Part

 1  1|        réten, a gólya nem is repül föl a vízből, csak éppen, hogy
 2  1|          őtőle, ijedten kanyarodik föl a magasba. Az nem is jó
 3  1|    bársonyszárnyakkal csinosította föl és a virágok illatos világába
 4  1|           s csupán bennem kiáltott föl az igazság hangja megtorlásért.~
 5  1|           Olyan méltósággal vonult föl a nagymisére, hogy azt fel
 6  1|             Levegő? Puszta levegő? Föl tud kapni a levegő egy marok
 7  1|          volna olyan nehéz a feje, föl is kelt volna, hogy agyonüsse
 8  1|       Ahogy a kis ajtón beléptünk, föl akart támaszkodni, hogy
 9  1|           útja. Azon járnak le meg föl a tündérek. Az a pislogó
10  1|          homlokodra:~Mire vérradsz föl holnapra.~Azzal ő maga is
11  1|       látja a tutyit, de nem veszi föl.~- Óh, hogy a fene... -
12  1|    mondotta jószívűem -, melegítse föl vele a mejjit.~A beteg elvette
13  1|          le a kocsiról, és sietnek föl a szőlők közé.~Tíz perc
14  1|      legmagasabb fűszálak hegyére, föl a napbanéző fű kék virágaira,
15  1|         föld a másik után postázik föl a városba. A kis Imréből
16  1|           megelégedettnek látszik. Föl is veszi a balkezével a
17  1|         dicsőség nem mindennap ér!~Föl is veti a fejét, és a levegőbe
18  2|  Eltámolyog.~Mikor kilép az ajtón, föl is emeli künn a kis rongyos
19  2|           szömü Krisztus fordított föl minket!~II.~Egy ádvent-vasárnapi
20  2|           látom, hogy mindenképpen föl akarnak kötni. Arra kérem
21  2|      második harangszóra ocsúdtunk föl a játékunkból. Indulnunk
22  2|         sárba!~A felesége húzgálta föl és vezette haza. Az Andris
23  2|         maradt a községháza előtt. Föl­kapasz­kodott a kerítésre
24  2|             A lángok akkor csaptak föl, mikor én hazafelé mentem
25  2|      fölpillantana. De nem pillant föl. Éppen azért nem pillant
26  2|            Éppen azért nem pillant föl. Vőlegény korában ott mindig
27  2|             De mi a manót járok én föl és alá, mint a tavaszi szellő.
28  2|           Úgy éjfél felé riasztott föl a lövés.~Gyertyát gyújtunk,
29  2|            hogy fölkel-e?~Nem kelt föl. Ott maradt azonképp, ahogy
30  2|          már fölrepülni: én tettem föl mindennap a fa derekára,
31  2|        láttam, hogy a szegény tyúk föl akar állani. Fölveszem és
32  2|           könnyű mozdulattal vette föl, és beigazította a többi
33  2| ifjúságának hamvadozó tüze lobbant föl az inaiban. Nekivadulva