Part
1 1| mint az erdő vidámsága, mikor a nap rásüt. Az embereink
2 1| gazdasszonyban bízhatik, mikor az fészket készít neki és
3 1| az fészket készít neki és mikor elszedi abba a gyékénykosárba
4 1| költéshez.~Milyen büszke aztán, mikor először sétálhat ki a csirkéivel
5 1| szeme nyílt, szelíd, kék. Mikor szólunk hozzá, féloldalt
6 1| virággal. A gólyavirág az. Mikor a gólyavirág megjelenik,
7 1| szemébe ne süssön. Aztán mikor már a cserebogár elkeringélt
8 1| VIRÁGOK ÉS BOGARAK~Mikor az első cserebogár végigkeringél
9 1| teremtette, hanem álmában, mikor a világ teremtésében megfáradtan
10 1| levegőt.~Milyen furcsa, mikor az iskola csendes!~Csak
11 1| Hogyne láttam volna!~- Mikor?~- Mindig, mikor ilyen égiháború
12 1| volna!~- Mikor?~- Mindig, mikor ilyen égiháború van.~- Hát
13 1| méhesemben egy szalmadívány. Mikor a napóra igen fekete vonással
14 1| is jó, meg aludni is jó. Mikor olvasok, úgy érzem, mintha
15 1| bennem, és ez gyönyörűség; mikor pedig alszom, úgy érzem,
16 1| bájos családjából való. Mikor a nap már lehajlóban van,
17 1| jutott a kis Bozóki Ilonka, mikor a kék pillangó felém lebegett
18 1| volna magával?~- Annak, hogy mikor boszorkány röpül a feje
19 1| öreg az éghasadásról is, mikor az ég megnyílik és az ember
20 1| a felvégről ugyanakkor. Mikor az anyóka betotyog a templomba,
21 1| templomablakból aláereszkedik. Mikor az orgona elhallgat, a siket
22 1| Amaz persze nem látja őt. Mikor vége van a misének, megcsókolja
23 1| urának az ebédet. Láttam, mikor jött. Egyik karján a gyerek,
24 1| vadkörtefa két ujjnyi kis gyepén, mikor ebéd után egy rövid félórácskát
25 1| éppen ott lármáz a fülébe, mikor úgyis rövidre van szabva
26 1| arcképét.~Hát hogyne ült volna!~Mikor aztán a kép elkészült, a
27 1| homályban szinte lebegnek, mikor járnak. Mikor meg állanak,
28 1| lebegnek, mikor járnak. Mikor meg állanak, olyanok mint
29 1| színi előadással. Hát még mikor elővonja fehér mellényéből
30 1| elvész. Nem vész el semmi.~Mikor elkiáltja a kilencedik órára
31 1| végtére is éppen akkor, mikor a fejemre akart szökni,
32 1| gyámolítására élhessek vele! - Mikor aztán a vesszők arra fordulnak,
33 1| faluban? Majd meg azt, hogy mikor küzd meg a tüzes bikával?
34 1| csak akkor veszi észre, mikor már félmezítláb egynéhányat
35 1| ott is bent a hegyvápában.~Mikor aztán a nap lesüllyedt a
36 1| Ismét az asszony szól:~- Mikor indulunk?~- Mikor az utolsó
37 1| szól:~- Mikor indulunk?~- Mikor az utolsó liliom is eltűnik.~-
38 1| járt, mint a komor bika, mikor öklelni készül.~Néhány hétre
39 1| Megállt. Megvárta az öccsét. Mikor az odaérkezett, megfordította
40 1| állottak egymással szóba?~Mikor elváltak egymástól, Fodor
41 1| csak érte kell nyúlni, mikor az emberek nem látják. Hej,
42 1| birsalma ki is lódult belőle, mikor az árkot átugrotta az iskola
43 1| közül csak akkor jönnek be, mikor már az idő megrokkan, s
44 1| családnak ragyog a szeme, mikor az Imre némi gerendanézések
45 1| pipát szájából kiemelve, mikor a gyerek a sor végére ért.~
46 1| veri.~Mingyárt az első nap, mikor az iskolába beléptem, az
47 1| Lehet, hogy majd mink is, mikor a másvilágra kerülünk a
48 1| rátéved az ember.~Hát mondom, mikor ő a búzaeladást beszélte,
49 1| kell tartani a teáscsészét, mikor állva isszák.~A vén paraszt
50 1| Végigömlik rajta a hideg, mikor az öreg azt mondja: fédörbajsz,
51 1| reklamálincs-adót említett; mikor a mellette levő úr szivarral
52 1| kimarkolta a tárcájából, s mikor az a maga égő szivarját
53 1| Ahogy a részegek lármáznak, mikor már egyik se hallgat a másikra.
54 1| mintha csontkürtből jönne. Mikor ő rákezdi a zsoltárt a kóruson,
55 1| szóval, kemény beszéddel, mikor melyik kellett. A legvastagabb
56 1| legalább ebben a munkaidőben, mikor a szegénység izzadva fárad
57 1| kullogott utána csöndesen.~Mikor a kapuhoz értek, a pap hátra
58 1| csak akkor szünetelt benne, mikor a papházban valamelyik ajtó
59 1| a kezében.~- Fogadásod? Mikor fogadtál te effélét? Én
60 1| Az én kapum előtt?~- Mikor kizavart bennünket tiszteletes
61 1| embert, nem tartottam számon, mikor melyiket. Hiszen tudod,
62 1| bontotta meg a fogadását, mikor híre érkezett, hogy a fiát
63 1| egyszer éppen vendégek voltak, mikor Baczonyi végigdanolt a falun.
64 1| ülve maradt és hallgatott. Mikor megint lábra igazodott,
65 1| neki:~- Baczonyi bácsi. Mikor én idejöttem, kigyelmed
66 1| lehetne?~- Azért, lássa, mert mikor én józan vagyok, minden
67 1| tiszteletes úr mondja. De mikor mán egy-két üveg bor bennem
68 1| aggodalmasan nézte.~Éjfélkor aztán, mikor azt hitték, hogy el fog
69 1| viaszalakként feküdt az ágyon.~Mikor a pap elment, fölemelte
70 1| bánt.~És megitta.~Persze, mikor a jég lecsördült az égből,
71 1| ötven szöget kér.~Este, mikor az ötven szög megint elfogy,
72 1| mégis jó és eléggé szép is. Mikor már túl vagyok a dolgaimon,
73 1| Néha fon. Ez az ő éneke. Mikor így fonva rám-rámnéz, nekem
74 1| rám-rámnéz, nekem énekel. Mikor a tűzbe merengve dorombol,
75 1| gondolhat olykor. A tavaszra, mikor a verőfényben elnyújtózkodva
76 1| szívünkben.~Mi a boldogság?~Mikor a vágyak pihennek. Mikor
77 1| Mikor a vágyak pihennek. Mikor az ember nem gondol a holnapra,
78 1| RORÁTÉ~Még sötét van, mikor már harangoznak a rorátéra.
79 1| gyermekkoromban áthatott, mikor az első hajnali misén ezt
80 1| Mert hát szép is volt az, mikor az Úr elküldötte az ő követét
81 1| előtt.~Mindig elszomorodok, mikor ezeket a Köncöléket látom.
82 1| Csakugyan hozzám jön. Fázom, mikor az az asszony hozzám jön,
83 1| orra hegyes és előrenyúlik mikor nevet. A szeme olyankor
84 1| Visszacsente a bástyáját, mikor én félrepillantottam.~Akkor
85 1| akkor hajlik le mélyen, mikor egy-egy dörgő futamot kezd,
86 1| olvasztják bele a zenébe, mikor magukra vannak. Liszt keze
87 1| Mérföldek vannak közöttünk, mikor mellette ülök is. És ha
88 1| szőrű kis fekete kutya. Mikor a gazdája furulyázik, leül
89 1| ér. Hát elfogadja-e kend, mikor majd kifizetik? Mondok,
90 1| is. Aztán azt mondja, hát mikor megyen kend a városba? Mondok,
91 1| vasárnaponkint találkoztunk, meg mikor az eső esett. Gyerekkoromból
92 1| üvegszem meg egy kicsi orr. Mikor Fejér Pált először láttam,
93 1| hogy meg se hallottam, mikor a nők kimentek.~- Hogy tetszik
94 1| rokonom? - kérdezte Fejér, mikor az első csatát befejeztük.~
95 1| van. Más, ha komoly, más, mikor vidám, más, mikor mosolyog,
96 1| más, mikor vidám, más, mikor mosolyog, mikor fél, haragszik,
97 1| vidám, más, mikor mosolyog, mikor fél, haragszik, szomorú,
98 1| igazította fel a kályha tetejére.~Mikor beléptem, elpirult. A bosszankodás
99 1| jönnek, hogyan ég az arca, mikor a szalmaszékre ülteti őket,
100 1| őket, s hogyan fáj a szíve, mikor a terítéket gondolatban
101 1| sohasem láttam.~Az arca, mikor így bizalmasan szólt, kedvesen
102 1| Nagy kék szeme volt, de mikor nevetett, összehunyorította.
103 1| őket és borzadott tőlük. De mikor én elmondtam neki egyenkint,
104 2| volna rája.~Eltámolyog.~Mikor kilép az ajtón, föl is emeli
105 2| hogy a leánykát reggel, mikor iskolába akart jönni, valami
106 2| olyanok, mint tavasszal, mikor virágoznak.~*~Amióta beteg
107 2| diktálásra írtak a gyerekek, mikor az ablakom alatt nagy lépésekkel
108 2| akkoriban volt - mondotta -, mikor az első cséplőgépet vettük.
109 2| Már az ősz elején jártunk, mikor egyszer beállít hozzám,
110 2| háznál: nem lehet tudni, kibe mikor hajít vasvillát.~Egyet gondolok,
111 2| Munkája akkor se volt, mikor épkézláb ember volt. Hát
112 2| a levegőbe intett, mint mikor az ember legyet hajt el
113 2| magányosan áll a kör közepén. Mikor odajutnak a dalban:~Akit
114 2| ő választottja.~Később, mikor kikerülnek az iskolából,
115 2| Negyven lánc lesz abból, mikor a szülők meghalnak.~Kadariék
116 2| lassankint reáfűződik, s mikor párt választ a gyermekének,
117 2| legyezőbe rejti az arcát, mikor elpirul, de még a kötényébe
118 2| odaadni adóba. Hát aztán, mikor időhaladtával hét-nyolc
119 2| A földjüket megnéztük, mikor az apám ott feküdt nálok -
120 2| És szinte ugrik a láng, mikor Soós Estván a paradicsomból
121 2| semmit, mester uram.~- Hát mikor magatok maradtatok, mi történt
122 2| járt az idő a két órához, mikor Marci az iskolába ért. Bizonyosan
123 2| iskolában halk zajgás van, mikor Marci belódul. Mindig így
124 2| hol a mögötte ülővel. Még mikor csendesen kell ülnie, akkor
125 2| aztán magukra hagytam őket.~Mikor bemegyek a szobába, s pipára
126 2| hangnak is van értelme, mikor a hang a szívhez szól.~-
127 2| falubeli legények fejéhez. Mikor már eltör vagy tíz üveget,
128 2| meg olykor szeles idő! Mikor éjjel-nappal suhog a szél,
129 2| formálok neki köpönyeget, hogy mikor ablakot kell nyitni, meg
130 2| engedjem el az iskolából.~S mikor ezt elmondta, fölnyitja
131 2| szokott az istálóajtóban, mikor a kis gömbölyű tükörben
132 2| a becsület ellen vétett. Mikor meglátta a pandúrokat, beleugrott
133 2| lángok akkor csaptak föl, mikor én hazafelé mentem az iskolából.
134 2| ünneplő ruháját vette fel. Mikor a paraszt új ruhát vesz
135 2| licseg-locsog a sok hegyes nyelvű! Mikor az utolsó templomba menő
136 2| hogy mitől ég a, tűz, csak mikor látta, hogy a felesége rányelvel
137 2| segített a felrakásban.~Mikor az öreg visszaült a kocsiba,
138 2| virul az őszirózsa, mint mikor az asszony leány volt. Csak
139 2| egy iskolaszéki ülés után, mikor már a tekintetes iskolaszék
140 2| néha egy-egy taligázásért, mikor gabonát vitet vele valaki
141 2| csak hadd menjen. Délután, mikor kibocsátottam a gyerekeket
142 2| semmit. Gondoltam, ki tudja, mikor ivott kedvére? Talán tíz
143 2| bortól piros arccal. - Még mikor én odaérkeztem is, ott pikuláztatott
144 2| úgy, mint a mesébe van. Mikor ránk adta a pap az áldást,
145 2| utána néztek az ablakból, mikor vasárnap a Szécsényi utcán
146 2| tapasztaltuk azt először rajta, mikor nekem a kézfogórul való
147 2| meg a káplár urat. Aztán mikor megkóstoltuk a kalácsot
148 2| sündisznónak. Mert aznap este, mikor a hazai vacsorát ettük,
149 2| egyszer este szólt hozzám, mikor már feküdtünk, hogy azt
150 2| Akárhányszor állottam alatta, mikor az eső esett.~- Hát - azt
151 2| nem mondott másnap semmit.~Mikor megjött a lakodalmi aprólék,
152 2| Nem is erőltettük többet.~Mikor aztán a bor elfogyott, mink
153 2| éppen beleillik a télbe.~Mikor már a tetejére jutottak,
154 2| Panni neve. Azt vette el, mikor megjött, feleségül. A farsangra
155 2| elevenül meg egy pillanatra, mikor Nagy János előveszi pipáját.
156 2| tartja: fut előle, kivált mikor seprőt lát a kezében.~Hát
157 2| Tavaly is ott üldögélt, mikor beteg volt. Csak akkor kelt
158 2| bócirkált ide-oda az udvaron, mikor enni vagy inni akart.~Hogy
159 2| bírtuk életre locsolni. Aztán mikor felnőtt is, akkor is neki
160 2| bocsátotta le a fájós lábát, mikor a tollát rázta, vagy mikor
161 2| mikor a tollát rázta, vagy mikor a nap aláhajlóban volt és
162 2| megint rá a tekintetem, mikor azt láttam, hogy az öreg
163 2| pólyásgyerekek szoktak a dajkájuknak, mikor még nem tudják, mi a beszéd.~
164 2| ember irigy a jó étvágyúra. Mikor a konyhából főtt burgonyát,
165 2| egy-két falatot. Azután mikor már nem tudott enni, ráállt
166 2| sarkában. Azokat se nézhette, mikor köztük járt és ettek. Ráállt
167 2| iskola csakhamar megtelt. Mikor a hetes vigyázó jelentette,
168 2| egyszer vesz téli kabátot - mikor megházasodik. Azután azzal
169 2| Eszembe jutott, hogy egyszer, mikor látogatásra hívtam, különös
170 2| ember vagy - mondotta aztán, mikor megeredt a nyelve. - Valamelyik
171 2| história~Emlékszel tán rá, hogy mikor harmadévesek voltunk, én
172 2| megrezzent.~- Hát majd megmondom, mikor adom vissza - szóltam neki.~
173 2| beszédbe állottam volna vele. Mikor a leány elsurrant, már meg
174 2| amelyben Éva anyánké lehetett, mikor a paradicsom gyepén járdogált.
175 2| lenebb a parasztbeszédnél is.~Mikor végre megmozdult, hogy visszatérjen,
176 2| susogott. Eltűnt, ugrálva, mint mikor a pipiske ugrál a fűben.~
177 2| Még akkor is ott álltam, mikor már a kertajtót bevonta.
178 2| babszemet sem ér!~De aztán mikor megmosdottam a jó hideg
179 2| csodálatosan gyöngéd és üde virág. Mikor mellette álltam, úgy éreztem,
180 2| hát nem ismertem magamra, mikor vele voltam.~De ennél több
181 2| bolondabb volt még nálam is. Mikor arattak, begyalogolt minden
182 2| választottjához találkozóra. Mikor meg már jegyesek, a legény
183 2| fenntarthatom magamat.~Hajnalodott, mikor a kocsi kiindult velem.
184 2| ötven pengőt.~Beesteledett, mikor megérkeztem. A kántor örömmel
185 2| lassan, mintha andalogna. Mikor hozzám ért, szokása szerint
186 2| csigáznak, hol kérlelnek. De mikor legjobban csigáznak, akkor
187 2| tudtam mit felelni. Csak mikor elváltunk, akkor mondtam
188 2| jó szóval tartozom neki. Mikor odaértem, rákiáltottam:~-
189 2| tudod mit mondott Julcsa, mikor a veszedelem elvonult?~Azt
190 2| Nem bolondultál meg!~- Mikor megkérte a kezemet, azt
191 2| Semmit. Csak bámult. Mikor aztán láttam, hogy nem tud
192 2| történeteket, ha akarnék!~Másnap, mikor a miséről hazaérkeztem,
193 2| örök emlék a gyermekeknek, mikor egy-egy idegen arc jelenik
194 2| gyöngéden jobbfelől, balfelől.~Mikor a kocsira ült, vörös volt,
195 2| gödörből, s így különösen mikor a nagyobbik pálinkáskorsót
196 2| nemegyszer megesett már, hogy mikor a koporsót le akarták ereszteni,
197 2| sírkövet. Senki sem látta, mikor hozták, sem mikor felállították.
198 2| látta, mikor hozták, sem mikor felállították. A mester
199 2| papunk először megijedt, de mikor megismerte Szegfü Jancsit,
200 2| azóta. Magam is ott voltam, mikor akasztották. Kozarek nagy
201 2| holdja; másiknak húsz holdja; mikor pedig meghalunk, mindegyikünknek
|