Part
1 1| voltam: egyet a héja vitt el, hármat a macska; egyet
2 1| egyszerre tíz gyerekem maradt el az iskolából. Elmaradt a
3 1| csodálatos álomféle mámor fog el. Az erdei tündérek meséit
4 1| égiháború van.~- Hát mondja el, hogy milyen?~- Milyen?
5 1| hallunk valamit. Csak mondja el mind, amit tud arról az
6 1| dohányával nem indult volna el a zivatarban.~A beszélgetés
7 1| fehér zsebkendőjébe takarta el az arcát.~A macskám már
8 1| fekete szellemmacska lebegne el, ahogy a ragadozók szoktak:
9 1| nesztelenül, feketén lebbenik el előttem. A homály egyre
10 1| boszorkány rajta nyargalna el a Szent Gellért hegyére.~
11 1| okod arra valamikor, hogy el ne hidd, amit én mondok?~-
12 1| De miért egyedül jött?~El kellett volna hoznia a feleségét
13 1| Talán majd délután hozza el, a litániára. Meglehet,
14 1| leánynak.~A leány nem fogadta el. Végigmérte a szemével tetőtől
15 1| Lidit; se Lidi őket. Ha el is mentek egymás mellett
16 1| mellett az utakon, úgy mentek el, mintha nem is látnák egymást.
17 1| egyik az alvégről indult el, a második harangszókor,
18 1| másvilágon találkoznánk, el nem tudnám másképpen képzelni
19 1| egy fűszálat húzott olykor el az ura bajuszán. Imre be
20 1| Isten tudja.~Mert Tóth Antal el szokta adni a szamarát és
21 1| meg oxigéniumnál, azt is el lehet hinni. Az andocsi
22 1| juhászkutya pedig bőven el van látva bajusszal, szemöldökkel,
23 1| PRIVATELeesett az pirosalma a fárúl:~El köll válni a kedves galambomtúl.~
24 1| dikóra. A kutya az ajtó elé.~El is aludt nyomban.~De még
25 1| moly essen beléd!~A kutya el is távozik. A hodály hátulján
26 1| a kutya visítozva farkal el a hodály mellé.~No, akkor
27 1| valahonnan.~Csak nem aludt tán el valahol a patak mellett.
28 1| rajta kissé a szeme, de most el se hagyja. Nézi összevonult
29 1| Mármost a cigány vitte-e el? vagy más?~A cigány!~De
30 1| Valamelyik legény lophatta el, míg ő a kocsmában vigadott.~-
31 1| is esött a bürün a vízbe. El is vitte a víz.~A béres
32 1| faluban. Torokgyík ragadta el szegénykét.~Aztán másra
33 1| Csikék háza előtt megyek el. A pitvarajtón narancsszín
34 1| odabe.~- Miért nem viszi el az orvoshoz?~- Voltam én
35 1| Doktor úr, mondok, még el se mondtam a bajt, mivelhogy
36 1| sőt egy gyerek a kóruson el is röhhen.~Most, hogy elrobog
37 1| ami éjjel elvész. Nem vész el semmi.~Mikor elkiáltja a
38 1| harmadik zöld. Süllyedjek el, ha nem igaz! No, mondok,
39 1| menjenek be a barlangba, vigyék el a kincset. De senki se mert
40 1| azt mondja -, a juhászok el is mentek a katonáig, de
41 1| hogy táltos.~- Az a.~- Hát el is indultam hozzá, mihelyest
42 1| bele tömjént is. Aztán ássa el a keresztútra. Legyen az
43 1| kincs van, csak induljon el az égő gyertyával. Ahol
44 1| gondolta -, majd rásegít Duli.~El is ment a szőlőbe Dulihoz -,
45 1| fecskék csak tegnap mentek el. Úgy beszélték meg, hogy
46 1| messzeségbe.~De hát miért megy el a gólya, miért megy el a
47 1| megy el a gólya, miért megy el a fecske, ha a falunkat
48 1| leheletétől dermedten hullanak el a bogarak milliói. A december
49 1| Most meg itt van: maga megy el.~- De hát mi oka volt erre?~-
50 1| elmehetett, elment; aki el nem ment, mi lesz abból?~
51 1| méter hosszúakat is. És vesd el magad pirinkó teremtvény:
52 1| országútján, de melyőtök juthat el a messze dél meleg országaiba?~
53 1| fagally, ott egy háztető fogja el a szálló fehér fonadékot.
54 1| ásókkal: ők még a nyáron elkészítették a föld alatt
55 1| Az iskolám előtt hajtja el a kisbíró az egész karavánt.
56 1| Isten tudja mit képzelnek el a maguk kis eszével. Az
57 1| anyjának, hogy illanjon el. Hát, el is surran.~A Jóska
58 1| hogy illanjon el. Hát, el is surran.~A Jóska gyerek
59 1| itt legelsőnek és ő megy el legutolsónak. Míg én bent
60 1| Azt gondoltam, hogy mán el is aludt. Hát egyszer megint
61 1| Imrét. Láttam, hogyan ád el egy ökröt Istenes gazda
62 1| inakkal erőlködik, hogy el ne essen. És nem esik el.
63 1| el ne essen. És nem esik el. A fóka eb volt valamikor,
64 1| haját megereszti, mintha el akarná adni. A bal kezében
65 1| boldogan mosolyogva vette azt el, és szívta tovább. Micsoda
66 1| kocsmáros emiatt költözött el a faluból.~- Hát - mondja
67 1| Baczonyi fölmelegedve -, ha el is felejtette tiszteletes
68 1| uram, én nem felejtettem el. Mert én annak a napnak
69 1| bánat éri. A víz nem mossa el a bánatot, csak a bor meg
70 1| elhallgatott, Baczonyi fölkelt és el akart menni.~- Köszönöm
71 1| látásom, és szédülés fog el. Leülök ott a földre, várom,
72 1| Nehezére esett a beszéd, el is hallgatott.~Az Imre fiú
73 1| mikor azt hitték, hogy el fog aludni, fölemelte az
74 1| és úgy jajongott:~- Hát el tud engem kend hagyni? Én
75 1| hogy azt vele temessék el.~Úgy látszott, nem fog szólani
76 1| gyermeke. Hétéves korában vitte el a torokbaj.~Még valamit
77 1| hogy az élet még nem hagyta el.~Végre a szeme sem mozdult
78 1| szerszámot, de a jégeső nem ijedt el attól.~A kisbíró kiméri
79 1| végömét érzöm, kendöt hívom el végröndölőt írnya.~- Ha
80 1| nélkül jelennek meg és tűnnek el. A tűz eleinte rostogva
81 1| az árnyék engemet se hagy el. De hogy is gondolhassam,
82 1| egy-két kisebb árnyék válik el tőlük. A kis árnyékok betérnek
83 1| gyönge világosság árasztja el.~Az előbbi sötétség helyén
84 1| szárnyazott sejtelmeivel juthat el az ember.~A második ének
85 1| fiatal kis Köncölné libeg el a házam előtt.~Mindig elszomorodok,
86 1| olyankor ráncokban vesz el. Hozzám is nyájas volt.
87 1| kint a pitarban. Nem viszi el senki. Hideg van-e?~Hát
88 1| Kossuth-szakállas, sasorrú vén juhász. El se hinném, ha itt nem ülne
89 1| Mondok, hogyne fogadnám el. Azt mondja: hát akkor írja
90 1| fizetés kötelességét fogadja el kend.~- De verje mög a Krisztus,
91 1| Egy öregasszonyt temettünk el ottan. Ahogy az országútra
92 1| meg a tekintete nem árul el semmit. A fiatal leányok
93 1| például sohase felejtem el, hogy minden társaságban
94 1| minden gondja, s ebben telik el az élete. Kegyed komolyan
95 1| kalapot is magam készíteném el, de kitömött madarak és
96 2| tollpihécske szállt volna el az ablakom előtt. Aztán
97 2| szeméhez.~Másnap nem jött el.~Egy fiúcska, akit elküldtem
98 2| lépésekkel a bakter ment el. A fején fekete báránybőr
99 2| szerezte. Részegen vette-e el, vagy józanon? Azt se tudom.
100 2| válogatni lehet. Mátyásnak el kellett vinnie a kész szűrt
101 2| asszony említésére komorodott el a szeme.~- Az asszony? -
102 2| mikor az ember legyet hajt el magától.~- Mindent eladott,
103 2| embernek -, mennyiért adná el ezt a kutyát?~Mosolygott.
104 2| tekintetes úrnak.~- Hát jó, hozza el délután a Koronába.~Így
105 2| említeni.~(Hentzinek neveztem el a kutyámat.)~Éppen kint
106 2| haladunk, nem kerülhetjük el a kocsit. Csak lépésben
107 2| a kis kétöles földön dől el ma két életnek a sorsa.~
108 2| aranyér, cifra ruháér,~Leányt el ne végy koszorújáér,~Inkább
109 2| legjobban a parasztnak.~De el is van ám bájolva a legény!
110 2| mi népünk tenyere, hogy el se tudja képzelni másképp
111 2| ha netalán úgyis mennek el, akkor se szól erről senki.
112 2| tartom a bal karját, hogy el ne süllyedhessen, se az
113 2| leány voltál mindig, mondd el nekem, hogy mit beszélgettetek?~
114 2| az irkavétellel töltötte el az időt. Sietve jött pedig.
115 2| húsz esztendőre nyomnak el engem. De már látom, hogy
116 2| kérem az urakat, izenjenek el a méltóságos bárónéhoz,
117 2| mert az öreg sose mondja el. A nóta az, hogy:~PRIVATESzépen
118 2| miriádnyi sokaságát szórta el a világban, a virágot gyönyörűségnek
119 2| városban. Tudom, mért jön: el fog kéredzkedni a holnapi
120 2| csak egy napra engedjem el az iskolából.~S mikor ezt
121 2| ringatódzó járással lépegetett el a templom felé.~A katona
122 2| pántlikás leányok lépkednek el időnkint a ház előtt. Az
123 2| iszok én többet; száradjon el a gégám, ha iszok - felelte
124 2| hegyesen előre tartva, füstöl el a ház előtt. Oda se néz.
125 2| Hej, sok őszirózsa hervadt el innen az ő kalapja mellett!
126 2| Baracs. - A kutya nem hagyja el az embert. Gyere ide, Hattyú!~
127 2| szimmant a ház felé, és vesd el magad! átugrik az úton,
128 2| ember nem sokszor mondhatja el életében, hogy húsz forintja
129 2| forintot.~Negyedóra nem múlt el, jött az asszony.~Valahogy
130 2| verejtéke, hát öt hatost el akar inni belőle. Utoljára
131 2| ugrok az ajtón.~A kulcsot el kellett volna vinnie.~-
132 2| kellett volna vinnie.~- El is vittem én. De szétvágta
133 2| márciusban volt.~Kit küldjünk el a vasútra?~Hát kit mást,
134 2| mutatkozik.~Este egy kocsi zörög el ablakom alatt. Megismerem
135 2| a szállítólevelet vegye el tőle!~- De még a bekecsit
136 2| megházasodok.~De hogy kit vesz el, annak erányába hiába faggattam.
137 2| Hallgass, mert ránk szólnak.~El is hallgatott, de kis időre
138 2| Jancsi a falu árvája, hát el kellett mondani neki, hogy
139 2| hogy Jancsi vette volna el Naczát.~- Igaz - feleltem
140 2| ágyán. A lábával sütötte el a puskát és a hátán jött
141 2| ennyi pálinkát reggeliznek el az emberek.~Az öreg Kerülő-Szabó
142 2| Balogh Panni neve. Azt vette el, mikor megjött, feleségül.
143 2| a földön. Az egyik lába el volt nyújtva; a szárnyával
144 2| igaz ember, ha bűnt követ el, megvallja. Azt mondja magában:
145 2| mondja magában: Bűnt követtem el, szenvednem kell érte. A
146 2| De a tettét nem tagadta el. Vállalta érte a szenvedést.
147 2| mondja tovább:~Az babámat el tanájja vinni.~Az asztalra
148 2| valami három nótát dalolt el az öreg, s eközben a nagy
149 2| Mintha a föld nyelte volna el! Nézem, hogy hová lett?
150 2| a te falud az, ahová én el nem megyek soha.~Így felelt.~
151 2| gondoltam.~De nem találtam el! Később láttam abból, amit
152 2| orgonabokor választotta el egymástól. Félig fonott
153 2| kendőt csak játékból vettem el.~Bent a házban megcsattant
154 2| Olykor egy cserebogár búg el mellettem, aztán még mélyebb
155 2| kívánta, hogy ne mozduljon el.~- Nem félek - rebegte valami
156 2| És mégis susogva mondtuk el. Nekem érdekes volt az ő
157 2| szólott.~- Hibát követtem el, hogy kijöttem.~Aztán már
158 2| tanulnom kell. Úgy búcsúztunk el, hogy örökre elválunk. Sírt
159 2| hogy előre lássa, kit vesz el.~- És ő mit felelt?~- Semmit.
160 2| Isten áldjon meg!~De még el se bocsátotta a kezemet,
|