1-500 | 501-1000 | 1001-1107
Part
501 2| vizsgálja meg minden reggel, hogy tiszta-e mindenkinek a
502 2| pehely valakinek a haján, és hogy megírta-e mindenki otthon
503 2| izgatta a kedves új szomszéd, hogy másodszor is meg kellett
504 2| szólítanom. Azt mondtam neki, hogy a tanítás után maradjon
505 2| halványan.~- Megérdemled-e, hogy azon a helyen ülj?~- Nem -
506 2| semmi változás. Én ám tudom, hogy ez a szó úgy szíven csapta
507 2| azzal a hírrel tért vissza, hogy a leánykát reggel, mikor
508 2| belekergette a patakba, s hogy mikorra hazaért, a ruha
509 2| mindennap elküldök egy gyereket, hogy kérdezze meg a nevemben:
510 2| Azzal a hírrel tért vissza, hogy a Rozika már nem tud szólni
511 2| fölemelve.~- Nem tudja, hogy beteg a leánya?~- Azt is
512 2| mély behunyásával jelzi, hogy ismer.~- Tudom, hogy nem
513 2| jelzi, hogy ismer.~- Tudom, hogy nem tudsz szólni, de majd
514 2| szeme behunyásával jelzi, hogy eljön.~- A helyeden nem
515 2| Nem lehetne valamit tenni, hogy ne igyék?~- Mindent megpróbáltam.
516 2| Istenes Imrének intettem, hogy diktáljon tovább. A gyerek
517 2| aki azt mondta volna neki, hogy nem magyar. Kutya erős,
518 2| Talán a felesége miatt, hogy a feleségét nem merte hazavinni.
519 2| tudom. De arra emlékszem, hogy erősen őrizte. Mindenképpen
520 2| Mátyás arra számított, hogy nagy a falu, sok szűr kell
521 2| parasztnak a természetét, hogy szűrt csak vásáron vesz,
522 2| még. A gépész azt mondja, hogy etetőnek erős, ügyes ember
523 2| kell a gépre.~Gondolkodom, hogy ki lenne alkalmas?~Ahogy
524 2| alján a legelőn át, látom, hogy egy piros kötényes és piros
525 2| mondta, meggyőzött arról, hogy a szűrszabó nem veri a feleségét.~-
526 2| az asszonytól hallom, hogy nincsen dolga. Nekem egy
527 2| megegyeztünk. Csak arra kért, hogy az asszonynak is adjak valami
528 2| kerülte ki a figyelmemet, hogy Mátyás gyakran rápillant
529 2| se váltottak még, hallom, hogy a gép nagyot duhan: eltorkollik.
530 2| ledobják.~Hát az történt, hogy Mátyásnak nem a munkáján
531 2| kapusnál kérdezősködött, hogy meghaltam-e?~S a levegőbe
532 2| veszek a trafikban, hallom, hogy valamelyik házban egy kutya
533 2| kutyát. Nem állhattam meg, hogy be ne hajoljak, s rá ne
534 2| Hát ahogy benézek, látom, hogy egy ócska katonaruhás koldusféle
535 2| lábához. Az meg ahelyett, hogy megbocsátott volna neki,
536 2| de nem akar.~Akkor látom, hogy a faduda is ott áll az udvar
537 2| ember aztán elbeszélte, hogy a fadudával már száz forintot
538 2| egyszer rávilágosodtam, hogy a kutya megérti az emberi
539 2| garázdálkodott egyszer a faluban, s hogy az állatorvos nálunk járt,
540 2| nálunk járt, azt mondta, hogy minden kutyát agyon kell
541 2| kell lövetni.~Az én kutyám, hogy mindig mellettem járt, dühösen
542 2| próbálgattam a kutyát. Nem mondom, hogy mindazt a százezer szót
543 2| ezt nekem senki.~Egyszer, hogy a tanfelügyelő nálunk járt,
544 2| nálunk járt, mondom neki is, hogy a kutya érti a beszédet.~
545 2| hangot.~- Hát mibe fogad, hogy a beszédet érti?~- Tíz forintba.~-
546 2| feleli. - De azt fönntartom, hogy amit mondani akar a kutyának,
547 2| No, ezt magam se hittem, hogy megteszi a kutya. A mezei
548 2| szerette-e a meggyfaszagot, vagy hogy már régi volt a szár és
549 2| előbbi gazdája rászoktatta, hogy sapkát tudjon tartani. Könnyű
550 2| csóválta a farkát. Véli, hogy a földre vetem a csontot.~
551 2| Mátyás is bezzeg megbánta, hogy eladta: írt egyszer érte,
552 2| eladta: írt egyszer érte, hogy visszaadná az öt forintot.~
553 2| Csak annyit feleltem neki, hogy tagja vagyok az állatvédő
554 2| Esküdözött a levelében, hogy nem bántja többet a kutyát,
555 2| befut hozzám a kisbéresem, hogy hozzam a puskát, mert a
556 2| mintha mutatni akarná, hogy nem veszett.~Mingyárt eltaláltam,
557 2| veszett.~Mingyárt eltaláltam, hogy a foga fáj.~Fogatok. Ülök
558 2| én mindgyárt gondoltam, hogy hol van. Megállítom a kocsit.
559 2| mióta nem láttam.~- Hát, hogy élünk, Mátyás?~- Köszönöm,
560 2| Eszem ágában sem volt, hogy visszaadjam.~Bosszúsan kiáltottam
561 2| vesztenie a fele lelkét, hogy a másik fele mulathasson.~
562 2| gyönyörűséggel fújta velök, hogy:~Édesem, sem, sem, sem!~
563 2| játék különben csak annyi, hogy körbe keringélnek, s egy
564 2| csak figyelmembe ötlik, hogy Cigány Laci soha nem kerül
565 2| kerül be a körbe. Volt úgy, hogy minden fiú megfordult már
566 2| osztályozza az embereket. Hogy van hát, hogy Cigány Lacit
567 2| embereket. Hogy van hát, hogy Cigány Lacit egy leány se
568 2| Hiszen azt se lehet mondani, hogy nem szeretik, mert nagyon
569 2| már akkor nyilvánvaló, hogy az az ő szeretője. A leány
570 2| társas játékban nyilvánítja, hogy igenis, ez az ő választottja.~
571 2| aztán meg lehetett érteni, hogy bármilyen kedvelt társ is
572 2| egyszer a nyelvemen volt, hogy egyszer megszólítom őket:~-
573 2| változatosságához tartozik, hogy mindenik forduljon egyet
574 2| szóltam mégse. Attól tartottam hogy aki éppen a körben áll és
575 2| fogják búsítani. Lehet, hogy nem lett volna így, de az
576 2| így, de az is bizonyos, hogy a gyermekek játékát csak
577 2| Csak magamban hümmögtem, hogy a kis cigányt nem ismerik
578 2| Csak Cigány Lacit látom hogy föltérdel a pad tetejére,
579 2| ostoba még, látszik az arcán, hogy ünnepi érzéssel nézi a vezérhangot
580 2| Egyszer csak azt látom, hogy ő van a kör közepén. Áll,
581 2| az arca; látszik rajta, hogy figyelem közepének érzi
582 2| hol jár, csak azt látja, hogy előtte, mögötte fekete a
583 2| valami idomtalan óriások, s hogy szél lengeti őket, hajladoznak,
584 2| előtte, azután visszamarad, hogy megugassa a kocsinak a hátulsó
585 2| sötétségben nem látszik, hogy vásárról jövő iparos-e vagy
586 2| bútort visz haza a vásárról.~Hogy a falun át két árok közt
587 2| térdébe.~Most már tudjuk, hogy a kocsin ott ül a fia is
588 2| Mert az lám olyan Krisztus, hogy ránéz arra, aki hozzá imádkozik.
589 2| veszedelmes hidat, vagy hogy a saját lábuk dökkenésétől
590 2| meg a levegőbe. Látjuk ám, hogy a nagy szekér oldalt dől.
591 2| másik után sercentem lángra, hogy láthassunk valamit.~De a
592 2| káromkodj! - morgott az öreg.~De hogy az asszony jajgatott, Kadari
593 2| folytatta:~- Ha az Isten akarja, hogy feldüljön az ember, hát
594 2| más gondolata, csak az, hogy Kadariékat a hídon felfordítsa.~-
595 2| Az a fő - felelem -, hogy nem esett bajuk.~A szélső
596 2| megvilágít. Akkor látom, hogy egy harcsafejű, körülbelül
597 2| tekintetük azt mondja: Látszik, hogy nem idevaló.~- Tiszta vizet
598 2| bennünket üléssel, s elkérdezi, hogy hová valók vagyunk.~Elmondjuk.~-
599 2| akarna, de már úgy megszokta, hogy jobban esik neki a járás,
600 2| Estván. Mert tetszik tudni, hogy akkor összeösmerkedtünk,
601 2| összeösmerkedtünk, megígérték, hogy eljönnek újborra. Hát eljöttek.
602 2| Megnézték a szőlőt is. Aztán, hogy még jobban összebarátkoztunk,
603 2| szót ejtett az asszony, hogy ilyen feleség kellene az
604 2| Mink meg azt feleltük rá, hogy bár ennek meg olyan embert
605 2| aztán virágozik. A fő az, hogy Soós Pesta egyetlen fiú,
606 2| meghalnak.~Kadariék arra kértek, hogy menjek át hozzájok vacsorára.~
607 2| mester uram!~- No persze, hogy a tűztől!~Nagy ünnep van
608 2| De a leány is tudja ám, hogy nagyságos nagy órák ezek
609 2| a tálat. Isten csudája, hogy mégis odatalál az asztalhoz.~
610 2| abban a rózsafürdőben ül, hogy ő élettársat kap, s néhány
611 2| keményedve a mi népünk tenyere, hogy el se tudja képzelni másképp
612 2| virága összehajol köztük.~Hogy a vacsora véget ért, Soós
613 2| Soós Estván kérdést vet, hogy hát a háznak szép kis rózsaszála
614 2| szobába.~Csodálatos valami, hogy a konyhán ünneplős ruhában
615 2| Soós Estvánék is kimennek, hogy megnézzék a lovakat.~Kisidőnyi
616 2| intézve. Kadari bizony tudja, hogy tetszik a lánya. Semmi se
617 2| Estván, ünnepi komolyan -, hogy mink összeismerkedtünk evvel
618 2| Hát most azt kérdezem, hogy van-e valami kifogásuk a
619 2| lágyabb hangon Soós Estván -, hogy minekutána az első ember
620 2| fiataloknak kell nyilatkozniok. Hogy a két fiatal is tetszik
621 2| minden ételnél, a legény meg, hogy mindannyiszor elfogadta
622 2| nehogy azt gondolják, hogy nem vagy életrevaló. Több
623 2| átfogva tartom a bal karját, hogy el ne süllyedhessen, se
624 2| így beszélek tovább -, hogy most sokkal zavartabb vagy,
625 2| de azt is gondold meg, hogy a ti kedves vendégeitek
626 2| legény, akkor annak jeléül, hogy elfogadod a választását,
627 2| bevezettük őket a belső szobába, hogy míg a szülők beszélgetnek,
628 2| mindig, mondd el nekem, hogy mit beszélgettetek?~A leány
629 2| székre.~- Aztán...~- Aztán hogy én nagyon szégyeltem magamat,
630 2| arcomba sütött. Vártam, hogy szól valamit, aztán én is
631 2| felelek.~- Azt gondolta, hogy sírsz.~- Nem gondolhatta,
632 2| levettem a kezemet. Úgy ültem, hogy láthatott. Láthatta, hogy
633 2| hogy láthatott. Láthatta, hogy nem sírok.~- És nem szólt?~-
634 2| rápillantottam, hát láttam, hogy ő is piros, oszt csak a
635 2| irkát vett. A kezében hozta, hogy össze ne gyűrődjön. Az irka
636 2| kopogott. A dombon csuszka van. Hogy hamarabb leérjen, nekifutott.
637 2| szólna, azt lehetne vélni, hogy mindent tud, mint a püspök.
638 2| teremtette képen Jancsit, hogy az szegény majd kiesett
639 2| a szájára tette a kezét, hogy a mosolygását eltakarja.~
640 2| látták. S azt is látták, hogy az én két szemem a két gyerekre
641 2| spongyát. Aztán meglátta, hogy a Jancsi homlokán is van
642 2| marad. Most nincs idő arra, hogy tárgyaljuk a cselekedetüket!
643 2| történt számolás ideje alatt, hogy Marci belenyúlt a tarisznyájába
644 2| szalmazsákban. Azt kérdeztem meg, hogy mire való?~Az asszony elmondta,
645 2| való?~Az asszony elmondta, hogy a haraszt ló alá kell. Nincs
646 2| egy percre, s arra kért, hogy a kisfiát fogadjam be az
647 2| szegények. Azt mondják, hogy leánykorában valami úrfélébe
648 2| asszonyka szerelmes, és hogy arra bánkódik. Az asszony
649 2| járás ide a faluja. Lehet, hogy csak azért mondáznak így
650 2| gyújtok, akkor jut eszembe, hogy két rabom is van.~Nézek
651 2| Márton hebegve elmondja, hogy új irkát vett, és hogy Jancsi
652 2| hogy új irkát vett, és hogy Jancsi meglökte a tintásüveget.~
653 2| a Marciét.~- Nem láttam, hogy izé... mit csinál Marci -
654 2| meglökődött.~- Ha tudtad volna, hogy tinta van a kezében, meglökted
655 2| Nem...h.~- Jól tetted-e, hogy pofon vágtad?~Erre nem felelt
656 2| No?~- Tudod-e te azt, hogy nagy bűnt cselekedtél? Tudod
657 2| cselekedtél? Tudod te azt, hogy az ember arca a lélek virága!
658 2| szívhez szól.~- Bánod-e, hogy ezt cselekedted?~- Bánom...
659 2| hol a világiak. Van úgy, hogy a parasztok közül is megszólal
660 2| Micsoda szerencsés felekezet, hogy azon az erőtől duzzadó régi
661 2| nem bírtam még megérteni, hogy némelyik embernek az orcája
662 2| csúfságul formálta volna, hogy az Isten művészetét kifigurázza
663 2| művészetét kifigurázza vele?~Mért hogy egyiknek azt mondja minden
664 2| Szép vagy! Szeretem, hogy látlak!~A másiknak meg azt
665 2| vagyok már azon a koron, hogy arcáért becsüljem az embert.
666 2| Eleinte azt gondoltam, hogy nem falunkbeli, s azért
667 2| hátul. De aztán láttam, hogy a subája épp olyan szabású,
668 2| rozmaringillat annyira elkábított, hogy kimentem a templomból.~Mondom
669 2| Aranyos Miska. Nem csodálom, hogy szemedbe ötlött.~- De hallod:
670 2| cselédképpen.~- Arra is gondoltam, hogy börtönlakott ember és hogy
671 2| hogy börtönlakott ember és hogy emiatt húzódik hátra.~-
672 2| asztalnál, gondolnád-e, hogy ökröket lopott fiatal korában?~
673 2| körülpillantott a szomszédain, hogy nem hallották-e meg? Azután
674 2| De mindegy. Az a valóság, hogy az öreg juhászlegény volt
675 2| egy postakocsit. Tudhatod, hogy akkoriban virágzott a betyárság.
676 2| Történik egy esős vasárnapon, hogy Miska legény szamárra ül,
677 2| kocsmáros megkérdezi tőle, hogy kergül-e két birka a jövő
678 2| végét. Vallatják Miskát, hogy:~- Honnan ez a sok pénz?~-
679 2| és felizen a bíróságnak, hogy tanút akar megnevezni. A
680 2| vármegye, azt gondoltam én, hogy legfeljebb húsz esztendőre
681 2| el engem. De már látom, hogy mindenképpen föl akarnak
682 2| ott is a kisasszonyhoz, hogy nem akarna-e javamra vallani?
683 2| menesztenek a bárónéhoz, hogy egy halálra ítélt legény
684 2| Azt mondja a bíróságnak, hogy van szava a legény ügyében,
685 2| elmondani.~Senki se tudja ma se, hogy mit vallott. De még aznap
686 2| tudtuk meg a történetet, vagy hogy a vármegyétől szivárgott
687 2| sose mondja el. A nóta az, hogy:~PRIVATESzépen legel a báróné
688 2| vagyok. Aggodalom száll meg, hogy a természet intéző hatalma
689 2| kályha mellett elhitte, hogy tavaszodik. Fölébredt. És
690 2| formálok neki köpönyeget, hogy mikor ablakot kell nyitni,
691 2| palástját, és megmutatja, hogy a palástja bélése zöld selyem.
692 2| örülni az ilyen semminek? Hogy zöld? Hiszen annyi zöld
693 2| terem nyáron a Föld kerekén, hogy a más csillagok lakói bizonyára
694 2| látják a mi csillagunkat. Hogy virág? Hogy télen nő? Hogy
695 2| csillagunkat. Hogy virág? Hogy télen nő? Hogy nekem virul?~
696 2| Hogy virág? Hogy télen nő? Hogy nekem virul?~Nem. Az életnek
697 2| ember!~Már régen érzem, hogy van valami rokonság az ember
698 2| ereje azonos bennünk! Talán hogy az égi nap egyősanyánk.
699 2| ember.~És nőtt a tulipán.~Hogy sugaras napok következtek,
700 2| teremtés titkait, de érzem, hogy az az értelmes erő, amelyik
701 2| Csak annyit tudok róla, hogy él és hogy bájos. Miképpen
702 2| annyit tudok róla, hogy él és hogy bájos. Miképpen rejtőzik
703 2| előtte és nézem elandalodva. Hogy ez a tiszta, üde és bájos
704 2| előttem, és félénken rebegi, hogy holnap napszámba kéreti
705 2| Hiszen mindennapi valami, hogy az ilyen kisleányok tavasz
706 2| macskát.~Egy vasárnap reggel, hogy rajtam volt már az ünnepi
707 2| ünnepi ruha, siettem ki, hogy lássanak. De korán találtam
708 2| dagasztják a kenyeret.~Hát hogy senkit se találtam a házunk
709 2| sohase tudja abban a korban, hogy miért bűnhődik?~Óvatosan
710 2| Nincs is abban semmi jó, hogy hideg vízzel dörzsölik az
711 2| sarkához ütögetve. Tudod-e, hogy mivel mosdatnak, ha katona
712 2| mosdatnak, ha katona leszel?~Hogy erre Andris nem válaszolt,
713 2| az nemcsak azért történt, hogy nem tudta, hanem mert az
714 2| olaszosan barna orcáján. Lehet, hogy a visszaemlékezés akaratlan
715 2| volt az. De az is lehet, hogy csak a bajuszát kereste
716 2| Micó macskáé.~De lehet, hogy csak én gondoltam ezt. Gyerekkoromban
717 2| Gyerekkoromban úgy vélekedtem, hogy minden kutyában, macskában
718 2| amelyikhez tartozik. Lehet, hogy az öreg jegyzőéknél ötlött
719 2| Mintha azt kérdezte volna, hogy: mi jó hozott bennünket?
720 2| értettem. Csak arra emlékszem, hogy Juli mindegyre azt hajtotta:~-
721 2| erdei kútba. Szerencse, hogy a kút száraz. Kihúzták.~
722 2| pandúrokat, még a feleségét is. Hogy aztán a fejszét elvették
723 2| kilódult. Fenyegetődzött, hogy újra fejszét fog és bosszút
724 2| így részegségében történt, hogy meggyújtotta a házát.~A
725 2| volt. Úgy szokott állni, hogy szabadon rakhassák be a
726 2| vörös lángok közé.~Vártuk, hogy előjön-e?~De nem jött elő
727 2| ideje rá.~De az is lehet, hogy Baracs Imre nem a sütkérezés
728 2| állott ki a tornácra. Lehet, hogy a templomba menőket nézi
729 2| menőket nézi sorra. Lehet, hogy csak azért áll ott, mert
730 2| lakik. Talán az arcát lesik, hogy bús-e? Talán azt várják,
731 2| bús-e? Talán azt várják, hogy egyszer csak ott látják
732 2| valami az a falusi életben, hogy két ember elváljon, ha egyszer
733 2| asszony. A bajusz azt jelenti, hogy törvényesen is elválik tőle.~
734 2| asszonnyal, Imre. Mondd neki, hogy én vagyok a hibás.~Baracs
735 2| távolban követi. Tudja a kutya, hogy ha meglátják, visszakergetik.~
736 2| megáll. Arra vár talán, hogy a gazdája mégis meggondolja
737 2| Azonban a gazda haragszik, hogy a kutya eljött. Kutyának
738 2| megint visszafordul. Látja, hogy a kutyája ül. Megrázza feléje
739 2| alatt.~Már egy hónapja múlt, hogy elvált a feleségétől, azaz
740 2| Jancsinak a nyakát kendővel, hogy a szél meg ne fújja. Hát
741 2| Az asszony panaszolta, hogy a kendő okozta a gyulladást.
742 2| csatára. Nem is kérdezte, hogy mitől ég a, tűz, csak mikor
743 2| tűz, csak mikor látta, hogy a felesége rányelvel az
744 2| bizony, nem valami ritka sor, hogy parasztember megveri a feleségét.
745 2| csak nagy szent fogadásra, hogy nem iszik többé se bort,
746 2| ilyenek. Egy pohár bor elég, hogy megváltoztassa őket. Máskülönben
747 2| boldog békességben. De már, hogy az új papházat feltetőzték,
748 2| aztán nógatták Baracsot, hogy menjen az asszonyért, hogy
749 2| hogy menjen az asszonyért, hogy milyen kár érte, milyen
750 2| mondta a pap is -, bizonyos, hogy te voltál a hibás. Tudja
751 2| hibás. Tudja az asszony, hogy nem szoktál bort inni, de
752 2| inni, de látod, restelli, hogy szégyenszemre visszatérjen
753 2| Imre -, de az is igaz ám, hogy rossz kutya az, amelyik
754 2| Baracs Imre azt hitte, hogy békíteni jött a sógor. Haragos
755 2| A ládát meg az ágyat.~Hogy az öreg se nem békített,
756 2| megmozdult. Látszott rajta, hogy valamit akar mondani. Azonban
757 2| meglátják is, ne gondolják, hogy szégyenkezik vagy mi. Pipáját
758 2| a házzal. Így fejezi ki, hogy szemébe néz ő akárkinek
759 2| van ideje Baracs Imrének, hogy megnézze a házat. A ház
760 2| kutya fejét. Jólesik neki, hogy nincsen egyedül.~Azonban
761 2| de hadd lássa az apja, hogy mije van a gyereknek.~A
762 2| gügyörész, félszemmel látja, hogy egy csont és egy darab kenyér
763 2| gyöttem.~- De csak gyöjjön.~Hogy a gyerek hiába huzkodja
764 2| Nem azért gyöttem én, hogy bemenjek.~És fölemeli a
765 2| És ahogy ránéz, látja, hogy milyen csinos menyecske
766 2| szemét lesütve -, tudom, hogy nem hozzám jött. Nem is
767 2| Nem is azért hívom, hanem, hogy a falu ne lásson bennünket...~
768 2| fordulva -, te is azt akarod-e, hogy bemenjek?~- Azt hát - feleli
769 2| megbámultam. Akkor gondoltam arra, hogy a kertem sarkába szőlőt
770 2| mondották -, csak az a bökkenő, hogy sokba kerül. Először a földet
771 2| beültetni. Kiszámították, hogy belekerül húsz forintba
772 2| sokszor mondhatja el életében, hogy húsz forintja van. De már
773 2| képzeletemet a szőlő gondolata, hogy nem bírtam tőle szabadulni.~
774 2| ismerős ruha a mi falunkban, hogy telet anélkül elképzelni
775 2| azt hallotta a faluban, hogy szőlőt ültetek. Könyörög
776 2| ültetek. Könyörög erősen, hogy ne adjam másnak a fordítást,
777 2| esznek. Húst soha. Lehet, hogy ez az egypár forint hozzájok
778 2| Antalnak annyi a disznaja, hogy új bekecset vehet. Még az
779 2| Kimegyek.~Hát azért jött fel, hogy nem adnék-e egy forintot?
780 2| gyerekeket az iskolából, láttam, hogy a kocsmáig szép rendben
781 2| arról jövő asszony mondja, hogy verekedés volt. Szamaras
782 2| urának! Mert ez olyan ember, hogy mihelyt pénzt lát, mingyárt
783 2| Legénykorában olyan volt ez, hogy elkártyázta volna a lelke
784 2| másnap a templom kórusáról, hogy ott van-e a misén Tóth Antal?~
785 2| dolgozott.~Nem állhattam meg, hogy meg ne szidogassam:~- Nem
786 2| is látja már.~- Persze, hogy látom. De az a baj, tanító
787 2| De az a baj, tanító uram, hogy nem az alsó soron lakok
788 2| sem a kék. De a szeme alig hogy kilátszott a szilvaszínű
789 2| tartva.~Ez azt jelenti, hogy fizessek.~- Hát ne az asszonynak
790 2| adjuk? Azt mondta kend, hogy az asszonynak adjam.~Egyet
791 2| az ember. - Azt mondtam, hogy neked fizessenek.~Az asszony
792 2| esztendőbe szándékoltuk, hogy veszünk egy malackát.~Micsoda
793 2| bírni. Egyre azon zaklatott, hogy adjak ötven krajcárt. Persze,
794 2| Mért nem beszélt a lelkére, hogy ha már annyit fáradott azért
795 2| Éppen azt mondta ő is, hogy az ő verejtéke, hát öt hatost
796 2| fáradságáért. De megmondtuk neki, hogy a pénzt az asszony kapja
797 2| mester uram. Megfogadtam, hogy addig nem iszok, míg új
798 2| No - azt mondja -, hát hogy addig is ne szomjazzon...~
799 2| Megismerem a zörgéséről, hogy a Sándor Pál kocsija.~Arra
800 2| kocsija.~Arra gondolok, hogy ő is az állomáson járt.~
801 2| megbízásából. Átizenek hozzá, hogy nem találkozott-e Tóth Antallal?~-
802 2| mindent. Hát ott maradt, hogy segítsen meginni.~- Hát
803 2| kedves Szüleim, kívánom, hogy ez a pár sor írásom jó egészségben
804 2| egészséges vagyok, csak épp hogy pénzem nincsen, meg hogy
805 2| hogy pénzem nincsen, meg hogy a katonaélet szoros-élet.
806 2| kívánom szívem szerint, hogy a házasélete boldog legyen.
807 2| szíves természete. És hát, hogy Miska bátyámnak se ipa,
808 2| újság nincsen, csak az, hogy Szodorai Jancsi mellbe lőtte
809 2| magát. Az újságok azt írták, hogy a tiszt urak keményen bántak
810 2| krikz minyiszter miatt, hogy nem tudta kimondani, de
811 2| újságok.~Inkább az az igaz, hogy Vass kapitány úr őt tette
812 2| aztán azt mondta neki, hogy maradjon örökös katona,
813 2| Pedig én is beszéltem neki, hogy se apád, se anyád, se egy
814 2| a cérnán.~Akkor mondta, hogy azt mondja:~- Majd ha kikerülök
815 2| katonaságtól, megházasodok.~De hogy kit vesz el, annak erányába
816 2| faggattam. Csak azt tudtam meg, hogy annak sincs semmije, akit
817 2| szolgálatot.~Lestük aztán, hogy ki a szeretője? De sose
818 2| De sose tudtuk meg. Pedig hogy olyan szép szálas gyerek
819 2| olvastuk gyertya mellett, hogy mit írnak? Akkor tudtuk
820 2| írnak? Akkor tudtuk meg, hogy Miska bátyám kézfogójárul
821 2| mulattunk volna. Hanem, hogy Jancsira aznap este jött
822 2| aztán úgy vágta a földhöz, hogy éppen egy milliom darabra
823 2| szék volt, hanem inkább az, hogy véletlenül a pintest is
824 2| vagy háromnapi egyest. De hogy azelőtt sohase részegeskedett,
825 2| akkor mondta nekem a káplár, hogy azt mondja:~- Meglásd, hogy
826 2| hogy azt mondja:~- Meglásd, hogy ez a sündisznó meg van zavarodva.~
827 2| én még akkor se hittem, hogy bolond. Pedig, ha, egyébről
828 2| arról is gondolhattam volna, hogy akkor éjjel minden pénzét
829 2| és a nyakában hordozta, hogy azt mondja:~- Kell az esküvőre.~
830 2| fehérpénzes zacskót úgy hívta, hogy édesanyánk, a rézpénzes
831 2| hozzám, mikor már feküdtünk, hogy azt mondja:~- Emlékszel-e
832 2| Oszt úgy van belevágva, hogy az egyik belehajlik a másikba.~
833 2| másikba.~Gondoltam mingyárt, hogy megint bolondján van, hát
834 2| a levelet hallgatta meg, hogy kik vótak a lakodalomba.
835 2| Apám nótáját is eldanoltuk, hogy:~Tisza mellett nem jó lefeküdni,~
836 2| eldanoltuk, Nacza ángyom, hogy:~Csak az a jó Isten tudja
837 2| a káplár úr. Rákiáltott, hogy aszongya:~- Gyere ide, sündisznó!
838 2| felköszöntötte az új házaspárt, hogy azt mondja: a jó Isten pántlikát
839 2| innod. Mert, mondok, tudod, hogy nálunk úgy szeretnek téged,
840 2| A káplár úr nem tudta, hogy Jancsi a falu árvája, hát
841 2| el kellett mondani neki, hogy hogyan mentették ki Jancsit
842 2| úr -, úgy lett vóna szép, hogy Jancsi vette volna el Naczát.~-
843 2| De hát ki tehet róla, hogy a Nacza az én bátyámat szerette
844 2| elfogyott, mink is lefeküdtünk.~Hogy a Jancsinak itt vót az ágya
845 2| mellett, egyszer megszólal, hogy azt mondja:~- Alszol-e?~
846 2| levelet írsz haza, irasd bele, hogy tisztelem őket én is.~Máskor
847 2| hozzávágtam volna a bagnétomat, hogy minek zavar fel ezért az
848 2| emberek lenéztek a tetőről, hogy fölkel-e?~Nem kelt föl.
849 2| szerencsétlenséget:~- Mondtam neki, hogy ne gyüjjön fel. Megcsúszik,
850 2| Aztán arról beszéltek, hogy az öreg micsoda érdemes
851 2| esztendőn át. Neki is érdeme, hogy fölépült az új iskola.~Az
852 2| öregasszony.~Aztán tudja, hogy melyik a cseléd, melyik
853 2| megint sánta. Látszik rajta, hogy gyötrelem neki minden lépés.
854 2| mikor enni vagy inni akart.~Hogy ilyen rossz órában született
855 2| megsajnáltam.~Mégis csak furcsa, hogy állat is lehet olyan mindenben
856 2| lépett úgy rá a nyakára, hogy alig bírtuk életre locsolni.
857 2| farkatollát kitéphette.~Hogy megint kődobás érte, azt
858 2| lugasában.~Mindig vártuk, hogy majd csak visszatér az egészsége.
859 2| az egészsége. Ősz felé, hogy már csak kevéssé sántított,
860 2| sántított, azt is gondoltuk, hogy kiheverte a baját.~Én aztán
861 2| tekintetem, mikor azt láttam, hogy az öreg még mindig olyan
862 2| inkább enni se jött elő, csak hogy rettenetes cseléd ki ne
863 2| kergesse.~Most már bizonyos, hogy a belső részében van a hiba.~
864 2| rája, már csak azért is, hogy szenvedni ne lássam.~Mert
865 2| kérni se tud a nyomorult.~Hogy így elsorvadt, elnyavalyásodott,
866 2| hozzám is szelídült annyira, hogy utóbb még a lábára sem vigyázott:
867 2| kellett mindig ügyelnünk, hogy a lábára ne hágjunk véletlenül.~
868 2| abban a képzelődésben élt, hogy ő nem is tyúk, hanem ember.
869 2| belekukucskált mindenfelől a kezembe, hogy nem rejtegetek-e valami
870 2| Elmégy-e magad a patikába, vagy hogy a cseléd menjen?~Az öreg
871 2| felelgetett. És azt gondolta, hogy beszélgetünk.~A tyúktársaitól
872 2| tyúktársaitól lassankint elszokott, hogy nem járt velök se bogarászni,
873 2| kenyérhez, azt úgy orron csípte, hogy a jámbor kis füles esze
874 2| téglák közé.~Hanem aztán, hogy mindinkább sorvadt, az irigységgel
875 2| azt újságolta a cselédem, hogy a Petykónak vége!~Ott vergődött
876 2| cseléd.~Mingyárt láttam, hogy a szegény tyúk föl akar
877 2| látszott még néhány percig, hogy él. Aztán behunyta a szemét
878 2| hítták. Az uraság akarta, hogy pótolja az elmulasztott
879 2| Sokszor eltűnődve néztem rá, hogy mért olyan elvadult, olyan
880 2| szitkokkal nevelték? Vagy hogy az állatok mellett az ember
881 2| is valami - gondoltam.~És hogy erősítsem benne legalább
882 2| jegyző úr panaszkodott, hogy egy iskolásfiú letörte a
883 2| a szarvát. A kérdésemre, hogy melyitek volt, azonnal fölkelt
884 2| a helyén és jelentette, hogy ő. Mentegette magát, hogy
885 2| hogy ő. Mentegette magát, hogy a kecske őt megrohanta.
886 2| mondtam még a történelemből, hogy az igaz szóért halálba is
887 2| én lelkemben örvendeztem, hogy legalább a becsületességnek
888 2| Látszott az útjok irányáról, hogy mind a ketten a malomba
889 2| hogyan erőlködik az anyja, hogy a karót fölvegye.~Mért nem
890 2| sorsa az a parasztoknál, hogy rabszolgája legyen a férfinak.
891 2| kell, elpirul és remeg.~Hogy ott megállt, akaratlanul
892 2| láttam először mosolyogni. De hogy átváltozik az arca a mosolygásban!
893 2| iskolában sohase láttam, hogy beszéltek volna. Igaz, hogy
894 2| hogy beszéltek volna. Igaz, hogy a leányok külön csoportban
895 2| mind megannyi alkalom arra, hogy beszéljenek egymással. Ezt
896 2| elváltak.~Márciusban történt, hogy egy napos ebédután az udvaron
897 2| Néhány perc múlva hallom, hogy az ablak belső táblája reccsen.
898 2| hetes vigyázó jelentette, hogy mind együtt vannak, beléptem.~
899 2| első gondolatom az volt, hogy nem szólok az ablakról semmit.
900 2| aztán mégis arra gondoltam, hogy az iskolában rendet és igazmondást
901 2| kötelezem a leányt arra, hogy megtérítse a kárt, alkalmat
902 2| kárt, alkalmat nyitok arra, hogy igazlelkűnek mutatkozzék.~
903 2| törte ki? De mind aszongya, hogy törötten találták.~A gyermekek
904 2| csend.~A kérdésemben érzik, hogy a vigyázó jelentése nem
905 2| de nincs kötelezve arra, hogy rámutasson a bűnösre. Nálam
906 2| átpillantok rajtok, látom, hogy Veronnak még a füle is piros.
907 2| övé volt, de az is lehet, hogy nem az övé, csak beszélgetésre
908 2| hagyott.~- De ha mondom, hogy van kordém - szólt szinte
909 2| mintha azt várná tőlem, hogy mellette bizonyítsak.~-
910 2| ettől az állattól. Hanem hogy tegnap unokám született,
911 2| adok érte!~Arra gondoltam, hogy járkálok egyet, s ha előtalálom
912 2| előtalálom a kovácsot, megkérem, hogy gyorsan végezzen a lovammal.~
913 2| A Nacza volt itt érte, hogy tüstént menjen által.~-
914 2| és bosszúsan tűnődtem, hogy a szegény Szegfű miféle
915 2| lehet: bőg-e vagy nyerít? S hogy ez a kovács fogorvos-e,
916 2| Olyan erő van a kutyába, hogy néha alig lehet megállítani.~-
917 2| akar érkezni. Ebből értem, hogy ő is más faluban lakik.~
918 2| lefekünni.~Hallgat egy percet, hogy jól kíséri-e a cimbalmos?
919 2| meg fogom siratni.~Láttam, hogy nótája ez az öregnek, és
920 2| nótája ez az öregnek, és hogy a cigány is nem először
921 2| azt a nótát zördítette rá, hogy:~Garibaldi, Garibaldi állítja
922 2| lógázza, mintha azt próbálná, hogy elég hajlékony-e a csuklója?
923 2| taktusokat. Látszik rajta, hogy a lelke is táncol.~Mennyi
924 2| az ajtóban. Intek neki, hogy üljön le, és igyék egy üveg
925 2| hátrafelé. Szó nélkül engedi, hogy a fejére nyomják a süveget,
926 2| gondoltam, mihent mondták, hogy eladta kend a szamarát! -
927 2| a napsütésben, látom ám, hogy egy úrféle álldogál a kocsma
928 2| való büszke állás is! De hogy kerül ide ez az ember? És
929 2| én mindig dicsérem őt, hogy az ő vármegyéjében hozzá
930 2| ember?~Egy kicsit tűnődtem, hogy várja-e, vagy hogy kilépjek
931 2| tűnődtem, hogy várja-e, vagy hogy kilépjek és megszólítsam?
932 2| Végre is kiléptem az ajtón, hogy üdvözlést intsek neki.~Hát
933 2| nyelte volna el! Nézem, hogy hová lett? Hát a kék kabát
934 2| meglátott engem, és ahelyett, hogy a nyakamba rohanna, búvik
935 2| viselkedésnek!?~Eszembe jutott, hogy egyszer, mikor látogatásra
936 2| nem is járt benne sohase. Hogy így félrehúzódott előlem,
937 2| mije? És most restelli, hogy megszegte a fogadását!~Nem
938 2| össze. Én nem mondtam neki, hogy már láttam. Ő se mondta,
939 2| már láttam. Ő se mondta, hogy már dél óta itt van. Csak
940 2| van. Csak annyit mondott, hogy a kocsiját a kocsmában hagyta,
941 2| kocsmában hagyta, mert tudja, hogy nekem istállóm nincsen.~
942 2| vajon mi lehet a gondja?~- Hogy forog a világ nálatok? -
943 2| felelte. - Csak éppen hogy gyermekünk nincsen.~- Az
944 2| az asszonyt?~- Nem tudom, hogy verte volna. Ugyan már,
945 2| verte volna. Ugyan már, hogy is verné! Csöndes nép az.~-
946 2| csillag. Azt olvastam róla, hogy éppen olyan, mint a mi földünk.~-
947 2| láttam abból, amit elmondott, hogy van összefüggés a magavisele
948 2| história~Emlékszel tán rá, hogy mikor harmadévesek voltunk,
949 2| kimaradtam. Nem volt pénzem, hogy egyfolytában végezzek, hát
950 2| udvaron, s várom a kántort, hogy megyünk misére.~A hold sütött
951 2| sarat gyönge jég hártyázta. Hogy az út sáros volt a templomig,
952 2| csipkekendő.~Jóreggelt mond.~Én, hogy ott unatkoztam, megszólítottam
953 2| abban különbözik talán, hogy az alsó ajka kissé kijjebb
954 2| kutyának. Akkor azonban, hogy a holdvilág az arcára sütött,
955 2| hát abban is van valami, hogy egy elhagyott falusi udvaron,
956 2| úrféle áll vele szóba. Érzi, hogy ő ezer esztendővel alacsonyabb
957 2| leány elkezd könyörögni, hogy adjam vissza a kendőt. Mit
958 2| a templomban, ha látják, hogy kendő nélkül jött? Meg az
959 2| hát benne van a hangjában, hogy érti a tréfát; tudja, hogy
960 2| hogy érti a tréfát; tudja, hogy én a kendőt csak játékból
961 2| nehogy a kántor meglássa, hogy leányfélével beszélgetek.~
962 2| azzal a leánnyal, csak éppen hogy unatkoztam ott; akárki jött
963 2| elsurrant, már meg is bántam, hogy nem adtam vissza a kendőjét.
964 2| láttam, mindig bosszantott, hogy nem adtam vissza. Azt meg
965 2| vissza. Azt meg nem tehettem, hogy valami gyerektől küldjem
966 2| gyerektől küldjem át, vagy hogy magam vigyem át hozzájok.~
967 2| kertbe pillantok, látom, hogy káposztapalántát ültet ott
968 2| valaki. Aztán szóba tennének, hogy mi közöd velem?~Nézett és
969 2| nem hordozom utánad.~És, hogy hirtelenében okosabbat nem
970 2| egy percre. De ígérje meg, hogy nem gondol rólam semmi rosszat.~
971 2| feleltem hidegen.~És anélkül, hogy elbúcsúztam volna tőle,
972 2| kertben.~Már bosszantott, hogy találkozóra szólítottam
973 2| különböznek az állattól, hogy ruhában járnak. Szerettem
974 2| hozzá sohase.~Igazán mondom, hogy csak a kendő miatt mentem
975 2| kérdeztem végre, ahelyett, hogy a kendőt szótlanul odaadtam
976 2| előtt, a szemem kívánta, hogy ne mozduljon el.~- Nem félek -
977 2| meleg hangon.~De lehet, hogy csak én hallottam olyannak.
978 2| Mikor végre megmozdult, hogy visszatérjen, azt mondottam
979 2| visszatérjen, azt mondottam neki, hogy a kendőt bent felejtettem
980 2| kertajtót bevonta. Éreztem, hogy szívesen beszélgettem vele,
981 2| szívesen beszélgettem vele, és hogy az ő távozásával megüresedett
982 2| fordult belém az a gondolat, hogy fiatal vagyok és ő is fiatal.
983 2| Igazat mond az a leány, hogy nem viszen jóra, ha folytatjuk
984 2| a községben, nem pedig, hogy az Ovidius lángjára oktassam
985 2| adtam neki a kendőt. Hanem, hogy igen gyönyörködtetően karcsú
986 2| én bizony megpróbáltam, hogy fél karral körülfoghatom-e?~
987 2| no lám!?~- Nem tudja-e hogy...~És hallani véltem a szíve
988 2| Halkan fejezte be:~- ...hogy én leány vagyok.~- Dehogy
989 2| szólott.~- Hibát követtem el, hogy kijöttem.~Aztán már nem
990 2| öleltem meg többé, csak épp hogy mellette álltam és csodáltam
991 2| Nem akartam pedig. Láttam, hogy tartózkodó és hogy az élet
992 2| Láttam, hogy tartózkodó és hogy az élet ügyeiben olyan
993 2| akármiféle úrinő. Tudja, hogy ő érték. És tudja, hogy
994 2| hogy ő érték. És tudja, hogy vége az értéknek, mint a
995 2| abban az eltökélésemben, hogy nem megyek ki többé a kertbe,
996 2| feleltem. - Fájt talán, hogy megcsókoltalak?~Nem felelt.~
997 2| Esett egyszer az eső, és hogy ő megint nem akart átjönni,
998 2| kell-e a Rotschild kincse, hogy az ember boldog legyen?~
999 2| annál!~Hanem az a több... Hogy röviden fejezzem ki magamat,
1000 2| vagy te? Nem szégyenled, hogy egy mezítlábos parasztleánynak
1-500 | 501-1000 | 1001-1107 |