Part
1 1| meleg udvarra. Amerre megy, szinte gurulnak utána a kis sárga,
2 1| szolgáljak és üdvözüljek.~A szeme szinte könnybe lábadt a boldogságtól,
3 1| macskám ott aludt a napon. Szinte szétfolyva feküdt ott féloldalt,
4 1| pufitos pofácskáján, hogy szinte csattan; és nevetve nézdegéli,
5 1| volt csúnya, hogy a szemét szinte teljesen takarták a rálógó
6 1| a dikó előtt. Ugat, hogy szinte szaggatja a levegőt.~- A
7 1| benyomintja a helyére és szinte futva siet vissza a birkákhoz.
8 1| mások. Az esti homályban szinte lebegnek, mikor járnak.
9 1| gólyát a jámbor.~Lassan jött, szinte vánszorogva, mintha az a
10 1| állott szembe a bátyjával. Szinte hallottam, ahogy azt mondja:~-
11 1| fatönkre. Az öreg megül ott szinte mozdulatlanul; csak a szellő
12 1| alól. Fekete szőrös feje szinte izzott a szégyentől. Nem
13 1| vánkossal körültámasztottan, szinte mozdulatlanul feküdt odabenn.
14 1| irtózatos nagy T betűt kanyarít, szinte megsercen belé a kalamus.~
15 1| Tegnap is így láttam. A hó szinte szikrázott a lovak lába
16 1| Igen csinos leány.~A hangja szinte létrán járt, ahogy ezeket
17 1| ő nem akar hozzám jönni. Szinte szerettem volna megcsókolni
18 2| áll, mintha fülelne. És szinte ugrik a láng, mikor Soós
19 2| mindannyiszor elfogadta és szinte aggasztóan sokat evett,
20 2| és kikerekedett szemmel, szinte dermedten bámult az irkára,
21 2| volt. Széles, zöld levelei szinte itták a sugarakat.~És ott
22 2| pattogott a tető. A levegő szinte forrt az udvaron is.~De
23 2| Ült fásult fakó arccal, szinte közömbösen az első helyen.
24 2| olyankor csillogó szemmel, szinte bámulva hallgatott. És én
25 2| Halotti csend.~A gyermekek már szinte megmerevülten néznek reám.
26 2| hogy van kordém - szólt szinte mérgesen a subás. Mi a csudának
27 2| este? - szólt elkomolyodva, szinte bánatosan. - Nem, nem jöhetek
28 2| Hajnalig ott időztem, s másnap szinte beteg voltam az álomtalanságtól.~
29 2| ellágyulással.~- Nem, nem - felelte szinte fulladozva az asszony.~S
|