1-500 | 501-514
Part
1 1| télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az
2 1| földünkön is van olykor siralom, de több az örömünk. Nincsen
3 1| cseréptányér van az asztalunkon, de azért, amint végigmegyek
4 1| árnyékos marad a fényben is, de azért a másik érzi a napsugár
5 1| napsugár gyönyörűségét.~De mintha nemcsak az emberek
6 1| persze a nagy Magvetőnek, de a mozdulataiban van valami
7 1| macskát, a másik tyúkot?~De ami a legnagyobb honnan
8 1| éppen évforduló nap van; de azt nem akarja a nagyméltóságú
9 1| iskolába. Az írása szépecske, de a katekizmusban gyönge.
10 1| féloldalt néz, mint a kacsa, de mint a szép kacsa.~A kútvödröt
11 1| kútvödröt könnyű lebocsátani, de nehéz felhúzni. Régi kút.
12 1| a Tuli gyerek kalapján. De késett is a gólya.~- Valami
13 1| éppen, hogy rájok tekint, de ha a vadász megy arra, bármilyen
14 1| látogatásom. Fekete szemű asszony, de jámbor és félénk, mint akinek
15 1| maguknak kell az adóra, de látja, lelkem, most már
16 1| az ibolya késik az idén, de a kökény meg a fűz több
17 1| elfáradtan hajlik pihenő alvásra.~De szeretem a munkájukat nézni
18 1| nincsenek, amiket nem látunk, de hát elhinné-e valaki, hogy
19 1| is nyílnak meg előttük, de a fakilincses ajtók megnyílanak.
20 1| amennyit a tudomány ád érte. De gondoltam, jobb, ha a nép
21 1| volna: mi kell több ennél?~De persze nekem az öreg szava
22 1| kitapogatom a tudományát -, de hát azt mondja még meg,
23 1| Akkor igazgató volt. De csak mondja tovább.~- Hát
24 1| ezüstkerék, mög utána is. De úgy mönt az, hogy a nyúl
25 1| Az asszony adott is neki, de vagy nem jót adott, vagy
26 1| hallottam mán az effélirű. De csak annyit láttam, hogy
27 1| Krónikája van a kezemben. De se nem olvasom, se nem alhatnám.
28 1| hogy megütöm a macskát.~De minek?~A természet gyilkossá
29 1| fűszálak és bokrok országában.~De íme, a vőlegények nem váratnak
30 1| minden lélek dicséri az Urat.~De nem volt ereje reá.~Csak
31 1| egy subára a tűz mellé.~- De hogy megijedt - csóválta
32 1| mint aki álomból ébred. De vállat vont. Azután átölelte
33 1| előre a gyerekek.~És jött.~De miért egyedül jött?~El kellett
34 1| maradt Lidi némi barátságban. De ők se beszélgettek soha
35 1| ráncos arc. Soha nem haragvó, de nem is mosolygó. Nem minden
36 1| egy krajcár napidíjért.~De mintha a falon levő szentek
37 1| igeneket és nemeket remeg, de az olvasó szemei nem mozdulnak
38 1| körülötte állók hallották meg. De azért megállott az egész
39 1| délnek egyetlen enyhe sátora. De nincs is olyan hűvöse semmiféle
40 1| Csak négyen aratnak ott, de a magukét aratják. A szép
41 1| mondható, mert a feje hosszú. De azért Csikék nagyra vannak
42 1| csak azt feleli:~- Hapapap.~De ez mindig új és mindig meglepő.
43 1| kis fehér felhő látszott. De meleg volt. Egy légy csípése
44 1| Összeölelkezve táncolnak. De mi is volna egyéb? A levegőben
45 1| vércsepp? Vércsepp nincsen, de majd holnap meg lehet látni,
46 1| persze nem tanul erről senki, de hát arra való a két szeme,
47 1| bosszankodott olykor a kutyájára.~De azért meg nem vált volna
48 1| egypár lépést vonultak félre, de ha a Maros lódult feléjök
49 1| András nem érte volna utol, de a botja utolérte: éppen
50 1| Egyszer megrúgtam, az igaz, de ütni meg nem ütöttem én
51 1| szigorkodott a bíró -, de ha a gyerek meghal...~-
52 1| András -, gyerek lehet. De ilyen kutya nem találkozik
53 1| kedves galambomtúl.~Hej de: minek varrtál neköm rúzsám
54 1| daganatot is hozott a fején, de az arcán látszott, hogy
55 1| fölemelték a fejöket és bégtek, de megvolt az, mind a százharmincegy
56 1| elé.~El is aludt nyomban.~De még a közepére se érkezett
57 1| aludna attól nyugodtan, de hát az már mégiscsak cudarság,
58 1| cigányok mingyárt elcsípik. De még falubeliek közt is találkozik
59 1| ugyan, hogy Mózsi a neve, de nem is bizonytalan. Mert
60 1| kissé a fűzfa hűvösében, de nem merte lebocsátani a
61 1| kenyérből, szalonnából is. De nincs a kenyérnek íze, se
62 1| már rajta kissé a szeme, de most el se hagyja. Nézi
63 1| egy, kettő, három, négy.~De a birkákra is ráragadt már
64 1| el? vagy más?~A cigány!~De hát mégse a cigány. Az öreg
65 1| vállról Szűcs András.~- De bizony mögveszött a.~- Mögveszött?~-
66 1| igyekezett által a kutya, de beleesett a vízbe.~Szűcs
67 1| bársonyból való, olaszos.~De magyar fiú volt. Amint figyelmeztették,
68 1| szebbnél szebb tanulmányfejjel, de akárkinek szóltam eddig,
69 1| egy hatosért a félelmét, de azt is elvitték tőlem. Azt
70 1| támaszkodni, hogy elénk jöjjön, de én már messziről szóltam
71 1| aki képeket tud csinálni. De nem imilyen-amolyan papiros
72 1| haragosan -, tisztölöm az urat, de nem engedöm.~- Hallgasson,
73 1| előtte egy kisfertály óráig, de Kevi bácsi nem akar. Pedig
74 1| való poroszkát csinálni.~- De bátyámuram, ahova öreg kell,
75 1| Ezt megértette az öreg, de azért mégis bement és felöltözött
76 1| a kerítésen áthajolva -, de még nem formája.~A festő
77 1| látszanak: színfolt az egész; - de azért már az öreg Keviné
78 1| a fekete ünnepi ruhában, de abban van. A többi asszonyféle
79 1| mulattából festi az uramat. De ugye máris formádzik?~-
80 1| és csakazok, mint reggel, de mondom, megváltoztak. Némelyik
81 1| némelyik, mint az ember.~De a fák is úgy állnak ilyenkor,
82 1| és bennhagyta a kútban. De este más: mintha a kút egy
83 1| hanem valami szörnyeteg. De azért tudom, hogy nem szörnyeteg
84 1| már ott is, mester uram. De csak magam. Mert azt gondoltam,
85 1| bele a taligával együtt, de lám, este belebotlik ő a
86 1| lenézni, azon az ablakon. De hát tenger csillag vagyon,
87 1| táncolt, mint az ördög. De végtére is éppen akkor,
88 1| jönne már valaki, mondok, de nem jött senki. Ott aztán
89 1| Azt mondja, próbáltam, de ahogy rávetettem a kötelet,
90 1| barlangba, vigyék el a kincset. De senki se mert bemenni. Egyszer
91 1| a fejük felett átugrani, de ne féljenek tőle, aztán
92 1| vagdalódzik a kardjával, de attól se ijedjenek meg.
93 1| el is mentek a katonáig, de attól úgy megijedtek, hogy
94 1| foggal jöttem a világra. De én bizony semmi kincsről
95 1| ha kifeszítené a mellét. De ő már ezt nem teszi többé.
96 1| Később már tudhatja mindenki.~De micsoda elkeserítő valami
97 1| imádságok felől tudakozódnak.~De hát a mi Duli Péterünk nem
98 1| Hasonlítana a tigrishez szegény, de persze csak az elaggott,
99 1| asszonyt és látja a tutyit, de nem veszi föl.~- Óh, hogy
100 1| mondta volna, hová valók. De ismerni nem ismerte egyiket
101 1| meg, ki tudná bizonyosan?~De hát megállott.~Figyelmét
102 1| beteg elvette az üveget. De nem ivott mingyárt, csak
103 1| gondolt, amit elfelejtett, de neki kedves az mégis. Ő
104 1| héját kísér a szemével.~De íme, oldalt fordul a Burkus
105 1| ismerné ilyen messziről, de Kömpe megismeri. No, nem
106 1| erre? Hova megy? Mit visz?~De nini, egyenesen arra tart
107 1| Összeveszhetett volna vele, de mit kezdjen egy nyavalyás
108 1| Kömpe utánabámult.~Ejnye, de furcsa beszéd volt ez.~-
109 1| meghalna - folytatta tűnődve -, de nem hal meg. Addig nem halhat
110 1| soká jön a tisztölendő. De végre előrobogott az is.
111 1| letérdepelt.~Imádkozni is akart, de nem tudta, mit kell. Csak
112 1| lepje-e a harmat a juhokat? De Kömpe mély eltűnődéssel
113 1| nézett és hallgatódzott. De a csőszkunyhó messze volt
114 1| bárányok gyapjúillatával. De Kömpe nem érezte sem az
115 1| visszatér a másik világrészbe. De ott nem házasodnak, nem
116 1| gólyánk nem kell a császárnak. De lám, hogy így egybevetem
117 1| elszálltak a messzeségbe.~De hát miért megy el a gólya,
118 1| Azok is visszaköszöntek, de kezet nem fogták egymással.~
119 1| Én nem gondolok semmit, de mozdulhat-e mezsgyekő magától?~
120 1| rágalmazójának, gyilkosának is: de annak, aki egy barázda földet
121 1| volt, a Lidi zsebkendője. De nem a maga szemét törülgette
122 1| vissza: beáll katonának.~- De hiszen - mondom én -, nem
123 1| be a sorozáson.~- Nem ám, de nem azért, mintha hiba volt
124 1| itt van: maga megy el.~- De hát mi oka volt erre?~-
125 1| vagy pedig nyárson pirítva? De az se kellett neki.~Egy
126 1| Külön-külön láttam őket gyakorta, de együtt soha.~Ma, hogy az
127 1| a cigánnyal megalkudjon. De nem magában állt ott, hanem
128 1| benneteket a madarak országútján, de melyőtök juthat el a messze
129 1| röpködtek jobbra-balra, de amint az őszi szél végigsüvölt
130 1| emberek nem látják. Hej, de alig verik le a sátorkarókat
131 1| ez a sánta Gál gyerek. De íme, megáll.~- Te - hallom
132 1| nem téntás a képem?~- De bizony téntás - feleli két
133 1| vagy feccsen, vagy loccsan, de akármit cselekszenek vele,
134 1| az ablakon át közeledni. De ő nem jön be. Az Ábris gyerek
135 1| tanítványom szokott lenni, de még most ritkásan ülnek.
136 1| kezük nélkül is meglehetnek.~De a legjobb tanulóm, a fekete
137 1| szőke, színtelen arcú, de élénk tekintetű gyerek.
138 1| persze nincs szegénynek, de az öregapja épp úgy szereti,
139 1| kutyát meg a macskát kilátni, de hát persze nem olyan könnyű
140 1| elméje kissé lassú járatú, de amúgy kedves, ártatlan teremtés.
141 1| zsebében. Szilaj, mint a csikó, de persze a körülötte ülő bárányvérű
142 1| Még csak palatáblával jár, de azt akkora vászontarisznyába
143 1| képét csak megmosták otthon, de a keze, lába... Persze,
144 1| magamban:~Piszkos szegény, de azért szeretem.~*~Lehet,
145 1| mondja:~- Piszkos szegény, de azért hát csak maradjon.~ ~
146 1| kellett egyet, hogy beférjen, de aztán úgy ülhetett, mintha
147 1| mondotta -, vagy eső, vagy hó, de mégis inkább eső.~A kalapját
148 1| esztendeje hallja ő ezt, de hát hallhatja-e elégszer
149 1| hát éppen azért jöttem.~De mert nem illik, hogy csak
150 1| néhai hízóinak történetében, de azután visszatalált a feleségéhez.~-
151 1| másik meg azt mondja:~- De derék a csizmád! Nem szorítja-e
152 1| tudományba, idegen szokásokba. De micsoda szomorú látvány
153 1| Istenes nehezen mozdul már, de azért egyszer a fiának valamelyik
154 1| paraszt, ez az én apám!~Haj, de az öreg paraszt már akkor
155 1| hogy az úri szoba is szép, de szebb a mező, a szántóföld,
156 1| rá kinek-kinek a lelke! De legalább ebben a munkaidőben,
157 1| kalapját, és tántorogva, de szótlanul távozott.~Baczonyi
158 1| A nap a fejére sütött. De ő nem érezte.~- Te korhely -
159 1| Baczonyi is koccintott, de letette a poharát, anélkül,
160 1| kapu előtt a pirongatást. De hogy kívül felejtett, felgondoltam
161 1| utcán bokáig érő sár volt, de Baczonyi térdig gázolt abban.
162 1| ablakon. Mély kürthang volt, de repedt kürt hangja, s még
163 1| rátette a kezét a kilincsre. De aztán a küszöbön megállt,
164 1| a tiszteletes úr mondja. De mikor mán egy-két üveg bor
165 1| csontkürt hangján:~PRIVATE„Jaj de kerek ég,~A csillagos ég...” ~
166 1| kellett volna hazatérnie. De már a hold is fölkelt, a
167 1| hogy szűnjön a szédülés. De nem szűnt, csak este felé.
168 1| Éjszaka szokott megjelenni. De látni eddig nem látta senki.
169 1| Biztatták, hogy aludjék, de az öreg nem aludt. Föl-fölnyitotta
170 1| jót jelent - gondoltam -, de hogy beteg nem volt a háznál,
171 1| kisideig az ágy mellett, de aztán elaludt a széken.
172 1| nem fog szólani többet, de nehány perc múlva megint
173 1| múltán megint szólani akart, de már nem tudott. Csak emelgette
174 1| megtelt a szomszédokkal, de messzebbről jöttekkel is.~
175 1| még üzenni a leányának?) De a hangja elcsuklott. Kezét
176 1| minden éles szerszámot, de a jégeső nem ijedt el attól.~
177 1| hogy megalázottságot érez. De ahogy odatámasztják a zsákját
178 1| mutatkozik a kettő között, de azért jól van az. Fodor
179 1| megsercen belé a kalamus.~No, de itt meg is áll.~Néz.~Vakarint
180 1| vékony és halavány vonás, de könnyű kiegészíteni.~Ahogy
181 1| az egyik magyar:~- Ejnye, de magas ez a torony!~- Majd
182 1| égig ér - feleli a másik.~- De mi lehet az ott a tetején,
183 1| jól felszállott!~- Fel ám, de nem a maga szárnyán.~- Ember
184 1| még inkább szabadkozott. De persze engednie kellett.~-
185 1| mesemondói csak így kezdhették. De azért figyel már itt mindenki.
186 1| ahhoz is hozzá akarták adni, de ő csak azt mondta, hogy
187 1| herceglegények meg a bárólegények, de mind nagyhiába. Utoljára
188 1| szögeken hágott feljebb.~De nem volna mese a mese, ha
189 1| A legények megmozdulnak, de már akkor a Kevi Imre kezében
190 1| kiváltani. Lidi szégyelli ezt, de hiába. A mese szünetel,
191 1| vagy csak álmodja őket.~De ilyenkor mindegy is az.
192 1| tanítóknál szokott lenni. De nekem mégis jó és eléggé
193 1| szalmából van ez a karosszék, de nekem jó ez és szép is.~
194 1| maga kedvére fon. Egyhangú, de mégis kedves melódia az
195 1| ümmög több hangot egynél, de az az egy hang a boldogság
196 1| elnyújtja és jóízűeket álmodik. De a virágokat is szereti.
197 1| virág illatát a leányok is.~De most nincs virág és nincsen
198 1| tündérorcával mosolyog reám. De én szomorúan nézem őt vissza.~
199 1| árnyék engemet se hagy el. De hogy is gondolhassam, hogy
200 1| arcát egyiknek se látom; de már az alakjáról, mozdulatairól
201 1| becsukva a kályhaajtót.~Ég; de még nincs meleg. A kályha
202 1| Józsi - felel egy másik.~- De soká jön!~Nem jön soká.
203 1| takaros G betűvel megkezdődik.~De íme, beharangoznak. Burucz
204 1| ezt az éneket hallottam. De micsoda nyomorult szerszám
205 1| Rákóczi-kor előtt nyomtattak. De nem tudjuk ezt mink és nem
206 1| mindenki kölcsönre szorul. De én legjobban azt a kis Köncölnét
207 1| bárónéhoz, hasonlít valamit, de ez bizonyára csak tévedés.
208 1| angyalhoz szabad hasonlítani. De meg Köncölné sem köszönné
209 1| házassága nem igen szapora.~De íme, megint csilingel a
210 1| gyermekei. Innen a barátság. De tán feketén gondolkodok.
211 1| földesurunkat. A báró érdekes ember, de nem kedves. Furcsák a mozdulatai.
212 1| kérek emiatt a bárónétól, de ő azt mondja, szereti a
213 1| selyem és bársony a lelke is.~De elég gyönyörűség az is,
214 1| fehérvillámokat szór, amint játszik. De nem bírja soká. A zene meghalkul
215 1| házánál, a Magyar Bazárban.~De miért mosolyog így énreám?
216 1| be a fülüket a hajósok. De én csak a gyűrűjét nézem.
217 1| neki való.~Hej, a nyáron de sokszor üldögéltünk így
218 1| nincs itt a világ vége.~- De a fene ögye mög azt a Csókát,
219 1| száz forint nagy pénz, de azt mondja, neki van egy
220 1| hiszek én annak a könyvnek. De csak bizonykodott, hogy
221 1| mög köll ezt gondolni. De aszongya a Csóka úr, nincs
222 1| kettőszázat írt a kétszáz helyett, de aztán arra gondoltam, hogy
223 1| A nevemet is odaírtam. De azt mondja, hátha möghal
224 1| elolvasta. Nem igen értöttük, de mondok, az mindegy, a számot
225 1| löhet, hogy jobban érti, de én még jobban tudom, hogy
226 1| mer tartozik kend. Mondok, de én nem tartozok, hanem Csóka
227 1| erre, kendé az igazság, de azért mégis kend fogja mögfizetni
228 1| hogy kend kapjon most, de a török-bankó az oka mindennek.~-
229 1| kötelességét fogadja el kend.~- De verje mög a Krisztus, én
230 1| lakik és női kalapokat árul. De ez nem baj. Az uraság a
231 1| felőle való jó véleményemet.~De hátha nem is igaz?~És ha
232 1| német arc. Nem kellemetlen, de nem is bájos. Tegnap unatkozó,
233 1| Városon ez nem szokás, de falun rendjénvaló. Kegyed
234 1| kifejezésekhez van szokva. De én csak fakó falusi tanító
235 1| hogy a másik mennyit ér, de azért úgy becsüljük egymást,
236 1| megjelenésemre nem sokat költhetek, de ez itt nem is szükséges.
237 1| arra a jövedelmem elég. De ha megnősülnék, a világ
238 1| csak színpadokon láttam. De ön nem olyan. Abban jól
239 1| beszélt. Nagy kék szeme volt, de mikor nevetett, összehunyorította.
240 1| őket és borzadott tőlük. De mikor én elmondtam neki
241 1| persze soha sincsen szükség, de annál nagyobb a szükség
242 1| is magam készíteném el, de kitömött madarak és rezgőtűk
243 1| nélkül, csupán virágokból.~De hát megengedi-e az Isten,
244 2| amely erős munkára nem való, de minden csekélységre megperdülnek
245 2| ritka ügy az iskolában; de aztán másodszor meg ne szólítsam
246 2| gyönyörűsége volna a szalonoknak.~De haj, az emberi lélek is
247 2| S így nő fel hajadonná.~De nekem szigorúnak kell lennem,
248 2| zavaros két szemét és néz. De persze nem lát.~- Én? Részeg? -
249 2| rozsdás hangon. Inni ittam, de részeg nem vagyok!~- Hiszen
250 2| hogy nem tudsz szólni, de majd tudsz, ha meggyógyulsz.~
251 2| öltözött bibliai próféta. De jóízű pipás ember.~Ő is
252 2| ilyenforma valami tótos név. De ő maga nem volt tót. Meg
253 2| teremtés volt a felesége, de bizony ahogy később megtudtuk,
254 2| vagy józanon? Azt se tudom. De arra emlékszem, hogy erősen
255 2| Hát le is ment a kéve, de lement a lába is.~Már az
256 2| hibájából nyomorodott meg, de énnálam, az is igaz.~Pénzt
257 2| majd csak vége szakad, de nem szakadt vége. Már a
258 2| felsivalkodott, s félreugrott, de megint visszatért a gazdája
259 2| Megismerem benne Mátyást.~De ő is megismer engem. Kapja
260 2| tanítom, a menkü üsse meg, de nem akar.~Akkor látom, hogy
261 2| keresnék. Az anyja már táncolt. De azt ellopták. Ennek meg
262 2| száz forintot szerzett, de a feleségével ismét összetalálkozott,
263 2| érti a szót, csak a botot.~De nem volt igaz a Mátyás véleménye!
264 2| No, ez annyiban maradt. De én attól fogva gyakran próbálgattam
265 2| megérti, ami a szótárban van, de a köznapi élet kifejezéseit
266 2| megbizonyítom.~- Jó - feleli. - De azt fönntartom, hogy amit
267 2| egyszer kihozattam vele, de a csibukot kelletlenül vette
268 2| érezte rajta? - nem tudom. De azért elmondtam neki.~-
269 2| borostyánszopókát a csibukom száráról, de azért kihozta.~A tanfelügyelő
270 2| földre vetem a csontot.~De én a fejemet rázom:~- Hozd
271 2| asztal alatt emelgette. De végre is hozza. A foga úgy
272 2| mint a telegráfmasina. De azért elhozza. A vendégeim
273 2| kutyát, csak adjam vissza.~De biz én nem adtam.~Egy májusi
274 2| csakugyan megveszett.~De én mindgyárt gondoltam,
275 2| vissza-visszafordította rám a fejét, de csak ott maradt. Csóválgatta
276 2| vagy sült tök a reggelijök. De vajon boldogabbak-e ezeknél
277 2| mosolygó arccal táncolnak.~De milyen könnyű a forgásuk!
278 2| engednének meg ilyen játékot. De én magam is falusi iskolás
279 2| benn, némelyik kétszer is, de Laci mintha köztük se volna.~
280 2| magával kenyeret vagy almát, de azért nem marad éhen, mert
281 2| Hát mondom: szeretik őt.~De hát mért nem választja senki
282 2| emlegetik. A fiú is tagadja. De nincs tovább. Ők maguk között
283 2| a lány is mást választ. De néha megmaradnak a gyermekkori
284 2| Laci az örökkön mellőzött?~De nem szóltam mégse. Attól
285 2| hogy nem lett volna így, de az is bizonyos, hogy a gyermekek
286 2| kastélyban szedték a ruháját, de igen tarka. Még harisnyája
287 2| egyik piros, a másik fekete, de azért csak harisnya az.~
288 2| kíváncsi pillantást vet reá. De aztán az se foglalkozik
289 2| vezérhangot fújó öreglányokat. De örül és boldog.~Egyszer
290 2| az idegen város közepén, de aztán mosolygóra változik
291 2| mulatságosak az olvasmányokban, de annál aggasztóbbak a valóságban.~
292 2| hogy láthassunk valamit.~De a szél nem engedi.~- Eredj
293 2| káromkodj! - morgott az öreg.~De hogy az asszony jajgatott,
294 2| nem sáros, se nem véres. De azért legjobban óbégat.~
295 2| beleegyezek - mondom -, de hát az öreg... Valami baja
296 2| Semmise - azt mondja.~- De a kerék is rossz - szólt
297 2| mert egyet tántorodott, de aztán megint csak sántikált
298 2| hajlik.~- A sánta lába?~- Az.~De azért sántikálva ment.~Odabent
299 2| sántítás nélkül is, ha akarna, de már úgy megszokta, hogy
300 2| meg az ajtón a madzagot.~- De piros vagy, de csinos vagy!~-
301 2| madzagot.~- De piros vagy, de csinos vagy!~- A tűztől,
302 2| Bor előttük meg szivar. De szivarozni csak a legény
303 2| külső felén volna a helye, de most... most nagy a dolga
304 2| minden számba vétetődik.~De a leány is tudja ám, hogy
305 2| parasztnőké szokott lenni.~De ma mégis szép. Csillogó
306 2| legjobban a parasztnak.~De el is van ám bájolva a legény!
307 2| mint az úri ruha: ismerik, de nem öltik magukra.)~- Hát -
308 2| az arcát, mikor elpirul, de még a kötényébe se. Pirul,
309 2| No, szép sor az embersor, de nagy munka az ára!~A kenyér
310 2| feküdni a másnap gondjaival!~De csak jó legyen az asszony,
311 2| örömszemmel pislogva maga elé.~De azért csakhamar kimegy a
312 2| leül a legénnyel szemben, de eltakarja az arcát.~A következő
313 2| onnan behozni kötélen se.~No de most már Soós Estvánék is
314 2| könnycseppet törül le a szeméről.~- De hát tetszik-e a legénynek? -
315 2| lánya. Semmi se bizonyosabb. De hát a bizonyosság is akkor
316 2| elfelejtette ez a bátorságot!) De én ám erősen átfogva tartom
317 2| semhogy ura lehetnél a szónak, de azt is gondold meg, hogy
318 2| felelsz-e nekem, tanítódnak?~- De igazán nem beszéltünk semmit,
319 2| bizony a levegőbe rúgott. De az irkának szerencsére nem
320 2| szokott kaffantani a légyre.~De éppen azért is ül Marci
321 2| irka van elég az iskolában, de azért megnézik. Zrínyi Miklóst
322 2| dicsértesséket kiáltottak. De az arcokon a káröröm ragyogása,
323 2| mint amennyi ott volt, de ez az ügynek komolyságán
324 2| szavakat aligha értette; de a hangnak is van értelme,
325 2| állnak várakozó szemmel, de most már nyugodtabban.~-
326 2| feleli a fiú csöndesen.~- De ennek most nincs tintája.
327 2| olyan fehér. Bibliai fej. De valami különös komolyság
328 2| azért vonja meg magát hátul. De aztán láttam, hogy a subája
329 2| miatt tolják talán hátra? De nem is szegény: lám ahogy
330 2| láttam a templomotokban. De kár az olyan arcot sírba
331 2| hogy szemedbe ötlött.~- De hallod: Mihálynak is öreg
332 2| Csakugyan börtönt lakott. De az ilyesmi csak botlásféle
333 2| juhászt megteszik gulyássá. De mindegy. Az a valóság, hogy
334 2| Később telepedett ide. De hallgasd meg, mi történt
335 2| tekintetes vármegyének.~- De bizony van közünk! Hát a
336 2| esztendőre nyomnak el engem. De már látom, hogy mindenképpen
337 2| szava a legény ügyében, de csak zárt ajtók között hajlandó
338 2| ma se, hogy mit vallott. De még aznap kiszabadult a
339 2| Az arca még burokban van, de máris a világosság felé
340 2| Odatettem az ablak párkányára, de háttal. Ha boldog tud lenni
341 2| ismerhetem a teremtés titkait, de érzem, hogy az az értelmes
342 2| siettem ki, hogy lássanak. De korán találtam fölkészülni:
343 2| mint én: hétesztendős, de sokkal okosabb. Mindennap
344 2| ahogy a gyerek szokott.~De mért verik, ha verik?~Tegnap
345 2| akaratlan mozdulata volt az. De az is lehet, hogy csak a
346 2| szeme, mint a Micó macskáé.~De lehet, hogy csak én gondoltam
347 2| Micó macskának egyszerre! De Micó abban a pillanatban
348 2| hajtotta:~- Nem igaz! Nem igaz!~De valami nagy baj lehetett
349 2| szörnyűség egy nap alatt.~De még ez nem volt minden.
350 2| bosszút cselekszik a leányért. De már akkor állani is alig
351 2| sajtárokkal rohantak a tűzhöz. De a csordás háza egy-láng
352 2| szinte forrt az udvaron is.~De Micó mégis csak megint fölfutott
353 2| Vártuk, hogy előjön-e?~De nem jött elő többé.~ ~
354 2| Máskor nincs ideje rá.~De az is lehet, hogy Baracs
355 2| beköszön, másik nem köszön be. De az asszonyok és leányok
356 2| egyszer a pap összeadta őket. De talán ezt a módit is eltanulják
357 2| meglátják, visszakergetik.~De Baracs Imre nem pillant
358 2| ha ugyan fölpillantana. De nem pillant föl. Éppen azért
359 2| fehérebb volna, mint máskor. De nem fehérebb, csak a föld
360 2| szélről a második ház. De nem megyen által: alája
361 2| vissza vagy húsz lépést. De csakhamar meglassudik. Megfordul,
362 2| parasztember megveri a feleségét. De ebben a házasságban mégis
363 2| akadt. Bolond természet! De vannak ilyenek. Egy pohár
364 2| jámboran, boldog békességben. De már, hogy az új papházat
365 2| hogy nem szoktál bort inni, de látod, restelli, hogy szégyenszemre
366 2| iszok - felelte Imre -, de az is igaz ám, hogy rossz
367 2| egy kutya. Megütné bottal. De kutya ott sincs. Nem fut
368 2| végett kellene megfordulnia, de a két összetett marokból
369 2| gondolja elégedetten. - De mi a manót járok én föl
370 2| szemébe néz ő akárkinek is, de bemenni nem szándékozik.~
371 2| száz szűrös ember közt is.~De hát a Jancsi gyerek nem
372 2| most egy tejesfazék szárad, de köröskörül éppúgy virul
373 2| noha még forró a cserép. De, mint báró Eötvös mondaná:
374 2| kijöhetett volna szűr nélkül is, de hadd lássa az apja, hogy
375 2| nem azért gyöttem.~- De csak gyöjjön.~Hogy a gyerek
376 2| rozmaringillatot is érez. De nem néz fel.~- Imre - mondja
377 2| Nincs ilyen több a faluban. De mindegy. Az az asszony,
378 2| magáéból ihat az ember.~- De legalább bor - gondoltam
379 2| hogy húsz forintja van. De már annyira gyönyörködtette
380 2| viselik: Antal meg a felesége. De többnyire mégis csak Antal
381 2| rajta évről évre megújulnak, de maga a bekecs a régi marad.~
382 2| kocsmáig szép rendben elmennek, de ott megállanak. Valami lárma
383 2| kártyázik.~- Csak nem tán?~- De bizony. Legénykorában olyan
384 2| a lelke üdvösségét is.~- De hiszen én sohase láttam
385 2| Csak nem Tóth Antal tán?~- De bizony. A legények megverték.
386 2| Tóth Antal?~- Ilyen az, de már régen nem történt vele.
387 2| történt vele. Kártyás.~- De minek verekszik?~- Ha nyer,
388 2| nem verekszik, csak iszik. De ha veszít, akkor szörnyű
389 2| fején. Az orra dagadt volt. De azért pipázott és dolgozott.~
390 2| már.~- Persze, hogy látom. De az a baj, tanító uram, hogy
391 2| sárga kendő, sem a kék. De a szeme alig hogy kilátszott
392 2| Valamit akart mondani, de mégse szólt semmit. Fölvette
393 2| oda. Bezártam a ládába. De borzasztóan veszekedett.
394 2| nincsen. Akkor áldott jámbor. De ha pénzt érez, nem lehet
395 2| két garason. Megsütöttem. De még ádázabb lett tőle.~-
396 2| vinnie.~- El is vittem én. De szétvágta a ládát. Most
397 2| is fordíttatott szőlőt, de nem vele. A szőlővesszőt
398 2| ígértünk neki a fáradságáért. De megmondtuk neki, hogy a
399 2| bólintott rá.~- Úgy is jó.~- De csakis úgy jó, Tóth Antal.
400 2| Délutáni két órára vártuk haza. De már be is alkonyodott; Tóth
401 2| csak nem iszik talán?~- De bizony. Iszik az, mint a
402 2| szállítólevelet vegye el tőle!~- De még a bekecsit is lehúzom! -
403 2| ember a mi Sándor Pálunk. De ritkán haragos. Inkább nevetős,
404 2| mi aztán Sándor Pált is.~De az se jött.~Vártuk este.~
405 2| urak keményen bántak vele. De nem igaz a. Mindössze egyszer
406 2| hogy nem tudta kimondani, de amiatt minket is sűrűn pofoztak,
407 2| őrmester is lehet öregségére. De Jancsi nem akart.~Pedig
408 2| katonaságtól, megházasodok.~De hogy kit vesz el, annak
409 2| aztán, hogy ki a szeretője? De sose tudtuk meg. Pedig hogy
410 2| volna vagy háromnapi egyest. De hogy azelőtt sohase részegeskedett,
411 2| kórházába némelyik bolondé.~De én még akkor se hittem,
412 2| láthattad vóna pedig ottan. De betű nincsen benne. Oszt
413 2| szólnak.~El is hallgatott, de kis időre megszólalt:~-
414 2| megmondom, mire kérlek.~De nem mondott másnap semmit.~
415 2| aprólék, őt is megkínáltam. De nem evett. Pedig a kalácsbúl
416 2| vót, lefeküdt a sötétbe.~De nem hagytuk nyugodni, kivált
417 2| Igaz - feleltem rá. - De hát ki tehet róla, hogy
418 2| zavar fel ezért az álmomból? De akkor az gondoltam: zavarodott
419 2| bátyádat is, Naczát is.~De ezt már csak nyögve mondta.~
420 2| pedig. Haja, bajusza fehér. De éppen beleillik a télbe.~
421 2| orvosért kellett volna küldeni, de nálunk eszébe se jut az
422 2| asszony. - Szegény Máté bácsi! De vajon nem iszik-e egy kis
423 2| visszatérhetnek.~Az öreg arca sárga, de nyugodt. A szeme félig be
424 2| s az öreg kezdi hallani.~De ím az öreg egyet pillant,
425 2| állat alá. Arra ültettem, de csak elhanyatlott. A fejénél
426 2| vagy három olyan nagyocska. De azok mind vidámak voltak
427 2| Az értelme fogékony volt, de iskolai tisztséget nem lehetett
428 2| a kecske őt megrohanta. De a tettét nem tagadta el.
429 2| a neve. Tizenhárom éves, de korán megnyulladt. A hátán
430 2| láttam először mosolyogni. De hogy átváltozik az arca
431 2| külön csoportban is ülnek, de olykor mégis érintkeznek.
432 2| csináltatom az iskola pénzéből.~De aztán mégis arra gondoltam,
433 2| Kérdeztem, ki törte ki? De mind aszongya, hogy törötten
434 2| körmét. Talán az is tud róla: de nincs kötelezve arra, hogy
435 2| csillan az első könnycsepp:~De hallgat.~- Aki betörte az
436 2| kerék talán az övé volt, de az is lehet, hogy nem az
437 2| a szamárra alkudozott.~- De istenuccse, nem ér ez hat
438 2| másik paraszton suba volt. De az se lehetett jómódú ember,
439 2| volt és szőre hagyott.~- De ha mondom, hogy van kordém -
440 2| nekem a kordé nem kell.~- De ha nekem se kell!~- Együtt
441 2| fogorvos-e, vagy állatorvos?~De hiába: meg kell várnom,
442 2| fiatalnak nem éppen fiatal, de vénnek se vén. Most van
443 2| patkájára, és hangolásba fog.~De a subást nem érdekli a cigány.~
444 2| neki. Értették egymást.~De milyen más az igazi parasztnóta,
445 2| ugyanily örömben részesülnek. De minél tovább táncol, annál
446 2| sokáig a mulató öreget. De íme, mindennek vége szakad:
447 2| lábbal való büszke állás is! De hogy kerül ide ez az ember?
448 2| bajusza nincs másnak senkinek.~De hát mi lelte ezt az ember?~
449 2| Északi-sarkra, elmegyek a kedvedért. De ezen a földtekén a te falud
450 2| asztalra, és beszélgettünk. De jobban csak én tartottam
451 2| mint a felhőbe takart hegy. De vajon mi lehet a gondja?~-
452 2| gyermek nagy kedvesség, de néha nagy szomorúság is.
453 2| Hozzánk is eljön néha, de persze csak nyáron. Hát
454 2| mondotta sóhajtva -, de gyönyörű szép csillag!~-
455 2| megborosodni - gondoltam.~De nem találtam el! Később
456 2| próbáltam efféléket írni, de tudja a manó, nekem nincs
457 2| Állj meg csak, Juli. Ejnye, de szép csipkekendőd van! Hadd
458 2| is mindennap találkoztam, de soha meg nem szólítottam.
459 2| Mintha fitymálná a világot. De nem fitymálta, csak az ajka
460 2| kendőd - mondom neki. - De jó szaga van! Mivel szagosítottad
461 2| mezítláb járó embernek, de festők se figyelmeznek rája.
462 2| bimbózott a pünkösdi rózsa. De én édes Istenem! Nincs szebb
463 2| üvegből való gyöngy volt. De úgy illett neki, mintha
464 2| kijövök este egy percre, de csak egy percre. De ígérje
465 2| percre, de csak egy percre. De ígérje meg, hogy nem gondol
466 2| valami különös meleg hangon.~De lehet, hogy csak én hallottam
467 2| Dehogynem - felelte tétovázva -, de lássa, olyan furcsa...~-
468 2| minden babszemet sem ér!~De aztán mikor megmosdottam
469 2| akartalak volna megölelni.~De magam is meg voltam indulva.
470 2| én már kisasszonyfélét, de az a cudar míder: akárcsak
471 2| vasnak, ha belekap a rozsda. De ha napestig is megvoltam
472 2| voltam én belé szerelmes! De rabul ejtett az a melegség,
473 2| mondotta az arcát elvonva.~De ez a hang kérlelés volt
474 2| Szégyenkeztünk mind a ketten.~De együgyű is az ember, Istenem!~
475 2| magamra, mikor vele voltam.~De ennél több nem történt.~
476 2| hozzá. Féltem az apjától.~De a vágy megáradt folyó. Hullámot
477 2| a gát. Csak a sövény...~De nem az volt pedig.~Esett
478 2| kellett küzdenem magammal.~De lebírtam magamat.~Gondoltam,
479 2| Sajoltam, hogy nem látom, de örültem is. Mert való igaz
480 2| angyal győzött, ma az ördög. De lám, az ördög megjárta.
481 2| testem, lelkem, becsületem?~- De hát akkor mért jársz ki
482 2| Erre nem tudott felelni. De ahogy magamhoz vontam, éreztem,
483 2| nem árt a becsületnek. De ha egy leány haja szálát
484 2| mindenképpen tiszta, kedves leányt. De hát aki benne nőtt az úri
485 2| ruhát csak felvehetnénk, de az a szokatlan nehéz állati
486 2| átúszta Helleszpontuszt, de ha kapálnia kellett volna
487 2| egypárszor faggatták is. De ő persze nem mondta meg.
488 2| még egyszer megcsókoljam, de a kocsis miatt nem tehettem.
489 2| regények, mint a könyvekben. De várj, a második rész, az
490 2| ahova felakasszam magamat. De hogyisne! Tizenkilenc éves
491 2| bírom, akármi lesz is velem, de egy évig legalább boldog
492 2| szólj! Többé énrám ne nézz!~De csak elgondoltam ezt, mondani
493 2| csigáznak, hol kérlelnek. De mikor legjobban csigáznak,
494 2| akárhogy összetörhetnek, de a szívemen hatalmuk nem
495 2| mint amit eddig tettek?~De nem bántották többé. Látták,
496 2| röviden és illedelmesen. De ahogy rám pillantott, a
497 2| bizonyára így verseltek neki. De Julcsa mind az én beszédemre,
498 2| is védtük volna magunkat.~De hogy a hold gyöngén világított,
499 2| épületben is megfordult, de még a szobámba is bement.~
500 2| elnehezült a lelkiismeretem. De azzal vigasztaltam magamat,
1-500 | 501-514 |