Part
1 1| az eszünkbe. Így vethette Ő a Végtelenség fekete mezején
2 1| elmélázva nézi a fiait. Pipázik. Ő már hajlott őszfehér ember.
3 1| hajlott őszfehér ember. Ő már az ifjúságát is rég
4 1| az együgyű tyúk, hogy az ő szívének melegségénél csirke
5 1| csizmadia. A méheket is ő fogta, és megbabonázta úgy,
6 1| között tölti az életét. Ő maga is virág, csakhogy
7 1| földön jár a tekintetünk. Ő a boldog, a tökéletes, ő
8 1| Ő a boldog, a tökéletes, ő meg a szitakötő, aki a vizeknek
9 1| koldussá. Csak ketten maradtak: ő meg az unoka. És senkijök,
10 1| odaérkezik. Csuroncsöpögő víz ő is, a szamara is.~- Nem
11 1| országát, nem kereng a napon az ő kis testvéreivel.~Volt.~
12 1| megtanítsam olvasni. Azonban ő csak a fejét rázta rá.~-
13 1| éjjeli csillagos ég.~Aztán ő tanított olvasni engem a
14 1| annak az érdeme volna, hogy ő apa.~Az anya nem olyannak
15 1| Ha olyan hosszú vóna az ő lába is, mint a miénk, nem
16 1| birkákra is ráragadt már az ő nyugtalansága: fölkeltek
17 1| legény lophatta el, míg ő a kocsmában vigadott.~-
18 1| a füle tövét.~Mert csak ő tudta azt; hogy nem volt
19 1| uram.~- Beszéltem én az ő nyelvükön is. Egy barna
20 1| felöltözött az ünnepi ruhájába. Az ő lelke úgy diktálta ezt:
21 1| Eltemetik-e vele együtt? Vagy az ő fölszálló lelkéhez csatlakozik?~
22 1| de lám, este belebotlik ő a szamár nélkül is.~Most
23 1| bakteré az egész falu. Az ő messze bőgő hangja figyelmeztet,
24 1| tolvaj volt csak a faluban: ő. Egy-két éven át becsukogatták,
25 1| vérradsz föl holnapra.~Azzal ő maga is hazabandukol lefeküdni.
26 1| Duli-had olyan szálas, mint ő volna, ha kifeszítené a
27 1| kifeszítené a mellét. De ő már ezt nem teszi többé.
28 1| Mária útját. Ím, ott van ő maga is: a tavaszi nap verőfényében
29 1| sárga és erejefogyott, mint ő!~Odalépett hozzá és ő is
30 1| mint ő!~Odalépett hozzá és ő is köhécselt. Aztán az ujját
31 1| elfásult hangon, amelyen ő szokott beszélni, és amely
32 1| de neki kedves az mégis. Ő azonban bizonyára nem dallamra
33 1| lám, tagadta Duli, hogy ő nem tudja a kincset.~Tagadta.~
34 1| az életében. Mindamellett ő is fölemelintette a kezét
35 1| szomorúan nézett maga elé. Mert ő is elköltözik innen.~Szent
36 1| hallatszott egyéb, csak az ő csivikelésük-csiripolásuk.~
37 1| ablakon át közeledni. De ő nem jön be. Az Ábris gyerek
38 1| idő megrokkan, s otthon az ő dolgos kezük nélkül is meglehetnek.~
39 1| első pad első helyén. Ez az ő helye már három év óta.
40 1| helye már három év óta. Ha ő hiányzik, akkor se merné
41 1| káplár, az egész iskolát. Ő az én bejövetelemig a rend
42 1| a rend meg a csend ura; ő a krétának, meg az iskolai
43 1| és aprópör-intéző. Télen ő van itt legelsőnek és ő
44 1| ő van itt legelsőnek és ő megy el legutolsónak. Míg
45 1| birkózni vagy verekedni az ő jelenlétében lehetetlen.
46 1| olvasni meg számolni, mint ő, nem tud senki. Büszke is
47 1| élénk tekintetű gyerek. Az ő szirmos kisködmöne elmaradhatatlan
48 1| elmaradhatatlan az iskolából. Ő a középtájon ül, hogy mindenki
49 1| mindenki közel érhesse. Mert ő a fő ceruzafaragó, táblaigazító,
50 1| fakalamárisnak a mestere. Ő tud legjobban kukorikolni.
51 1| írja más a neveket, csak ő.~Van egy kis cigánygyerekem
52 1| hogy én pipára gyújtok, ő is elővette a makráját.~
53 1| Hát: tudja azt kend, hogy ő a legjobb.~Már két esztendeje
54 1| Már két esztendeje hallja ő ezt, de hát hallhatja-e
55 1| Imre-é? - mondja az anyjuk.~- Ő - mondok.~- Hát aztán mit
56 1| tér át a beszéd: nem vesz ő azon általutat az igazi
57 1| ember.~Hát mondom, mikor ő a búzaeladást beszélte,
58 1| Ádámunk. Ki érdemli meg, ha ő nem? Legjobb tanuló volt.
59 1| Istenes Imre.~A városban ő az utolsó. Ahányszor megszólal,
60 1| prudenciáért küldi a patikába. És ő megy szívesen. Úgy szeretne
61 1| mindig reád! Úr lesz belőled, ő csak ezt látja; a parasztok
62 1| orvos, vagy tisztviselő. Az ő arcában is van valami az
63 1| megérzi, hogy a fia nem az ő régi fia, hanem csak egy
64 1| vetésben; hányszor gondolta ő: ha ember lesz ebből a gyerekből,
65 1| lesz ebből a gyerekből, ő szánt-vet, az övé lesz minden
66 1| övé lesz minden föld, és ő majd ősz fejjel ballagdál
67 1| csontkürtből jönne. Mikor ő rákezdi a zsoltárt a kóruson,
68 1| ember volt az öreg pap! Ő nevelte a falunk felét,
69 1| nap a fejére sütött. De ő nem érezte.~- Te korhely -
70 1| Mert árva volt a leány, s ő bocsátotta férjhez a szülők
71 1| levegőbe, és rákezdte az ő erős csontkürt hangján:~
72 1| pipázott a kút káváján ülve. Ő a harangozó is.~- Nem viszi
73 1| megszabadít téged, és az ő jósága fölvesz a mennyország
74 1| nyáron a jég csúfolta meg. Ő az egyedüli, aki nem biztosított.~-
75 1| is hozzá akarták adni, de ő csak azt mondta, hogy ahhoz
76 1| kanászlegény állott elő, hogy ő is akar mászni. A királyleány
77 1| királynak, hogy hogyan került ő bele ebbe a nagy boldogságba?
78 1| mese hőse megmutatja, hogy ő azt a gallyat le tudja hozni
79 1| hunyorog. Néha fon. Ez az ő éneke. Mikor így fonva rám-rámnéz,
80 1| mégis kedves melódia az ő dorombolása, a megelégedésnek,
81 1| vonul át az elméjén. Az ő történetei bizonyosan vadásztörténetek.
82 1| elnyújtózkodva melengeti az ő rozsdaszínű selymes bundácskáját,
83 1| pitvarban mankókoppanások. Ő az.~- Hoztál? - kérdi egyszerre
84 1| mikor az Úr elküldötte az ő követét a fényes magasságból
85 1| csak fehérrel fest. Ahonnan ő jön, ott nincs más szín,
86 1| meg az összehasonlítást: ő bizony az igazat megvallva,
87 1| ezt nem is lehet csodálni. Ő nem a mi csendes völgyünkben
88 1| is tudok. - Ez meglepte. Ő tökéletesen beszél franciául.
89 1| kérek emiatt a bárónétól, de ő azt mondja, szereti a terpentin
90 1| úgy hangzott, mintha az ő érzelmeinek volna a kifejezése.
91 1| mellette ülök is. És ha ő egynéhány mérfölddel közelebb
92 1| itt sömmi kotlani való, ád ő neköm egy vekszlit kétszázrúl,
93 1| aztán arra gondoltam, hogy ő ezt mégis jobban érti. Hát
94 1| mondja, nem tösz sömmit, ő úgy is bemögyön még este,
95 1| átmentem hozzá. Csütörtökön meg ő jött énhozzám. Beszélgettünk,
96 1| voltuk együtt annyiszor. Ő a forróságban is a mezején
97 1| virágból fejlődik.~Erre már ő is mosolygott, én is. Nem
98 1| Én nem akarom elvenni; ő nem akar hozzám jönni. Szinte
99 1| a virágainak történetét. Ő is érdeklődéssel hallgatta,
100 1| bogarakról, virágokról tudtam. Ő a fákról nem tudott többet,
101 1| urasághoz, mindig ott lóg ő a konyha körül, s hol kukoricát
102 2| minden változás iránt! Az ő lelkük olyan, mint valami
103 2| mosolygó szemű fehér egér. Ő az első a padban. Abban
104 2| a padban. Abban a padban ő vizsgálja meg minden reggel,
105 2| próféta. De jóízű pipás ember.~Ő is beszélt egy kutyatörténetet.~-
106 2| ilyenforma valami tótos név. De ő maga nem volt tót. Meg is
107 2| Megismerem benne Mátyást.~De ő is megismer engem. Kapja
108 2| mivelhogy a fadarab nem szól, ő zenél az orrán át:~- tnde-tnde...~
109 2| szereti az egész iskola. Ő az egyetlen például, aki
110 2| nyilvánvaló, hogy az az ő szeretője. A leány pirul
111 2| nyilvánítja, hogy igenis, ez az ő választottja.~Később, mikor
112 2| társ is volt a Laci gyerek, ő sose került be a körbe.~
113 2| napsugaras napon ott keringél ő is a Kékparadicsomos játékban.
114 2| Egyszer csak azt látom, hogy ő van a kör közepén. Áll,
115 2| pipáját elővéve.~És ahogy leül ő is az asztalhoz, büszkén
116 2| ilyen feleség kellene az ő fiának. Mink meg azt feleltük
117 2| bejárt a vasárnapi iskolába. Ő tudott legjobban számolni.
118 2| most nagy a dolga az ő két szemének! Az asztaltól
119 2| nagyságos nagy órák ezek az ő életében. Egész este fülig
120 2| a rózsafürdőben ül, hogy ő élettársat kap, s néhány
121 2| asztalhoz?~- A konyhán van az ő helye ilyenkor - feleli
122 2| rápillantottam, hát láttam, hogy ő is piros, oszt csak a csizmáját
123 2| is öreg az már.~- Pedig ő már csak Miska marad, ha
124 2| halálra ítélt legény az ő leányát kéri bizonyságra.~
125 2| egy gömbölyű zöld fej: az ő elburkolt orcája.~Miért
126 2| szeme fekete és mély tüzű. Ő az egyetlen fekete szemű
127 2| Micóval játszottunk.~Micó az ő kis cirmos macskájuk volt.
128 2| Mikorra a kutya fölágaskodott, ő is állt már. A szemét a
129 2| Oda se néz. Mintha nem is ő vinné a pélpát, hanem a
130 2| fejezi ki, hogy szemébe néz ő akárkinek is, de bemenni
131 2| őszirózsa hervadt el innen az ő kalapja mellett! Minden
132 2| az út túlsó felén áll az ő háta mögött. Mért ne ülne
133 2| az úton. Hát mit lát? Az ő engedetlen gonosz kutyáját,
134 2| menyecske ez az asszony! Ez az ő volt felesége! Nincs ilyen
135 2| másnak a fordítást, csak az ő urának. Elvállalja ölét
136 2| legyingetett.~- Éppen azt mondta ő is, hogy az ő verejtéke,
137 2| azt mondta ő is, hogy az ő verejtéke, hát öt hatost
138 2| Szamaras Tóth Antalt. Az ő kordéján elfér az a két
139 2| kocsija.~Arra gondolok, hogy ő is az állomáson járt.~Délben
140 2| Gyertya, minden elaludt. Ő meg kiment engedelem nélkül
141 2| falu árvája vagy. Hát az ő egészségére.~Erre megrázkódott,
142 2| olykor nyugtalanul.~Pesta az ő egyetlen fia. Béres az uraságnál.
143 2| uraságnál. Vállas barna legény. Ő is volt katona. Neki is
144 2| betűk a karján. Csakhogy ő B. P. betűt íratott a karjára.
145 2| félig be van hunyva. Már ő ezzel a világgal nem foglalkozik
146 2| egy-két marok kukoricát.~Ő aztán ott eddegélt és búslakodott.
147 2| keresgélt; délután meg az ő kiválasztott georginája
148 2| tisztogatta a tollát az ő sötétzöld kis lugasában.~
149 2| betegek szoktak lenni.~Hát biz ő beteg maradt. A taraja meghajlott
150 2| etetgette a tenyeréből. Ő aztán hozzám is szelídült
151 2| képzelődésben élt, hogy ő nem is tyúk, hanem ember.
152 2| afféle beteg madár), akkor ő mingyárt odabicegett hozzám
153 2| hált: a többi a ketrecben, ő a szederfán.~Csak az irigység,
154 2| ki a baromfiaknak, akkor ő is odaballagott és evett
155 2| elevenebbek voltak, mint ő; hátulra kerültek és úgy
156 2| billegéssel eljutott az ő villaalakú ágához, amelyiken
157 2| helyén és jelentette, hogy ő. Mentegette magát, hogy
158 2| fölvegye.~Mért nem vette fel ő? Mért nem ő viszi azt a
159 2| nem vette fel ő? Mért nem ő viszi azt a nehéz zsákot?~
160 2| nyugodtan néz rám. Tehát ő sincs beavatva a titokba:~-
161 2| érkezni. Ebből értem, hogy ő is más faluban lakik.~Az
162 2| kollégámé, s ürge legyek, ha nem ő maga áll benne! A kesztyű
163 2| mindig dicsérem őt, hogy az ő vármegyéjében hozzá hasonló
164 2| Most íme, oldalt fordul. Ő az! Ilyen kalapácsvégű orra,
165 2| mondtam neki, hogy már láttam. Ő se mondta, hogy már dél
166 2| csak én tartottam szóval. Ő szegény olyan volt, mint
167 2| megszólítás nélkül.~És hát ő mosolygott. Hogyisne mosolygott
168 2| áll vele szóba. Érzi, hogy ő ezer esztendővel alacsonyabb
169 2| között minden megváltozik. Ő olyan volt, mint az úri
170 2| el. Nekem érdekes volt az ő együgyű beszéde. Tavaszi
171 2| beszélgettem vele, és hogy az ő távozásával megüresedett
172 2| gondolat, hogy fiatal vagyok és ő is fiatal. Mit is mondott
173 2| Milyen forró a kezed!~És ő hallgatott.~Másnap megint
174 2| akármiféle úrinő. Tudja, hogy ő érték. És tudja, hogy vége
175 2| A sövény köztünk volt. Ő nem jött át, én se léptem
176 2| egyszer az eső, és hogy ő megint nem akart átjönni,
177 2| élnek benne, s nem a fogalom ő bennök. Benne élnek, mint
178 2| álltam asszonyokkal, és ő is velök volt és rámnézett.~
179 2| egypárszor faggatták is. De ő persze nem mondta meg. És
180 2| Megdöbbenve néztem rá. Ő a mellemre hajtotta a fejét.~-
181 2| megcsókoltam a kék foltot.~Ő folytatta:~- Mióta megtudták,
182 2| öreggel. Vadászni mentem, s ő is ott kaszált egymagában.
183 2| sorsod, hogy asszony légy. Ő nem fogja soha megtudni,
184 2| templom árnyékán ebédelt. Ő is meglátott engem. Az ujjának
185 2| Néhány perc múlva ott volt ő is a templom túlsó oldalán.
186 2| ölelni, ahogy szoktam. De ő maga elé tartotta a kezét.~-
187 2| és szeretem most is. De ő már elment innen, és nem
188 2| lássa, kit vesz el.~- És ő mit felelt?~- Semmit. Csak
189 2| gondolkozott. Fél óra múlva ő hítt ki a kamarába. Azt
190 2| hogy megnézzen titeket is. Ő meglátja a ti szemetekből,
191 2| Az ilyen rögtönzésekben ő mindig nagy mester volt.
192 2| csizmadia, hanem asztalos. Ő csinálja a koporsót és a
193 2| keresztet. A felírást is ő cselekszi meg, minekutána
|