Part
1 1| napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad
2 1| ahol az írószentek éltek, s nem tudom: van-e ott március?
3 1| rég belevetette a földbe, s az idő békés öregséget hozott
4 1| tojásaimat! Ki akarom költeni!~S beleül a kosárba, amelyikbe
5 1| mozoghattok, beszélgethettek.)~S kinyitottam az ablakot.~
6 1| gyönge vagy te arra!~S kettőt ránt a kútostoron,
7 1| Jóskát liba-legeltetni.~S mentegetődzve tette hozzá:~-
8 1| vörösposztót terített a kas elé. S kinyitotta a kis kasajtót.~-
9 1| egynek-egynek egy csöppenet méznél, s napszállat után a kasnak
10 1| két fa két menyasszony, s a méhek Istennek apró muzsikusai.
11 1| letépni tudjuk a virágot, s a tiszta ég helyett a földön
12 1| csillagvilágos mélyében.~S vajon melyik ér többet neki
13 1| mindig kívül minden küszöbön, s mindig csak ketten a maguk
14 1| a gyerekkel az iskolába, s megvárja vagy az udvaron,
15 1| általcikázott az égen az istennyila, s rettenetes ropogással, dörgéssel
16 1| ülő erő hajtotta volna, s onnan röpdöstek széjjel
17 1| rajta ül, a barboncás diák.~S pipákolva ráintett nyomatékul
18 1| mondja a molnár - dohányért.~S rákiáltott a kutyájára:~-
19 1| világába tette lakónak, s végül egy nagyobb állat
20 1| természet gyilkossá nevelte, s csupán bennem kiáltott föl
21 1| óriás fekete fölkiáltójelek, s egy gémeskút a távolban
22 1| boldogság csillagai azok. S a boldog állat azonos valahogyan
23 1| megmeredt, aztán megfordult, s neki a szaladásnak! Úgy
24 1| lesz tebelőled - mondottam, s felültettem a fiút -, hát
25 1| Nem - felelte a fiú.~S fejét lecsüggesztve, bágyadtan
26 1| csóválta a fejét az öreg Borza.~S leheveredett mellém a másik
27 1| csak úgy eszembe jutott.~S mind a ketten elhallgattunk.
28 1| minden csillagnak neve van; s a csillagok között táltosok
29 1| egy kukkot sem magyarul.~S a feleségéhez fordult: taljánul
30 1| élettelenül elterülve fekszik, s mellében áll az Istennek
31 1| Nézd mán: amarra a...~S intett a szemével: merre.~
32 1| kutya azonnal felpattant, s mint valami ágyúból kilőtt
33 1| is a tarisznyára nézett, s ennélfogva ha Szűcs András
34 1| magának meg a kutyájának. S ha egy-egy nóta jól kijött
35 1| takarták a rálógó fürtök, s nagy bajusza is feketén,
36 1| is kutya ez, hanem ember.~S a juhok is ilyenformán vélekedtek
37 1| szélén szedte a szegfűgombát, s hogy a juhok is arra haladtak,
38 1| Bereteszelte ismét a hodályt, s lefeküdt eléje a dikóra.
39 1| azt a cudar sündisznót, s alhasson hajnalig legalább
40 1| Érzik, hogy ugrálva ugat. S vissza-vissza szökell a
41 1| mérged rá Szűcs András.~S kapja a galymós botot, úgy
42 1| is ivott, meg is mosdott, s különösen jól meglocsolta
43 1| szalonnát, kenyeret belé. S indult álmos fejjel a juhok
44 1| Eléje fut a nyájnak, s a botját haragosan veti
45 1| kutya.~Körüljárja a hodályt, s közben engesztelőn szólogat.~-
46 1| Még nem is reggelizhetett.~S ahányszor megáll, mindig
47 1| megvertem, igen megvertem...~S csak nézegetett a távolba
48 1| orra. A szeme is zavaros.~S eszébe jutott, hogy az előbbi
49 1| tarisznyába, a pipa mellé. S otthagyja a birkáit, ballag
50 1| Hát mögveszött? - kérdi.~S elővonja a derekáról a dohányzacskót,
51 1| Le is nyomta a parazsat. S utánalódult a szekerének.~-
52 1| Megállt ott nagybúsan, s nézett a vízre.~Sóhajtott.~
53 1| juttatja.~Elrakta a holmiját, s mentünk egyenesen Keviékhez.~
54 1| megfesse.~Az anyja ült buzgón, s nem is igen tudta, hogy
55 1| rámát rögtönzött köréje s odaszólítottuk az asszonyt.~
56 1| asszony ránézett a képre, s egyszerre kiömlöttek könnyei.~-
57 1| Szőnyegként vonul át a földön, s ráterül a szomszéd ház falára
58 1| mellé húzódnak a gyerekek, s akit csak éjnek idején keresnek
59 1| elégedetten pillantott széjjel, s részeg mozdulatokkal odavitte
60 1| megkunkorodik, mint a dugóhúzó, s a fűkalászok zizegnek a
61 1| Megtömte és kicsiholt. S mintha a pipájával is nézne,
62 1| távolba mélyedő mezei úton, s a fellegből elővált egy
63 1| kérget fagyaszt a vizekre, s a téli ég felhői hóval borítják
64 1| feleli bizonnyal az anyja.~S megszűnik a szárnyak levegőverése.
65 1| te is meg valamennyien.~S kirántja az ekéjét a földből;
66 1| mozdulhat-e mezsgyekő magától?~S körülnézett. A bíró, a két
67 1| alá szívnák, ha lehetne, s a világ minden rongyát magukra
68 1| lyukon is be tud furakodni, s a meztelenjét csípi benne
69 1| egyszerre megkegyetlenkedik, s a nyomorult cigány nép egy
70 1| meg-megkattant az utcaajtón, s a Jézus Krisztust a sokféle
71 1| vesződött otthon a jó fiú, s a kalamáris olyan gonosz
72 1| jelentőséggel emlegetik. S a kicsinyek hallják a beszédet.
73 1| Ne félj hát, te tyamár!~S gyöngéden megemeli a leánynak
74 1| leánynak az állacskáját!~S ebben a biztatásban van
75 1| nagyot bólint a fejével, s elmosolyodik.~Harminc-negyven
76 1| mikor már az idő megrokkan, s otthon az ő dolgos kezük
77 1| táblaigazító, lúdtollmetsző, s azonkívül a bodzafapuskának,
78 1| lakik.~- Dicsérjük a Jézust!~S kioszladoztak a kiskapun.~
79 1| Kerüljön kend beljebb.~S az iskolába vezetem.~- Hogy
80 1| Nem szorítja-e a lábad?~S a másik is szól:~- Az ágyból
81 1| elvezetett a mezők békéjéből, s magára hagyott a köves idegenségben.
82 1| az élet zúgó forgatagába, s gyönge inakkal erőlködik,
83 1| fóka eb volt valamikor, s úszóhártyái nőttek. A hegyen
84 1| meglátogatja néha a fiát, s nem véli, hogy pirulva megyen
85 1| kimarkolta a tárcájából, s mikor az a maga égő szivarját
86 1| Baczonyi - mondotta a pap.~S összevonta a szemöldökét.~
87 1| odalenn, mind tisztán megérti, s kihallatszik a hangja valamennyi
88 1| valamelyik ajtó megnyílott, s lépések hallatszottak a
89 1| szólott, se ki nem izent.~S Baczonyi még talán most
90 1| a kerten által megindul, s rátér a dombra kanyarodó
91 1| Mert árva volt a leány, s ő bocsátotta férjhez a
92 1| helyett.~A bor piros volt, s üvegkancsóban állott az
93 1| nyitottak megint a faluban, s íme, hét esztendő múltán,
94 1| de repedt kürt hangja, s még mindig olyan erős, hogy
95 1| falu végén volt már akkor, s az unokák is. Ahogy meglátták
96 1| kalapját a fejére tette, s elindult a holdvilágos úton
97 1| elfelejtöttem a nagy efföt.~S fölkel és úgy elsiet az
98 1| Kötve hiszem.~- Megmutassam?~S nekiindul. Pöki a markát.
99 1| néha fölnyúlladt a lángja, s olyankor megvilágította
100 1| után egy kunyhót talált, s abban egy olyan öregasszonyt,
101 1| áramlik ki a vörös fényesség s a tűznek meleg lehelete.~
102 1| padlón, a lábaim előtt, s mindig úgy tesz, mintha
103 1| dorombolása, a megelégedésnek, s maga jólérzésének melódiája.
104 1| egyiket, hol a másikat, s ilyenkor félig lehunyja
105 1| parazsat félálmos nyugovással, s lelke úgy leng a múltak
106 1| vak okból jelenített meg, s amely épp úgy véletlen vak
107 1| tintásüveget. Rendre sorakoznak, s megindulnak a templomba.~
108 1| oltáron minden gyertya ég, s a viaszillat belévegyül
109 1| virágokat fest, különös hajlású s növésű virágokat, amilyenek
110 1| orra finom, vékony orr, s a szemén kék az árnyék.~
111 1| fel. Városban nevelték, s világot járt. Majdnem mindennap
112 1| kesztyűjét az asztalra dobja, s valami hangversenyművet
113 1| egy-egy dörgő futamot kezd, s elaprózza a végén vékony
114 1| Mindezt általában mondom, s Boriskáról csak jót gondolhatok.~
115 1| fakó falusi tanító vagyok, s így távol a várostól engem
116 1| asztalnál is az utolsó hely, s a beszélgetők között a hallgatás.~
117 1| szalmaszékre ülteti őket, s hogyan fáj a szíve, mikor
118 1| székek és jobb lakások, s a közönséges ember jobbat
119 1| jobbnál különbet kíván, s ehhez fűződik minden gondja,
120 1| ehhez fűződik minden gondja, s ebben telik el az élete.
121 1| figyelemmel hallgatott, s azt mondta, hogy másnak
122 1| ott lóg ő a konyha körül, s hol kukoricát morzsol, hol
123 1| arca fájdalmasan vonaglik, s íme, könnyek is ömlenek
124 1| Az arcával hozzám simul, s még inkább sírásnak ered.~-
125 1| nagy szemmel, csodálkozón. S az arca olyan halavány,
126 2| Milyen bohó a gyermek! S micsoda érzékeny a lelke
127 2| rajzú a kis piros ajaka! S milyen vele született bájos
128 2| mint még valami öt társa. S így nő fel hajadonná.~De
129 2| belekergette a patakba, s hogy mikorra hazaért, a
130 2| a gép tetején az ember, s buzgón eregette a megoldozott
131 2| ködött, hogy meghaltam-e?~S a levegőbe intett, mint
132 2| meg, hogy be ne hajoljak, s rá ne kiáltsak az állatkínzóra.~
133 2| minden ütésre felsivalkodott, s félreugrott, de megint visszatért
134 2| garázdálkodott egyszer a faluban, s hogy az állatorvos nálunk
135 2| egyszerre hegyezi a fülét, s odafigyel.~Sokáig nem hitte
136 2| uzsonnáztunk az udvaron, s a kutya is ott bóklászott
137 2| a pipámat - mondom neki.~S kérdem a tanfelügyelőtől:
138 2| keresztben állt a szájában, s le is ütötte a borostyánszopókát
139 2| tányérral kért az asztalnál, s mink belevetettük a csontot.~
140 2| farkát örömmel csóválja, s tartja a tányérat.~Hát ilyen
141 2| kis fadarabbal hegedül. S mivelhogy a fadarab nem
142 2| aztán hetekig azt játsszák, s elmondják százszor-ezerszer
143 2| Édesem, sem, sem, sem!~s attól fogva mindig ez járta
144 2| hogy körbe keringélnek, s egy leány magányosan áll
145 2| fiú bemegy hozzá a körbe, s vele kezet fogva keringél.
146 2| kedvelem,~Ez az én kedvesem!~S járnak egy vers táncot.~
147 2| vagy ha egyfelé laknak, s együtt járnak haza, már
148 2| gyermekkori választásnál, s ezekből válnak a legboldogabb
149 2| hozzám egy vályogvető cigány, s hoz egy kis hatéves feketeszemű
150 2| tíz percnyire van tőlünk, s kálvinista iskola van benne.
151 2| járatni.~Eleven kis ördög, s ugyancsak kisasszonykásan
152 2| csoportosan állják körül, s tapogatják kabátját, fogdossák,
153 2| föltérdel a pad tetejére, s hosszú, kíváncsi pillantást
154 2| figyelem közepének érzi magát s ez jólesik neki.~A lányok
155 2| leányka szeme egyet villan, s határozott mozdulattal ragadja
156 2| valami idomtalan óriások, s hogy szél lengeti őket,
157 2| Itt-ott csaholás hallatszik, s egy kutya eléje rúgtat a
158 2| mind a ketten leugrottunk, s én egyik gyufát a másik
159 2| gyűlünk össze. Sültalmaillat, s bundaszag. Az öreg Kadarit
160 2| megkínál bennünket üléssel, s elkérdezi, hogy hová valók
161 2| megszívja.~- Hálistennek.~S elmosolyodva teszi hozzá:~-
162 2| munkájához.~A pap a zsámolyon ül, s amint a vizet csorgatja,
163 2| gyertyát! - mondja egyszer.~S magában mormogja tovább:~-
164 2| valamit emel ki a sebből. S nézi a gyertyánál.~- Az -
165 2| meg-megsodorintva pillog a leányra, s ahányszor az azt mondja: -
166 2| gondolata lassankint reáfűződik, s mikor párt választ a gyermekének,
167 2| hogy ő élettársat kap, s néhány hét múlva hallja
168 2| minden karéj kenyérért, s annak is a felét eltörni,
169 2| kelni az ég madaraival, s együtt feküdni a másnap
170 2| nem is azért jöttek volna. S ha netalán úgyis mennek
171 2| vállkendőben, fehér üvegklárisban, s a hajuk pántlikában.~Nagy
172 2| a fiú.~Az apa pipát töm s eközben mindnyájunk arcára
173 2| rátalál a Kadariék hajlékára, s ebben arra a tisztes leányzóra,
174 2| megismerték már egymást, s most a fiataloknak kell
175 2| leány újra lesüti a szemét, s úgy nyújtja oda a kezét
176 2| ide-oda lóbálódott a térdén; s az új csizmácska szaporán
177 2| egyet hemperedett a havon, s bizony a levegőbe rúgott.
178 2| belenyúl a vászontarisznyába, s kiemel onnan egy táblát,
179 2| könyékig nyúl a tarisznyába, s még az ottmaradt szerszámok
180 2| mindeddig a padon térdelt, s a mögötte ülő leánykával
181 2| lobbot vetett Marci szeme, s úgy teremtette képen Jancsit,
182 2| pofont mindnyájan látták. S azt is látták, hogy az én
183 2| eresztettem a gyerekeket, s egy-két percig ott maradtam:
184 2| is megállott egy percre, s arra kért, hogy a kisfiát
185 2| Mikor bemegyek a szobába, s pipára gyújtok, akkor jut
186 2| átfontolgatta az esetet, s a maga bűnét sokkal kisebbnek
187 2| tarisznyába. Jancsi is megállt, s várakozón nézte a munkálatot.~
188 2| közül is megszólal valaki; s többnyire az a beszéd az
189 2| alkotta volna a Teremtő; s miért kell másnak meg olyan
190 2| arcáért becsüljem az embert. S mégis, ha szép arcot látok,
191 2| boldogság szépnek lenni! S vannak szép emberek, akik
192 2| gondoltam, hogy nem falunkbeli, s azért vonja meg magát hátul.
193 2| láttam parasztember kezén!~S őt bámultam egyre, mígnem
194 2| helyett gulyát énekelnek, s a juhászt megteszik gulyássá.
195 2| éjjel-nappal suhog a szél, s ember és állat dideregve,
196 2| Mert az öreganyja tartja, s téli napokon bejár az öregasszony
197 2| tartja a kendőt a derekán, s a kendő két sarka leér a
198 2| engedjem el az iskolából.~S mikor ezt elmondta, fölnyitja
199 2| madárfészket újságolt. S ha éppen nem akadt még madárfészek
200 2| is állt az udvar közepén, s abban mindig uszkált egypár
201 2| jegyzőnek buldogg kutyája volt, s neki is, a kutyának is mindig
202 2| a kerítés dongái között, s átvonaglott a résen. Borzkutya
203 2| könyvet visznek a hónuk alatt, s a könyvükből olvasó lóg
204 2| kicsiny könyvet visznek, s a könyvük csipkés zsebken
205 2| így szemben ül a házzal, s a pipáját tömögeti, végigpillant
206 2| a fia kiörvendezi magát, s a kutyától körülugráltan
207 2| étvággyal falja fel a koncot, s még kér a gyalázatos! Beeresztődik
208 2| jelenik meg az ajtóban, s halk ruhasuhogás hallatszik
209 2| Ezt gondolja Baracs Imre. S tán ki is mondaná, ha beszédbe
210 2| darabjaiból van megfoltozva, s az a bekecs azokkal a nagy
211 2| Meg - felelte az asszony.~S könny hullott a szeméből.~-
212 2| beázalódott a szalmatetőkbe, s megmentette a falut.~Az
213 2| megcsúszott a síkos új szalmán, s lezuhant. A gerendák közé
214 2| ott hevertek az udvaron, s fehérlettek reggel a zúzmarától.~
215 2| bekecse szétnyílt az esésben, s a mellén kilátszott az Sz.
216 2| hogyan gyónik meg a beteg, s hogyan áldoztatja meg a
217 2| már szólnak is hozzája, s az öreg kezdi hallani.~De
218 2| A nap kisüt a felhőkből, s harmattá változtatja a zúzmarát
219 2| Végre lódobogás hallatszik, s a ló megáll a kapu előtt.
220 2| pitarba. Leveszi a süvegét, s az apjához térdel.~- Hát
221 2| öreg szeme elhomályosodik.~S a nagy csöndességben, a
222 2| Ott melengette a hátát. S inkább enni se jött elő,
223 2| minden elsőségek között.~S rámutattam a vad fiúra:~-
224 2| a szenvedést a tettéért.~S példákat mondtam még a történelemből,
225 2| nagy teher alatt a sárban. S egy méternyi hosszú karó
226 2| kezéből.~A fiú megfordult, s közömbösen nézte, hogyan
227 2| közepén meg az állatok, s a kerekek.~Egy leánytanítványom
228 2| tudja az utolsó betűig, s mégis ha felelnie kell,
229 2| szünetek, a fabehordás, s más efféle iskolai dolgok,
230 2| Rózsaszínű rékliben mind a kettő, s nagykendő nélkül. Veron
231 2| félénken félre tartva köszönt. S befordultak az iskolába.~
232 2| lépett be, aztán két fiúcska, s mögöttük a nagy, komoly
233 2| az ablakon állapodik meg.~S kérdő nézéssel fordulok
234 2| jöttem hazafelé kocsin, s útközben az egyik ló elrúgta
235 2| fején új folt feketéllett, s mivelhogy a csizma sohase
236 2| gondoltam, hogy járkálok egyet, s ha előtalálom a kovácsot,
237 2| volt taposva a házak előtt, s én kétszer is elsétáltam
238 2| lehet: bőg-e vagy nyerít? S hogy ez a kovács fogorvos-e,
239 2| önteni.~Egyet szí a szivarján s úgy mondja tovább:~Az babámat
240 2| közben iszik, pipázik, s ez idő alatt a cimbalom
241 2| nótát dalolt el az öreg, s eközben a nagy üveg bor
242 2| összecsattogtatta rá a tenyerét, s egy intéssel megint két
243 2| Forgatja, kopog is vele, s ahogy összeütögeti, bizonyosan
244 2| szomszéd megyebeli kollégámé, s ürge legyek, ha nem ő maga
245 2| iskolai pajtások vagyunk, s most is tartjuk a barátságot.
246 2| előtt kint állok az udvaron, s várom a kántort, hogy megyünk
247 2| adom vissza - szóltam neki.~S azzal magam is elfordultam,
248 2| volna áthajítani a kendőt, s nem szólni többé hozzá sohase.~
249 2| liliombokrot öleltem volna át, s a tavasz minden balzsamos
250 2| az első csillag feljött, s a kertet beburkolta az esti
251 2| dolgai, azok mind hidegek, s akármilyen okosságok is,
252 2| marad.~Hajnalig ott időztem, s másnap szinte beteg voltam
253 2| lelkiereje, mint neked!~S hogy egész nap így korholtam
254 2| álldogálok a kert közepén, s éppen indulnék befelé, halk
255 2| mondani, ők élnek benne, s nem a fogalom ő bennök.
256 2| azt mondja: Szeressetek! S hallgatni egész éjszakán
257 2| begyalogolt minden este a faluba, s velem időzött egy-két óra
258 2| leányra senki se vigyáz. S a legény annyira tudja,
259 2| mint valami virágos bokor. S hull az orcámra a forró
260 2| amint meglátták a kocsimat, s rajta engem is, az apja
261 2| leereszti a kendőt a nyakán, s félrevonja az inge vállát.~-
262 2| öreggel. Vadászni mentem, s ő is ott kaszált egymagában.
263 2| jól.~- Hogy menjek hozzá?~S hogy ezt kérdezte, olyan
264 2| halljuk, hogy ropog a garád. S látjuk, hogy a vén bivalyfejű
265 2| sokkal erősebb mint én, s nálam még csak bot sincs.
266 2| hold gyöngén világított, s az omladéknak az árnyékában
267 2| Nincs benne semmi romantika. S főképpen, hogy a leányt
268 2| szinte fulladozva az asszony.~S megtelt a szeme könnyel.
269 2| tud kimászni a gödörből, s így különösen mikor a nagyobbik
270 2| halottak lélegzetét érzem. S mintha valami suttogó hang
|