Part

 1  1|       sárga virág­porban, aztán édes zengéssel emelkednek újra
 2  1|       mély, lassú repüléssel az édes kis terhüket, egy-egy századrésznyi
 3  1| küldenek; a levegőt telelehelik édes sóhajtásokkal. Óh, ha két
 4  1|      csodás finomságú, szűzies, édes illat, ha soha nem érezte?
 5  1|   boldogan szívom ezt a tiszta, édes, mennyvilági illatot. Elmémből
 6  1|         és hentergőiteken olyan édes nyugalmat tudnátok találni,
 7  1|      kezét:~- Szépen megkérném, édes képcsináló uram, hogy az
 8  1|      eléje sietett.~- Baja van, édes apám?~- Bizony, fiam - felelte
 9  1|       tud engem kend hagyni? Én édes jó uram! Ilyen sokáig együtt
10  1|      lelke megcsöndesül; valami édes félálom szállja meg - édes
11  1|      édes félálom szállja meg - édes félálom: nyugodalom.~A tűzben
12  1|    szenvednek, mint az emberek, édes figyelemmel hallgatott,
13  2|      sírjába. Maguk helyett is, édes szülőim, kendért is, bátyám,
14  2|    gerlicezokogás. Micsoda üde, édes hang! Igazán nem parasztnak
15  2|         a pünkösdi rózsa. De én édes Istenem! Nincs szebb virágzó
16  2|     bizony az arcára tapadt.~Én édes Istenem, micsoda bolondság!