15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
1 2| Matlak Fáni gyenge teste él~t 15 es~ztendőt~mögh~ott mer~
2 1| rajta és tesznek alája 18-20 tojást, akkor boldogan elhelyezkedik,
3 2| eéset~Isten n~evibe~Anno 18~78 eszt~endőbe~Minden betű
4 2| kék és piros betűvel.~Hát abbahagyják hárman a munkát. Kiemelik
5 2| udvaron.~Cigány Laci is abbahagyta a hegedülést. Befogták maguk
6 2| áramlott be. Az emberek mind abbahagyták a munkát.~- Csak nálam ne
7 1| pillantani - hát inkább abbahagytam az ásást.~A parázsra mélázott.
8 1| a maguk kis eszével. Az ábécé, az irka, a tábla, a katekizmus,
9 1| be. Az emberek betömik az ablakokat mohával, ők is betömik a
10 2| volt, hogy nem szólok az ablakról semmit. A megcsináltatása
11 1| volna. Csodás szép. Rézkezet ábrázol. A rézkéz hosszúkás éket
12 1| Széken állott. A Petőfit ábrázoló gipszfigurát igazította
13 2| nem állt, hanem ült. Egy abroncsa tágult keréken ült, az ajtó
14 2| Nagy ünnep van itt. Fehér abrosz és petróleumlámpás az asztalon.
15 1| kitárt világa. Tudós emberek abroszt rajzoltak róla, és azt mondták,
16 1| háromszor zördít a repedt acélcsengőkkel. Aztán az újra beálló percnyi
17 2| vártunk: a műhely előtt ott ácsorgott már két paraszt is meg a
18 1| Csizmáját remekbe csinálta a mi Ádámunk. Ki érdemli meg, ha ő nem?
19 2| Az egyiket a cimbalmosnak adatta. Szomjas lehetett a cigány,
20 2| fölágaskodott a kút kávájára és ádáz gyűlölettel vicsorgott a
21 2| garason. Megsütöttem. De még ádázabb lett tőle.~- Mért nem beszélt
22 1| is szörzi. No így aztán addig-addig muzsikált a szájával, mígnem
23 1| feleségének:~- Hallod-e anyjuk, adjál nekem ötven szöget.~- Minek
24 2| idevaló.~- Tiszta vizet adjanak meg valami tiszta rongyot.~-
25 2| Hát ne az asszonynak adjuk? Azt mondta kend, hogy az
26 2| bár ennek meg olyan embert adna az Isten.~- Bizony összeillenének.~-
27 2| az embernek -, mennyiért adná el ezt a kutyát?~Mosolygott.
28 1| úgy nézöm még ráadást is adnak. Elolvastuk az írást. A
29 1| kellett levetnie.~- Hogy én adnék neki száz forintot kölcsön -
30 2| azért jött fel, hogy nem adnék-e egy forintot? Az asszony
31 2| termés, az útcsinálás, az adó, a hidak, a Soósék új papja,
32 2| felét eltörni, és odaadni adóba. Hát aztán, mikor időhaladtával
33 1| és hogy maguknak kell az adóra, de látja, lelkem, most
34 1| egész pecsenyés tálat; az adóról beszélve, reklamálincs-adót
35 1| Azt gondoltam, hogy nagy adót vetettek a jó emberre és
36 2| Miklósnak:~- Mind a háromnak adsz, vagy egynek se. Ha nincs
37 1| fonás. Az idén Fodorék is adtak a fonóknak helyet. Amint
38 2| Ötéves fiúcska. A télen adták be az iskolába.~Ismét felhőzte
39 2| fordított föl minket!~II.~Egy ádvent-vasárnapi litánia után az öreg Kadari
40 2| Hát ott éldegéltem.~Egy ádventi reggelen a mise előtt kint
41 1| ámbátor egyszer láttam affélét, amint az országúton járt
42 2| Hívhatsz Amerikába, hívhatsz Afrikába, hívhatsz az Északi-sarkra,
43 2| terem nálunk, mint boldog Afrikában. Nálunk a kenyeret a földből
44 2| nekem ezt a kutyát.~Eszem ágában sem volt, hogy visszaadjam.~
45 2| eljutott az ő villaalakú ágához, amelyiken hálni szokott.~
46 1| éjjeli árnyékot este. Az ágak meg a levelek érintik, takarják,
47 1| eliramodott tőlem, hogy agárkutyával se lehetett volna utolérni.~-
48 1| égigérő fának a legfelső ágát lehozza neki.~A fonóban
49 2| mindannyiszor elfogadta és szinte aggasztóan sokat evett, ebből mindent
50 2| olvasmányokban, de annál aggasztóbbak a valóságban.~Az asszony
51 2| járogat! Elképzelhető, micsoda aggodalmat keltett az én visszatérésem!
52 2| elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás
53 1| Vágjon ott egy tőről, egy ágról való idei mogyoróvesszőt
54 1| állottak az öreg girbegörbe ágú barackfa alatt. A hold a
55 2| Hogy a Jancsinak itt vót az ágya az enyim mellett, egyszer
56 2| a ló alá.~- Hát a maguk ágyába hányszor tesznek friss szalmát?~-
57 1| ragyogott. Az iskola előtt sima, agyagos föld van. Itt felugrott
58 2| Jancsi keresztül-által az ágyán. A lábával sütötte el a
59 1| szuszogással tér esténkint haza, és agyaras étvággyal szimatolja az
60 2| Az anyja ott sírdogál az ágyfejre borulva.~- Ébren van? -
61 1| A két fia némán állt az ágynál.~A felesége aggodalmasan
62 1| viaszalakként feküdt az ágyon.~Mikor a pap elment, fölemelte
63 1| érkezett, hogy a fiát Maglajnál agyonlőtték. Huszár volt. A bosnyákok
64 1| föl is kelt volna, hogy agyonüsse azt a cudar sündisznót,
65 2| hogy mi lesz? Azt hiszem, agyonüthetett volna az öreg bennünket
66 1| megáll. No, meg is állott. Agyonütöttem.~A cigány körülpillantott,
67 2| baltát fogott rám. Bizony agyonvág, ha ki nem ugrok az ajtón.~
68 2| vesznek ma az apám kezéből, agyonver.~Nem tudtam szólni, csak
69 1| szökni, derékon vágtam és agyonvertem. Uccu mindjárt előkapom
70 2| most szavalok.~Lehúztuk az ágyról. Hát nagy kénytelen-kölletlen
71 1| felpattant, s mint valami ágyúból kilőtt szőrgolyó iramlott
72 1| figyelemmel hallgatnak. Bibliai áhítat van az egész templomban.~
73 1| a festésnek.~Az udvaron áhítatos csend. A festő biztos és
74 1| abba a szobába söpört, ahun a különösségeket tartják.
75 2| hullámos rajzú a kis piros ajaka! S milyen vele született
76 2| ember.~(A pénzt az iskolának ajándékoztam.)~- Ez még semmi - felelem. -
77 1| Köszönöm a jóakaratát. Istennek ajánlom.~- Megértette kend, amit
78 2| a mellemre esett, az én ajkam bizony az arcára tapadt.~
79 2| baja, mindössze az egyik ajtaja nyílott ki, hanem a rúd
80 1| A pap belökte a kocsma ajtaját és megállott. Szétnézett,
81 1| elüldögélek néha a nyitott ajtajú kályha előtt. Nem valami
82 1| venni a részét a keresztényi ájtatosságokból.~Már hetekkel előbb megegyezett
83 2| pedig minden kérdés egy-egy ajtócska-nyitó és minden felelet egy kép
84 2| hallok. A szomszéd kert ajtócskája kattant.~Jött.~Sietve, nesz
85 1| is ragaszkodik Rozika az ajtófélfában. A kicsike kezek hihetetlen
86 1| jöttekkel is.~A bakter az ajtófélfához támaszkodva állott és szőke
87 1| nekitolakodott előbb az egyik ajtófélfának, aztán meg a másiknak, míg
88 2| szemének! Az asztaltól az ajtóig, az a kis föld... Azon a
89 1| zsebredugta a pipáját. Az ajtónál még egyszer visszafordult:~-
90 2| neveletlenek, hagymaszagúak. És csak annyiban különböznek
91 1| szalmafödél alá vágyom, akácfából faragott tulipános bútorok
92 1| őt előválni az országút akácfái közül, arra gondoltam, hogy
93 2| mégsem. Amott ballag az ákácosok és szomorúfűzek alatt az
94 1| Ma már ezt a gazdasági akadémiákon tanítják. A tyúk nem jár
95 1| vízre vigyázzunk. Ha netán akadna olyan együgyű ember, aki
96 2| helyre húzódjunk, ahol nem akadnak ránk.~- Miért te?~- Apám
97 2| Itt-ott egy olyan ismerősre akadok, akivel a faluban akartam
98 1| néztem. Csakhamar rá is akadtam.~Ott ült a libalegelőn,
99 2| amely még ezután következik.~Akar-e még mondani valamit az öreg?~
100 2| hogy a visszaemlékezés akaratlan mozdulata volt az. De az
101 2| remeg.~Hogy ott megállt, akaratlanul és néznem kellett. Milyen
102 2| kisasszonyfélét, de az a cudar míder: akárcsak kapufélfát ölelne az ember.
103 1| ember ment a legelőn át, akárha a nagyságos úr is, alig
104 1| esztendősek vagyunk. Mindegy az, akárhány esztendős az ember, csak
105 1| szömpillantás alatt. Mit akarhat vajon? Hát a paphon nyitott
106 1| mondott volna az asszony. (Mit akarhatott még üzenni a leányának?)
107 2| mondok mást, csak azt, hogy akárhogy összetörhetnek, de a szívemen
108 1| megkanyarítsa a birkákat. Mert akármennyire társas állat is a birka,
109 2| kisasszonyhoz, hogy nem akarna-e javamra vallani? Ha nem
110 1| is tudnának mozdulni, ha akarnának.~Az emberek is mások. Az
111 2| gyerekhez fordulva -, te is azt akarod-e, hogy bemenjek?~- Azt hát -
112 2| Ha tuskó volnál, nem akartalak volna megölelni.~De magam
113 1| A templomtornya is megakaszt egypárt az útjában, meg
114 2| holnapután már lógott az akasztófán.~Történik egy esős vasárnapon,
115 2| mint a latrok szoktak az akasztófa alatt.~- Hát, Nagy Márton:
116 2| vall.~Persze elítélték, akasztófára.~A siralomházban meggondolkodik
117 1| Oda se neki!~Csak azután akasztotta a tarisznyát a nyakába,
118 2| Magam is ott voltam, mikor akasztották. Kozarek nagy elismerés
119 1| Duli Péterre gondoltam, akiről azt mondják, hogy táltos.~-
120 1| kertek is megváltoztak. Éppen akkorák és csakazok, mint reggel,
121 2| megzavarodott az elméje.~Akkornap tapasztaltuk azt először
122 2| Juli is felöltözött már akkorra. Cifrán, pántlikásan, rózsásan
123 2| Máskülönben a gödör mindig akkurátusan meg van ásva. Éppen jó.
124 2| mégis nekem minden érzésem akörül a parasztasszony körül forog.
125 1| András betereli őket az akolba. A vezérbirkát elkapja a
126 1| többet.~Mi is hallgattunk.~Az akolból egy-egy csöndes bé hang
127 1| kereng a magasban. Egyre alább-alább ereszkedik, és leszáll egyenesen
128 2| sorvadt, az irigységgel is alábbhagyott. Nem bánta már akármennyit
129 1| ég színe fekete. És íme, alácikázik a nyomott csendben egy cikcakkos
130 2| hogy ő ezer esztendővel alacsonyabb sorú, mint az urak. A megszólítás
131 1| a magas templomablakból aláereszkedik. Mikor az orgona elhallgat,
132 2| rázta, vagy mikor a nap aláhajlóban volt és elülni készült.~
133 1| első leheletétől elválik és aláhull.~A kocsma körül íme búcsús
134 1| már a szomszéd határban aláhullatja minden pókutasát. Hiába
135 1| megtagadott volna ilyen aláírást.~Tóth Antal eddig szótlanul
136 1| és azt mondja kevélyen:~- Aláírom a nevemet.~Valami tíz ember
137 1| megjelenik még olykor egy-egy alak. Ha asszony, siető. Ha férfi,
138 1| száján félig nyílt legyező alakjában áramlik ki a vörös fényesség
139 1| egyiknek se látom; de már az alakjáról, mozdulatairól megismerem
140 1| mert az ének hangjai egy alaktalan álomvilágból valók. A szöveget,
141 1| Olyan, mint valami égből alánéző orca. Néző és várakozó orca.~-
142 1| A vállalkozás tetszik az alant állóknak: figyelemmel kísérik
143 1| itt is lakik.~- Instálom alásan, tekintetes kisbíró úr -
144 1| csöngettyűszó.~A nap eközben alászállott. A fakó vén szamár rá-ránézett
145 1| kék labda forog föl- és alászállva a levegőben.~Mi ezeknek
146 2| Imre - mondja egy ismert, alázatos női hang -, gyüjjön be kend,
147 2| nyakú üvegekkel.~- Hóttig áld engem kend ezér a szamárér -
148 1| hiányosan részesültek a szappan áldásaiban.~- Menjetek haza, mondjátok
149 1| apraja-nagyja ott gyűjti az Isten áldását a földeken. Nektek legtöbb
150 2| kölcsönös kézszorítások és áldásszavak között a legény gyűrűt adott
151 2| Mikor ránk adta a pap az áldást, kivezetem a templomból,
152 1| Burucz András.~- Tyű, az áldóját - feleli Fodor föllebb taszítva
153 1| történetébe bele fog szövődni az áldomás története is: hogy mit ettek,
154 2| Baracs Imre az új papház áldomásáról érkezett haza. Csak elzöldült
155 1| kötényéből szétdob, egy marok áldozat és egy kéve reménység a
156 1| vad mozdulatának engedte áldozatul.~Arra gondoltam, hogy megütöm
157 2| gyónik meg a beteg, s hogyan áldoztatja meg a pap.~Aztán az asszonyok
158 1| azt a cudar sündisznót, s alhasson hajnalig legalább három
159 1| De se nem olvasom, se nem alhatnám. Csak üldögélek a szalmadívány
160 1| hodály mellé.~No, akkor aztán alhatott Szűcs András.~Világos is
161 2| előmunkálta a tarisznya aljából a nagy birsalmát meg a bugylibicskát.
162 1| komolysággal.~- Ide - mondom -, az aljára.~Megmártja a tollat nagy
163 2| tovább. Fölkerült a kertek aljáról a falu végére. Kevélyen
164 2| Gondolkodom, hogy ki lenne alkalmas?~Ahogy így tűnődve sétálok
165 2| egymást.~- Nem vagyunk-e itt alkalmatlanok? - kérdi félénken Kadariné.~-
166 2| iskolai dolgok, mind megannyi alkalom arra, hogy beszéljenek egymással.
167 2| legalább ezt a jótulajdonságot, alkalomnyíltán példaképül állítgattam a
168 2| vártuk haza. De már be is alkonyodott; Tóth Antal nem mutatkozik.~
169 2| oly szép, mintha remekbe alkotta volna a Teremtő; s miért
170 1| Megvettem a gyertyának valókat alku nélkül. Mert igaz ni: azt
171 2| előtt hallgatta a parasztok alkudozását. A hátán egy kopott, fakó
172 2| A két paraszt a szamárra alkudozott.~- De istenuccse, nem ér
173 1| vettek utána a pénzen, hogyan alkudtak, hogyan nézték meg a szent
174 1| bizonyára teltebb volt, az állacska fejletlenebb, az arcbőr
175 1| gyöngéden megemeli a leánynak az állacskáját!~S ebben a biztatásban van
176 1| Baczonyi még talán most is ott állana, ha meg nem pillantja egyszer
177 2| hagyom. Tekintetem az ablakon állapodik meg.~S kérdő nézéssel fordulok
178 1| karaván a falun. Meg sem állapodnak talán a másik faluig, ahol
179 1| ez idő szerint cselédi állapotban szolgáló leányzót a nagytiszteletű
180 1| minden dolgomat, minden állapotomat. Ami örökségem maradt az
181 2| szétvetett lábbal való büszke állás is! De hogy kerül ide ez
182 1| hatalmat gyakorló méltóságnak állásmódja. A pipát hegyesen tartja
183 2| hajoljak, s rá ne kiáltsak az állatkínzóra.~Hát ahogy benézek, látom,
184 2| vakkant. Odapillantok, hát az állatorvosra mereszti a szemét és újra
185 2| hát még a gyámoltalan néma állatot. Ez a jámbor nem vezekel
186 2| házban egy kutya visít.~Én az állatsírást nem bírom. A szenvedő ember
187 2| mellett az ember maga is állattá válik? Hogyan lehet az ilyen
188 2| neki, hogy tagja vagyok az állatvédő egyesületnek.~Erre újra
189 2| szépen visszatérek.~Ahogy ott álldogálok a kert közepén, s éppen
190 2| oda.~És a műhely előtt ott álldogált egy kócos vén szamár is.
191 1| emberek, nagykendős asszonyok álldogáltak. A bakter ott pipázott a
192 1| fordulnak, tyúkanyó az anyai állhatatosság panaszos sírásával tib-láb
193 1| Bezony már a pipámat se állhatja odabe.~- Miért nem viszi
194 2| alkalomnyíltán példaképül állítgattam a hazugocskák elé:~- A hazugság
195 2| végén a leányok csoportosan állják körül, s tapogatják kabátját,
196 1| jeleivel.~Intek nekik, hogy álljanak fel. Egyszerre fölemelkednek
197 2| csákányt.~- Hát akkor csak álljon neki. Mérje ki ott a sarkot.~
198 2| egy nagy jácint mellett állnék. A jácint vonzott ki engem,
199 2| nyitva volt. Úgy szokott állni, hogy szabadon rakhassák
200 2| is neki kellett éppen ott állnia, ahova a forró vizet öntötték,
201 1| vállalkozás tetszik az alant állóknak: figyelemmel kísérik a mászónak
202 2| Arra gondolok, hogy ő is az állomáson járt.~Délben indult oda
203 2| A leány behunyt szemmel állta.~- Mit gondolsz most? Mondd
204 1| elgondolkozva a fűben; ott álltak mind a ketten. A fecskék
205 1| mezőn. Nem halásztak, csak álltak-álldogáltak elgondolkozva a fűben; ott
206 1| Félrehárítja az útba hajló almaágakat.~Most megismerem: Bozókiné,
207 1| ír le: királyi udvarban almafa, almafán körtefa, körtefán
208 1| vizsgálná. Íme, a szomszéd almafája is áthajlik hozzá a kerítésen,
209 2| itt-ott virágzanak: a kései almafák, kései körtefák. Az ég félig
210 1| királyi udvarban almafa, almafán körtefa, körtefán szilvafa,
211 1| ereszkedik a holló a virágos almafára.~Hát ki vagyok én, mi vagyok
212 1| is fehérek. Az iskolában almaillat lengedez.~Az ajtó előtt
213 1| találkozni azzal, akivel álmainkban mindig találkozunk.~Ez az
214 1| kopaszságról használ. A szerelem almáját, amelynek piros a virága.
215 2| irkán fekete Balaton. Az almán fekete gyöngy. A tarisznyán
216 2| dermedten bámult az irkára, az almára meg a tarisznyára. Az üveg
217 1| lábát elnyújtja és jóízűeket álmodik. De a virágokat is szereti.
218 1| megtörténtek-e, vagy csak álmodja őket.~De ilyenkor mindegy
219 1| Kömpe akkoriban kincsről álmodott. Egy öreg cigányasszonyt
220 1| epedve vár mindenki. Felőled álmodoztam én is a télen a kályha mellett,
221 1| tündérek meséit ilyen mámorban álmodta meg az emberi fantázia.
222 1| föld mélyén aludtak, és álmodtak a tavaszi napsugárról. A
223 1| unokám... ej, nem is álmodtam...~- Beszélhet nekik - mondja
224 1| bocsátkozik azonban vissza az álmok örvényébe, a kutya megint
225 2| minek zavar fel ezért az álmomból? De akkor az gondoltam:
226 1| sündisznóval bajlódott a kutya. Álmoskodott is a búcsú napján.~No, hosszú
227 1| Megint körüljárja. Megnézi az almot is kívül, a rőzsenyalábok
228 2| mosolygott:~- Ott maradt álogba.~ ~
229 1| az írást készítem meg:~„Alólírott két véka búzát, meg három
230 2| virág, ha elhervad is. Az álom szép, ha elszállott is...~*~
231 1| mindig valami csodálatos álomféle mámor fog el. Az erdei tündérek
232 1| idebent is. A téli estnek álommal áthatott csöndessége ez.
233 2| másnap szinte beteg voltam az álomtalanságtól.~És morgott bennem a becsület:~-
234 1| ének hangjai egy alaktalan álomvilágból valók. A szöveget, amely
235 1| ablakot befest ezekkel az álomvilági fehér növényekkel! Mindig
236 2| részén. Az úton találkozom Alsó-Kováccsal. Ott támogatja fél vállal
237 1| valami nagyon kellene az az alsóországi királyleány - se nem szebb,
238 1| ürgéék rá se hederítenek. Alszanak, beszélgetnek. Meglehet,
239 2| megszólal, hogy azt mondja:~- Alszol-e?~Én már aludtam, fölébredtem
240 1| Sündisznót ugat - vélekedik altában Szűcs András.~Bosszankodott
241 1| minden ruhában. Mindezt általában mondom, s Boriskáról csak
242 1| az irkáját. A tollpróba általános érdeklődés mellett történik
243 1| meg.~Alig egy percre rá általcikázott az égen az istennyila, s
244 1| beszéd: nem vesz ő azon általutat az igazi céljához, csak
245 1| Fehér ing volt rajta meg kék általvető. A Csicsa meg a másik Duli
246 1| forráztak neki. Biztatták, hogy aludjék, de az öreg nem aludt. Föl-fölnyitotta
247 1| mindig úgy tesz, mintha aludnék. Pedig sohasem alszik. Csak
248 1| virágok akkor a föld mélyén aludtak, és álmodtak a tavaszi napsugárról.
249 2| mondja:~- Alszol-e?~Én már aludtam, fölébredtem a szóra.~-
250 1| szárnyait: fölül a két keményet, alul a két finom fátyolszárnyat
251 1| meredt nagy T betűt. A szárát alulról fölnek húzza és egy pindurka
252 1| fejű apóka. Az egyik az alvégről indult el, a második harangszókor,
253 1| fölébrednek benne az emberi lélek alvó angyalai: keresi az alkalmat,
254 1| félvállról:~- Nézd mán: amarra a...~S intett a szemével:
255 1| alatt.~A pap megvárta, míg amazok kívül kerülnek. Akkor aztán
256 2| Csákánnyal vágta a föld színét, ameddig kemény volt. Alább már fogott
257 1| olyan birodalmába emeli, amelybe csak a szívnek szárnyazott
258 2| emberi életben pillanatok, amelyekben a pipának füstölnie kell.~
259 1| költeni!~S beleül a kosárba, amelyikbe tojni szokott, és várja
260 2| az ő villaalakú ágához, amelyiken hálni szokott.~Egy téli
261 1| csak tessék megmutatni, amelyiket festeni kívánja.~- No -
262 2| családnak a vonásaiból, amelyikhez tartozik. Lehet, hogy az
263 1| összefogózkodtak: mindenik azzal, amelyikkel egy tájon lakik.~- Dicsérjük
264 1| Megismertette velem a vérfüvet, amelytől kinyílnak a bilincsek. A
265 2| odatörült. Több rákenődött, mint amennyi ott volt, de ez az ügynek
266 1| nem fordulhatott vissza; amennyiben meg kalapigazítás volt,
267 1| csatát befejeztük.~Az arca, amennyire kilátszott a szakállból,
268 2| pajtás, soha. Hívhatsz Amerikába, hívhatsz Afrikába, hívhatsz
269 1| nézne, merőn arra tartotta, amerről várt.~Úgy egy óra múlva
270 2| nem tudta kimondani, de amiatt minket is sűrűn pofoztak,
271 1| illő színes történetek, amiknek se eleje, se vége nincsen,
272 1| hajlású s növésű virágokat, amilyenek sehol nem nőnek a földtekén,
273 1| tudok illeszkedni abba, amim van. Nem is kell összezsugorodnom.
274 1| olyanok az angyalok, mint aminőknek a keresztény képzelet festi
275 1| olyan vakmerő zsiványság, aminőre ember a mi falunkban nem
276 1| Egy olyan mozdulattal, aminővel az ázott kalapot szokták
277 1| mint a fák meg a bokrok, aminthogy a bokor is olyan némelyik,
278 1| valami gyökeret itatott vele, amitől szívdobogást kapott. Jaj
279 1| vagy egy kurta drótszögért, amivel a Borz János botján meglazult
280 2| botlásféle a népnél. A kurátorunk amoda fönn az asztalnál, gondolnád-e,
281 1| mondja, neki van egy könyve, amölyikkel ezreket löhet nyerni a rutlin.
282 1| szoktak jönni: onnan vagy amonnan, és hogy hová valók? Hát
283 1| subába, oszt arra száll, amőre hajtják.~- Kik hajtják?~-
284 2| szokott, csak lassan, mintha andalogna. Mikor hozzám ért, szokása
285 1| azt is el lehet hinni. Az andocsi szűzről soha nem tanította
286 1| lakik nálunk, és az a Fodor Andrásék házán lakik. Gólyameggondolás
287 1| küldte a kisbírót Szűcs Andrásért.~- Hát baj van, Szűcs András:
288 1| szigorú bírságot vetett Andrásra.~- Ennyi a fájdalomdíj -
289 1| elköltésére, és hát illett, hogy Andrást is. Hát megitták a három
290 2| közelében, futottam egyenesen Andrisékhoz.~Egy alacsony kis nádtetős
291 2| törülközővel.~- Ne ríj, Andriskám! - mondotta vigasztaló hangon.~
292 1| és szívta tovább. Micsoda anekdotákba kerülnek! Mennyire elválasztód
293 2| szamár, mint valami öreg angol. Tóth Antal pipára gyújtott
294 1| benne az emberi lélek alvó angyalai: keresi az alkalmat, hogy
295 1| szegény. A bárónét csak angyalhoz szabad hasonlítani. De meg
296 1| nem érezte? Ha olyanok az angyalok, mint aminőknek a keresztény
297 1| ahogy a rózsa kinyílik, angyalom; aztán ha most kifogja az
298 2| Naczának, vagyis most már ángyomnak, van neki két jó dolgos
299 1| meg a kegyes szemű Szent Anna, amint a kisleányát olvasni
300 2| van az?~- A te anyádnak.~- Annak-e?~- Annak ám. Sajnáljuk is
301 2| árul l~eéset~Isten n~evibe~Anno 18~78 eszt~endőbe~Minden
302 2| hozzá, mert sajnáltam, hogy annyiról bejön.~Azt kérdezed, hogy
303 1| nevit. Hát oda kapart az annyuk is. Aztán azt mondja, hát
304 1| muzsikált a szájával, mígnem az annyukom kinyitotta a ládáját. Mög
305 2| Elküldök másnap egy fiút Tóth Antalhoz.~- Nincs még itthon.~Elküldök
306 2| hogy nem találkozott-e Tóth Antallal?~- Dehogynem - volt a felelet. -
307 2| egy krajcár se vót Tóth Antalnál. Előre fizettetett a zsidó
308 2| maga a bekecs a régi marad.~Antalné azt hallotta a faluban,
309 1| kiáltja egyik gólyafiú:~- Anyácskám, elfáradtam!~- Terjeszd
310 2| idő múlva:~- Apádat is, anyádat is, bátyádat is, Naczát
311 2| aztán kinek van az?~- A te anyádnak.~- Annak-e?~- Annak ám.
312 1| az, a tizenhat esztendős anyáé. A szép kis halovány teremtés
313 1| kettőt fordulnak, tyúkanyó az anyai állhatatosság panaszos sírásával
314 1| bácsi, küldjön kend be az anyámért!~Kömpe erre nagylassan fölemelte
315 1| Az öreg Keviné eljött az anyámhoz panaszkodni, sírdogálni.
316 2| magában:~- Ez a gazdám.~Ha az anyámra néz, azt mondja:~- Ez az
317 2| gyöngeségben, amelyben Éva anyánké lehetett, mikor a paradicsom
318 1| Menjetek haza, mondjátok meg anyátoknak, hogy ide mosdatlan gyerek
319 1| Hogy ez a rideg ember az anyjáért küld! Nem látta ez az anyját,
320 2| azaz a felesége őtőle. Az anyó volt az oka. Bebagyulálta
321 2| aznap elvitték a kisasszonyt apácának.~- És a nóta?~- Mink is
322 2| mondja kis idő múlva:~- Apádat is, anyádat is, bátyádat
323 2| azt a pogány teremtésit az apádnak! - fakad ki rá az öreg -,
324 1| Legjobb tanuló volt. Az apák előtte mondták a fiaiknak:~-
325 1| emlékszem, hogy volt az apámnak egy bagolyfej óratartója.
326 1| Ami örökségem maradt az apámtól, már akkor adósságot ittam
327 2| Leveszi a süvegét, s az apjához térdel.~- Hát így van kend,
328 2| léptem át hozzá. Féltem az apjától.~De a vágy megáradt folyó.
329 1| anyóka meg egy remegő fejű apóka. Az egyik az alvégről indult
330 1| betotyog a templomba, az öreg apókának már ott remeg a feje a padok
331 2| földből a világosságba.~Ápolgatom, takargatom. Itatós papirosból
332 1| kend arra, ha Szent Péter apostolt huszonöt esztendős legénynek
333 1| a munkában verejtékezik: apraja-nagyja ott gyűjti az Isten áldását
334 1| mázsás körtét, melléje meg az aprajából is holmi rezeket. Csak rakosgálja,
335 1| jobban hallja a kelepelést.~*~Április első napján egyszerre tíz
336 2| elviszik és megsütik.~Egy áprilisi napon a mi sárga, szakállas
337 1| kukoricát morzsol, hol fát aprít, hol vizet hord. A cigány
338 2| Mikor megjött a lakodalmi aprólék, őt is megkínáltam. De nem
339 2| vagy egynek se. Ha nincs aprópénzed, tessék, az erszényem.~A
340 1| padlótisztasági biztos és aprópör-intéző. Télen ő van itt legelsőnek
341 1| kezdett pislogni, hogy így apróra kitapogatom a tudományát -,
342 1| pár kesztyű. Ilyen hitvány apróság miatt mennyi szomorúság!
343 1| fecskénk pedig ott ült az arabus fákon és szintén hazagondolt.~
344 1| kisbíró szívében meg is áradna az irgalom, az öregbíró
345 2| világosság a nyitva hagyott ajtón áramlott be. Az emberek mind abbahagyták
346 2| ruhaszekrényt vettek az árán. (Eladó leány van a háznál!)
347 2| fenekén találtak még százhárom aranyat meg egy gyémántgyűrűt.~-
348 1| Valami madár az. Lehet, hogy aranyból van.~- No, jól felszállott!~-
349 2| a fülébe:~PRIVATEÜstér, aranyér, cifra ruháér,~Leányt el
350 1| pápák, bárók és grófok és aranykanalú nagy urak, ha a ti magatok
351 1| összehúzva tartotta. A szeme aranykarikában égett.~A fészek csipogott.
352 1| egész, kezdetben tündöklő aranykupac, később tündöklő vörösréz.
353 2| világosság az ablak jégkérgén aranylik által. Ez a növény úgy szereti
354 1| Az oltár fölött csillogó aranyozott háromszögből mintha csudálkozva
355 1| legyeket. Egyszer egy kis aranyzöld légy akad a hálójába. Úgy
356 1| deszka könnyen enged. Két arasz a rés.~- Haj, a keserűjét!~
357 2| akkor. A falut a délelőtti araszos hó borította. Minden fehérlett,
358 1| iskolát gyönge világosság árasztja el.~Az előbbi sötétség helyén
359 2| legalább visszanyerem az árát. Mingyárt megbizonyítom.~-
360 2| csak tengődött. Eljön az aratás ideje. Fölállítjuk a gépet.
361 2| kapják a nagyok?~Hozzák az aratásból.~Honnan kapják a kicsinyek?~
362 2| tesznek friss szalmát?~- Csak aratáskor - felelte az asszony.~Aztán
363 1| aratnak ott, de a magukét aratják. A szép Szabó Magda kihozta
364 1| EBÉD A KÖRTEFA ALATT~Az aratógazda körültekintett és megszólalt:~-
365 1| odatelepedtek az uraság aratói is. Hej, ti királyok, királykisasszonyok
366 2| volt még nálam is. Mikor arattak, begyalogolt minden este
367 2| vagyok már azon a koron, hogy arcáért becsüljem az embert. S mégis,
368 1| mint valami királyfi. Az arcáról komoly büszkeség sugárzott.
369 1| állacska fejletlenebb, az arcbőr átlátszó fehér és a nyakacska
370 2| ellened. Milyen sima az arcod, milyen szép a te szemed!~
371 2| szégyeltem magamat, hát az arcomat a kezemmel eltakartam. Mer
372 2| Mer a gyertya nagyon az arcomba sütött. Vártam, hogy szól
373 1| közben-közben rávizsgálódik majd az arcomra. Mert beszélni beszélhet
374 2| is dobbannak ilyenkor. Az arcuk boldog és mosolygó. Hát
375 2| felelt.~Csak álltunk. Az arcunk égett. Szégyenkeztünk mind
376 1| földön egy másik, akinek az árkok annyi bajt okoznának, mint
377 2| magad! átugrik az úton, az árkon. Ott ugrál a konyhai félajtó
378 1| lódult belőle, mikor az árkot átugrotta az iskola előtt.~
379 2| öregasszonnyal a templom árnyékán ebédelt. Ő is meglátott
380 1| hol a napsugárban, hol az árnyékban, hol a virágok vállain,
381 2| kezéből a sapkát. Megfogta az árnyékbőrnél. Két lábra állt és hozzám
382 1| vékony, finom orrát és kékes árnyékkal fedett szemeit.~És mintha
383 1| Kevi Pál csak csekélyke kis árnyékképe persze a nagy Magvetőnek,
384 1| Férfiak, asszonyok fekete árnyékokként mozognak benne a templom
385 1| napot reggel, az éjjeli árnyékot este. Az ágak meg a levelek
386 2| a hárman előkerültek az árokból.~- A fisonyér! Jaj, a gyönyörű
387 1| letépett valami zöldet az árokpartról és útközben eddegélte. Egyszer
388 2| már fogott az ásó. Árok árokra fordult. Egy óra múlva már
389 1| mondta a táltos, hogy azon az áron vegyek meg mindent, amint
390 1| egyéb, csak festő. Magam is arrafelé néztem. Csakhamar rá is
391 2| akar táncolni.~- Nem is arravaló a kutya.~Felelet helyett
392 1| úrnak az írást. Azt mondja, arrul beszél az írás, hogy kend
393 2| verekedésben megölni valakit, nem árt a becsületnek. De ha egy
394 2| mit csinál Marci - mondja ártatlankodva. - Csak ahogy megfordultam,
395 2| hát minek zavarnám meg az ártatlanságokat? Hiszen nyáron át a mezőn,
396 2| Feküdj le - mondottam. Ne árts magadnak az ilyen gondolatokkal!
397 1| urunk Istenünk dicsőségére, árváknak, szegényeknek gyámolítására
398 1| kissé keresztbe járt. Az árvalányhaj össze volt torzolva a kalapján.
399 1| kalapján elsimította az árvalányhajat, és beballagott szép katonás
400 1| hajszálak, mint a sziklai árvaleányhaj. Még a szakálla is olyan.
401 2| bólint. Folytatja:~Mer az árvíz (hej) ki tanál önteni.~Egyet
402 2| ki Jancsit meg Naczát az árvízből, a ház födeléről, hogyan
403 1| hát inkább abbahagytam az ásást.~A parázsra mélázott. Nem
404 1| pödri a bajuszát, hogyan ásít, hogyan pattogtatja az ujjait.
405 2| hogy meghal.~Ki a manó is ásná nekünk a sírokat?~ ~- Vége -~ ~ ~ ~
406 2| születnek az emberek.~Az ásója, csákánya ott hevert még
407 1| ellátta őket ésszel meg erős ásókkal: ők még a nyáron elkészítet
408 2| Behúz.~Egyet nyomott az ásón és kivetette a földet. Aztán
409 1| ma állani a kertben. Az ásónyélre támaszkodva állt, és szomorúan
410 1| aludjál, kelj fel: fogd az ásót, áss itt meg itt.~Kömpe
411 1| kelj fel: fogd az ásót, áss itt meg itt.~Kömpe azonban
412 2| langyos víz is - szólt a ház asszonya, egy sovány, őszhajú köhögős
413 2| fejét rázza:~- Nem. Én az asszonyér nem megyek. Se vele össze
414 2| Baracsot, hogy menjen az asszonyért, hogy milyen kár érte, milyen
415 2| templom túlsó oldalán. Az asszonyi ruha nem sokat változtatott
416 2| valami úrfélébe volt az asszonyka szerelmes, és hogy arra
417 1| Azokhoz fordultam.~- No nézze, asszonynéném - mondom Kevinének -, milyen
418 1| nézhettem mög, mert ahogy az asszonynép széjjelröbbent, hát ű se
419 1| göndör kis fekete fejek. Az asszonyokat innen is, onnan is seprűvel
420 1| virágos bot van a kezében; az asszonyoknak meg újdonatúj olvasók és
421 2| öreg egyet pillant, és az asszonyokra fordítja a szemét:~- Csak
422 2| illeszti. Dacosan néz az asszonyra.~És ahogy ránéz, látja,
423 2| Imre se jót, se rosszat az asszonyról.~Ott ballag most a kertek
424 1| körüljárja a hodályt, hogy nem ásta-e meg valaki?~Nem lát semmi
425 2| mindig akkurátusan meg van ásva. Éppen jó. A szegény ember
426 1| mögszólal mind a hét, hogy aszondi: - mit parancsósz? Arra
427 2| neki a menyecske. Míg én az asztagok rakásán rendelkezem, odasomfordál
428 1| nem. Elgondolkozik ott az asztalfőn, hogy volt egy kis fekete
429 1| Ifjabbik Istenes Imre az asztalfőre ülteti őt, és azt mondja
430 2| nézett ki az égre.~Leültem az asztalomhoz és magam elé szólítottam.~-
431 1| piperézni, felvirágozni. Az én asztalomra is hoz hol az egyik, hol
432 1| jutottam zongorához. Az asztalosunknál találtam. Régi rossz zongora.
433 2| lator!~Az öreg fölkelt. Az asztalról fölvette a félbemaradt szivart
434 2| dolga az ő két szemének! Az asztaltól az ajtóig, az a kis föld...
435 1| házunkat és cseréptányér van az asztalunkon, de azért, amint végigmegyek
436 1| már aligha virrad holnap.~Átadta fiának a tarisznyát, aztán
437 1| mind a három. Ha azokon átalmennek, annyi kincset hozhatnak
438 2| visz! Nagy szórakozottan átbeszélgettem az estét a kántorral, aztán
439 1| hogy életet adott neki, átdajkálta éveken keresztül a hernyó
440 1| karosszékbe és mozdulatlan maradt. Átengedte magát a festésnek.~Az udvaron
441 1| támasztotta; a térdét felhúzta és átfogta két sovány, eres, öreg kezével.
442 2| bátorságot!) De én ám erősen átfogva tartom a bal karját, hogy
443 1| egymás vállán. A folyókák átfonják a búzavirág derekát százszorosan
444 2| Már bizonyára sokszorosan átfontolgatta az esetet, s a maga bűnét
445 2| járnak. Szerettem volna áthajítani a kendőt, s nem szólni többé
446 1| a szomszéd almafája is áthajlik hozzá a kerítésen, és susog,
447 1| a csizmadia a kerítésen áthajolva -, de még nem formája.~A
448 2| Nappal is vigyázva kell rajta áthajtani.~A lovak ismerték-e a veszedelmes
449 1| pitvarban. Ott felül az ajtón áthangzó hangokra.~A gyerek már messziről
450 2| Egyszer a szomszéd tanyáról átjön az ispán. Feltűnik neki
451 2| hogy ő megint nem akart átjönni, én mentem át a pajtájukba.
452 2| Kadari -, csak ezen a hídon átjussunk.~És hozzátette megváltozott
453 2| A falu végén a kocsisom átkiált:~- Kend az, Kadari bácsi?~-
454 2| beszéd hallatszott: síró és átkozódó hangok.~Megdöbbenve kandikáltam
455 1| fejletlenebb, az arcbőr átlátszó fehér és a nyakacska vékony.~
456 1| hátra se pillantott, csak átlépett a küszöbön, és bevonta maga
457 1| Vidám minden. A téli hótól átnedvesedett háztetőknek és sövényeknek
458 1| Egyszer fölemeli a kezét, és átnéz rajta. Azután bágyadtan
459 2| látom!~A leány elmosolyodik. Átnyújtja a zsebkendőjét.~Azzal a
460 1| fodros-bodros virágos karjával átölelhetné egymást.~Epedő szerelem
461 2| képére.~A Jancsi gyerek meg átöleli a nyakát és rávereget:~-
462 1| való, hogy érdemes érte átrepülni egy egész nagy tengert,
463 1| szent. Az illetőnek a lelke átszáll a tollba és benne van, amíg
464 1| tolakodtak előre. A kaszálóról átszálló görögfű illata összekeveredett
465 1| két kezét, és a jajgatása átszállott a mezőn, Kömpe nem nézhette
466 1| Istennek.~Istenes Imrének átszállt a tekintete a falon függő
467 2| tudjon tartani. Könnyű volt átszoktatnom a tányérra. Kedves volt,
468 1| decemberi sötétség ez, csak alig áttetsző. Férfiak, asszonyok fekete
469 1| az öreg, az egyik lábát áttéve a másikon.~Amikor az apját
470 1| kezdhették a mesét másképpen. Az Attila regősei, a Szent István
471 1| csoronkált még a víz. A nap áttörte egy helyen a felhőt.~Ahogy
472 2| Átizenek a paphoz.~A pap átüzen a bíróhoz.~A bíró küldi
473 2| volt a jámbor, különben átugorhatta volna a kerítést. Mintha
474 2| labdáznak, tótágast állanak, átugrálják a fűrészbakot, vagy lovaznak;
475 1| tüzes kos fog a fejük felett átugrani, de ne féljenek tőle, aztán
476 2| felé, és vesd el magad! átugrik az úton, az árkon. Ott ugrál
477 1| lódult belőle, mikor az árkot átugrotta az iskola előtt.~A többi
478 2| lehetetlen nekünk! Leander átúszta Helleszpontuszt, de ha kapálnia
479 2| először mosolyogni. De hogy átváltozik az arca a mosolygásban!
480 1| a pap suttogását, amint átváltoztatja az ostyát Krisztus testévé.
481 1| valaki meghallotta volna.~Átvergődik az élet tavaszán. (Micsoda
482 2| familiámból valók között, akik már átvették a maguk négyszögölét, önkéntelenül
483 1| széken. Az anyja felölelte és átvitte a másik szobába.~- Ne sírjatok -
484 2| kerítés dongái között, s átvonaglott a résen. Borzkutya volt
485 1| purdék meg a dunyhák alá. És átvonul a rongyos, didergő karaván
486 2| neki, újra püfölte.~- Hé, atyafi! - kiáltom be a kerítésen.~
487 2| harapófogóval se!~Elérkezik augusztus vége. Mondom a leánynak,
488 1| tovább, hazafelé.~Azután csak augusztusban láttam megint együtt Lidit
489 1| sietséggel harapdosták az augusztusi rövid fűsarjat. A legelőn
490 1| van az. Fodor András egy aujnya szóval és fejbiccentéssel
491 1| Jön az őszi eső: ágyat ázalít a kőnek a földbe. Jön a
492 2| állok, és aki odavezet, nem azé lesz-e testem, lelkem, becsületem?~-
493 1| hogy nem találta meg, vagy azérton, hogy olyan becsületes-ártatlanul
494 1| valahol a patak mellett. Ménkű azokba a sündisznókba! Valahányszor
495 1| nézi, nézi, hogyan lehet azokból a girbegurba húzásokból
496 1| előjöttek az asszonyok is. Azokhoz fordultam.~- No nézze, asszonynéném -
497 1| kőből van mind a három. Ha azokon átalmennek, annyi kincset
498 1| találkozol. Ilyenkor mindig azokra gondolj, akik téged szeretnek.~
499 1| kutyafejű tatár lakik. Hanem azoktól is megmenekül, sőt újabb
500 2| Nem kelt föl. Ott maradt azonképp, ahogy a hátára esett. A
501 1| táblaigazító, lúdtollmetsző, s azonkívül a bodzafapuskának, búgónak,
|