Part

1001  2|               ezt, mondani nem mondtam. És ebből láthatod, hogy az
1002  2|              találkoztunk, hanem éjjel, és minden éjjel más helyen.
1003  2|                 várnom, míg elalszik.~- És kiloptad a feje alól?~-
1004  2|               otthon maradsz...~Megállt és szomorúan mosolygott:~-
1005  2|                  az nézett rám sötéten.~És ebben is érdekes a parasztlélek
1006  2|             szólítottam. Felelt röviden és illedelmesen. De ahogy rám
1007  2|                gyalogút szembevitt vele és én éreztem, hogy jó szóval
1008  2|                 dicsekednie a titokkal. És mégis tudta mindenki, hogy
1009  2|                nem lesz asszony sohase.~És mégis lett.~A városi vásáron
1010  2|               mint a parasztok szoktak. És hát beszédbe elegyedtek.
1011  2|              bizonnyal elköltözök innen és vissza se térhetek többé
1012  2|               Fiatal, egészséges ember. És vagyonos is?~- Jómódú.~-
1013  2|           megtudni, ami közöttünk volt, és hát megszokod. Boldog is
1014  2|            alján öles bozót állt; bürök és más efféle. Meg egy épületomladék.~
1015  2|              Odavonultunk a bürök közé, és egy kövön ülve beszélgettünk.~
1016  2|            erősen hat a hölgyi szívekre és a hölgyi könny­zacskókra.
1017  2|          pillanatban előlépett a leány, és szívetrázó hangon kiáltotta:~-
1018  2|                öreg csak állt a garádon és körülnézett, hallgatódzott,
1019  2|               még a szobámba is bement.~És tudod mit mondott Julcsa,
1020  2|             bizonyíthatja rá senki sem.~És hát hallottam is aztán,
1021  2|         mondod-e nekem, hogy nem lehet?~És mélyen a szemébe néztem.~
1022  2|           Teste-lelke szerelmet lehelt, és az én becsületes gondolkodásom
1023  2|             hogy a kiskántort szerettem és szeretem most is. De ő már
1024  2|                  De ő már elment innen, és nem is tér vissza soha többé.
1025  2|           ezután tudjon meg egyet-mást, és nekem holtomig a szememre
1026  2|             előre lássa, kit vesz el.~- És ő mit felelt?~- Semmit.
1027  2|                  Ha jól meggondolkozott és mégis eljön értem, hozzámegyek.
1028  2|            szobába. Az emberem csak ült és gondolko­zott. Fél óra múlva
1029  2|               csak beállított megint.~- És szépen elvett.~Az asszony
1030  2|          kiküldött mindenkit a szobából és azt mondta: Hát én téged
1031  2|               én téged elveszlek, Juli. És ígérem neked itt a feszületre,
1032  2|     megnedvesült. Én is megrendültem.~- És mióta a felesége vagy, nem
1033  2|             Megrészegedtem a látásától, és nem bírtam magammal.~- Csak
1034  2|                Aztán a mellemre borult, és azt mondta:~- Ha azt kívánja
1035  2|              abba az egybe beleegyezek!~És hát nem láttam többé.~Hanem
1036  2|                teremtés. Megházasodtam, és derék asszony a feleségem;
1037  2|               való, szép is, kedves is. És mégis nekem minden érzésem
1038  2|                csizmát visel bizonyára, és talán már pálinkát is iszik.
1039  2|             iszik. Borzalom elgondolni! És én mégis... látni szeretném.
1040  2|               is...~*~Már szakadozottan és álmosan beszélt. Olykor
1041  2|                eresztett a szivarjából, és utánabámult.~- Feküdj le -
1042  2|           parasztcsaládnak a nyugalmát. És hát az a nő temiattad sokat
1043  2|                 Aztán megrázta a fejét, és fanyaran nevetett.~Hiszen
1044  2|         hazaérkeztem, már felöltözötten és útra készen várt. A kocsija
1045  2|                úr. Meglátogatott engem, és most bejött, hogy megnézzen
1046  2|                 jó gyermekek vagytok-e? És összehasonlít titeket a
1047  2|        iskolájával.~A gyermekek leültek és bámultak. Vártam, hogy Miklós
1048  2|                mindig nagy mester volt. És hát örök emlék a gyermekeknek,
1049  2|                jelenik meg az iskolában és beszél a hazaszeretetről,
1050  2|           Miklós nem szólt semmit. Állt és végignézett minden soron,
1051  2|                kis leterített szűrükre. És örülnek, hogy ők is iskolások.~
1052  2|               Miklós odalép az egyikhez és azt mondja:~- Kelj fel csak.
1053  2|           megkérdezte, csak úgy röviden és nem is nyájasan. Aztán hirtelen
1054  2|          hirtelen köszönt a gyerekeknek és kifordult az iskolából.~
1055  2|      megtetszett nekem az a kis kölyök, és hát én a szép arcú gyermekeket
1056  2|             akivel a tanító úr beszélt.~És meglehetős komolyan azt
1057  2|            szemébe. A szívére szorítja. És aztán megcsókolja gyöngéden
1058  2|         keresztet Kacali András faragja és festi kellő szakértelemmel.~
1059  2|         asztalos. Ő csinálja a koporsót és a keresztet. A felírást
1060  2|           kevésbé jómódúak csak a nevet és az évszámot íratják a keresztre.~
1061  2|              kalapját zavartan leemelte és egynémely hát-ok után kinyögte,
1062  2|               írását lefújta a sok szél és a sok eső. Pedig a temetőnk
1063  2|              kakukkfű jó szaga lengedez és földre merengő mozdulatlan
1064  2|                 négyszögöl kis birtoka. És ahogy itt ülök azon familiámból
1065  2|                Amott ballag az ákácosok és szomorúfűzek alatt az öreg