Part

 1  1|               csekélyke kis árnyékképe persze a nagy Magvetőnek, de a
 2  1|         szokott, és várja a tojásokat. Persze azokat régen elsikkasz­totta
 3  1|            Üdvözlégy, óh Mária! ~Ábris persze csak gyerekhangon fújja
 4  1|                 mi kell több ennél?~De persze nekem az öreg szava nem
 5  1|       vacsoracsillag. Egy arasznyira - persze Isten kezével mérve. Körülöttem
 6  1|              édesanyja meg egy leány - persze sírva kísérték. Ma is látunk
 7  1|               afféle rövid susogó mise persze. A pap az oltárnál. Én a
 8  1|              mozdulnak a kezében. Amaz persze nem látja őt. Mikor vége
 9  1|        forgatja, olvassa.~Az iskolában persze nem tanul erről senki, de
10  1|             Kutyája viseli a bajuszát.~Persze aztán, ha valamelyik leány
11  1| mingyártos-mingyárt felfalná. A gyerek persze követ kapott és oldalba
12  1|        mögveszött.~- Mögveszött!~- Hát persze, hogy mögveszött.~- Ki mondja
13  1|              tartsa a gyerekeket. Azok persze fölmásztak a fára; onnan
14  1|                a tigrishez szegény, de persze csak az elaggott, erejefogyott
15  1|            elhagyja az egyik tutyiját. Persze csak akkor veszi észre,
16  1|         horgolja a fiát. Azok a számok persze leginkább a gabonapiac meg
17  1|                is. Tud is szépen. Apja persze nincs szegény­nek, de az
18  1|                macskát kilátni, de hát persze nem olyan könnyű az, mint
19  1|               Szilaj, mint a csikó, de persze a körülötte ülő bárányvérű
20  1|             otthon, de a keze, lába... Persze, mezítláb járt a nyáron,
21  1|                kapu mellett. A szűrben persze ember is. Várja, míg a gyerekek
22  1|            ezután se bánt.~És megitta.~Persze, mikor a jég lecsördült
23  1|           egyszerre öten is.~Az öregek persze több mesét tudnak, mint
24  1|                inkább szabadkozott. De persze engednie kellett.~- Hát
25  1|           szükség meszelőre? Meszelőre persze soha sincsen szükség, de
26  2|          zavaros két szemét és néz. De persze nem lát.~- Én? Részeg? -
27  2|        vergődik az ajtóban. A pipaszár persze keresztben állt a szájában,
28  2|                tányérat kutya szájába?~Persze ebben is volt egy kis hamisság.
29  2|               szeretője. A leány pirul persze, ha emlegetik. A fiú is
30  2|            ragyogó szemmel ül a kutya. Persze befelé vigyáz.~Juliska szépen
31  2|              tűztől, mester uram!~- No persze, hogy a tűztől!~Nagy ünnep
32  2|    hosszúszárúra, és beszédbe kezdünk.~Persze csak afféle paraszti beszélgetés
33  2|             lopott fiatal korában?~Ezt persze halkan mondta és körülpillantott
34  2|               semmit.~Hiába: nem vall.~Persze elítélték, akasztófára.~
35  2|              vicsorgott a Micóra.~Micó persze nem várta meg a következő
36  2|             ugye, maga is látja már.~- Persze, hogy látom. De az a baj,
37  2|             hogy adjak ötven krajcárt. Persze, nem adtam. Gondoltam, majd
38  2|     fenyegetően károgott.~A tyúktársai persze okosabbak és elevenebbek
39  2|                elé volt kötve. A hóban persze nem legelhetett, hát csak
40  2|              Hozzánk is eljön néha, de persze csak nyáron. Hát az öreg
41  2|    parasztleány lába milyen tökéletes! Persze csak húszéves koráig. Azután
42  2|          egypárszor faggatták is. De ő persze nem mondta meg. És hát a
43  2|             hogy örökre elválunk. Sírt persze, és - mit tagadjam - én
44  2|            köszönt nekem. Csodálkoztam persze. Inkább vártam azt, hogy
45  2|       újságolta este, hogy kérője van. Persze, nem örömmel mondta, mint
46  2|                szemébe néztem.~Eljött.~Persze meg akartam ölelni, ahogy