1-500 | 501-1000 | 1001-1030
Part
1 1| lábakat. Szegény Dezső, neki nem szabad mezítláb járnia sohasem.~*~
2 1| siralomvölgynek mondja a Földet. Nem ismerem azt a vidéket, ahol
3 1| ahol az írószentek éltek, s nem tudom: van-e ott március?
4 1| látom, hogy mindenki vidám.~Nem az a vidámság pedig ez,
5 1| Miért tűri ezt békén? Miért nem tűri az idegent, a kutyát,
6 1| a csirkeköltő gépet -, nem tudták. Minden tojásból
7 1| akadémiákon tanítják. A tyúk nem jár abba a tudós iskolába,
8 1| ösztönről írott tudományok nem elégítenek meg. Az állati
9 1| tollas testben járó lelkekről nem tudunk semmit se.~Én azt
10 1| tavaszon csirkéid?~- Még nem tudom. Tavaly szerencsétlen
11 1| a fészkén és hacsak meg nem pálinkáztatják, nem enged.
12 1| meg nem pálinkáztatják, nem enged. Napokig zsémbeskedik,
13 1| magyaráztam az iskolámban. Nem tudom, mi szükség van arra,
14 1| évforduló nap van; de azt nem akarja a nagyméltóságú miniszter
15 1| lépked az Imre. A járásán nem látszik fáradtság. A falu
16 1| kútjánál visszamarad. Szomjas? Nem: Fodor Lidi merít ott vizet.~
17 1| annak fut a vér az arcába. Nem úgy van. A Lidi arca jobban
18 1| járnak a réten, a gólya nem is repül föl a vízből, csak
19 1| kanyarodik föl a magasba. Az nem is jó ember: villámlani
20 1| tagadja, lelkem, beteg az, ha nem eresztették ma az iskolába.
21 1| tudja, hogy jobb kincset nem hagyhat a fiának, mint a
22 1| úgy, hogy tőle már máshoz nem mennek. Március első szerdáján
23 1| Az öreg lúd vezeti őket. Nem csekély gond ám lúdnak lenni,
24 1| gondolkodna ilyenkor. Pedig nem azon gondolkodik, hanem
25 1| a héját vizsgálja, hogy nem kóvályog-e a magasban?~A
26 1| várják a vőlegényt, akit mi nem ismerünk.~Valahányszor a
27 1| hogy nincsenek, amiket nem látunk, de hát elhinné-e
28 1| szűzies, édes illat, ha soha nem érezte? Ha olyanok az angyalok,
29 1| képzelet festi őket, a lelkük nem lehet más, csak a gyöngy
30 1| meg a szitakötőt bizonyára nem komponálva teremtette, hanem
31 1| aztán, ha a gyöngykapuk nem is nyílnak meg előttük,
32 1| szorította meg kezemet. (Én nem engedem, hogy nekem kezet
33 1| felejtett-e valamit, mióta nem találkoztunk?~- Olvass,
34 1| igen érthető, másképpen nem is lehet. Azt hiszem, nem
35 1| nem is lehet. Azt hiszem, nem volt ott senki, aki a komoly
36 1| garabonciás diákot?~- Én nem igen láttam - felelt tartózkodó
37 1| persze nekem az öreg szava nem volt szentírás, mint a többinek.~
38 1| hallottam tőle magától.~- Ez még nem bizonyosság, Bordács bátyám!~-
39 1| miért kér akkor tejet, miért nem olvassa azt is elő, vagy
40 1| felelte a kezével legyintve -, nem tudom én azt.~- Már tanító
41 1| emberről.~- Valami sokat nem tudok róla, csak azt tudom,
42 1| hogy a molnár dohányával nem indult volna el a zivatarban.~
43 1| víz ő is, a szamara is.~- Nem látták? - kiáltja lehegve,
44 1| Mit, te?~- A barboncást!~- Nem.~- No, én láttam. Az egész
45 1| úgy megijedtem tűle. Mert nem tudtam, hogy mögöttem jön,
46 1| mondok -, még jó, hogy nem állott velem szóba! Nézöm-nézöm,
47 1| nyitott be, oszt hogy a pap nem volt otthon, hát az asszonytól
48 1| asszony adott is neki, de vagy nem jót adott, vagy nem eleget,
49 1| vagy nem jót adott, vagy nem eleget, mögen csak kigyütt
50 1| sárga ruhába jár. Jobban nem nézhettem mög, mert ahogy
51 1| Krónikája van a kezemben. De se nem olvasom, se nem alhatnám.
52 1| kezemben. De se nem olvasom, se nem alhatnám. Csak üldögélek
53 1| hogy soha egyenes irányban nem szállnak, hanem csak ötlet
54 1| virágszirom. Soha többé nem látja ez a virágok országát,
55 1| látja ez a virágok országát, nem kereng a napon az ő kis
56 1| országában.~De íme, a vőlegények nem váratnak sokáig magukra.
57 1| lélek dicséri az Urat.~De nem volt ereje reá.~Csak megmeredt,
58 1| Azonban a Miska gyerek nem állott meg. Bizonyára azt
59 1| hogy boszorkány vagyok. Nem hisz most a hangomnak. Azt
60 1| Miska bojtárnak bizony nem jutott a Jézus mondása az
61 1| volt - hebegte a gyerek.~- Nem az volt. Én ültem ott a
62 1| hidd, amit én mondok?~- Nem - felelte a fiú.~S fejét
63 1| ökörfarkkóróról?~- Azt, hogy mért nem vitt magával.~- Minek vitt
64 1| pipázgat csöndesen. Már régen nem láttam őt. A múlt nyáron
65 1| csak a fejét rázta rá.~- Nem akarok pap lenni - mondotta -,
66 1| Hát arra, hogy itt már nem volt ereje annak a rusnya
67 1| Csakhogy a mi regényeink nem olyan karikásak, nem olyan
68 1| regényeink nem olyan karikásak, nem olyan formásan megszabottak,
69 1| menyem... unokám... ej, nem is álmodtam...~- Beszélhet
70 1| mondja nevetve a János -, nem értenek egy kukkot sem magyarul.~
71 1| magyarul.~Hanem a hazai ruháját nem változtatta meg. Halála
72 1| Halála órájáig úgy járt. Nem csúfolták érte, mert hiszen
73 1| nyújtotta a leánynak.~A leány nem fogadta el. Végigmérte a
74 1| János meg a felesége soha nem látták meg a Lidit; se Lidi
75 1| utakon, úgy mentek el, mintha nem is látnák egymást. Csak
76 1| sokáig, mert az öregasszony nem tudott másról beszélni csak
77 1| másvilágon találkoznánk, el nem tudnám másképpen képzelni
78 1| Nyugodt, ráncos arc. Soha nem haragvó, de nem is mosolygó.
79 1| arc. Soha nem haragvó, de nem is mosolygó. Nem minden
80 1| haragvó, de nem is mosolygó. Nem minden öregasszony ilyen,
81 1| csak ez az egy. Mert ez nem is asszony szegény, hanem
82 1| Rózsakert a neve.~Több ember nem jön. Én csak az orgona lágy
83 1| remeg, de az olvasó szemei nem mozdulnak a kezében. Amaz
84 1| mozdulnak a kezében. Amaz persze nem látja őt. Mikor vége van
85 1| egész munkástábor. Mert nem is kell oda kiabálás. Ahogy
86 1| megnézi, semmi különöset nem lát rajta: se járni nem
87 1| nem lát rajta: se járni nem tud, se beszélni, és még
88 1| volna, hogy ő apa.~Az anya nem olyannak látja. A szép Szabó
89 1| rútul járt. Mert a forgószél nem egyéb, mint az ördög meg
90 1| az ispán kezéből? A semmi nem olvas. A szél pedig magasra
91 1| olvassa.~Az iskolában persze nem tanul erről senki, de hát
92 1| tanító mond, hogy a szél nem egyéb, csak levegő, a levegő
93 1| csak levegő, a levegő pedig nem egyéb hydrogéniumnál meg
94 1| Az andocsi szűzről soha nem tanította senki, hogy az
95 1| fecske is, mintha már fönt nem volna elég helye, csaknem
96 1| András öreglegény volt, és nem is gondolt rá, hogy valaha
97 1| nélkül, huszár ló nélkül nem ember. A juhászkutya pedig
98 1| kutyájára.~De azért meg nem vált volna tőle semmi kincsért.~-
99 1| hallgatta.~Szűcs András nem igen furulyázott másnak,
100 1| művelt, Szűcs András meg nem egyszer mondogatta:~- Ilyen
101 1| csupaszőr kutyára. A faluban nem volt több olyan csúnya fakófekete
102 1| dicsérte Szűcs András -, nem is kutya ez, hanem ember.~
103 1| gyerek futott.~Szűcs András nem érte volna utol, de a botja
104 1| Én a kutyámat soha meg nem ütöttem, bíró uram. Mer
105 1| olyan kutya, hogy... Meg nem ütöttem. Egyszer megrúgtam,
106 1| megrúgtam, az igaz, de ütni meg nem ütöttem én soha, még egy
107 1| gyerek lehet. De ilyen kutya nem találkozik még egy.~A tárgyalás
108 1| Semmi egyéb következménye nem lett az ügynek, csak hogy
109 1| ő lába is, mint a miénk, nem kellene neki mondanod semmit.
110 1| muzsikált - soha börtönben nem ült.~Szűcs András telihúzta
111 1| Bosszankodott a sündisznóra. Ha nem volt volna olyan nehéz a
112 1| arra gondol, hogy talán nem is sündisznót ugat a kutya?~
113 1| körüljárja a hodályt, hogy nem ásta-e meg valaki?~Nem lát
114 1| hogy nem ásta-e meg valaki?~Nem lát semmi lyukat.~Visszatér.~
115 1| Nézte a tenyerét: véres-e? Nem látszott semmi pirosság.~-
116 1| mennyi pénze maradt?~No, nem sok: negyvenhét fillér mindöszvesen.~-
117 1| elnyúlik lefelé és Maros nem ugat.~Szűcs András elnyitja
118 1| két szemét és körülnéz.~Nem látja a kutyát.~Füttyent.~
119 1| Füttyent.~Tekint jobbra-balra.~Nem látja a kutyát.~Megint füttyent,
120 1| Ejnye - morogja -, csak nem üttem tán agyon? Ejnye,
121 1| Néz a hodály felé.~A kutya nem jelentkezik.~- Ejnye, ejnye...~
122 1| mindenkinek odakiált:~- Nem látták valamerre a kutyámat?~
123 1| különös. Kutyát, macskát nem szokás lopni. Terem bőven.
124 1| lopni. Terem bőven. Enni nem eszi még a cigány se.~Hova
125 1| Mózsi! Megájjék csak.~Nem bizonyos ugyan, hogy Mózsi
126 1| ugyan, hogy Mózsi a neve, de nem is bizonytalan. Mert íme
127 1| kis szívességre kérném: nem kívánom ingyen.~- Szívesen,
128 1| küggyön ki valami gyereket. Nem győzöm mán. Aztán hát ha
129 1| Mérgesen dobálja botját. Még nem is reggelizhetett.~S ahányszor
130 1| irháját, csontját. Kutya nem ful a vízbe. Ámbátor megvertem,
131 1| előfeketedik valahonnan.~Csak nem aludt tán el valahol a patak
132 1| sündisznót hajnalig. A sündisznó nem mozdul. Ha mozdul, a kutya
133 1| kissé a fűzfa hűvösében, de nem merte lebocsátani a fejét:
134 1| guta üsse meg, még csak nem is keresi a fiát!~No, annál
135 1| öreg ilyen lyukon bemászni nem tudhatott. Nem is olyan
136 1| bemászni nem tudhatott. Nem is olyan fajta cigány az
137 1| mögveszött a.~- Mögveszött?~- Hát nem tudja?~- Az én kutyám?~-
138 1| Mert csak ő tudta azt; hogy nem volt veszett a szegény jó
139 1| ölte magát a vízbe, hogy nem találta meg, vagy azérton,
140 1| Egy úr, aki képet csinál - nem lehet egyéb, csak festő.
141 1| megrontani, te ostoba. Így hát nem maradt egyéb, csak az unalmas
142 1| láttam, ha azt lefesthetném, nem adnám egy országért. A nevét
143 1| képeket tud csinálni. De nem imilyen-amolyan papiros
144 1| szenteket.~- No, derék.~- Hát nem egyébért jöttünk, Kevi bácsi,
145 1| szeretne ez az úr festeni.~- Nem vagyok én szent.~- Nem is
146 1| Nem vagyok én szent.~- Nem is azért, mintha szent volna
147 1| csinálok.~- No, már azt pedig nem csinál az úr - felelte az
148 1| tisztölöm az urat, de nem engedöm.~- Hallgasson, uram -
149 1| öregembert akarja lefesteni. Én nem tehetek róla, hogy Kevi
150 1| legszebbnek az öregek között. Nem akar vele egyebet, csakhogy
151 1| kisfertály óráig, de Kevi bácsi nem akar. Pedig milyen dicsőség
152 1| is kitennék.~- Hát miért nem engedi magát? - szólt kedves
153 1| enyhébben az öreg -, vén lóból nem való poroszkát csinálni.~-
154 1| bátyámuram, ahova öreg kell, ott nem állhat meg a fiatal. Mit
155 1| mondta a feleségének.~- Nem kell felöltöznie - szólt
156 1| utcáról látja kigyelmedet, nem láthatja se kezét, se lábát,
157 1| ha lefestik a ruháját, ha nem, mégiscsak ünnep az az óra,
158 1| kerítésen áthajolva -, de még nem formája.~A festő csakhamar
159 1| megfehéríti a hajat. A ráncok még nem látszanak: színfolt az egész; -
160 1| esztendővel.~Az öreg Kevi nem bánja, akármilyen volt ezelőtt
161 1| Szomorú kis sovány asszony. Nem tudom, miért van ma a fekete
162 1| fizetnek?~- Nini, talán csak nem akarja magát lepingáltatni?~-
163 1| no, ilyen vagyok.~- Még nem egészen - feleli a festő -,
164 1| itt-ott szurokkal.~- Engem?~- Nem kendet, no, csak az árnyékát,
165 1| leányomat, az Ilonkát.~- Nem tudom, lesz-e rá időm -
166 1| nádasban vadkacsára.~A festő nem akart vadászni. A nádasnak
167 1| Az anyja ült buzgón, s nem is igen tudta, hogy miért.
168 1| susognak.~Mit susognak?~Nem érti senki.~Az égen feltünedeznek
169 1| végével az ég felé. Nappal ez nem különös: valaki megmerítette
170 1| előtt valaki ül a padon. Nem látom se szemét, se kezét,
171 1| előtt egy tűzpont. Mintha nem is ember volna, hanem valami
172 1| szörnyeteg. De azért tudom, hogy nem szörnyeteg az, nem is formátlan,
173 1| hogy nem szörnyeteg az, nem is formátlan, hanem a szelíd
174 1| állhatja odabe.~- Miért nem viszi el az orvoshoz?~-
175 1| hogy a kocsmába megyen. Nem is csoda, hogy ilyenkor
176 1| ötven esztendős volna, Miska nem vinne neki cukrot.~Azonban
177 1| hogy a két árok között nem igen tud hazairányozódni.
178 1| igen tud hazairányozódni. Nem hiszem, hogy van még a kerek
179 1| mondott elemekre, annak nem kell sokáig töprenkednie,
180 1| órákat megkiáltsa. Lopástól nem kell tartanunk. Egyetlenegy
181 1| felelős, ami éjjel elvész. Nem vész el semmi.~Mikor elkiáltja
182 1| vagyok-e még?~Csillagos estéken nem fekszek le korán. Egy hosszú
183 1| mécs a Tévelygő juhász, aki nem találja a nyáját. Amott
184 1| kapuja. Vak, aki azokat nem látja. Ha meghalunk, ott
185 1| hallja a kiáltást. Aki meg nem alszik és kíváncsi, hogy
186 1| juhász. Koros ember már, noha nem tudja, hány esztendős. Nálunk
187 1| esztendős. Nálunk bizony nem igen számolgatjuk, hogy
188 1| ámbátor a paraszttársaság nem igen érdekli, csak épp hogy
189 1| kicsibe múlt a minap, hogy meg nem gazdagodtam. Ahogy megyek
190 1| folytatta.~- Vakuljak meg, ha nem igaz. Igen megküzdöttem
191 1| zöld. Süllyedjek el, ha nem igaz! No, mondok, nem cserélek
192 1| ha nem igaz! No, mondok, nem cserélek most a császárral.
193 1| mire jó ez a három kő? Nem tudják? Hát a piros kőtől
194 1| baromfiudvar felé. Ha meglátnak, nem jó a kő. Ha nem látnak meg,
195 1| meglátnak, nem jó a kő. Ha nem látnak meg, akkor jó a kő.
196 1| jönne már valaki, mondok, de nem jött senki. Ott aztán nagy
197 1| libát. Gondoltam, ha már nem élhetek libapecsenyével,
198 1| megtapogatom a combját. Hát nem akkor hozzá éppen az ördög
199 1| köveket? Elmondom neki, hát nem hitte. Mutatni akarom a
200 1| Hát az volt a hiba, hogy nem olvastam rá a kövekre a
201 1| ahogy mindez eszembe jutott, nem tudtam többé aludni. Duli
202 1| én bizony semmi kincsről nem tudok. Neked adnám felit -
203 1| Aztán, ha a szikla meg nem nyílik, akkor ásson lefelé.
204 1| elébb, akkor a gonoszon nem lesz hatalma. No, így is
205 1| volt a baj, hogy a kutyám nem akart belenézni a gödörbe.
206 1| akart belenézni a gödörbe. Nem, a fene ette volna meg,
207 1| ásást.~A parázsra mélázott. Nem szólt többet.~Mi is hallgattunk.~
208 1| kifeszítené a mellét. De ő már ezt nem teszi többé. Olyan, mint
209 1| sötét magánakvaló volt. Nem is csodálom: aki véletlenül
210 1| Mondd meg: bizonyisten nem adom tovább.~A gyerektársai
211 1| mint a sziget a tengeren.~Nem érti a világot.~A világ
212 1| De hát a mi Duli Péterünk nem öreg még, és sajnálkozással
213 1| sajnálkozással gondolom, hogy nem is öregszik meg soha. Ma
214 1| közül, arra gondoltam, hogy nem lát ez több gólyát a jámbor.~
215 1| asszonyt és látja a tutyit, de nem veszi föl.~- Óh, hogy a
216 1| A beteg tigris mindezzel nem törődik. A napsugár ráhull.
217 1| hová valók. De ismerni nem ismerte egyiket se.~Megállott
218 1| Megállott és nézte őket.~Talán nem is azért állott meg, ki
219 1| beteg elvette az üveget. De nem ivott mingyárt, csak tartotta;
220 1| fölnyújtotta Duli Péternek.~- Nem iszok - seppegte az, a fejét
221 1| az, a fejét rázva -, soha nem ittam.~- Hát mivel élsz? -
222 1| kiüresítette.~Duli Péter nem nézett oda. Maga elé merengett
223 1| merengett a semmibe, és talán nem is az öregnek, hanem csak
224 1| gyógyulás, csak a főd...~A másik nem felelt. Félig behunyt szemmel
225 1| mégis. Ő azonban bizonyára nem dallamra gondolt, hanem
226 1| de Kömpe megismeri. No, nem kíváncsi rá. Ha éppen nézi
227 1| mert más egyéb látnivaló nem akad. A mozgó ember mindig
228 1| lám, tagadta Duli, hogy ő nem tudja a kincset.~Tagadta.~
229 1| a kincset.~Tagadta.~Ezt nem gondolta volna Kömpe. Minek
230 1| Attól az órától azonban nem látták egymást, ha nézték
231 1| szoktak beszélni.~Kömpe nem nézett rá: egy kóródarabbal
232 1| mintha annál fontosabb dolga nem volna az életében. Mindamellett
233 1| Köszöntésnek volt annyi, Duli nem fordulhatott vissza; amennyiben
234 1| ember az anyjáért küld! Nem látta ez az anyját, ki tudja
235 1| feleljen. Aztán, hogy Kömpe nem felelt, csöndesen megfordult,
236 1| mint valami generális.~Nem tellett belé fél óra, Kömpe
237 1| átszállott a mezőn, Kömpe nem nézhette azt: közibe dobta
238 1| folytatta tűnődve -, de nem hal meg. Addig nem halhat
239 1| de nem hal meg. Addig nem halhat meg - szólt mély
240 1| meggyőződéssel -, míg rá nem adják az utolsó kenyőcsöt,
241 1| Imádkozni is akart, de nem tudta, mit kell. Csak sóhajtozott,
242 1| halkabban szólt. Utoljára nem lehetett megkülönböztetni:
243 1| bámult a hegykapu felé: nem látta sem a napot, sem a
244 1| gyapjúillatával. De Kömpe nem érezte sem az egyiket, sem
245 1| láttam őket utoljára a mezőn. Nem halásztak, csak álltak-álldogáltak
246 1| fölöttük a levegőben. Azok még nem gondoltak akkor az elutazásra.~
247 1| másik világrészbe. De ott nem házasodnak, nem raknak fészket
248 1| De ott nem házasodnak, nem raknak fészket és nem költenek,
249 1| házasodnak, nem raknak fészket és nem költenek, csak itt minálunk.~
250 1| császárnak.~No, a mi két gólyánk nem kell a császárnak. De lám,
251 1| gondolok, hogy a válás érzése nem azonos fájdalom-e bennök?~
252 1| együtt. A falu csendjében nem hallatszott egyéb, csak
253 1| Ki tudná megmondani, ha nem madár?~Fölkerekedtek, egypárszor
254 1| gólyának és fecskének is ura, nem itt terít télen asztalt
255 1| földjétől. Ezt a vándor nem tudja. Ha tudná is, nem
256 1| nem tudja. Ha tudná is, nem bánná. A kő alatt vélhetőleg
257 1| vándorlegény figyelmét. Nem lehetlen, hogy kincs van
258 1| errébb van?~- Bizony, azt nem látom.~- Nem látod? No,
259 1| Bizony, azt nem látom.~- Nem látod? No, a veszett kutya
260 1| rézangyalát, majd meglátod, ha nem látod, te is meg valamennyien.~
261 1| aminőre ember a mi falunkban nem emlékezik. Hát még a mezsgyekő
262 1| visszaköszöntek, de kezet nem fogták egymással.~A láncot
263 1| Kevi Pál megrándult:~- Csak nem gondolja kend, hogy...~-
264 1| gondolja kend, hogy...~- Én nem gondolok semmit, de mozdulhat-e
265 1| Fodor Andrással azonban nem lehetett már okosan beszélni.
266 1| ragadta. Bizony, ha beléjük nem kapaszkodik az a sok ember
267 1| föld.~Attól fogva Keviék nem látták meg Fodorékat, se
268 1| földet elszánt tőle, meg nem bocsáthat. Én is úgy véltem,
269 1| csúfolták, mert a k hangot nem tudta kiejteni. Ma is elhibázza,
270 1| kiejteni. Ma is elhibázza, ha nem vigyáz, pedig ma már tizenhat
271 1| hogy jár-e valaki az utcán? Nem járt senki. Megállott egy
272 1| virágból.~Imre azt felelte:~- Nem adok én ebből, Kóbi, száz
273 1| a Lidi zsebkendője. De nem a maga szemét törülgette
274 1| tudom is én, hogy mit?~Nem sokkal utána egy reggel
275 1| De hiszen - mondom én -, nem vették be a sorozáson.~-
276 1| vették be a sorozáson.~- Nem ám, de nem azért, mintha
277 1| sorozáson.~- Nem ám, de nem azért, mintha hiba volt
278 1| múlva visszakerült az Imre. Nem vették be, meg se vizsgálták.
279 1| az elméjét.~Lidivel aztán nem tudom, összejöttek-e még
280 1| cigánnyal megalkudjon. De nem magában állt ott, hanem
281 1| hanem Fodor Andrással, meg nem is a cigánnyal beszélgetetett,
282 1| elmehetett, elment; aki el nem ment, mi lesz abból?~Íme,
283 1| minden törekvés: az élet nem nyúlhat tovább, csak az
284 1| búbos mellett, csak éppen nem pipáznak a mesehallgatásban.~
285 1| cigányok, azok majdcsaknem olyan mostohagyermekei a
286 1| nyúlni, mikor az emberek nem látják. Hej, de alig verik
287 1| kalapja hetykén csáléra áll.~- Nem addig van az - magyarázza
288 1| az öregbíró rendeletén nem lehet változtatni. A öregbírónak
289 1| cigányoknak a faluvégén. Nem lehet őket tűrni. Ha engednek
290 1| pihenhetnek, míg a kisbíró ki nem ballag a faluvégre.~Eközben
291 1| amelyek sem a dél melegébe nem tudnak elszállani, sem a
292 1| elszállani, sem a föld mélyébe nem tudnak leásakodni? Csak
293 1| Te - hallom a hangját -, nem téntás a képem?~- De bizony
294 1| iskola! Én vagyok félelmes? Nem, hiszen engem ismer: a nyáron
295 1| erővel tudnak ragaszkodni.~- Nem, nem! - kiáltozza sírva -,
296 1| tudnak ragaszkodni.~- Nem, nem! - kiáltozza sírva -, nem
297 1| nem! - kiáltozza sírva -, nem megyek!~Ölben hozza be az
298 1| remegve áll az asztal előtt.~- Nem akart bejönni - mondja pihegve
299 1| hogy kell-e itt félni, vagy nem kell?~- Nem kell félni -
300 1| félni, vagy nem kell?~- Nem kell félni - feleli a gyerek
301 1| ablakon át közeledni. De ő nem jön be. Az Ábris gyerek
302 1| legutolsónak. Míg én bent nem vagyok, csak susogva szabad
303 1| ni meg számolni, mint ő, nem tud senki. Büszke is rá
304 1| csalhatná-e a zsidó az Imrét, vagy nem csalhatná meg? Az egész
305 1| számították azt babon. Imrének nem kell se bab, se kukorica:
306 1| kivágja fejből egy perc alatt.~Nem sokkal kevesebb tekintély
307 1| könyvekre meg az irkákra nem is írja más a neveket, csak
308 1| macskát kilátni, de hát persze nem olyan könnyű az, mint a
309 1| figyelem.~Több új tanulóm nem jön. Becsukom a nagy könyvet
310 1| hogy ide mosdatlan gyerek nem léphet be. Félóra múlva
311 1| Visszatért csakúgy.~- Még nem vagy tiszta. Mars vissza! -
312 1| Csakolyan.~- Hiszen még mindig nem vagy tiszta!~Sírva fakad.
313 1| csöpögnek a szemepillájáról.~- Nem megy le, mester uram!~Hát
314 1| éppen azért jöttem.~De mert nem illik, hogy csak úgy röviden
315 1| beszél.~- Mert, hogy az éjjel nem tudtám aludni, egyszer csak
316 1| ágyban. (Istenes Imre t. i. nem az ágyban alszik, csak úgy
317 1| burkolódzva.) Aszongya:~- Nem alszik kend?~Mondok:~- Nem.~-
318 1| Nem alszik kend?~Mondok:~- Nem.~- Hát - aszongya -, mér
319 1| Hát - aszongya -, mér nem alszik kend?~- Mer nem tudok -
320 1| mér nem alszik kend?~- Mer nem tudok - mondok.~Aszongya
321 1| kendnek, Isten mentsen.~- Nem - mondok -, nincsen semmi
322 1| aszongya -, akkor mér nem alszik kend?~- Hát - mondok -,
323 1| Hát - mondok -, azér, mer nem tudok... - Erre egy kicsit
324 1| A hízóra gondol kend?~- Nem arra gondolok - mondok.~
325 1| észrevette, hogy a pipa megint nem füstöl. Hát újra meggyújtotta,
326 1| miközben tovább beszélt:~- Mert nem eszik az egyik hízóm mán
327 1| mondja -, hogy a hízóra nem gondoltam, azér vót, mert
328 1| zsidó föltesz egy kilót, nem is egy kilót, hanem egy
329 1| dűlőre tér át a beszéd: nem vesz ő azon általutat az
330 1| mondja:~- De derék a csizmád! Nem szorítja-e a lábad?~S a
331 1| Ádámunk. Ki érdemli meg, ha ő nem? Legjobb tanuló volt. Az
332 1| tanár is, hogy ijedtében nem tudott felelni, azt mondta
333 1| annyira megkeményedel, hogy nem serked vér a lelkedből minden
334 1| kis karcolás után. Apád nem tud erről semmit. Boldog
335 1| erőlködik, hogy el ne essen. És nem esik el. A fóka eb volt
336 1| meglátogatja néha a fiát, s nem véli, hogy pirulva megyen
337 1| öreg megérzi, hogy a fia nem az ő régi fia, hanem csak
338 1| szavait érti, a velejét nem. Elgondolkozik ott az asztalfőn,
339 1| szinte izzott a szégyentől. Nem merte fölemelni a szemét,
340 1| a pap becsukta az ajtót, nem merte kinyitni. Csak állt
341 1| nap a fejére sütött. De ő nem érezte.~- Te korhely - motyogta
342 1| folyosón.~Azonban a pap se ki nem szólott, se ki nem izent.~
343 1| se ki nem szólott, se ki nem izent.~S Baczonyi még talán
344 1| most is ott állana, ha meg nem pillantja egyszer a papot
345 1| ivott volna.~- Hát te mért nem iszol? - szólt az öreg pap
346 1| fogadtál te effélét? Én erről nem is tudok.~- Harmadéve -
347 1| a kocsmából. Harmadéve, nem tetszik mán tudni?~- Nem
348 1| nem tetszik mán tudni?~- Nem én, fiam - felelte a pap- -,
349 1| zavartam én ki onnan embert, nem tartottam számon, mikor
350 1| felejtette tiszteletes uram, én nem felejtettem el. Mert én
351 1| hogy ha így folytatom, hát nem hagyok rájok egyebet, csak
352 1| előtt, hogy soha, míg élek, nem iszom én többet!~III.~Az
353 1| falubeliek mindazonáltal nem botránkoznak meg rajta.~-
354 1| agyon. A felesége már akkor nem élt, hogy vigasztalta volna.
355 1| lett a városban. Jobb arról nem szólni.~Hát mit is csináljon
356 1| ha ennyi bánat éri. A víz nem mossa el a bánatot, csak
357 1| küszöbön megállt, megfordult:~- Nem lehet, nem lehet az, tiszteletes
358 1| megfordult:~- Nem lehet, nem lehet az, tiszteletes uram.~-
359 1| kapum rendes, a gazdaságomat nem bitangolja senki. A feleségem
360 1| elő, és az öreg még mindig nem tért vissza.~Az öregasszony
361 1| denevéreknek, ami jó mulatság.~- Nem jót érzek - mondotta az
362 1| az asszony a fiainak -, nem kellett volna egyedül elereszteni.~
363 1| hogy szűnjön a szédülés. De nem szűnt, csak este felé. Aztán,
364 1| megjelenni. De látni eddig nem látta senki. Mert aki meghallotta,
365 1| elérkezett az utolsó napja és nem mert visszafordulni, csak
366 1| megfogyatkozott, és hogyha nem támaszkodnék őrá, nem jutna
367 1| hogyha nem támaszkodnék őrá, nem jutna haza.~- Nem mese -
368 1| támaszkodnék őrá, nem jutna haza.~- Nem mese - felelte az öreg -,
369 1| hogy aludjék, de az öreg nem aludt. Föl-fölnyitotta a
370 1| ülve. Ő a harangozó is.~- Nem viszi tovább - beszélte
371 1| kutya nagyon vonyított. Ez nem jót jelent - gondoltam -,
372 1| gondoltam -, de hogy beteg nem volt a háznál, azt hittem
373 1| temessék el.~Úgy látszott, nem fog szólani többet, de nehány
374 1| megint szólott.~- A szűröm...~Nem tudták, mit akar mondani
375 1| megint szólani akart, de már nem tudott. Csak emelgette a
376 1| akarja?~- Azt - mondotta már nem szóval, csak egy mély szempillantással.~
377 1| látni, hogy az élet még nem hagyta el.~Végre a szeme
378 1| meg. Ő az egyedüli, aki nem biztosított.~- Majd bizony -
379 1| szerszámot, de a jégeső nem ijedt el attól.~A kisbíró
380 1| amíg a nevét leírom. Soha nem történt, hogy valaki megtagadott
381 1| ülök le - mondja -, állva nem tudok.~Otthagyom a széket.
382 1| pislog. Hogy mit néz rajta, nem tudom. Talán a tintacseppet
383 1| semmi összetartozandóság nem mutatkozik a kettő között,
384 1| fölé. Tóth Antal azonban nem ügyel rájok: harmadik betűnek
385 1| végröndölőt írnya.~- Ha addig be nem áll valahová íródiáknak -
386 1| Magyarok voltak.~A kolostorban nem maradt senki, csak egy hőbölygős
387 1| maradt ott. Azt mondta:~- Nem futok veletek, míg ki nem
388 1| Nem futok veletek, míg ki nem adjátok az idei bocskorbőrt!~
389 1| jegyezték fel, hogy a magyarok nem véresszájú emberek, és nem
390 1| nem véresszájú emberek, és nem ugatnak, sőt igen emberséges
391 1| felszállott!~- Fel ám, de nem a maga szárnyán.~- Ember
392 1| megkezdte:~- Hát hol volt, hol nem volt...~Minden mesének ez
393 1| szögeken hágott feljebb.~De nem volna mese a mese, ha az
394 1| kérdi a királyasszony.~- Hát nem egyébre köll az - feleli
395 1| gallyat errül a fárul. No, nem azért, lelkem, mintha nekem
396 1| alsóországi királyleány - se nem szebb, se nem jobb, mint
397 1| királyleány - se nem szebb, se nem jobb, mint te vagy -, hanem
398 1| egyik a másikkal. Az ember nem tudja, valóban megtörténtek-e,
399 1| nyitott ajtajú kályha előtt. Nem valami drága kályha, csak
400 1| boldogság hangja; - soha nem unalmas és nem fárasztó,
401 1| hangja; - soha nem unalmas és nem fárasztó, mint az emberi
402 1| pihennek. Mikor az ember nem gondol a holnapra, csak
403 1| még egy karosszék és miért nem ül abban még egy valaki,
404 1| Mert az egyedülvalóság nem is nézhet másképpen, mint
405 1| árnyéka az a gondolat, hogy nem fogunk soha az életben találkozni
406 1| mondta volna:~- A szobád nem szegény, mert te is benne
407 1| mert te is benne vagy -; és nem kicsiny, mert én elférek
408 1| egy másik.~- De soká jön!~Nem jön soká. A pitvarban mankókoppanások.
409 1| Rákóczi-kor előtt nyomtattak. De nem tudjuk ezt mink és nem törődnek
410 1| De nem tudjuk ezt mink és nem törődnek ezzel a gyermekeink.
411 1| óh Mária! ~Ezt az éneket nem csinálhatta latin nyelven
412 1| virágokat, amilyenek sehol nem nőnek a földtekén, amik
413 1| a határunkat és ezeknek nem volt egyebük, csak az a
414 1| kölcsönkenyérből is kifogytak. Nem lehet ott kölcsönözni, ahol
415 1| böngyölekenyér olyan kenyér, amit nem kér az ember a Miatyánkban.
416 1| gyerekével megyen az úton. Nem tudom, hova megyen. Talán
417 1| falubeliek valamennyien.~Pedig nem bolond a báróné, csak éppen
418 1| eleven és unatkozik. És ezt nem is lehet csodálni. Ő nem
419 1| nem is lehet csodálni. Ő nem a mi csendes völgyünkben
420 1| nevelték, s világot járt. Majdnem mindennap látom őt, amint
421 1| mert nincsen gyermeke. Nem gondolom. Hiszen még alig
422 1| hogy a rokonok házassága nem igen szapora.~De íme, megint
423 1| A báró érdekes ember, de nem kedves. Furcsák a mozdulatai.
424 1| fogtam még kezet báróval. Nem tudom, miért kerültem a
425 1| ejti, az r-et meg éppen nem mondja ki.~Hanem a méltóságos
426 1| csatát vesztett. No bizony, nem engedem magamat minden téren.
427 1| magadat: ilyen dicsőség nem mindennap ér!~Föl is veti
428 1| a hullámzást, a báróné nem ismeri.~Különös, hogy a
429 1| szór, amint játszik. De nem bírja soká. A zene meghalkul
430 1| alatt.~Valaki jön.~A járását nem ismerem.~- Itthon van-e
431 1| férfihang, akármi legyek, ha nem Borza. Az a: Borza János
432 1| hagyja kint a pitarban. Nem viszi el senki. Hideg van-e?~
433 1| juhász. El se hinném, ha itt nem ülne a kályha mellett a
434 1| adtam neki, mert széken nem szeret ülni: szédül rajta,
435 1| pásztortűz mellett! Beszélni nem sokat beszéltünk, mert a
436 1| többet hallgattunk. Néha nem hallgattunk egyebet, csak
437 1| szorultam én bele.~- Csak nem talán?~Szomorúan csóválta
438 1| fene ögye mög azt a Csókát, nem könnyű bajba vert az engöm!~
439 1| reverendát is bizonyára nem a jó magaviselete miatt
440 1| nyerni a rutlin. Mondok, nem hiszek én annak a könyvnek.
441 1| Mihálykor. No azt mondja, nem tösz sömmit, ő úgy is bemögyön
442 1| A bojtár is elolvasta. Nem igen értöttük, de mondok,
443 1| ha muszáj, bemöhetök.~- Nem találta; bevitték katonának.~-
444 1| még jobban tudom, hogy én nem tartozok. Aszongya: no jól
445 1| meglátja kend, hogy két hét nem telik belé, dobolnak kendnél,
446 1| belé, dobolnak kendnél, ha nem fizeti kend a kétszáz forintot.
447 1| tartozik kend. Mondok, de én nem tartozok, hanem Csóka úr.
448 1| legfelül írja a nevét, az nem fizet, aki pedig alább írja
449 1| verje mög a Krisztus, én nem úgy gondoltam ám.~- Az mindegy.
450 1| Az mindegy. A városban nem kérdezik, hogy ki hogyan
451 1| egyszer visszafordult:~- Nem nyert a rutlin?~- Én?~-
452 1| nyert a rutlin?~- Én?~- Nem: az a Csóka.~- Nem tudok
453 1| Én?~- Nem: az a Csóka.~- Nem tudok róla.~A fejét csóválgatta,
454 1| fusson? Falusi embernek nem sietős az útja, legfeljebb
455 1| női kalapokat árul. De ez nem baj. Az uraság a szíve mellett
456 1| összeházasítsa a rabszolgáit. Én nem vagyok rabszolga. Fejér
457 1| Beszélgettünk, sakkoztunk. Nyáron nem voltuk együtt annyiszor.
458 1| jó véleményemet.~De hátha nem is igaz?~És ha igaz is:
459 1| az én belső gazdaságom nem az övé.~Igyen fölpáncélozva
460 1| árnyék. Szőke, szomorú, nem is szép: valami németes
461 1| Az arca meg a tekintete nem árul el semmit. A fiatal
462 1| egykedvűen.~- Azt „hiszi”!~- Még nem láttam.~- Nem látta? Hát
463 1| hiszi”!~- Még nem láttam.~- Nem látta? Hát mennyi idő kell
464 1| kartonban volt. Igazi német arc. Nem kellemetlen, de nem is bájos.
465 1| arc. Nem kellemetlen, de nem is bájos. Tegnap unatkozó,
466 1| kegyed végignézett rajtam. Ez nem a kíváncsiság jele, hanem
467 1| Kegyed int a kezével, hogy nem az. A női gyöngédségnek
468 1| őszintén beszélek. Városon ez nem szokás, de falun rendjénvaló.
469 1| ha egyik ember a másikat nem szívlelné? Mindegyikünk
470 1| Fogadja részvétemet.~- Nem búsulok én ezen, kisasszony -
471 1| öröm és gazdag is vagyok. Nem mintha vagyonom vagy nagy
472 1| illeszkedni abba, amim van. Nem is kell összezsugorodnom.
473 1| hogy a külső megjelenésemre nem sokat költhetek, de ez itt
474 1| sokat költhetek, de ez itt nem is szükséges. Csak ritkán
475 1| például kegyednek, aki engem nem ismer és a ruhám szerint
476 1| gondol felőlem ítéletet.~- Nem, nem - felelte -, én önt
477 1| felőlem ítéletet.~- Nem, nem - felelte -, én önt azok
478 1| folytattam elgondolkodva -, az nem lehetne más, csak ha egyszer
479 1| egy új ruha - az asszony nem mer kérni, mert tudja, hogy
480 1| tudja, hogy nincs. Én meg nem merem látni, mert tudom,
481 1| közönséges ember jobbat nem is kívánhat. Csak az úri
482 1| beszélem mindezeket?~Igazán nem másért, csak hogy ne vessen
483 1| kicsinyelje a másikat. Én nem akarok másnak látszani,
484 1| csak annak, ami vagyok, és nem akarok kedvetlenséget okozni
485 1| felelte pillogva -, és nem ismerem itt az emberek gondolkodását.
486 1| színpadokon láttam. De ön nem olyan. Abban jól gondolkodik,
487 1| hogy önnek megnősülnie nem szabad és szerencsés ember,
488 1| nekem! A házasság elvégre is nem olyan munka, mint a tortacsinálás.
489 1| ő is mosolygott, én is. Nem vagyunk többé ellenségek!
490 1| vagyunk többé ellenségek! Én nem akarom elvenni; ő nem akar
491 1| Én nem akarom elvenni; ő nem akar hozzám jönni. Szinte
492 1| gyerekes volt. Igaz, hogy nem is lehetett túl a tizenhaton.~
493 1| virágokról tudtam. Ő a fákról nem tudott többet, csak annyit,
494 1| bogárféléket pedig egyáltalán nem szerette. Rovaroknak nevezte
495 1| amit Tóth Antal mondott, nem szégyenszó; csak azért sért
496 1| szótól, amit erre dobál, nem ez lesz ám szennyes, hanem
497 1| Elolvastam kétszer egymás után. Nem kellett többször elolvasnom,
498 1| írta többek között:~- Ki nem mondhatom, mennyire megszerettem
499 1| tavasszal kedves bátyám, ha nem lennék terhére, szeretnék
500 2| is mintha fázott volna, nem mert kibújni a felhők közül.
1-500 | 501-1000 | 1001-1030 |