Part
1 1| legnagyobb honnan tudja: hát honnan tudja az tyúk, hogy
2 1| főtisztelendő esperes úr.~Így hát a babiloni rabságról beszéltem.
3 1| villámlani tud meg mennydörögni.~Hát egy napon hallom ám a veres
4 1| alatt:~- A gólya! A gólya!~Hát csakugyan itt a gólya. A
5 1| ide-oda a fészke körül.~- Hát a feleséged hol marad, hej! -
6 1| amit az iskolában tanul. Hát csak hadd lássam azt a gyereket,
7 1| szégyenlősen oldalt hajlítja:~- Hát bizony, lelkem tanító uram,
8 1| most már legelő kell.~- Hát tudom én azt, szegény Tabiné,
9 1| nincsenek, amiket nem látunk, de hát elhinné-e valaki, hogy van
10 1| mikor ilyen égiháború van.~- Hát mondja el, hogy milyen?~-
11 1| hogy milyen?~- Milyen? Hát olyan, mint minden sárkány.
12 1| fejével.~- Micsoda diák?~- Hát aki előolvassa a zivatart.~
13 1| húzza, kocsis hajtja és hát mindez igen érthető, másképpen
14 1| többet ér a legendáknál.~- Hát, Bordács bátyám - mondottam
15 1| látott, garabonciás volt?~- Hát hogyne volna bizonyos. Akárhányszor
16 1| olvasni.~- Mi mindent?~- Hát a pénzt vagy a kocsit. A
17 1| avval olvassa elő a diák.~- Hát aztán?~- Hát aztán megnyergeli
18 1| elő a diák.~- Hát aztán?~- Hát aztán megnyergeli az ebadtát.~-
19 1| kitapogatom a tudományát -, de hát azt mondja még meg, hogy
20 1| ismertem, mint magát.~- No hát most hallunk valamit. Csak
21 1| De csak mondja tovább.~- Hát egyszer, úgy mondom ahogy
22 1| tengöri bihal mög mindenféle. Hát ahogy ott söpör, tisztogat,
23 1| Annyi szokott lenni.~- Hát egy kis fekete könyv volt
24 1| könyvet; nézi, hogy mi az? Hát ahogy kinyiti, ott teröm
25 1| ijettibe összecsapi a könyvet. Hát abba a szömpillantásba eltűnt
26 1| mit látott Döme juhász?~- Hát - azt mondja -, ahogy a
27 1| hogyan nyargal előttem. Hát úgy nyargalt, hogy a levegőbe
28 1| alatt. Mit akarhat vajon? Hát a paphon nyitott be, oszt
29 1| hogy a pap nem volt otthon, hát az asszonytól kért tejet.
30 1| asszonynép széjjelröbbent, hát ű se beszélt senkivel, hanem
31 1| nézett:~- No, tanító uram, hát mibül kereködött a zivatar?~ ~
32 1| megfogva -, kérdezzen.~- Hát mondd meg, hogy miért teremtett
33 1| s felültettem a fiút -, hát arra tanítottalak én téged,
34 1| öreg juhász csizmájára.~- Hát most eredj, fiam és feküdj
35 1| röpül a feje közelében, hát suhintson rá vele.~- Hát
36 1| hát suhintson rá vele.~- Hát még kend is hisz a boszorkányban?~-
37 1| dugtam Szent György-napkor.~- Hát aztán mire volt az jó?~-
38 1| mire volt az jó?~- Mire? Hát arra, hogy itt már nem volt
39 1| fekete szemű gyerkőce.~- Hát ez a fehérnép? - kérdi az
40 1| szavát sem lehet megérteni.~- Hát Lidi? - kérdi elmeredő szemmel
41 1| morogni, sziszegni és sírni? Hát mi az? Levegő? Puszta levegő?
42 1| nem tanul erről senki, de hát arra való a két szeme, hogy
43 1| olajfesték. - Csuda az! Hát mért ne higgyünk abban,
44 1| egyebem sincs a világon.~Hát jó kutya is volt az a Maros.
45 1| kisbírót Szűcs Andrásért.~- Hát baj van, Szűcs András: börtön
46 1| szállal se. Ez a kölyök meg... Hát aztán, ha megdöglik a kutyám?~-
47 1| fájdalomdíj elköltésére, és hát illett, hogy Andrást is.
48 1| illett, hogy Andrást is. Hát megitták a három koronát
49 1| Szűcs András telihúzta hát a vályút vízzel, aztán megmosdott,
50 1| különösen, ha holdas az ég, hát Szűcs András aludna attól
51 1| aludna attól nyugodtan, de hát az már mégiscsak cudarság,
52 1| káromkodik Szűcs András.~Mégis hát körüljárja a hodályt, hogy
53 1| Szívesen, csak mondja.~- Hát hogy szólna be a béresgazdának:
54 1| gyereket. Nem győzöm mán. Aztán hát ha visszafelé jön majd,
55 1| vagy más?~A cigány!~De hát mégse a cigány. Az öreg
56 1| vigadott.~- Hej, azt a!...~Hát azt ugatta úgy a kutya...~*~
57 1| béres köszön.~Megáll.~- Hát mögveszött? - kérdi.~S elővonja
58 1| mögveszött a.~- Mögveszött?~- Hát nem tudja?~- Az én kutyám?~-
59 1| kutyám?~- Az a: Maros.~- Hát mán hogy veszött vóna mög?~-
60 1| Kergették?~- Kergették ám.~- Hát aztán mé kergették?~- Mer
61 1| mögveszött.~- Mögveszött!~- Hát persze, hogy mögveszött.~-
62 1| megrontani, te ostoba. Így hát nem maradt egyéb, csak az
63 1| körül kékesbe játszatom.~- Hát csak tessék befejezni a
64 1| szenteket.~- No, derék.~- Hát nem egyébért jöttünk, Kevi
65 1| amin sok magyar ember lesz, hát kend lenne az egyik.~Kevi
66 1| az újságba is kitennék.~- Hát miért nem engedi magát? -
67 1| fejét festem le.~- Fejemet? Hát aztán milyen leszek én kéz
68 1| megkapja a leánya arcképét.~Hát hogyne ült volna!~Mikor
69 1| egyszerre kiömlöttek könnyei.~- Hát ráösmer? - kérdeztem meghatottan.~-
70 1| hogy ha ketten megyünk, hát a doktor kettőről vesz pénzt.
71 1| mivelhogy a feleségem küldött. Hát csak rám ripakodik, hogy
72 1| felesége -, fizet egy forintot. Hát csak leszúrtam a keserves
73 1| üveggel, mint a kisujjom. Hát aztán lássa mester uram,
74 1| hogy torkoskodik, pedig hát meg se szagolja azt Miska.
75 1| akármiféle színi előadással. Hát még mikor elővonja fehér
76 1| lenézni, azon az ablakon. De hát tenger csillag vagyon, hat
77 1| kíváncsi, hogy hány is az óra, hát keljen fel és nézze meg.~ ~
78 1| erdőszélen. Odakünn hál. Hát annak is jólesik az emberi
79 1| Ahogy megyek éjjel hazafelé, hát látom, hogy egy nagy fene
80 1| bicskámat: fölmetszem a fejét. Hát csakugyan meg is találom
81 1| a három kő? Nem tudják? Hát a piros kőtől kinyílik minden
82 1| megtapogatom a combját. Hát nem akkor hozzá éppen az
83 1| köveket? Elmondom neki, hát nem hitte. Mutatni akarom
84 1| Mutatni akarom a köveket, hát nincsenek. Ott tűnődünk,
85 1| aztán, hogy mi lehet a hiba? Hát az volt a hiba, hogy nem
86 1| van a Cseresben. Mondok, hát hajtsd be. Azt mondja, próbáltam,
87 1| viszolygott bele a hátam.~- Hát - azt mondja -, a juhászok
88 1| hogy táltos.~- Az a.~- Hát el is indultam hozzá, mihelyest
89 1| nélkül. Aztán azt mondja: hát minek beszéli ezt kend nekem?
90 1| mondják, hogy te táltos vagy. Hát azt mondja, igaz, hogy táltos
91 1| földre, aztán azt mondja: hát próbálja meg kend: csináljon
92 1| vesszőket. Rájuk olvastam. Hát kisvártatva meg is mozdultak.
93 1| találok a gödörbe pillantani - hát inkább abbahagytam az ásást.~
94 1| imádságok felől tudakozódnak.~De hát a mi Duli Péterünk nem öreg
95 1| ki tudná bizonyosan?~De hát megállott.~Figyelmét a napon
96 1| rázva -, soha nem ittam.~- Hát mivel élsz? - kérdezte a
97 1| arra néz, amerre a kutya.~Hát Duli Péter az, aki jön.~
98 1| Péter ott lakik: csősz. Hát lám, tagadta Duli, hogy
99 1| egy nyavalyás emberrel!? Hát csak egy pár istennyilát
100 1| csak itt minálunk.~Melyik hát az igazi hazájok?~A mi magyar
101 1| elszálltak a messzeségbe.~De hát miért megy el a gólya, miért
102 1| a baj?~- Hogy mi a baj? Hát hogy mi a baj?~És komor
103 1| gyanúval néz a fiúra.~- Hát látod ezt a mezsgyeküvet?~-
104 1| Látom; honne látnám.~- Hát azt látod-e, hogy egy borozdával
105 1| falunkban nem emlékezik. Hát még a mezsgyekő elmozdítása!~
106 1| aztán balról jobbfelé. Hát a kő csakugyan nincs a helyén!
107 1| kapaszkodik az a sok ember ottan, hát vért iszik a föld.~Attól
108 1| Fodorékat, se Fodorék Keviéket.~Hát ebben nincs is semmi különös.
109 1| van: maga megy el.~- De hát mi oka volt erre?~- A jó
110 1| hogy ha katona akar lenni, hát vizsgáltassa meg előbb az
111 1| amonnan, és hogy hová valók? Hát mindenhová.~A kisbíró szétvetett
112 1| a mi cigányunk idevaló, hát itt is lakik.~- Instálom
113 1| hanem küldje az iskolába.~Hát már hétfőn reggel megkezdődött
114 1| anyjának, hogy illanjon el. Hát, el is surran.~A Jóska gyerek
115 1| kisréklijét és azt mondja neki:~- Hát mit félsz? Ne félj hát,
116 1| Hát mit félsz? Ne félj hát, te tyamár!~S gyöngéden
117 1| meg a macskát kilátni, de hát persze nem olyan könnyű
118 1| Nem megy le, mester uram!~Hát aztán hagytam.~Ránéztem
119 1| Piszkos szegény, de azért hát csak maradjon.~ ~
120 1| csizmájára pislogott.~- Hát az Imre? - kérdezte fölemelve
121 1| viselkedik tanulás erányába...~- Hát: tudja azt kend, hogy ő
122 1| esztendeje hallja ő ezt, de hát hallhatja-e elégszer bárki
123 1| nyomintva a tenyerét -, hát éppen azért jöttem.~De mert
124 1| hogy még jobban égjen. Hát jobban is ég az. Most aztán
125 1| alszik kend?~Mondok:~- Nem.~- Hát - aszongya -, mér nem alszik
126 1| nincsen semmi bajom.~- Hát - aszongya -, akkor mér
127 1| akkor mér nem alszik kend?~- Hát - mondok -, azér, mer nem
128 1| gondoltam, hogy mán el is aludt. Hát egyszer megint csak megszólal,
129 1| pipa megint nem füstöl. Hát újra meggyújtotta, miközben
130 1| hogy tegyen vele valamit. Hát az rá is olvasott, meg kifüstölte
131 1| Tíz krajcárt adtam neki. Hát azt mondta, hogy még egy
132 1| visszatalált a feleségéhez.~- Hát - azt mondja -, hogy a hízóra
133 1| anyjuk.~- Ő - mondok.~- Hát aztán mit akar kend Imrével?~-
134 1| gabonát vittünk a vásárra, hát lám a zsidó föltesz egy
135 1| könnyen rátéved az ember.~Hát mondom, mikor ő a búzaeladást
136 1| a szép tekintetes úr?~- Hát ki volna: az én fiam.~Egyik
137 1| csizmát vidáman lógázta.~- Hát bezony: azért jöttem én
138 1| kedvéért a kocsma felé.~Hát amint odaér, hallja ám,
139 1| előtte, mint a gyerek.~- Hát ti - dördült rájok a pap -,
140 1| anélkül, hogy ivott volna.~- Hát te mért nem iszol? - szólt
141 1| költözött el a faluból.~- Hát - mondja Baczonyi fölmelegedve -,
142 1| és hogy ha így folytatom, hát nem hagyok rájok egyebet,
143 1| egyebet, csak a nyomorúságot. Hát itt kötöttem én akkor a
144 1| Jobb arról nem szólni.~Hát mit is csináljon szegény
145 1| ha éjszaka szólalt meg, hát mindenki fölébredt rá a
146 1| hittem a holdra vonyít, hát meghajigáltam, hogy ne vonyítson.~
147 1| kezére és úgy jajongott:~- Hát el tud engem kend hagyni?
148 1| levisz a vékáról, az a kamat. Hát ez a mi takarékpénztárunk.~
149 1| orvosságot az asztalra.~- Hát az islóg? - kérdi Burucz
150 1| Semmi különös nincs benne.~- Hát hozd le, ha tudod.~- Le
151 1| persze engednie kellett.~- Hát ha a mester úrnak kedve
152 1| köhintett és megkezdte:~- Hát hol volt, hol nem volt...~
153 1| kérdi a királyasszony.~- Hát nem egyébre köll az - feleli
154 1| az egész templomban.~Mert hát szép is volt az, mikor az
155 1| ha a gyermekek felnőttek. Hát mondom, alig egy hónapja
156 1| viszi el senki. Hideg van-e?~Hát valósággal az én jó Borza
157 1| nevetve néz a gazdájára.~- Hát mi szél hozta, kedves Borza
158 1| Aszongya, török-bankó. Hát mondok, mi az a török-bankó.
159 1| ő ezt mégis jobban érti. Hát aztán azt mondja, ihol a
160 1| török-bankó. Kétszáz forintot ér. Hát elfogadja-e kend, mikor
161 1| fogadnám el. Azt mondja: hát akkor írja ide kend, hogy
162 1| Bizony mondok, az mögeshetik. Hát azt mondja, írja ide az
163 1| hogy tudhassák a nevit. Hát oda kapart az annyuk is.
164 1| annyuk is. Aztán azt mondja, hát mikor megyen kend a városba?
165 1| No mondok, az jó lesz. Hát ki gondolná, hogy hiba volt
166 1| török-bankórul. Azt mondja, hát mögkapja kend a kétszáz
167 1| faluba, Csóka úrhoz. Mondok; hát ha muszáj, bemöhetök.~-
168 1| kétszáz forintot. Mondok, hát ha a jegyző úr is azt mondja,
169 1| mert neki sok a dolga. Hát ide gyüttem.~Ezt mondva,
170 1| fizetni.~Elkomorodott.~- Én? Hát kétszer fizessek, egyszer
171 1| vagy pedig a bankó hátára, hát az fizet.~- Csakhogy én
172 1| nézik, hogy mi az írás?~- Hát az igazság kutya?~Fölkelt.
173 1| holló a virágos almafára.~Hát ki vagyok én, mi vagyok
174 1| nem láttam.~- Nem látta? Hát mennyi idő kell arra, hogy
175 1| cigányéknál. Kap Laci mindig.~Hát mondom, akkor délután ott
176 1| nélkül, csupán virágokból.~De hát megengedi-e az Isten, hogy
177 2| mindenki otthon a feladatot? Hát ez nagy tisztesség. A minap
178 2| suttogja alig hallhatóan.~- Hát holnaptól kezdve mást ültetek
179 2| zörgősre fagyott a testén.~Hát mondom, így eszembe jutott
180 2| meztelen melle az inge alól.~- Hát kend most is részeg? - kérdem
181 2| érek, visszapillantok rája. Hát már akkor négykézláb áll
182 2| tulajdon szomszédja is.~Hát mondom, csak tengődött.
183 2| A nagy szíjat ledobják.~Hát az történt, hogy Mátyásnak
184 2| lábával akarta lenyomintani. Hát le is ment a kéve, de lement
185 2| mikor épkézláb ember volt. Hát arra gondoltam, veszek magának
186 2| járnak városról városra: és hát maga muzsikál, az asszony
187 2| bent járok a megyegyűlésen. Hát ahogy egy kis utcán szivart
188 2| kiáltsak az állatkínzóra.~Hát ahogy benézek, látom, hogy
189 2| könyörgöm, csak tanítom.~- Hát aztán mire tanítja ilyen
190 2| odaadom a tekintetes úrnak.~- Hát jó, hozza el délután a Koronába.~
191 2| dühösen vakkant. Odapillantok, hát az állatorvosra mereszti
192 2| kutya, csak a hangot.~- Hát mibe fogad, hogy a beszédet
193 2| forintba.~- No - mondom -, hát akkor legalább visszanyerem
194 2| bóklászott az asztal alatt.~- Hát - mondom halkan -, tessék
195 2| belevetettük a csontot.~No hát ezt már sehogysem akarták
196 2| csóválja, s tartja a tányérat.~Hát ilyen kutya volt.~Mátyás
197 2| teszek egy tányér vizet. Hát csak fellafatyolja, mintha
198 2| Megyek a nóta irányába. Hát már akkor ott jár az én
199 2| elrongyosodott, mióta nem láttam.~- Hát, hogy élünk, Mátyás?~- Köszönöm,
200 2| nem az, ami a felnőttnek, hát minek zavarnám meg az ártatlanságokat?
201 2| osztályozza az embereket. Hogy van hát, hogy Cigány Lacit egy leány
202 2| tintája, mint akárkinek.~Hát mondom: szeretik őt.~De
203 2| mondom: szeretik őt.~De hát mért nem választja senki
204 2| arcuk boldog és mosolygó. Hát mért éppen Cigány Laci az
205 2| rontjuk, ha beleavatkozunk.~Hát mondom, nem szóltam semmit.
206 2| lovakat. Az idő szeles, hát nem beszélgetünk. Csak halad
207 2| szemű Krisztus előtt.~- Hát - azt mondja a kocsisom -,
208 2| hogy feldüljön az ember, hát akkor feldül.~Ezt olyan
209 2| komoly ember mind a kettő.~- Hát - mondja a süveges, a fejét
210 2| beleegyezek - mondom -, de hát az öreg... Valami baja történt.~
211 2| az öregnek a csizmáját.~Hát a térde zúzódott meg az
212 2| valók vagyunk.~Elmondjuk.~- Hát mink kinél vagyunk? - kérdezem
213 2| No, mi újság, bátyám?~- Hát... Ma egy hete itt jártak
214 2| hogy eljönnek újborra. Hát eljöttek. Megnézték a szőlőt
215 2| jobban összebarátkoztunk, hát az unokámat is igen megszerették.
216 2| Bizony összeillenének.~- Hát ma eljött a legény az apjával.
217 2| egyúttal.~- Ily hamarosan?~- Hát tetszik tudni, messze lakik
218 2| ma két életnek a sorsa.~Hát csak szívja a szivart a
219 2| szépíti meg ez estén. És hát elvégre is az ilyén csókolom-képű
220 2| de nem öltik magukra.)~- Hát - mondom -, Pesta, van-e
221 2| válaszol:~- Egyetlen fiú, hát kimentődött.~Kadari bólint:~-
222 2| még a kötényébe se. Pirul, hát pirul őszintén. Úgy szép
223 2| eltörni, és odaadni adóba. Hát aztán, mikor időhaladtával
224 2| Estván kérdést vet, hogy hát a háznak szép kis rózsaszála
225 2| pipáján, aztán rámnéz.~- Hát - mondom óvatosan -, én
226 2| törül le a szeméről.~- De hát tetszik-e a legénynek? -
227 2| Semmi se bizonyosabb. De hát a bizonyosság is akkor bizonyosság
228 2| hozzá jókedvűen az öreg.~- Hát - mondja Soós Estván, ünnepi
229 2| egyértelműen Kadariék.~- Hát most azt kérdezem, hogy
230 2| kettőt-hármat szippant a pipáján.~- Hát annak erányába jöttünk volna -
231 2| meg lehet érteni.~Kimegyek hát a leányért és előhívom a
232 2| Soósék egész falujoknak. Hát légy bátor, lelkem.~Azzal
233 2| itt neki ünnepi hangon -, hát itt e becsületes ifjú személyében
234 2| keblére ne bújdoshasson.~- Hát tudom - így beszélek tovább -,
235 2| várhatnak a te szavadra, hát ha megtalálta a szívedet
236 2| Esti kilenc óra volt már és hát az örömszülőknek sok mindent
237 2| beszéltünk semmit, mester uram.~- Hát mikor magatok maradtatok,
238 2| nagyon szégyeltem magamat, hát az arcomat a kezemmel eltakartam.
239 2| És nem szólt?~- Nem.~- Hát mit csinált?~- Csak ott
240 2| Egyszer rápillantottam, hát láttam, hogy ő is piros,
241 2| csak éppen a szeme okos.~Hát Marci beül a padba. A nagy
242 2| héten kell ennyi a ló alá.~- Hát a maguk ágyába hányszor
243 2| most múlt ötesztendős és hát én csak azért is megtettem
244 2| róla, mert nem idevaló.~Hát kis ideig ott beszélgettem
245 2| van.~Nézek az iskolába, hát ott ül a két bűnös a padlásig
246 2| szoktak az akasztófa alatt.~- Hát, Nagy Márton: te beszélj
247 2| cselekedted?~- Bánom...h.~- Hát ha bánod, csókold meg ott,
248 2| magad tintáját?~- Meg.~- Hát akkor elmehettek.~Az ablakon
249 2| özvegy bárónénál Somogyban.~- Hát nem idevaló?~- Nem. Később
250 2| kergül - feleli a legény.~- Hát akkor itt marad a szűröd,
251 2| De bizony van közünk! Hát a postakocsi?~- Arról én
252 2| javamra vallani? Ha nem akar, hát nem tehessünk róla.~Erre
253 2| határtalan nagy fehér temető.~Hát van élet a földben? Van
254 2| a virágot?~- Szeretem.~- Hát csókold meg szépen.~Nem
255 2| asszonyok dagasztják a kenyeret.~Hát hogy senkit se találtam
256 2| parajjal benőtt dongakerítésen. Hát mosdatták Andrist. Ott görnyedezett
257 2| régen magamra bíztak, és hát én meg is mosdottam becsületesen -
258 2| létrán az istálló padlására. Hát csakugyan ott mászkált egymáson
259 2| mintha fel volna ragasztva.~Hát mondom, áll és sütkérezik.
260 2| lányok meg a cúgos cipőt.~Hát a lányok is beköszönnek.
261 2| felejteni azt a gyereket.~- Hát hozd haza. Békülj össze
262 2| hogy a szél meg ne fújja. Hát a szél nem is fújta meg
263 2| őket. Máskülönben bárányok. Hát inkább nem ivott. Éltek
264 2| szégyenszemre visszatérjen hozzád.~- Hát bort nem is iszok én többet;
265 2| köztük a sógorságnak is.~Hát azóta se hallott Baracs
266 2| szűrös ember közt is.~De hát a Jancsi gyerek nem jön.~
267 2| az asszony portájához, és hát a madár is ott ül le, ahol
268 2| végigpillant oldalt az úton. Hát mit lát? Az ő engedetlen
269 2| aztán az ölébe veszi.~- Hát megösmersz engem, te?~-
270 2| vállára tette a kezét.~- Hát - szól Baracs a gyerekhez
271 2| akarod-e, hogy bemenjek?~- Azt hát - feleli a gyerek. - Ott
272 2| eresztették a beszélgetést.~- Hát biz, az jó lenne - mondották -,
273 2| belekerül húsz forintba is.~Hát biz, az nagy pénz. A magamfajta
274 2| Elvállalja ölét nyolc krajcáron.~Hát jó. Szegény ember, becsületes
275 2| is beválasztják talán.~- Hát jó: holnap csak fogjon bele.~
276 2| Azért hoztam a csákányt.~- Hát akkor csak álljon neki.
277 2| az ajtó előtt.~Kimegyek.~Hát azért jött fel, hogy nem
278 2| Nem napszámba dolgozik, hát csak hadd menjen. Délután,
279 2| tíz esztendeje szomjazik, hát nem csoda, ha egyszer iszik
280 2| kijönni.~- No mi baj?~- Hát a felével megvolnék.~Értettem.
281 2| haza, reggel, kordén.~- Hát ilyen ember az a Tóth Antal?~-
282 2| Meg is verik ráadásul. Hát okos ember kend?~- Dehogy
283 2| szilvaszínű daganatból.~- Hát megvolnék - mondotta a kalapját
284 2| jelenti, hogy fizessek.~- Hát ne az asszonynak adjuk?
285 2| négy egyforintos bankót.~- Hát mit vesznek rajta?~- Malacot -
286 2| féloldaláról. Jaj, jaj!...~- Hát minek adta neki oda a pénzt?~-
287 2| is, hogy az ő verejtéke, hát öt hatost el akar inni belőle.
288 2| Kit küldjünk el a vasútra?~Hát kit mást, mint Szamaras
289 2| embernek.~- No - azt mondja -, hát hogy addig is ne szomjazzon...~
290 2| a macska az a Stájner?~- Hát a kocsmáros.~- Hát csak
291 2| Stájner?~- Hát a kocsmáros.~- Hát csak nem iszik talán?~-
292 2| küldi a kisbírót gyalog.~Hát délfelé megérkeznek mind
293 2| elhozta a szállítólevelet.~- Hát mi történt?~- Nagy mulatság
294 2| gyertya.~- Tyű, az irgalmát! Hát Sándor Pál mért nem jött
295 2| fizettetett a zsidó mindent. Hát ott maradt, hogy segítsen
296 2| hogy segítsen meginni.~- Hát a Sándor Pál kocsija?~A
297 2| tiszta, szíves természete. És hát, hogy Miska bátyámnak se
298 2| gyakrabban mint a Jancsit. Hát ilyen hazugok az újságok.~
299 2| No, ilyen bolond!~Mondok, hát mibül éltek meg?~Hát azt
300 2| Mondok, hát mibül éltek meg?~Hát azt mondja, csak úgy, mint
301 2| azelőtt sohase részegeskedett, hát csak kétheti kaszárnyaáristomot
302 2| alatta, mikor az eső esett.~- Hát - azt mondja-, láttad-e
303 2| hogy megint bolondján van, hát mondok:~- Hallgass, mert
304 2| mondta, fáj a feje, pedig hát csak a szokott bolondján
305 2| szavalok.~Lehúztuk az ágyról. Hát nagy kénytelen-kölletlen
306 2| mint engem. Aztán, mondok, hát féligmeddig testvéred is
307 2| te is falu árvája vagy. Hát az ő egészségére.~Erre megrázkódott,
308 2| hogy Jancsi a falu árvája, hát el kellett mondani neki,
309 2| Igaz - feleltem rá. - De hát ki tehet róla, hogy a Nacza
310 2| zavarodott forma az elméje. Hát csak ráhagytam.~Azt mondja
311 2| lövés.~Gyertyát gyújtunk, hát ott fekszik a Jancsi keresztül-által
312 2| víz meg a vizes ponyva.~Hát biz a Bozókiné háza leégett.
313 2| betűt kék és piros betűvel.~Hát abbahagyják hárman a munkát.
314 2| s az apjához térdel.~- Hát így van kend, édesapám?~-
315 2| télen gyógyult meg a lába. Hát itt van, most megint sánta!
316 2| mikor seprőt lát a kezében.~Hát a tyúk megint sánta. Látszik
317 2| föntjáró betegek szoktak lenni.~Hát biz ő beteg maradt. A taraja
318 2| nehéz nézni a szenvedésében, hát még a gyámoltalan néma állatot.
319 2| a patkót. Beállítottunk hát a legközelebbi faluban a
320 2| persze nem legelhetett, hát csak mozdulatlanul nézett
321 2| tegnap unokám született, hát arra kell a pénz. Meg aztán,
322 2| Szél támadt. Fáztam.~- Hát legyen hét forint - szólt
323 2| talán kapnom.~Beléptem.~Hát lám, ott ül az én két emberem
324 2| szamárér - feleli a subás.~- Hát fiatalnak nem éppen fiatal,
325 2| nincs másnak senkinek.~De hát mi lelte ezt az ember?~Egy
326 2| hogy üdvözlést intsek neki.~Hát ahogy kilépek az én alacsony
327 2| Nézem, hogy hová lett? Hát a kék kabát csücske kiáll
328 2| nekem istállóm nincsen.~Hát jó. Bort tettem az asztalra,
329 2| vezérli a búcsúsokat.~- Hát az öreg Váróci?~- Koldul
330 2| de persze csak nyáron. Hát az öreg Kevi?~- Meghalt.~-
331 2| öreg Kevi?~- Meghalt.~- Hát Harmacziék? Veri még az
332 2| ismét elnémult.~- Igyál hát - mondom. - Talán nem jó
333 2| részére szolgál az ablakom, hát nincsen rajta kárpit.~-
334 2| hogy egyfolytában végezzek, hát elmentem egy évre tanítósegédnek.
335 2| csak a pap meg a kántor.~Hát ott éldegéltem.~Egy ádventi
336 2| fonott sövény, félig orgona.~Hát ahogy ott állok az udvaron,
337 2| termetét, tetszett nekem. Aztán hát abban is van valami, hogy
338 2| mellett megszólítás nélkül.~És hát ő mosolygott. Hogyisne mosolygott
339 2| nem parasztnak való. És hát benne van a hangjában, hogy
340 2| kilincs. A leány megrezzent.~- Hát majd megmondom, mikor adom
341 2| drága gyöngysor volna. És hát az arca kedves volt. Melyik
342 2| Az öcséid miatt?~- Nem.~- Hát?~Két fiúöccse volt neki.
343 2| Egyszer megint fölnéz:~- Hát jó, tanító úr, kijövök este
344 2| Visszaadom neki, aztán pont.~Hát vacsora után a zsebembe
345 2| levegő és csöndesség.~Aztán hát beszélgettünk. Olyan semmiségekről
346 2| felelte szemrehányóan -, hát akkor mért jöttem én ki?~
347 2| fordítok minden mezei ördögnek.~Hát a következő estén át is
348 2| ölelne az ember. Őrajta hát nem volt míder. Mintha egy
349 2| bolondság, nem is szamárság. Hát mi jó van egyéb a földön!
350 2| együgyű is az ember, Istenem!~Hát aztán minden este kiszökött
351 2| mindenféle kedves szavakat. És hát nem ismertem magamra, mikor
352 2| láttuk egymást, csak éreztük.~Hát ez is olyan állapot, amiről
353 2| suhog. A széna jószagú. Hát kell-e a Rotschild kincse,
354 2| kerékvágásba igazodunk.~Hát másnap ahogy lefekszem,
355 2| inkább a poharamba! Szervusz!~Hát ahogy felbukkant, nem bírtam
356 2| lelkem, becsületem?~- De hát akkor mért jársz ki hozzám?~
357 2| tiszta, kedves leányt. De hát aki benne nőtt az úri ruhában,
358 2| volna csak félnapot is.~Hát már most ítéld meg magad,
359 2| semmi botlás nem történik.~Hát Juliról is tudták, hogy
360 2| persze nem mondta meg. És hát a paraszt ismeri egymást.
361 2| kocsis miatt nem tehettem. Hát csak visszaintettem neki.~
362 2| vissza: még egy esztendőre!~Hát visszatértem nagy búsan.
363 2| után le akarok feküdni, hát az ablakomon halk koccanást
364 2| volt, mint az őrült. És hát bizonyosan azt gondolta,
365 2| évig, Juliska.~- Egy évig? Hát akkor én most már nem bírom,
366 2| botot? Látod azt az urat? Hát tudod azt is, hogy én tréfálni
367 2| gyötrés nem változtat rajta, hát leszámoltak vele. Nem is
368 2| mint nyáron a jégfelhő.~Hát, gondoltam, ez nem is csoda.
369 2| falubeliek szemének.~Pedig hát tudott már a Julcsa hibájáról
370 2| a parasztok szoktak. És hát beszédbe elegyedtek. Az
371 2| leányok, hanem szomorúan:~- Hát eredj hozzá, Julcsa. Szerencse
372 2| ami közöttünk volt, és hát megszokod. Boldog is lehetsz
373 2| Boldog is lehetsz vele. Hát csak bánj vele szépen, Julcsa.~
374 2| bizonyíthatja rá senki sem.~És hát hallottam is aztán, hogy
375 2| községbe mentem tanítónak.~Hát biz ez együgyű történetke.
376 2| is tér vissza soha többé. Hát énnekem mindegy, ha leány
377 2| a kamarába. Azt mondja: Hát hogyan szeretted azt az
378 2| szobából és azt mondta: Hát én téged elveszlek, Juli.
379 2| az egybe beleegyezek!~És hát nem láttam többé.~Hanem
380 2| parasztcsaládnak a nyugalmát. És hát az a nő temiattad sokat
381 2| mindig nagy mester volt. És hát örök emlék a gyermekeknek,
382 2| ahogy a törvény kötelezné. Hát azoknak bizony nem jut egyéb
383 2| nekem az a kis kölyök, és hát én a szép arcú gyermekeket
384 2| tudni, mi hír a faluban.~- Hát semmi - felelte egyet tubákolva
385 2| Sajnáljuk is emiatt.~- Hát aztán miért? - kérdezte
386 2| Nehéz-e?~- Nehéz ám.~- Hát aztán?~- Aztán hátha nyomja
387 2| ilyenkor meglepetten -, hát ez is?~Pedig hát jól tudom
388 2| meglepetten -, hát ez is?~Pedig hát jól tudom én azt, hogy lassankint
389 2| gondolok, vajon melyik lesz hát az én helyem?~Körülöttem
|