Part
1 1| langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet
2 1| Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott
3 1| elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön
4 1| emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te
5 1| megválasztott ereszek alatt.~Azóta már úton is vannak. Valahol
6 1| Azok a fecskéink.~A napnak már nemcsak világossága van,
7 1| muzsikus cigányaink délben már mind künn heverésznek az
8 1| Keresztes gyerek tegnap délután már mezítláb jött az iskolába.
9 1| nézi a fiait. Pipázik. Ő már hajlott őszfehér ember.
10 1| hajlott őszfehér ember. Ő már az ifjúságát is rég belevetette
11 1| Valami három hét óta ül már a tojásokon. Honnan tudja
12 1| kell időnkint forgatni.~Ma már ezt a gazdasági akadémiákon
13 1| be az utcát. Az emberek már szállingóznak hazafelé.
14 1| a patak mentén tele van már sárga, fényes levelű virággal.
15 1| a gólyavirág megjelenik, már akkor várjuk a gólyát. Az
16 1| gólya hozza meg. Tavaly már József napkor virított a
17 1| napig bejár, a jövő ősszel már olvasni fog, ha pedig most
18 1| mondom az udvarra belépve -, már csak eljöttem magam, hogy
19 1| mellől -, tessék besétálni.~- Már hogyne volna baj - mondom
20 1| aztán a libáimnak most már legelő kell.~- Hát tudom
21 1| de látja, lelkem, most már csak egy hét, aztán meglesz
22 1| a vizsgálaton.~Délután már megint ott ült a kis pisze,
23 1| megbabonázta úgy, hogy tőle már máshoz nem mennek. Március
24 1| szemébe ne süssön. Aztán mikor már a cserebogár elkeringélt
25 1| vőfélye. A zöld szín uralkodik már síkon és halmon mindenütt.
26 1| buldogéhoz. Csakhogy az öreg már megfehéredett. A fején hosszú
27 1| áthangzó hangokra.~A gyerek már messziről meglátott. Sietve
28 1| ábécés könyvet. Ábris gyerek már a k-nál van. No lássuk,
29 1| mondottam neki -, látott-e már kend valaha garabonciás
30 1| kért nálunk.~- Kend is kért már tejet idegen helyen, mégse
31 1| legyintve -, nem tudom én azt.~- Már tanító uram - szólalt meg
32 1| családjából való. Mikor a nap már lehajlóban van, ott rajzanak
33 1| takarta el az arcát.~A macskám már eltűnt onnan. Nekem mégis
34 1| egyhangú pri-pri éneke zeng már a fűszálak között. Egy-egy
35 1| Mikorra odaérkeztem, Miskát már pálinkával dörzsölték a
36 1| Félkönyökön pipázgat csöndesen. Már régen nem láttam őt. A múlt
37 1| mennyországba.~A lángok eltűntek már. Csak a parázs vöröslött.
38 1| Mire? Hát arra, hogy itt már nem volt ereje annak a rusnya
39 1| ezúttal Jánost is.~- Jön már - kiáltották előre a gyerekek.~
40 1| templomba, az öreg apókának már ott remeg a feje a padok
41 1| toronyórának.~A körtefa alatt már akkor ott ült a szép Szabó
42 1| éves gyönge kis teremtés és már asszony és már anya.~Csik
43 1| teremtés és már asszony és már anya.~Csik Imre először
44 1| tűszúrás.~A szamár eltűnt már a kocsiútról. Helyette könnyű
45 1| Íme, a fecske is, mintha már fönt nem volna elég helye,
46 1| keresztényi ájtatosságokból.~Már hetekkel előbb megegyezett
47 1| András a holdvilágos úton. Már messziről hallatszott a
48 1| van elégedve.~A kutyája már messziről eléje iramodott,
49 1| attól nyugodtan, de hát az már mégiscsak cudarság, hogy
50 1| András.~Világos is volt már szélesen, mikorra fölkelt.
51 1| fejjel a juhok után.~A harmat már felszállt. A juhok mohó
52 1| igen előzik a többit. Maros már küldetlenül is elöl szokott
53 1| Nézgelődik. A hodály felé néz már csak.~A kutya nincs.~- Ejnye -
54 1| akkor is rátalált volna már annyi keresésre.~A hodály
55 1| többinél. Előbb is megállt már rajta kissé a szeme, de
56 1| De a birkákra is ráragadt már az ő nyugtalansága: fölkeltek
57 1| kis tücsök: ma kezdte és már is juhászosan könyököl a
58 1| A béres eközben megtömte már a pipáját. Rá is gyújtott.
59 1| hogy elénk jöjjön, de én már messziről szóltam neki,
60 1| mondotta -, öreg vagyok én már arra, itt vannak a fiaim,
61 1| szakállt csinálok.~- No, már azt pedig nem csinál az
62 1| kezdte festeni.~A házból már ekkor előjöttek az asszonyok
63 1| csakugyan ott sárgállott már a festő vásznán. Még a lombos
64 1| színfolt az egész; - de azért már az öreg Keviné összecsapja
65 1| jegyzi meg a bakter.~Erre már az öreget is elhagyja a
66 1| kérdést, mester uram. Bezony már a pipámat se állhatja odabe.~-
67 1| az orvoshoz?~- Voltam én már ott is, mester uram. De
68 1| elmentem a patikába, hogy ha már egy forintba kerül a recef,
69 1| újra csönd és csönd.~Most már a bakteré az egész falu.
70 1| számadó juhász. Koros ember már, noha nem tudja, hány esztendős.
71 1| árnyékon mentem. Csak jönne már valaki, mondok, de nem jött
72 1| egy libát. Gondoltam, ha már nem élhetek libapecsenyével,
73 1| csináltam vele! Rajtam meg már csurgott a hideg verejték
74 1| kifeszítené a mellét. De ő már ezt nem teszi többé. Olyan,
75 1| az élete mindig felhős. Már az anyja is szomorúan rejtegeti,
76 1| rosszak, és elragadnák.~Később már tudhatja mindenki.~De micsoda
77 1| emlékeztet, amely a szélnek már az első leheletétől elválik
78 1| kocsma falához. Úgy látszik, már visszaúton járnak, mert
79 1| akkor veszi észre, mikor már félmezítláb egynéhányat
80 1| ősznek a megérzése.~Kertemben már az őszirózsák fehér és lila
81 1| istenadta valamennyi.~Ma már nincs se fecske, se gólya.
82 1| Andrással azonban nem lehetett már okosan beszélni. Az arca
83 1| Imréje szomorú.~Az Imre már iskolásgyerek korában figyelmes
84 1| ha nem vigyáz, pedig ma már tizenhat éves viruló leány.
85 1| kis mezei pókok is érzik már a kegyetlen hónapok közeledését:
86 1| bizony meg-megfárad, és már a szomszéd határban aláhullatja
87 1| GYEREKEK~Az iskolám olyan már, mint a zengő méhkas. A
88 1| küldje az iskolába.~Hát már hétfőn reggel megkezdődött
89 1| gyerekhang egymásután dicsérte már a pitarban. Egyiket-másikat
90 1| pitarban. Egyiket-másikat már a lépéseiről megismertem.
91 1| csak akkor jönnek be, mikor már az idő megrokkan, s otthon
92 1| hajú Istenes fiú, itt van már. Méltóságos komolysággal
93 1| első helyén. Ez az ő helye már három év óta. Ha ő hiányzik,
94 1| egyetlen cigánycsaládunk fia. Már második éve tanul ez is.
95 1| kend, hogy ő a legjobb.~Már két esztendeje hallja ő
96 1| Az én figyelmem azonban már elhagyta Istenes Imrét.
97 1| elhagyta Istenes Imrét. Tudtam már, hogy mit akar. A búzaeladás
98 1| a búzaeladást beszélte, már akkor én a jövendő útjain
99 1| nőttek. A hegyen álló fának már növendék korában keményedik
100 1| határozott irányú. Akkor már fölébrednek benne az emberi
101 1| öreg Istenes nehezen mozdul már, de azért egyszer a fiának
102 1| Haj, de az öreg paraszt már akkor egynéhányszor hanyatt
103 1| részegek lármáznak, mikor már egyik se hallgat a másikra.
104 1| a másik Baczonyi.~A pap már tudta, hogy jönnek. Borral
105 1| örökségem maradt az apámtól, már akkor adósságot ittam rája.
106 1| közben-közben pogányul. Pedig már ősz ember. Azelőtt olyan
107 1| lőtték agyon. A felesége már akkor nem élt, hogy vigasztalta
108 1| kellett volna hazatérnie. De már a hold is fölkelt, a csillagok
109 1| hogy nézzék meg, jön-e már? A gyerekek kimentek. Később
110 1| hazatérnie Kevi Pálnak.~Már akkor jött is. Megjelent
111 1| öreg bágyadtan -, nekem már aligha virrad holnap.~Átadta
112 1| kottyogva hívja a csirkéit, az már tudta, hogy elérkezett az
113 1| fiú is a falu végén volt már akkor, s az unokák is. Ahogy
114 1| szólott:~- Hívjátok a papot.~Már akkor az egész faluban tudták
115 1| subás embernek -, hallottam már a múlt éjjel is, hogy a
116 1| Keviné halk zokogása.~A hold már a ház fölött áll. Olyan,
117 1| ilyenkor a csengőnek! Ez már a másvilág zenéje. Minden
118 1| mennyország örömébe.”~Az öreg már ekkor félig lehunyt szemmel,
119 1| megint szólani akart, de már nem tudott. Csak emelgette
120 1| akarja?~- Azt - mondotta már nem szóval, csak egy mély
121 1| színtelen orcáin.~A szoba akkor már megtelt a szomszédokkal,
122 1| mozdulatán azt értem, hogy már a levegőben előre hozzáilleszti
123 1| megbízta Fodort, hogy ha már a városba megyen, hozzon
124 1| kezdhették. De azért figyel már itt mindenki. A legények
125 1| aztán egy városba jut. Az már rendes város. Ott is van
126 1| legények megmozdulnak, de már akkor a Kevi Imre kezében
127 1| és eléggé szép is. Mikor már túl vagyok a dolgaimon,
128 1| Ha volna olyan valaki, az már rám nézett volna és nyújtotta
129 1| RORÁTÉ~Még sötét van, mikor már harangoznak a rorátéra.
130 1| arcát egyiknek se látom; de már az alakjáról, mozdulatairól
131 1| fényt áraszt az arcára.~- Ég már - mondja, becsukva a kályhaajtót.~
132 1| rá-rátapogatnak a kályhára.~- Már melegszik!~Egy vizes fadarab
133 1| kijelenti:~- Jó.~Marcinak már akkor a markában van a tollszár
134 1| templomba.~A templom tele van már subával meg kacabájjal.
135 1| iskolásgyerek.~Im azonban ott áll már a nagy miséskönyvvel a piros
136 1| Vissza-visszapillant, hogy indul-e már a plébános úr? Egyszercsak
137 1| közepén vagyunk a télnek és ők már a kölcsönkenyérből is kifogytak.
138 1| szán. A csöndes faluban már messziről meghallatszik
139 1| A zene halk és hullámos már, mint a hárfajáték. Ime,
140 1| újság? - kérdezte, amikor már jól égett a szivarunk.~-
141 1| virágból fejlődik.~Erre már ő is mosolygott, én is.
142 2| Nem telik belé negyedóra, már fehér a föld. A virágkórók
143 2| tért vissza, hogy a Rozika már nem tud szólni se.~Fogom
144 2| visszapillantok rája. Hát már akkor négykézláb áll a hóban.
145 2| most is a kocsmában van.~- Már jön hazafelé. Nem lehetne
146 2| Mindent megpróbáltam. Már szentelt vizet is itattam
147 2| cséplőgépet vettük. Bizony, már jóideje!~Egy szűrszabó telepedett
148 2| A vezetéknevét bizony már elfelejtettem. Valami Dramó,
149 2| telepedett éppen a mi falunkba? - már nem tudom. Talán a felesége
150 2| elmosolyodva pillantott vissza.~- Már hí. Mennem kell. Nem szereti,
151 2| mellett.~A következő napon már ott állt a gép tetején az
152 2| kéve, de lement a lába is.~Már az ősz elején jártunk, mikor
153 2| mondom neki:~- Maga most már nyomorék ember. Munkája
154 2| szakad, de nem szakadt vége. Már a szivart is kifizettem,
155 2| tízannyit keresnék. Az anyja már táncolt. De azt ellopták.
156 2| elbeszélte, hogy a fadudával már száz forintot szerzett,
157 2| meggyfaszagot, vagy hogy már régi volt a szár és nem
158 2| belevetettük a csontot.~No hát ezt már sehogysem akarták elhinni.~
159 2| Megyek a nóta irányába. Hát már akkor ott jár az én kutyám
160 2| odaadásával. A felnőtt embernek már borba kell vesztenie a fele
161 2| hogy minden fiú megfordult már benn, némelyik kétszer is,
162 2| laknak, s együtt járnak haza, már akkor nyilvánvaló, hogy
163 2| megszólítom őket:~- Ugyan nézzetek már egyszer a Lacira is!~Mert
164 2| golyót lőttek a térdébe.~Most már tudjuk, hogy a kocsin ott
165 2| parasztházból elővillan már a lámpás és fényutcát lenget
166 2| víz csorgása.~Soós Estván már visszaült a helyére és halkan
167 2| nélkül is, ha akarna, de már úgy megszokta, hogy jobban
168 2| előttem a szobaajtót. Ezt már tőlem tanulta. Ha nem járt
169 2| intéztem aztán egynehány szót. (Már csak Pestának mondom én
170 2| anya. Talán egy év múlva már ez is gyermeket tart a kebelén,
171 2| behozni kötélen se.~No de most már Soós Estvánék is kimennek,
172 2| szülők ugyanis megismerték már egymást, s most a fiataloknak
173 2| is tetszik egymásnak, azt már tudja mindenki a házban.
174 2| legénynek.~Esti kilenc óra volt már és hát az örömszülőknek
175 2| volt: kicsípte a hideg.~Már közel járt az idő a két
176 2| tekercs madzagot. Végül már könyékig nyúl a tarisznyába,
177 2| ráteszi. A birsalmához már nem mer senki se nyúlni.
178 2| mer senki se nyúlni. Az már haragot keltene. Annak nebántsd
179 2| vágtam...h.~- No most már beszéljen Kószó János.~Kószó
180 2| mozog, meg a szemöldöke. Már bizonyára sokszorosan átfontolgatta
181 2| várakozó szemmel, de most már nyugodtabban.~- Haragszol-e
182 2| a latin szó, az ne volna már benne! A kálvinista templomban
183 2| kedvetlenség.~Túl vagyok már azon a koron, hogy arcáért
184 2| hallod: Mihálynak is öreg az már.~- Pedig ő már csak Miska
185 2| is öreg az már.~- Pedig ő már csak Miska marad, ha száz
186 2| kihallgatták, holnapután már lógott az akasztófán.~Történik
187 2| legények fejéhez. Mikor már eltör vagy tíz üveget, a
188 2| esztendőre nyomnak el engem. De már látom, hogy mindenképpen
189 2| langyos vízzel.~Harmadnapra már akkora, mint a datolya magva.
190 2| emelkedik a földből. Egy napon már széjjel is nyitja üde vöröses
191 2| a napot, mint az ember!~Már régen érzem, hogy van valami
192 2| sugarakat.~És ott maradt.~Már másnap kiegyenesedett és
193 2| reggel, hogy rajtam volt már az ünnepi ruha, siettem
194 2| világát. Csakhogy engem már régen magamra bíztak, és
195 2| fölágaskodott, ő is állt már. A szemét a kutyára meresztette,
196 2| templomba. Juli is felöltözött már akkorra. Cifrán, pántlikásan,
197 2| futottunk odáig.~A katona már régen nem lakott nálok.
198 2| kertek is sárgák voltak már akkor, sárgák, vörösek,
199 2| cselekszik a leányért. De már akkor állani is alig bírt
200 2| csordás háza egy-láng volt már akkor. Közel se lehetett
201 2| lehetett menni.~A másik percben már az istálló tetejére is fölfutott
202 2| fölfutott a falra. Az ajtó akkor már nem is látszott. Micó keserves
203 2| ezt a módit is eltanulják már az uraktól, mint az asszonyok
204 2| között, a kocsiúton.~A fák már sárgulnak. Az út szélén
205 2| tovább ballag a kertek alatt.~Már egy hónapja múlt, hogy elvált
206 2| boldog békességben. De már, hogy az új papházat feltetőzték,
207 2| közepére fordultak.~Most már ha meglátják is, ne gondolják,
208 2| elballag a falu közepéig. Ott már lassú a járása. Megfordul,
209 2| Imre egy rakás követ látott már jöttében az útfélen. Köveznek,
210 2| iskolaszéki ülés után, mikor már a tekintetes iskolaszék
211 2| földet kell megfordítani, az már magában is nagy költség.
212 2| hogy húsz forintja van. De már annyira gyönyörködtette
213 2| ameddig kemény volt. Alább már fogott az ásó. Árok árokra
214 2| árokra fordult. Egy óra múlva már derékig állt a földben.~
215 2| elvégre is leszokott az már az italról. Ha most az egyszer
216 2| Tóth Antal?~- Ilyen az, de már régen nem történt vele.
217 2| No ugye, maga is látja már.~- Persze, hogy látom. De
218 2| Ott tisztogatta az ásóját. Már nem volt rajta sem a sárga
219 2| beszélt a lelkére, hogy ha már annyit fáradott azért a
220 2| szétvágta a ládát. Most már ládám sincsen.~Csak a harmadik
221 2| együtt hozattuk a pappal.~Ez már márciusban volt.~Kit küldjünk
222 2| két órára vártuk haza. De már be is alkonyodott; Tóth
223 2| jött haza?~- Azért; mert már akkor egy krajcár se vót
224 2| a Naczának, vagyis most már ángyomnak, van neki két
225 2| kaszárnyaáristomot szabtak rája.~Már akkor mondta nekem a káplár,
226 2| este szólt hozzám, mikor már feküdtünk, hogy azt mondja:~-
227 2| azt mondja:~- Alszol-e?~Én már aludtam, fölébredtem a szóra.~-
228 2| bátyádat is, Naczát is.~De ezt már csak nyögve mondta.~Úgy
229 2| CSAK MÁR A PESTA JÖNNE!~A falu közepén
230 2| beleillik a télbe.~Mikor már a tetejére jutottak, az
231 2| rebegi az öreg. - Csak már a Pesta jönne.~A konyhán
232 2| napsugaras kék téli égen.~- Csak már a Pesta jönne! - rebegte
233 2| gyereket.~Az emberek elmentek már Pestáért is, a papért is.~
234 2| szeme félig be van hunyva. Már ő ezzel a világgal nem foglalkozik
235 2| mint a jég a vízben. Talán már szólnak is hozzája, s az
236 2| fordítja a szemét:~- Csak már a Pesta jönne!~- Jön már -
237 2| már a Pesta jönne!~- Jön már - felelik. - Az erdőn dolgozott.
238 2| susog a miatyánk.~- Csak már a Pesta jönne!~Végre lódobogás
239 2| század munkájáról, amely már elmúlt. A másik is talán
240 2| péntekes, mint némelyik ember. Már csirkekorában is sok baj
241 2| egészsége. Ősz felé, hogy már csak kevéssé sántított,
242 2| cseléd ki ne kergesse.~Most már bizonyos, hogy a belső részében
243 2| szívesen költenék rája, már csak azért is, hogy szenvedni
244 2| hágjunk véletlenül.~Utóbb már, azt hiszem, abban a képzelődésben
245 2| beszélgettem vele:~- Jobban vagy-e már, öreg Petykóm? Hátha orvost
246 2| egy-két falatot. Azután mikor már nem tudott enni, ráállt
247 2| alábbhagyott. Nem bánta már akármennyit eszik a többi,
248 2| elé.~Délután négy órakor már odalépegetett a szederfához
249 2| türelmesen. Mert nem tudott már fölrepülni: én tettem föl
250 2| szóért halálba is mentek már az emberek.~Dani olyankor
251 2| szeleburdi, fekete leány. Már tavasziasan voltak öltözködve.
252 2| is nyugodt. Tehát azoknak már hazudtak valamit.~Danira
253 2| Halotti csend.~A gyermekek már szinte megmerevülten néznek
254 2| maga elé. A szeme pilláján már meg is csillan az első könnycsepp:~
255 2| fel és valljon! - szólok már szigorúan. - Ki törte be
256 2| műhely előtt ott ácsorgott már két paraszt is meg a cigány.
257 2| jómódú ember, mert a süvege már ócska volt és szőre hagyott.~-
258 2| végezzen a lovammal.~Az út már ki volt taposva a házak
259 2| megromolhat a lába.~Fáztam már.~Hol lehetne kapni egy csésze
260 2| Lám, a süveget is levágja már nagy puffanással a sarokba.
261 2| se nem lát, se nem hall már. Rég elmúlt ifjúságának
262 2| fordul a kocsma földjén. Most már a sarkába futott a kedve.
263 2| köszöntött ránk, mintha már javában benne volnánk a
264 2| kerül ide ez az ember? És ha már itt van, mért nem siet hozzám?
265 2| Én nem mondtam neki, hogy már láttam. Ő se mondta, hogy
266 2| láttam. Ő se mondta, hogy már dél óta itt van. Csak annyit
267 2| hogy verte volna. Ugyan már, hogy is verné! Csöndes
268 2| A népnek: Zsidócsillag.~Már akkor megéledt, megvidámult.
269 2| Mikor a leány elsurrant, már meg is bántam, hogy nem
270 2| az ing. A nyaka azonban már gömbölyű volt és hajlékony,
271 2| És elpirult.~A kertben már lila fürtökben virágzott
272 2| megszállt az ördög!~- A kendőd már régen nálam van - mondom
273 2| tovább sétáltam a kertben.~Már bosszantott, hogy találkozóra
274 2| csak a kendő miatt mentem már este ki a kertbe. Visszaadom
275 2| akkor is ott álltam, mikor már a kertajtót bevonta. Éreztem,
276 2| voltam indulva. Öleltem én már kisasszonyfélét, de az a
277 2| el, hogy kijöttem.~Aztán már nem tudom, mit beszélgettünk.
278 2| mint a koplalásban, aztán már rendes kerékvágásba igazodunk.~
279 2| Odamentem:~- Itt vagy?~- Már harmadszor.~- Tegnap is
280 2| volna csak félnapot is.~Hát már most ítéld meg magad, nem
281 2| választottjához találkozóra. Mikor meg már jegyesek, a legény oda is
282 2| visszatérek. A szülőim akkor már nem éltek, és én apró diákok
283 2| évig? Hát akkor én most már nem bírom, akármi lesz is
284 2| szoktam!~És a leány este már nálam volt.~Nekem most már
285 2| már nálam volt.~Nekem most már azt illett volna mondanom,
286 2| nincsen. Papnak is mondtam már, hogy nincs szabad akarat.
287 2| gondoljon maga avval. Tehetnek-e már többet velem, mint amit
288 2| leszámoltak vele. Nem is kellett már éjjeleznünk: találkozhattunk
289 2| szemének.~Pedig hát tudott már a Julcsa hibájáról az egész
290 2| úrral együtt!~Az apa akkor már dühöngött.~A kert alján
291 2| nálam még csak bot sincs. Már láttam, ahogy fekszünk ketten
292 2| és szeretem most is. De ő már elment innen, és nem is
293 2| olyan könnyű, ringadozó már. Nagy lóbőr csizmát visel
294 2| visel bizonyára, és talán már pálinkát is iszik. Borzalom
295 2| szép, ha elszállott is...~*~Már szakadozottan és álmosan
296 2| a miséről hazaérkeztem, már felöltözötten és útra készen
297 2| azt mondja a végén -, most már nem panaszkodhatsz, hogy
298 2| Bevezettem. Az iskolások már együtt ültek. Fölkeléssel
299 2| oldalára, nemegyszer megesett már, hogy mikor a koporsót le
300 2| válogatós.~Kacali András már sokkal műveltebb ember,
301 2| hogy kőkereszt is van ám már a temetőben.~- Ugyan? -
302 2| szegényt?~Másnap reggel már nem volt ott a német sírkő
303 2| Jancsi a föld alá került már azóta. Magam is ott voltam,
304 2| familiámból valók között, akik már átvették a maguk négyszögölét,
|