Part

1001  2|                lelkiereje, mint neked!~S hogy egész nap így korholtam
1002  2|              hold szarva eléggé világít, hogy megláthatnám.~Sajoltam,
1003  2|                  megláthatnám.~Sajoltam, hogy nem látom, de örültem is.
1004  2|           örültem is. Mert való igaz az, hogy egy ördög meg egy angyal
1005  2|                  lekókadt.~- Nem hittem, hogy ilyen a tanító úr - susogta
1006  2|                magamhoz vontam, éreztem, hogy a szíve úgy ver, mint a
1007  2|              fogalom olyan mély gyökerű, hogy azt lehet mondani, ők élnek
1008  2|         rámnézett.~Hányszor elgondoltam, hogy mért nem vagyok én parasztlegény?~
1009  2|                ruhában, úri szokásokban, hogy járjon kapálni, kaszálni?
1010  2|               volna Héróért, nem hiszem, hogy kapált volna csak félnapot
1011  2|             holott előre tudja az ember, hogy innia nem lehet belőle!~
1012  2|                ki hozzá, mert sajnáltam, hogy annyiról bejön.~Azt kérdezed,
1013  2|            annyiról bejön.~Azt kérdezed, hogy a leány családja nem szólt-e
1014  2|               faluban ma is az a szokás, hogy a leány elmegy esténkint
1015  2|            tartozik a becsületének, vagy hogy a leány annyira erősen óvja
1016  2|             erősen óvja a fehérkendőjét, hogy soha abban a faluban semmi
1017  2|                   Hát Juliról is tudták, hogy jár valahova. Csak azt nem
1018  2|           valahova. Csak azt nem tudták, hogy hozzám. Lehet, hogy egypárszor
1019  2|              tudták, hogy hozzám. Lehet, hogy egypárszor faggatták is.
1020  2|                 vége. Mondom a leánynak, hogy nekem még egy esztendőt
1021  2|                 kell. Úgy búcsúztunk el, hogy örökre elválunk. Sírt persze,
1022  2|                  is arra fogok gondolni, hogy ez az élet elmúlik, és hogy
1023  2|              hogy ez az élet elmúlik, és hogy van egy parasztember a világon,
1024  2|                 A kántornak azt mondtam, hogy egy hétig ne fogadjon helyettem
1025  2|            diákok tanításával gondoltam, hogy fenntarthatom magamat.~Hajnalodott,
1026  2|                Szerettem volna leugorni, hogy még egyszer megcsókoljam,
1027  2|              nagy búsan. Úgy kell élnem, hogy megtakarítsak a jövő tanév
1028  2|              búsított. Annyira búsított, hogy Juliska a leforgott hat
1029  2|                éves voltam, és ahelyett, hogy mester lehetnék valahol,
1030  2|                 bizonyosan azt gondolta, hogy őmiatta tértem vissza.~-
1031  2|                pénzét.~Hanem mi történt? Hogy a Juliska szeme folyton
1032  2|         odajártam, a családja kitalálta, hogy miféle legényhez járogat!
1033  2|             térésem! A leány elbeszélte, hogy amint meglátták a kocsimat,
1034  2|                  urat? Hát tudod azt is, hogy én tréfálni nem szoktam!~
1035  2|               azt illett volna mondanom, hogy:~- Hallod-e, Juli? Eredj
1036  2|              mondtam. És ebből láthatod, hogy az embernek, szabad akarata
1037  2|                   Papnak is mondtam már, hogy nincs szabad akarat. Az
1038  2|            Mindössze annyit tettünk meg, hogy attól fogva nem este találkoztunk,
1039  2|            folytatta:~- Mióta megtudták, hogy magáért ver a szívem, nincs
1040  2|                se mondok mást, csak azt, hogy akárhogy összetörhetnek,
1041  2|                én nem veszem a lelkemre, hogy téged miattam gyötörjenek!
1042  2|                 bántották többé. Látták, hogy se szó, se gyötrés nem változtat
1043  2|               persze. Inkább vártam azt, hogy leszúr, mint azt, hogy jónapot
1044  2|                   hogy leszúr, mint azt, hogy jónapot kíván. Ha nem láttam
1045  2|            leányán, azt gondoltam volna, hogy nem tud semmit. Egyszer
1046  2|                  gyújtottam fel a házát, hogy nézhetne rám szívesen!~Hanem
1047  2|           szembevitt vele és én éreztem, hogy jó szóval tartozom neki.
1048  2|              tovább.~Akkor értettem meg, hogy a faluban nem nekem emelgette
1049  2|                 hibájáról az egész falu. Hogy hogyan szivárog ki az ilyesmi,
1050  2|               magam előtt is restelltem, hogy parasztleány a kedvesem.
1051  2|                 És mégis tudta mindenki, hogy Julcsából nem lesz asszony
1052  2|                   Julcsa újságolta este, hogy kérője van. Persze, nem
1053  2|            csakis így végződhetik jól.~- Hogy menjek hozzá?~S hogy ezt
1054  2|                     Hogy menjek hozzá?~S hogy ezt kérdezte, olyan volt
1055  2|                  elvégre is az a sorsod, hogy asszony légy. Ő nem fogja
1056  2|                te?~- Apám nagyon akarja, hogy hozzámenjek ahhoz a legényhez.
1057  2|                  a legényhez. Haragszik, hogy nem bánok a legénnyel nyájasan:
1058  2|             leányok szokták. Azt mondja, hogy aszongya: Ha még egyszer
1059  2|     beszélgettünk.~Egyszer csak halljuk, hogy ropog a garád. S látjuk,
1060  2|                 ropog a garád. S látjuk, hogy a vén bivalyfejű paraszt
1061  2|                  a tragédiákat, írd azt, hogy ebben a pillanatban előlépett
1062  2|                ne!~Így is drámai. Tudom, hogy az írók hatás kedvéért szívesen
1063  2|                 bürök sűrűjében. Vártuk, hogy mi lesz? Azt hiszem, agyonüthetett
1064  2|                  öreg bennünket anélkül, hogy csak a kezünkkel is védtük
1065  2|                védtük volna magunkat.~De hogy a hold gyöngén világított,
1066  2|              azzal vigasztaltam magamat, hogy Julcsa férjhez mehet aggodalom
1067  2|                  hát hallottam is aztán, hogy férjhez ment ahhoz a legényhez.~
1068  2|             semmi romantika. S főképpen, hogy a leányt bottal verik, azt
1069  2|           ujjának egy mozdulatával kért, hogy kerüljem meg a templomot.~
1070  2|          intettem - mondotta boldogan -, hogy a kezét megszoríthassam.
1071  2|              lehet.~- Te mondod-e nekem, hogy nem lehet?~És mélyen a szemébe
1072  2|              mondtam neki a kérők előtt, hogy négyszemközt akarok neki
1073  2|                akarok úgy férjhez menni, hogy az uram nekem rút szavakat
1074  2|         valamikor a fejemhez. Tudja meg, hogy a kiskántort szerettem és
1075  2|                  úgy nem megyek férjhez, hogy az uram ezután tudjon meg
1076  2|          szememre hányja. Én azt akarom, hogy előre lássa, kit vesz el.~-
1077  2|              bámult. Mikor aztán láttam, hogy nem tud szóhoz jutni, azt
1078  2|                 jutni, azt mondtam neki, hogy legalábbis egy hétig gondolja
1079  2|               amúgy is? Megmondtam neki, hogy amúgy is: Erre nem szólt
1080  2|                  neked itt a feszületre, hogy a te bűnödet soha elő nem
1081  2|                 itt meg az örök Istenre, hogy soha többé azt az urat nem
1082  2|                    Ha azt kívánja tőlem, hogy haljunk meg együtt, abba
1083  2|               úgy megrohan a vágyakozás, hogy csak egyszer is lássam,
1084  2|                lett belőle? Tudom pedig, hogy mi: kérges kezű, hervadt
1085  2|                  ne zavard. Gondold meg, hogy a te megjelenésed felfordítaná
1086  2|           koholtam! Meg akartam mutatni, hogy én is tudnék csinálni történeteket,
1087  2|              éppen annyi volt még hátra, hogy együtt megreggelizzünk.~-
1088  2|                  már nem panaszkodhatsz, hogy nem látogattalak meg. Ha
1089  2|     Meglátogatott engem, és most bejött, hogy megnézzen titeket is. Ő
1090  2|               meglátja a ti szemetekből, hogy tiszta lelkű, jó gyermekek
1091  2|             leültek és bámultak. Vártam, hogy Miklós egy pár kedves szót
1092  2|         leterített szűrükre. És örülnek, hogy ők is iskolások.~Miklós
1093  2|                 mondja:~- Kelj fel csak. Hogy hívnak?~A gyerek fölkel.
1094  2|                  adok neki egy krajcárt.~Hogy erre figyelmesen nézek rá,
1095  2|               mint a budapesti. Az igaz, hogy nem is nagyságos urak fekszenek
1096  2|                 nemegyszer megesett már, hogy mikor a koporsót le akarták
1097  2|           ereszteni, akkor vették észre, hogy Dudrai bácsi ott alszik
1098  2|           krajcárt kóstál. Innen van az, hogy a kevésbé jómódúak csak
1099  2|                 mester ki tudta betűzni, hogy a sírkő Hans Krämmer nevű
1100  2|          egynémely hát-ok után kinyögte, hogy szeretné tudni, mi hír a
1101  2|                  a papunk -, csak éppen, hogy kőkereszt is van ám már
1102  2|                 magaviselete felől. Kár, hogy Jancsi nem hallotta. Legalább
1103  2|                egyszer örülhetett volna, hogy megdicsérte valaki. Most,
1104  2|                megdicsérte valaki. Most, hogy a temetőnkben jártam, eszembe
1105  2|              Pedig hát jól tudom én azt, hogy lassankint egyenkint sorra
1106  2|                  Pedig anélkül is tudom, hogy mindnyájan idekerülünk.~
1107  2|                  faluban, aki nem hiszi, hogy meghal.~Ki a manó is ásná