgy röviden elüsse
308 1| Belenyomkodja a kisujját, hogy még jobban égjen. Hát jobban
309 1| Most aztán beszél.~- Mert, hogy az éjjel nem tudtám aludni,
310 1| elhallgattunk. Azt gondoltam, hogy mán el is aludt. Hát egyszer
311 1| egyszer megint csak megszólal, hogy aszongya:~- A hízóra gondol
312 1| Itt Istenes észrevette, hogy a pipa megint nem füstöl.
313 1| gyisznót? Elmentem a kanászér, hogy tegyen vele valamit. Hát
314 1| adtam neki. Hát azt mondta, hogy még egy napig vesztegél
315 1| feleségéhez.~- Hát - azt mondja -, hogy a hízóra nem gondoltam,
316 1| mit akar kend Imrével?~- Hogy mit akarok? Semmit - mondok -,
317 1| állott meg.~Folytatta:~- Mert hogy Szent István király után
318 1| tömött. Látszott rajta, hogy a búzaeladás nagy sora neki
319 1| Istenes Imrét. Tudtam már, hogy mit akar. A búzaeladás történetébe
320 1| az áldomás története is: hogy mit ettek, mit ittak, mit
321 1| A magazint úgy ejti ki, hogy bagazium, a féderveiszről
322 1| szava senkinek. A tanár is, hogy ijedtében nem tudott felelni,
323 1| míg annyira megkeményedel, hogy nem serked vér a lelkedből
324 1| gyönge inakkal erőlködik, hogy el ne essen. És nem esik
325 1| néha a fiát, s nem véli, hogy pirulva megyen vele az utcán.~
326 1| pirulva megyen vele az utcán.~Hogy lép az apám, mintha mindig
327 1| angyalai: keresi az alkalmat, hogy apját, anyját megbecsülhesse.
328 1| parketten! Az asztalnál, hogy az inas kínálta, maga elé
329 1| szivarját nyújtotta oda, hogy rágyújtson, az öreg boldogan
330 1| egymástól!~Az öreg megérzi, hogy a fia nem az ő régi fia,
331 1| Elgondolkozik ott az asztalfőn, hogy volt egy kis fekete hajú
332 1| rajta elmélkedni. Igaz, hogy az úri szoba is szép, de
333 1| azért jöttem én mester uram, hogy az Imre gyereket, a fiamat...
334 1| amint odaér, hallja ám, hogy lármáznak odabenn. Ahogy
335 1| A pap azt is meglátta, hogy Baczonyi lehúzódott a nagy
336 1| Baczonyi megállt. Kint rekedt. Hogy a pap becsukta az ajtót,
337 1| Baczonyi.~A pap már tudta, hogy jönnek. Borral és kaláccsal
338 1| pap a poharát fölemelve -, hogy ennek a házasságnak minden
339 1| letette a poharát, anélkül, hogy ivott volna.~- Hát te mért
340 1| melyiket. Hiszen tudod, hogy a kocsmáros emiatt költözött
341 1| lássa, tiszteletes uram, hogy engem maga után szólított,
342 1| előtt a pirongatást. De hogy kívül felejtett, felgondoltam
343 1| ittam rája. Meggondoltam, hogy szép egy fiam, szép egy
344 1| szép egy leányom van és hogy ha így folytatom, hát nem
345 1| szent fogadást a kapu előtt, hogy soha, míg élek, nem iszom
346 1| fogadását, mikor híre érkezett, hogy a fiát Maglajnál agyonlőtték.
347 1| felesége már akkor nem élt, hogy vigasztalta volna. Az egyetlen
348 1| s még mindig olyan erős, hogy ha éjszaka szólalt meg,
349 1| veszendőben. Meggondolta-e kend, hogy mi ennek a vége?~Baczonyi
350 1| maguk gondolkoznak valamin?~Hogy a pap elhallgatott, Baczonyi
351 1| ki-kiszalajtotta az utcára az unokáit, hogy nézzék meg, jön-e már? A
352 1| behítták valamelyik pincébe.~Hogy ím csakugyan belehaladott
353 1| tőkéhez, meg akarom nézni, hogy hány fürt? Mert húsznak
354 1| Leülök ott a földre, várom, hogy szűnjön a szédülés. De nem
355 1| csak este felé. Aztán, hogy hazavánszorogtam, egész
356 1| senki. Mert aki meghallotta, hogy a nyomában megyen és kottyogva
357 1| csirkéit, az már tudta, hogy elérkezett az utolsó napja
358 1| hangon Kevi Pál.~Mert érezte, hogy az öreg ereje megfogyatkozott,
359 1| forráztak neki. Biztatták, hogy aludjék, de az öreg nem
360 1| szemét és tanácsokat mondott, hogy mit vessenek jövőre ebbe,
361 1| aztán, mikor azt hitték, hogy el fog aludni, fölemelte
362 1| egész faluban tudták a hírt, hogy az öreg Kevi hogy járt.
363 1| hírt, hogy az öreg Kevi hogy járt. Az udvaron subás emberek,
364 1| hallottam már a múlt éjjel is, hogy a kutya nagyon vonyított.
365 1| jelent - gondoltam -, de hogy beteg nem volt a háznál,
366 1| vonyít, hát meghajigáltam, hogy ne vonyítson.~Az öreg a
367 1| ráncos, sovány arc, csak hogy kis fehér bajusza is van
368 1| feleségének oda kellett hajolnia, hogy hallja, mit akar.~- A kardomat -
369 1| is meg lehetett érteni, hogy a negyvennyolcas kardjára
370 1| őket. Sokszor megmondotta, hogy azt vele temessék el.~Úgy
371 1| mondja meg a feleségemnek, hogy a gyerekekkel jól bánik
372 1| rezgéséről lehetett látni, hogy az élet még nem hagyta el.~
373 1| esztendő után történhetett, hogy a gazdák összeadtak egy-egy
374 1| zsákkal.~Mindenki tudja, hogy őt a nyáron a jég csúfolta
375 1| leírom. Soha nem történt, hogy valaki megtagadott volna
376 1| Széles bölény arcán látszott, hogy megalázottságot érez. De
377 1| Bizony, még kitudódik, hogy Tóth Antal írástudó ember!~
378 1| ünnepi mozdulatán azt értem, hogy már a levegőben előre hozzáilleszti
379 1| tollnak a hegyére pislog. Hogy mit néz rajta, nem tudom.
380 1| hasonlóképpen lesikerül. Igaz, hogy a T betűhöz képest olyan
381 1| föccsent és újra néz anélkül, hogy tovább írna.~- No - fakad
382 1| október végefelé történt, hogy Burucz András megbízta Fodort,
383 1| András megbízta Fodort, hogy ha már a városba megyen,
384 1| barátot is jóltartották úgy, hogy egész életében mindig a
385 1| elbeszéléseiből jegyezték fel, hogy a magyarok nem véresszájú
386 1| Valami madár az. Lehet, hogy aranyból van.~- No, jól
387 1| éppen azt akarom látni, hogy hogyan mulattok?~Valami
388 1| oldódik meg a mesélő kedvük.~Hogy én ott voltam, Fodor gazda
389 1| beszéli Fodor András -, hogy a király lánya eladó sorba
390 1| adni, de ő csak azt mondta, hogy ahhoz megy, aki az égigérő
391 1| kanászlegény állott elő, hogy ő is akar mászni. A királyleány
392 1| a vénségtől.~- Köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál -
393 1| Fodor András megmagyarázza, hogy az öregasszonynak emberevő
394 1| kanászlegényből lett királynak, hogy hogyan került ő bele ebbe
395 1| feleli a király -, hanem hogy lehozzam azt a legfelső
396 1| vagy -, hanem csak azért, hogy megmutassam, hogy én le
397 1| azért, hogy megmutassam, hogy én le tudom hozni.~Fodor
398 1| Mindenki rendjén valónak érzi, hogy a mese hőse megmutatja,
399 1| a mese hőse megmutatja, hogy ő azt a gallyat le tudja
400 1| parazsat, arra gondolok, hogy miért nincs itt még egy
401 1| egyedülvalóságnak árnyéka az a gondolat, hogy nem fogunk soha az életben
402 1| árnyék engemet se hagy el. De hogy is gondolhassam, hogy van
403 1| De hogy is gondolhassam, hogy van a világon valaki, aki
404 1| ajtóban. Vissza-visszapillant, hogy indul-e már a plébános úr?
405 1| lemegy az első lépcsőre, hogy elmondja a gyerekekkel Dávid
406 1| erőtlen erő az emlékezet, hogy egy éneket se lehet vele
407 1| művészi kedve van a télnek, hogy minden ablakot befest ezekkel
408 1| az ablakon. Akkor látom, hogy a fiatal kis Köncölné libeg
409 1| arca ennek az asszonynak, hogy kifehérlik a mi népünk közül,
410 1| az árnyék.~Azt mondanám, hogy hasonlít a bárónéhoz, hasonlít
411 1| bolond a báróné, csak éppen hogy eleven és unatkozik. És
412 1| Hiszen még alig két éve, hogy férjhez ment. Ámbátor az
413 1| ment. Ámbátor az is igaz, hogy a rokonok házassága nem
414 1| kevesen vagyunk újságolvasók, hogy itt a tanító is úrnak számítódik.
415 1| Akkor este beszéltem neki, hogy jutottam zongorához. Az
416 1| elfelejtettem.~A báróné azért jött, hogy a zongorámat megnézze. A
417 1| könyökölve hallgatom, megmondja, hogy amit játszik, azt Liszt
418 1| játéktól, később azonban látom, hogy a zene lelkét, a hullámzást,
419 1| báróné nem ismeri.~Különös, hogy a nők az ujjaik gyorsaságát
420 1| jönne, én visszafelé mennék, hogy távolabb maradjon.~A zene
421 1| fényes kövecskével!~Érzem, hogy köd száll a tekintetem elé.~
422 1| nótára a füleit. Van úgy, hogy kiereszti a nyelvét és nevetve
423 1| fejem alól!~Azt gondoltam, hogy nagy adót vetettek a jó
424 1| vetettek a jó emberre és hogy licitálásra került a dolog.~-
425 1| miatt kellett levetnie.~- Hogy én adnék neki száz forintot
426 1| könyvnek. De csak bizonykodott, hogy így mög amúgy, három hónap
427 1| a készpénz. Kérdöm tőle, hogy mi az a vekszli? Aszongya,
428 1| bankó, amire rá köll írni, hogy mennyit ér, aztán be köll
429 1| bankóformát, és ráírja, hogy Kettőszáz. Én mingyárt
430 1| Én mingyárt gyanakodtam, hogy kettőszázat írt a kétszáz
431 1| de aztán arra gondoltam, hogy ő ezt mégis jobban érti.
432 1| hát akkor írja ide kend, hogy elfogadom. Odaírtam. A nevemet
433 1| asszony is a nevét, ide hátul, hogy tudhassák a nevit. Hát oda
434 1| jó lesz. Hát ki gondolná, hogy hiba volt az írásban?~-
435 1| Bizonyosan azt akarják, hogy mönnyek be a pízér. Azt
436 1| mondja, arrul beszél az írás, hogy kend kétszáz forinttal tartozik
437 1| jobban érti. Mondok: löhet, hogy jobban érti, de én még jobban
438 1| de én még jobban tudom, hogy én nem tartozok. Aszongya:
439 1| van, majd meglátja kend, hogy két hét nem telik belé,
440 1| kétszáz forintot. Mondok, má hogy fizetném? Aszongya, mer
441 1| jegyző úr is azt mondja, hogy enyim az igazság, hogy fizetnék?
442 1| hogy enyim az igazság, hogy fizetnék? Erre aszongya,
443 1| különben. Az igazság az volna, hogy kend kapjon most, de a török-bankó
444 1| Az ám. Az olyan papiros, hogy aki legfelül írja a nevét,
445 1| én oda írtam ám azt is, hogy el-fo-ga-dom.~- Éppen ezzel
446 1| azt jelenti, az elfogadom, hogy a fizetés kötelességét fogadja
447 1| A városban nem kérdezik, hogy ki hogyan gondolta, csak
448 1| gondolta, csak azt nézik, hogy mi az írás?~- Hát az igazság
449 1| megállott. Megfordult. Láttam, hogy a paphoz igyekszik.~ ~
450 1| odaszól az Imre kocsisnak, hogy hajtson lassabban.~Az idő
451 1| idő szép enyhe volt arra, hogy lassan járjunk. A kocsi
452 1| volna körül. Megértettem, hogy az ismeretlen leány azért
453 1| leány azért van nálunk, hogy ne legyen ismeretlen.~A
454 1| volt.~Azt mondtam a papnak, hogy a szivartól megszédült a
455 1| joga volt a földesúrnak, hogy összeházasítsa a rabszolgáit.
456 1| Gyerekkoromból emlékszem, hogy volt az apámnak egy bagolyfej
457 1| pillantásra.~Tudja-e vajon, hogy miért van itten?~Az arca
458 1| tanítónk.~A leány anélkül, hogy a kezét nyújtotta volna,
459 1| komolyság - a leány tud arról, hogy ki vagyunk egymásnak választva.~-
460 1| a figurák bonyodalmába, hogy meg se hallottam, mikor
461 1| mikor a nők kimentek.~- Hogy tetszik magának az én kis
462 1| Hát mennyi idő kell arra, hogy egy szép lányt megláthasson
463 1| két figura áll.~Másnap, hogy átmentem, csak a leányt
464 1| nyújtottam:~- Megengedi, hogy lesegítsem?~Pillanatig tétovázott.
465 1| látott bejönni, engedje meg, hogy egy szóra itt maradjak.~
466 1| a második arca.~Láttam, hogy siklik rajtam a tekintete
467 1| vissza.~Álltam nyugodtan.~És hogy leült a varróasztal mellé,
468 1| vetésé. Kegyed int a kezével, hogy nem az. A női gyöngédségnek
469 1| nincsen. Bocsásson meg, hogy ilyen őszintén beszélek.
470 1| szívlelné? Mindegyikünk tudja, hogy a másik mennyit ér, de azért
471 1| például sohase felejtem el, hogy minden társaságban én vagyok
472 1| összezsugorodnom. Igaz, hogy a külső megjelenésemre nem
473 1| szükséges. Csak ritkán történik, hogy valakinek kedvetlenséget
474 1| nem mer kérni, mert tudja, hogy nincs. Én meg nem merem
475 1| merem látni, mert tudom, hogy hiába. Néha csak egy pár
476 1| Igazán nem másért, csak hogy ne vessen meg engem. Így
477 1| falun elviselhetetlen az, hogy egyik ember kicsinyelje
478 1| kedvetlenséget okozni azzal, hogy az vagyok, aminek látszom.~-
479 1| Abban jól gondolkodik, hogy önnek megnősülnie nem szabad
480 1| szabad és szerencsés ember, hogy ezzel leszámolt.~- Kisasszony -
481 1| falunkat? - kérdeztem aztán, hogy másra fordítsam a beszélgetést.~-
482 1| noha gyerekes volt. Igaz, hogy nem is lehetett túl a tizenhaton.~
483 1| tudott többet, csak annyit, hogy azok nyáron zöldek, télen
484 1| zöldek, télen kopaszok és hogy tűzre valók; a bogárféléket
485 1| gondolkodása minden teremtésnek, és hogy azok is úgy éreznek, küzdenek
486 1| hallgatott, s azt mondta, hogy másnak lát mindent, amióta
487 1| Lacikám?~Azt gondoltam, hogy valamelyik cseléd megütötte.~
488 1| Azt mondta Antal bácsi, hogy zabigyerek vagyok.~- No,
489 1| sért téged, mert látta, hogy neked ezzel fájdalmat okozhat.
490 1| gyakran megtörténik, fiam, hogy rossz emberekkel találkozol.
491 1| mondtam. Úgy is mondtam, hogy hallja. Megállott. Egyet
492 1| Ahogy visszafordulok, látom, hogy Boriska a két tenyerébe
493 1| levelét, amit írt nemsokára rá hogy elutazott. Elolvastam kétszer
494 1| kellett többször elolvasnom, hogy megtanuljam kívülről. Ezt
495 1| mindig az volt a kívánságom, hogy selymes és bársonyos bútorok
496 1| között éljem át az életet, és hogy olyan férjet adjon az Isten,
497 1| hát megengedi-e az Isten, hogy szegény asszony legyek?~
498 2| világos foltról látszott, hogy merre jár.~Reggel nyolc
499 2| az iskolába.~Hanem itt, hogy engem meglátták, elcsöndesültek.
500 2| végigpillantok az iskolán, látom, hogy a második pad elején még
1-500 | 501-1000 | 1001-1107 |