Part
1 1| a zivatar.~- Látjátok - mondotta az öreg Bordács a pipájával
2 1| Nem akarok pap lenni - mondotta -, elég nekem a magam két
3 1| fölkelt.~- Réz István vagyok - mondotta -, Münchenből jöttem haza
4 1| festett tovább.~- Látszik - mondotta -, hogy itt még sohase járt
5 1| bizalmatlanul nézett reánk.~- Ej - mondotta -, öreg vagyok én már arra,
6 1| munkájában.~- Annyi az egész - mondotta -, hogy a kigyelmed fejéhez
7 1| tetszett.~- No, jól van - mondotta -, csináljanak belőlem akármi
8 1| emelintette.~- Aggyisten - mondotta azon a száraz, elfásult
9 1| betegnek.~- Igyék kend - mondotta jószívűem -, melegítse föl
10 1| második padon.~- Eső lesz - mondotta -, vagy eső, vagy hó, de
11 1| lépéseit.~- Ez Baczonyi - mondotta a pap.~S összevonta a szemöldökét.~
12 1| is.~- Az Isten engedje - mondotta az öreg pap a poharát fölemelve -,
13 1| mulatság.~- Nem jót érzek - mondotta az asszony a fiainak -,
14 1| öregnek.~- Ne sírjatok - mondotta susogva.~Mert ott sírt az
15 1| Jóskát akarja?~- Azt - mondotta már nem szóval, csak egy
16 1| biztosított.~- Majd bizony - mondotta -, két forintot adjak a
17 1| úrnak kedve telik benne - mondotta végül, megsimítva a bajuszát -,
18 1| kékszemű királyleány - mondotta magában a kanászlegény -,
19 2| kutyatörténetet.~- Ez akkoriban volt - mondotta -, mikor az első cséplőgépet
20 2| a szeme.~- Az asszony? - mondotta búsan. - Nem tudom, hol
21 2| bolond a duda körül.~- Uram - mondotta az ember könnyektől nedves
22 2| Leszel még kutyábbul is! - mondotta a pipáját a csizmája sarkához
23 2| Ne ríj, Andriskám! - mondotta vigasztaló hangon.~És ahogy
24 2| Így, virágom, így! - mondotta Juli, gyöngéden törülgetve
25 2| daganatból.~- Hát megvolnék - mondotta a kalapját a fülére tartva.~
26 2| ér ez hat forintot se - mondotta az egyik.~- Márpedig én
27 2| Hej, az a csillag! - mondotta sóhajtva -, de gyönyörű
28 2| olyan jó tollú ember vagy - mondotta aztán, mikor megeredt a
29 2| nézett reám:~- No lám! - mondotta szemrehányó hangon.~- Mit:
30 2| Ne tegye ezt többé - mondotta az arcát elvonva.~De ez
31 2| Csak azért intettem - mondotta boldogan -, hogy a kezét
|