1-500 | 501-610
Part
1 1| Fodorék házán, a fecske meg szanaszét a jól megválasztott
2 1| Burucz András. Ezt írja:~Add meg a mi kenyerünket...~És az
3 1| örülnek a világosságnak meg az életnek; akik másnak
4 1| a kellő vigyázatossággal meg kell forgatnia? Akik az
5 1| eszüdtek rá, hogy a tojásokat meg kell időnkint forgatni.~
6 1| tudományok nem elégítenek meg. Az állati ösztön szó csak
7 1| ismét a fészkén és hacsak meg nem pálinkáztatják, nem
8 1| Szabóék, Pöhölyék, Gálék meg egyéb örökösen falusi emberek
9 1| miniszter úr akarja ezt, meg a nagyságos tanfelügyelő
10 1| nagyságos tanfelügyelő úr, meg a tisztelendő esperes úr.
11 1| Egymásra tekintgettek, meg a fecskékre. A Daczó gyerek
12 1| igazi tavaszt a gólya hozza meg. Tavaly már József napkor
13 1| jó ember: villámlani tud meg mennydörögni.~Hát egy napon
14 1| csakugyan itt a gólya. A nyakát meg a lábát hosszan elnyújtva,
15 1| elküldtem, Tabi Jóskáért meg elmentem magam.~- Jó napot,
16 1| csak eljöttem magam, hogy megnézzem micsoda baj esett
17 1| napra. Látszott az arcán meg a szemén, hogy meglepte
18 1| mint a sok szép tudást, meg az emberséget, amit az iskolában
19 1| vizsgálat. A Jóska gyerek esze meg éppen most indult kinyílásnak,
20 1| egy csomó zsindelyszeg, és meg volt mosdatva, mint valami
21 1| rózsaszínben, a kajszibarackfám meg pompás fehérben, mint valami
22 1| megújságolták az őröknek meg a királynénak, hogy az ibolya
23 1| késik az idén, de a kökény meg a fűz több mézport ád, mint
24 1| szedik?~Maguknak.~Ki eszi meg?~Varga Ádám csizmadia meg
25 1| meg?~Varga Ádám csizmadia meg a teremtés többi koronája.~
26 1| Tabi Jóska gyerek heverész, meg a kis Vas Rozi. No nagy
27 1| király Tabi Jóska. A királyné meg Vas Rozi. Koronájuk is van
28 1| van pitypangból. A népség meg: a libák.~Jóska gyerek a
29 1| a magasban?~A két gyerek meg is bízik benne. Összeülnek
30 1| fűszálon fölfelé, aztán meg a Jóska gyerek ujján még
31 1| félénken és alázatosan hajolnak meg a széles, zöld levélpalást
32 1| meséit ilyen mámorban álmodta meg az emberi fantázia. Tündérek
33 1| a boldog, a tökéletes, ő meg a szitakötő, aki a vizeknek
34 1| repülő virág, a szitakötő meg repülő drágakő. Repülő zafírok,
35 1| zafírok, topázok, gránátok, meg türkizek! A Teremtő a pillangót
36 1| türkizek! A Teremtő a pillangót meg a szitakötőt bizonyára nem
37 1| hogyan vadássza a szúnyogokat meg a legyeket. Egyszer egy
38 1| városba. Az Ábris gyerek meg a nagyapját vezetgeti, aki
39 1| nyújtogatja hozzá, az öreg meg brúgózik mellette. Erre
40 1| gyöngykapuk nem is nyílnak meg előttük, de a fakilincses
41 1| csak üldögélt, a gyerek meg fürdött.~Érdekes kis eleven
42 1| Csak ketten maradtak: ő meg az unoka. És senkijök, senkijök
43 1| hajavizesen, és örömmel szorította meg kezemet. (Én nem engedem,
44 1| egy hűs fuvallat előzte meg.~Alig egy percre rá általcikázott
45 1| alá.~Az a kérdés fordult meg az elmémben, hogy meghagyjam-e
46 1| ha a nép is abban ismeri meg a szépet, ami igaz. A természetnek
47 1| de hát azt mondja még meg, hogy ha a garabonciás mindent
48 1| Már tanító uram - szólalt meg erre Somodi béres -, az
49 1| amelyik tiszta kűé vállott, meg aztán tengöri bihal mög
50 1| szenderegni. Mert olvasni is jó, meg aludni is jó. Mikor olvasok,
51 1| térség, amelyen valami növény meg ne vetette volna a lábát.
52 1| itt az ég felé a leveleit meg a virágait. Táplálkoznak
53 1| éjjeli árnyékot este. Az ágak meg a levelek érintik, takarják,
54 1| katicabogarak. Szanaszét meg ide-oda vitorlázó pillangók,
55 1| hanem csak ötlet szerint ki meg be, egyik virágcsárdából
56 1| nefelejcsszín-kék pillangó jelent meg. Ismerem ezt a pillangófélét:
57 1| rajzanak az erdő tisztásain meg a kaszálatlan réteken, a
58 1| gyermek. Napestig dalol meg röpköd a mezőn. A minap,
59 1| kérdezzen.~- Hát mondd meg, hogy miért teremtett téged
60 1| ami a könyvemben hevert, meg kifaragtam a baba fejét.~
61 1| éveken keresztül a hernyó meg a bábalakon, aztán pompás
62 1| Temetést jelent?~- Ki halt meg, lelkem?~- A kislányom.~-
63 1| TÜZEK MEG ÁRNYÉKOK~A zsebembe tettem
64 1| egy fekete árnyék jelenik meg az úton. Mezítláb jön. Halk
65 1| utolérni.~- Miska te! Állj meg! - kiáltom utána.~Mert megismertem
66 1| Miska gyerek nem állott meg. Bizonyára azt gondolta,
67 1| vörös, a másik kék, sárga meg fehér. A gallyak néha sírva,
68 1| és minden pillanatban más meg más a képe. Fény meg ragyogás,
69 1| más meg más a képe. Fény meg ragyogás, erő meg rejtelem...~
70 1| Fény meg ragyogás, erő meg rejtelem...~Az öreg hasonfekszik
71 1| Micsoda két könyv?~- A nappali meg az éjjeli.~- Micsoda nappali
72 1| éjjeli.~- Micsoda nappali meg éjjeli?~- Nappali könyvem
73 1| csillagok között táltosok meg garabonciás diákok kóborolnak.
74 1| hallatott.~- No - szólalt meg az öreg Borza félálmosan -,
75 1| többnyire csak eleje van meg közepe. A vége mindnek egyforma:
76 1| határig elkísérte az édesanyja meg egy leány - persze sírva
77 1| tavaszonkint: egy öregasszonyt meg egy fiatal leányt, amint
78 1| utcáján a csoportosan daloló meg hujángató, nemzeti pántlikával
79 1| szülő anyám!~A leánynak meg azt mondta:~- Hej Lidi,
80 1| nagy vitorlás bajusz miatt megismerni. Az igaz, hogy a
81 1| fekete szemű asszony is van meg egy kis fekete szemű gyerkőce.~-
82 1| anyja.~- Ez a feleségem meg a gyerekem.~Az öregasszony
83 1| ruháját nem változtatta meg. Halála órájáig úgy járt.
84 1| várta a harangszót, no meg ezúttal Jánost is.~- Jön
85 1| hitvány!~Ezek után János meg a felesége soha nem látták
86 1| felesége soha nem látták meg a Lidit; se Lidi őket. Ha
87 1| egy meggörnyedt anyóka meg egy remegő fejű apóka. Az
88 1| második harangszókor, a másik meg a felvégről ugyanakkor.
89 1| a nyakát.~Az öregasszony meg mindig rojtos, fekete kendőben
90 1| lelóg a rojtja. A fején meg fekete selyemkendő. Csak
91 1| hangú fasípjait szólaltatom meg, és csak úgy dúdolgatva
92 1| ministráns gyerekkel, no meg a sánta Gál gyerek, aki
93 1| zord tekintetű evangélista meg a kegyes szemű Szent Anna,
94 1| körülötte állók hallották meg. De azért megállott az egész
95 1| gazdának -, honnan tudta meg, hogy dél van?~A nagy, erős
96 1| öt percet se - jegyezte meg az ispán, aki a határkövön
97 1| könnyű forgószél jelent meg az úton és a port magasra
98 1| nem egyéb, mint az ördög meg egy boszorkány. Összeölelkezve
99 1| nincsen, de majd holnap meg lehet látni, melyik öregasszony
100 1| a szél, amely nyomni tud meg csavarni, rázni, szórni,
101 1| nem egyéb hydrogéniumnál meg oxigéniumnál, azt is el
102 1| ANDRÁS MEG A KUTYÁJA~Szűcs András öreglegény
103 1| siheder korában szállta meg a himlő és igen megragyásodott.
104 1| olykor a kutyájára.~De azért meg nem vált volna tőle semmi
105 1| vagy, Maros! - dicsérte meg olykor Szűcs András.~Maros
106 1| kapogatta a bőrkét.~Esténként meg hogy Szűcs András tüzet
107 1| András furulyázott, a kutyája meg hallgatta.~Szűcs András
108 1| furulyázott másnak, csak magának meg a kutyájának. S ha egy-egy
109 1| vidáman nézett reá.~Mindig meg voltak ők egymással elégedve.
110 1| gazdája művelt, Szűcs András meg nem egyszer mondogatta:~-
111 1| mentegetődzött:~- Én a kutyámat soha meg nem ütöttem, bíró uram.
112 1| kutyám olyan kutya, hogy... Meg nem ütöttem. Egyszer megrúgtam,
113 1| megrúgtam, az igaz, de ütni meg nem ütöttem én soha, még
114 1| szállal se. Ez a kölyök meg... Hát aztán, ha megdöglik
115 1| koronában. Szekeres mingyárt meg is hívta a bírót a fájdalomdíj
116 1| cigánnyal - fél liter borba meg egy pakli dohányba -, hogy
117 1| hogy az ünnep lefolyásával meg van elégedve.~A kutyája
118 1| hodályt, hogy nem ásta-e meg valaki?~Nem lát semmi lyukat.~
119 1| vizet. Aztán maga is ivott, meg is mosdott, s különösen
120 1| veres szemű.~- A guta üsse meg, még csak nem is keresi
121 1| ballag Dani béres. A szekér meg van rakva búzás zsákokkal.
122 1| szélén áll. A nyája elejét meg egy tizenkét éves gyerek
123 1| vízbe, hogy nem találta meg, vagy azérton, hogy olyan
124 1| karimájú puha kalap, a kabátja meg bársonyból való, olaszos.~
125 1| festette: a hidat, a nyárfát, meg egynéhány fűzfát, a víz
126 1| csupa fehérség. Az arca meg csupa pirosság. Csupa szín
127 1| nyújtotta ráncos öreg kezét, és meg is szorította a miénket
128 1| mert öreg kend - szólalt meg most a festő -, azért tetszik
129 1| gyereket, a legszebb asszonyt meg a legszebb öregembert akarja
130 1| mondaná: Nézzétek, császárok meg királyok, ilyen szép piros
131 1| földön! No, sok dicséret meg áldás szállana a Kevi bácsi
132 1| öreg kell, ott nem állhat meg a fiatal. Mit szólna kend
133 1| aztán milyen leszek én kéz meg láb nélkül?~Intettem a festőnek,
134 1| és gyors kézzel kerekíti meg a vászonon a fej határvonalait;
135 1| Mán kezdődik - jegyzi meg a csizmadia a kerítésen
136 1| ugye máris formádzik?~- Meg ne billentse kend a fülit -
137 1| felakasztják kendet - jegyzi meg a bakter.~Erre már az öreget
138 1| Lelkem, jó uram - szólalt meg a hídnál.~Aztán, hogy megálltunk,
139 1| az esti képét figyelte. Meg a napnyugvást a náderdőn.~
140 1| falun, látom, hogy a házak meg a kertek is megváltoztak.
141 1| fehérlik, a homályból, a másik meg visszahúzódik, elrejtőzik,
142 1| kifelé. Olyanok, mintha meg is tudnának mozdulni, ha
143 1| lebegnek, mikor járnak. Mikor meg állanak, olyanok mint a
144 1| állanak, olyanok mint a fák meg a bokrok, aminthogy a bokor
145 1| és akarat szállotta volna meg őket. Rejtelmesek és titkolódzók.
146 1| forintba kerül a recef, meg is csináltatom. Ott megint
147 1| Tíz kilométernyi utat jár meg egy tok gyufáért, vagy egy
148 1| hogy torkoskodik, pedig hát meg se szagolja azt Miska. Az
149 1| a szemöldökét; a száját meg a bál arcába fordítja. A
150 1| mondták, ennek a csillagnak ez meg ez a neve. Bánja is az a
151 1| titok marad. Az ég milliárd meg milliárd fényes titokkal
152 1| Tündérek útja. Azon járnak le meg föl a tündérek. Az a pislogó
153 1| jobban?~Azt azonban tisztára meg lehet mondani, hogy hol
154 1| van a Mennyország határa meg a Mennyország kapuja. Vak,
155 1| bizonyos, hogy akkor látjuk meg közelről, amikor befogják
156 1| úgyse hallja a kiáltást. Aki meg nem alszik és kíváncsi,
157 1| hát keljen fel és nézze meg.~ ~
158 1| BESZÉD A KÍGYÓRÓL MEG MÁS SZÖRNYŰSÉGEK~Ültünk
159 1| kicsibe múlt a minap, hogy meg nem gazdagodtam. Ahogy megyek
160 1| szemtül szembe. No, verjen meg a devla, mondom, a jó szerencsém
161 1| ezt a három kérdést kell megkiáltani a kígyónak, akkor
162 1| kígyónak, akkor megáll. No, meg is állott. Agyonütöttem.~
163 1| és folytatta.~- Vakuljak meg, ha nem igaz. Igen megküzdöttem
164 1| fölmetszem a fejét. Hát csakugyan meg is találom benne a három
165 1| minden lakat. A fehér kőtől meg lehull minden bilincs. A
166 1| minden bilincs. A zöld kőtől meg láthatatlanná válik az ember.
167 1| ember. Gondoltam, mindgyárt meg is próbálom a zöldet: elmegyek
168 1| nem jó a kő. Ha nem látnak meg, akkor jó a kő. A holdvilág
169 1| ne féljenek tőle, aztán meg egy obsitos katonát találnak,
170 1| kardjával, de attól se ijedjenek meg. Végül pedig három ordító
171 1| azt mondja: hát próbálja meg kend: csináljon fehér szurokból
172 1| csináljon fehér szurokból meg fekete szurokból meg fehér
173 1| szurokból meg fekete szurokból meg fehér viaszkból gyertyát.
174 1| gyertya. Ott újra átkozza meg a vesszőket. Aztán, ha a
175 1| vesszőket. Aztán, ha a szikla meg nem nyílik, akkor ásson
176 1| hogy azon az áron vegyek meg mindent, amint elsőbben
177 1| olvastam. Hát kisvártatva meg is mozdultak. Csak az volt
178 1| Nem, a fene ette volna meg, akármit csináltam vele!
179 1| akármit csináltam vele! Rajtam meg már csurgott a hideg verejték
180 1| cigány:~- Hogy a Devla verje meg azt a kutyát!~ ~
181 1| szomorúan rejtegeti, takargatja: meg ne tudják, hogy foggal született.
182 1| mi hol rejtőzik? Mondd meg: bizonyisten nem adom tovább.~
183 1| lidérceket, ördögöket kérdezik, meg hogy kik a boszorkányok
184 1| boszorkányok a faluban? Majd meg azt, hogy mikor küzd meg
185 1| meg azt, hogy mikor küzd meg a tüzes bikával? Meg aztán,
186 1| küzd meg a tüzes bikával? Meg aztán, hogy kitanulja-e
187 1| csak éjnek idején keresnek meg olykor a lakatnyitó fű iránt
188 1| gondolom, hogy nem is öregszik meg soha. Ma is ím, hogy nehéz
189 1| rajzik. A kopott fakeresztet meg a három fakó lobogót hozzátámasztották
190 1| kezében; az asszonyoknak meg újdonatúj olvasók és füzéres
191 1| Abban egy beteg ember járta meg a fekete Szűz Mária útját.
192 1| most a beteg, és bizonyára meg is érdemli a búcsúból eredő
193 1| vidáman sürög-forog az ivóban meg az udvaron. Az előénekes
194 1| búcsúsokat. Talán a ruhájok meg a kocsijok után ítélve,
195 1| a kocsijok után ítélve, meg is mondta volna, hová valók.
196 1| Talán nem is azért állott meg, ki tudná bizonyosan?~De
197 1| egyik ajtófélfának, aztán meg a másiknak, míg végre sikerült
198 1| Péter az, aki jön.~Más talán meg sem ismerné ilyen messziről,
199 1| fel: fogd az ásót, áss itt meg itt.~Kömpe azonban tovább
200 1| istennyilát csapott hozzá, meg a kutyáját rúgta fel kimenet.
201 1| fordulhatott vissza; amennyiben meg kalapigazítás volt, Duli
202 1| egy óra múlva csakugyan meg is jelent egy gomolygó sárga
203 1| folytatta tűnődve -, de nem hal meg. Addig nem halhat meg -
204 1| hal meg. Addig nem halhat meg - szólt mély meggyőződéssel -,
205 1| is. Fehér ing volt rajta meg kék általvető. A Csicsa
206 1| kék általvető. A Csicsa meg a másik Duli hajadonfővel
207 1| süket csend ült a mezőn meg a hegyeken. Kömpe nézett
208 1| Furcsa két madárfaj a gólya meg a fecske, hogy tavasszal
209 1| másik világrészről; ősszel meg mindig visszatér a másik
210 1| furcsább, hogy az a két gólya, meg az a pár száz fecske az
211 1| egy egész nagy tengert, meg egy egész nagy országot?~
212 1| mentek el. Úgy beszélték meg, hogy a templom tetejéről
213 1| irányát hányták-vetették meg? Rossz hírt kaptak-e Afrikából?
214 1| falura néztek alá a magasból meg a vidékre, aztán elszálltak
215 1| éljen akkor a szegény gólya meg a szegény fecske? Éhen halna
216 1| szegény fecske? Éhen halna meg itt az istenadta valamennyi.~
217 1| meglátod, ha nem látod, te is meg valamennyien.~S kirántja
218 1| is: az öreg Kevi, a Pál, meg az Imre. Köszöntek a Fodor-hadnak.
219 1| bizonyos.~- Valaki... - hördült meg Fodor.~Kevi Pál megrándult:~-
220 1| Böcsületbe fehéredett meg az én hajam. A fiaim se
221 1| fogva Keviék nem látták meg Fodorékat, se Fodorék Keviéket.~
222 1| barázda földet elszánt tőle, meg nem bocsáthat. Én is úgy
223 1| sajnáltam, hogy a Fodorék Lidije meg a Keviék Imréje szomorú.~
224 1| napokig vörös volt. Imre meg úgy járt, mint a komor bika,
225 1| láttam megint együtt Lidit meg Imrét. A Fodorék kertje
226 1| A hold a sövényre sütött meg rájok. Imrének a kezében
227 1| Megszabadult örökre. Most meg itt van: maga megy el.~-
228 1| az Imre. Nem vették be, meg se vizsgálták. Azt mondták
229 1| lenni, hát vizsgáltassa meg előbb az elméjét.~Lidivel
230 1| hanem Fodor Andrással, meg nem is a cigánnyal beszélgetetett,
231 1| fűország. Szomorúság van lenn, meg kétségbeesés. Fenn a felhők
232 1| fonadékot. A templomtornya is megakaszt egypárt az útjában,
233 1| akaszt egypárt az útjában, meg a szél is bizony meg-megfárad,
234 1| természet ellátta őket ésszel meg erős ásókkal: ők még a nyáron
235 1| náddal födött kis házakba, ők meg a föld mélyébe ásott, puhára
236 1| természetnek, mint a pókok, legyek meg egyéb bogarak. A nyáron
237 1| végigsüvölt a tarlón, a cigány megborzong belé. A rajkók csak
238 1| tartja a foga között, ami meg annak a jele, hogy a vajdát
239 1| Azonban, ha a kisbíró szívében meg is áradna az irgalom, az
240 1| kocsikra kerülnek, a purdék meg a dunyhák alá. És átvonul
241 1| didergő karaván a falun. Meg sem állapodnak talán a másik
242 1| pap kihirdette, a kisbíró meg kidobolta, hogy krumpliszedés
243 1| lődörgött az oldalán, úgy meg volt tömve. No, egy nagy
244 1| szállingóztak a nagytarisznyás fiúk meg a piroskendős kisleányok.
245 1| ahonnan gyerektörvények meg csudálatos tudások származnak
246 1| kétlábú szörnyeteg! A falakon meg mindenféle fekete jegyes
247 1| fekete jegyes papiros! No, meg is ragaszkodik Rozika az
248 1| nyújtogatva neveti. A kis Rozi meg könnyes szemmel, remegve
249 1| Rozi mellett terem.~- Mondd meg Rozinak, hogy kell-e itt
250 1| lengeti olykor a haját meg a mellére omló fehér szakálát.
251 1| én bejövetelemig a rend meg a csend ura; ő a krétának,
252 1| csend ura; ő a krétának, meg az iskolai szappannak a
253 1| lehetetlen. Úgy olvasni meg számolni, mint ő, nem tud
254 1| persze leginkább a gabonapiac meg a marhavásárok furfangos
255 1| többnyire azon keletkeznek, hogy megcsalhatná-e a zsidó az Imrét,
256 1| Imrét, vagy nem csalhatná meg? Az egész családnak ragyog
257 1| kívánt számot. Az apja, meg a sógor sokszor félnapig
258 1| kukorikolni. A kutyaugatást meg olyan híven utánozza, hogy
259 1| övé legszebb. A könyvekre meg az irkákra nem is írja más
260 1| girbegurba húzásokból a kutyát meg a macskát kilátni, de hát
261 1| Laci: ezs a kutya itt, ezs meg a macska.~A cigány Lacit
262 1| hosszú hajat viselhet, nyáron meg járhat mezítláb.~Dezső mellé
263 1| zsinegek, gombok, gubacsok meg kavicsok vannak a zsebében.
264 1| végignézek az iskolán. Erre mind megcsendesülnek. Minden gyerek
265 1| Menjetek haza, mondjátok meg anyátoknak, hogy ide mosdatlan
266 1| ünneplős kalapja, a lábán meg az ünneplős csizma. Valami
267 1| két napja, csak álldogál meg hallgat. Mondok, mi a fene
268 1| Hát az rá is olvasott, meg kifüstölte az ólat. Tíz
269 1| kályha nyitott ajtaján állott meg.~Folytatta:~- Mert hogy
270 1| egy mázsás körtét, melléje meg az aprajából is holmi rezeket.
271 1| alkudtak, hogyan nézték meg a szentegyházat, mi a különbség
272 1| különbség az ottani orgona meg a mienk között - mindez
273 1| skófium gyanánt csillan meg benne itt-ott az Imre gyerek.
274 1| Elszorult szívvel vonja meg magát a kevély pávacsirkék
275 1| mint a leányok?~A másik meg azt mondja:~- De derék a
276 1| a mi Ádámunk. Ki érdemli meg, ha ő nem? Legjobb tanuló
277 1| bagazium, a féderveiszről meg azt mondja: fédörbajsz.
278 1| közben, mintha a kenyér meg a bal kéz együvé tartozna.
279 1| koszorút kötnek pipacsból meg láncvirágból; kergetik a
280 1| kergetik a cserebogarat meg a pillangót és minduntalan
281 1| Disznós-Kovács Pál, Réti János meg Baczonyi. Az asztalon boros-
282 1| Baczonyi. Az asztalon boros- meg pálinkásüvegek, szivarok,
283 1| Megérdemlitek-e az Istentől? Feleljen meg rá kinek-kinek a lelke!
284 1| talán most is ott állana, ha meg nem pillantja egyszer a
285 1| szénbányában termett volna, most meg olyan, mint aki meszet árul.~
286 1| mindazonáltal nem botránkoznak meg rajta.~- A fia miatt iszik
287 1| rajta.~- A fia miatt iszik meg a leánya miatt - így magyarázzák.~
288 1| magyarázzák.~Mert akkor bontotta meg a fogadását, mikor híre
289 1| volna. Az egyetlen leánya meg kisasszony lett a városban.
290 1| el a bánatot, csak a bor meg a pálinka.~Az új papnál
291 1| hogy ha éjszaka szólalt meg, hát mindenki fölébredt
292 1| fiam is megvan. A leányom meg csak olyan becsületes, mint
293 1| az unokáit, hogy nézzék meg, jön-e már? A gyerekek kimentek.
294 1| elindult az apja elé.~A hold meg a csillagok fénye rávilágított
295 1| Lehajlok egy tőkéhez, meg akarom nézni, hogy hány
296 1| melyik ökröt hizlalják meg a jövő télen.~A két fia
297 1| sokáig együtt éltünk, együtt megvénhedtünk! Ne hagyjon itt
298 1| kedves hívem, a te bűneid meg vannak bocsátva...”~És így
299 1| fiú.~Mert egy szóból is meg lehetett érteni, hogy a
300 1| és fölemelték.~- Csókold meg nagyapót.~A gyerek átölelte
301 1| szempilláin két könnycsepp jelent meg, és lefutott sovány, színtelen
302 1| Az Ilkámat csókolja majd meg odafenn...~Leánya volt az
303 1| öreghez:~- Pali bácsi, mondja meg a feleségemnek, hogy a gyerekekkel
304 1| jövő-menő emberekkel népesül meg. Ki egy zsák gabonát hoz
305 1| a nyáron a jég csúfolta meg. Ő az egyedüli, aki nem
306 1| hajigálta az udvarra a baltát meg minden éles szerszámot,
307 1| addig az írást készítem meg:~„Alólírott két véka búzát,
308 1| Alólírott két véka búzát, meg három véka rozsot vettem
309 1| hozzáilleszti az ujjait. Aztán meg úgy tartja, mintha szivar
310 1| az ázott kalapot szokták megsuhintani, leföccsenti
311 1| rá az elismerést.~A pipák meg az arcok figyelemmel hajlanak
312 1| belé a kalamus.~No, de itt meg is áll.~Néz.~Vakarint egyet
313 1| a papirosra.~Újra márt, meg újra föccsent és újra néz
314 1| ábécés könyvet, a feleségének meg valami orvosságot, ostyát
315 1| orvosságot, ostyát is hozzá, meg a hordók kifüstölésére islógot.~
316 1| kifüstölésére islógot.~Fodor meg is érkezik este. Rakja a
317 1| érkezik este. Rakja a könyvet, meg az orvosságot az asztalra.~-
318 1| egy kis lovascsapat jelent meg a szent-galleni kolostornál.
319 1| engedelmesek, és a halottaiknak megadják a tiszteletet.~És
320 1| nyolc lány volt a fonóban, meg öt legény, köztük Kevi Imre
321 1| tudnak, mint a fiatalok, meg szebbeket is, csakhogy ritkán
322 1| csakhogy ritkán oldódik meg a mesélő kedvük.~Hogy én
323 1| királyfiak, a herceglegények meg a bárólegények, de mind
324 1| királyleány. A kanászlegény meg a királyleány igen megszereti
325 1| valami édes félálom szállja meg - édes félálom: nyugodalom.~
326 1| is rend nélkül jelennek meg és tűnnek el. A tűz eleinte
327 1| is mindenféle gondolatok meg történetek délibábjátéka
328 1| vadásztörténetek. A tavaszra meg a nyárra is gondolhat olykor.
329 1| kedvvel lépked a violák meg a rezedák között, és hogyan
330 1| véletlen vak okból jelenített meg, s amely épp úgy véletlen
331 1| hosszúkás éket tart.~- Nézd meg, jó-e? - mondja Istenesnek.~
332 1| érdeklődés mellett történik meg. A cigány Laci tartja hozzá
333 1| a szöszke Burucz Bandi meg a madzagra kötött kalamárist.
334 1| templom tele van már subával meg kacabájjal. A padokon fekete
335 1| fekete báránybőrsüvegek meg testes Rózsás-kertek és
336 1| báróné csupa selyem, ez meg csupa rongy szegény. A bárónét
337 1| angyalhoz szabad hasonlítani. De meg Köncölné sem köszönné meg
338 1| meg Köncölné sem köszönné meg az összehasonlítást: ő bizony
339 1| fekete prémsapka. A haja meg kibomolva lengett a levegőben,
340 1| földesúrnál ismerkedtem meg vele alig egy hónapja. A
341 1| mindig f-nek ejti, az r-et meg éppen nem mondja ki.~Hanem
342 1| tökéletesen beszél franciául. Ez meg engem lepett meg. Leült
343 1| franciául. Ez meg engem lepett meg. Leült velem sakkozni és
344 1| hangversenyművet dördít meg a zongorán. No lám, micsoda
345 1| szegény zongora, becsüld meg magadat: ilyen dicsőség
346 1| Csak a birkái vannak vele meg a két szamara meg a kutyái.~-
347 1| vannak vele meg a két szamara meg a kutyái.~- Jöjjön be öregem,
348 1| talán?~Szomorúan csóválta meg a fejét és keserves szemmel
349 1| kocsi különben is rázott meg zörgött. Minek fusson? Falusi
350 1| Idő múltán az anyjával is meg fog ismerkedni. Az apjával
351 1| hazafelé.~Szomorúság szállt meg. Így ereszkedik a holló
352 1| átmentem hozzá. Csütörtökön meg ő jött énhozzám. Beszélgettünk,
353 1| vasárnaponkint találkoztunk, meg mikor az eső esett. Gyerekkoromból
354 1| Két kis sárga üvegszem meg egy kicsi orr. Mikor Fejér
355 1| miért van itten?~Az arca meg a tekintete nem árul el
356 1| figurák bonyodalmába, hogy meg se hallottam, mikor a nők
357 1| látott bejönni, engedje meg, hogy egy szóra itt maradjak.~
358 1| a hajamtól le a lábamig meg vissza.~Álltam nyugodtan.~
359 1| kíváncsiság jele, hanem a megvetésé. Kegyed int a kezével,
360 1| jelentősége nincsen. Bocsásson meg, hogy ilyen őszintén beszélek.
361 1| lehetne más, csak ha egyszer meg akarnék nősülni.~Figyelemmel
362 1| valami férfias vonás jelent meg.~- Mert így, ami kevés vágyam
363 1| mert tudja, hogy nincs. Én meg nem merem látni, mert tudom,
364 1| másért, csak hogy ne vessen meg engem. Így falun elviselhetetlen
365 1| beszélgetést.~- Sok a paraszt benne meg sok fa meg sok állat - felelte
366 1| paraszt benne meg sok fa meg sok állat - felelte mosolyogva. -
367 1| mosolyogva. - Annyi libát meg kacsát, mint itt van az
368 1| hallgattam a madarainak, ruháinak meg a virágainak történetét.
369 2| Abban a padban ő vizsgálja meg minden reggel, hogy tiszta-e
370 2| nevetnek?~Semmiségeket.~Meg kellett szólítanom.~A megszólítás
371 2| iskolában; de aztán másodszor meg ne szólítsam aznap! - ezt
372 2| szomszéd, hogy másodszor is meg kellett szólítanom. Azt
373 2| grófleánykáé. A gyermekarc meg a gyermekszív. Ezt a teremtő
374 2| Csupa folt és varrás. Cipője meg nincs is. Nem is volt soha.
375 2| gyereket, hogy kérdezze meg a nevemben: hogyan van?~
376 2| Aztán lássa, mit gyújtok meg, ha meghal ez a kis teremtés?
377 2| De ő maga nem volt tót. Meg is bicskázta volna, aki
378 2| szűrt a vásárba. Ott vette meg tőle a tulajdon szomszédja
379 2| maga hibájából nyomorodott meg, de énnálam, az is igaz.~
380 2| lábáért.~Eltartsam holtig?~Az meg sok. Különben se kedves
381 2| Aztán adok hozzá egy kordét, meg egy lovat. Maguk abból ketten
382 2| maga muzsikál, az asszony meg szedi a pénzt.~Érdeklődéssel
383 2| a kutyát. Nem állhattam meg, hogy be ne hajoljak, s
384 2| visszatért a gazdája lábához. Az meg ahelyett, hogy megbocsátott
385 2| Táncra tanítom, a menkü üsse meg, de nem akar.~Akkor látom,
386 2| De azt ellopták. Ennek meg akármit csinálok, nem akar
387 2| kivált ha figyeli. Próbálja meg akárki, beszéljen a kutyáról.
388 2| mindig a lábunk alatt jár. Meg kellene korbácsolni!~Hentzi
389 2| szájaszélét és nyöszörög. A szőre meg borzolódik az ég felé.~-
390 2| fordul.~- No, fene egye meg - mondja a kocsisom -, csakugyan
391 2| a pénzt. A falábú ember meg nézi örömtől kivörösödötten.~
392 2| vagy lovaznak; a leányok meg az apró fiúk összefogódznak
393 2| dalban:~Akit szeretsz, fogd meg!~megérint egy fiút. A fiú
394 2| iskolákban aligha engednének meg ilyen játékot. De én magam
395 2| felnőttnek, hát minek zavarnám meg az ártatlanságokat? Hiszen
396 2| legénynek más lány tetszik meg, a lány is mást választ.
397 2| legboldogabb házasok.~Így aztán meg lehetett érteni, hogy bármilyen
398 2| kis ártatlan szívek talán meg is dobbannak ilyenkor. Az
399 2| Mariska~Akit szeretsz, fogd meg! ~A leányka szeme egyet
400 2| nagy vörös szem jelenik meg a fekete távolban, aztán
401 2| a kocsin ott ül a fia is meg a menye is. Borjút vittek
402 2| lábuk dökkenésétől ijedtek meg, összebokrosodtak. Kadari
403 2| ló előre ugrott, a másik meg a levegőbe. Látjuk ám, hogy
404 2| bajod! Édesapám, nem ütötte meg kend magát? Jaj, drága szép
405 2| hanem a rúd az eltört, meg az egyik kerék is.~A süveges
406 2| kalapos szép erős legény meg bizonyosan a fia. Apró szemű,
407 2| forduljanak be hozzánk, háljanak meg nálunk.~- Azt a Ponciussát! -
408 2| csizmáját.~Hát a térde zúzódott meg az öregnek.~- Van itt orvos
409 2| Tiszta vizet adjanak meg valami tiszta rongyot.~-
410 2| első házban két ágy van, meg dívány is.~Egyet szí a pipáján
411 2| kellene az ő fiának. Mink meg azt feleltük rá, hogy bár
412 2| feleltük rá, hogy bár ennek meg olyan embert adna az Isten.~-
413 2| egymáson, mint ha egyszer nézik meg.~Faluhelyen nem ritka az
414 2| egyetlen fiú, Kadari Juliska meg egyetlen leány. Itt is húsz
415 2| iskolába, velem kerestetné meg az ajtón a madzagot.~- De
416 2| öltözött emberek. Bor előttük meg szivar. De szivarozni csak
417 2| sürgése-forgása szépíti meg ez estén. És hát elvégre
418 2| Pestának mondom én is, az apját meg Estvánnak, mert ők is így
419 2| nevezik egymást. Az István meg a Pista olyan nekik, mint
420 2| minden ételnél, a legény meg, hogy mindannyiszor elfogadta
421 2| sokat evett, ebből mindent meg lehet érteni.~Kimegyek hát
422 2| szónak, de azt is gondold meg, hogy a ti kedves vendégeitek
423 2| adott a leánynak, a leány meg piros selyemkendőt a legénynek.~
424 2| leültem a ládára, az izé meg a székre.~- Aztán...~- Aztán
425 2| bámult az irkára, az almára meg a tarisznyára. Az üveg tartalma
426 2| Spongyát! - szólaltam meg végre hideg nyugalommal.
427 2| és kivette a birsalmát. Megnézte komoly szemmel és
428 2| a két bűnös maradt ottan meg két leányka. A két leánynak
429 2| szalmazsákban. Azt kérdeztem meg, hogy mire való?~Az asszony
430 2| nyugodtabb. Csak az orra mozog, meg a szemöldöke. Már bizonyára
431 2| arcot megüti, a lelket üti meg! A lélek pedig Istenből
432 2| Hát ha bánod, csókold meg ott, ahol megütötted.~Jancsi
433 2| vele a magad tintáját?~- Meg.~- Hát akkor elmehettek.~
434 2| aljából a nagy birsalmát meg a bugylibicskát. Az almát
435 2| gyermekkori ismerősöm, a rektor meg jóbarátom. Különben is mindig
436 2| Teremtő; s miért kell másnak meg olyan fejet viselnie egész
437 2| hogy látlak!~A másiknak meg azt mondja minden tekintet:~-
438 2| arcot látok, jó érzés száll meg. Gyönyörködöm benne. Milyen
439 2| falunkbeli, s azért vonja meg magát hátul. De aztán láttam,
440 2| gyémántforma gyűrű csillan meg az ujján.~No, még ilyet
441 2| életet élt, azért maradt meg ilyen gyűretlenül. Se felesége,
442 2| szomszédain, hogy nem hallották-e meg? Azután folytatta Aranyos
443 2| telepedett ide. De hallgasd meg, mi történt vele ottan?
444 2| találtak még százhárom aranyat meg egy gyémántgyűrűt.~- A postakocsiból?~-
445 2| A postakocsiból?~- Várd meg csak a végét. Vallatják
446 2| körülbelül abból tudtuk meg a történetet, vagy hogy
447 2| Csak köd ne volna benne, meg olykor szeles idő! Mikor
448 2| vagyok. Aggodalom száll meg, hogy a természet intéző
449 2| mikor ablakot kell nyitni, meg ne fázzon. És öntözöm reggel,
450 2| holta után? Az emberből meg virág leszen?~Künn tél az
451 2| hajlásáig. A szemét lesütve áll meg előttem, és félénken rebegi,
452 2| Rám néz, majd hirtelen meglepődéssel fordul a szeme
453 2| Szeretem.~- Hát csókold meg szépen.~Nem volt neki szokatlan
454 2| iskolába és csókolgatják meg egymással is csókoltatják.~
455 2| vályogistálló, a teteje meg a fala kissé meg is dőlt,
456 2| teteje meg a fala kissé meg is dőlt, mintha át kívánkozna
457 2| telepedni a szomszédba. Meg egy rossz kút is állt az
458 2| magamra bíztak, és hát én meg is mosdottam becsületesen -
459 2| csak a bajuszát kereste meg. Csak egynéhány szál kis
460 2| Micóra.~Micó persze nem várta meg a következő pillanatot.
461 2| Csak a ház falán maradt meg az emlékük, a fakó vörös
462 2| rá soha, ha negyednapra meg nem jelenik ott két zord
463 2| Abban a pillanatban jelent meg, amikor a láng a tetőre
464 2| asszonyok a kávéivást, a lányok meg a cúgos cipőt.~Hát a lányok
465 2| komolyabban, mint a lányokéra meg a férfiakéra. Hej, az asszonyok!
466 2| magára veti a tarisznyáját meg a szűrét. És szól az anyjának
467 2| fehérebb, csak a föld barnább meg a zsuppos háztetők barnábbak,
468 2| nyakát kendővel, hogy a szél meg ne fújja. Hát a szél nem
469 2| Hát a szél nem is fújta meg Jancsikát, hanem torokgyulladást,
470 2| volt. Baracs nem is kapta meg másképpen, csak nagy szent
471 2| két hét múlva kocsi jelent meg Baracséknál. Nem járt be
472 2| mindig felfelé áll, a másik meg lehajlik. Csak pipázik egész
473 2| Csak pipázik egész nap, meg a felhőket nézi.~Baracs
474 2| Mit akar kend?~- A ládát meg az ágyat.~Hogy az öreg se
475 2| kocsira a tulipános ládát, meg a sárga rózsás ágyat. Az
476 2| alszegen meglassúdott. Egyszer meg is állt és szétvert botjával
477 2| Új csizma van a lábán, meg egy új kis virágos szűr
478 2| képére.~A Jancsi gyerek meg átöleli a nyakát és rávereget:~-
479 2| az apját, árnyék jelenik meg az ajtóban, s halk ruhasuhogás
480 2| bekecset ketten viselik: Antal meg a felesége. De többnyire
481 2| Megeszik mindent ami zöld; ha meg zöld nincs, megeszi a kórót.
482 2| ennivalója mindig van. Ők maguk meg szegények krumplin, babon,
483 2| a falnál az ásó, a kapa meg a csákány.~- Csak maga jött,
484 2| Szamaras Tóth Antalt verték meg. Ki is dobták a kocsmából.~
485 2| nincs pénze. Verekedésre meg nem ilyen jámbor arccal,
486 2| dolgozott.~Nem állhattam meg, hogy meg ne szidogassam:~-
487 2| Nem állhattam meg, hogy meg ne szidogassam:~- Nem sajnálja
488 2| aztán egy éjjel elszórja! Meg is verik ráadásul. Hát okos
489 2| Másnap délben sírva jelent meg nálunk az asszony. Egy bögre
490 2| Talán megint megverték?~- Meg - felelte az asszony.~S
491 2| fáradott azért a pénzért, meg kell takargatni.~Az asszony
492 2| a pénzt az asszony kapja meg.~Tóth Antal bólintott rá.~-
493 2| üveg bor állt az asztalon meg tíz szál gyertya.~- Tyű,
494 2| épp hogy pénzem nincsen, meg hogy a katonaélet szoros-élet.
495 2| faggattam. Csak azt tudtam meg, hogy annak sincs semmije,
496 2| Mondok, hát mibül éltek meg?~Hát azt mondja, csak úgy,
497 2| szeretője? De sose tudtuk meg. Pedig hogy olyan szép szálas
498 2| nekem a kézfogórul való bort meg kalácsot küldötték.~Meghíttam
499 2| küldötték.~Meghíttam rá őt meg a káplár urat. Aztán mikor
500 2| megkóstoltuk a kalácsot meg a borból is ittunk egyet,
1-500 | 501-610 |