15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
502 2| korig szerelem a tárgya, azontúl disznó.~Másnap délben sírva
503 1| Minden mesének ez a kezdete. Ázsiában se kezdhették a mesét másképpen.
504 1| béres volt, és ha az ősei Ázsiából jöttek, bizonyos, hogy a
505 2| betűk a karján. Csakhogy ő B. P. betűt íratott a karjára.
506 1| babon. Imrének nem kell se bab, se kukorica: kivágja fejből
507 1| megmutatta a babáját.~A babához adtam egy piros selyempántlikát,
508 1| tudott.~Aztán megmutatta a babáját.~A babához adtam egy piros
509 1| keresztül a hernyó meg a bábalakon, aztán pompás kék bársonyszárnyakkal
510 2| s úgy mondja tovább:~Az babámat el tanájja vinni.~Az asztalra
511 2| a Pesta jönne.~A konyhán bableves főtt. Az asszony könnyezve
512 1| szóra itt maradjak.~Köznapi babos, kék kartonban volt. Igazi
513 1| erre megfogja Rozinak a baboskék kisréklijét és azt mondja
514 2| szeress! - a többi minden babszemet sem ér!~De aztán mikor megmosdottam
515 1| valósággal az én jó Borza bácsim, a hamuszín Kossuth-szakállas,
516 2| tündökölnek a kacskaringóba varrt bádogpitykék. A csizmáját tegnap este
517 1| mozdult többet. A szeme fénye bádogzani kezdett. A felesége ott
518 2| Máskor hozzávágtam volna a bagnétomat, hogy minek zavar fel ezért
519 2| kötényes foltú bekecsben. Néha bagóért ment a paphoz, néha őrletni
520 1| bagolyfej óratartója. Bagolyfej, gesztenyeszínű tollakból.
521 1| hogy volt az apámnak egy bagolyfej óratartója. Bagolyfej,
522 2| kinyújtja tenyerét. Nagy János a bagót abba veri.~A pap közelget.
523 2| gondoltuk, hogy kiheverte a baját.~Én aztán nem is törődtem
524 1| előbbi éjjel is sündisznóval bajlódott a kutya. Álmoskodott is
525 2| parasztnak.~De el is van ám bájolva a legény! Serkedező bajuszát
526 1| fűzfák.~- Majd segítek én a bajon, csak tessék megmutatni,
527 1| földtekén, amik mégis igazak és bájosak. Hol az a festő, aki egyetlenegy
528 2| nembánom-ember, akinek az egyik bajsza vége mindig felfelé áll,
529 2| felelem -, hogy nem esett bajuk.~A szélső parasztházból
530 1| pedig bőven el van látva bajusszal, szemöldökkel, sőt némi
531 1| vonalait; az orrot, szemet és bajuszt fölárnyékolja, a fejet vadgesztenyeszínű
532 2| falunkba. Nem éppen fiatal, bajusztalan ember. A vezetéknevét bizony
533 2| valamelyik bokor alól, és hozzám bakogott. Ahogy megsimogattam, belekukucskált
534 1| volnának bevonva. A rétről a bakszakállfű illata útra kél vélem. Aztán,
535 1| csönd és csönd.~Most már a bakteré az egész falu. Az ő messze
536 1| az életet? melyikben?~A bakterom rákönyököl a kerítésemre,
537 1| szemöldökét; a száját meg a bál arcába fordítja. A kis kerek
538 2| folydogált. Az irkán fekete Balaton. Az almán fekete gyöngy.
539 1| padba, az asszonyok helyére, balfelé. Előveszi a hóna alól a
540 2| megcsókolja gyöngéden jobbfelől, balfelől.~Mikor a kocsira ült, vörös
541 1| útra indulnak.~Szegény kis balgák: a szél megkönyörül rajtatok:
542 2| Csakhogy itt nincsenek báli, fürdői és teásesti előzmények.
543 1| lelkész úr házánál.~Farkas Bálint volt pedig az egyik kérő,
544 2| itt - felelte -, Kisgyuri Bálinthoz hívták. A Nacza volt itt
545 1| látszik. Föl is veszi a balkezével a pipáját; egyet szippant
546 2| bogáncskórót.~Aztán megint ballagdált tovább. Fölkerült a kertek
547 1| kezdve helyettesíti.~- Csak ballagj, öreg, a juhok után. Aztán
548 1| asszony, siető. Ha férfi, ballagó. Vagy a boltba mennek, vagy
549 1| nagyok a lovakat őrzik. A Balog gyerek úri pályára lépett:
550 1| mi szükség van arra, hogy Baloghék, Szabóék, Pöhölyék, Gálék
551 1| kerek üveg ott villog a balszemén. A báró megszegi a nyakát
552 2| megvillant valami a holdvilágnál.~Balta.~Rajtam hideg dermedt végig.
553 2| mered tenni este a lábadat, baltával váglak agyon avval az úrral
554 1| mosolygott is reá, Szűcs András balul értette.~- Hogy a moly essen
555 2| gazdagnak egyaránt szíve bálványa. Életének minden gondolata
556 2| volna át, s a tavasz minden balzsamos szellője suhant volna rajtam
557 2| legény, szívja, szívogatja, bamba szopó szájjal, és apró barna
558 1| egy negyedóra múlva csupa bámulás és nevetés az udvar.~- Ilyen,
559 2| tapogatják kabátját, fogdossák, bámulják a gombjait. Ezen megvigasztalódik.~
560 2| zene kifejezése.~A kocsisom bámuló feje jelenik meg az ajtóban.
561 1| ártatlan teremtés. Nagy bámulója Istenes Imrének, akit a
562 2| parasztember kezén!~S őt bámultam egyre, mígnem a ködmenszaggal
563 2| Mink mind a ketten elholtan bámultunk rá a bürök sűrűjében. Vártuk,
564 1| szegény ember, ha ennyi bánat éri. A víz nem mossa el
565 2| hanem az öreg Szegfüné. Bánatában halt meg az öregasszony,
566 2| szólt elkomolyodva, szinte bánatosan. - Nem, nem jöhetek ki.~-
567 1| éri. A víz nem mossa el a bánatot, csak a bor meg a pálinka.~
568 2| És a szmokingos cigányok bandája ott Budapesten nem ringatja
569 1| Dezső mellé a csintalan Tót Bandit ültettem. Öklömnyi kis,
570 1| vagy tiszta. Mars vissza! - Bandukol szomorúan.~Ismét visszatér.~
571 1| valami árnyék. Aztán lefelé bandukolt, sokkal lassabban, mint
572 1| legelőn át toronyirányban bandukoltam hazafelé.~Szomorúság szállt
573 1| hogy a gyerekekkel jól bánik a mostohájuk.~A kezefejét
574 2| is lehetsz vele. Hát csak bánj vele szépen, Julcsa.~A szülői
575 2| szerelmes, és hogy arra bánkódik. Az asszony a szomszéd vármegyéből
576 1| előhúz a zsebibül egy sárga bankóformát, és ráírja, hogy Kettőszáz.
577 2| belé a négy egyforintos bankót.~- Hát mit vesznek rajta?~-
578 2| cselekedted?~- Bánom...h.~- Hát ha bánod, csókold meg ott, ahol megütötted.~
579 2| a hang a szívhez szól.~- Bánod-e, hogy ezt cselekedted?~-
580 2| legényhez. Haragszik, hogy nem bánok a legénnyel nyájasan: nem
581 2| hogy ezt cselekedted?~- Bánom...h.~- Hát ha bánod, csókold
582 2| irigységgel is alábbhagyott. Nem bánta már akármennyit eszik a
583 2| hogy a tiszt urak keményen bántak vele. De nem igaz a. Mindössze
584 2| leány elsurrant, már meg is bántam, hogy nem adtam vissza a
585 2| a szegény kutyát?~- Nem bántom, könyörgöm, csak tanítom.~-
586 1| a cekurálásért; eddig se bántott a jég, ezután se bánt.~És
587 2| került be a körbe.~Ez kissé bántotta a szememet. Nem egyszer
588 2| amit eddig tettek?~De nem bántották többé. Látták, hogy se szó,
589 2| soha egy rossz szóval nem bántottam. A kutya az más. A kutya
590 1| lelkem, egy rossz szóval se bántottuk. Még hogy olyan betegforma
591 1| mondja, mit csinálsz? Ne bántson, István bácsi, mondok, csak
592 2| pirul őszintén. Úgy szép a barack, ha piros!~Oh micsoda nehéz
593 1| van benne. A virágzó szép barackfáim is lélegzenek, éreznek,
594 1| bizonyára megújságolták az én barackfáimat is.~Szeretem a méhek muzsikáját.
595 2| hét múlva kocsi jelent meg Baracséknál. Nem járt be az udvarba,
596 2| a bolond természete volt Baracsnak, hogyha ivott, mingyárt
597 2| A faluban aztán nógatták Baracsot, hogy menjen az asszonyért,
598 1| szemű vénnek a fia. Harmadik báránya volt az a kis veres szemű.~-
599 2| Marci beül a padba. A nagy báránybőrsatyakot begyűri maga elé. A kis
600 1| kacabájjal. A padokon fekete báránybőrsüvegek meg testes Rózsás-kertek
601 1| de persze a körülötte ülő bárányvérű gyerekek között maga is
602 1| ülteti őt, és azt mondja a barátainak:~- Nézzétek, ez a jó öreg
603 2| vagy fellökte a kisebbeket. Barátja nem volt.~Sokszor eltűnődve
604 1| fognak neked és a szolgabíró barátjának nevez. Valaki kérdi:~- Hallja
605 1| után sóhajtozott.~Annak a barátnak az elbeszéléseiből jegyezték
606 1| ittak, vigadoztak ott: A barátot is jóltartották úgy, hogy
607 1| járnak a gyermekei. Innen a barátság. De tán feketén gondolkodok.
608 1| anyjával maradt Lidi némi barátságban. De ők se beszélgettek soha
609 2| vagyunk, s most is tartjuk a barátságot. Tanítógyűlésen, búcsún
610 1| keze az ekeszarván. És a barázdák egymást követik, mint az
611 1| egy csokor hóvirágot.~A barázdapör után a Lidi szeme napokig
612 1| Hogy a fiatal Kevi egy barázdát elszántott a Fodor földjéből,
613 1| szamaráról.~- Mit, te?~- A barboncást!~- Nem.~- No, én láttam.
614 2| kiszakadt a Jézuska dunnája!~A Barcza gyerek ki is nyújtotta a
615 1| apró unokák a cicamacafa barkáival összevissza koszorúzottan
616 1| hát hallhatja-e elégszer bárki is a fia dicséretét.~- No -
617 1| akadt, hogy menjenek be a barlangba, vigyék el a kincset. De
618 1| vereckei szoroson által a barmaikat.~A parasztok az égre bámultak.~
619 2| nem fehérebb, csak a föld barnább meg a zsuppos háztetők barnábbak,
620 2| barnább meg a zsuppos háztetők barnábbak, mióta az első őszi eső
621 1| darabka fehér kenyeret. Barnát cserél azon. Milyen jó parasztfiúnak
622 1| királylegények, ti pápák, bárók és grófok és aranykanalú
623 2| tésztamaradékot vetettek ki a baromfiaknak, akkor ő is odaballagott
624 1| próbálom a zöldet: elmegyek a baromfiudvar felé. Ha meglátnak, nem
625 1| árokba huppant, mert íme, a bárónak négylovas hintója robog
626 1| lelke nincsen benne. Pedig a bárónénak szép lelke van: selyem és
627 2| juhászlegény volt az özvegy bárónénál Somogyban.~- Hát nem idevaló?~-
628 1| Bocsánatot kérek emiatt a bárónétól, de ő azt mondja, szereti
629 1| ügyel a papra, minden szem a báróra szegeződik. A báró felvonja
630 1| Sohase fogtam még kezet báróval. Nem tudom, miért kerültem
631 2| éppen olyan a szíve, mint a bársonyba öltözött grófleánykáé. A
632 1| puha kalap, a kabátja meg bársonyból való, olaszos.~De magyar
633 1| kívánságom, hogy selymes és bársonyos bútorok között éljem át
634 2| boldogabbak-e ezeknél a budapesti bársonyruhás gyermekek, vagy akár a királyok,
635 1| bábalakon, aztán pompás kék bársonyszárnyakkal csinosította föl és a virágok
636 1| amint a koronáját szép piros bársonyvánkoson fölnyújtja Máriának; a négy
637 1| mosolygott rajta. Visszacsente a bástyáját, mikor én félrepillantottam.~
638 2| beértünk, elfelejtette ez a bátorságot!) De én ám erősen átfogva
639 2| Vállalni kell a szenvedést, bátran, hősiesen, mert a lélek
640 2| Apádat is, anyádat is, bátyádat is, Naczát is.~De ezt már
641 1| dacosan állott szembe a bátyjával. Szinte hallottam, ahogy
642 1| lógó fejjel. Hosszú boton a batyuja.~- Mózsi! Megájjék csak.~
643 1| földesurunk házánál, a Magyar Bazárban.~De miért mosolyog így énreám?
644 1| akolból egy-egy csöndes bé hang hallatszott. Úgy egy
645 1| viaszillat belévegyül a be-beáramló téli levegő ködös ízébe.
646 1| Egy-egy birka olykor panaszos bé-hangot hallatott.~- No - szólalt
647 1| Imre gyereket, a fiamat... beadnám a tavasszal a városiba.~ ~
648 2| Némelyik szülő szereti korábban beadni a gyermekét, mint ahogy
649 1| ne várják többet vissza: beáll katonának.~- De hiszen -
650 2| Hanem egy hét múlva csak beállított megint.~- És szépen elvett.~
651 2| egyik ló elrúgta a patkót. Beállítottunk hát a legközelebbi faluban
652 1| acélcsengőkkel. Aztán az újra beálló percnyi csöndbe beleköhint
653 2| És én mégis minden este beálltam Tantalusznak.~A leány, az
654 2| nyugodtan néz rám. Tehát ő sincs beavatva a titokba:~- Kicsoda az
655 2| hó, amely a minap esett, beázalódott a szalmatetőkbe, s megmentette
656 2| őtőle. Az anyó volt az oka. Bebagyulálta a kis Jancsinak a nyakát
657 1| az anyjukom, legjobb, ha béballag kend a faluba, Csóka úrhoz.
658 1| elsimította az árvalányhajat, és beballagott szép katonás lépésekkel
659 1| borzong belé. A rajkók csak bebújnak a kocsiban vöröslő tetemes
660 2| csillag feljött, s a kertet beburkolta az esti sötétség, valami
661 1| szem! Milyen tiszta, igaz, becsületes szemek! Mától kezdve
662 2| tudja, mivel tartozik a becsületének, vagy hogy a leány annyira
663 1| vagy azérton, hogy olyan becsületes-ártatlanul megverődött.~ ~
664 2| hát én meg is mosdottam becsületesen - kivált ha rajtam állt
665 2| örvendeztem, hogy legalább a becsületességnek nevelek benne embert.~Egy
666 2| értékű valami, nem érinti a becsületet. Fát lopni az erdőről, őzet
667 2| megölni valakit, nem árt a becsületnek. De ha egy leány haja szálát
668 1| ujjaik gyorsaságát többre becsülik a zenénél és ezzel akarnak
669 2| azon a koron, hogy arcáért becsüljem az embert. S mégis, ha szép
670 1| mennyit ér, de azért úgy becsüljük egymást, mintha az értékünk
671 1| amiket hallottam, csak becsülni tudom.~- Ha valami búsítana -
672 1| cukrot.~Azonban csakhamar becsukják a boltot is.~Az utolsó hazamenő
673 1| faluban: ő. Egy-két éven át becsukogatták, aztán megtették bakternak.
674 1| Több új tanulóm nem jön. Becsukom a nagy könyvet és végignézek
675 1| Kint rekedt. Hogy a pap becsukta az ajtót, nem merte kinyitni.
676 1| arcára.~- Ég már - mondja, becsukva a kályhaajtót.~Ég; de még
677 2| olvastam.~Az ajtón egyszer csak becsusszanik az a cigány is, amelyik
678 1| a szája is.~Egyszer csak beereszkedik az ablakon a napnak egy
679 2| s még kér a gyalázatos! Beeresztődik a konyhába is.~A gyerek
680 2| neki minden lépés. Amint beérkezik az udvarra, le is ül mingyárt
681 2| szeretne elsüllyedni. (Mikorra beértünk, elfelejtette ez a bátorságot!)
682 1| szalmája. A háza tetején beesik az eső. A kapuja düledezőben,
683 2| legalábbis ötven pengőt.~Beesteledett, mikor megérkeztem. A kántor
684 1| játszatom.~- Hát csak tessék befejezni a képet. Az öreg ülni fog.~-
685 2| a vigyázó jelentése nem befejezője az ügynek. Elképedve bámulnak
686 1| Fejér, mikor az első csatát befejeztük.~Az arca, amennyire kilátszott
687 1| cselekszenek vele, valamit befeketít.~A többi gyerek pogányul
688 1| nyomni is kellett egyet, hogy beférjen, de aztán úgy ülhetett,
689 1| télnek, hogy minden ablakot befest ezekkel az álomvilági fehér
690 1| távol a várostól engem is befogadnák az urak a társaságukba.
691 1| látjuk meg közelről, amikor befogják a szemünket.~Az óramutató
692 2| abbahagyta a hegedülést. Befogták maguk közé a körbe. És a
693 2| félre tartva köszönt. S befordultak az iskolába.~Néhány perc
694 2| adtam.~Egy májusi napon befut hozzám a kisbéresem, hogy
695 2| megbolondult az asszony. Befutott. Nagy sebbel-lánggal felöltözött
696 1| az esti homály. A juhok bégve tolakodtak előre. A kaszálóról
697 2| nálam is. Mikor arattak, begyalogolt minden este a faluba, s
698 2| A nagy báránybőrsatyakot begyűri maga elé. A kis zömök tintás
699 2| elhanyatlott. A fejénél behajtották a posztót vánkosnak. És
700 1| betűvel megkezdődik.~De íme, beharangoznak. Burucz Bandi egyszerre
701 1| felelték azok -, bizonyosan behítták valamelyik pincébe.~Hogy
702 1| a faluban.~A pap másnap behívatta a kocsmából az öreget magához.
703 1| lombját.~...Azután a pap behívta a családot és imádkozott
704 2| tréfál. Az én Miklós barátom behörpintett olykor, és félrejárt a kereke.
705 1| rakodjatok, minden mézet behordjatok!~És a kis méhek Varga Ádámnak
706 2| csöndes. A kutyák az ebadó behozatala óta nem ugatnak. Baracs
707 2| szobába. Nem lehet onnan behozni kötélen se.~No de most már
708 1| egy mély szempillantással.~Behozták a gyereket és fölemelték.~-
709 1| gyémántos fátyolrongyokkal volna behullatva. A kis mezei pókok hálói
710 1| csak a gyöngyvirág illata. Behunyom a szememet, és boldogan
711 2| néhány percig, hogy él. Aztán behunyta a szemét is.~ ~
712 1| a föld alatt. Az emberek behúzódnak a hideg elől a náddal födött
713 1| padok között. A subájába behúzódva szemelgeti az olvasót. Mert
714 2| takarodsz-e vissza!~A kutya behúzott farkkal inal vissza vagy
715 2| mozdulattal vette föl, és beigazította a többi közé.~No lám!~Aztán
716 1| markában van a tollszár is. Beilleszti a tollat és szétteríti az
717 1| másiknak, míg végre sikerült beirányozódni újra a kocsmába.~Az öreg
718 1| Ha jaz nevem katonának beírták.~A lába kissé keresztbe
719 1| Negyvennyolcas is. A fiát, lányát bejáratja hozzám a kis parasztgyerekek
720 1| mohával, ők is betömik a bejáratot mindenféle gazzal. Künn
721 1| gyerekek kivonulnak, hogy aztán bejöhessen.~Istenes Imre volt a szűrben,
722 2| Azután hármat koppant.~- Bejöhetsz, Eszter!~Belép. Az ajtót
723 2| sajnáltam, hogy annyiról bejön.~Azt kérdezed, hogy a leány
724 2| Meglátogatott engem, és most bejött, hogy megnézzen titeket
725 1| az egész iskolát. Ő az én bejövetelemig a rend meg a csend ura;
726 2| kővel hajigáltuk a kútban a békákat. Hátha azért bűnhődik most
727 1| kapaszkodott egyszer a Rozi és bekandikált az ablakon! Huh! Micsoda
728 1| alá. A levegőben csönd és béke. Burucz András szánt amott
729 2| ahogy a hátára esett. A bekecse szétnyílt az esésben, s
730 2| addig nem iszok, míg új bekecsem nem lesz. Akkor is csak
731 2| vegye el tőle!~- De még a bekecsit is lehúzom! - feleli az
732 2| beállít hozzám egy foltos bekecsű asszony, Szamaras Tóth Antalnak
733 1| ez is elég. A boldogság békéje van a szívünkben.~Mi a boldogság?~
734 1| sors elvezetett a mezők békéjéből, s magára hagyott a köves
735 2| megyek. Se vele össze nem békélek többé ebben az életben!~
736 1| csirkéket? Miért tűri ezt békén? Miért nem tűri az idegent,
737 1| Mi jön?~- Nohát a szurok. Bekenem itt-ott szurokkal.~- Engem?~-
738 2| is, és ahogy látom őket: békességes család.~- Jó emberek - dörmögi
739 2| Baracs Imre azt hitte, hogy békíteni jött a sógor. Haragos szemmel
740 2| ágyat.~Hogy az öreg se nem békített, se szemre nem hányt semmit,
741 1| kigyelmed, csak a kép lesz az - békítettem megint az öreget.~És arra
742 2| Gyertek be a szobámba!~Bekocognak.~Mind a kettőn a térdig
743 2| Antalt. Szerdán azonban bekocogott. A feje be volt a fél szemén
744 2| Elmennek a ház előtt. Némelyik beköszön, másik nem köszön be. De
745 2| sántikálva ment.~Odabent beköti a legény a két lovat az
746 2| kapna munkát!~Szombaton este bekopogtat:~- Tessen egykicsit kijönni.~-
747 1| kalapjából.~- Hol a Döme?~- Beküldtem a faluba - mondja a molnár -
748 2| gyereket.~- Hát hozd haza. Békülj össze az asszonnyal, Imre.
749 1| ködös ízébe. Imitt-amott bele-beleköhög az ájtatos csöndbe egy-egy
750 1| virág alatt, virág felett. Bele-beleszállnak a virág mélyébe. Egy-két
751 2| játékát csak rontjuk, ha beleavatkozunk.~Hát mondom, nem szóltam
752 1| taligával együtt, de lám, este belebotlik ő a szamár nélkül is.~Most
753 2| között. Vastag hangja mindig belebrúgózott az énekbe. Ma bizony üres
754 1| egymástól, Fodor András belecsapott barátságosan az öreg Kevinek
755 1| gázolt abban. Olykor-olykor belecsuszamodott az árokba. Olyankor ülve
756 1| elhallgatnak. A kisbíró is beledöfi a lapátot a gabonahalomba
757 1| napon megjelenik Kevi Imre. Beleereszti az ekéjét a kőnél a földbe,
758 1| igyekezett által a kutya, de beleesett a vízbe.~Szűcs András még
759 1| Néha azonban Borza János belefurulyázott a csöndességbe és olyankor
760 1| András csak állt ott, mintha belegyökeredzett volna a lába a földbe.~Este
761 2| leányba szemmel láthatólag belegyönyörödve most csak abban a rózsafürdőben
762 2| belevágva, hogy az egyik belehajlik a másikba.~Gondoltam mingyárt,
763 1| pincébe.~Hogy ím csakugyan belehaladott az idő az éjszakába, Pál
764 2| bajusza fehér. De éppen beleillik a télbe.~Mikor már a tetejére
765 2| Megtömöm földdel. Vetek beléjök mindenféle virágmagot. Odaállítom
766 1| torkon ragadta. Bizony, ha beléjük nem kapaszkodik az a sok
767 2| értéknek, mint a vasnak, ha belekap a rozsda. De ha napestig
768 2| akart jönni, valami kutya belekergette a patakba, s hogy mikorra
769 2| beültetni. Kiszámították, hogy belekerül húsz forintba is.~Hát biz,
770 1| hagyott a köves idegenségben. Belekerült az élet zúgó forgatagába,
771 1| üvegein, és visszahulltában belekeveredik a száraz falevelekbe; amelyek
772 1| ebbe a szegény kis szobába belekívánkozik. Ha volna olyan valaki,
773 1| újra beálló percnyi csöndbe beleköhint az öreg Paizs. A templom
774 2| szél a zsebéből.~Tóth Antal belekötötte a pénzt a zsebkendőjébe
775 2| bakogott. Ahogy megsimogattam, belekukucskált mindenfelől a kezembe, hogy
776 1| fordul. Az egész templom belemosolyog az imádságos könyvekbe,
777 1| volnék: így, amint ülök belemulandó árnyék az árnyékba; puszta
778 1| hogy a kutyám nem akart belenézni a gödörbe. Nem, a fene ette
779 1| és nagyobb Imre leszen. Belenövődik mindenféle idegen tudományba,
780 1| A pipa újra füstöt vet. Belenyomkodja a kisujját, hogy még jobban
781 1| mostohájuk.~A kezefejét belenyomta a szemébe, és más izenőnek
782 2| borítékú irka fölé. Aztán belenyúl a vászontarisznyába, s kiemel
783 1| országút pora csaknem térdig belepte. A botja is poros. Az arca
784 1| pipázott. Ahogy a kis ajtón beléptünk, föl akart támaszkodni,
785 1| Tabiné - mondom az udvarra belépve -, már csak eljöttem magam,
786 1| hogy az egyik arató leány beleröpíti a sarlóját.~Egyik se szólt
787 2| megmutatja, hogy a palástja bélése zöld selyem. Aztán két vékony
788 2| lépdeltem a kerítésig és beleselkedtem a parajjal benőtt dongakerítésen.
789 2| összefogom mind a két kezét és belesimogatom a tenyerembe.~- Rozika -
790 1| vöröslött. A csöndes sötétségbe belesóhajtott az erdő. Egy-egy birka olykor
791 2| csipkés zsebkendőbe van beletakarva.~Elmennek a ház előtt. Némelyik
792 1| Fodor András is. Az, ahogy beletaszítja az ekét a földbe, megrántja
793 1| tojásaimat! Ki akarom költeni!~S beleül a kosárba, amelyikbe tojni
794 1| szól:~- Az ágyból szoktál-e beleugrani vagy a székről?~Az Imre
795 2| Mikor meglátta a pandúrokat, beleugrott az erdei kútba. Szerencse,
796 1| kitámolygott az utcaajtón. Odaki belevágott a botjával a levegőbe, és
797 2| nincsen benne. Oszt úgy van belevágva, hogy az egyik belehajlik
798 1| gyertya ég, s a viaszillat belévegyül a be-beáramló téli levegő
799 1| kapaszkodóra jutott, mindig belevert egy szöget a fába, és a
800 1| küldenék vízért és azok beleveszekednének.~- Hagyjad, Lidi - mondja
801 1| már az ifjúságát is rég belevetette a földbe, s az idő békés
802 2| kért az asztalnál, s mink belevetettük a csontot.~No hát ezt már
803 1| hozzá Istenes.~Tóth Antal belevörösödik a nagy gondolkozásba. A
804 1| hozhatta.~- Kerüljön kend beljebb.~S az iskolába vezetem.~-
805 2| zajgás van, mikor Marci belódul. Mindig így szokott lenni
806 1| valamennyi közül.~A pap belökte a kocsma ajtaját és megállott.
807 2| kérdezi az asszony.~- Belől - rebegi az öreg. - Csak
808 1| gondol mindig reád! Úr lesz belőled, ő csak ezt látja; a parasztok
809 1| türelmet irántam. Mi lenne belőlünk itt falun, ha egyik ember
810 2| napokon meg boldog volt, ha belopakodhatott a tűzhely alá. Ott melengette
811 1| masinát ránt végig a szűre belsején, és rátartja a kialudt pipára.
812 1| cigány. Az öreg ilyen lyukon bemászni nem tudhatott. Nem is olyan
813 2| magukra hagytam őket.~Mikor bemegyek a szobába, s pipára gyújtok,
814 1| idetereled őket a vályúhoz, aztán bemennek ők a hodályba maguk is.
815 2| négyszemközt akarok neki felelni. Bementünk a kamarába. Ott azt mondtam:
816 1| nem tösz sömmit, ő úgy is bemögyön még este, lötöszi a török-bankót
817 1| Mondok; hát ha muszáj, bemöhetök.~- Nem találta; bevitték
818 2| kálvinistáknál nagy ünnep az új pap bemutatkozása. A templomban szép beszédek
819 2| tartózkodó és hogy az élet ügyeiben olyan okos, mint akármiféle
820 1| Mucza gutaütéstől félig béna cigány. Az uraság konyháján
821 2| állatkínzóra.~Hát ahogy benézek, látom, hogy egy ócska katonaruhás
822 2| Kadariék vásárra járnak, mindig benéznek ezután Soósékhoz, és Soósék
823 1| rajtatok: fölemel és viszen benneteket a madarak országútján, de
824 1| megmerítette a vödröt és bennhagyta a kútban. De este más: mintha
825 2| Talán az élet ereje azonos bennünk! Talán hogy az égi nap egyősanyánk.
826 2| beleselkedtem a parajjal benőtt dongakerítésen. Hát mosdatták
827 1| lógó két rozsdás szeget is benyomintja a helyére és szinte futva
828 2| Nem marad biz az!~Azzal benyúl a lajbizsebbe: kipöndít
829 2| gyümölcsfátok?~- Nekünk? Beony van - feleli a legény büszkén. -
830 2| is lehet olyan ház előtt bepillantás nélkül elmenni, ahol eleven
831 1| ég megnyílik és az ember bepillanthat a mennyországba.~A lángok
832 2| esticsillag húzott. Ahogy beragyogott az ablakomon, mintha egyre
833 1| mögyön a sárkány!~Bordács béresgazdája az uraságnak. Az apja és
834 1| Hát hogy szólna be a béresgazdának: a kutyám elveszett az éjjel,
835 2| nagyszárú csizmában. A kezében béresostor.~Mosolyogva váltott szót
836 1| napjának szent reggelén.~Bereteszelte ismét a hodályt, s lefeküdt
837 2| faluba, a kocsmába. Iszik és berúg. Vagdalja az üveget a falubeli
838 1| vászon mellől -, tessék besétálni.~- Már hogyne volna baj -
839 1| valahol - a nap elmúlt.~Este besötétedett. A holdvilág felkelt. Éjjel
840 2| változtatja a zúzmarát a fákon. Besüt a pitarba is. Az öreg nézi
841 2| megverték?~- Három helyen beszakították a fejét. A lába kificamodott.
842 1| koronája, bajos lenne velük beszámolni.~Tyúkanyó jogos követelésére
843 1| botja is poros. Az arca beszáradt. A szeme még mélyebben sötétlik,
844 1| kettő úgy megfáradt ebben a beszédben, mint aki a hegy meredekén
845 1| felét. Jó szóval, kemény beszéddel, mikor melyik kellett. A
846 2| érdekes volt az ő együgyű beszéde. Tavaszi estén minden érdekes.
847 1| szemét. Az asztalnál hangzó beszédeknek csak a szavait érti, a velejét
848 2| neki. De Julcsa mind az én beszédemre, mind az övékre a fejét
849 2| megéledt, megvidámult. A régi beszédes, kedves pajtás volt. Az
850 2| Mindez csak olyan haszontalan beszédnek látszik, valójában pedig
851 2| meglássa, hogy leányfélével beszélgetek.~Őszintén szólva, nem volt
852 1| szemtanúja, amit a téli beszélgetések között sokáig fognak emlegetni
853 2| jóra, ha folytatjuk az esti beszélgetéseket. Én elvégre is példaképül
854 2| lehet, hogy nem az övé, csak beszélgetésre telepedett oda.~És a műhely
855 1| kertek alján, hallani vélem a beszélgetésüket:~- Hogy vagy, tyúkanyó?
856 2| felhőzte valami gondolat. A beszélgetésünk ismét elnémult.~- Igyál
857 1| meg nem is a cigánnyal beszélgetetett, hanem Fodor Andrással.~
858 1| annyit tesz: mozoghattok, beszélgethettek.)~S kinyitottam az ablakot.~
859 1| Tessék folytatni; talán azért beszélgethetünk.~A rétnek egy darabját festette:
860 1| asztalnál is az utolsó hely, s a beszélgetők között a hallgatás.~Megenyhült
861 1| némi barátságban. De ők se beszélgettek soha sokáig, mert az öregasszony
862 2| mondd el nekem, hogy mit beszélgettetek?~A leány elpirult, mosolygott,
863 1| festőnek -, csak én hadd beszéljek.~A festő erre leült nagybúsan
864 2| megannyi alkalom arra, hogy beszéljenek egymással. Ezt a kettőt
865 1| Borza, mintha a kályhának beszélne -, száz forint nagy pénz,
866 1| csinálhatta latin nyelven beszélő klastromi barát. Ezt magyar
867 1| csak tegnap mentek el. Úgy beszélték meg, hogy a templom tetejéről
868 2| gyermekeket végtelenül szeretem.~Beszólok az ajtón:~- Jöjjön ki az
869 2| végétől a másikig. Végre is beszóltam a kántorház udvarán fát
870 2| maradós, mint a föntjáró betegek szoktak lenni.~Hát biz ő
871 1| rongyosan; karján emelve a beteges fehér kis Köncöl gyereket.~ ~
872 1| bántottuk. Még hogy olyan betegforma volt, a minap azt kérdeztem
873 2| kellett hozzá, mint afféle beteghez. Neki ez jólesett. Ha pedig
874 1| csupanyak pálinkásüveget a betegnek.~- Igyék kend - mondotta
875 2| Az állatnak csak azok a betegségei, amik az embernek. Egy test,
876 2| Mátyásné?~Fölemeli az arcát. Betegszín fehér arc, festett szemöldök,
877 1| az udvaron.~Bozókiné is betér. Szomorú kis sovány asszony.
878 1| is fognak.~Szűcs András betereli őket az akolba. A vezérbirkát
879 1| el tőlük. A kis árnyékok betérnek az iskolába. Kisködmenek,
880 2| Úgy estefelé egyszer csak betoppan hozzám.~A szokott melegséggel
881 1| lesikerül. Igaz, hogy a T betűhöz képest olyan piciny, mint
882 2| leckéjét mindig tudja az utolsó betűig, s mégis ha felelnie kell,
883 2| csakhamar kimegy a lányáért, és betuszkolja a szobába.~Csodálatos valami,
884 2| elhunyt földesúrnak a sírkövét betűzgettem.~Végre jött. Nem futva jött,
885 2| felállították. A mester ki tudta betűzni, hogy a sírkő Hans Krämmer
886 2| ujjával:~PRIVATEMikor a betyárok világbúl kimúlnak~Gazdag
887 2| hogy akkoriban virágzott a betyárság. Hol itt, hol ott kellett
888 2| nép mondja. Ma elfogták a betyárt, holnap kihallgatták, holnapután
889 2| Miska legény szamárra ül, és beüget a faluba, a kocsmába. Iszik
890 2| odabicegett hozzám és vagy beült a szék alá, vagy megállt
891 2| száz négyszögölet akartam beültetni. Kiszámították, hogy belekerül
892 2| csak egy nagy szökemléssel beugrott a lepedő nagyságú nagy vörös
893 2| láttad-e rajta azt a két szívet bevágva?~- Nem én - mondok -, nem
894 2| Még az iskolaszékbe is beválasztják talán.~- Hát jó: holnap
895 1| legény az ötvenedik szögnek beverése után egy kunyhót talált,
896 1| szamaras Tóth Antal. Mióta bevették mindenesnek az urasághoz,
897 1| megfogta a fia kezét, és bevezette őket a szobába.~II.~Mi lett
898 2| selyemkendőt a legénynek.~Azután bevezettük őket a belső szobába, hogy
899 2| harmadik a dereka alatt emeli. Beviszik a pitarba, a saját subájára.
900 2| Csak addig volt velem, míg bevittek a kórházba. Aztán egypárszor
901 1| bemöhetök.~- Nem találta; bevitték katonának.~- Így mondták
902 1| hétfőn reggel megkezdődött a bevonulás. A kis fitos orrú, tüskés
903 1| gyászfátyollal volnának bevonva. A rétről a bakszakállfű
904 1| hodályba maguk is. A hodályt bezárod, az ajtó elé fekszel. Egyéb
905 2| maradok szerető fiok koporsóm bezártáig és küldjenek egy forintot,
906 2| pénzt?~- Nem adtam én oda. Bezártam a ládába. De borzasztóan
907 2| keze a dunyhán. A szeme bezárva.~Fekszik mozdulatlanul.~
908 2| jobban esik neki a járás, ha bicegő.~- No, mi újság, bátyám?~-
909 1| Uccu mindjárt előkapom a bicskámat: fölmetszem a fejét. Hát
910 2| táblát, egy nagy fanyelű bicskát, egy könyvet, egy birsalmát,
911 2| maga nem volt tót. Meg is bicskázta volna, aki azt mondta volna
912 1| vállott, meg aztán tengöri bihal mög mindenféle. Hát ahogy
913 1| hogy mikor küzd meg a tüzes bikával? Meg aztán, hogy kitanulja-e
914 1| kőtől meg lehull minden bilincs. A zöld kőtől meg láthatatlanná
915 1| vérfüvet, amelytől kinyílnak a bilincsek. A Mária könyvét, amely
916 2| derekára, ahonnan egy kis billegéssel eljutott az ő villaalakú
917 2| kocsija?~A kisbíró egyet billent a lábán és mosolygott:~-
918 1| máris formádzik?~- Meg ne billentse kend a fülit - szól a kerítésen
919 1| többi fa is mind rügyezik, bimbódzik. A földből erő és élet hajt
920 2| vastag és széles palástját. A bimbója fölnyulladt. Nőtt napról
921 2| fürtökben virágzott az orgona és bimbózott a pünkösdi rózsa. De én
922 1| véresen, vitte a község bírája elé.~A bíró küldte a kisbírót
923 1| szór, amint játszik. De nem bírja soká. A zene meghalkul az
924 1| támaszkodva állott és szőke birkafejével kifejezéstelenül nézte a
925 1| nádfödeles háztól. Csak a birkái vannak vele meg a két szamara
926 1| pipa mellé. S otthagyja a birkáit, ballag ismét a hodályhoz.
927 1| oldalt, hogy megkanyarítsa a birkákat. Mert akármennyire társas
928 1| szinte futva siet vissza a birkákhoz. Csorog róla a verejték.~
929 1| közibe dobta a botját a birkáknak - minek dugják össze a fejüket:
930 1| kettő, három, négy.~De a birkákra is ráragadt már az ő nyugtalansága:
931 1| A legelőn csak a szokott birkaszag terjengett.~Olyankor a legéhesebb
932 1| szeretik a jó bort, a tréfát, a birkózást; a vezérüknek engedelmesek,
933 1| beszélni. A padokon mászkálni, birkózni vagy verekedni az ő jelenlé
934 2| ahogy énbennem mindennap birkózott ez a két lélek. Tegnap az
935 2| pénzt érez, nem lehet vele bírni. Egyre azon zaklatott, hogy
936 1| a képzeletnek egy olyan birodalmába emeli, amelybe csak a szívnek
937 1| vagyok a szentjánosbogarak birodalmában.~Leülök egy félig földbe
938 2| a paphoz.~A pap átüzen a bíróhoz.~A bíró küldi a kisbírót
939 2| a nap körül...~Néha alig bírok magammal, úgy megrohan a
940 2| nyakú méltóságos palóc. Bíróviselt ember és kevés szavú. Annak
941 1| a bíró öt korona szigorú bírságot vetett Andrásra.~- Ennyi
942 2| nagy birsalmát, ráteszi. A birsalmához már nem mer senki se nyúlni.
943 2| a padot, a tarisznyát. A birsalmán is végighúzta a spongyát.
944 2| már akkor állani is alig bírt a lábán.~Leült a sárba az
945 2| mindegyikünknek egy négyszögöl kis birtoka. És ahogy itt ülök azon
946 1| Miska. Az erdőn túl, a báró birtokán van egy juhászleány: Szanyi
947 2| földesurunknak -, maga is jómódú birtokos. Olyan, mint valami magyar
948 2| rá a nyakára, hogy alig bírtuk életre locsolni. Aztán mikor
949 1| rendes, a gazdaságomat nem bitangolja senki. A feleségem mintha
950 1| megszárad és aztán jön csak a bitüm.~- Mi jön?~- Nohát a szurok.
951 2| garád. S látjuk, hogy a vén bivalyfejű paraszt fölhág reá. Hajadonfővel
952 1| megvilágította derült és bizalmas orcáját. Jóízűen pipázott,
953 1| láttam.~Az arca, mikor így bizalmasan szólt, kedvesen kigömbölyödött.
954 1| kend lenne az egyik.~Kevi bizalmatlanul nézett reánk.~- Ej - mondotta -,
955 1| mogyorószínű cserebogár bizalommal fogadja a segítséget. Fölkapaszkodik
956 1| tudja, hogy a gazdasszonyban bízhatik, mikor az fészket készít
957 1| magasban?~A két gyerek meg is bízik benne. Összeülnek a fűben
958 2| róla susogó híreket nem bizonyíthatja rá senki sem.~És hát hallottam
959 2| várná tőlem, hogy mellette bizonyítsak.~- Isten látja a lelkemet -
960 1| annak a könyvnek. De csak bizonykodott, hogy így mög amúgy, három
961 2| tetszik a lánya. Semmi se bizonyosabb. De hát a bizonyosság is
962 2| bizonyosság igazában, ha más is bizonyosnak mondja.~A két Soós visszatér.
963 2| legény az ő leányát kéri bizonyságra.~Másnap ott a leány. Sűrűn
964 1| Mózsi a neve, de nem is bizonytalan. Mert íme a zsidó fölemeli
965 1| felé tartott. Ott a lépése bizonytalanná vált. Az arca elhalványult.
966 2| engem már régen magamra bíztak, és hát én meg is mosdottam
967 1| az állacskáját!~S ebben a biztatásban van valami a libalegelő
968 1| mondása az eszébe. Hiába biztatta az öreg Kossuth-szakáll.
969 1| Füveket forráztak neki. Biztatták, hogy aludjék, de az öreg
970 1| Ő az egyedüli, aki nem biztosított.~- Majd bizony - mondotta -,
971 1| amely így kezdődik:~- „Bízzál, kedves hívem, a te bűneid
972 2| georginája alá állt és ott bóbiskolt vagy tisztogatta a tollát
973 1| rákacsint egy kendermagos bóbitás jércére.~Kisétálgatok a
974 1| mi az Isten csudája, uram bocsá!~Egydarabig gondolkozott,
975 1| van tőle terpentinszaggal. Bocsánatot kérek emiatt a bárónétól,
976 1| Más jelentősége nincsen. Bocsásson meg, hogy ilyen őszintén
977 1| földet elszánt tőle, meg nem bocsáthat. Én is úgy véltem, hogy
978 1| a teremtésit neki.~Alig bocsátkozik azonban vissza az álmok
979 1| pillantását is. Ha igen előrebocsátkoztak a juhok, vagy oldalt széledezett
980 1| Mert árva volt a leány, s ő bocsátotta férjhez a szülők helyett.~
981 1| a te bűneid meg vannak bocsátva...”~És így végződik:~- „
982 1| míg ki nem adjátok az idei bocskorbőrt!~Azoknak bizony több volt
983 1| lúdtollmetsző, s azonkívül a bodzafapuskának, búgónak, fakalamárisnak
984 1| valaki azt mondja:~- Ne böcce ne!~Az a kisbornyúnak szól.~
985 1| öreg Kevi is megszólalt:~- Böcsületbe fehéredett meg az én hajam.
986 2| meg nálunk az asszony. Egy bögre kávét kért. Beteg az ura.
987 2| mondották -, csak az a bökkenő, hogy sokba kerül. Először
988 1| égre. Olyan, mintha valami bölcs mondáson gondolkodna ilyenkor.
989 1| az emberek között. Széles bölény arcán látszott, hogy megalázottságot
990 1| találta.~A gyerek vérben bömbölt haza.~Szekeres-Szabó fogta
991 1| böngyölekenyérrel élnek. A böngyölekenyér olyan kenyér, amit nem kér
992 1| nőtt fel. Most azt mondják, böngyölekenyérrel élnek. A böngyölekenyér
993 1| lakodalmat muzsikált - soha börtönben nem ült.~Szűcs András telihúzta
994 2| Arra is gondoltam, hogy börtönlakott ember és hogy emiatt húzódik
995 2| Eltaláltad. Csakugyan börtönt lakott. De az ilyesmi csak
996 1| parancsósz? Arra a Lakos bözzög mögrözzen, oszt ijettibe
997 2| Szegfű miféle állat lehet: bőg-e vagy nyerít? S hogy ez a
998 1| napbanéző fű kék virágaira, a bogáncs borzas fejére, a telegráf-oszlopok
999 2| szétvert botjával egy elszáradt bogáncskórót.~Aztán megint ballagdált
1000 1| ültem ott a határkövön. A bogarakat néztem. Kiáltottam is rád.
1001 1| van ezekben a kis szárnyas bogarakban! Mennyi gond az nekik, hogy
1002 1| különb a sorsuk a mezei bogarakénál, amelyek sem a dél melegébe
1003 1| az neki, amiket a fákról, bogarakról, virágokról tudtam. Ő a
1004 2| hogy nem járt velök se bogarászni, se fürödni. Még hálni is
1005 1| kopaszok és hogy tűzre valók; a bogárféléket pedig egyáltalán nem szerette.
1006 1| vőlegényének világít a kis bogármenyasszony.~Mennyi epedés, mennyi izgalom
1007 1| teleszedem az üveget szentjánosbogárral. Így júniusban sok találkozik
|