Part

 1  1|       Tabi Jóskáért meg elmentem magam.~- Jó napot, Tabiné - mondom
 2  1|     belépve -, már csak eljöttem magam, hogy meg­nézzem micsoda
 3  1|      parasztok az égre bámultak.~Magam is felnéztem, hogy melyik
 4  1|          Valami hírt hoz a Döme!~Magam is gondoltam, hogy a molnár
 5  1|   mindenkinek a szeme elnyílott. Magam is kíváncsi voltam, hogy
 6  1|         mondotta -, elég nekem a magam két könyve.~- Micsoda két
 7  1|        Egyik se szólt rá semmit. Magam is tudtam, hogy a forgószél
 8  1|         lehet egyéb, csak festő. Magam is arrafelé néztem. Csakhamar
 9  1|        kis elrejtett falunkba?~- Magam se tudom. Járok jobbra-balra,
10  1|         más. Más az egész világ. Magam se vagyok az, aki reggel
11  1|         is, mester uram. De csak magam. Mert azt gondoltam, hogy
12  1|      később a legények.~Egy este magam is átmentem.~- Mulassatok
13  1| összehasonlítja a látogatókéval.~Magam így, mondom, gazdag vagyok.
14  1|          varrni, és a kalapot is magam készíteném el, de kitömött
15  2|        Leültem az asztalomhoz és magam elé szólítottam.~- Gyere
16  2|          a tanfelügyelő.~No, ezt magam se hittem, hogy megteszi
17  2|         Fogatok. Ülök a kocsiba. Magam mellé veszem. Megyünk a
18  2|        Köszönöm, bizony rosszul. Magam vagyok.~- Hogyhogy?~- Az
19  2|   összefogódznak és keringélnek.~Magam is kiülök néha a verőfénybe
20  2|         meg ilyen játékot. De én magam is falusi iskolás voltam
21  2|    hazafelé a vásárról. A kocsin magam ülök. Nagy Márton hajtja
22  2|       szekrényt, aztán a kocsit. Magam is megindultam velök az
23  2|         a kedvemért, akkor aztán magam is rágyújtok a velem hozott
24  2|   irgalmatlanul.~Őszintén szólva magam se szerettem mosdani. Nincs
25  2|    elborított tornácoszlopoknak. Magam is megbámultam. Akkor gondoltam
26  2|       jött, Antal?~- Elvégzem én magam is.~- Kemény munka lesz.
27  2|          malaszt minéműségét. Én magam sem értettem. Ilyenkor az
28  2|       mind­nyájokat. Hálistennek magam is egészséges vagyok, csak
29  2|       órában született a jámbor, magam is megsajnáltam.~Mégis csak
30  2|      pedig kiültem a verőfényre (magam is afféle beteg madár),
31  2|            szóltam neki.~S azzal magam is elfordultam, nehogy a
32  2|  gyerektől küldjem át, vagy hogy magam vigyem át hozzájok.~Aztán
33  2|    akartalak volna megölelni.~De magam is meg voltam indulva. Öleltem
34  2|        nem szóltam senkinek, sőt magam előtt is restelltem, hogy
35  2|         aki megmondta neki?~- Én magam.~- Nem bolondultál meg!~-
36  2|       föld alá került már azóta. Magam is ott voltam, mikor akasztották.