Part
1 1| mondja a Földet. Nem ismerem azt a vidéket, ahol az írószentek
2 1| nem tudunk semmit se.~Én azt gondolom néha, hogy a tyúkok
3 1| kott-kotty - ami bizonnyal azt teszi:~- Erre, erre!~A csibék
4 1| éppen évforduló nap van; de azt nem akarja a nagyméltóságú
5 1| a vödröt a kútból.~Eddig azt hittem, hogy aki az erőmutatványt
6 1| tanul. Hát csak hadd lássam azt a gyereket, mi a baja?~Tabiné
7 1| legelő kell.~- Hát tudom én azt, szegény Tabiné, hogy ahány
8 1| körüllengik az én virágzó fáimat, azt gondolom, templomban vagyok:
9 1| és virágok fölött, mindig azt gondolom: íme a vőfély.
10 1| kis zöld levelek bizonyára azt rebegik:~- Én szép, kedves
11 1| nincsenek, mint ahogy mindenről azt mondjuk, hogy nincsenek,
12 1| másképpen nem is lehet. Azt hiszem, nem volt ott senki,
13 1| körülpillantott, mintha azt mondta volna: mi kell több
14 1| kitapogatom a tudományát -, de hát azt mondja még meg, hogy ha
15 1| tejet, miért nem olvassa azt is elő, vagy hogy a pénzt,
16 1| legyintve -, nem tudom én azt.~- Már tanító uram - szólalt
17 1| szakállú, hosszú orrú ember - azt mondják, valami ló miatt
18 1| volna igaz, tanító uram. Azt az embert is ösmertem, akinek
19 1| sokat nem tudok róla, csak azt tudom, hogy Lakosnak hítták,
20 1| látott Döme juhász?~- Hát - azt mondja -, ahogy a faluba
21 1| világító parányi csillagokat, azt a két csillaglámpát, amellyel
22 1| Mit beszélnek?~Bizonyára azt beszélik, amit az ember:~-
23 1| meghökkenve, amint hozzám ér.~Azt akarta mondani a jámbor,
24 1| nem állott meg. Bizonyára azt gondolta, hogy boszorkány
25 1| Nem hisz most a hangomnak. Azt gondolja, hogy a boszorkány
26 1| az én hangomat utánozza. Azt is tudja Miska, mit akar
27 1| kend az ökörfarkkóróról?~- Azt, hogy mért nem vitt magával.~-
28 1| községházán: elvitték katonának. Azt mondják, szép sugár legény
29 1| kettőt. Az öregasszonynak azt mondta:~- Hej édös anyám;
30 1| szülő anyám!~A leánynak meg azt mondta:~- Hej Lidi, Lidi,
31 1| lett az olasz menyecskéből?~Azt is tudom.~Megtanult magyarul.~
32 1| vonult föl a nagymisére, hogy azt fel lehetett volna vélni:
33 1| úgy dúdolgatva énekelem azt az ősrégi szenténeket, amely
34 1| a mutatóujját, meglátják azt az egész földön. A kaszák
35 1| Tudj’ az Isten. Megérzem én azt, uram, mint Paizs a szelet.~-
36 1| visszautasítanák. Mert Csikék azt tartják, hogy olyan gyerek,
37 1| Fercsi gyerek mindig csak azt feleli:~- Hapapap.~De ez
38 1| látja. A szép Szabó Magda azt mondja neki:~- Jaj, te kis
39 1| hydrogéniumnál meg oxigéniumnál, azt is el lehet hinni. Az andocsi
40 1| hogy vászonra vetnétek azt a képet, amint az ördög
41 1| kelt volna, hogy agyonüsse azt a cudar sündisznót, s alhasson
42 1| felé.~- A nyavalya törje ki azt a sündisznót - káromkodik
43 1| sejtette:~- Százharminc.~Azt is tudta csakhamar, hogy
44 1| kocsmában vigadott.~- Hej, azt a!...~Hát azt ugatta úgy
45 1| vigadott.~- Hej, azt a!...~Hát azt ugatta úgy a kutya...~*~
46 1| hajszolta egynehány legény. Azt is látták, hogy a bürün
47 1| tövét.~Mert csak ő tudta azt; hogy nem volt veszett a
48 1| hatosért a félelmét, de azt is elvitték tőlem. Azt mondták
49 1| de azt is elvitték tőlem. Azt mondták neki: ne engedd
50 1| festeni kívánja.~- No - azt mondja erre az ecsetjét
51 1| egy öreg bácsit láttam, ha azt lefesthetném, nem adnám
52 1| szakállt csinálok.~- No, már azt pedig nem csinál az úr -
53 1| kifüggesztené a képet, aztán azt mondaná: Nézzétek, császárok
54 1| könyöklő csizmadia -, most azt kenik.~Tartja az öreg a
55 1| Egyszer, ahogy elhallgattunk, azt mondja a festő:~- Hasonlított
56 1| szólt jókedvűen -, megfestem azt az asszonyt hétesztendősnek.~-
57 1| tudta, hogy miért. Csak azt tudta, hogyha ül, megkapja
58 1| uram. De csak magam. Mert azt gondoltam, hogy ha ketten
59 1| csak rám ripakodik, hogy azt mondja: fogja be kend a
60 1| pedig hát meg se szagolja azt Miska. Az erdőn túl, a báró
61 1| pompa! Pesten járt iskolába. Azt mondják, a lovai is jártak
62 1| A túlsó oldalon valaki azt mondja:~- Ne böcce ne!~Az
63 1| olyan együgyű ember, aki azt kérdezné, hogy minek vigyázzunk
64 1| abroszt rajzoltak róla, és azt mondták, ennek a csillagnak
65 1| Mária, ki tudná ezt jobban?~Azt azonban tisztára meg lehet
66 1| nyaláb száraz ágat.~- No - azt mondja a cigány -, kicsibe
67 1| Nekem esik a bottal és azt mondja, mit csinálsz? Ne
68 1| csak a köveket próbáltam. Azt mondja, micsoda köveket?
69 1| egy éjjel a bojtárom, hogy azt mondja, valami fekete ló
70 1| Mondok, hát hajtsd be. Azt mondja, próbáltam, de ahogy
71 1| Az asszony igen megörült. Azt mondta nekik, hogy egy tüzes
72 1| viszolygott bele a hátam.~- Hát - azt mondja -, a juhászok el
73 1| Péterre gondoltam, akiről azt mondják, hogy táltos.~-
74 1| Meghallgat szó nélkül. Aztán azt mondja: hát minek beszéli
75 1| nekem? Azért, felelem, mert azt mondják, hogy te táltos
76 1| hogy te táltos vagy. Hát azt mondja, igaz, hogy táltos
77 1| maga elé a földre, aztán azt mondja: hát próbálja meg
78 1| kincstől eltávozzatok, hogy azt se feljebb, se lejjebb ne
79 1| alku nélkül. Mert igaz ni: azt is mondta a táltos, hogy
80 1| Hogy a Devla verje meg azt a kutyát!~ ~
81 1| boszorkányok a faluban? Majd meg azt, hogy mikor küzd meg a tüzes
82 1| dallamra gondolt, hanem azt a jóérzést élvezte, ami
83 1| egy kakason lovagolt, és azt mondta Kömpének:~- Ne aludjál,
84 1| a kalapjához. Lehetett azt a mozdulatot köszöntésnek
85 1| mezőn, Kömpe nem nézhette azt: közibe dobta a botját a
86 1| gyerek jutott az eszembe. Azt is így láttam ma állani
87 1| otthonának?~Óh, bizony, könnyű azt kitalálni: az Úr, aki a
88 1| jobbról is, balról is, és azt mondja:~- Hm!~Ránéz a szomszéd
89 1| Látom; honne látnám.~- Hát azt látod-e, hogy egy borozdával
90 1| borozdával errébb van?~- Bizony, azt nem látom.~- Nem látod?
91 1| megváltozhatatlan; csak azt sajnáltam, hogy a Fodorék
92 1| hogy adjon a virágból.~Imre azt felelte:~- Nem adok én ebből,
93 1| Szinte hallottam, ahogy azt mondja:~- Lássuk, no!~Kevi
94 1| tarisznyát vetett a vállára. Azt gondolták, hogy a szőlőbe
95 1| bemenni a sorozó urakhoz. Azt kellett ott mondania, hogy
96 1| mondania, hogy szívbajos. Azt is mondta. Megszabadult
97 1| betegforma volt, a minap azt kérdeztem tőle, ne csináljak-e
98 1| vették be, meg se vizsgálták. Azt mondták neki, hogy ha katona
99 1| állt volna ott az öreg, azt gondoltam volna, hogy vályog
100 1| baboskék kisréklijét és azt mondja neki:~- Hát mit félsz?
101 1| sokszor félnapig számították azt babon. Imrének nem kell
102 1| odahívja a feleségét, aztán azt mondja az irkára mutatva:~-
103 1| csak palatáblával jár, de azt akkora vászontarisznyába
104 1| Bogár Miskákat. Végre is azt mondja:~- Piszkos szegény,
105 1| erányába...~- Hát: tudja azt kend, hogy ő a legjobb.~
106 1| egy kicsit elhallgattunk. Azt gondoltam, hogy mán el is
107 1| krajcárt adtam neki. Hát azt mondta, hogy még egy napig
108 1| visszatalált a feleségéhez.~- Hát - azt mondja -, hogy a hízóra
109 1| mint a leányok?~A másik meg azt mondja:~- De derék a csizmád!
110 1| bagazium, a féderveiszről meg azt mondja: fédörbajsz. Bolondot
111 1| ijedtében nem tudott felelni, azt mondta neki:~- Kapa való
112 1| rajta a hideg, mikor az öreg azt mondja: fédörbajsz, bagazium.
113 1| asztalfőre ülteti őt, és azt mondja a barátainak:~- Nézzétek,
114 1| boldogan mosolyogva vette azt el, és szívta tovább. Micsoda
115 1| szivarok, pipák. A pap azt is meglátta, hogy Baczonyi
116 1| Megkínálta szivarral is.~És azt mondta neki:~- Baczonyi
117 1| nézte.~Éjfélkor aztán, mikor azt hitték, hogy el fog aludni,
118 1| beteg nem volt a háznál, azt hittem a holdra vonyít,
119 1| Sokszor megmondotta, hogy azt vele temessék el.~Úgy látszott,
120 1| ült.~- Jóskát akarja?~- Azt - mondotta már nem szóval,
121 1| keresztjegyet írnak. Van olyan, aki azt sem ír, csak éppen megérinti
122 1| a fejét. Körülpillant és azt mondja kevélyen:~- Aláírom
123 1| tollat. Az ünnepi mozdulatán azt értem, hogy már a levegőben
124 1| úgy elfelejtöttem én azt, mint Tóth Antal a nagy
125 1| barát. Az dacból maradt ott. Azt mondta:~- Nem futok veletek,
126 1| klastrom udvarán a tűz mellett, azt mondja az egyik magyar:~-
127 1| székre letelepedve -, éppen azt akarom látni, hogy hogyan
128 1| akarták adni, de ő csak azt mondta, hogy ahhoz megy,
129 1| mászni. A királyleány arra is azt mondta, tessék. Csakhogy
130 1| boldogságba? Egyet gondol és azt mondja a feleségének:~-
131 1| király -, hanem hogy lehozzam azt a legfelső gallyat errül
132 1| hőse megmutatja, hogy ő azt a gallyat le tudja hozni
133 1| nyújtotta volna nekem a kezét. Azt mondta volna:~- A szobád
134 1| egy darab fát. Ledobják azt a kályhazugba. A kályha
135 1| gyerekekkel Dávid királynak azt a zsoltárát, amelyben az
136 1| szorul. De én legjobban azt a kis Köncölnét sajnálom.
137 1| kalácson nőtt fel. Most azt mondják, böngyölekenyérrel
138 1| a szemén kék az árnyék.~Azt mondanám, hogy hasonlít
139 1| levegőben, mint a zászló.~Azt mondják, azért ilyen, mert
140 1| emiatt a bárónétól, de ő azt mondja, szereti a terpentin
141 1| megmondja, hogy amit játszik, azt Liszt Ferenctől hallotta
142 1| párnám is a fejem alól!~Azt gondoltam, hogy nagy adót
143 1| vége.~- De a fene ögye mög azt a Csókát, nem könnyű bajba
144 1| száz forint nagy pénz, de azt mondja, neki van egy könyve,
145 1| mi az a török-bankó. Az azt mondja, olyan bankó, amire
146 1| mégis jobban érti. Hát aztán azt mondja, ihol a török-bankó.
147 1| Mondok, hogyne fogadnám el. Azt mondja: hát akkor írja ide
148 1| nevemet is odaírtam. De azt mondja, hátha möghal kend,
149 1| mondok, az mögeshetik. Hát azt mondja, írja ide az asszony
150 1| kapart az annyuk is. Aztán azt mondja, hát mikor megyen
151 1| voltam Szent Mihálykor. No azt mondja, nem tösz sömmit,
152 1| a hír a török-bankórul. Azt mondja, hát mögkapja kend
153 1| mit akarnak? Bizonyosan azt akarják, hogy mönnyek be
154 1| hogy mönnyek be a pízér. Azt mondja az anyjukom, legjobb,
155 1| a jegyző úrnak az írást. Azt mondja, arrul beszél az
156 1| török-bankó történetét. Azt mondja erre, kendé az igazság,
157 1| Mondok, hát ha a jegyző úr is azt mondja, hogy enyim az igazság,
158 1| Csakhogy én oda írtam ám azt is, hogy el-fo-ga-dom.~-
159 1| lakatot, mert a törökbankón azt jelenti, az elfogadom, hogy
160 1| ki hogyan gondolta, csak azt nézik, hogy mi az írás?~-
161 1| az erszényét.~Elég volt.~Azt mondtam a papnak, hogy a
162 1| szeme sárgán csillogott.~- Azt hiszem, szép lány - felelten
163 1| felelten egykedvűen.~- Azt „hiszi”!~- Még nem láttam.~-
164 1| Kegyed komolyan néz rám és azt kérdi magában: - Miért beszélem
165 1| figyelemmel hallgatott, s azt mondta, hogy másnak lát
166 1| szeméből.~- Mi bajod, Lacikám?~Azt gondoltam, hogy valamelyik
167 1| inkább sírásnak ered.~- Azt mondta Antal bácsi, hogy
168 1| mondhatom, mennyire megszerettem azt a kis falut és benne az
169 2| meg kellett szólítanom. Azt mondtam neki, hogy a tanítás
170 2| hogy beteg a leánya?~- Azt is tudom! - mondja a fejével
171 2| is bicskázta volna, aki azt mondta volna neki, hogy
172 2| vette-e el, vagy józanon? Azt se tudom. De arra emlékszem,
173 2| etető nincs még. A gépész azt mondja, hogy etetőnek erős,
174 2| alázatosan köszön.~- Mért bántja azt a szegény kutyát?~- Nem
175 2| Az anyja már táncolt. De azt ellopták. Ennek meg akármit
176 2| állatorvos nálunk járt, azt mondta, hogy minden kutyát
177 2| érti a beszédet.~Nem hitte.~Azt mondja:~- Nem a beszédet
178 2| megbizonyítom.~- Jó - feleli. - De azt fönntartom, hogy amit mondani
179 2| mondani akar a kutyának, azt nekem mondja halkan, és
180 2| bugyellárisát, és fizetett.~- Ne - azt mondja -, nem is kutya ez,
181 2| hozzatok ide vizet. Én azt hiszem, nem veszett ez a
182 2| Ilyenkor aztán hetekig azt játsszák, s elmondják százszor-ezerszer
183 2| se vonja be soha?~Hiszen azt se lehet mondani, hogy nem
184 2| és boldog.~Egyszer csak azt látom, hogy ő van a kör
185 2| nem tudja, hol jár, csak azt látja, hogy előtte, mögötte
186 2| Krisztus előtt.~- Hát - azt mondja a kocsisom -, egy
187 2| szitkozódott.~- Ne káromkodj, azt a pogány teremtésit az apádnak! -
188 2| háljanak meg nálunk.~- Azt a Ponciussát! - mondja Kadari
189 2| is fölemelte.~- Semmise - azt mondja.~- De a kerék is
190 2| család rámbámul. A tekintetük azt mondja: Látszik, hogy nem
191 2| kellene az ő fiának. Mink meg azt feleltük rá, hogy bár ennek
192 2| kicifrázni. Az apja egyszer azt mondta:~- Ha nadrágja volna,
193 2| leányra, s ahányszor az azt mondja: - Tessék venni! -
194 2| egyértelműen Kadariék.~- Hát most azt kérdezem, hogy van-e valami
195 2| fiatal is tetszik egymásnak, azt már tudja mindenki a házban.
196 2| iskolai hangján -, nehogy azt gondolják, hogy nem vagy
197 2| Juliska lesüti a szemét és azt hiszem, szeretne elsüllyedni. (
198 2| ura lehetnél a szónak, de azt is gondold meg, hogy a ti
199 2| aztán én is felelek.~- Azt gondolta, hogy sírsz.~-
200 2| vérű. Ha sohase szólna, azt lehetne vélni, hogy mindent
201 2| pofont mindnyájan látták. S azt is látták, hogy az én két
202 2| az erdőről szalmazsákban. Azt kérdeztem meg, hogy mire
203 2| Szegényeknek se szegények. Azt mondják, hogy leánykorá
204 2| h.~- No?~- Tudod-e te azt, hogy nagy bűnt cselekedtél?
205 2| bűnt cselekedtél? Tudod te azt, hogy az ember arca a lélek
206 2| vele?~Mért hogy egyiknek azt mondja minden tekintet:~-
207 2| hogy látlak!~A másiknak meg azt mondja minden tekintet:~-
208 2| fenyőfára a hó.~Eleinte azt gondoltam, hogy nem falunkbeli,
209 2| Tekintetes vármegye, azt gondoltam én, hogy legfeljebb
210 2| elé. Az anyja is vele van. Azt mondja a bíróságnak, hogy
211 2| Gyermekkoromban ismertem azt a macskát.~Egy vasárnap
212 2| pödörgette a bajuszát.~*~Azt mondja egy őszi napon az
213 2| Micó!~- Miau! Miau!~Mintha azt kérdezte volna, hogy: mi
214 2| emlékszem, hogy Juli mindegyre azt hajtotta:~- Nem igaz! Nem
215 2| lesik, hogy bús-e? Talán azt várják, hogy egyszer csak
216 2| elhagyta az asszony. A bajusz azt jelenti, hogy törvényesen
217 2| ember. - Nem tudom felejteni azt a gyereket.~- Hát hozd haza.
218 2| mégis meggondolja magát, és azt kiáltja:~- No, gyere kutyám!~
219 2| hanem torokgyulladást, azt kapott. Az asszony panaszolta,
220 2| Ütött, mint az istennyila. Azt ütötte, aki éppen eléje
221 2| felhőket nézi.~Baracs Imre azt hitte, hogy békíteni jött
222 2| Ha a házak között menne, azt mondanák:~- Jön a feleségéért.~
223 2| gyerekhez fordulva -, te is azt akarod-e, hogy bemenjek?~-
224 2| akarod-e, hogy bemenjek?~- Azt hát - feleli a gyerek. -
225 2| elképzelni nem is lehet. Azt a bekecset ketten viselik:
226 2| bekecs a régi marad.~Antalné azt hallotta a faluban, hogy
227 2| szidogassam:~- Nem sajnálja kend azt a négy pengőt? Itt töri-vágja
228 2| kalapját a fülére tartva.~Ez azt jelenti, hogy fizessek.~-
229 2| ne az asszonynak adjuk? Azt mondta kend, hogy az asszonynak
230 2| vagy! - duhogta az ember. - Azt mondtam, hogy neked fizessenek.~
231 2| asszony legyingetett.~- Éppen azt mondta ő is, hogy az ő verejtéke,
232 2| bort az embernek.~- No - azt mondja -, hát hogy addig
233 2| lőtte magát. Az újságok azt írták, hogy a tiszt urak
234 2| leghamarabb frajterré, aztán azt mondta neki, hogy maradjon
235 2| cérnán.~Akkor mondta, hogy azt mondja:~- Majd ha kikerülök
236 2| erányába hiába faggattam. Csak azt tudtam meg, hogy annak sincs
237 2| hát mibül éltek meg?~Hát azt mondja, csak úgy, mint a
238 2| elméje.~Akkornap tapasztaltuk azt először rajta, mikor nekem
239 2| mondta nekem a káplár, hogy azt mondja:~- Meglásd, hogy
240 2| nyakában hordozta, hogy azt mondja:~- Kell az esküvőre.~
241 2| mikor már feküdtünk, hogy azt mondja:~- Emlékszel-e otthon
242 2| mikor az eső esett.~- Hát - azt mondja-, láttad-e rajta
243 2| mondja-, láttad-e rajta azt a két szívet bevágva?~-
244 2| mondok -, nem láttam.~- No - azt mondja -, láthattad vóna
245 2| Jancsi nem dalolta velünk. Azt mondta, fáj a feje, pedig
246 2| felköszöntötte az új házaspárt, hogy azt mondja: a jó Isten pántlikát
247 2| Naczát meg nálunk.~- No - azt mondja a káplár úr -, úgy
248 2| egyszer megszólal, hogy azt mondja:~- Alszol-e?~Én már
249 2| szóra.~- Mi köll? - mondok.~Azt mondja:~- Ha levelet írsz
250 2| elméje. Hát csak ráhagytam.~Azt mondja kis idő múlva:~-
251 2| katona korában iratta oda azt a két betűt kék és piros
252 2| Végre megmozdul a szája. Azt mondja susogva:~- Küldjetek
253 2| Az a Balogh Panni neve. Azt vette el, mikor megjött,
254 2| tudja magát. Ha rám néz, azt mondja magában:~- Ez a gazdám.~
255 2| gazdám.~Ha az anyámra néz, azt mondja:~- Ez az öregasszony.~
256 2| Hogy megint kődobás érte, azt hittük, nem éli túl. Bágyadt
257 2| csak kevéssé sántított, azt is gondoltuk, hogy kiheverte
258 2| megint rá a tekintetem, mikor azt láttam, hogy az öreg még
259 2| hágjunk véletlenül.~Utóbb már, azt hiszem, abban a képzelődésben
260 2| hallgatott és felelgetett. És azt gondolta, hogy beszélgetünk.~
261 2| mert nyúlni a kenyérhez, azt úgy orron csípte, hogy a
262 2| szokott.~Egy téli napon azt újságolta a cselédem, hogy
263 2| nézett rám panaszosan, mintha azt mondaná:~- Segíts rajtam:
264 2| bűnt követ el, megvallja. Azt mondja magában: Bűnt követtem
265 2| fel ő? Mért nem ő viszi azt a nehéz zsákot?~Mert az
266 2| mindig.~És rám nézett, mintha azt várná tőlem, hogy mellette
267 2| mellől is.~Akkor a cimbalmos azt a nótát zördítette rá, hogy:~
268 2| taktusra lógázza, mintha azt próbálná, hogy elég hajlékony-e
269 2| megyek soha.~Így felelt.~Azt gondoltam: tréfál. Az én
270 2| rajta kárpit.~- Látod-e - azt mondja - azt a csillagot?~-
271 2| Látod-e - azt mondja - azt a csillagot?~- Látom - feleltem. -
272 2| Biz, az szép csillag. Azt olvastam róla, hogy éppen
273 2| elbeszélem neked egy históriámat, azt írd le, ha tudod. Azt igazán
274 2| históriámat, azt írd le, ha tudod. Azt igazán érdemes lenne.~~
275 2| hogy nem adtam vissza. Azt meg nem tehettem, hogy valami
276 2| megmozdult, hogy visszatérjen, azt mondottam neki, hogy a kendőt
277 2| rátettem a kezemet a kezére és azt mondtam neki:~- A kezed
278 2| Hullámot ver, ha gátat talál. Azt gondoltam, a sövény a gát.
279 2| ablakomon, mintha egyre azt susogta volna: Tavasz van,
280 2| olyan mély gyökerű, hogy azt lehet mondani, ők élnek
281 2| Vénuszt, amelyik a magasból azt mondja: Szeressetek! S hallgatni
282 2| sajnáltam, hogy annyiról bejön.~Azt kérdezed, hogy a leány családja
283 2| hogy jár valahova. Csak azt nem tudták, hogy hozzám.
284 2| jut, mint nekem jutott.~Azt hittem, elájul.~Szeptember
285 2| kocsira ülök. A kántornak azt mondtam, hogy egy hétig
286 2| csak visszaintettem neki.~Azt hiszem, amit eddig elmondottam,
287 2| második rész, az érdekesebb. Azt inkább megírhatod.~A városban
288 2| Csakhogy visszajött! Oh, azt hittem, a szívem megszakad!~
289 2| őrült. És hát bizonyosan azt gondolta, hogy őmiatta tértem
290 2| Látod ezt a botot? Látod azt az urat? Hát tudod azt is,
291 2| Látod azt az urat? Hát tudod azt is, hogy én tréfálni nem
292 2| nálam volt.~Nekem most már azt illett volna mondanom, hogy:~-
293 2| akkor se mondok mást, csak azt, hogy akárhogy összetörhetnek,
294 2| Csodálkoztam persze. Inkább vártam azt, hogy leszúr, mint azt,
295 2| vártam azt, hogy leszúr, mint azt, hogy jónapot kíván. Ha
296 2| kék foltokat a leányán, azt gondoltam volna, hogy nem
297 2| futott át érte.~Egyszer azt mondja este a leány:~- Valami
298 2| ahogy más leányok szokták. Azt mondja, hogy aszongya: Ha
299 2| szereted a tragédiákat, írd azt, hogy ebben a pillanatban
300 2| sűrűjében. Vártuk, hogy mi lesz? Azt hiszem, agyonüthetett volna
301 2| mikor a veszedelem elvonult?~Azt mondta:~- Ez jó hely. Holnap
302 2| hogy a leányt bottal verik, azt hiszem éppen nem lehet megírni.
303 2| Mikor megkérte a kezemet, azt mondtam neki a kérők előtt,
304 2| Bementünk a kamarába. Ott azt mondtam: Nem akarok úgy
305 2| holtomig a szememre hányja. Én azt akarom, hogy előre lássa,
306 2| hogy nem tud szóhoz jutni, azt mondtam neki, hogy legalábbis
307 2| múlva ő hítt ki a kamarába. Azt mondja: Hát hogyan szeretted
308 2| mondja: Hát hogyan szeretted azt az urat, csak szívből-e
309 2| mindenkit a szobából és azt mondta: Hát én téged elveszlek,
310 2| Istenre, hogy soha többé azt az urat nem fogod ösmerni!
311 2| Aztán a mellemre borult, és azt mondta:~- Ha azt kívánja
312 2| borult, és azt mondta:~- Ha azt kívánja tőlem, hogy haljunk
313 2| feleséged, becsüld meg! Azt a szegény parasztasszonyt
314 2| megreggelizzünk.~- No - azt mondja a végén -, most már
315 2| Miklós odalép az egyikhez és azt mondja:~- Kelj fel csak.
316 2| se bocsátotta a kezemet, azt mondja hirtelen megváltozott
317 2| hangon:~- Ugyan, szólítsd ki azt a kis Harmaci gyereket,
318 2| És meglehetős komolyan azt mondom Miklósnak:~- Mind
319 2| között. Azon idegen véset. Azt mondták, németül van az
320 2| Pedig hát jól tudom én azt, hogy lassankint egyenkint
|