Part
1 1| írószentek éltek, s nem tudom: van-e ott március? A mi
2 1| tavaszon csirkéid?~- Még nem tudom. Tavaly szerencsétlen voltam:
3 1| magyaráztam az iskolámban. Nem tudom, mi szükség van arra, hogy
4 1| most már legelő kell.~- Hát tudom én azt, szegény Tabiné,
5 1| kezével legyintve -, nem tudom én azt.~- Már tanító uram -
6 1| nem tudok róla, csak azt tudom, hogy Lakosnak hítták, oszt
7 1| olasz menyecskéből?~Azt is tudom.~Megtanult magyarul.~Hanem
8 1| elrejtett falunkba?~- Magam se tudom. Járok jobbra-balra, amerre
9 1| egy országért. A nevét is tudom. Valami Kévési vagy Képési,
10 1| kis sovány asszony. Nem tudom, miért van ma a fekete ünnepi
11 1| leányomat, az Ilonkát.~- Nem tudom, lesz-e rá időm - felelt
12 1| valami szörnyeteg. De azért tudom, hogy nem szörnyeteg az,
13 1| be kend a száját, jobban tudom én mi a baja, mint a felesége -,
14 1| úgy beszélt hozzá valamit, tudom is én, hogy mit?~Nem sokkal
15 1| elméjét.~Lidivel aztán nem tudom, összejöttek-e még néha,
16 1| Hogy mit néz rajta, nem tudom. Talán a tintacseppet nézi.
17 1| megmutassam, hogy én le tudom hozni.~Fodor András ezt
18 1| emberi hangversenyek.~Így tudom én mindig hallgatni ennek
19 1| gyerekével megyen az úton. Nem tudom, hova megyen. Talán a templomba,
20 1| fogtam még kezet báróval. Nem tudom, miért kerültem a vele való
21 1| jobban érti, de én még jobban tudom, hogy én nem tartozok. Aszongya:
22 1| hallottam, csak becsülni tudom.~- Ha valami búsítana -
23 1| meg nem merem látni, mert tudom, hogy hiába. Néha csak egy
24 2| látszott semmi változás. Én ám tudom, hogy ez a szó úgy szíven
25 2| beteg a leánya?~- Azt is tudom! - mondja a fejével bután
26 2| behunyásával jelzi, hogy ismer.~- Tudom, hogy nem tudsz szólni,
27 2| a mi falunkba? - már nem tudom. Talán a felesége miatt,
28 2| el, vagy józanon? Azt se tudom. De arra emlékszem, hogy
29 2| mondotta búsan. - Nem tudom, hol az asszony.~- Nem tudja?~-
30 2| meggyfaszagot érezte rajta? - nem tudom. De azért elmondtam neki.~-
31 2| keblére ne bújdoshasson.~- Hát tudom - így beszélek tovább -,
32 2| szomorú.~Mért szomorú?~Nem tudom.~Az ura jó ember és békességben
33 2| szivárgott ki. Én bizony nem tudom, mert az öreg sose mondja
34 2| orcájába a pirosat? - nem tudom. Csak ülök előtte és nézem
35 2| cseléd valahol a városban. Tudom, mért jön: el fog kéredzkedni
36 2| kérdeztem halkan.~- Nem tudom - felelte Andris vállat
37 2| komolyan az ember. - Nem tudom felejteni azt a gyereket.~-
38 2| csóválva jár ide-oda köztük.~- Tudom - feleli az asszony a szemét
39 2| asszony a szemét lesütve -, tudom, hogy nem hozzám jött. Nem
40 2| ellensége, rossz emléke, vagy tudom is mije? És most restelli,
41 2| Veri még az asszonyt?~- Nem tudom, hogy verte volna. Ugyan
42 2| kijöttem.~Aztán már nem tudom, mit beszélgettünk. Néhány
43 2| Szándékosan nem jöttem ki. Most se tudom, miért vagyok itt? Te csak
44 2| csak őt ne!~Így is drámai. Tudom, hogy az írók hatás kedvéért
45 2| lássam, mi lett belőle? Tudom pedig, hogy mi: kérges kezű,
46 2| hát ez is?~Pedig hát jól tudom én azt, hogy lassankint
47 2| feliratát.~Pedig anélkül is tudom, hogy mindnyájan idekerülünk.~
|