Part

 1  1|       költözik belém, testem sincs többé, a gyöngyvirág lelke más
 2  1|          két kék virágszirom. Soha többé nem látja ez a virágok országát,
 3  1|           Az utcán semmi se mozdul többé, csak olykor hallatszik
 4  1|         eszembe jutott, nem tudtam többé aludni. Duli Péterre gondoltam,
 5  1|             De ő már ezt nem teszi többé. Olyan, mint a szomorúfűzfa.
 6  1|     mosolygott, én is. Nem vagyunk többé ellenségek! Én nem akarom
 7  2|          előjön-e?~De nem jött elő többé.~ ~
 8  2|          Se vele össze nem békélek többé ebben az életben!~Lekerül
 9  2|          fogadásra, hogy nem iszik többé se bort, se pálinkát. Mert
10  2|       földre. Nem érdemes fölvenni többé.~Ezt gondolja Baracs Imre.
11  2|        érezte magát, nem vergődött többé, csak a nyakát hajlítgatta
12  2|  áthajítani a kendőt, s nem szólni többé hozzá sohase.~Igazán mondom,
13  2|      álltunk és én nem öleltem meg többé, csak épp hogy mellette
14  2| eltökélésemben, hogy nem megyek ki többé a kertbe, amint az első
15  2|            bársony.~- Ne tegye ezt többé - mondotta az arcát elvonva.~
16  2|       maradnom. Nem, nem megyek ki többé! Elvégre is ura vagyok a
17  2|           a tavasz, vissza nem tér többé soha!~Nem bírtam tovább.
18  2|      mondottam -, talán nem látlak többé sohasem! Akárhányszor eszembe
19  2|             Tüstént eredj haza! És többé hozzám ne szólj! Többé énrám
20  2|          És többé hozzám ne szólj! Többé énrám ne nézz!~De csak elgondoltam
21  2|           tettek?~De nem bántották többé. Látták, hogy se szó, se
22  2|        innen és vissza se térhetek többé soha! Tetszik neked az a
23  2|            legényhez.~Nem törődtem többé vele. Tanultam. Oklevelet
24  2|          és nem is tér vissza soha többé. Hát énnekem mindegy, ha
25  2|            örök Istenre, hogy soha többé azt az urat nem fogod ösmerni!
26  2|     beleegyezek!~És hát nem láttam többé.~Hanem sokszor eszembe jut