1-500 | 501-1000 | 1001-1065
Part
501 1| ezzel a gyermekeink. Éneklik és elringatóznak magasztos
502 1| nemes ékes liliom,~Szép és gyönyörű rózsa, Mária!~Ki
503 1| a neve Mária vala, szép és gyönyörű rózsa, Mária.~ ~
504 1| nincs más szín, csak fehér. És mindig csak virágokat fest,
505 1| földtekén, amik mégis igazak és bájosak. Hol az a festő,
506 1| elverte a jég a határunkat és ezeknek nem volt egyebük,
507 1| közepén vagyunk a télnek és ők már a kölcsönkenyérből
508 1| csak éppen hogy eleven és unatkozik. És ezt nem is
509 1| hogy eleven és unatkozik. És ezt nem is lehet csodálni.
510 1| Többnyire egymaga ül a szánon, és olyan szilajan hajt, mintha
511 1| gondolkodok. A falu olyan kicsiny és olyan kevesen vagyunk újságolvasók,
512 1| nincs is. Az orra hegyes és előrenyúlik mikor nevet.
513 1| meg. Leült velem sakkozni és csatát vesztett. No bizony,
514 1| vette az asztalos a városban és szekrényt akart belőle csinálni.~
515 1| immáron kifényesítetten és felhangoltan találja a zongorát.
516 1| ér!~Föl is veti a fejét, és a levegőbe néz, mint Liszt
517 1| többre becsülik a zenénél és ezzel akarnak hatni. A maguk
518 1| lelket kapott a zongora és a zene úgy hangzott, mintha
519 1| bárónénak szép lelke van: selyem és bársony a lelke is.~De elég
520 1| ujjait csodálhatom. Szép és kicsiny, gyönge kezek, habár
521 1| az ujjai alatt. Rám néz és mosolyog. Milyen különös
522 1| mikor mellette ülök is. És ha ő egynéhány mérfölddel
523 1| távolabb maradjon.~A zene halk és hullámos már, mint a hárfajáték.
524 1| száll a tekintetem elé.~És amint így az arcára nézek,
525 1| arcát, vékony, finom orrát és kékes árnyékkal fedett szemeit.~
526 1| árnyékkal fedett szemeit.~És mintha a báróné ment volna
527 1| utcán - a báróné, haloványan és rongyosan; karján emelve
528 1| belefurulyázott a csöndességbe és olyankor szépen elmulatoztunk.
529 1| furulyázik, leül vele szemben és tetszéssel hegyezi a nótára
530 1| hogy kiereszti a nyelvét és nevetve néz a gazdájára.~-
531 1| dohányszitát. Tömött is belőle és rágyújtott.~- A baj hozott
532 1| Szomorúan csóválta meg a fejét és keserves szemmel nézett
533 1| adót vetettek a jó emberre és hogy licitálásra került
534 1| zsebibül egy sárga bankóformát, és ráírja, hogy Kettőszáz.
535 1| mondva, a térdére csapott, és aggodalommal nézett reám.~-
536 1| vagyontalan, Pozsonyban lakik és női kalapokat árul. De ez
537 1| Leszálltam a kocsiról, és a legelőn át toronyirányban
538 1| véleményemet.~De hátha nem is igaz?~És ha igaz is: őszinte leszek
539 1| Fejér a kezét nyújtotta és ügyetlenül a lány felé mozdította
540 1| nyújtotta volna, rám nézett és meghajtotta a fejét. Ez
541 1| elővonta a sakkozóasztalt és szivart tett elénk. Rágyújtottunk
542 1| tett elénk. Rágyújtottunk és sakkoztunk. A pap álmosan
543 1| játék főfájást okozott neki, és megbőszült ha vesztett.
544 1| szakállból, tulipiros volt és a szeme sárgán csillogott.~-
545 1| este, más minden órában és más minden ruhában. Mindezt
546 1| Zsámolyt tettem a szék mellé és a kezemet nyújtottam:~-
547 1| beletette a kezét a kezembe és lelépett.~- Kisasszony -
548 1| vissza.~Álltam nyugodtan.~És hogy leült a varróasztal
549 1| bizonnyal más társasághoz és más kifejezésekhez van szokva.
550 1| Megenyhült arccal nézett reám, és a kezét nyújtotta, mintha
551 1| a faluban minden szíven és minden lelken uralkodom.
552 1| uralkodom. Ez nekem öröm és gazdag is vagyok. Nem mintha
553 1| kegyednek, aki engem nem ismer és a ruhám szerint gondol felőlem
554 1| szomorú cím ez, kisasszony és milyen szomorú állapot!
555 1| másikban az anyám. A szalonom és a dolgozószobám az iskola.
556 1| a szalmaszékek jó székek és a kis lakás nagy lakás.
557 1| sehol sincsenek jobb székek és jobb lakások, s a közönséges
558 1| az, amely a jónál jobbat és a jobbnál különbet kíván,
559 1| Kegyed komolyan néz rám és azt kérdi magában: - Miért
560 1| csak annak, ami vagyok, és nem akarok kedvetlenséget
561 1| falun - felelte pillogva -, és nem ismerem itt az emberek
562 1| önnek megnősülnie nem szabad és szerencsés ember, hogy ezzel
563 1| földön, hanem előbb a fája nő és a virágból fejlődik.~Erre
564 1| nevetett, összehunyorította. És ez illett neki, noha gyerekes
565 1| nyáron zöldek, télen kopaszok és hogy tűzre valók; a bogárféléket
566 1| Rovaroknak nevezte őket és borzadott tőlük. De mikor
567 1| micsoda más a természete és a gondolkodása minden teremtésnek,
568 1| gondolkodása minden teremtésnek, és hogy azok is úgy éreznek,
569 1| is úgy éreznek, küzdenek és szenvednek, mint az emberek,
570 1| Laci is befordult oda néha és megkérdezi, nincs-e szükség
571 1| álltunk Boriskával a tornácon és néztük a szállongó hópelyheket.
572 1| a tarisznyájában. Kerek és barna arca fájdalmasan vonaglik,
573 1| gyerek felemeli a fejét és hozzám jön. Az arcával hozzám
574 1| dézsát vitt az udvarra, és kurtaszárú pipa füstölt
575 1| kis cigánygyerek arcát, és néz rá nagy szemmel, csodálkozón.
576 1| megszerettem azt a kis falut és benne az egyszerű jó embereket.
577 1| kívánságom, hogy selymes és bársonyos bútorok között
578 1| között éljem át az életet, és hogy olyan férjet adjon
579 1| Isten, akinek előneve van és címert nyomat a vizitkártyájára -,
580 1| tudnék magamnak varrni, és a kalapot is magam készíteném
581 1| el, de kitömött madarak és rezgőtűk nélkül, csupán
582 1| terhére, szeretnék lemenni és ott tölteném a nyarat is.
583 2| első hó.~Az ablaknál álltam és pipáztam. A kis kapu megkattant.
584 2| ki is nyújtotta a kezét, és elfogott egy pelyhet. Be
585 2| Piros arcok, piros fülek és egymásra mosolygó szemek.
586 2| dolgaink nekik semmiségek, és amik nekünk semmiségek,
587 2| amiken mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken mi
588 2| idegen öltözet: nevet rajta. És sír, ha a tolla elgörbül,
589 2| pehely valakinek a haján, és hogy megírta-e mindenki
590 2| kapott. A fülébe sugdosott és nevetgélt vele. Mit tudnak
591 2| második padban az első helyen és félkönyökére támaszkodva
592 2| Leültem az asztalomhoz és magam elé szólítottam.~-
593 2| Gyere ide.~Megállt előttem és lesütötte a szemét.~Nem
594 2| vörös-babos kénszínű karton rékli, és színehagyott kék szoknyácska.
595 2| szoknyácska. Csupa folt és varrás. Cipője meg nincs
596 2| jutott a kis Kovács Rozi. És nézem eközben a havazást.
597 2| emeli zavaros két szemét és néz. De persze nem lát.~-
598 2| összefogom mind a két kezét és belesimogatom a tenyerembe.~-
599 2| ülsz ottan. Csöndes leszel és szófogadó. A te tanítód
600 2| tovább. A gyerek fölkelt, és egyik kezében a könyvet
601 2| szállana át.~Mélységes csönd.~És minden gyerek elnyíló szemmel
602 2| hogy egy piros kötényes és piros kendős menyecske gombát
603 2| Féltékeny?~- Az, a bolond.~- És most magát megveri, mert
604 2| ingujjban a kert sarkán, és úgy nézett rám, mint a dühös
605 2| nincsen dolga. Nekem egy erős és ügyes ember kellene a gépre,
606 2| Az asszonnyal zsákokat és ponyvákat foltoztattam.~
607 2| rendelkezem, odasomfordál és pödörgeti a bajuszát - beszédbe
608 2| járnak városról városra: és hát maga muzsikál, az asszony
609 2| Úgy szólt, mint az orgona és cifra volt, mint a görög
610 2| szenvedő állat látása gyötör.~És a kutya visított, sikoltozott.~
611 2| engem. Kapja a sapkáját és alázatosan köszön.~- Mért
612 2| helyett odalépett a fadudához és bizonyára az én tiszteletemre
613 2| árnyékbőrnél. Két lábra állt és hozzám jött.~Szép, okos
614 2| ismét összetalálkozott, és az ellopta tőle. Másodszor
615 2| állatorvosra mereszti a szemét és újra vakkant.~- Ez a kutya
616 2| azt nekem mondja halkan, és én adom át a szót a kutyának.
617 2| tanfelügyelő hátradől a széken, és fél szemmel a kutyára néz.
618 2| tőlünk valami tíz lépésnyire, és néz hol rám, hol a tanfelügyelőre.~
619 2| kutya megcsóválta a farkát, és visszajön hozzánk.~- Eredj,
620 2| hogy már régi volt a szár és nem a meggyfaszagot érezte
621 2| kivette a bugyellárisát, és fizetett.~- Ne - azt mondja -,
622 2| Kiveszek belőle egy szárnyat, és faragcsálom. Leszólok a
623 2| félrevonja a szájaszélét és nyöszörög. A szőre meg borzolódik
624 2| Féloldalt fordítja a fejét, és megrándul a szája széle.~-
625 2| Mátyás abbahagyja a nótát és hozzám baktat. No, bizony
626 2| apró fiúk összefogódznak és keringélnek.~Magam is kiülök
627 2| kiülök néha a verőfénybe és nézem őket pipázgatva, hogyan
628 2| orrán át:~- tnde-tnde...~És a kis mezítlábas leányok
629 2| forgásuk! Mint a virágpehely! És a szmokingos cigányok bandája
630 2| Befogták maguk közé a körbe. És a fekete szemű kis vidám
631 2| vidám cigánygyerek buzgón és gyönyörűséggel fújta velök,
632 2| iskolás voltam valamikor és játszottam ezt.~A szerető
633 2| ilyenkor. Az arcuk boldog és mosolygó. Hát mért éppen
634 2| hogy aki éppen a körben áll és a szólításomra Lacit választja,
635 2| fújó öreglányokat. De örül és boldog.~Egyszer csak azt
636 2| Csak halad a kocsi, halad és zörögdögél. A sötétség egyre
637 2| aztán kettő, azután három és egyre több és több.~Faluba
638 2| azután három és egyre több és több.~Faluba érkezünk.~Itt-ott
639 2| ezen a hídon átjussunk.~És hozzátette megváltozott
640 2| vergődnek.~A kocsi recseg és ropog.~A kocsisom visszafelé
641 2| bőszültebben rángatta a lovakat és szitkozódott.~- Ne káromkodj,
642 2| parasztházból elővillan már a lámpás és fényutcát lenget a sötétségbe.
643 2| magasra nőtt vörös lósóskát és a sok maszlagot a híd körül,
644 2| ember fölemeli a lámpását és ránk világít.~Kadari sáros.
645 2| rögös volt a házig, vigyázva és szótlanul lépkedtünk. Csak
646 2| felé.~Egyszer aztán megáll és maga elé bámul.~- Irgalom
647 2| feleli a pipáját elővéve.~És ahogy leül ő is az asztalhoz,
648 2| Mind a ketten rágyújtanak, és eközben barátságosan nézik
649 2| is.~Egyet szí a pipáján és folytatja:~- Majd ha az
650 2| fiatalember. Megnézi a sebet és vizet csordít rá:~- Ne féljen,
651 2| már visszaült a helyére és halkan szól Kadarinak:~-
652 2| golyó, amit belém lőttek.~És örömtől rezgő hangon rebegi:~-
653 2| ünnep van itt. Fehér abrosz és petróleumlámpás az asztalon.
654 2| velem hozott hosszúszárúra, és beszédbe kezdünk.~Persze
655 2| papunk, a képviselőválasztás és másmiegyéb.~A legény nem
656 2| szívogatja, bamba szopó szájjal, és apró barna szeme mindannyiszor
657 2| ahányszor az megjelenik és végigilleg a szobán.~Ez
658 2| parasztot, mint minden iskola és minden katekizmus.~A leánynézőnek
659 2| sürgése-forgása szépíti meg ez estén. És hát elvégre is az ilyén
660 2| kérdés egy-egy ajtócska-nyitó és minden felelet egy kép a
661 2| reménység gyöngyei az öröm és aggodalom hullámai között
662 2| itt nincsenek báli, fürdői és teásesti előzmények. A Mondschein-szonátát
663 2| Mondschein-szonátát hírből sem ismerik, és a leány nem structollas
664 2| előttem, aki ma tizenhat éves és anya. Talán egy év múlva
665 2| gyermeket tart a kebelén, és ezen a tiszta, sima homlokon
666 2| annak is a felét eltörni, és odaadni adóba. Hát aztán,
667 2| asszony, munkás, tiszta és kedves. A dologhoz úgy hozzá
668 2| benéznek ezután Soósékhoz, és Soósék is Kadariékhoz. Lesznek
669 2| csakhamar kimegy a lányáért, és betuszkolja a szobába.~Csodálatos
670 2| percben megint csak felugrik és kiszalad. Bizonyosan a kamrába
671 2| tagos, dologra való is, és ahogy látom őket: békességes
672 2| volna - sóhajtja az asszony.~És egy könnycseppet törül le
673 2| erre a torkát Soós Estván és a füstölgő pipát az ujja
674 2| kifogásuk a fiam ellen?~És körülpillant.~- Derék ifjú
675 2| Isten éltesse, Pesta!~És koccintanak vele.~Soós Estván
676 2| ra áll, mintha fülelne. És szinte ugrik a láng, mikor
677 2| mindannyiszor elfogadta és szinte aggasztóan sokat
678 2| Kimegyek hát a leányért és előhívom a belső házból,
679 2| házból, ahol a ládán ült és Isten tudja micsoda érzések
680 2| Isten tudja micsoda érzések és gondolatok között várakozott.~-
681 2| Juliska lesüti a szemét és azt hiszem, szeretne elsüllyedni. (
682 2| vendégeitek messze laknak és nem várhatnak a te szavadra,
683 2| Esti kilenc óra volt már és hát az örömszülőknek sok
684 2| kölcsönös kézszorítások és áldásszavak között a legény
685 2| lánynak -, te olyan okos és csertes leány voltál mindig,
686 2| Láthatta, hogy nem sírok.~- És nem szólt?~- Nem.~- Hát
687 2| Marci mellett. Marci komoly és nyugodt vérű. Ha sohase
688 2| üveget leoldja a madzagról és a padra állítja. Oda állítja
689 2| könyvet, egy birsalmát, és egy tekercs madzagot. Végül
690 2| áll a réztoll. Kirántja és rátűzi a vasra.~E készülődések
691 2| elkapják előle az új irkát és megnézik. Ilyen Zrínyi Miklósos
692 2| veszi a tintásüveg dugóját és egyet csavar az üvegen.~
693 2| kilottyant.~Marci visszahőkölt és kikerekedett szemmel, szinte
694 2| iskolába.~A gyerekek fölkeltek és dicsértesséket kiáltottak.
695 2| káröröm ragyogása, izgalom és kérdés látszott. Hátul egy
696 2| ez az ügynek komolyságán és ünnepiségén mitsem változtatott.~
697 2| a két bűnbeesett.~Komoly és szótlan maradt mind a kettő
698 2| mellükön a magyarázat alatt, és soha jobban nem figyelmeztek.
699 2| belenyúlt a tarisznyájába és kivette a birsalmát. Meg
700 2| Megnézte komoly szemmel és ugyanolyan komolyan megnyalta.
701 2| csak most múlt ötesztendős és hát én csak azért is megtettem
702 2| Nem tudom.~Az ura jó ember és békességben élnek. Szegényeknek
703 2| az asszonyka szerelmes, és hogy arra bánkódik. Az asszony
704 2| Az arcukon gondolkodás és aggodalom.~- Gyertek be
705 2| elmondja, hogy új irkát vett, és hogy Jancsi meglökte a tintásüveget.~
706 2| pápista embernek születtem és szeretem is az én minden
707 2| tekintetem a templom népén, és megállott egy agg paraszt
708 2| mint ifjúságukban voltak. És ez az öreg parasztember
709 2| ahogy kibontja a pápaszemét és fölakasztja a fülére, egy
710 2| Aranyos név nem az igazi neve.~És egy nevet mondott a rektor,
711 2| Balogh, Kovács, Nagy, Kis, és más efféle nevek - én bizony
712 2| hogy börtönlakott ember és hogy emiatt húzódik hátra.~-
713 2| Ezt persze halkan mondta és körülpillantott a szomszédain,
714 2| lehetett akkor Miska bácsi, és abban az időben kiraboltak
715 2| Miska legény szamárra ül, és beüget a faluba, a kocsmába.
716 2| faluba, a kocsmába. Iszik és berúg. Vagdalja az üveget
717 2| kaptam egyet.~- Dehát kitől, és miért?~Erre csak rázza a
718 2| siralomházban meggondolkodik Miska, és felizen a bíróságnak, hogy
719 2| aznap kiszabadult a Miska, és még aznap elvitték a kisasszonyt
720 2| kisasszonyt apácának.~- És a nóta?~- Mink is csak körülbelül
721 2| éjjel-nappal suhog a szél, s ember és állat dideregve, ködöt lehelve
722 2| Odaállítom a kályhám közelébe és öntözöm.~Az idén egy tulipánhagymát
723 2| tettem a cserépbe. Öntöztem. És míg odakünn zúgott a hózivatar,
724 2| álltam a kályha mellett és néztem a cserepeimet.~Vajon
725 2| hogy tavaszodik. Fölébredt. És bontakozik kifelé a földből
726 2| kell nyitni, meg ne fázzon. És öntözöm reggel, este, langyos
727 2| nyitja üde vöröses palástját, és megmutatja, hogy a palástja
728 2| szemlélete gyönyörűség. És künn most az egész világ
729 2| megélemlett a koporsójában és kikélt. Az arca még burokban
730 2| valami rokonság az ember és a virág között. Talán az
731 2| leszen?~Künn tél az idő, és mi ketten együtt melegszünk
732 2| szobában, mint az ember.~És nőtt a tulipán.~Hogy sugaras
733 2| szinte itták a sugarakat.~És ott maradt.~Már másnap kiegyenesedett
734 2| Már másnap kiegyenesedett és lebocsájtotta maga körül
735 2| lebocsájtotta maga körül vastag és széles palástját. A bimbója
736 2| napon kinyitotta üde orcáját és tartotta a napnak. Kinézett
737 2| annyit tudok róla, hogy él és hogy bájos. Miképpen rejtőzik
738 2| tudom. Csak ülök előtte és nézem elandalodva. Hogy
739 2| elandalodva. Hogy ez a tiszta, üde és bájos teremtés sárban fogamzott,
740 2| fogamzott, sárban nőtt, és mégis égi fenségben pompázik.~
741 2| csizmájáról az ajtóban, és csiszi-csoszi: törli a csizmáját
742 2| lesütve áll meg előttem, és félénken rebegi, hogy holnap
743 2| Tulipán - feleli mosolyogva.~És a tekintete gyönyörűségbe
744 2| tulipán. Az arca gömbölyű és üde piros. Mindig piros
745 2| üde piros. Mindig piros és mindig mosolyog. A szeme
746 2| mosolyog. A szeme fekete és mély tüzű. Ő az egyetlen
747 2| szemű. A többi orgonavirág.~És a nyolcéves tulipán nézi
748 2| bokrétát hoznak az iskolába és csókolgatják meg egymással
749 2| A szemét félig lehúnyta. És csókot lehelt a tulipánra.~ ~
750 2| Andris négykézlábra állt és tovább fütyült, akkor Micó
751 2| Micó fölugrott a hátára és dagasztott ottan, mint ahogy
752 2| Óvatosan lépdeltem a kerítésig és beleselkedtem a parajjal
753 2| vízzel dörzsölik az embert, és csípős szappannal habozzák
754 2| már régen magamra bíztak, és hát én meg is mosdottam
755 2| istálló előtt ült. Pipázott és nevetett.~- Leszel még kutyábbul
756 2| felelt rá maga a katona.~És végigsimította a kezét a
757 2| Elkapta az Andris fejét és körüldörzsölte a törülközővel.~-
758 2| mondotta vigasztaló hangon.~És ahogy törülgette, megcsókolta
759 2| előduzzadtak gömbölyű karjai, és ahogy akkor rám is rámpillantott,
760 2| Megnedvesítette a talpát és végigvonta a fején, a fülén.
761 2| fölágaskodott a kút kávájára és ádáz gyűlölettel vicsorgott
762 2| kutyára meresztette, ráfújt, és ráköpött. Közben pofon is
763 2| Ott nyalogatta a talpát, és gúnyos hunyorgással nézett
764 2| vágtunk dudát magunknak és azon trombitáltunk. Utánoztuk
765 2| rózsásan fordult ki a szobából, és ringatódzó járással lépegetett
766 2| könyökölt. Hosszan nézett utána, és pödörgette a bajuszát.~*~
767 2| nőttek a kerítés mellett és lefelé lógatták sárgacsipkés
768 2| macska. Micó közöttük ült és nyalogatta hol az egyiket,
769 2| tovább mosdatta a gyermekeit és halkan brúgózott nekik.
770 2| anyjuk.~A házból akkor nehéz és erős beszéd hallatszott:
771 2| beszéd hallatszott: síró és átkozódó hangok.~Megdöbbenve
772 2| A gyerek látja, hallja és elfelejti. Én se gondoltam
773 2| tőle, befordult a kocsmába és ivott. Pálinkát ivott, részeg
774 2| veri az öklével az asztalt, és hogyan átkozza a császárt,
775 2| Fenyegetődzött, hogy újra fejszét fog és bosszút cselekszik a leányért.
776 2| A felesége húzgálta föl és vezette haza. Az Andris
777 2| kapaszkodott a kerítésre és sápadtan, szótlanul bámult
778 2| rácson.~A csordás másnap és harmadnap is itta a pálinkát.
779 2| négy lábát, ahogy lógott. És az is lefelé nézett. Micó
780 2| felszökött a Micó a falon és megint megjelent egy kis
781 2| haja is ragyogóra van kenve és bal oldalán kétfelé választva.
782 2| ragasztva.~Hát mondom, áll és sütkérezik. Nézi a templomba
783 2| köszön be. De az asszonyok és leányok mind beköszönnek.~
784 2| tarisznyáját meg a szűrét. És szól az anyjának a konyhában:~-
785 2| kihúzza a tésztából a kezét, és a fiára bámul.~- Jancsit?~-
786 2| Imre letép egy leveles ágat és bedugja a tarisznyába. A
787 2| alája kerül a kerteknek, és tapossa a gyepet.~Egyszer,
788 2| mégis meggondolja magát, és azt kiáltja:~- No, gyere
789 2| csak szántáskor, vetéskor és egyéb külső munka idején.
790 2| a botját. A kutya fölkel és megindul. A testét lomhán
791 2| őt is elfutotta a méreg, és felkapta a botját.~No bizony,
792 2| ruhájába. Megkapta a fia kezét és elrohant. Vissza se nézett.~
793 2| meggyihikelte a lovakat és köszönés nélkül elhajtott.~
794 2| meglassúdott. Egyszer meg is állt és szétvert botjával egy elszáradt
795 2| mi a manót járok én föl és alá, mint a tavaszi szellő.
796 2| fölbátorítva, visszatér. Megáll és a botjára támaszkodik a
797 2| Jancsi gyerek majd csak kijön és akkor szól neki. Elég egyet
798 2| tartozik az asszony portájához, és hát a madár is ott ül le,
799 2| pipának füstölnie kell.~És ahogy így szemben ül a házzal,
800 2| lépésnyire az út közepén, és lesi őt messziről.~- No
801 2| ott terem a gazdájánál, és örvendezve ugrálja körül.~
802 2| egyet-kettőt szimmant a ház felé, és vesd el magad! átugrik az
803 2| körül Jancsit. Felágaskodik és rányalint a képére.~A Jancsi
804 2| gyerek meg átöleli a nyakát és rávereget:~- Hattyúkám!~
805 2| félszemmel látja, hogy egy csont és egy darab kenyér repül ki
806 2| lecsúszik az apja öléből és megfogja az apja vaskos,
807 2| gyöttem én, hogy bemenjek.~És fölemeli a fejét. Pipáját
808 2| Dacosan néz az asszonyra.~És ahogy ránéz, látja, hogy
809 2| tagjai pipára gyújtottak és köznapi dolgokra eresztették
810 2| bekecs volt rajta. Pipázott és a lábát lógatta. Mellette
811 2| pénzt lát, mingyárt iszik és kártyázik.~- Csak nem tán?~-
812 2| Hozzám hajol Ádám csizmadia és kérdezi halkan:~- Hallotta-e
813 2| volt. De azért pipázott és dolgozott.~Nem állhattam
814 2| Behúz.~Egyet nyomott az ásón és kivetette a földet. Aztán
815 2| a pénzt a zsebkendőjébe és a csizmája szárába nyomta.~
816 2| pipára gyújtott a kapuban és ballagott utána.~Ez reggel
817 2| kisbíró egyet billent a lábán és mosolygott:~- Ott maradt
818 2| három virgóniával együtt, és Miska bátyámnak kívánom
819 2| tiszta, szíves természete. És hát, hogy Miska bátyámnak
820 2| garasokat két vászonzacskóba, és a nyakában hordozta, hogy
821 2| úr meg fölvette a poharat és felköszöntötte az új házaspárt,
822 2| csinált a boldogságból, és két szerető szívet kerestetett
823 2| mint a kutya az eső után, és megivott egy pohár bort
824 2| lábával sütötte el a puskát és a hátán jött ki a golyó.~
825 2| fiok koporsóm bezártáig és küldjenek egy forintot,
826 2| mert semmi pénzem nincsen és engem mindig pofoznak.~Felvégi
827 2| háza leégett. Özvegyasszony és szegény. A húgával lakik,
828 2| szelemenfát, a tetővázat és újra zsúpolják.~A leégettnek
829 2| oda azt a két betűt kék és piros betűvel.~Hát abbahagyják
830 2| indigószín fehér kockás párnát, és a feje alá igazítja.~- Oh,
831 2| ím az öreg egyet pillant, és az asszonyokra fordítja
832 2| az öreg fölemeli lassan és nehezen a jobb kezét és
833 2| és nehezen a jobb kezét és a fiának nyújtja.~- Isten
834 2| Csak néz rá nedves szemmel.~És így nézik egymást, mígnem
835 2| alján szedegető tyúkoknak, és ha valamelyiket eltalálják,
836 2| valamelyiket eltalálják, elviszik és megsütik.~Egy áprilisi napon
837 2| állat! Tavaly is megsántult, és csak a télen gyógyult meg
838 2| volt. Csak akkor kelt fel és bócirkált ide-oda az udvaron,
839 2| a forró vizet öntötték, és ott ülnie, ahol a görény
840 2| kukoricát.~Ő aztán ott eddegélt és búslakodott. Csak akkor
841 2| mikor a nap aláhajlóban volt és elülni készült.~Azonban
842 2| kiválasztott georginája alá állt és ott bóbiskolt vagy tisztogatta
843 2| mindig olyan szomorú, csöndes és lassú járású, olyan udvaron
844 2| maradt. A taraja meghajlott és olyan kékes halvány volt,
845 2| kabátja a soványon. Rút és kedvetlen volt szegény.
846 2| Ez a jámbor nem vezekel és nem vár égi kárpótlást a
847 2| másikunk vette az ölébe és etetgette a tenyeréből.
848 2| mingyárt odabicegett hozzám és vagy beült a szék alá, vagy
849 2| megállt a lábam mellett, és elgondolkodva nézte az árnyékát.~
850 2| fejét valamelyik bokor alól, és hozzám bakogott. Ahogy meg
851 2| ennivalót? Aztán leült mellém és eltűnődve néztük, mint hullatja
852 2| csontig lesoványodott. És beszélgettem vele:~- Jobban
853 2| szemével, hol a másikkal, és visszagügyögött, mint a
854 2| beszéd.~Petykó hallgatott és felelgetett. És azt gondolta,
855 2| hallgatott és felelgetett. És azt gondolta, hogy beszélgetünk.~
856 2| akkor ő is odaballagott és evett nagy kelletlenül
857 2| tudott enni, ráállt az ételre és fenyegetően károgott.~A
858 2| tyúktársai persze okosabbak és elevenebbek voltak, mint
859 2| mint ő; hátulra kerültek és úgy kapdosták ki az ennivalót
860 2| nézhette, mikor köztük járt és ettek. Ráállt a kenyérdarabokra,
861 2| Ráállt a kenyérdarabokra, és amelyik nyúl előtte mert
862 2| eszik a többi, csak állt és gunnyasztott az őszi nap
863 2| melegén a tornác kőfalánál, és néha órákig mozdulatlanul
864 2| odalépegetett a szederfához és várt engem türelmesen. Mert
865 2| szárnyával csapkodott olykor, és a fejét föl-fölemelgette,
866 2| föl akar állani. Fölveszem és a fal mellé viszem, a napra,
867 2| hajlítgatta jobbra-balra és nézett rám panaszosan, mintha
868 2| posztószoknyát hajtogatott össze és terített az állat alá. Arra
869 2| behajtották a posztót vánkosnak. És a szegény állat megfeküdt
870 2| azok mind vidámak voltak és kedvesek, mint az aprók.~
871 2| Ez is valami - gondoltam.~És hogy erősítsem benne legalább
872 2| azonnal fölkelt a helyén és jelentette, hogy ő. Mentegette
873 2| szinte bámulva hallgatott. És én lelkemben örvendeztem,
874 2| megnyulladt. A hátán putton volt, és a puttonban faragótól való
875 2| megtoldotta a putton magasságát és megtetézte jól.~Az ablak
876 2| Az ablak alatt megállt és megfordult, mintha valakit
877 2| ha felelnie kell, elpirul és remeg.~Hogy ott megállt,
878 2| ott megállt, akaratlanul és néznem kellett. Milyen finom
879 2| Milyen tiszta, nyugodt és jóságos kék szem! Ha nem
880 2| meg. A fiú bekecsben volt és a szokott nagyszárú csizmában.
881 2| finomkán mosolygott reá, és nyugodtan nézett a szemébe.~
882 2| könnyű mozdulattal vette föl, és beigazította a többi közé.~
883 2| leány mosolyogva bólintott és elváltak.~Márciusban történt,
884 2| hogy az iskolában rendet és igazmondást is kell tanulnia
885 2| kisfejű tatár -, fölkel és szól katonásan:~- Kérdeztem,
886 2| ablakot, azonnal keljen fel és valljon! - szólok már szigorúan. -
887 2| sorából fölemelkedik Dani és nyugodtan a szemembe nézve
888 2| beszélgetésre telepedett oda.~És a műhely előtt ott álldogált
889 2| eladó. Száz esztendő zsírja és cérnája tartotta össze a
890 2| a süvege már ócska volt és szőre hagyott.~- De ha mondom,
891 2| mióta áll a világ mindig.~És rám nézett, mintha azt várná
892 2| torkában.~Tovább sétáltam, és bosszúsan tűnődtem, hogy
893 2| előbb. Mert az út köves és a lónak megromolhat a lába.~
894 2| fene!~Újságot vettem elő és olvastam.~Az ajtón egyszer
895 2| letelepedik a búbos patkájára, és hangolásba fog.~De a subást
896 2| érdekli a cigány.~Fölkel és elbúcsúzik az öregtől. Estére
897 2| egyet int neki a fejével és a mutatóujját föltartja.
898 2| a fülére teszi a kezét, és a fejét meglóbálja.~Keservesen
899 2| hogy nótája ez az öregnek, és hogy a cigány is nem először
900 2| zenekarhoz igazítja az énekét és a szüneteit. Az igazi paraszt
901 2| Megtörölte a bajuszát; és ismét felintett az ujjával:~
902 2| csak feligazodik az öreg és leveti a bekecsét. Kiáll
903 2| másikhoz. A fejét hol fölveti és kevélyen ringatja a derekát;
904 2| derekát; hol meg lehajtja és rácsapkod a csizmája szárára.
905 2| a sarokba. Az arca piros és komoly. Ősz haja előre-hátra
906 2| táncol.~Mennyi méltóság és költészet van a magyar táncban!
907 2| táncban! A lábakban gondolatok és ötletek fejeződnek ki. Az
908 2| Intek neki, hogy üljön le, és igyék egy üveg bort.~Az
909 2| inaiban. Nekivadulva lejt és széleseket fordul a kocsma
910 2| ajtóban. Csípőre teszi a kezét és rikolt:~- Ej, vén lator!
911 2| mint aki álomból ébred, és egyet simít a haján hátrafelé.
912 2| fejére nyomják a süveget, és szó nélkül ölti fel a bekecsét.~-
913 2| máshova...~Az öreg bágyadtan és kedvetlenül ereszkedik le
914 2| asszony a bekecs alá nyúl és az öreg mellényéből kiszedi
915 2| fölvette a félbemaradt szivart és útközben odavetette a cigánynak.~
916 2| karjaiba fűzte a hátán. És nézi a litániákra szállingozó
917 2| Azután azzal együtt kopik, és öregszik, mígnem elszólítódik
918 2| hogy kerül ide ez az ember? És ha már itt van, mért nem
919 2| várja-e, vagy hogy kilépjek és megszólítsam? Végre is kiléptem
920 2| bizonyára meglátott engem, és ahelyett, hogy a nyakamba
921 2| barátom behörpintett olykor, és félrejárt a kereke. Hiszen
922 2| emléke, vagy tudom is mije? És most restelli, hogy megszegte
923 2| Bort tettem az asztalra, és beszélgettünk. De jobban
924 2| pillantott az ablakon át. És szólt, mintha folytatna
925 2| ez a te falud. Csupa fa, és csupa rend. Egynehány embert
926 2| Az énekes?~- Az.~- Él, és buzgón vezérli a búcsúsokat.~-
927 2| mert ez az én vendégszobám. És itt pipáztunk, a második
928 2| palóc. Bíróviselt ember és kevés szavú. Annak a háza
929 2| parasztleány, sovány képű és barna szemű, mint más parasztleányok.
930 2| olyan. A szeme jámbor nézésű és okos. Olyan szeme volt,
931 2| mellett megszólítás nélkül.~És hát ő mosolygott. Hogyisne
932 2| Igazán nem parasztnak való. És hát benne van a hangjában,
933 2| hajlékony teremtés! Mezítláb van és ahogy hajladozik, előfehérlik
934 2| gyermek lába milyen formás! És a parasztleány lába milyen
935 2| azonban már gömbölyű volt és hajlékony, mint a hattyúé.~
936 2| látni - szólt fölemelkedve.~És elpirult.~A kertben már
937 2| fürtökben virágzott az orgona és bimbózott a pünkösdi rózsa.
938 2| hogy mi közöd velem?~Nézett és hallgatott. A nyakán közönséges
939 2| mintha drága gyöngysor volna. És hát az arca kedves volt.
940 2| ha mosolyog, ha tiszta és csillogó a szeme?~- Hogyan
941 2| bizony nem hordozom utánad.~És, hogy hirtelenében okosabbat
942 2| Ígérem - feleltem hidegen.~És anélkül, hogy elbúcsúztam
943 2| neveletlenek, hagymaszagúak. És csak annyiban különböznek
944 2| zsebembe tettem a kendőt és pipára gyújtottam. Kisétáltam
945 2| gyöngyvirág.~Én is csak álltam és néztem.~- Nem félsz magadba
946 2| háta mögött sötétlő fák, és köröskörül földszaggal teljes
947 2| földszaggal teljes esti levegő és csöndesség.~Aztán hát beszélgettünk.
948 2| is elmondhattunk volna. És mégis susogva mondtuk el.
949 2| akkor mért jöttem én ki?~És vonaglott a fehér ingvállban.~-
950 2| virágfürtöt az orgonasövényről és az arcára veregettem. A
951 2| szívesen beszélgettem vele, és hogy az ő távozásával megüresedett
952 2| távozásával megüresedett a kert. És ekkor fordult belém az a
953 2| gondolat, hogy fiatal vagyok és ő is fiatal. Mit is mondott
954 2| most is -, akkor lehűltem, és leszóltam Szárdanapált.~
955 2| távolságban, mint a megriadt őzike és bámulva nézett reám:~- No
956 2| Nem tudja-e hogy...~És hallani véltem a szíve szaggatott
957 2| megint egymás mellett álltunk és én nem öleltem meg többé,
958 2| épp hogy mellette álltam és csodáltam az arca körvonalait.
959 2| rátettem a kezemet a kezére és azt mondtam neki:~- A kezed
960 2| forró. Milyen forró a kezed!~És ő hallgatott.~Másnap megint
961 2| Láttam, hogy tartózkodó és hogy az élet ügyeiben olyan
962 2| úrinő. Tudja, hogy ő érték. És tudja, hogy vége az értéknek,
963 2| az csodálatosan gyöngéd és üde virág. Mikor mellette
964 2| arcát. Meleg volt az arca és sima, mint a bársony.~-
965 2| ez a hang kérlelés volt és nem tiltakozás.~- Miért
966 2| milyen szép a te szemed!~És akkor megint megöleltem.
967 2| Két karral öleltem meg, és ahogy a mellemre esett,
968 2| Én nem vagyok úri leány, és maga nem parasztlegény.
969 2| aztán minden este kiszökött és beszélgettünk. Néha megöleltem,
970 2| megcsókoltam. Néha a mellemre dőlt és én ott ringattam. Pusmogtam
971 2| mindenféle kedves szavakat. És hát nem ismertem magamra,
972 2| pedig.~Esett egyszer az eső, és hogy ő megint nem akart
973 2| Teli volt az szénával, és illatos sötétséggel. Nem
974 2| Ülnek a sötétség óceánjában. És érzik is egymást. A kezek
975 2| voltam az álomtalanságtól.~És morgott bennem a becsület:~-
976 2| parasztleánynak több az esze és több a lelkiereje, mint
977 2| bírtam tovább. Felöltöztem és kimentem a kertbe. Megálltam
978 2| Megálltam az út közepén és néztem a kerítés felé.~Semmi
979 2| az embert. Néha küzdenek. És amelyik győz, annak kell
980 2| jött ki. Az angyal tapsol, és én most szépen visszatérek.~
981 2| el-elvillant a lombok között.) És egyszer csak felbukkanik
982 2| valamikor az oltár elé állok, és aki odavezet, nem azé lesz-e
983 2| ver, mint a kallós malom.~És most következik a legbolondabb:~
984 2| Ha kiveszem belőle, vége!~És én ezt tudtam, és mégse
985 2| vége!~És én ezt tudtam, és mégse bírtam bontani a kapcsolatunkon.
986 2| Ha nappal találkoztunk, és közömbösen kellett elhaladnunk
987 2| elhaladnunk egymás mellett, és rámpillantott... Vagy ha
988 2| szóba álltam asszonyokkal, és ő is velök volt és rámnézett.~
989 2| asszonyokkal, és ő is velök volt és rámnézett.~Hányszor elgondoltam,
990 2| innia nem lehet belőle!~És én mégis minden este beálltam
991 2| ő persze nem mondta meg. És hát a paraszt ismeri egymást.
992 2| örökre elválunk. Sírt persze, és - mit tagadjam - én is elérzékenyültem.~-
993 2| hogy ez az élet elmúlik, és hogy van egy parasztember
994 2| szülőim akkor már nem éltek, és én apró diákok tanításával
995 2| felöltözötten, sápadtan. És néz, néz rám kimondhatatlan
996 2| Tizenkilenc éves voltam, és ahelyett, hogy mester lehetnék
997 2| Olyan volt, mint az őrült. És hát bizonyosan azt gondolta,
998 2| apja fölvette a furkósbotot és így szólt a lányának:~-
999 2| én tréfálni nem szoktam!~És a leány este már nálam volt.~
1000 2| haza! Tüstént eredj haza! És többé hozzám ne szólj! Többé
1-500 | 501-1000 | 1001-1065 |