Part

 1  1|   mennydörögni.~Hát egy napon hallom ám a veres Gál gyerek hangját,
 2  1|        vezeti őket. Nem csekély gond ám lúdnak lenni, ezt meggondolhatja
 3  1|          hogy egyszer kértem. Kértem ám csakugyan katonakoromban.
 4  1| odapillantunk a napfény felé, látjuk ám, hogy Döme juhász ugyancsak
 5  1|               Kergették?~- Kergették ám.~- Hát aztán mé kergették?~-
 6  1|      imilyen-amolyan papiros képeket ám, hanem drága szép finom
 7  1|            térnek mindig vissza, ide ám, a mi szegény nádas házaink
 8  1|         vették be a sorozáson.~- Nem ám, de nem azért, mintha hiba
 9  1|       pajtásod milyen vidám. Itt van ám Tabi Jóska is. Gyere ide
10  1|               egyszer csak megszólal ám az anyjuk az ágyban. (Istenes
11  1|             bennünket az Isten.~- Az ám - mondja az anyjukom -,
12  1|              Hát amint odaér, hallja ám, hogy lármáznak odabenn.
13  1|               jól felszállott!~- Fel ám, de nem a maga szárnyán.~-
14  1|     mindennek.~- A török-bankó?~- Az ám. Az olyan papiros, hogy
15  1|                Csakhogy én oda írtam ám azt is, hogy el-fo-ga-dom.~-
16  1|       Krisztus, én nem úgy gondoltam ám.~- Az mindegy. A városban
17  1|              erre dobál, nem ez lesz ám szennyes, hanem a kend lelke!
18  2|          látszott semmi változás. Én ám tudom, hogy ez a szó úgy
19  2|           eljön.~- A helyeden nem ül ám senki. Nem. Addig, míg fekszel,
20  2|         másik meg a levegőbe. Látjuk ám, hogy a nagy szekér oldalt
21  2|       vétetődik.~De a leány is tudja ám, hogy nagyságos nagy órák
22  2|             parasztnak.~De el is van ám bájolva a legény! Serkedező
23  2|              a fészekben! Akkor kell ám együtt kelni az ég madaraival,
24  2|              ez a bátorságot!) De én ám erősen átfogva tartom a
25  2|              beszédet:~- Híres ember ám ez! Nóta is van róla. Az
26  2|        felelte Imre -, de az is igaz ám, hogy rossz kutya az, amelyik
27  2|      pipázgatok a napsütésben, látom ám, hogy egy úrféle álldogál
28  2|          elválásunk után találkoztam ám Julival. Búcsún voltam egy
29  2|            hányom. De te is esküdjél ám itt meg az örök Istenre,
30  2|         éppen, hogy kőkereszt is van ám már a temetőben.~- Ugyan? -
31  2|         anyádnak.~- Annak-e?~- Annak ám. Sajnáljuk is emiatt.~-
32  2|            kő az.~- Nehéz-e?~- Nehéz ám.~- Hát aztán?~- Aztán hátha