Part
1 1| hol marad, hej! - kiáltja fel hozzá a bakter.~- Az később
2 1| föl a nagymisére, hogy azt fel lehetett volna vélni: még
3 1| dicséretét.~- Micsoda? - duzzant fel az öreg. - Hóhért akarnak
4 1| hány is az óra, hát keljen fel és nézze meg.~ ~
5 1| Kömpének:~- Ne aludjál, kelj fel: fogd az ásót, áss itt meg
6 1| hozzá, meg a kutyáját rúgta fel kimenet. Attól az órától
7 1| völgyben sötét füstként szállt fel és terjedt szét az esti
8 1| pókokat ím reménység eleveníti fel; sietve szőnek hosszú, fehér
9 1| innenvaló. A nyáron talán fel is kapaszkodott egyszer
10 1| Intek nekik, hogy álljanak fel. Egyszerre fölemelkednek
11 1| elbeszéléseiből jegyezték fel, hogy a magyarok nem véresszájú
12 1| No, jól felszállott!~- Fel ám, de nem a maga szárnyán.~-
13 1| szegény jobb módban nőtt fel a többinél. Az apja a báró
14 1| A leánya kalácson nőtt fel. Most azt mondják, böngyölekenyérrel
15 1| csendes völgyünkben nőtt fel. Városban nevelték, s világot
16 1| gipszfigurát igazította fel a kályha tetejére.~Mikor
17 2| valami öt társa. S így nő fel hajadonná.~De nekem szigorúnak
18 2| gyerek elnyíló szemmel bámul fel énreám.~ ~
19 2| házasság szó még nem hangzik fel a sok beszéd között. Mintha
20 2| az ünneplő ruháját vette fel. Mikor a paraszt új ruhát
21 2| feszít most a bajusz, mintha fel volna ragasztva.~Hát mondom,
22 2| szótlanul, hogyan cipeli fel a sógor a kocsira a tulipános
23 2| illetlen étvággyal falja fel a koncot, s még kér a gyalázatos!
24 2| rozmaringillatot is érez. De nem néz fel.~- Imre - mondja egy ismert,
25 2| Kimegyek.~Hát azért jött fel, hogy nem adnék-e egy forintot?
26 2| Csak a harmadik héten kelt fel az ágyból Tóth Antal. Járt-kelt
27 2| bagnétomat, hogy minek zavar fel ezért az álmomból? De akkor
28 2| Mondtam neki, hogy ne gyüjjön fel. Megcsúszik, leesik. Ej,
29 2| beteg volt. Csak akkor kelt fel és bócirkált ide-oda az
30 2| fölvegye.~Mért nem vette fel ő? Mért nem ő viszi azt
31 2| ablakot, azonnal keljen fel és valljon! - szólok már
32 2| süveget, és szó nélkül ölti fel a bekecsét.~- Mingyár gondoltam,
33 2| az öreget a padról.~- Co fel, vén lator!~Az öreg fölkelt.
34 2| is csoda. Én gyújtottam fel a házát, hogy nézhetne rám
35 2| egyikhez és azt mondja:~- Kelj fel csak. Hogy hívnak?~A gyerek
|