1-500 | 501-610
Part
501 2| mit írnak? Akkor tudtuk meg, hogy Miska bátyám kézfogójárul
502 2| Gyertya, minden elaludt. Ő meg kiment engedelem nélkül
503 2| Meglásd, hogy ez a sündisznó meg van zavarodva.~A haja miatt
504 2| édesanyánk, a rézpénzes zacskót meg: édesapánk.~Mindez csak
505 2| Csak a levelet hallgatta meg, hogy kik vótak a lakodalomba.
506 2| mellett nem jó lefeküdni,~Meg a te nótádat is eldanoltuk,
507 2| kénytelen-kölletlen odaült. A káplár úr meg fölvette a poharat és felköszöntötte
508 2| megtalálta Miska bátyámat, meg Naczát, összefűzte őket
509 2| hogyan mentették ki Jancsit meg Naczát az árvízből, a ház
510 2| a szomszédunkba, Naczát meg nálunk.~- No - azt mondja
511 2| az én bátyámat szerette meg?~Jancsi megint lefeküdt.
512 2| házakra kell ilyenkor a víz meg a vizes ponyva.~Hát biz
513 2| mint a holt.~- Hol ütötte meg magát kend? - kérdezi az
514 2| meghatottan. Csak akkor elevenül meg egy pillanatra, mikor Nagy
515 2| lehet látni, hogyan gyónik meg a beteg, s hogyan áldoztatja
516 2| beteg, s hogyan áldoztatja meg a pap.~Aztán az asszonyok
517 2| talán árnyékok jelennek meg. Úsznak ide-oda, mint a
518 2| a kapu előtt. Pesta jött meg. Csak úgy jött, ahogy a
519 2| nyújtja.~- Isten áldjon meg, Pesta!~- Isten áldja meg,
520 2| meg, Pesta!~- Isten áldja meg, édesapám! - feleli a fiú,
521 2| és csak a télen gyógyult meg a lába. Hát itt van, most
522 2| melyik a gyerek. A gazdának meg az öregasszonynak a kezéből
523 2| a szakállát.) A cselédet meg éppen rettenetes teremtésnek
524 2| csappantotta be, egyszer meg még pihés korában a tulajdon
525 2| Eléje tétettem a vizet meg egy-két marok kukoricát.~
526 2| közelében keresgélt; délután meg az ő kiválasztott georginája
527 2| evett, csak holmi puha ételt meg az összetört kukoricát.
528 2| kukoricát. A borús, esős napokon meg boldog volt, ha belopakodhatott
529 2| volna tyúkdoktor a világon meg tyúkpatika! - szívesen költenék
530 2| mindig hozzám bócirkált. Meg kellett simogatnom, szólnom
531 2| és hozzám bakogott. Ahogy megsimogattam, belekukucskált
532 2| az ennivalót a lába közül meg a lába alól.~Két házinyulam
533 2| kell érte. A bűnért mindig meg kell szenvedni. Isten törvénye
534 2| az utcán találkoztam vele meg az anyjával.~Az utca sáros
535 2| taposnak utat; az utca közepén meg az állatok, s a kerekek.~
536 2| leánytanítványom jelent meg az úton. Az öregleányok
537 2| leány mellett Dani jelent meg. A fiú bekecsben volt és
538 2| pénz, rengeteg pénz! Majd megcsináltatom az iskola pénzéből.~
539 2| Tekintetem az ablakon állapodik meg.~S kérdő nézéssel fordulok
540 2| elé. A szeme pilláján már meg is csillan az első könnycsepp:~
541 2| kovácsműhely volt fekete, meg az udvara.~A kovácsot nem
542 2| ácsorgott már két paraszt is meg a cigány. A cigány nem állt,
543 2| lelkemet - folytatta -, meg nem válnék ettől az állattól.
544 2| született, hát arra kell a pénz. Meg aztán, hej, nem sokat viszketett
545 2| szólt a subás. - Vesszek meg, ha csak egy krajcárral
546 2| vagy állatorvos?~De hiába: meg kell várnom, ha mingyárt
547 2| fejét meglóbálja.~Keservesen meg fogom siratni.~Láttam, hogy
548 2| üveg bor előle is kifogyott meg a cimbalmos mellől is.~Akkor
549 2| ringatja a derekát; hol meg lehajtja és rácsapkod a
550 2| kocsisom bámuló feje jelenik meg az ajtóban. Intek neki,
551 2| szemű öregasszony jelenik meg az ajtóban. Csípőre teszi
552 2| simogatva. - Öt liter bor meg három szivar.~- Még szivar
553 2| Még szivar is! Nézze meg az ember! Még szivar is!!~
554 2| összefüggés a magaviseletében meg a szavaiban.~- Te olyan
555 2| is benne más, csak a pap meg a kántor.~Hát ott éldegéltem.~
556 2| kezében imádságos könyv meg csipkekendő.~Jóreggelt mond.~
557 2| megszólítottam a leányt.~- Állj meg csak, Juli. Ejnye, de szép
558 2| mindennap találkoztam, de soha meg nem szólítottam. Közönséges
559 2| holdvilág az arcára sütött, meg a csizma magas sarka nyúlánkká
560 2| van! Mivel szagosítottad meg?~- Mentával - felelte a
561 2| hogy kendő nélkül jött? Meg az édesanyja mit szól, ha
562 2| Mikor a leány elsurrant, már meg is bántam, hogy nem adtam
563 2| hogy nem adtam vissza. Azt meg nem tehettem, hogy valami
564 2| Két fiúöccse volt neki. Meg a nénje is ott lakott az
565 2| A parasztleány igazítja meg a tanítót.~- Ahogy akarod -
566 2| csak egy percre. De ígérje meg, hogy nem gondol rólam semmi
567 2| öreg fák között minden megváltozik. Ő olyan volt,
568 2| Mit gondolsz most? Mondd meg őszintén!~A leány megrázta
569 2| volna megölelni.~De magam is meg voltam indulva. Öleltem
570 2| álltunk és én nem öleltem meg többé, csak épp hogy mellette
571 2| megöleltem. Két karral öleltem meg, és ahogy a mellemre esett,
572 2| igaz az, hogy egy ördög meg egy angyal kíséri az embert.
573 2| véletlenül a kabátomon pillantja meg valaki, a becsület elolvadt,
574 2| félnapot is.~Hát már most ítéld meg magad, nem szégyenletes
575 2| vissza az erdőszélig. Aztán meg én jártam ki hozzá, mert
576 2| választottjához találkozóra. Mikor meg már jegyesek, a legény oda
577 2| De ő persze nem mondta meg. És hát a paraszt ismeri
578 2| elérzékenyültem.~- Isten áldjon meg, Juliskám! - mondottam -,
579 2| tőgye alá! Az ördög égessen meg minden tudományt!~Tíz óra
580 2| veteget a cigánynak, utoljára meg odacsapja egyszerre minden
581 2| Mindössze annyit tettünk meg, hogy attól fogva nem este
582 2| feje alá tette a kulcsot. Meg kellett várnom, míg elalszik.~-
583 2| nem tud semmit. Egyszer meg is szólítottam. Felelt röviden
584 2| kaszált tovább.~Akkor értettem meg, hogy a faluban nem nekem
585 2| szivárog ki az ilyesmi, meg nem foghatom! Én nem szóltam
586 2| állt; bürök és más efféle. Meg egy épületomladék.~Odavonultunk
587 2| mozdulatával kért, hogy kerüljem meg a templomot.~Néhány perc
588 2| megszoríthassam. Isten áldja meg!~- Beszélni szeretnék veled -
589 2| szemébe néztem.~Eljött.~Persze meg akartam ölelni, ahogy szoktam.
590 2| szemét lesütve.~- Nem tudta meg?...~- De tudja.~Eldöbbentem.~-
591 2| magam.~- Nem bolondultál meg!~- Mikor megkérte a kezemet,
592 2| valamikor a fejemhez. Tudja meg, hogy a kiskántort szerettem
593 2| hogy az uram ezután tudjon meg egyet-mást, és nekem holtomig
594 2| legalábbis egy hétig gondolja meg, amit mondtam. Ha jól meggondolkozott
595 2| De te is esküdjél ám itt meg az örök Istenre, hogy soha
596 2| Csak egyszer hadd öleljelek meg, Juliskám, csak egyszer,
597 2| kívánja tőlem, hogy haljunk meg együtt, abba az egybe beleegyezek!~
598 2| jó a feleséged, becsüld meg! Azt a szegény parasztasszonyt
599 2| szegény parasztasszonyt meg ne zavard. Gondold meg,
600 2| parasztasszonyt meg ne zavard. Gondold meg, hogy a te megjelenésed
601 2| az egész! Csak koholtam! Meg akartam mutatni, hogy én
602 2| panaszkodhatsz, hogy nem látogattalak meg. Ha előbb nem: nagyszerdán
603 2| egy-egy idegen arc jelenik meg az iskolában és beszél a
604 2| fog velem:~- Isten áldjon meg!~De még el se bocsátotta
605 2| kívánja.~Nálunk csak egy gödör meg egy fakereszt jár a halottnak.
606 2| gödör mindig akkurátusan meg van ásva. Éppen jó. A szegény
607 2| felírást is ő cselekszi meg, minekutána a szöveget a
608 2| Szegfüné. Bánatában halt meg az öregasszony, mert lókötő
609 2| följegyzést, aki később halt meg, mint az öreg Szegfüné,
610 2| Szegfüné sírja. Nem találtam meg, mert a régi sírok írását
1-500 | 501-610 |