Part

 1  1|              Hát bizony, lelkem tanító uram, elküldtem ma Jóskát liba-legeltetni.~
 2  1|              szürke szemöldökén -, az, uram, olyan könyv, hogy abból
 3  1|             tudom én azt.~- Már tanító uram - szólalt meg erre Somodi
 4  1|              Hogyne volna igaz, tanító uram. Azt az embert is ösmertem,
 5  1|       diadalmasan nézett:~- No, tanító uram, hát mibül kereködött a
 6  1|            aggodalommal.~- Jaj, mester uram - mondja az öregjuhász -,
 7  1|                Isten. Megérzem én azt, uram, mint Paizs a szelet.~-
 8  1|             soha meg nem ütöttem, bíró uram. Mer az én kutyám olyan
 9  1|             azokkal beszélni, jó festő uram.~- Beszéltem én az ő nyelvükön
10  1|            többet, Örök hálára kötelez uram, ha az öreget a pemzlimre
11  1|             nem engedöm.~- Hallgasson, uram - mondom a festőnek -, csak
12  1|               sarkunkban.~- Lelkem, jó uram - szólalt meg a hídnál.~
13  1|             megkérném, édes képcsináló uram, hogy az én kis leányomat,
14  1|          Dehogy van, lelkem tekintetes uram, hisz éppen azért szeretném,
15  1|              Hogyne ismernék rá tanító uram - felelte -, pedig szegényke
16  1|             Köszönöm a kérdést, mester uram. Bezony már a pipámat se
17  1|           Voltam én már ott is, mester uram. De csak magam. Mert azt
18  1|                 Hát aztán lássa mester uram, ez csak elég drága volt,
19  1|              vagy mi az Isten csudája, uram bocsá!~Egydarabig gondolkozott,
20  1|          motyogott össze­vissza:~- Óh, uram, Jézus, Boldogságos Szűz
21  1| szemepillájáról.~- Nem megy le, mester uram!~Hát aztán hagytam.~Ránéztem
22  1|            Köszönöm a kérdésit, mester uram, hála Istennek...~Míg én
23  1|                 azért jöttem én mester uram, hogy az Imre gyereket,
24  1|         Baczonyi -, itt, a tiszteletes uram kapuja előtt.~- Az én kapum
25  1|         kizavart bennünket tiszteletes uram a kocsmából. Harmadéve,
26  1|              is felejtette tiszteletes uram, én nem felejtettem el.
27  1|                 Mer lássa, tiszteletes uram, hogy engem maga után szólított,
28  1|              nem lehet az, tiszteletes uram.~- Miért ne lehetne?~- Azért,
29  1|                bennem van, tiszteletes uram, akkor semmi sincs úgy.
30  1|                kend hagyni? Én édes jó uram! Ilyen sokáig együtt éltünk,
31  2|            evvel a kutyával.~- Nem én, uram. Istenemre mondom, soha
32  2|               a bolond a duda körül.~- Uram - mondotta az ember könnyektől
33  2|               vagy!~- A tűztől, mester uram!~- No persze, hogy a tűztől!~
34  2|              beszéltünk semmit, mester uram.~- Hát mikor magatok maradtatok,
35  2|            halkan:~- Hallotta-e mester uram, micsoda verekedés volt
36  2|             látom. De az a baj, tanító uram, hogy nem az alsó soron
37  2|             Nem értem.~- Azért, mester uram, mert a kocsma a felső soron
38  2|                iszok én többet, mester uram. Megfogadtam, hogy addig
39  2|            volt az első kérdésem.~- Az uram jó ember - felelte a szemét
40  2|             úgy férjhez menni, hogy az uram nekem rút szavakat csapkodjon
41  2|                megyek férjhez, hogy az uram ezután tudjon meg egyet-mást,