Part
1 1| kérdőjele az égig nyullad!~Engem az állati ösztönről írott
2 1| tanítottalak én téged, hogy engem boszorkánynak nézz!~- Bizonyisten
3 1| Aztán ő tanított olvasni engem a maga két könyvéből.~Megismertette
4 1| szólott Paizs -, megismersz engem?~És kezét nyújtotta a leánynak.~
5 1| Bekenem itt-ott szurokkal.~- Engem?~- Nem kendet, no, csak
6 1| Szanyi Antal -, csakhogy engem még nagyobb szerencse kerülgetett.
7 1| amaz a fejét lehajtva.~- Engem is.~Az ülő öreg fölemelte
8 1| vagyok félelmes? Nem, hiszen engem ismer: a nyáron a füzek
9 1| tiszteletes uram, hogy engem maga után szólított, itt
10 1| jajongott:~- Hát el tud engem kend hagyni? Én édes jó
11 1| beszél franciául. Ez meg engem lepett meg. Leült velem
12 1| rágyújtott.~- A baj hozott engem ide - mondja -, mert ügön
13 1| papom szivarra gyújtott. Engem is megkínált.~- Tudja-e,
14 1| különösen hunyorgatott.~Engem mintha valami óriás pók
15 1| s így távol a várostól engem is befogadnák az urak a
16 1| társaságban én vagyok a legkisebb. Engem illet az asztalnál is az
17 1| mint például kegyednek, aki engem nem ismer és a ruhám szerint
18 1| csak hogy ne vessen meg engem. Így falun elviselhetetlen
19 2| iskolába.~Hanem itt, hogy engem meglátták, elcsöndesültek.
20 2| hóesésnek is!~Az örömük engem is megvidámított. Milyen
21 2| megveri, mert velem beszélt?~- Engem?~Az a hang, amellyel ezt
22 2| Mátyást.~De ő is megismer engem. Kapja a sapkáját és alázatosan
23 2| óbégat.~A süveges ember engem is megvilágít. Akkor látom,
24 2| húsz esztendőre nyomnak el engem. De már látom, hogy mindenképpen
25 2| szeme világát. Csakhogy engem már régen magamra bíztak,
26 2| veszi.~- Hát megösmersz engem, te?~- Idesapám - rebegi
27 2| úgy szeretnek téged, mint engem. Aztán, mondok, hát féligmeddig
28 2| semmi pénzem nincsen és engem mindig pofoznak.~Felvégi
29 2| odalépegetett a szederfához és várt engem türelmesen. Mert nem tudott
30 2| üvegekkel.~- Hóttig áld engem kend ezér a szamárér - mondja
31 2| Miklós bizonyára meglátott engem, és ahelyett, hogy a nyakamba
32 2| állnék. A jácint vonzott ki engem, az emberi jácint.~Ahogy
33 2| meglátták a kocsimat, s rajta engem is, az apja fölvette a furkósbotot
34 2| ebédelt. Ő is meglátott engem. Az ujjának egy mozdulatával
35 2| tanító úr. Meglátogatott engem, és most bejött, hogy megnézzen
|