Part
1 1| megsápad a búslakodástól. Végre aztán ha megkönyörülnek rajta
2 1| költéshez.~Milyen büszke aztán, mikor először sétálhat
3 1| fecske röpdös az ablak előtt, aztán egy második.~Az én fecskéim.~-
4 1| több gyermekem, tanító úr, aztán a libáimnak most már legelő
5 1| most már csak egy hét, aztán meglesz a vizsgálat. A Jóska
6 1| rózsa kinyílik, angyalom; aztán ha most kifogja az iskolából,
7 1| mint a csigabiga, lelkem, aztán elő se jön megint egy esztendeig.
8 1| finom, sárga virágporban, aztán édes zengéssel emelkednek
9 1| Jóízűen nyújtózkodtak. Aztán zim-zum, fölrepültek a vörös
10 1| mászik-mászik a fűszálon fölfelé, aztán meg a Jóska gyerek ujján
11 1| nap a szemébe ne süssön. Aztán mikor már a cserebogár elkeringélt
12 1| brúgózik mellette. Erre aztán, ha a gyöngykapuk nem is
13 1| olvassa elő a diák.~- Hát aztán?~- Hát aztán megnyergeli
14 1| diák.~- Hát aztán?~- Hát aztán megnyergeli az ebadtát.~-
15 1| tiszta kűé vállott, meg aztán tengöri bihal mög mindenféle.
16 1| csak fölpillantott az égre, aztán közibe a két keréknek, úgy
17 1| rongyokból selyemviganó. Aztán a fadarabot odaszorítja
18 1| hogy nekem felelni tudott.~Aztán megmutatta a babáját.~A
19 1| hernyó meg a bábalakon, aztán pompás kék bársonyszárnyakkal
20 1| bakszakállfű illata útra kél vélem. Aztán, hogy elértem a szőlőket
21 1| ereje reá.~Csak megmeredt, aztán megfordult, s neki a szaladásnak!
22 1| Miska tüstént lóvá változik. Aztán a boszorkány rajta nyargalna
23 1| és feküdj le és aludjál. Aztán, ha még egyszer megijedsz,
24 1| parázsban mint a hernyók. Aztán újra csend. A tűz halkan
25 1| Az éjjeli csillagos ég.~Aztán ő tanított olvasni engem
26 1| Szent György-napkor.~- Hát aztán mire volt az jó?~- Mire?
27 1| a kezét a mellére emeli. Aztán beül a padba, az asszonyok
28 1| a repedt acélcsengőkkel. Aztán az újra beálló percnyi csöndbe
29 1| viseli a bajuszát.~Persze aztán, ha valamelyik leány mosolygott
30 1| Ez a kölyök meg... Hát aztán, ha megdöglik a kutyám?~-
31 1| találkozik még egy.~A tárgyalás aztán azzal végződött, hogy a
32 1| ballagj, öreg, a juhok után. Aztán ha igen szélednek, mondd
33 1| idetereled őket a vályúhoz, aztán bemennek ők a hodályba maguk
34 1| telihúzta hát a vályút vízzel, aztán megmosdott, felöltözködött.
35 1| hodály mellé.~No, akkor aztán alhatott Szűcs András.~Világos
36 1| fejjel húzta nekik a vizet. Aztán maga is ivott, meg is mosdott,
37 1| neki! - mondta elégedetten.~Aztán elővette a bugyellárisát
38 1| gyereket. Nem győzöm mán. Aztán hát ha visszafelé jön majd,
39 1| illendőképpen imádkozik. Aztán előveszi a tarisznyáját.
40 1| Kergették?~- Kergették ám.~- Hát aztán mé kergették?~- Mer mögveszött.~-
41 1| volna a lába a földbe.~Este aztán ballagott a faluba. Tudakozódott,
42 1| Még egy heti időm van, aztán visszamegyek.~- Tessék folytatni;
43 1| ha kifüggesztené a képet, aztán azt mondaná: Nézzétek, császárok
44 1| festem le.~- Fejemet? Hát aztán milyen leszek én kéz meg
45 1| eljövök. Holnapra megszárad és aztán jön csak a bitüm.~- Mi jön?~-
46 1| szólalt meg a hídnál.~Aztán, hogy megálltunk, összetette
47 1| szeretném, mert nincsen.~Hogy aztán együtt mentünk hazafelé,
48 1| Torokgyík ragadta el szegénykét.~Aztán másra fordult a beszéd.
49 1| hogyne ült volna!~Mikor aztán a kép elkészült, a festő
50 1| Kiöltöm a nyelvemet. Megnézi. Aztán leül és sebtibe firkálja
51 1| leszúrtam a keserves forintomat, aztán elmentem a patikába, hogy
52 1| üveggel, mint a kisujjom. Hát aztán lássa mester uram, ez csak
53 1| Az a kisbornyúnak szól.~Aztán újra csönd és csönd.~Most
54 1| Egy-két éven át becsukogatták, aztán megtették bakternak. A bakter
55 1| de nem jött senki. Ott aztán nagy magamuntában megfogtam
56 1| Ott tűnődünk, tünekedünk aztán, hogy mi lehet a hiba? Hát
57 1| se mert bemenni. Egyszer aztán három juhász nekitüremkedett,
58 1| átugrani, de ne féljenek tőle, aztán meg egy obsitos katonát
59 1| Meghallgat szó nélkül. Aztán azt mondja: hát minek beszéli
60 1| nézett maga elé a földre, aztán azt mondja: hát próbálja
61 1| Tegyen bele tömjént is. Aztán ássa el a keresztútra.
62 1| Szólítsa magához a kutyáját. Aztán menjen oda, ahol a kincset
63 1| miatyánkot, hét üdvözletet. Aztán mondja a vesszőknek ezt:
64 1| gyámolítására élhessek vele! - Mikor aztán a vesszők arra fordulnak,
65 1| átkozza meg a vesszőket. Aztán, ha a szikla meg nem nyílik,
66 1| amint elsőbben tartják. Aztán megcsináltam a gyertyát.
67 1| meg a tüzes bikával? Meg aztán, hogy kitanulja-e a garabonciásságot,
68 1| hozzá és ő is köhécselt. Aztán az ujját a kalapjához emelintette.~-
69 1| előbb az egyik ajtófélfának, aztán meg a másiknak, míg végre
70 1| pálinkásüveget. Nyelt egy kortyot. Aztán fölnyújtotta Duli Péternek.~-
71 1| várt, hogy Kömpe feleljen. Aztán, hogy Kömpe nem felelt,
72 1| pillantott a gazdája után, aztán vigyázott, fölemelt fővel
73 1| kövek ülnek a báró udvarán, aztán elővonta a pipáját. Megtömte
74 1| legeljenek, az ebadtát!~Aztán a botjára támaszkodva nézte,
75 1| csakugyan, amit a pap hoz, aztán rábólintott:~- Kenyőcs az
76 1| bent a hegyvápában.~Mikor aztán a nap lesüllyedt a hegyek
77 1| testével szomorú.~A minap aztán sok gólyát láttam a magasban.
78 1| kanyarogtak a falu fölött, aztán egyszercsak: egyenes az
79 1| magasból meg a vidékre, aztán elszálltak a messzeségbe.~
80 1| Ránéz a szomszéd földjére, aztán a magáét méri végig egy
81 1| fogták egymással.~A láncot aztán most a két Kevi vette át:
82 1| először jobbról balra, aztán balról jobbfelé. Hát a kő
83 1| visszacsapott a szóval.~Utoljára aztán az lett a beszéd vége, hogy
84 1| előbb az elméjét.~Lidivel aztán nem tudom, összejöttek-e
85 1| mindenféle gazzal. Künn aztán hullhat a hó, tombolhat
86 1| játszani, odahívja a feleségét, aztán azt mondja az irkára mutatva:~-
87 1| szólítják, hogy hegedüljön. Az aztán két kis darab fácskával
88 1| megy le, mester uram!~Hát aztán hagytam.~Ránéztem olykor
89 1| gyerekek kivonulnak, hogy aztán bejöhessen.~Istenes Imre
90 1| egyet, hogy beférjen, de aztán úgy ülhetett, mintha karosszékben
91 1| Hát jobban is ég az. Most aztán beszél.~- Mert, hogy az
92 1| anyjuk.~- Ő - mondok.~- Hát aztán mit akar kend Imrével?~-
93 1| amazok kívül kerülnek. Akkor aztán leszólt a rejtőzőhöz:~-
94 1| a kezét a kilincsre. De aztán a küszöbön megállt, megfordult:~-
95 1| dombon, mint valami árnyék. Aztán lefelé bandukolt, sokkal
96 1| Átadta fiának a tarisznyát, aztán a karját a fia karjába öltve,
97 1| nem szűnt, csak este felé. Aztán, hogy hazavánszorogtam,
98 1| aggodalmasan nézte.~Éjfélkor aztán, mikor azt hitték, hogy
99 1| kisideig az ágy mellett, de aztán elaludt a széken. Az anyja
100 1| kirebegte:~- A bakternak hagyom.~Aztán kis idő múltán megint szólani
101 1| fogta az öreg kezét. Egyszer aztán elbocsátotta a kezet, és
102 1| megérinti a toll szárát, aztán én írok helyette. Ez az
103 1| hozzáilleszti az ujjait. Aztán meg úgy tartja, mintha szivar
104 1| tintát oldalt a padlóra, aztán megint nekikönyököl és lassan,
105 1| csöndesen nézte a gyertyát. Aztán egyet biccentett a fejével,
106 1| tud magának szerezni. Este aztán egy városba jut. Az már
107 1| azalatt megtömi a pipáját. Aztán tovább mesél:~- Úgy esztendő
108 1| tűz eleinte rostogva ég, aztán halk mormogással, sziszergéssel,
109 1| fölsziszereg a parázson, aztán a kályha buzgó mormolással
110 1| Marci gyorsan felnyal -, aztán az írás egy takaros G betűvel
111 1| előtt. Leteszi a kelyhet, aztán lemegy az első lépcsőre,
112 1| százassal mög is szörzi. No így aztán addig-addig muzsikált a
113 1| vekszlit kétszázrúl, az aztán annyi, mint a készpénz.
114 1| köll írni, hogy mennyit ér, aztán be köll tönni a takarékpénztárba.
115 1| írt a kétszáz helyett, de aztán arra gondoltam, hogy ő ezt
116 1| ezt mégis jobban érti. Hát aztán azt mondja, ihol a török-bankó.
117 1| oda kapart az annyuk is. Aztán azt mondja, hát mikor megyen
118 1| Pillanatig tétovázott. Aztán beletette a kezét a kezembe
119 1| miatt mennyi szomorúság! Aztán a lakásom is; két kicsiny
120 1| kis falunkat? - kérdeztem aztán, hogy másra fordítsam a
121 1| ez a vakarcs - duhogta. - Aztán még neki áll feljebb...~-
122 2| volna el az ablakom előtt. Aztán egy második, harmadik fehér
123 2| harmadik fehér pehely. Aztán bő omlásnak indult nagy
124 2| csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás közben valami kellemesen
125 2| ritka ügy az iskolában; de aztán másodszor meg ne szólítsam
126 2| Egyét sétáltam az udvaron. Aztán visszatértem a fogolyhoz:~
127 2| fölemelve nyújtja felém.~Én aztán összefogom mind a két kezét
128 2| itattam vele. Nem használt. Aztán lássa, mit gyújtok meg,
129 2| diktálta a szavakat.~Egyszer aztán megcsendül a lélekharang.~
130 2| vasvillát.~Egyet gondolok, aztán mondom neki:~- Maga most
131 2| magának egy fadudát, verklit. Aztán adok hozzá egy kordét, meg
132 2| míg bevittek a kórházba. Aztán egypárszor a kapusnál kérdezős
133 2| könyörgöm, csak tanítom.~- Hát aztán mire tanítja ilyen keservesen?~-
134 2| közönséges fehér bundáskutya. Aztán olyan szenvedő szemmel nézett
135 2| hozzám a kutya.~Az ember aztán elbeszélte, hogy a fadudával
136 2| Csóválgatta a farkát Mátyásnak.~Én aztán mérgemben otthagytam.~ ~
137 2| vendéggyerekektől.~Ilyenkor aztán hetekig azt játsszák, s
138 2| legboldogabb házasok.~Így aztán meg lehetett érteni, hogy
139 2| kíváncsi pillantást vet reá. De aztán az se foglalkozik vele többet.~
140 2| idegen város közepén, de aztán mosolygóra változik az arca;
141 2| jelenik meg a fekete távolban, aztán kettő, azután három és egyre
142 2| lovaink is megijedjenek. Aztán mind a ketten leugrottunk,
143 2| váglak kupán... No nézd!~Aztán hozzám fordulva folytatta:~-
144 2| sok maszlagot a híd körül, aztán a kocsit a híd mellett,
145 2| Kiemelték először a szekrényt, aztán a kocsit. Magam is megindultam
146 2| mert egyet tántorodott, de aztán megint csak sántikált köztünk
147 2| tovább a ház felé.~Egyszer aztán megáll és maga elé bámul.~-
148 2| kocsit a szín alá tolják. Aztán a szobában gyűlünk össze.
149 2| Megnézték a szőlőt is. Aztán, hogy még jobban összebarátkoztunk,
150 2| unokámat is igen megszerették. Aztán szót ejtett az asszony,
151 2| eljött a legény az apjával. Aztán ha megtetszenek egymásnak,
152 2| messze lakik a legény. Aztán ha háromszor megnézik egymást,
153 2| szerelem előbb levelezik, aztán virágozik. A fő az, hogy
154 2| kieresztik a kedvemért, akkor aztán magam is rágyújtok a velem
155 2| fűrészporból is.~Pestához intéztem aztán egynehány szót. (Már csak
156 2| megjelenik a gondok első redője.~Aztán elnézem ezt a húszéves erős,
157 2| eltörni, és odaadni adóba. Hát aztán, mikor időhaladtával hét-nyolc
158 2| komák, szerető jóbarátok, aztán majd a harmadik-negyedik
159 2| nagyokat szí a pipáján, aztán rámnéz.~- Hát - mondom óvatosan -,
160 2| az izé meg a székre.~- Aztán...~- Aztán hogy én nagyon
161 2| meg a székre.~- Aztán...~- Aztán hogy én nagyon szégyeltem
162 2| Vártam, hogy szól valamit, aztán én is felelek.~- Azt gondolta,
163 2| Nem gondolhatta, mert aztán levettem a kezemet. Úgy
164 2| sárga borítékú irka fölé. Aztán belenyúl a vászontarisznyába,
165 2| is végighúzta a spongyát. Aztán meglátta, hogy a Jancsi
166 2| ugyanolyan komolyan megnyalta. Aztán visszadugta a tarisznyába.~
167 2| aratáskor - felelte az asszony.~Aztán egy másik asszony is jött:
168 2| beszélgettem a két asszonnyal, aztán magukra hagytam őket.~Mikor
169 2| Tovább. Még nincs vége.~- Hén aztán... hén... aztán... pofon...
170 2| vége.~- Hén aztán... hén... aztán... pofon... h... vágtam...
171 2| felelt azonnal. Egyet nyelt, aztán megint egyet nyelt. A szó
172 2| bűnbánattal megcuppantja. Aztán megint állnak várakozó szemmel,
173 2| vonja meg magát hátul. De aztán láttam, hogy a subája épp
174 2| kimentem a templomból.~Mondom aztán az ünnepi ebéden a mellettem
175 2| Föld történetét.~Ilyenkor aztán virágcserepet szedek elő.
176 2| palástja bélése zöld selyem. Aztán két vékony zöld gallérocska
177 2| Andris még egyet brümmentett, aztán a könnyein át Micóra mosolygott.
178 2| nézett alá a magasból.~Mink aztán az Andrissal nagy játékba
179 2| mi jó hozott bennünket? Aztán tovább mosdatta a gyermekeit
180 2| rázta-döngette a kaput a községházán. Aztán hazament a fejszéért: agyon
181 2| még a feleségét is. Hogy aztán a fejszét elvették tőle,
182 2| lángok közt a fal peremén. Aztán egyszer csak egy nagy szökemléssel
183 2| több harminc esztendősnél. Aztán a bajuszát hétköznapon is
184 2| életben!~Lekerül a kertek alá, aztán a falu végén fölkanyarodik.
185 2| Vissza se nézett.~A faluban aztán nógatták Baracsot, hogy
186 2| elszáradt bogáncskórót.~Aztán megint ballagdált tovább.
187 2| körülugráltan hozzáérkezik. Akkor aztán az ölébe veszi.~- Hát megösmersz
188 2| bizonyosan utoléri még az urát. Aztán elvégre is leszokott az
189 2| földet napokon át érte, aztán egy éjjel elszórja! Meg
190 2| kocsma a felső soron van. Aztán, ha pénz van a zsebemben,
191 2| ásón és kivetette a földet. Aztán folytatta:~- Tessék majd
192 2| nevetős, jókedvű.~Vártuk mi aztán Sándor Pált is.~De az se
193 2| részeget a községháza udvarára, aztán elhozta a szállítólevelet.~-
194 2| köztünk leghamarabb frajterré, aztán azt mondta neki, hogy maradjon
195 2| kivezetem a templomból, aztán elindulunk szépen, amerre
196 2| keressünk szolgálatot.~Lestük aztán, hogy ki a szeretője? De
197 2| utcán végigsétált.~Hanem aztán megzavarodott az elméje.~
198 2| rá őt meg a káplár urat. Aztán mikor megkóstoltuk a kalácsot
199 2| egyet, elővettük a levelet. Aztán ketten a káplár úrral olvastuk
200 2| felkapta a kis széket, aztán úgy vágta a földhöz, hogy
201 2| mondja:~- Kell az esküvőre.~Aztán a fehérpénzes zacskót úgy
202 2| jutott eszünkbe.~Megnémult aztán, mint a bolondok szoktak.
203 2| fejével, mint aki részeg.~Mink aztán sokat danoltunk. Apám nótáját
204 2| kerestetett a földön; az angyal aztán megtalálta Miska bátyámat,
205 2| szeretnek téged, mint engem. Aztán, mondok, hát féligmeddig
206 2| erőltettük többet.~Mikor aztán a bor elfogyott, mink is
207 2| egy vastag, komoly hang.~Aztán arról beszéltek, hogy az
208 2| hogyan áldoztatja meg a pap.~Aztán az asszonyok visszatérhetnek.~
209 2| Nézik egymást szótlanul.~Aztán az öreg fölemeli lassan
210 2| mondja:~- Ez az öregasszony.~Aztán tudja, hogy melyik a cseléd,
211 2| bírtuk életre locsolni. Aztán mikor felnőtt is, akkor
212 2| egy-két marok kukoricát.~Ő aztán ott eddegélt és búslakodott.
213 2| hogy kiheverte a baját.~Én aztán nem is törődtem vele többet.
214 2| etetgette a tenyeréből. Ő aztán hozzám is szelídült annyira,
215 2| rejtegetek-e valami ennivalót? Aztán leült mellém és eltűnődve
216 2| vissza a téglák közé.~Hanem aztán, hogy mindinkább sorvadt,
217 2| néhány percig, hogy él. Aztán behunyta a szemét is.~ ~
218 2| beigazította a többi közé.~No lám!~Aztán a leány mosolyogva bólintott
219 2| ismét egy leányka lépett be, aztán két fiúcska, s mögöttük
220 2| táblán csillag alakú zúzódás. Aztán a két leányra pillantottam.
221 2| csináltatom az iskola pénzéből.~De aztán mégis arra gondoltam, hogy
222 2| hát arra kell a pénz. Meg aztán, hej, nem sokat viszketett
223 2| jól kíséri-e a cimbalmos? Aztán elégedetten bólint. Folytatja:~
224 2| hajtásra kiitta a felét. Aztán tovább zöngicsélt szerszámán.
225 2| is odadobott egy hatost, aztán felhúzta az öreget a padról.~-
226 2| tollú ember vagy - mondotta aztán, mikor megeredt a nyelve. -
227 2| termetét, tetszett nekem. Aztán hát abban is van valami,
228 2| találkoztam a leánnyal.~Aztán a tél múldogált. Ha nappal
229 2| magam vigyem át hozzájok.~Aztán jött a tavasz.~Egy május
230 2| néztem a kerítésnél állva. Aztán megszólítottam:~- Mit csinálsz,
231 2| Most megláthatná valaki. Aztán szóba tennének, hogy mi
232 2| kertbe. Visszaadom neki, aztán pont.~Hát vacsora után a
233 2| cserebogár búg el mellettem, aztán még mélyebb a csöndesség.~
234 2| esti levegő és csöndesség.~Aztán hát beszélgettünk. Olyan
235 2| minden babszemet sem ér!~De aztán mikor megmosdottam a jó
236 2| holnap visszaadom a kendőt, aztán mingyárt hátat is fordítok
237 2| követtem el, hogy kijöttem.~Aztán már nem tudom, mit beszélgettünk.
238 2| is az ember, Istenem!~Hát aztán minden este kiszökött és
239 2| átbeszélgettem az estét a kántorral, aztán lefeküdtem.~Sokáig nem tudtam
240 2| nehéz, mint a koplalásban, aztán már rendes kerékvágásba
241 2| elkísértem vissza az erdőszélig. Aztán meg én jártam ki hozzá,
242 2| amit csak ketten tudunk. Aztán, látod, örökké nem tarthat
243 2| így hatásosabb. Nevezheted aztán tragédiának. Az ilyesmi
244 2| körülnézett, hallgatódzott, aztán leugrott, be a mi kertünkbe.
245 2| sem.~És hát hallottam is aztán, hogy férjhez ment ahhoz
246 2| Semmit. Csak bámult. Mikor aztán láttam, hogy nem tud szóhoz
247 2| értem, hozzámegyek. Akkor aztán visszatértünk a másik szobába.
248 2| fogod ösmerni! Így kerültünk aztán össze.~Az asszony szeme
249 2| beszélgettünk a kert alatt. Aztán a múltakat emlegettük. Bennem
250 2| megtelt a szeme könnyel. Aztán a mellemre borult, és azt
251 2| beszélsz - felelte bólintva.~Aztán megrázta a fejét, és fanyaran
252 2| mint valami rendőr.~Egyszer aztán megáll a tekintete a kályha
253 2| röviden és nem is nyájasan. Aztán hirtelen köszönt a gyerekeknek
254 2| A szívére szorítja. És aztán megcsókolja gyöngéden jobbfelől,
255 2| érdeklődéssel Jancsi -, aztán kinek van az?~- A te anyádnak.~-
256 2| Sajnáljuk is emiatt.~- Hát aztán miért? - kérdezte rekedten
257 2| Nehéz-e?~- Nehéz ám.~- Hát aztán?~- Aztán hátha nyomja szegényt?~
258 2| Nehéz ám.~- Hát aztán?~- Aztán hátha nyomja szegényt?~Másnap
|