1-500 | 501-1000 | 1001-1065
Part
1 1| földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül
2 1| lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.~Kedves
3 1| az egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki.
4 1| télen a kályha mellett, és a tűzbe mélázva tűnődtem:
5 1| csinál most a fecskénk? és mit csinál most a gólyánk?~
6 1| akkor a föld mélyén aludtak, és álmodtak a tavaszi napsugárról.
7 1| gólyánk a Nílus partján állott és hazagondolt. A fecskénk
8 1| ott ült az arabus fákon és szintén hazagondolt.~Mert
9 1| felhő. Azok a gólyáink. És száll egy nagy fekete felhő.
10 1| érezni, hogy meleg van. És beszélgetnek:~- Te Marci -
11 1| cigányebédet főzetne...~És elmondják, miket ebédelnének
12 1| felugrott kétszer a levegőbe és nyerített, mint a kiscsikó.~
13 1| náddal födjük a házunkat és cseréptányér van az asztalunkon,
14 1| rásüt. Az embereink komolyak és mélázók, mint az erdő fái.
15 1| átnedvesedett háztetőknek és sövényeknek mintha öröm
16 1| kettőt csap a szárnyával, és kukorikolása közben rákacsint
17 1| ember, két ember. Szántanak és vetnek.~Szeretem nézni a
18 1| fölött kék ég. A nap fényt és meleget áraszt alá. A levegőben
19 1| áraszt alá. A levegőben csönd és béke. Burucz András szánt
20 1| András keze az ekeszarván. És a barázdák egymást követik,
21 1| meg a mi kenyerünket...~És az Úr olvassa az írást a
22 1| benne. Egyet-egyet lép, és a kezének kerek, széles
23 1| valami méltóság, fenség és erő. Minden marok búza,
24 1| szétdob, egy marok áldozat és egy kéve reménység a mai
25 1| reménység a mai napon -, és egy heti élet a jövendőben.~
26 1| Az öreg Kevi a zsákon ül és elmélázva nézi a fiait.
27 1| mikor az fészket készít neki és mikor elszedi abba a gyékénykosárba
28 1| tyúk betotyog a konyhába, és elkezd tyúknyelven jelentkezni,
29 1| amelyikbe tojni szokott, és várja a tojásokat. Persze
30 1| tib-láb ismét a fészkén és hacsak meg nem pálinkáztatják,
31 1| ha megkönyörülnek rajta és tesznek alája 18-20 tojást,
32 1| boldogan elhelyezkedik, és hozzáfog a költéshez.~Milyen
33 1| mezítelen láb. A szemek nyitva és egynémelyik buzgó hallgatónak
34 1| keresztbe tette mellén a kezét és a fecskék felé hajlongva
35 1| hányok,~selymet gombolyítok! ~És mind mosolygott. Egymásra
36 1| négykézláb a pad tetejére és úgy nevetett ki az ablakon.~*~
37 1| A nap leszállóban. A fák és a házak hosszú árnyékokkal
38 1| hátulján lógatja a lábát és pipázik.~Leghátul lépked
39 1| gyerekeket küldenék vízért és azok beleveszekednének.~-
40 1| kettőt ránt a kútostoron, és kiemeli a vödröt a kútból.~
41 1| napkor virított a gólyavirág, és néhány nap múlva rá megérkezett
42 1| egy gólyapár lakik nálunk, és az a Fodor Andrásék házán
43 1| legbecsületesebb ember a faluban, és a vadász a leggonoszabb.
44 1| hosszan elnyújtva, lassan és méltósággal kereng a magasban.
45 1| alább-alább ereszkedik, és leszáll egyenesen a Fodorék
46 1| Megáll ott a fészke szélén, és elégedetten, vidáman kelepel.~
47 1| később jön az asszonyokkal.~És míg a gólya a fészkének
48 1| kocsiút közepén. Nyugodt és méltóságos arcával a gólya
49 1| arcával a gólya felé fordul, és a kezét a füléhez emeli,
50 1| szemű asszony, de jámbor és félénk, mint akinek kék
51 1| kétszerannyi forint ősszel, és hogy maguknak kell az adóra,
52 1| egy csomó zsindelyszeg, és meg volt mosdatva, mint
53 1| bimbódzik. A földből erő és élet hajt fölfelé. Gyönge
54 1| levelek bújnak ki a rög alól és szétterjesztik a napon remegő
55 1| napon remegő vállukat. Élni és lélegzeni óhajt minden.
56 1| minden. Mert a fa is lélegzik és érzés van benne. A virágzó
57 1| tudnák, hogy a pompájuk szép és hogy a nap őket nézi.~Mily
58 1| méhei.~Varga Ádám tudós és jeles ember, mert csizmadia.
59 1| csizmadia. A méheket is ő fogta, és megbabonázta úgy, hogy tőle
60 1| nagy kerek okuláréját, és kiment a méhesbe. Valami
61 1| minden mézet behordjatok!~És a kis méhek Varga Ádámnak
62 1| muzsikálták egynehányszor a kast és megindultak egyenkint, hármankint,
63 1| mézport ád, mint máskor. És bizonyára megújságolták
64 1| munkások milyen jó kedvvel és mennyi buzgalommal szedik
65 1| mézzel telt virágcsoportra, és cipelik haza mély, lassú
66 1| szeretem a munkájukat nézni és a muzsikájukat hallgatni!
67 1| lemosolyog a nap nyájas világa, és a méla csöndben ezernyi
68 1| kertek alján zöld pázsit, és, a zöld pázsiton apró sárga
69 1| láncvirág megnőne nagyra és gömbölyűre és egyszercsak
70 1| megnőne nagyra és gömbölyűre és egyszercsak elkezdene két
71 1| féloldalt fordítja a fejét és fölkacsint az égre. Olyan,
72 1| segítséget. Fölkapaszkodik és mászik-mászik a fűszálon
73 1| két finom fátyolszárnyat és - brim-brum - halk búgással
74 1| tovarepül.~A két gyerek bámulva és tetszéssel néz utána. Jóska
75 1| VIRÁGOK ÉS BOGARAK~Mikor az első cserebogár
76 1| cserebogár végigkeringél a füvek és virágok fölött, mindig azt
77 1| szín uralkodik már síkon és halmon mindenütt. Egyes
78 1| lábuknál finom puha fűszőnyeg. És éjjelenkint susognak, izengetnek
79 1| virágos fa megindulhatna és azzal az ezer fodros-bodros
80 1| sóhajtozása hallatszik erdőn és réteken, patakparton és
81 1| és réteken, patakparton és domboldalon. A virágok egymás
82 1| búzavirág derekát százszorosan és a szívalakú kis zöld levelek
83 1| búzavirágom, én szerelmesem!~És a gyöngyvirágok, a szemérmetes,
84 1| kis szűzleányai, félénken és alázatosan hajolnak meg
85 1| illata. Behunyom a szememet, és boldogan szívom ezt a tiszta,
86 1| Elmémből eltűnik a föld képe és minden földi gondolat; új
87 1| boldogság.~Micsoda okos és boldog teremtés a pillangó,
88 1| óriáshangyákat, akik csak eltaposni és letépni tudjuk a virágot,
89 1| falakat megszáradt koszorúk és falombok borítják, és azoknak
90 1| koszorúk és falombok borítják, és azoknak a szaga illatozza
91 1| tettem egy ábécés könyvet és elindultam ki a mezőre.~
92 1| vezetgeti, aki vak szegény és koldul. Tíz-tizenöt falu
93 1| csak gyerekhangon fújja és a nyakát nyújtogatja hozzá,
94 1| a kőszén, fekete, fényes és vidám. Mind a kettőnek a
95 1| maradtak: ő meg az unoka. És senkijök, senkijök a nagy
96 1| fővel, azon hajavizesen, és örömmel szorította meg kezemet. (
97 1| Leültem melléjök az árnyékba, és elővettem az ábécés könyvet.
98 1| találkoztunk?~- Olvass, Ábris fiam.~És a gyerek a betűket egy fűszállal
99 1| támasztotta; a térdét felhúzta és átfogta két sovány, eres,
100 1| sovány, eres, öreg kezével. És mintha a felhőkre nézne (
101 1| hogyan mozognak az ajkai és hallom, amint halkan és
102 1| és hallom, amint halkan és áhítattal motyogja az unokája
103 1| szénagyűjtő munkások is, és a tornác alatt meghúzódva
104 1| béresgazdája az uraságnak. Az apja és nagyapja is béres volt,
105 1| nagyapja is béres volt, és ha az ősei Ázsiából jöttek,
106 1| ló húzza, kocsis hajtja és hát mindez igen érthető,
107 1| be az esőről a tornác alá és kisuhintja a vizet a kalapjából.~-
108 1| Kedvesebb az ilyen nekünk és többet ér, mint amennyit
109 1| említette, meglógázta a lábát és körülpillantott, mintha
110 1| Az öreg a földre nézett és egyet vakart a tarkóján.~-
111 1| Bordács hozzám fordult, és nagy diadalmasan nézett:~-
112 1| időt, oda szoktam leheverni és olvasgatni, vagy szenderegni.
113 1| embernek a lelke volna bennem, és ez gyönyörűség; mikor pedig
114 1| volna egy másik emberben; és ez is gyönyörűség.~Most
115 1| üldögélek a szalmadívány sarkán, és a fejemet a kezemre támasztva,
116 1| mintha a szilvafára nézne. És a borsóvirágok erre-arra
117 1| nak a cukorborsó karóján és jobbra-balra gukkerozzák
118 1| virágcsárdából a másikba, és mindennap lerészegednek.~
119 1| lerészegednek.~Mennyi élet!~És mindnek van gondolata, vágya,
120 1| haragoskodik, dolgozik és alszik, épp úgy, mint az
121 1| gomolyodik a virágok fölött és mint valami kék labda forog
122 1| valami kék labda forog föl- és alászállva a levegőben.~
123 1| Csupa gondtalanság, játék és vidámság.~A kis pillangóról
124 1| temondádfüvek, harangvirágok és kikericsek között, mert
125 1| fűzbokor árnyékában ült és egy bodzafadarabra öltögetett
126 1| is, ha nézik. Fölugrott és hozzámfutott. Átölelte a
127 1| teremtett téged a jóisten?~És a kis leány az iskolai éneklő
128 1| szeressem, neki szolgáljak és üdvözüljek.~A szeme szinte
129 1| pillangó felém lebegett és leszállott egy rézszögre,
130 1| pillangó odaröppent, megmozdult és az egyik lábával rákapott.
131 1| hunyorgott, megszagolta és tovább aludt.~A pillangó
132 1| bársonyszárnyakkal csinosította föl és a virágok illatos világába
133 1| Torokgyík.~Leült a deszkára és nagy fehér zsebkendőjébe
134 1| ragadozók szoktak: lomhán és nesztelenül.~ ~
135 1| valamikor orvosság lehetett - és napszállat után elindultam
136 1| mindig így jön: a földből, és fölszáll az égig, az égen
137 1| földbe süllyedt határkőre, és nézem, nézem a sötétségben
138 1| mennyi izgalom a fűszálak és bokrok országában.~De íme,
139 1| szikra kél útra a levegőben és fényes vonalat rajzol maga
140 1| megtalálja a maga párját.~És bizonyára beszélnek is.~
141 1| Gellért hegyére.~Fölkeltem és elindultam az erdőszélnek,
142 1| dörzsölték a tábortűz mellett, és az öreg Borza János sűrű
143 1| fölvettem a vizes korsót, és öntöttem abból a gyerek
144 1| Hát most eredj, fiam és feküdj le és aludjál. Aztán,
145 1| eredj, fiam és feküdj le és aludjál. Aztán, ha még egyszer
146 1| A fiú bement a hodályba és lefeküdt. Én pedig leheveredtem
147 1| Rátette a parazsat a pipájára és mindannyiszor lehunyta a
148 1| tüzet. A tűz mindig kedves és fenséges néznivaló. Megérthetetlen
149 1| csend. A tűz halkan pattog és minden pillanatban más meg
150 1| haját, a Salamon pecsétjét és tömérdek más titkait a földnek,
151 1| is, mikor az ég megnyílik és az ember bepillanthat a
152 1| tele van titkos susogással és hajlongó árnyékokkal. A
153 1| a fekete erdőből följebb és följebb emeli az égre aranyló
154 1| aranyló szarvait. Titok és rejtelem az egész világ.~ ~
155 1| kis galambom!~Jambusokban és körmondatokban csak a színpadon
156 1| pedig megfogta a fia kezét, és bevezette őket a szobába.~
157 1| ura hét csatában harcolt.~És mi lett Lidiből?~János az
158 1| kiáltották előre a gyerekek.~És jött.~De miért egyedül jött?~
159 1| Paizs -, megismersz engem?~És kezét nyújtotta a leánynak.~
160 1| lelóg hosszan a melléig és az egypár fürt ősz haja
161 1| bajusza lelóg a melléig, és az egypár fürt ősz haja
162 1| megáll. A fejét lehajtja és a kezét a mellére emeli.
163 1| fasípjait szólaltatom meg, és csak úgy dúdolgatva énekelem
164 1| levegő ég~Gyöngy, arany és minden kincs~Mit háborgatjátok
165 1| fakeresztet a szívére szorítva és az ég felé tekintve; Szent
166 1| zurmol az ablak üvegein, és visszahulltában belekeveredik
167 1| olyankor fölváltva igeneket és nemeket remeg, de az olvasó
168 1| megcsókolja a könyve lapját és összekapcsolja. Elmennek
169 1| aratógazda körültekintett és megszólalt:~- Dél van.~Csak
170 1| kiabálás. Ahogy a gazda megáll és fölemeli a mutatóujját,
171 1| az egész földön. A kaszák és a sarlók leereszkednek.
172 1| ispán, aki a határkövön ült és hírlapot olvasott. - Beállhatna
173 1| éves gyönge kis teremtés és már asszony és már anya.~
174 1| teremtés és már asszony és már anya.~Csik Imre először
175 1| járni nem tud, se beszélni, és még csak szépnek sem mondható,
176 1| féregért, bizonyára komolyan és határozottan visszautasítanák.
177 1| pofácskáján, hogy szinte csattan; és nevetve nézdegéli, mintha
178 1| szeme! - mondja selypítve.~És a szép Magda mosolyogva
179 1| Hapapap.~De ez mindig új és mindig meglepő. Pál úgy
180 1| királyok, királykisasszonyok és királylegények, ti pápák,
181 1| legények, ti pápák, bárók és grófok és aranykanalú nagy
182 1| ti pápák, bárók és grófok és aranykanalú nagy urak, ha
183 1| csobolyóból! Ha a ti szmirnai és lyoni művészettel puhított
184 1| tel puhított dívánjaitokon és hentergőiteken olyan édes
185 1| el szokta adni a szamarát és a szamár mindig visszatér
186 1| kocsiút. Olykor megállott és letépett valami zöldet az
187 1| valami zöldet az árokpartról és útközben eddegélte. Egyszer
188 1| Egyszer csak lefeküdt a porba és meghempergődzött.~- Eső
189 1| forgószél jelent meg az úton és a port magasra sodorta.~
190 1| pár olykor leér a földre és látnivaló, hogyan sodorja
191 1| Honnan jöttek ezek a felhők és hova mennek? Mi a szél,
192 1| emelni, morogni, sziszegni és sírni? Hát mi az? Levegő?
193 1| magasra emeli az újságot és forgatja, olvassa.~Az iskolában
194 1| kanyargásaiban. A magasság és a mélység megtelik várakozással.
195 1| várakozással. Az ég színe fekete. És íme, alácikázik a nyomott
196 1| valahol egy gonosz ördögöt és lesújtotta.~A hatalmas lövéstől
197 1| Imre kibontotta a szűrét, és rátakarta a feleségére.~ ~
198 1| András öreglegény volt, és nem is gondolt rá, hogy
199 1| hogy valaha megházasodik. És mindez csak azért, mert
200 1| korában szállta meg a himlő és igen megragyásodott. A falubeli
201 1| csak a kutyájára tekintett és csakúgy halkan leszólt neki
202 1| olyankor boldogan lihegett és fénylő szemmel nézett a
203 1| rakott a hodály mellett és a vacsoráját főzte, vacsora
204 1| kutyájára.~A kutya helyeslőn és vidáman nézett reá.~Mindig
205 1| feléjök nagy kanyarodással és széttéplek!-haragos csaholással,
206 1| gyerek persze követ kapott és oldalba sújtotta a kutyát.
207 1| fájdalomdíj elköltésére, és hát illett, hogy Andrást
208 1| azóta ferdén áll a füle, és hogy másfelé szedi a gombát.~
209 1| elérkezett a szent búcsú napja és Szűcs András azon az egy
210 1| Azelőtt vályogot hányt, és telenkint lakodalmat muzsikált -
211 1| elsimította az árvalányhajat, és beballagott szép katonás
212 1| messziről eléje iramodott, és nagy nyolcasokat kanyargott
213 1| birkák fölemelték a fejöket és bégtek, de megvolt az, mind
214 1| Semmi hiba.~Fogja a botját és ballag, amerre a kutyája
215 1| bugyellárisát a lajbizsebből, és megolvasta: mennyi pénze
216 1| is elöl szokott futkosni és haragosan szokta visszacsaholni
217 1| azonban elnyúlik lefelé és Maros nem ugat.~Szűcs András
218 1| elnyitja zavaros két szemét és körülnéz.~Nem látja a kutyát.~
219 1| is benyomintja a helyére és szinte futva siet vissza
220 1| nyugtalansága: fölkeltek és kavarognak, legelésbe is
221 1| vezérbirkát elkapja a botjával, és szétveti a lábát az ajtóban:
222 1| délután egy ökrös szekér és mellette ballag Dani béres.
223 1| a kis tücsök: ma kezdte és már is juhászosan könyököl
224 1| jön, letette az ecsetjét és fölkelt.~- Réz István vagyok -
225 1| mellett. Fölvette az ecsetjét és föl-fölpillantva festett
226 1| gebrannte terra sienna! és umbra bőven!~- Kevi?~- Az
227 1| őszi napnak sugárverésében, és pipázott. Ahogy a kis ajtón
228 1| nyújtotta ráncos öreg kezét, és meg is szorította a miénket
229 1| Csak a félszemire vak, és serlegek között ülve tűzzel
230 1| békítettem megint az öreget.~És arra gondoltam, hogy bár
231 1| leült nagybúsan a kútkávára, és előszedte az ecsetjét: a
232 1| kedvéért megteszem.~Fölállott és a szoba felé indult.~- Add
233 1| öreg, de azért mégis bement és felöltözött az ünnepi ruhájába.
234 1| megörökítik.~Leült a karosszékbe és mozdulatlan maradt. Átengedte
235 1| áhítatos csend. A festő biztos és gyors kézzel kerekíti meg
236 1| vonalait; az orrot, szemet és bajuszt fölárnyékolja, a
237 1| csakhamar megpirosítja az arcot, és megfehéríti a hajat. A ráncok
238 1| karosszékben.~A néző egyre több és több az udvaron.~Bozókiné
239 1| negyedóra múlva csupa bámulás és nevetés az udvar.~- Ilyen,
240 1| elhagyja a nyugodalom. Fölkél és odatotyog a képhez. A fejét
241 1| eljövök. Holnapra megszárad és aztán jön csak a bitüm.~-
242 1| festőt; csónakra ültünk és lestünk a nádasban vadkacsára.~
243 1| lesz, a szemei nagyobbak és kékebbek; a szemöldökét
244 1| szemöldökét vékonyabbra festem és emeltebbre, az arcot meggömbölyítem;
245 1| az arcbőr átlátszó fehér és a nyakacska vékony.~És nekiállott
246 1| fehér és a nyakacska vékony.~És nekiállott másnap, hogy
247 1| szívünk is: másképpen érzek és másképpen gondolkodok.~Amint
248 1| megváltoztak. Éppen akkorák és csakazok, mint reggel, de
249 1| ilyenkor, mintha értelem és akarat szállotta volna meg
250 1| volna meg őket. Rejtelmesek és titkolódzók. Néha mozdulatlanul
251 1| valaki megmerítette a vödröt és bennhagyta a kútban. De
252 1| áthajlik hozzá a kerítésen, és susog, talán egész éjjel
253 1| formátlan, hanem a szelíd és szomorú Burucz András.~-
254 1| nyelvemet. Megnézi. Aztán leül és sebtibe firkálja a recefet.
255 1| megint fizettem egy forintot és ötvenegy krajcárt, pedig
256 1| nagy úr!~Csupa méltóság és csupa pompa! Pesten járt
257 1| A báró megszegi a nyakát és a leányok felé fordul. Az
258 1| kisbornyúnak szól.~Aztán újra csönd és csönd.~Most már a bakteré
259 1| figyelmeztet, hogy: tűzre és vízre vigyázzunk. Ha netán
260 1| megáll a kerítésem előtt, és megnézi ébren vagyok-e még?~
261 1| ajtóm mellett. Arra dőlök le és nézem a csillagokat.~A csillagos
262 1| abroszt rajzoltak róla, és azt mondták, ennek a csillagnak
263 1| hívják idelenn. Hallgat és ragyog és titok marad. Az
264 1| idelenn. Hallgat és ragyog és titok marad. Az ég milliárd
265 1| rákönyököl a kerítésemre, és elmagyarázza nekem, hogy
266 1| kell bemenni, azon a kapun, és ott lehet lenézni, azon
267 1| nyugalmasan a falu dombjára, és ott elbőgi szép értelmesen:~
268 1| kiáltást. Aki meg nem alszik és kíváncsi, hogy hány is az
269 1| is az óra, hát keljen fel és nézze meg.~ ~
270 1| is.)~Az este enyhe volt és csillagos. A mezőn a bogarak
271 1| cigány egyet szítt a makraján és folytatta.~- Vakuljak meg,
272 1| akart szökni, derékon vágtam és agyonvertem. Uccu mindjárt
273 1| mindenest! Nekem esik a bottal és azt mondja, mit csinálsz?
274 1| nagypénteken megnyílott a barlang és előjött belőle egy asszony.
275 1| meg-megszívása között, lassan és komolyan adta elő Szanyi
276 1| eljönnének érte a rosszak, és elragadnák.~Később már tudhatja
277 1| Duli Péterünk nem öreg még, és sajnálkozással gondolom,
278 1| máskor. A hídon megállott és köhécselt. A nehéz köhögést
279 1| első leheletétől elválik és aláhull.~A kocsma körül
280 1| asszonyoknak meg újdonatúj olvasók és füzéres mézeskalácsok piroslanak
281 1| amelyen fényes a réz-Krisztus és vörösek a miatyánkok. Szóval,
282 1| búcsújáró ember most a beteg, és bizonyára meg is érdemli
283 1| érdemli a búcsúból eredő lelki és testi jutalmakat.~A többi
284 1| előkanyarodik az ivóból, és elhagyja az egyik tutyiját.
285 1| lánnyal. Látja az asszonyt és látja a tutyit, de nem veszi
286 1| Egyszer fölemeli a kezét, és átnéz rajta. Azután bágyadtan
287 1| Azután bágyadtan lebocsátja és köhécsel.~Duli Péter látta
288 1| ismerte egyiket se.~Megállott és nézte őket.~Talán nem is
289 1| öreg búcsús, aki tikácsol, és sovány, sárga és erejefogyott,
290 1| tikácsol, és sovány, sárga és erejefogyott, mint ő!~Odalépett
291 1| mint ő!~Odalépett hozzá és ő is köhécselt. Aztán az
292 1| amelyen ő szokott beszélni, és amely alig több a suttogásnál.~-
293 1| előre támasztotta a botját, és rányugaszkodott.~- Hová
294 1| Fürjesre - felelt amaz.~És nyitva hagyta a száját,
295 1| eközben megtalálta a tutyiját, és háttal a kocsikerékhez támaszkodik:
296 1| Az asszony visszafordult, és nekitolakodott előbb az
297 1| fölemelte a csupanyak üveget, és inkább csorgatva, mint ivogatva,
298 1| elé merengett a semmibe, és talán nem is az öregnek,
299 1| nyelvvel ül a gazdája mellett, és egy magasan kóválygó héját
300 1| oldalt fordul a Burkus kutya, és csahint. Kömpe megérti ebből,
301 1| valaki jön. Felkönyököl és arra néz, amerre a kutya.~
302 1| az egy kakason lovagolt, és azt mondta Kömpének:~- Ne
303 1| megállt a juhász előtt, és kezét a kalapja széléhez
304 1| nyilatkozatok helyett lehajlott és - a Kömpe vállát megérintette:~-
305 1| felelt, csöndesen megfordult, és elindult lassú, fáradt ballagással
306 1| ballagással vissza, a szőlők és gyümölcsfák között.~Kömpe
307 1| gyepről. Odavitte a szamarához és rávetette. Azután a lábát
308 1| lábát tette át a szamáron és nagyot indított rajta a
309 1| Burkus kutya eléje futott és összeugatta az oldalt megszéledett
310 1| újra letelepedett a dombra, és átkulcsolta a térdét. Az
311 1| elővonta a pipáját. Megtömte és kicsiholt. S mintha a pipájával
312 1| Sebesen közeledett. Zörgött és zötyögött a göröngyös úton.
313 1| terjegette a két kezét, és a jajgatása átszállott a
314 1| szállanak le a kocsiról, és sietnek föl a szőlők közé.~
315 1| köll térbetyűni - mormogta.~És letérdepelt.~Imádkozni is
316 1| a hegyeken. Kömpe nézett és hallgatódzott. De a csőszkunyhó
317 1| csőszkunyhó messze volt és ott is bent a hegyvápában.~
318 1| lovat kifogják a kocsiból, és valamelyik Duli elnyargal
319 1| Kömpe összeterelte a juhokat és megindította. A völgyben
320 1| sötét füstként szállt fel és terjedt szét az esti homály.
321 1| már az őszirózsák fehér és lila virágai melengetik
322 1| házasodnak, nem raknak fészket és nem költenek, csak itt minálunk.~
323 1| ásónyélre támaszkodva állt, és szomorúan nézett maga elé.
324 1| kitalálni: az Úr, aki a gólyának és fecskének is ura, nem itt
325 1| magasságban a tenger fölött és a tenger felhői fölött.
326 1| ekéjét a kőnél a földbe, és szánt. Kijön Fodor András
327 1| követ jobbról is, balról is, és azt mondja:~- Hm!~Ránéz
328 1| végén újra megrázza a fejét és elkeseredetten káromkodik.~
329 1| Kifordítja az ekét a földből, és odaballag Fodorhoz.~- Aggyisten,
330 1| baj? Hát hogy mi a baj?~És komor gyanúval néz a fiúra.~-
331 1| a két esküdt csak némán és komolyan szívogatta a pipáját.~
332 1| Kevi Pál megrohanta Fodort és torkon ragadta. Bizony,
333 1| az ügyben a harag érthető és megváltozhatatlan; csak
334 1| tenyerébe vette a Lidi kezét, és leheletével melengette.~
335 1| megfordította az ostornyelet és fenyegetően tartotta a kezében.
336 1| azonban kifeszítette a mellét, és a nyakát megszegte; dacosan
337 1| mellére ölelte a leányt és úgy beszélt hozzá valamit,
338 1| faluban.~A dombon álltam és néztem az ősznek sárga-vörös
339 1| Pipázgat a cigány mellett és hallgatja a hazudozásait.
340 1| vályogot; Fodor ott állt, és ott állt mellette az ősz
341 1| volna, hogy vályog kell neki és azért jött ki, hogy a cigánnyal
342 1| Hogyan kerültek ők ott össze és hogyan állottak egymással
343 1| hideg porcelángombjaira és ott dermedeznek, töprenkednek,
344 1| két-három méter hosszúakat is. És vesd el magad pirinkó teremtvény:
345 1| megkönyörül rajtatok: fölemel és viszen benneteket a madarak
346 1| is bizony meg-megfárad, és már a szomszéd határban
347 1| lyukas annak, vagy az eleje.~És az átkozott szél egy borsónyi
348 1| jönni: onnan vagy amonnan, és hogy hová valók? Hát mindenhová.~
349 1| purdék meg a dunyhák alá. És átvonul a rongyos, didergő
350 1| Világtalan gebék. A vörös és kék dunyhák alatt göndör
351 1| mindez rejtelmes értelmű szó és mind innenvaló. A nyáron
352 1| kapaszkodott egyszer a Rozi és bekandikált az ablakon!
353 1| megpirosodik a szólításomra, és Rozi mellett terem.~- Mondd
354 1| hanem ide nézz Rozikára, és úgy beszélj vele, mintha
355 1| Rozinak a baboskék kisréklijét és azt mondja neki:~- Hát mit
356 1| padlótisztasági biztos és aprópör-intéző. Télen ő
357 1| Télen ő van itt legelsőnek és ő megy el legutolsónak.
358 1| marhavásárok furfangos számai, és többnyire azon keletkeznek,
359 1| cigány mindig ott ül mellette és bámulja nagy fekete szemeivel
360 1| darab fácskával hegedül és a szájával cincog hozzá.
361 1| is van. Valamennyi jámbor és szorgalmas. Szeretik magukat
362 1| hogy a nőben mindenütt és minden korban megnyilatkozik
363 1| maga iránt való gondosság és a mások iránt való figyelem.~
364 1| Becsukom a nagy könyvet és végignézek az iskolán. Erre
365 1| teleírok a tisztességtudásnak és az egymás iránt való testvéri
366 1| Komoly fiúcska, nagyfejű és apró szemű kis fekete csemete.
367 1| hagytam.~Ránéztem olykor és elmosolyodtam magamban:~
368 1| iskolába vezetem.~- Hogy és mint vannak odahaza?~- Köszönöm
369 1| megsimította a bajuszát, és a csizmájára pislogott.~-
370 1| végig a szűre belsején, és rátartja a kialudt pipára.
371 1| elővonta dohányzacskóját és újra pipát tömött. Látszott
372 1| között - mindez részletesen és találó szavakban szövődik
373 1| szavakban szövődik egymásba és skófium gyanánt csillan
374 1| csak tapogat majd szóval, és közben-közben rávizsgálódik
375 1| egy ökröt Istenes gazda és hogyan ballag az ünneplős
376 1| ruhák is vannak. Idegen és elhagyott egyszerre a kis
377 1| hollók marcangolják. Gyűlöli és szégyelli a haját. A lábán
378 1| Legubbad a kis zöld ládájára és a melléből felszakad egy-egy
379 1| prudenciáért küldi a patikába. És ő megy szívesen. Úgy szeretne
380 1| parasztok köszönni fognak neked és a szolgabíró barátjának
381 1| városba. A kis Imréből nagyobb és nagyobb Imre leszen. Belenövődik
382 1| erőlködik, hogy el ne essen. És nem esik el. A fóka eb volt
383 1| nyakkendő való a szmoking mellé és hogyan kell tartani a teáscsészét,
384 1| sárban! - gondolja a fiú -, és milyen kacskaringósan,
385 1| a tekintete pedig éles és határozott irányú. Akkor
386 1| örömünnepére fölkászolódik és elmegyen. Ifjabbik Istenes
387 1| az asztalfőre ülteti őt, és azt mondja a barátainak:~-
388 1| mosolyogva vette azt el, és szívta tovább. Micsoda anekdotákba
389 1| az övé lesz minden föld, és ő majd ősz fejjel ballagdál
390 1| cserebogarat meg a pillangót és minduntalan mondogatják:~-
391 1| kedves nagyapó!~Mindez szép és érdemes is rajta elmélkedni.
392 1| embert; megvilágította derült és bizalmas orcáját. Jóízűen
393 1| orcáját. Jóízűen pipázott, és az új csizmát vidáman lógázta.~-
394 1| fekete bárányt harsogta, és vagy a botjával vagy az
395 1| belökte a kocsma ajtaját és megállott. Szétnézett, mint
396 1| fogta a botját, kalapját, és tántorogva, de szótlanul
397 1| csak átlépett a küszöbön, és bevonta maga után az utcaajtót.~
398 1| kinyitni. Csak állt ott bután és aggodalmasan.~És várakozott.~
399 1| ott bután és aggodalmasan.~És várakozott.~A nap a fejére
400 1| Fejére igazította a kalapját és csöndesen hazakullogott.~
401 1| tudta, hogy jönnek. Borral és kaláccsal várta őket. Mert
402 1| megvalósuljon.~Koccintott és ivott.~Baczonyi is koccintott,
403 1| Ügyetlenül gyújtott rá és ügyetlenül is tartotta a
404 1| fiam, szép egy leányom van és hogy ha így folytatom, hát
405 1| Baczonyi János!~Illetlen és megbotránkoztató, ahogyan
406 1| kilódul a kocsma ajtaján és végigharsog a falun tántorogva,
407 1| dűlve, árokba keveredve, és káromkodva közben-közben
408 1| árokba. Olyankor ülve maradt és hallgatott. Mikor megint
409 1| Megkínálta szivarral is.~És azt mondta neki:~- Baczonyi
410 1| Ki tudhatná: mit néznek és mit látnak? Hallgatnak-e
411 1| elhallgatott, Baczonyi fölkelt és el akart menni.~- Köszönöm
412 1| bólintott:~- Megértettem.~És rátette a kezét a kilincsre.
413 1| többi.~Föltette kalapját, és kitámolygott az utcaajtón.
414 1| belevágott a botjával a levegőbe, és rákezdte az ő erős csontkürt
415 1| A szőlőbe ment ki reggel és napszállatra kellett volna
416 1| sűrűbben tünedeztek elő, és az öreg még mindig nem tért
417 1| Pál fölvette a kalapját és elindult az apja elé.~A
418 1| meghomályosodik a látásom, és szédülés fog el. Leülök
419 1| hogy a nyomában megyen és kottyogva hívja a csirkéit,
420 1| elérkezett az utolsó napja és nem mert visszafordulni,
421 1| öreg ereje megfogyatkozott, és hogyha nem támaszkodnék
422 1| hallottam. Apám is este hallotta és reggelre meghalt. A nénéd
423 1| A nénéd is este hallotta és reggelre kiterítettük.~Nehezére
424 1| Föl-fölnyitotta a szemét és tanácsokat mondott, hogy
425 1| aludni, fölemelte az ujját és intett a feleségének.~Az
426 1| egyik szentelt gyertyát és az ágy mellé tették a kvasznyira.
427 1| széken. Az anyja felölelte és átvitte a másik szobába.~-
428 1| odaborult arccal az öreg kezére és úgy jajongott:~- Hát el
429 1| kiveszi a szájából a pipát és a kút mellé térdel. A pitvarból
430 1| égből alánéző orca. Néző és várakozó orca.~- A szobából
431 1| a pap behívta a családot és imádkozott velök. Végül
432 1| meg vannak bocsátva...”~És így végződik:~- „Az Úr megszabadít
433 1| Az Úr megszabadít téged, és az ő jósága fölvesz a mennyország
434 1| fölemelte az ujját az öreg és az ajkai mozogtak.~A feleségének
435 1| Csak emelgette a szemét és oldalt fordult a tekintete,
436 1| szempillantással.~Behozták a gyereket és fölemelték.~- Csókold meg
437 1| gyerek átölelte a nagyapót és megcsókolta.~Az öregember
438 1| két könnycsepp jelent meg, és lefutott sovány, színtelen
439 1| ajtófélfához támaszkodva állott és szőke birkafejével kifejezéstelenül
440 1| kezefejét belenyomta a szemébe, és más izenőnek engedett helyet.~
441 1| ott térdelt az ágy előtt és fogta az öreg kezét. Egyszer
442 1| aztán elbocsátotta a kezet, és nagy jajjal ráborult az
443 1| összeadtak egy-egy véka gabonát és fölrakták az iskola padlására.
444 1| bántott a jég, ezután se bánt.~És megitta.~Persze, mikor a
445 1| a lelke átszáll a tollba és benne van, amíg a nevét
446 1| Tóth Antal eddig szótlanul és kedvetlenül állott az emberek
447 1| fölemeli a fejét. Körülpillant és azt mondja kevélyen:~- Aláírom
448 1| Valami tíz ember tib-láb és beszélget az iskolában.
449 1| lapátot a gabonahalomba és a pipáját elővonja. Közelebb
450 1| elé. A tollat is megmártom és odanyújtom neki.~Tóth Antal
451 1| Megmártja a tollat nagy óvatosan és a tollnak a hegyére pislog.
452 1| aztán megint nekikönyököl és lassan, vigyázva, a papiros
453 1| szárát alulról fölnek húzza és egy pindurka pántlikát csinál
454 1| pipáját; egyet szippant és újra leteszi. Az ó betű
455 1| toronyhoz képest a hordóabroncs; és semmi összetartozandóság
456 1| András egy aujnya szóval és fejbiccentéssel fejezi ki
457 1| márt, meg újra föccsent és újra néz anélkül, hogy tovább
458 1| elfelejtöttem a nagy efföt.~S fölkel és úgy elsiet az iskolából,
459 1| nem véresszájú emberek, és nem ugatnak, sőt igen emberséges
460 1| vezérüknek engedelmesek, és a halottaiknak megadják
461 1| megadják a tiszteletet.~És még egy érdekes vonás van
462 1| szent-galleni kódexben - vékony és halavány vonás, de könnyű
463 1| kiegészíteni.~Ahogy ott ülnek és melegszenek a klastrom udvarán
464 1| fejével, egyet köhintett és megkezdte:~- Hát hol volt,
465 1| belevert egy szöget a fába, és a szögeken hágott feljebb.~
466 1| aki szörnyű robogással és szuszogással tér esténkint
467 1| szuszogással tér esténkint haza, és agyaras étvággyal szimatolja
468 1| megköszöni reggel a szívességet és ötven szöget kér.~Este,
469 1| boldogságba? Egyet gondol és azt mondja a feleségének:~-
470 1| nézni. A tűz örök rejtelem és jóleső melegség. Aki a tüzet
471 1| történetek vannak. Mesehangú és mesének illő színes történetek,
472 1| rend nélkül jelennek meg és tűnnek el. A tűz eleinte
473 1| táncolnak a parázs fölött; és megint eltűnnek a semmibe,
474 1| lenni. De nekem mégis jó és eléggé szép is. Mikor már
475 1| karosszék, de nekem jó ez és szép is.~Kívül, a havas
476 1| havas faluban csönd van és csönd van idebent is. A
477 1| hangja; - soha nem unalmas és nem fárasztó, mint az emberi
478 1| a fonását. Milyen boldog és elégedett tud ez lenni egy
479 1| aranyló parázsban, mint én, és ilyenkor bizonyára neki
480 1| négy fehér lábát elnyújtja és jóízűeket álmodik. De a
481 1| violák meg a rezedák között, és hogyan szaglálja meg-megállva
482 1| is.~De most nincs virág és nincsen napsugár. A kályha
483 1| nincs itt még egy karosszék és miért nem ül abban még egy
484 1| kezére rátehetném szelíden és gyöngéden a kezemet és aki
485 1| szelíden és gyöngéden a kezemet és aki a fejét a vállamra hajtaná.~
486 1| néha előttem ez a gondolat és tündérorcával mosolyog reám.
487 1| világon valaki, aki reám vár és ide mellém, ebbe a szegény
488 1| az már rám nézett volna és nyújtotta volna nekem a
489 1| mert te is benne vagy -; és nem kicsiny, mert én elférek
490 1| véletlen vak okból enyészik és múlik bele a sötétségbe.~ ~
491 1| türelmesen állanak a kályha körül és hallgatva hallgatják a mormolást.~-
492 1| gyertyát? - kérdi egy halk és vékonyka hang a sötétben.~-
493 1| gyertyamaradék meggyújtódik és a kályha vállára tevődik.~
494 1| Lecsapja a süvegét a padra és a tarisznya mélyéből egy
495 1| gyertya mellett a körméhez és kijelenti:~- Jó.~Marcinak
496 1| is. Beilleszti a tollat és szétteríti az irkáját. A
497 1| meg testes Rózsás-kertek és Lelkifegyvertárak fekszenek.
498 1| Egyszercsak megrántja a csengetyűt és előrelépked nagy méltóságosan
499 1| nyomorult szerszám a toll és micsoda erőtlen erő az emlékezet,
500 1| De nem tudjuk ezt mink és nem törődnek ezzel a gyermekeink.
1-500 | 501-1000 | 1001-1065 |