1-500 | 501-1000 | 1001-1007
Part
1 1| mindenki. Felőled álmodoztam én is a télen a kályha mellett,
2 1| hazagondolt.~Mert a gólyának is, fecskének is ez a hazája.
3 1| a gólyának is, fecskének is ez a hazája. Csak itt rak
4 1| ereszek alatt.~Azóta már úton is vannak. Valahol a tenger
5 1| világossága van, hanem melege is. A muzsikus cigányaink délben
6 1| március? A mi földünkön is van olykor siralom, de több
7 1| árnyékos marad a fényben is, de azért a másik érzi a
8 1| plébánosnak nagy „kokén-kakasa” is vidámabban kukorikol amint
9 1| ember. Ő már az ifjúságát is rég belevetette a földbe,
10 1| gondolom néha, hogy a tyúkok is beszélgetnek. Amint kapirgálnak
11 1| buzgó hallgatónak a szája is.~Egyszer csak beereszkedik
12 1| hazafelé. Úgy látszik, Keviék is elvégezték a vetést. Pál
13 1| felhúzni. Régi kút. Minek is lenne változtatni rajta?
14 1| gyerek kalapján. De késett is a gólya.~- Valami bajba
15 1| járnak a réten, a gólya nem is repül föl a vízből, csak
16 1| megy arra, bármilyen messze is jár az őtőle, ijedten kanyarodik
17 1| kanyarodik föl a magasba. Az nem is jó ember: villámlani tud
18 1| összefutnak. A szép Szabó Magda is kiáll a konyhaajtóba. A
19 1| nagyszakállú, vak koldusunk is megáll a kocsiút közepén.
20 1| Elmaradt a kis Tabi Jóska is. A Jóska egy pisze orrú,
21 1| gyerek bizonyosan beteg, ne is tagadja.~- Dehogy beteg -
22 1| pisze, elevenszemű gyerek is az iskolában. A haja úgy
23 1| menyasszony.~A többi fa is mind rügyezik, bimbódzik.
24 1| óhajt minden. Mert a fa is lélegzik és érzés van benne.
25 1| virágzó szép barackfáim is lélegzenek, éreznek, sóhajtanak,
26 1| mert csizmadia. A méheket is ő fogta, és megbabonázta
27 1| Varga Ádámnak a szavára elő is bújtak a lyukon. Megdörzsölték
28 1| golták az én barackfáimat is.~Szeretem a méhek muzsikáját.
29 1| lábon járni. Még a pihéjük is olyan, csakhogy finomabb.~
30 1| meg Vas Rozi. Koronájuk is van pitypangból. A népség
31 1| magasban?~A két gyerek meg is bízik benne. Összeülnek
32 1| tölti az életét. Ő maga is virág, csakhogy repülő virág.
33 1| vajon melyik ér többet neki is: az ember-e, vagy a pillangó,
34 1| bizony tanulni akarsz?~Dehogy is akar tanulni őkigyelme;
35 1| aztán, ha a gyöngykapuk nem is nyílnak meg előttük, de
36 1| árvaleányhaj. Még a szakálla is olyan. Egy nagy tűziveszedelem
37 1| futottak a szénagyűjtő munkások is, és a tornác alatt meghúzódva
38 1| uraságnak. Az apja és nagyapja is béres volt, és ha az ősei
39 1| az égre bámultak.~Magam is felnéztem, hogy melyik felhőben
40 1| igen érthető, másképpen nem is lehet. Azt hiszem, nem volt
41 1| elmagyarázzam tőle, hogy a nép is tudja: micsoda más erő keveri
42 1| gondoltam, jobb, ha a nép is abban ismeri meg a szépet,
43 1| hanem az apám az beszélt is eggyel.~A tuskón ült az
44 1| Tejet kért nálunk.~- Kend is kért már tejet idegen helyen,
45 1| katonakoromban. Csakhogy annál könyv is volt.~- Nálam is van mindig.~-
46 1| annál könyv is volt.~- Nálam is van mindig.~- Az más könyv -
47 1| vagy a kocsit. A sárkányt is avval olvassa elő a diák.~-
48 1| tejet, miért nem olvassa azt is elő, vagy hogy a pénzt,
49 1| én hazámban Patakon most is őriznek pedig olyan könyvet.~
50 1| tanító uram. Azt az embert is ösmertem, akinek a könyvvel
51 1| minden. Van ott olyan fa is, amelyik tiszta kűé vállott,
52 1| Valami hírt hoz a Döme!~Magam is gondoltam, hogy a molnár
53 1| odaérkezik. Csuroncsöpögő víz ő is, a szamara is.~- Nem látták? -
54 1| Csuroncsöpögő víz ő is, a szamara is.~- Nem látták? - kiáltja
55 1| a szeme elnyílott. Magam is kíváncsi voltam, hogy mit
56 1| járt a lába, oszt előtte is egy kis ezüstkerék, mög
57 1| kis ezüstkerék, mög utána is. De úgy mönt az, hogy a
58 1| tejet. Az asszony adott is neki, de vagy nem jót adott,
59 1| falu a plébánia körű. Én is ott vótam. Mondok, mögnézöm,
60 1| szenderegni. Mert olvasni is jó, meg aludni is jó. Mikor
61 1| olvasni is jó, meg aludni is jó. Mikor olvasok, úgy érzem,
62 1| egy másik emberben; és ez is gyönyörűség.~Most a néhai
63 1| életének úri mivolta abból is kitetszik, hogy soha egyenes
64 1| ruhájú tanítványom. Ilonka is a mezőn él, a pitypangok,
65 1| Az ember megérzi hátulról is, ha nézik. Fölugrott és
66 1| fölszáll az égig, az égen túl is. Mérhetetlen óceánja a kékes
67 1| És bizonyára beszélnek is.~Mit beszélnek?~Bizonyára
68 1| én hangomat utánozza. Azt is tudja Miska, mit akar a
69 1| bogarakat néztem. Kiáltottam is rád. Volt okod arra valamikor,
70 1| rá vele.~- Hát még kend is hisz a boszorkányban?~-
71 1| földnek, úgyszintén az égnek is, ahol minden csillagnak
72 1| az öreg az éghasadásról is, mikor az ég megnyílik és
73 1| HARAGOSOK~A mi falunkban is vannak olyan történetek,
74 1| persze sírva kísérték. Ma is látunk efféléket tavaszonkint:
75 1| háromcsillagos őrmesteri ruha is sokat másít rajta. A kocsin
76 1| egy fekete szemű asszony is van meg egy kis fekete szemű
77 1| öregasszony leölelgeti azokat is a kocsiról.~- Isten hozta,
78 1| menyem... unokám... ej, nem is álmodtam...~- Beszélhet
79 1| olasz menyecskéből?~Azt is tudom.~Megtanult magyarul.~
80 1| lehetett volna vélni: még a fák is köszöntést bólintanak.~A
81 1| harangszót, no meg ezúttal Jánost is.~- Jön már - kiáltották
82 1| volna hoznia a feleségét is.~Talán majd délután hozza
83 1| elhalványult. A Gedő Lidi arca is olyan halvány volt, mint
84 1| Lidit; se Lidi őket. Ha el is mentek egymás mellett az
85 1| úgy mentek el, mintha nem is látnák egymást. Csak a János
86 1| az olvasót. Mert nyáron is subába jár templomba. Ha
87 1| Soha nem haragvó, de nem is mosolygó. Nem minden öreg
88 1| csak ez az egy. Mert ez nem is asszony szegény, hanem leány.
89 1| mintha a falon levő szentek is hallgatnák a misét: a csillagkoszorús
90 1| egész munkástábor. Mert nem is kell oda kiabálás. Ahogy
91 1| egyetlen enyhe sátora. De nincs is olyan hűvöse semmiféle fának!~
92 1| ott ült a szép Szabó Magda is az ura mellett. Ők a szomszéd
93 1| anya.~Csik Imre először is a fiáért nyúl. A fia csak
94 1| kifogástalan, sőt kellemesen is hangzik. Olyan büszkén néz
95 1| odatelepedtek az uraság aratói is. Hej, ti királyok, királykisasszonyok
96 1| szenderegnek!~Csik Imre is a felesége ölébe hajtotta
97 1| se szólt rá semmit. Magam is tudtam, hogy a forgószél
98 1| Összeölelkezve táncolnak. De mi is volna egyéb? A levegőben
99 1| hydrogéniumnál meg oxigéniumnál, azt is el lehet hinni. Az andocsi
100 1| kavarognak!?~Íme, a fecske is, mintha már fönt nem volna
101 1| öreglegény volt, és nem is gondolt rá, hogy valaha
102 1| szemöldökkel, sőt némi szakállal is.~- Kutyája viseli a bajuszát.~
103 1| valamelyik leány mosolygott is reá, Szűcs András balul
104 1| a világon.~Hát jó kutya is volt az a Maros. Értette
105 1| még a szeme pillantását is. Ha igen előrebocsátkoztak
106 1| szomorú volt, a kutyája is lógatta a fejét. Ha Szűcs
107 1| vígan rikkantott, a kutyája is vígan ugrott egyet-kettőt.
108 1| András éhes volt, a kutyája is a tarisznyára nézett, s
109 1| András szalonnázott, Maros is kapogatta a bőrkét.~Esténként
110 1| rálógó fürtök, s nagy bajusza is feketén, rendetlenül lógott
111 1| dicsérte Szűcs András -, nem is kutya ez, hanem ember.~S
112 1| hanem ember.~S a juhok is ilyenformán vélekedtek Maros
113 1| felől, sőt még tán feljebb is. Mert ha ember ment a legelőn
114 1| át, akárha a nagyságos úr is, alig egypár lépést vonultak
115 1| előle.~Egyszer majdnem bajba is keveredett Szűcs András
116 1| szegfűgombát, s hogy a juhok is arra haladtak, a kutya nekiszaladt
117 1| mondta Szűcs András.~Végre is megegyeztek három koronában.
118 1| koronában. Szekeres mingyárt meg is hívta a bírót a fájdalomdíj
119 1| hát illett, hogy Andrást is. Hát megitták a három koronát
120 1| után a kocsmában. A gyerek is meggyógyult, a kutya is.
121 1| is meggyógyult, a kutya is. Semmi egyéb következménye
122 1| olyan hosszú vóna az ő lába is, mint a miénk, nem kellene
123 1| bemennek ők a hodályba maguk is. A hodályt bezárod, az ajtó
124 1| mert zsemlyényi daganatot is hozott a fején, de az arcán
125 1| ugráló örömében.~A cigány is fölkelt.~- No, Mucza, nincs
126 1| A kutya az ajtó elé.~El is aludt nyomban.~De még a
127 1| essen beléd!~A kutya el is távozik. A hodály hátulján
128 1| olyan nehéz a feje, föl is kelt volna, hogy agyonüsse
129 1| földet szaggatón, nyikogva is dühében. Érzik, hogy ugrálva
130 1| arra gondol, hogy talán nem is sündisznót ugat a kutya?~
131 1| alhatott Szűcs András.~Világos is volt már szélesen, mikorra
132 1| nekik a vizet. Aztán maga is ivott, meg is mosdott, s
133 1| Aztán maga is ivott, meg is mosdott, s különösen jól
134 1| többit. Maros már küldetlenül is elöl szokott futkosni és
135 1| akármennyire társas állat is a birka, elszéled a legelésben.
136 1| elszéled a legelésben. Ki is téved a legelőről, bemegy
137 1| lucernásra, még a kukoricába is. Kóbor cigányok mingyárt
138 1| De még falubeliek közt is találkozik olyas.~Aki csak
139 1| kutya?~Végre a falu felé is halad valaki: a rongyszedő.
140 1| hogy Mózsi a neve, de nem is bizonytalan. Mert íme a
141 1| dobálja botját. Még nem is reggelizhetett.~S ahányszor
142 1| mindig véres az orra. A szeme is zavaros.~S eszébe jutott,
143 1| jutott, hogy az előbbi éjjel is sündisznóval bajlódott a
144 1| bajlódott a kutya. Álmoskodott is a búcsú napján.~No, hosszú
145 1| lett volna Szűcs Andrásnak is, hogy szunnyadjon kissé
146 1| ha elaludna. A kutya sora is fájdalmasan nyugtalanítja.~
147 1| a kenyérből, szalonnából is. De nincs a kenyérnek íze,
148 1| körüljárja. Megnézi az almot is kívül, a rőzsenyalábok zugait
149 1| a rőzsenyalábok zugait is.~A kutya nincs.~Megint körüljárja
150 1| mint a vakondok, akkor is rátalált volna már annyi
151 1| kissé a többinél. Előbb is megállt már rajta kissé
152 1| összevonult szemöldökkel. Oda is lép; megvonja kifelé. A
153 1| lógó két rozsdás szeget is benyomintja a helyére és
154 1| három, négy.~De a birkákra is ráragadt már az ő nyugtalansága:
155 1| és kavarognak, legelésbe is fognak.~Szűcs András betereli
156 1| sejtette:~- Százharminc.~Azt is tudta csakhamar, hogy melyik
157 1| guta üsse meg, még csak nem is keresi a fiát!~No, annál
158 1| bemászni nem tudhatott. Nem is olyan fajta cigány az öreg.
159 1| tücsök: ma kezdte és már is juhászosan könyököl a botján.~
160 1| Mindönki. Kergették. Bele is esött a bürün a vízbe. El
161 1| esött a bürün a vízbe. El is vitte a víz.~A béres eközben
162 1| megtömte már a pipáját. Rá is gyújtott. Le is nyomta a
163 1| pipáját. Rá is gyújtott. Le is nyomta a parazsat. S utánalódult
164 1| hajszolta egynehány legény. Azt is látták, hogy a bürün igyekezett
165 1| egyéb, csak festő. Magam is arrafelé néztem. Csakhamar
166 1| arrafelé néztem. Csakhamar rá is akadtam.~Ott ült a libalegelőn,
167 1| Beszéltem én az ő nyelvükön is. Egy barna képű fiúcska
168 1| hatosért a félelmét, de azt is elvitték tőlem. Azt mondták
169 1| adnám egy országért. A nevét is tudom. Valami Kévési vagy
170 1| öreg ülni fog.~- Dehogy is festek itt többet, Örök
171 1| ráncos öreg kezét, és meg is szorította a miénket fiatalosan.~-
172 1| bácsi, hanem hogy kendről is képet szeretne ez az úr
173 1| Nem vagyok én szent.~- Nem is azért, mintha szent volna
174 1| ekkor előjöttek az asszonyok is. Azokhoz fordultam.~- No
175 1| bácsi fejére. Még az újságba is kitennék.~- Hát miért nem
176 1| Még a lombos nagy diófa is ott állt.~A kép az öregnek
177 1| ott állt.~A kép az öregnek is tetszett.~- No, jól van -
178 1| több az udvaron.~Bozókiné is betér. Szomorú kis sovány
179 1| többi asszonyféle ha be is pillant, csakhamar a dolgára
180 1| Oh, Isten mentsen, dehogy is, csak éppen kérdem.~- Semmit -
181 1| bakter.~Erre már az öreget is elhagyja a nyugodalom. Fölkél
182 1| a vadkacsa. Estefelé ki is vittem a festőt; csónakra
183 1| anyja ült buzgón, s nem is igen tudta, hogy miért.
184 1| földdel megfordulna a szívünk is: másképpen érzek és másképpen
185 1| hogy a házak meg a kertek is megváltoztak. Éppen akkorák
186 1| kifelé. Olyanok, mintha meg is tudnának mozdulni, ha akarnának.~
187 1| ha akarnának.~Az emberek is mások. Az esti homályban
188 1| bokrok, aminthogy a bokor is olyan némelyik, mint az
189 1| mint az ember.~De a fák is úgy állnak ilyenkor, mintha
190 1| figyelnék. A Vargáék kútágasán is a gémfa, mint egy nagy teleszkóp
191 1| Íme, a szomszéd almafája is áthajlik hozzá a kerítésen,
192 1| ráterül a szomszéd ház falára is. A falon egy női árnyék
193 1| feketében végződik lent is, fönt is. Az arc előtt egy
194 1| feketében végződik lent is, fönt is. Az arc előtt egy tűzpont.
195 1| egy tűzpont. Mintha nem is ember volna, hanem valami
196 1| hogy nem szörnyeteg az, nem is formátlan, hanem a szelíd
197 1| orvoshoz?~- Voltam én már ott is, mester uram. De csak magam.
198 1| forintba kerül a recef, meg is csináltatom. Ott megint
199 1| hogy a kocsmába megyen. Nem is csoda, hogy ilyenkor megkíván
200 1| ilyenkor valami édességet is vesz egy krajcáron. Vélni
201 1| csakhamar becsukják a boltot is.~Az utolsó hazamenő Tóth
202 1| belebotlik ő a szamár nélkül is.~Most éppen szerencséje
203 1| Most éppen szerencséje is, hogy az árokba huppant,
204 1| iskolába. Azt mondják, a lovai is jártak ott iskolába, szóval
205 1| beszélnek. A báró különben is érdekes ember. Valahányszor
206 1| egy gyerek a kóruson el is röhhen.~Most, hogy elrobog
207 1| valljatok!~Voltaképpen nincs is más kötelessége, csak az,
208 1| ez meg ez a neve. Bánja is az a csillag, akár Jupiternek,
209 1| az az Istenszeme. Éjjel is néz. Meglátja a tolvajt.
210 1| föl holnapra.~Azzal ő maga is hazabandukol lefeküdni.
211 1| hazabandukol lefeküdni. Minek is maradna fenn! Lopni más
212 1| alszik és kíváncsi, hogy hány is az óra, hát keljen fel és
213 1| ideát volt Szanyi Antal. Az is számadó juhász. Koros ember
214 1| odabátorodott a Sárközi cigány is. Vályogot vet így nyáron
215 1| Odakünn hál. Hát annak is jólesik az emberi társaság - (
216 1| ember, ember, ha paraszt is.)~Az este enyhe volt és
217 1| kígyónak, akkor megáll. No, meg is állott. Agyonütöttem.~A
218 1| mint az ördög. De végtére is éppen akkor, mikor a fejemre
219 1| fejét. Hát csakugyan meg is találom benne a három kis
220 1| Gondoltam, mindgyárt meg is próbálom a zöldet: elmegyek
221 1| ahogy itt ülök.~- No, én is jártam így egyszer - veszi
222 1| Antal, úgyhogy magamnak is viszolygott bele a hátam.~-
223 1| mondja -, a juhászok el is mentek a katonáig, de attól
224 1| táltos.~- Az a.~- Hát el is indultam hozzá, mihelyest
225 1| gyertyát. Tegyen bele tömjént is. Aztán ássa el a kereszt
226 1| nem lesz hatalma. No, így is cselekedtem. Megvettem a
227 1| nélkül. Mert igaz ni: azt is mondta a táltos, hogy azon
228 1| olvastam. Hát kisvártatva meg is mozdultak. Csak az volt
229 1| csurgott a hideg verejték is attól féltemben, hogy bele
230 1| mélázott. Nem szólt többet.~Mi is hallgattunk.~Az akolból
231 1| sötét magánakvaló volt. Nem is csodálom: aki véletlenül
232 1| mindig felhős. Már az anyja is szomorúan rejtegeti, takargatja:
233 1| adom tovább.~A gyerektársai is egyre a lidérceket, ördögöket
234 1| sajnálkozással gondolom, hogy nem is öregszik meg soha. Ma is
235 1| is öregszik meg soha. Ma is ím, hogy nehéz ballagással
236 1| térdig belepte. A botja is poros. Az arca beszáradt.
237 1| A nehéz köhögést nézni is szenvedés. Az olyan pergamen
238 1| nyakukon. Három ernyős kocsi is van velök. Azok most az
239 1| útját. Ím, ott van ő maga is: a tavaszi nap verőfényében
240 1| beteg, és bizonyára meg is érdemli a búcsúból eredő
241 1| kocsijok után ítélve, meg is mondta volna, hová valók.
242 1| és nézte őket.~Talán nem is azért állott meg, ki tudná
243 1| ő!~Odalépett hozzá és ő is köhécselt. Aztán az ujját
244 1| Búcsún voltak?~- Ott.~- Kend is beteg, látom.~Szárazbaj
245 1| fejét lehajtva.~- Engem is.~Az ülő öreg fölemelte a
246 1| a semmibe, és talán nem is az öregnek, hanem csak úgy
247 1| kíváncsi rá. Ha éppen nézi is, az csak azért van, mert
248 1| majd rásegít Duli.~El is ment a szőlőbe Dulihoz -,
249 1| látták egymást, ha nézték is.~Duli Péter megállt a juhász
250 1| életében. Mindamellett ő is fölemelintette a kezét a
251 1| mozdulatot köszöntésnek is tekinteni, kalapigazításnak
252 1| tekinteni, kalapigazításnak is. Köszöntésnek volt annyi,
253 1| csakugyan táltos!~Elöl is, hátul is vakart egyet a
254 1| csakugyan táltos!~Elöl is, hátul is vakart egyet a fején. Ránézett
255 1| kicsiholt. S mintha a pipájával is nézne, merőn arra tartotta,
256 1| óra múlva csakugyan meg is jelent egy gomolygó sárga
257 1| megjelent. Csicsa bojtár is vele jött. A kocsi egy perc
258 1| De végre előrobogott az is. Fehér ing volt rajta meg
259 1| És letérdepelt.~Imádkozni is akart, de nem tudta, mit
260 1| csőszkunyhó messze volt és ott is bent a hegyvápában.~Mikor
261 1| egész tájon, még a felhőkön is.~Ez a szomorúság az ősznek
262 1| halványabb. A gyümölcsfáim is olyanok, mint az öregemberek:
263 1| öregember.~A két gólyánk is elment. Szent István király
264 1| gyerek jutott az eszembe. Azt is így láttam ma állani a kertben.
265 1| nézett maga elé. Mert ő is elköltözik innen.~Szent
266 1| Mikor az utolsó liliom is eltűnik.~- A gyerekek eléggé
267 1| a gólyának és fecskének is ura, nem itt terít télen
268 1| vándor nem tudja. Ha tudná is, nem bánná. A kő alatt vélhetőleg
269 1| meghanyatlik. No, ezzel magára is vonja a vándorlegény figyelmét.
270 1| szánt. Kijön Fodor András is. Az, ahogy beletaszítja
271 1| Megnézi a követ jobbról is, balról is, és azt mondja:~-
272 1| követ jobbról is, balról is, és azt mondja:~- Hm!~Ránéz
273 1| fejcsóválásokat, még a káromkodást is látja. Alig is várja, hogy
274 1| káromkodást is látja. Alig is várja, hogy visszaérkezzék.
275 1| meglátod, ha nem látod, te is meg valamennyien.~S kirántja
276 1| megmérték a Keviék földjét is, a Fodorét is. Hogy a fiatal
277 1| Keviék földjét is, a Fodorét is. Hogy a fiatal Kevi egy
278 1| elmozdítása!~Künn voltak Keviék is: az öreg Kevi, a Pál, meg
279 1| Köszöntek a Fodor-hadnak. Azok is visszaköszöntek, de kezet
280 1| a pipáját.~Az öreg Kevi is megszólalt:~- Böcsületbe
281 1| vérben forgott.~Kevi Pálnak is a fejébe gyülekezett a vére:
282 1| Keviéket.~Hát ebben nincs is semmi különös. Az ember
283 1| rágalmazójának, gyilkosának is: de annak, aki egy barázda
284 1| tőle, meg nem bocsáthat. Én is úgy véltem, hogy ebben az
285 1| hangot nem tudta kiejteni. Ma is elhibázza, ha nem vigyáz,
286 1| leány. Az arcában talán ma is ettől van az a félénk szelídség.
287 1| leány. Igaz, hogy szépen is járatják Fodorék. Egyetlen
288 1| szóra az Imrével. Kezet is fogtak. Imre a tenyerébe
289 1| beszélt hozzá valamit, tudom is én, hogy mit?~Nem sokkal
290 1| mondania, hogy szívbajos. Azt is mondta. Megszabadult örökre.
291 1| mellette az ősz öreg Kevi is.~Ha csak magában állt volna
292 1| Fodor Andrással, meg nem is a cigánnyal beszélgetetett,
293 1| azok. A kis mezei pókok is érzik már a kegyetlen hónapok
294 1| két-három méter hosszúakat is. És vesd el magad pirinkó
295 1| teremtvény: a szél erejével ők is égi útra indulnak.~Szegény
296 1| fonadékot. A templomtornya is megakaszt egypárt az útjában,
297 1| egypárt az útjában, meg a szél is bizony meg-megfárad, és
298 1| az ablakokat mohával, ők is betömik a bejáratot mindenféle
299 1| Meglehet, még mesélgetnek is egymásnak, mint a mi embereink
300 1| tetemes dunyha alá - néha tíz is pislog a dunyha alól -,
301 1| szél egy borsónyi lyukon is be tud furakodni, s a meztelenjét
302 1| cigányunk idevaló, hát itt is lakik.~- Instálom alásan,
303 1| ha a kisbíró szívében meg is áradna az irgalom, az öregbíró
304 1| törvényen, akkor a bakter is lopásra vetemedik.~A cigányok
305 1| faluvégre.~Eközben a szélnek is élesebb foga nő. Az idő
306 1| fejek. Az asszonyokat innen is, onnan is seprűvel hajszolják
307 1| asszonyokat innen is, onnan is seprűvel hajszolják ki az
308 1| No, egy nagy birsalma ki is lódult belőle, mikor az
309 1| az iskola előtt.~A többi is csakhamar előtűnt. A falu
310 1| feleli két gyermekhang is.~- Hol?~- Az orrod tövin.~-
311 1| a padokban. A tarisznyák is fehérek. Az iskolában almaillat
312 1| innenvaló. A nyáron talán fel is kapaszkodott egyszer a Rozi
313 1| jegyes papiros! No, meg is ragaszkodik Rozika az ajtófélfában.
314 1| vidám. Itt van ám Tabi Jóska is. Gyere ide Jóska!~Intek
315 1| hogy illanjon el. Hát, el is surran.~A Jóska gyerek megpirosodik
316 1| a fiúra.~A vak koldusunk is megjön, az agg Váróci Pál.
317 1| kihallatszik. Az Ábris gyerek azért is szokott olyan kiáltozó hangon
318 1| az ő dolgos kezük nélkül is meglehetnek.~De a legjobb
319 1| ő, nem tud senki. Büszke is rá az apja. Nyáron a déli
320 1| kutyája felel reá. Az írása is az övé legszebb. A könyvekre
321 1| könyvekre meg az irkákra nem is írja más a neveket, csak
322 1| Van egy kis cigánygyerekem is: a Sárköziék Lacija. Villogó
323 1| Már második éve tanul ez is. Tud is szépen. Apja persze
324 1| második éve tanul ez is. Tud is szépen. Apja persze nincs
325 1| uraság szöszke Dezső fia is itt van. Szelíd kis kövér
326 1| bárányvérű gyerekek között maga is kénytelen csöndesedni.~Valami
327 1| csöndesedni.~Valami tíz leánykám is van. Valamennyi jámbor és
328 1| felvirágozni. Az én asztalomra is hoz hol az egyik, hol a
329 1| múlva itt legyetek.~Miska is köztük volt. Komoly fiúcska,
330 1| Lehet, hogy majd mink is, mikor a másvilágra kerülünk
331 1| kerülünk a Fő-főmester elé, az is visszaküld majd egynéhányszor
332 1| bennünket, Bogár Miskákat. Végre is azt mondja:~- Piszkos szegény,
333 1| A szűrben persze ember is. Várja, míg a gyerekek kivonulnak,
334 1| tehénszőrszűrön bizony nyomni is kellett egyet, hogy beférjen,
335 1| hogy én pipára gyújtok, ő is elővette a makráját.~Néhány
336 1| hallhatja-e elégszer bárki is a fia dicséretét.~- No -
337 1| jobban égjen. Hát jobban is ég az. Most aztán beszél.~-
338 1| Azt gondoltam, hogy mán el is aludt. Hát egyszer megint
339 1| vele valamit. Hát az rá is olvasott, meg kifüstölte
340 1| pedig megdöglik, ha Isten is úgy akarja.~Istenes Imre
341 1| zsidó föltesz egy kilót, nem is egy kilót, hanem egy mázsás
342 1| melléje meg az aprajából is holmi rezeket. Csak rakosgálja,
343 1| szövődni az áldomás története is: hogy mit ettek, mit ittak,
344 1| a városban különb ruhák is vannak. Idegen és elhagyott
345 1| szorítja-e a lábad?~S a másik is szól:~- Az ágyból szoktál-e
346 1| belőle: még a beteg diák is prudenciáért küldi a patikába.
347 1| szava senkinek. A tanár is, hogy ijedtében nem tudott
348 1| dereka. A paraszt fiúcska is megtanulja idővel, milyen
349 1| tisztviselő. Az ő arcában is van valami az öreg fekete
350 1| Mindez szép és érdemes is rajta elmélkedni. Igaz,
351 1| Igaz, hogy az úri szoba is szép, de szebb a mező, a
352 1| az egyszerű élet.~A fiú is elgondolkodik az asztal
353 1| másikra. Az egyik dalolt is. A krinolinban járó fekete
354 1| lehet ismerni ezer közül is. Olyan hang az, mintha csontkürtből
355 1| kóruson, ha százezer ember áll is odalenn, mind tisztán megérti,
356 1| szivarok, pipák. A pap azt is meglátta, hogy Baczonyi
357 1| legvastagabb bajszú ember is úgy állott előtte, mint
358 1| szép kis leányod!... a fiad is maholnap legény!... házat
359 1| maholnap legény!... házat is adott az Isten, te korhely
360 1| Baczonyi még talán most is ott állana, ha meg nem pillantja
361 1| színpirossá vált annak az árnyéka is.~- Az Isten engedje - mondotta
362 1| Koccintott és ivott.~Baczonyi is koccintott, de letette a
363 1| gyújtott rá és ügyetlenül is tartotta a kezében.~- Fogadásod?
364 1| te effélét? Én erről nem is tudok.~- Harmadéve - felelte
365 1| Baczonyi fölmelegedve -, ha el is felejtette tiszteletes uram,
366 1| jött a helyébe. Kocsmát is nyitottak megint a faluban,
367 1| arról nem szólni.~Hát mit is csináljon szegény ember,
368 1| szokás. Megkínálta szivarral is.~És azt mondta neki:~- Baczonyi
369 1| feleségem mintha élne, a fiam is megvan. A leányom meg csak
370 1| hazatérnie. De már a hold is fölkelt, a csillagok is
371 1| is fölkelt, a csillagok is mindegyre sűrűbben tünedeztek
372 1| gyerekek kimentek. Később künn is maradtak. Bojtorjáncsomókat
373 1| egyedül elereszteni.~Máskor is csak megjött - felelték
374 1| Kevi Pálnak.~Már akkor jött is. Megjelent a dombon, mint
375 1| hány fürt? Mert húsznak is látszott. Akkor egyszerre
376 1| fülemmel hallottam. Apám is este hallotta és reggelre
377 1| reggelre meghalt. A nénéd is este hallotta és reggelre
378 1| Nehezére esett a beszéd, el is hallgatott.~Az Imre fiú
379 1| hallgatott.~Az Imre fiú is a falu végén volt már akkor,
380 1| volt már akkor, s az unokák is. Ahogy meglátták az öreget,
381 1| Még a kis hatéves Jóska is segített: a kezét fogta
382 1| káváján ülve. Ő a harangozó is.~- Nem viszi tovább - beszélte
383 1| hallottam már a múlt éjjel is, hogy a kutya nagyon vonyított.
384 1| csak hogy kis fehér bajusza is van az öregnek.~- Ne sírjatok -
385 1| a meny, a nehány unoka is. A hatéves Jóska gyerek
386 1| A hatéves Jóska gyerek is ott ült kisideig az ágy
387 1| csöndesség. Az udvaron állók is letérdelnek. A bakter kiveszi
388 1| leereszkedik. A vén lombos eperfa is, mintha megeresztené a lombját.~...
389 1| öregebbik fiú.~Mert egy szóból is meg lehetett érteni, hogy
390 1| de messzebbről jöttekkel is.~A bakter az ajtófélfához
391 1| gabonából vett kölcsön. Most is így van. A kölcsönt csapva
392 1| Törlesztenek vagy egészen is kifizetik az adósságot.~
393 1| elhallgatnak. A kisbíró is beledöfi a lapátot a gabonahalomba
394 1| Tóth Antal elé. A tollat is megmártom és odanyújtom
395 1| megelégedettnek látszik. Föl is veszi a balkezével a pipáját;
396 1| kalamus.~No, de itt meg is áll.~Néz.~Vakarint egyet
397 1| valami orvosságot, ostyát is hozzá, meg a hordók kifüstölésére
398 1| kifüstölésére islógot.~Fodor meg is érkezik este. Rakja a könyvet,
399 1| vigadoztak ott: A barátot is jóltartották úgy, hogy egész
400 1| hozd le, ha tudod.~- Le is hozom.~- Kötve hiszem.~-
401 1| a fonás. Az idén Fodorék is adtak a fonóknak helyet.
402 1| legények.~Egy este magam is átmentem.~- Mulassatok úgy,
403 1| legény, köztük Kevi Imre is. Az asztalon faggyúgyertya
404 1| mondták egyszerre öten is.~Az öregek persze több mesét
405 1| fiatalok, meg szebbeket is, csakhogy ritkán oldódik
406 1| figyelemben kicsi száját is fölnyitja. Némelyik leánynak
407 1| eladó sorba jutott, ehhez is, ahhoz is hozzá akarták
408 1| jutott, ehhez is, ahhoz is hozzá akarták adni, de ő
409 1| kanászlegény állott elő, hogy ő is akar mászni. A királyleány
410 1| mászni. A királyleány arra is azt mondta, tessék. Csakhogy
411 1| tatár lakik. Hanem azoktól is megmenekül, sőt újabb ötven
412 1| sőt újabb ötven szöget is tud magának szerezni. Este
413 1| Az már rendes város. Ott is van egy királyleány. A kanászlegény
414 1| helyesel magában -, össze is házasodnak, a fél ország
415 1| őket.~De ilyenkor mindegy is az. A lángok játszanak a
416 1| mint ahogy a lángocskák is rend nélkül jelennek meg
417 1| mégis jó és eléggé szép is. Mikor már túl vagyok a
418 1| de nekem jó ez és szép is.~Kívül, a havas faluban
419 1| van és csönd van idebent is. A téli estnek álommal áthatott
420 1| meleg lehelete.~A macskám is itt van a lábamnál. Úgy
421 1| melódiája. A tücsök cirpelése is csak egy hangnak a folytonos
422 1| ilyenkor bizonyára neki is mindenféle gondolatok meg
423 1| A tavaszra meg a nyárra is gondolhat olykor. A tavaszra,
424 1| álmodik. De a virágokat is szereti. A nyáron sokszor
425 1| virág illatát a leányok is.~De most nincs virág és
426 1| nyárra. Azonban nekünk ez is elég. A boldogság békéje
427 1| Mert az egyedülvalóság nem is nézhet másképpen, mint szomorúan.
428 1| engemet se hagy el. De hogy is gondolhassam, hogy van a
429 1| szobád nem szegény, mert te is benne vagy -; és nem kicsiny,
430 1| mert én elférek a szívedben is.~A parázsra hamu kezd borulni.
431 1| szobában. Úgy érzem, mintha én is elmúlóban volnék: így, amint
432 1| kérdi egyszerre három hang is a sötétben.~- Hoztam - feleli
433 1| markában van a tollszár is. Beilleszti a tollat és
434 1| szólásnak. Hangjától remeg a fal is. A pap violaszínű miseruhában
435 1| Náray-féle énekeskönyvben is, amit még a Rákóczi-kor
436 1| mellettem az énekét. A gyerekek is odalenn buzgón énekelnek.
437 1| templomban.~Mert hát szép is volt az, mikor az Úr elküldötte
438 1| ők már a kölcsönkenyérből is kifogytak. Nem lehet ott
439 1| és unatkozik. És ezt nem is lehet csodálni. Ő nem a
440 1| akarna fölcsusszanni. Tegnap is így láttam. A hó szinte
441 1| férjhez ment. Ámbátor az is igaz, hogy a rokonok házassága
442 1| újságolvasók, hogy itt a tanító is úrnak számítódik. Majd megválik
443 1| Szőke. Szemöldöke nincs is. Az orra hegyes és előrenyúlik
444 1| ráncokban vesz el. Hozzám is nyájas volt. Kezet fogott
445 1| Egynéhány szót franciául is tudok. - Ez meglepte. Ő
446 1| minden téren. Pedig csalt is. Mindenki mosolygott rajta.
447 1| zongorát. A szobám tele is van tőle terpentinszaggal.
448 1| dicsőség nem mindennap ér!~Föl is veti a fejét, és a levegőbe
449 1| selyem és bársony a lelke is.~De elég gyönyörűség az
450 1| De elég gyönyörűség az is, ha az ujjait csodálhatom.
451 1| mindene mosolyog. A haja is mosolyog, a homloka is,
452 1| haja is mosolyog, a homloka is, az orrocskája is. Divatképen
453 1| homloka is, az orrocskája is. Divatképen láttam olyan
454 1| közöttünk, mikor mellette ülök is. És ha ő egynéhány mérfölddel
455 1| csöndességét. Mert a csöndességet is lehet hallgatni. Néha azonban
456 1| elmulatoztunk. A Borza kutyájának is tetszik a furulyaszó. Sokszor
457 1| furulyaszó. Sokszor nincs is más hallgatója, csak a Gyöngyös,
458 1| tettem a dohányszitát. Tömött is belőle és rágyújtott.~-
459 1| Elviszik még a párnám is a fejem alól!~Azt gondoltam,
460 1| Sok galibát csinált nálunk is. A reverendát is bizonyára
461 1| nálunk is. A reverendát is bizonyára nem a jó magaviselete
462 1| hanem még egy százassal mög is szörzi. No így aztán addig-addig
463 1| állj, mondok én még akkor is, mög köll ezt gondolni.
464 1| elfogadom. Odaírtam. A nevemet is odaírtam. De azt mondja,
465 1| mondja, írja ide az asszony is a nevét, ide hátul, hogy
466 1| Hát oda kapart az annyuk is. Aztán azt mondja, hát mikor
467 1| nem tösz sömmit, ő úgy is bemögyön még este, lötöszi
468 1| Mondok, úgy nézöm még ráadást is adnak. Elolvastuk az írást.
469 1| Elolvastuk az írást. A bojtár is elolvasta. Nem igen értöttük,
470 1| katonának.~- Így mondták neköm is. Mutattam a jegyző úrnak
471 1| Mondok, hát ha a jegyző úr is azt mondja, hogy enyim az
472 1| Csakhogy én oda írtam ám azt is, hogy el-fo-ga-dom.~- Éppen
473 1| járjunk. A kocsi különben is rázott meg zörgött. Minek
474 1| szivarra gyújtott. Engem is megkínált.~- Tudja-e, mi
475 1| Idő múltán az anyjával is meg fog ismerkedni. Az apjával
476 1| annyiszor. Ő a forróságban is a mezején járt. Csak vasárnaponkint
477 1| igazbeszédű ember. Negyvennyolcas is. A fiát, lányát bejáratja
478 1| véleményemet.~De hátha nem is igaz?~És ha igaz is: őszinte
479 1| nem is igaz?~És ha igaz is: őszinte leszek a gorombaságig,
480 1| uzsonnakávénál ültek. Ott ült a pap is. Ott ült az idegen leány
481 1| Ott ült az idegen leány is. Egy rózsaszínű árnyék.
482 1| árnyék. Szőke, szomorú, nem is szép: valami németes hosszúság
483 1| Nem kellemetlen, de nem is bájos. Tegnap unatkozó,
484 1| így távol a várostól engem is befogadnák az urak a társaságukba.
485 1| társaságukba. Kérek kegyedtől is türelmet irántam. Mi lenne
486 1| Engem illet az asztalnál is az utolsó hely, s a beszélgetők
487 1| Ez nekem öröm és gazdag is vagyok. Nem mintha vagyonom
488 1| illeszkedni abba, amim van. Nem is kell összezsugorodnom. Igaz,
489 1| költhetek, de ez itt nem is szükséges. Csak ritkán történik,
490 1| szomorúság! Aztán a lakásom is; két kicsiny szoba. Az egyikben
491 1| közönséges ember jobbat nem is kívánhat. Csak az úri osztály
492 1| nekem! A házasság elvégre is nem olyan munka, mint a
493 1| virágból fejlődik.~Erre már ő is mosolygott, én is. Nem vagyunk
494 1| már ő is mosolygott, én is. Nem vagyunk többé ellenségek!
495 1| kigömbölyödött. A szemével is beszélt. Nagy kék szeme
496 1| gyerekes volt. Igaz, hogy nem is lehetett túl a tizenhaton.~
497 1| virágainak történetét. Ő is érdeklődéssel hallgatta,
498 1| teremtésnek, és hogy azok is úgy éreznek, küzdenek és
499 1| vizet hord. A cigány Laci is befordult oda néha és megkérdezi,
500 1| vonaglik, s íme, könnyek is ömlenek a szeméből.~- Mi
1-500 | 501-1000 | 1001-1007 |