Part
1 1| maga a tanító kívánta őt vissza a libalegelőről.~*~A kertemben
2 1| ugrott ázott bundájával vissza az esőbe, vagyis hogy a
3 1| Alig bocsátkozik azonban vissza az álmok örvényébe, a kutya
4 1| helyére és szinte futva siet vissza a birkákhoz. Csorog róla
5 1| attól úgy megijedtek, hogy visszaszaladtak. Ott, ahogy mindez
6 1| annyi, Duli nem fordulhatott vissza; amennyiben meg kalapigazítás
7 1| lassú, fáradt ballagással vissza, a szőlők és gyümölcsfák
8 1| fohászkodott, motyogott összevissza:~- Óh, uram, Jézus, Boldogságos
9 1| Afrikából ide térnek mindig vissza, ide ám, a mi szegény nádas
10 1| órákban ötödmagával tért vissza a földre.~A községi lánccal
11 1| megy. A falu végéről izente vissza a sánta Gál gyerektől, hogy
12 1| gyerektől, hogy ne várják többet vissza: beáll katonának.~- De hiszen -
13 1| Még nem vagy tiszta. Mars vissza! - Bandukol szomorúan.~Ismét
14 1| utánam!~A pap megindult vissza hazafelé.~Baczonyi a kalapját
15 1| öreg még mindig nem tért vissza.~Az öregasszony ki-kiszalajtotta
16 1| csapva adják; tetézve kapják vissza. Amit a csapófa levisz a
17 1| De én szomorúan nézem őt vissza.~Mert az egyedülvalóság
18 1| én száz forintomat adja vissza, hanem még egy százassal
19 1| hajamtól le a lábamig meg vissza.~Álltam nyugodtan.~És hogy
20 2| anyjához, azzal a hírrel tért vissza, hogy a leánykát reggel,
21 2| ott. Azzal a hírrel tért vissza, hogy a Rozika már nem tud
22 2| elmosolyodva pillantott vissza.~- Már hí. Mennem kell.
23 2| többet a kutyát, csak adjam vissza.~De biz én nem adtam.~Egy
24 2| Hentzi, Hentzi! Gyeride!~Vissza se fordul.~- No, fene egye
25 2| könnyektől nedves szemmel -, adja vissza nekem ezt a kutyát.~Eszem
26 2| úrnak.~- Mingyárt - feleli vissza az ifjabb Kadari -, csak
27 2| No nézd! Nem takarodsz-e vissza!~A kutya behúzott farkkal
28 2| kutya behúzott farkkal inal vissza vagy húsz lépést. De csakhamar
29 2| a fia kezét és elrohant. Vissza se nézett.~A faluban aztán
30 2| ügyünket. Sándor Pálnak vissza kell fordulnia.~- Főképpen
31 2| füles esze nélkül nyargalt vissza a téglák közé.~Hanem aztán,
32 2| előlem!~Megzavarodtan tértem vissza. Mi lehet az oka ennek a
33 2| ideadtad a kendőt, nem adom vissza! Hadd legyen tőle jószagú
34 2| elkezd könyörögni, hogy adjam vissza a kendőt. Mit szólnak a
35 2| majd megmondom, mikor adom vissza - szóltam neki.~S azzal
36 2| is bántam, hogy nem adtam vissza a kendőjét. A magamfajta
37 2| bosszantott, hogy nem adtam vissza. Azt meg nem tehettem, hogy
38 2| nálam van - mondom neki. - Vissza szeretném adni. Ha kijössz
39 2| van. Ha elmúlik a tavasz, vissza nem tér többé soha!~Nem
40 2| hosszát. Mindig elkísértem vissza az erdőszélig. Aztán meg
41 2| forintocskát fizettek volna. No, vissza: még egy esztendőre!~Hát
42 2| gondolta, hogy őmiatta tértem vissza.~- Itthon marad-e? - kérdezte
43 2| aggodalmat keltett az én visszatérésem! A leány elbeszélte,
44 2| bizonnyal elköltözök innen és vissza se térhetek többé soha!
45 2| órát ott ült, azután ment vissza megint még azon az estén.~
46 2| elment innen, és nem is tér vissza soha többé. Hát énnekem
|