Part

 1  1|        lelkemet, másik világba, amely csupa titok, csupa finomság,
 2  1|     bilincsek. A Mária könyvét, amely örökké remeg a fűszálak
 3  1|       hordoznia. A föld füstit, amely a kopaszságról használ.
 4  1|    virága. Szent Antal virágát, amely esőt jósol. A Boldogasszony
 5  1|      azt az ősrégi szenténeket, amely ezzel a nagy sóhajtással
 6  1|       bele­folyna a napsugárba, amely a magas templomablakból
 7  1|         hova mennek? Mi a szél, amely nyomni tud meg csavarni,
 8  1|        őszi levélre emlékeztet, amely a szélnek már az első leheletétől
 9  1|  amelyen ő szokott beszélni, és amely alig több a suttogásnál.~-
10  1|         a kőre. A mezsgyekő az, amely elválasztja Fodorék földjét
11  1|    dombra kanyarodó gyalogútra, amely a szomszéd faluba viszen.~
12  1|   mondott egy hosszú imádságot, amely így kezdődik:~- „Bízzál,
13  1|         okból jelenített meg, s amely épp úgy véletlen vak okból
14  1|        az a mennyi szent érzés, amely gyermekkoromban áthatott,
15  1| álomvilágból valók. A szöveget, amely egy angyal földi látoga­
16  1|         tengeri leányok zenéje, amely elől viasszal tapasztották
17  1|          kell egy hídnak lenni, amely a paraszti osztályt az úri
18  1|         Csak az úri osztály az, amely a jónál jobbat és a jobbnál
19  2|      mint valami finom kis gép, amely erős munkára nem való, de
20  2|      íratlan nemzeti filozófia, amely jobban igazgatja a parasztot,
21  2|     olyan, mint a virágzó faág, amely letörött a fáról, leesett
22  2|        tűz. Az arasznyi kis hó, amely a minap esett, beázalódott
23  2|    egyik fél század munkájáról, amely már elmúlt. A másik is talán
24  2|    talán fél század munkájáról, amely még ezután következik.~Akar-e