Part
1 1| gólyának is, fecskének is ez a hazája. Csak itt rak fészket
2 1| Nem az a vidámság pedig ez, amelynek nevetése van.
3 1| honnan tudja?~Érzem, hogy ez a kérdőjel kicsi itt a mondatom
4 1| fulladt. Sok szomorúság ez az anyának!~- Sok.~- Sok.~-
5 1| mondottam a gyerekeknek.~(Ez más szóval annyit tesz:
6 1| Vas Rozi. No nagy feladat ez! Királyság! A király Tabi
7 1| elhinné-e valaki, hogy van ez a csodás finomságú, szűzies,
8 1| Érdekes kis eleven gyerek ez az Ábris. Valami cigánytatár
9 1| hallottam tőle magától.~- Ez még nem bizonyosság, Bordács
10 1| lakat alatt.~- Bizonyos igaz ez?~- Hogyne volna igaz, tanító
11 1| a lelke volna bennem, és ez gyönyörűség; mikor pedig
12 1| volna egy másik emberben; és ez is gyönyörűség.~Most a néhai
13 1| kertemet.~Micsoda sokadalma ez itt az életnek!~Nincs a
14 1| virágszirom. Soha többé nem látja ez a virágok országát, nem
15 1| fekete szemű gyerkőce.~- Hát ez a fehérnép? - kérdi az anyja.~-
16 1| fehérnép? - kérdi az anyja.~- Ez a feleségem meg a gyerekem.~
17 1| Meglehet, hogy külsőországban ez a szokás.~Paizs János méltóságos
18 1| öregasszony ilyen, csak ez az egy. Mert ez nem is asszony
19 1| ilyen, csak ez az egy. Mert ez nem is asszony szegény,
20 1| szájacskája megmozdul:~- Hapapap.~Ez tetszik Csikéknek.~- Mondjad,
21 1| azt feleli:~- Hapapap.~De ez mindig új és mindig meglepő.
22 1| Szűcs András -, nem is kutya ez, hanem ember.~S a juhok
23 1| még egy szalmaszállal se. Ez a kölyök meg... Hát aztán,
24 1| úgyis rövidre van szabva ez az egy éjszaka.~- Csiba! -
25 1| kutyámat?~Senki se látta.~No, ez mégis különös. Kutyát, macskát
26 1| különben visszafordulunk. Ez a fenyegetés jólesett neki.
27 1| a miénket fiatalosan.~- Ez az úr - mondom a festőre
28 1| kendről is képet szeretne ez az úr festeni.~- Nem vagyok
29 1| hogy bár csak elnémulna ez a festő egy negyedórára.
30 1| csatában vagyunk itten. Ez a festő úr eljött messze
31 1| végével az ég felé. Nappal ez nem különös: valaki megmerítette
32 1| milyen hajlékony! Hova lesz ez az árnyék, ha Magda meghal?
33 1| aztán lássa mester uram, ez csak elég drága volt, mégse
34 1| mondták, ennek a csillagnak ez meg ez a neve. Bánja is
35 1| ennek a csillagnak ez meg ez a neve. Bánja is az a csillag,
36 1| tudják-e kendtek, mire jó ez a három kő? Nem tudják?
37 1| Tyhű, mondok, az ördög ez maga! Egyszerre az eszembe
38 1| gondoltam, hogy nem lát ez több gólyát a jámbor.~Lassan
39 1| támaszkodik: fölhúzza.~Hogy ez megtörtént, elégedetten
40 1| fölemelte az arcát. Hogy ez a rideg ember az anyjáért
41 1| anyjáért küld! Nem látta ez az anyját, ki tudja mióta!~
42 1| Ejnye, de furcsa beszéd volt ez.~- No, csakugyan táltos!~
43 1| tájon, még a felhőkön is.~Ez a szomorúság az ősznek a
44 1| végigsepri mező fűszálait. Jön. Ez az északi szél.~A kis pókokat
45 1| elsőnek. Futva jött, mert ez a gyerek mindig fut. A vászontarisznya
46 1| egy lépés, egy koppanás; ez a sánta Gál gyerek. De íme,
47 1| az első pad első helyén. Ez az ő helye már három év
48 1| tekintély a Gál gyerek se. Ez sánta szegény, szőke, színtelen
49 1| fia. Már második éve tanul ez is. Tud is szépen. Apja
50 1| kis, gömbölyű képű gyerek ez. Mindig zsinegek, gombok,
51 1| barátainak:~- Nézzétek, ez a jó öreg paraszt, ez az
52 1| Nézzétek, ez a jó öreg paraszt, ez az én apám!~Haj, de az öreg
53 1| kopogtatta ki a nóta lépéseit.~- Ez Baczonyi - mondotta a pap.~
54 1| Juliannát, becsületes hajadont, ez idő szerint cselédi állapotban
55 1| kutya nagyon vonyított. Ez nem jót jelent - gondoltam -,
56 1| hangja ilyenkor a csengőnek! Ez már a másvilág zenéje. Minden
57 1| vékáról, az a kamat. Hát ez a mi takarékpénztárunk.~
58 1| aztán én írok helyette. Ez az érintés szent. Az illetőnek
59 1| magyar:~- Ejnye, de magas ez a torony!~- Majd az égig
60 1| nem volt...~Minden mesének ez a kezdete. Ázsiában se kezdhették
61 1| elé. Csak szalmából van ez a karosszék, de nekem jó
62 1| a karosszék, de nekem jó ez és szép is.~Kívül, a havas
63 1| álommal áthatott csöndessége ez. A kályha száján félig nyílt
64 1| Csak hunyorog. Néha fon. Ez az ő éneke. Mikor így fonva
65 1| boldog és elégedett tud ez lenni egy kis kályhatűztől.
66 1| a nyárra. Azonban nekünk ez is elég. A boldogság békéje
67 1| megjelenik néha előttem ez a gondolat és tündérorcával
68 1| álmainkban mindig találkozunk.~Ez az árnyék engemet se hagy
69 1| Hideg decemberi sötétség ez, csak alig áttetsző. Férfiak,
70 1| kis Köncölnét sajnálom. Ez a szegény jobb módban nőtt
71 1| bárónéhoz, hasonlít valamit, de ez bizonyára csak tévedés.
72 1| A báróné csupa selyem, ez meg csupa rongy szegény.
73 1| szót franciául is tudok. - Ez meglepte. Ő tökéletesen
74 1| tökéletesen beszél franciául. Ez meg engem lepett meg. Leült
75 1| Itthon van-e a mester úr?~Ez a mély férfihang, akármi
76 1| és női kalapokat árul. De ez nem baj. Az uraság a szíve
77 1| Fejér Pál földesúr mind ez ideig jó emberem volt. Télen
78 1| és meghajtotta a fejét. Ez a tekintet, ez a komolyság -
79 1| a fejét. Ez a tekintet, ez a komolyság - a leány tud
80 1| Tegnap unatkozó, ma bosszús. Ez volt a második arca.~Láttam,
81 1| kegyed végignézett rajtam. Ez nem a kíváncsiság jele,
82 1| gyöngédségnek magától való mozdulata ez. Más jelentősége nincsen.
83 1| őszintén beszélek. Városon ez nem szokás, de falun rendjénvaló.
84 1| úri osztállyal egybeköti. Ez a híd a néptanító. Én szeretek
85 1| minden lelken uralkodom. Ez nekem öröm és gazdag is
86 1| nem sokat költhetek, de ez itt nem is szükséges. Csak
87 1| Oh, milyen szomorú cím ez, kisasszony és milyen szomorú
88 1| megvidámult szívvel -, könnyű ez nekem! A házasság elvégre
89 1| nevetett, összehunyorította. És ez illett neki, noha gyerekes
90 1| Minden délután idejön ez a vakarcs - duhogta. - Aztán
91 1| szótól, amit erre dobál, nem ez lesz ám szennyes, hanem
92 2| otthon a feladatot? Hát ez nagy tisztesség. A minap
93 2| változás. Én ám tudom, hogy ez a szó úgy szíven csapta
94 2| mit gyújtok meg, ha meghal ez a kis teremtés? Elitta az
95 2| beszélt egy kutyatörténetet.~- Ez akkoriban volt - mondotta -,
96 2| folytatja:~- Ha táncolna ez a kutya, tízannyit keresnék.
97 2| szemét és újra vakkant.~- Ez a kutya érti a beszédet! -
98 2| futott át a háztetőn.~No, ez annyiban maradt. De én attól
99 2| beszéljen a kutyáról. Mihelyt ez a szó: kutya elhangzik,
100 2| kutyára néz. Így szól:~- Ez a disznó dög mindig a lábunk
101 2| azt mondja -, nem is kutya ez, hanem ember.~(A pénzt az
102 2| iskolának ajándékoztam.)~- Ez még semmi - felelem. - Ez
103 2| Ez még semmi - felelem. - Ez a kutya nemcsak a szót érti,
104 2| azt hiszem, nem veszett ez a kutya, csak beteg.~Eléje
105 2| paradicsom, liliom játék versébe ez az új sor:~Édesem, sem,
106 2| sem!~s attól fogva mindig ez járta az udvaron.~Cigány
107 2| szeretem, ezt kedvelem,~Ez az én kedvesem!~S járnak
108 2| köztük se volna.~Mondom, ez feltűnt nekem.~A gyerek
109 2| nem marad éhen, mert hol ez, hol amaz ad neki. Írótollat,
110 2| nyilvánítja, hogy igenis, ez az ő választottja.~Később,
111 2| kikerülnek az iskolából, változik ez a kapcsolat: a legénynek
112 2| sose került be a körbe.~Ez kissé bántotta a szememet.
113 2| figyelem közepének érzi magát s ez jólesik neki.~A lányok dalolják:~
114 2| öreget elláttuk, átmegyünk.~- Ez az egy fia van? - kérdi
115 2| van? - kérdi az asszony.~- Ez az egy - feleli az ember.~-
116 2| mormogja tovább:~- Mi a csoda ez itt?~Egy gombforma valamit
117 2| és végigilleg a szobán.~Ez a himbáló könnyű járás,
118 2| cseresnyeszínű szoknyának ez a kacér lengetése, ezt csinálja
119 2| ecsetre sohase volt szép ez a leány. Kissé gömbölyűbb
120 2| sürgése-forgása szépíti meg ez estén. És hát elvégre is
121 2| Talán egy év múlva már ez is gyermeket tart a kebelén,
122 2| Mikorra beértünk, elfelejtette ez a bátorságot!) De én ám
123 2| mint amennyi ott volt, de ez az ügynek komolyságán és
124 2| Akkor újra megszólaltam:~- Ez a két fiú a tanítás után
125 2| ifjúságukban voltak. És ez az öreg parasztember is:
126 2| beszédet:~- Híres ember ám ez! Nóta is van róla. Az elejét
127 2| Vallatják Miskát, hogy:~- Honnan ez a sok pénz?~- Kaptam - feleli
128 2| fehér szemfedő alatt? Ime, ez a bájos virág megfelel reá:
129 2| jégkérgén aranylik által. Ez a növény úgy szereti a napot,
130 2| teremtette.~Nekem titok ez a virág. Csak annyit tudok
131 2| nézem elandalodva. Hogy ez a tiszta, üde és bájos teremtés
132 2| morzsolni. Olyankor vele megy ez a kisleány is, kap húsz
133 2| szeme a virágra.~- No mi ez, Eszter? Ismered-e?~- Tulipán -
134 2| feledten áll a virágon.~Ez a kisleány is olyan mint
135 2| jegyzőéknél ötlött belém ez a gondolat. Az öreg jegyzőnek
136 2| szörnyűség egy nap alatt.~De még ez nem volt minden. Egy óra
137 2| felforrant. Micsoda beszéd ez? Szó szóba. A két asszony
138 2| milyen csinos menyecske ez az asszony! Ez az ő volt
139 2| menyecske ez az asszony! Ez az ő volt felesége! Nincs
140 2| Húst soha. Lehet, hogy ez az egypár forint hozzájok
141 2| dobták a kocsmából.~No, ez különös. Ez az ember se
142 2| kocsmából.~No, ez különös. Ez az ember se kocsmázni, se
143 2| Micsoda jómódú ember lenne ez, ha mindig kapna munkát!~
144 2| ne adjak az urának! Mert ez olyan ember, hogy mihelyt
145 2| Legénykorában olyan volt ez, hogy elkártyázta volna
146 2| kalapját a fülére tartva.~Ez azt jelenti, hogy fizessek.~-
147 2| együtt hozattuk a pappal.~Ez már márciusban volt.~Kit
148 2| kapuban és ballagott utána.~Ez reggel nyolc órakor történt.
149 2| kedves Szüleim, kívánom, hogy ez a pár sor írásom jó egészségben
150 2| milliom darabra törött.~Még ez nem lett volna baj; mert
151 2| mondja:~- Meglásd, hogy ez a sündisznó meg van zavarodva.~
152 2| két-három hatosába kerül ez: körülbelül ennyi pálinkát
153 2| néz, azt mondja magában:~- Ez a gazdám.~Ha az anyámra
154 2| anyámra néz, azt mondja:~- Ez az öregasszony.~Aztán tudja,
155 2| gyámoltalan néma állatot. Ez a jámbor nem vezekel és
156 2| kárpótlást a szenvedéseiért. Ez még csak panaszkodni, kérni
157 2| mint afféle beteghez. Neki ez jólesett. Ha pedig kiültem
158 2| találtam: nem hazudott.~- Ez is valami - gondoltam.~És
159 2| szenvedni. Isten törvénye ez. A szenvedés lelki mosdás.
160 2| a szemébe.~Különös volt ez nekem. Az iskolában sohase
161 2| De istenuccse, nem ér ez hat forintot se - mondotta
162 2| bőg-e vagy nyerít? S hogy ez a kovács fogorvos-e, vagy
163 2| siratni.~Láttam, hogy nótája ez az öregnek, és hogy a cigány
164 2| közben iszik, pipázik, s ez idő alatt a cimbalom is
165 2| állás is! De hogy kerül ide ez az ember? És ha már itt
166 2| kiáll a kapuajtóból.~No, ez még furcsább!~Miklós bizonyára
167 2| megkezdett beszédet.~- Szép ez a te falud. Csupa fa, és
168 2| mondom. - Talán nem jó ez a bor?~- Dehogy nem - felelte
169 2| Az iskolában ültünk, mert ez az én vendégszobám. És itt
170 2| eltemetve az én boldogságom!~Ez az ember kezd megborosodni -
171 2| este kijárnék a házból?~No, ez elég volt nekem. A parasztleány
172 2| rólam semmi rosszat.~Még ez is!~- Ígérem - feleltem
173 2| mondotta az arcát elvonva.~De ez a hang kérlelés volt és
174 2| egymást, csak éreztük.~Hát ez is olyan állapot, amiről
175 2| énbennem mindennap birkózott ez a két lélek. Tegnap az angyal
176 2| arra fogok gondolni, hogy ez az élet elmúlik, és hogy
177 2| jégfelhő.~Hát, gondoltam, ez nem is csoda. Én gyújtottam
178 2| hozzá, Julcsa. Szerencse ez neked, nagy szerencse. A
179 2| látod, örökké nem tarthat ez a mi ismeretségünk. Én egy
180 2| elvonult?~Azt mondta:~- Ez jó hely. Holnap is itt várjon
181 2| mentem tanítónak.~Hát biz ez együgyű történetke. Nem
182 2| magamra.~- Boldog vagy-e? - ez volt az első kérdésem.~-
183 2| Gyermekeim - mondom nekik -, ez a bácsi szintén tanító úr.
184 2| A MI TEMETŐNK~Ez a mi temetőnk nem olyan
185 2| ilyenkor meglepetten -, hát ez is?~Pedig hát jól tudom
186 2| Ásó van a vállán. Pipázik. Ez az egy ember van a faluban,
|