Part

 1  1|    hajlítja:~- Hát bizony, lelkem tanító uram, elküldtem ma Jóskát
 2  1|             Nincs több gyermekem, tanító úr, aztán a libáimnak most
 3  1|       sugárzott. Hogyisne: maga a tanító kívánta őt vissza a libalegelőről.~*~
 4  1|           nem tudom én azt.~- Már tanító uram - szólalt meg erre
 5  1|          ez?~- Hogyne volna igaz, tanító uram. Azt az embert is ösmertem,
 6  1|         diadalmasan nézett:~- No, tanító uram, hát mibül kereködött
 7  1|         szeme, hogy lássa. Amit a tanító mond, hogy a szél nem egyéb,
 8  1|           figyelmeztették, hogy a tanító jön, letette az ecsetjét
 9  1|        belőlem akármi bolondot. A tanító úr kedvéért megteszem.~Fölállott
10  1| meghatottan.~- Hogyne ismernék rá tanító uram - felelte -, pedig
11  1|          újságolvasók, hogy itt a tanító is úrnak számítódik. Majd
12  1|            De én csak fakó falusi tanító vagyok, s így távol a várostól
13  2|        Légy bátor - mondom neki a tanító iskolai hangján -, nehogy
14  2|          hogy látom. De az a baj, tanító uram, hogy nem az alsó soron
15  2|          hozzá hasonló tanultságú tanító nem találkozik.~Most íme,
16  2|          megint fölnéz:~- Hát jó, tanító úr, kijövök este egy percre,
17  2|       Tisztességes ember vagy te? Tanító vagy te? Nem szégyenled,
18  2|          Nem hittem, hogy ilyen a tanító úr - susogta szelíd szemrehányó
19  2|       nekik -, ez a bácsi szintén tanító úr. Meglátogatott engem,
20  2|          a három gyerek, akivel a tanító úr beszélt.~És meglehetős