Part

 1  1|    ökörfarkkóróról?~- Azt, hogy mért nem vitt magával.~- Minek
 2  1|     olajfesték. - Csuda az! Hát mért ne higgyünk abban, hogy
 3  1|   felszakad egy-egy sóhajtás:~- Mért vagyok én paraszt?~Otthon
 4  1|      hogy ivott volna.~- Hát te mért nem iszol? - szólt az öreg
 5  2|      mindig kötekedésre állott.~Mért telepedett éppen a mi falunkba? -
 6  2|         és alázatosan köszön.~- Mért bántja azt a szegény kutyát?~-
 7  2|     mondom: szeretik őt.~De hát mért nem választja senki párjának?~
 8  2|         boldog és mosolygó. Hát mért éppen Cigány Laci az örökkön
 9  2|         asszony mindig szomorú.~Mért szomorú?~Nem tudom.~Az ura
10  2|    művészetét kifigurázza vele?~Mért hogy egyiknek azt mondja
11  2|      valahol a városban. Tudom, mért jön: el fog kéredzkedni
12  2|      ahogy a gyerek szokott.~De mért verik, ha verik?~Tegnap
13  2|     felén áll az ő háta mögött. Mért ne ülne le? Az a kő nem
14  2|     soron lakok én, az a baj.~- Mért volna az baj? Nem értem.~-
15  2|        még ádázabb lett tőle.~- Mért nem beszélt a lelkére, hogy
16  2|        irgalmát! Hát Sándor Pál mért nem jött haza?~- Azért;
17  2|       eltűnődve néztem rá, hogy mért olyan elvadult, olyan sötétlelkű
18  2|          hogy a karót fölvegye.~Mért nem vette fel ő? Mért nem
19  2| fölvegye.~Mért nem vette fel ő? Mért nem ő viszi azt a nehéz
20  2|       ember? És ha már itt van, mért nem siet hozzám? Hiszen
21  2|      szemrehányóan -, hát akkor mért jöttem én ki?~És vonaglott
22  2|   elfulladó, könyörgő hangon. - Mért cselekszi ezt? Én nem vagyok
23  2|    szelíd szemrehányó hangon. - Mért kíván tőlem olyasmit, ami...~-
24  2|      becsületem?~- De hát akkor mért jársz ki hozzám?~Erre nem
25  2|      Hányszor elgondoltam, hogy mért nem vagyok én parasztlegény?~