15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
1008 1| egész falu. Az ő messze bőgő hangja figyelmeztet, hogy:
1009 1| Marci - mondja a ragyás bőgős a prímásnak -, ha egyszer
1010 2| is megvidámított. Milyen bohó a gyermek! S micsoda érzékeny
1011 1| esső, huj a mados edetbü,~Bojdogtajan cat én vadot ededü. ~ ~
1012 1| jusson az eszödbe!~Miska bojtárnak bizony nem jutott a Jézus
1013 1| kerülgetett. Fölkelt egy éjjel a bojtárom, hogy azt mondja, valami
1014 1| susogott:~- Küldje be kend a bojtárt a faluba. Gyüjjön ki, mert
1015 1| Később künn is maradtak. Bojtorjáncsomókat hajigáltak a denevéreknek,
1016 1| végigdanolt a falun. Az utcán bokáig érő sár volt, de Baczonyi
1017 2| udvaron, s a kutya is ott bóklászott az asztal alatt.~- Hát -
1018 2| lengeti őket, hajladoznak, bókolnak, csóválják a fejöket.~Egyszer
1019 1| mintha most találta volna a bokorban.~- Nézd csak, milyen fekete
1020 2| fejére süt. A karján az ing bokra olyan, mint két csomó fehér
1021 2| jobbra, hol balra. A dallam bokrain hozzáütögeti az egyik rossz
1022 1| emelkednek újra ki, szállanak új bokrétára.~Ezek Varga Ádámnak a méhei.~
1023 2| kisleányok tavasz kinyíltával bokrétát hoznak az iskolába és csókolgatják
1024 2| dökkenésétől ijedtek meg, összebokrosodtak. Kadari közibök csapott.
1025 2| tök a reggelijök. De vajon boldogabbak-e ezeknél a budapesti bársonyruhás
1026 1| virágát, amely esőt jósol. A Boldogasszony haját, a Salamon pecsétjét
1027 1| került ő bele ebbe a nagy boldogságba? Egyet gondol és azt mondja
1028 2| Isten pántlikát csinált a boldogságból, és két szerető szívet kerestetett
1029 2| fölér néhány hold földi boldogsággal.~Itt más újság nincsen,
1030 1| vissza:~- Óh, uram, Jézus, Boldogságos Szűz anyám...~A csengettyű
1031 1| szinte könnybe lábadt a boldogságtól, hogy nekem felelni tudott.~
1032 1| még a fák is köszöntést bólintanak.~A nép szokás szerint a
1033 2| Tantalusznak.~A leány, az bolondabb volt még nálam is. Mikor
1034 2| irgalmasok kórházába némelyik bolondé.~De én még akkor se hittem,
1035 1| bizony az igazat megvallva, bolondnak ismeri a bárónét, mint a
1036 2| Megnémult aztán, mint a bolondok szoktak. Csak egyszer este
1037 2| aznap este jött rá az első bolondóra, felkapta a kis széket,
1038 2| gyerekek iránt óvatos. (Azok a bolondos gyerekek mindig meghúzzák
1039 2| magad, nem szégyenletes bolondság-e minden este várni-várni
1040 2| neki?~- Én magam.~- Nem bolondultál meg!~- Mikor megkérte a
1041 2| arcokon! Ruhájok a falusi boltnak legolcsóbb portékája. Cipőjük
1042 1| Azonban csakhamar becsukják a boltot is.~Az utolsó hazamenő Tóth
1043 2| tavaszodik. Fölébredt. És bontakozik kifelé a földből a világosságba.~
1044 2| tudtam, és mégse bírtam bontani a kapcsolatunkon. Ahányszor
1045 1| magyarázzák.~Mert akkor bontotta meg a fogadását, mikor híre
1046 1| úgy elmélyedtem a figurák bonyodalmába, hogy meg se hallottam,
1047 2| lutheránus papnak négy hordó bora termett. Két régi tőkén
1048 2| megkóstoltuk a kalácsot meg a borból is ittunk egyet, elővettük
1049 1| hogy meghagyjam-e az öreg Bordácsnak a sárkányos diákját, vagy
1050 1| jöttek, bizonyos, hogy a Bordácsok őse hajtotta a vereckei
1051 1| több volt a gondjuk a maguk bőrére.~A magyarok ettek, ittak,
1052 1| Mindezt általában mondom, s Boriskáról csak jót gondolhatok.~Fejér
1053 1| akkor délután ott álltunk Boriskával a tornácon és néztük a szállongó
1054 2| Oda állítja az új sárga borítékú irka fölé. Aztán belenyúl
1055 2| falut a délelőtti araszos hó borította. Minden fehérlett, csak
1056 2| a fia is meg a menye is. Borjút vittek a vásárra, ruhaszekrényt
1057 1| szalonnázott, Maros is kapogatta a bőrkét.~Esténként meg hogy Szűcs
1058 1| fiatal legény pedig, aki boronál, az az unokája: az Imre.~
1059 1| meg Baczonyi. Az asztalon boros- meg pálinkásüvegek, szivarok,
1060 2| szájában, s le is ütötte a borostyánszopókát a csibukom száráról, de
1061 1| Hát azt látod-e, hogy egy borozdával errébb van?~- Bizony, azt
1062 1| már tudta, hogy jönnek. Borral és kaláccsal várta őket.
1063 2| sohase látott kefét, a fakó bőrről leordított az új folt.~A
1064 1| És az átkozott szél egy borsónyi lyukon is be tud furakodni,
1065 1| a szilvafára nézne. És a borsóvirágok erre-arra hunyorgató mosolygó
1066 2| volt - felelte a kisbíró bortól piros arccal. - Még mikor
1067 2| Szórakozottan néztem. Fehér bőrű, szőke, komoly leány. Félénk,
1068 1| is.~A parázsra hamu kezd borulni. Homály homályra száll a
1069 2| ott sírdogál az ágyfejre borulva.~- Ébren van? - kérdezem
1070 2| az összetört kukoricát. A borús, esős napokon meg boldog
1071 1| kurta drótszögért, amivel a Borz János botján meglazult vaskankalékot
1072 1| Rovaroknak nevezte őket és borzadott tőlük. De mikor én elmondtam
1073 2| talán már pálinkát is iszik. Borzalom elgondolni! És én mégis...
1074 2| oda. Bezártam a ládába. De borzasztóan veszekedett. Olyan volt,
1075 2| s átvonaglott a résen. Borzkutya volt a jámbor, különben
1076 2| és nyöszörög. A szőre meg borzolódik az ég felé.~- Hentzi - mondom -,
1077 1| agyonlőtték. Huszár volt. A bosnyákok lőtték agyon. A felesége
1078 1| Mikor beléptem, elpirult. A bosszankodás pirossága volt az. A tegnap
1079 1| bájos. Tegnap unatkozó, ma bosszús. Ez volt a második arca.~
1080 2| hogy újra fejszét fog és bosszút cselekszik a leányért. De
1081 1| Hát még kend is hisz a boszorkányban?~- Hisz a fene - felelte
1082 2| jajgatott, Kadari egyre bőszültebben rángatta a lovakat és szitkozódott.~-
1083 2| lakott. De az ilyesmi csak botlásféle a népnél. A kurátorunk amoda
1084 2| szólni se.~Fogom a kalapomat, botomat. Megyek át a patakon, a
1085 1| Baktat lógó fejjel. Hosszú boton a batyuja.~- Mózsi! Megájjék
1086 1| kenyérért, ne okozzatok botránkozást! Takarodjatok innen.~A négy
1087 1| falubeliek mindazonáltal nem botránkoznak meg rajta.~- A fia miatt
1088 2| dühöngött.~A kert alján öles bozót állt; bürök és más efféle.
1089 1| Csupa szín az az ember! Brilliáns színek: cinóber! karmin!
1090 1| finom fátyolszárnyat és - brim-brum - halk búgással tovarepül.~
1091 2| szépen.~Andris még egyet brümmentett, aztán a könnyein át Micóra
1092 1| nyújtogatja hozzá, az öreg meg brúgózik mellette. Erre aztán, ha
1093 2| mosdatta a gyermekeit és halkan brúgózott nekik. Mink az Andrissal
1094 1| bizonyára meg is érdemli a búcsúból eredő lelki és testi jutalmakat.~
1095 1| miatyánkok. Szóval, rendes búcsújáró ember most a beteg, és bizonyára
1096 1| körülkanyarodtak fenn, mint a búcsúsok. Bizonnyal a falura néztek
1097 1| körmondatokban csak a színpadon búcsúzó katonák beszélnek.~Hét esztendő
1098 2| szomorún! Int a kezével búcsúzót.~Szerettem volna leugorni,
1099 2| esztendőt tanulnom kell. Úgy búcsúztunk el, hogy örökre elválunk.
1100 2| szmokingos cigányok bandája ott Budapesten nem ringatja nagyobb gyönyörűségbe
1101 1| pufogás a járása a porban.~- Bündn Ilek... rebbenti meghökkenve,
1102 1| kapott gyerek, aki várja a büntetést.~- Gyere utánam!~A pap megindult
1103 1| összeugatta az oldalt megszéledett bürgéket.~Kömpe újra letelepedett
1104 1| fejét rázogatta. Elment a bürüig.~Megállt ott nagybúsan,
1105 1| királyfi. Az arcáról komoly büszkeség sugárzott. Hogyisne: maga
1106 2| csillagos. Olykor egy cserebogár búg el mellettem, aztán még
1107 1| azonkívül a bodzafapuskának, búgónak, fakalamárisnak a mestere.
1108 2| aljából a nagy birsalmát meg a bugylibicskát. Az almát kettévágta. Odanyújtotta
1109 2| se az anyja keblére ne bújdoshasson.~- Hát tudom - így beszélek
1110 1| kis sápadtzöld levelek bújnak ki a rög alól és szétterjesztik
1111 1| Ádámnak a szavára elő is bújtak a lyukon. Megdörzsölték
1112 1| hasonlít valamennyire a buldogéhoz. Csakhogy az öreg már megfehéredett.
1113 2| gondolat. Az öreg jegyzőnek buldogg kutyája volt, s neki is,
1114 2| lesték.~A pofozkodás nagy bűn. Az emberi arc szent. A
1115 2| az arca jobb felét. Marci bűnbánattal megcuppantja. Aztán megint
1116 2| Értettem - felelte búsan a két bűnbeesett.~Komoly és szótlan maradt
1117 2| abba veri.~A pap közelget. Bunda van rajta. A kezében szentség.
1118 2| fehér a föld. A virágkórók bundába öltözték. A háztetők fehér
1119 1| az ő rozsdaszínű selymes bundácskáját, miközben mind a négy fehér
1120 1| kutya ijedten ugrott ázott bundájával vissza az esőbe, vagyis
1121 1| olyan csúnya fakófekete bundás kutya. Különösen a feje
1122 2| habár csak közönséges fehér bundáskutya. Aztán olyan szenvedő szemmel
1123 2| össze. Sültalmaillat, s bundaszag. Az öreg Kadarit székre
1124 1| Bízzál, kedves hívem, a te bűneid meg vannak bocsátva...”~
1125 2| szenvednem kell érte. A bűnért mindig meg kell szenvedni.
1126 2| átfontolgatta az esetet, s a maga bűnét sokkal kisebbnek tudja,
1127 2| szenny az emberi lelken! A bűnnek védelme! Az igaz ember,
1128 2| a feszületre, hogy a te bűnödet soha elő nem említem, szemedre
1129 2| arra, hogy rámutasson a bűnösre. Nálam a bűnösnek magának
1130 2| BŰNTÁRGYALÁS~Marci új irkát vett. A kezében
1131 2| Mikor a konyhából főtt burgonyát, kukoricát, vagy tésztamaradékot
1132 1| A kankalékos bot most a Burkusra puffant.~Burkus megértette.
1133 2| koporsójában és kikélt. Az arca még burokban van, de máris a világosság
1134 1| lelkéhez csatlakozik?~A Buruczék háza előtt valaki ül a padon.
1135 2| Talán az arcát lesik, hogy bús-e? Talán azt várják, hogy
1136 1| becsülni tudom.~- Ha valami búsítana - folytattam elgondolkodva -,
1137 2| választja, csúfolással fogják búsítani. Lehet, hogy nem lett volna
1138 1| zaklatolódik; a taréja megsápad a búslakodástól. Végre aztán ha megkönyörülnek
1139 2| Ő aztán ott eddegélt és búslakodott. Csak akkor bocsátotta le
1140 1| Fogadja részvétemet.~- Nem búsulok én ezen, kisasszony - feleltem
1141 2| vagy csak parasztféle, aki bútort visz haza a vásárról.~Hogy
1142 2| A szülői talán pálinkába butult durva emberek? Alacsony
1143 1| szemét, megitattam a pálinkás butykosból.~- Micsoda huszár lesz tebelőled -
1144 2| hogy a nyakamba rohanna, búvik előlem!~Megzavarodtan tértem
1145 1| ember.~Hát mondom, mikor ő a búzaeladást beszélte, már akkor én a
1146 1| A szekér meg van rakva búzás zsákokkal. Az állatok lassan
1147 1| vállán. A folyókák átfonják a búzavirág derekát százszorosan és
1148 1| rebegik:~- Én szép, kedves kék búzavirágom, én szerelmesem!~És a gyöngyvirágok,
1149 1| milyen jó kedvvel és mennyi buzgalommal szedik a mézet!~Kinek szedik?~
1150 2| délután. A kezüket soha buzgóbban nem fonták össze a mellükön
1151 2| hátán. Mélyen előre hajoltan caplatott a nagy teher alatt a sárban.
1152 1| mados edetbü,~Bojdogtajan cat én vadot ededü. ~ ~
1153 1| két forintot adjak a cekurálásért; eddig se bántott a jég,
1154 1| testvéreivel.~Volt.~Nincs.~Mi célja lehetett vele a teremtésnek,
1155 1| azon általutat az igazi céljához, csak tapogat majd szóval,
1156 1| messzeségbe, a két gyerek vékony cérnahangon nótába fog:~PRIVATEZápoj
1157 2| Száz esztendő zsírja és cérnája tartotta össze a bekecsét.
1158 2| világon, mint a pitykegomb a cérnán.~Akkor mondta, hogy azt
1159 2| Kölcsönműveletek a tentában, ceruzában, az óraközi szünetek, a
1160 1| közel érhesse. Mert ő a fő ceruzafaragó, táblaigazító, lúdtollmetsző,
1161 1| ballag. Az apró unokák a cicamacafa barkáival összevissza koszorúzottan
1162 2| alatt a cimbalom is holmi cifrákkal tölti be a nóta közeit.~
1163 2| felöltözött már akkorra. Cifrán, pántlikásan, rózsásan fordult
1164 1| hanem melege is. A muzsikus cigányaink délben már mind künn heverésznek
1165 1| udvarokból. Egy öreg zöldkendős cigányasszony pipázva visz az ölében egy
1166 1| kincsről álmodott. Egy öreg cigányasszonyt látott álmában, ahogy az
1167 1| szemű kis rajkó, az egyetlen cigánycsaládunk fia. Már második éve tanul
1168 1| püspöknek eszébe jutna, hogy cigányebédet főzetne...~És elmondják,
1169 1| nagyobb a szükség a kenyérre cigányéknál. Kap Laci mindig.~Hát mondom,
1170 1| neveket, csak ő.~Van egy kis cigánygyerekem is: a Sárköziék Lacija.
1171 1| alatt. Hallotta, amit a kis cigánygyereknek mondtam. Úgy is mondtam,
1172 2| magamban hümmögtem, hogy a kis cigányt nem ismerik magukkal egyenlő
1173 1| gyerek ez az Ábris. Valami cigánytatár ivadék lehet, mert a szeme
1174 1| teszi hozzá:~- Lám, a mi cigányunk idevaló, hát itt is lakik.~-
1175 1| meghallatszik a kakasharangok cilinkelése, lovak robogása. Az én ablakom
1176 2| rendelt az öreg. Az egyiket a cimbalmosnak adatta. Szomjas lehetett
1177 1| Isten, akinek előneve van és címert nyomat a vizitkártyájára -,
1178 1| fácskával hegedül és a szájával cincog hozzá. Így néha lakodalmat
1179 1| ember! Brilliáns színek: cinóber! karmin! kremzerveisz! gebrannte
1180 2| nézte szótlanul, hogyan cipeli fel a sógor a kocsira a
1181 1| telt virágcsoportra, és cipelik haza mély, lassú repüléssel
1182 1| hiába. Néha csak egy pár cipő kellene, néha csak egy pár
1183 2| szoknyácska. Csupa folt és varrás. Cipője meg nincs is. Nem is volt
1184 2| boltnak legolcsóbb portékája. Cipőjük nincs is. Kávé helyett krumpli,
1185 2| kávéivást, a lányok meg a cúgos cipőt.~Hát a lányok is beköszönnek.
1186 2| engedelmeskednünk. No, a cirkuszokban nincsen olyan versenybirkózás,
1187 1| jólérzésének melódiája. A tücsök cirpelése is csak egy hangnak a folytonos
1188 2| irka sárga volt, mint a citrom. A keze piros volt, mint
1189 2| felhúzta az öreget a padról.~- Co fel, vén lator!~Az öreg
1190 1| legalább megtapogatom a combját. Hát nem akkor hozzá éppen
1191 1| juhász ugyancsak noszogatja a csacsiját a falu felé.~- Valami hírt
1192 1| fordul a Burkus kutya, és csahint. Kömpe megérti ebből, hogy
1193 1| távozik. A hodály hátulján csahol harapós mérgesen.~- Sündisznót
1194 2| Faluba érkezünk.~Itt-ott csaholás hallatszik, s egy kutya
1195 1| kanyarodással és széttéplek!-haragos csaholással, egymás hegyén-hátán futottak
1196 2| sarkot.~Az ember nekifogott. Csákánnyal vágta a föld színét, ameddig
1197 2| falnál az ásó, a kapa meg a csákány.~- Csak maga jött, Antal?~-
1198 2| születnek az emberek.~Az ásója, csákánya ott hevert még a kertben.
1199 2| semmit. Fölvette az ásóját, csákányát a vállára.~Ebben a pillanatban
1200 2| megfagyott.~- Azért hoztam a csákányt.~- Hát akkor csak álljon
1201 1| megváltoztak. Éppen akkorák és csakazok, mint reggel, de mondom,
1202 1| megváltozott. A kigyelmed gazdasága Csáki szalmája. A háza tetején
1203 1| visszatér.~Néz rám aggodalommal.~Csakolyan.~- Hiszen még mindig nem
1204 1| család. Sok gyerek minden családban. Még csak a közepén vagyunk
1205 2| asszony a feleségem; jó családból is való, szép is, kedves
1206 1| pillangófélét: a lycaenák bájos családjából való. Mikor a nap már lehajlóban
1207 1| vagy szomorúsága. Mind családos életet él, szeretkezik,
1208 1| Azután a pap behívta a családot és imádkozott velök. Végül
1209 1| asszony szeretnék lenni. Csalánszövetből igen divatos ruhát tudnék
1210 1| viasszal; a kalapja hetykén csáléra áll.~- Nem addig van az -
1211 1| boszorkány: ha maga közelébe csalhatja, a fejéhez vág egy kötő
1212 1| zsidó az Imrét, vagy nem csalhatná meg? Az egész családnak
1213 1| azon keletkeznek, hogy megcsalhatná-e a zsidó az Imrét, vagy nem
1214 1| rászól Imre az ökrökre:~- Csáli hó!~Gyümölcsoltó ünnepén
1215 1| magamat minden téren. Pedig csalt is. Mindenki mosolygott
1216 1| heverő kerékre ugrik, kettőt csap a szárnyával, és kukorikolása
1217 2| uram nekem rút szavakat csapkodjon valamikor a fejemhez. Tudja
1218 2| volt nyújtva; a szárnyával csapkodott olykor, és a fejét föl-fölemelgette,
1219 1| tetézve kapják vissza. Amit a csapófa levisz a vékáról, az a kamat.
1220 1| ketten. A fecskék vidáman csapongtak fölöttük a levegőben. Azok
1221 2| fejét. Egyszer az egérfogó csappantotta be, egyszer meg még pihés
1222 2| hogy ez a szó úgy szíven csapta őt, mintha vasvesszővel
1223 2| a házát.~A lángok akkor csaptak föl, mikor én hazafelé mentem
1224 1| Most is így van. A kölcsönt csapva adják; tetézve kapják vissza.
1225 1| szerint ki meg be, egyik virágcsárdából a másikba, és mindennap
1226 1| mondok, nem cserélek most a császárral. Mert tudják-e kendtek,
1227 2| asztalt, és hogyan átkozza a császárt, a feleségét, a katonákat,
1228 2| Mert Ponyatovszky nincsen a csatáján.~Az én kutyám hegyezi a
1229 2| haza. Csak elzöldült a nagy csatára. Nem is kérdezte, hogy mitől
1230 1| az ő fölszálló lelkéhez csatlakozik?~A Buruczék háza előtt valaki
1231 1| pofácskáján, hogy szinte csattan; és nevetve nézdegéli, mintha
1232 2| tintásüveg dugóját és egyet csavar az üvegen.~A szomszéd mindeddig
1233 1| szél, amely nyomni tud meg csavarni, rázni, szórni, emelni,
1234 2| választva. A bajuszát hegyezve csavarta fekete viasszal. Vastag
1235 1| ölében egy csokoládé színű csecsemőt. Talán az unokája.~ ~
1236 1| csillagokat.~Kevi Pál csak csekélyke kis árnyékképe persze a
1237 2| teremtés volt. Kár ilyen csekélységért...~- Részeg voltál - mondta
1238 2| munkára nem való, de minden csekélységre megperdülnek a kerekei.
1239 2| téli napon azt újságolta a cselédem, hogy a Petykónak vége!~
1240 2| meghúzzák a szakállát.) A cselédet meg éppen rettenetes teremtésnek
1241 1| hajadont, ez idő szerint cselédi állapotban szolgáló leányzót
1242 2| éppen az öreg rokonát tartja cselédképpen.~- Arra is gondoltam, hogy
1243 2| kántorház udvarán fát vágó cselédnek:~- Itt van-e még az a kovács?~-
1244 2| Segíts rajtam: szenvedek!~A cselédünknek is megmozdult a lelkiismerete.
1245 2| arra, hogy tárgyaljuk a cselekedetüket! Értetted, Nagy Márton?
1246 1| hitünk maradékával kár ezt cselekedni. Kedvesebb az ilyen nekünk
1247 2| szól.~- Bánod-e, hogy ezt cselekedted?~- Bánom...h.~- Hát ha bánod,
1248 2| Tudod-e te azt, hogy nagy bűnt cselekedtél? Tudod te azt, hogy az ember
1249 1| lesz hatalma. No, így is cselekedtem. Megvettem a gyertyának
1250 1| vagy loccsan, de akármit cselekszenek vele, valamit befeketít.~
1251 2| újra fejszét fog és bosszút cselekszik a leányért. De már akkor
1252 1| valami, ami a teremtést cselekvő Ősszellemet juttatja az
1253 1| és apró szemű kis fekete csemete. A képét csak megmosták
1254 1| falu zajos. Mucza cigány a csendességben, Szűcs András bent a zajgásban
1255 1| az iskolán. Erre mind megcsendesülnek. Minden gyerek szeme rajtam
1256 1| várakozó orca.~- A szobából csendítés hallatszik. Milyen különös
1257 1| volt az ott együtt. A falu csendjében nem hallatszott egyéb, csak
1258 1| vak, ki szárnyatlan, ki csenevész, vagy éppen semmilyen se.
1259 1| Boldogságos Szűz anyám...~A csengettyű végigcsilingelt a szőlőbokrok
1260 1| Egyszercsak megrántja a csengetyűt és előrelépked nagy méltóságosan
1261 1| különös a hangja ilyenkor a csengőnek! Ez már a másvilág zenéje.
1262 2| Előtte egy fiúcska rázza a csengőt, a templomatya fia, a
1263 2| mondotta -, mikor az első cséplőgépet vettük. Bizony, már jóideje!~
1264 1| századrésznyi picinyét egy csepp méznek. Talán az egész napi
1265 2| palavessző cseréjét tárgyalta. A csere elvégződött. Jancsi megfordult.
1266 2| szeretőt. Kiosztják neki. Ha csereberél egy lánnyal, vagy egy falatot
1267 1| láncvirágból; kergetik a cserebogarat meg a pillangót és minduntalan
1268 2| leánykával valami palavessző cseréjét tárgyalta. A csere elvégződött.
1269 1| darabka fehér kenyeret. Barnát cserél azon. Milyen jó parasztfiúnak
1270 1| nem igaz! No, mondok, nem cserélek most a császárral. Mert
1271 1| drága kályha, csak afféle cserépalkotmány, amilyen a falusi tanítóknál
1272 2| tulipánhagymát is tettem a cserépbe. Öntöztem. És míg odakünn
1273 2| kályha mellett és néztem a cserepeimet.~Vajon kikelnek-e? Van-e
1274 2| tanfelügyelőtől: melyiket akarja: a cseréppipát, a csibukot, vagy a tajtékpipát?~-
1275 2| előtt. A földön mázatlan cseréptál. Szappanozza a képét az
1276 1| náddal födjük a házunkat és cseréptányér van az asztalunkon, de azért,
1277 2| himbáló könnyű járás, a cseresnyeszínű szoknyának ez a kacér lengetése,
1278 2| lánynak -, te olyan okos és csertes leány voltál mindig, mondd
1279 2| már.~Hol lehetne kapni egy csésze teát?~Sehol.~Itt a kocsma:
1280 1| azt teszi:~- Erre, erre!~A csibék pedig éretlen, vékony hangon
1281 2| ütötte a borostyánszopókát a csibukom száráról, de azért kihozta.~
1282 1| kéklő magasságban pacsirta csicsereg.~A barázda végén rászól
1283 1| visszahúzódik a gyerek esze, mint a csigabiga, lelkem, aztán elő se jön
1284 1| ezernyi más élet rejtőzik: csigabigák, akik föl-fölágaskodnak
1285 1| megmozdul:~- Hapapap.~Ez tetszik Csikéknek.~- Mondjad, fiam: apa!~-
1286 1| zsebében. Szilaj, mint a csikó, de persze a körülötte ülő
1287 1| szapora.~De íme, megint csilingel a szán. A csöndes faluban
1288 1| elgondolkozva. A boldogság csillagai azok. S a boldog állat azonos
1289 1| elmagyarázza nekem, hogy melyik csillagkép micsoda ott a magasság országában.~-
1290 1| is hallgatnák a misét: a csillagkoszorús Nepomuki, fehér gyóntató
1291 1| parányi csillagokat, azt a két csillaglámpát, amellyel a vőlegényének
1292 2| No, ha az föld - szólt a csillagra merengve -, abba van eltemetve
1293 2| bizonyára zöldnek látják a mi csillagunkat. Hogy virág? Hogy télen
1294 1| alvásra dőlt a végtelenség csillagvilágos mélyében.~S vajon melyik
1295 1| ebadtát.~- Jó-jó - szóltam csillapító hangon, mert az öreg kényelmetlenül
1296 1| csinálni?~- Dehogy hóhért - csillapítom az öreget.~- Egy Homér nevű
1297 1| fölötte a fejét. A toll úgy csillog a Marci tenyerében, mintha
1298 1| tulipiros volt és a szeme sárgán csillogott.~- Azt hiszem, szép lány -
1299 1| Mária! ~Ezt az éneket nem csinálhatta latin nyelven beszélő klastromi
1300 1| minap azt kérdeztem tőle, ne csináljak-e egy kis gyöngecsirkét urasan,
1301 1| No, jól van - mondotta -, csináljanak belőlem akármi bolondot.
1302 2| munka. Az emberek itt maguk csinálnak mindent. Micsoda jómódú
1303 1| Egy pirospozsgás Homért csinálnék kigyelmedből. Új felfogás!
1304 1| ette volna meg, akármit csináltam vele! Rajtam meg már csurgott
1305 1| pompás kék bársonyszárnyakkal csinosította föl és a virágok illatos
1306 1| mezítláb.~Dezső mellé a csintalan Tót Bandit ültettem. Öklömnyi
1307 1| vékony hangon felelgetnek: csip-csip - ami pedig bizonnyal csak
1308 1| De meleg volt. Egy légy csípése olyan volt a kezemen, mint
1309 1| furakodni, s a meztelenjét csípi benne a cigánynak.~Node
1310 1| fák tetőtől talpig hófehér csipkében. Azok a menyasszonyok.
1311 1| libákat. A libák a füvet csipkedik. Az öreg lúd vezeti őket.
1312 2| kezében imádságos könyv meg csipkekendő.~Jóreggelt mond.~Én, hogy
1313 2| csak, Juli. Ejnye, de szép csipkekendőd van! Hadd látom!~A leány
1314 2| könyvet visznek, s a könyvük csipkés zsebkendőbe van beletakarva.~
1315 2| időhaladtával hét-nyolc szájacska is csipog a fészekben! Akkor kell
1316 1| aranykarikában égett.~A fészek csipogott. A tojásokból öt kis sárga
1317 2| kocsma közepére. A keze a csípőjén. A süvegét félre! Táncra
1318 2| dörzsölik az embert, és csípős szappannal habozzák be a
1319 2| kenyérhez, azt úgy orron csípte, hogy a jámbor kis füles
1320 1| tyúkanyó? Lesznek-e a tavaszon csirkéid?~- Még nem tudom. Tavaly
1321 1| megyen és kottyogva hívja a csirkéit, az már tudta, hogy elérkezett
1322 1| mikor először sétálhat ki a csirkéivel a napsugártól meleg udvarra.
1323 1| gyékénykosárba a kikelt csirkéket? Miért tűri ezt békén? Miért
1324 1| géptyúkot szerkesztették - a csirkeköltő gépet -, nem tudták. Minden
1325 2| mint némelyik ember. Már csirkekorában is sok baj érte szegény
1326 2| csizmájáról az ajtóban, és csiszi-csoszi: törli a csizmáját hosszan
1327 1| hallatszott egyéb, csak az ő csivikelésük-csiripolásuk.~Tanácskoztak, disputáltak.~
1328 2| volt és a szokott nagyszárú csizmában. A kezében béresostor.~Mosolyogva
1329 2| lóbálódott a térdén; s az új csizmácska szaporán kopogott. A dombon
1330 1| azt mondja:~- De derék a csizmád! Nem szorítja-e a lábad?~
1331 1| gyerek úri pályára lépett: csizmadiainasnak adta az apja a városba.
1332 2| munkájáért.~Leveri a havat a csizmájáról az ajtóban, és csiszi-csoszi:
1333 1| csöcsös korsóból, vagy a csobolyóból! Ha a ti szmirnai és lyoni
1334 2| annyi. A falu az ősszel csodájára járt a szőlőfürtökkel elborított
1335 1| gyönyörűség az is, ha az ujjait csodálhatom. Szép és kicsiny, gyönge
1336 1| öreg a fülit nyugalmasan.~A csodálkozás nőttön nő. Alig egy negyedóra
1337 1| lehozza neki.~A fonóban csodálkozásra nyílanak a szemek. Fodor
1338 2| A vendégeim elhőkölnek csodálkozásukban. Hentzi a farkát örömmel
1339 2| találkoztunk, köszönt nekem. Csodálkoztam persze. Inkább vártam azt,
1340 2| nekik. Mink az Andrissal csodálkozva néztük.~- Melyik kell? -
1341 1| unatkozik. És ezt nem is lehet csodálni. Ő nem a mi csendes völgyünkben
1342 2| hogy mellette álltam és csodáltam az arca körvonalait. Egyszer
1343 1| mint ezek húznak itt a csöcsös korsóból, vagy a csobolyóból!
1344 2| Legyen kettő - felelte csökönyösen az öreg. - Jobb kettő, mint
1345 1| nyájas világa, és a méla csöndben ezernyi fűszál hallgatja
1346 1| között maga is kénytelen csöndesedni.~Valami tíz leánykám is
1347 1| János belefurulyázott a csöndességbe és olyankor szépen elmulatoztunk.
1348 1| estnek álommal áthatott csöndessége ez. A kályha száján félig
1349 1| mező csöndességét. Mert a csöndességet is lehet hallgatni. Néha
1350 1| hallgattunk egyebet, csak a mező csöndességét. Mert a csöndességet is
1351 1| fejét a vállamra hajtaná.~A csöndnek szárnyatlan óráiban megjelenik
1352 1| hagyjon itt kend vénségemre!~Csöngetés hallatszott. A pap érkezett.
1353 1| megkülönböztetni: szúnyogdöngés-e vagy csöngettyűszó.~A nap eközben alászállott.
1354 2| Tisza, Duna, Dráva, Száva. Csöpög mind a négy folyó a padlóra.~
1355 1| fakad. Babszemnyi könnyek csöpögnek a szemepillájáról.~- Nem
1356 1| sem több egynek-egynek egy csöppenet méznél, s napszállat után
1357 1| Antal. Ma valahonnan áldás csöppent neki, mert látom, hogy a
1358 1| De a fene ögye mög azt a Csókát, nem könnyű bajba vert az
1359 1| anyja karjáról, olyanokat csókol a kis pufitos pofácskáján,
1360 1| pipázva visz az ölében egy csokoládé színű csecsemőt. Talán az
1361 2| bokrétát hoznak az iskolába és csókolgatják meg egymással is csókoltatják.~
1362 1| szempilláit.~- Az Ilkámat csókolja majd meg odafenn...~Leánya
1363 1| engedem, hogy nekem kezet csókoljanak.)~Leültem melléjök az árnyékba,
1364 2| hát elvégre is az ilyén csókolom-képű kerek arc tetszik legjobban
1365 2| csókolgatják meg egymással is csókoltatják.~Odament az ablakhoz. Lábujjhegyre
1366 1| édesanyámnak hozott Lidi egy csokor hóvirágot.~A barázdapör
1367 2| szemét félig lehúnyta. És csókot lehelt a tulipánra.~ ~
1368 1| keresztbe hajtott, hátul csomóba kötött kendőben; hátul lelóg
1369 1| Estefelé ki is vittem a festőt; csónakra ültünk és lestünk a nádasban
1370 2| félszemmel látja, hogy egy csont és egy darab kenyér repül
1371 2| ölembe. Könnyű volt szegény, csontig lesoványodott. És beszélgettem
1372 1| megáztatta az irháját, csontját. Kutya nem ful a vízbe.
1373 1| levegőbe, és rákezdte az ő erős csontkürt hangján:~PRIVATE„Jaj de
1374 1| is. Olyan hang az, mintha csontkürtből jönne. Mikor ő rákezdi a
1375 1| öregasszony -, különben csontod se maradna reggelre.~Fodor
1376 2| azon a hangon, ahogy a csontra szoktam hívni:~- Hentzi!~
1377 2| HÓPEHELY~A föld az éjjel csonttá fagyott. A nap is mintha
1378 2| is járt a téli iskolába. Csordásfiú volt. Daninak hítták. Az
1379 2| süveges ember -, hanem a csordásunk, az ért mindenhez.~- Az
1380 2| Megnézi a sebet és vizet csordít rá:~- Ne féljen, öreg -
1381 2| hallatszik egyéb, csak a víz csorgása.~Soós Estván már visszaült
1382 2| zsámolyon ül, s amint a vizet csorgatja, közben-közben figyelmesen
1383 1| csupanyak üveget, és inkább csorgatva, mint ivogatva, fenékig
1384 1| Szekeres-Szabó fogta a gyereket azon csorgó véresen, vitte a község
1385 1| siet vissza a birkákhoz. Csorog róla a verejték.~Olvassa:
1386 1| Csak a malom fedeléről csoronkált még a víz. A nap áttörte
1387 1| nézett és hallgatódzott. De a csőszkunyhó messze volt és ott is bent
1388 2| hajladoznak, bókolnak, csóválják a fejöket.~Egyszer csak
1389 2| asszonnyal.~A kutya a farkát csóválva jár ide-oda köztük.~- Tudom -
1390 1| még a cigány se.~Hova a csudába veszhetett az a kutya?~Végre
1391 1| ahonnan gyerektörvények meg csudálatos tudások származnak szét
1392 1| aranyozott háromszögből mintha csudálkozva nézne le az óriási fakó
1393 2| szinte mérgesen a subás. Mi a csudának akarja kend rám tukmálni
1394 1| minden este átmentem hozzá. Csütörtökön meg ő jött énhozzám. Beszélgettünk,
1395 1| dördült rájok a pap -, így csúfítjátok ezt a szép napot! Az egész
1396 2| szólításomra Lacit választja, csúfolással fogják búsítani. Lehet,
1397 2| ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán
1398 1| felesége volt. Senkit se csúfolnak, akinek az ura hét csatában
1399 1| hogy őt a nyáron a jég csúfolta meg. Ő az egyedüli, aki
1400 1| kend pedig ősz fejjel, csúfságban, veszendőben. Meggondolta-e
1401 2| át, mintha valami ördög csúfságul formálta volna, hogy az
1402 2| Belép. Az ajtót két kézzel csukja be gondosan. Fakózöld pamutkendő
1403 2| hogy elég hajlékony-e a csuklója? A vén lábak ugyanily örömben
1404 1| utálattal nézett a lompos kis csupaszőr kutyára. A faluban nem volt
1405 1| csináltam vele! Rajtam meg már csurgott a hideg verejték is attól
1406 1| néhány perc múlva odaérkezik. Csuroncsöpögő víz ő is, a szamara is.~-
1407 2| ketten a malomba mennek.~Egy csuszamlós helyen a karó kiesett az
1408 2| szaporán kopogott. A dombon csuszka van. Hogy hamarabb leérjen,
1409 1| de hát az már mégiscsak cudarság, hogy éppen ott lármáz a
1410 2| kávéivást, a lányok meg a cúgos cipőt.~Hát a lányok is beköszönnek.
1411 1| levélre: végigsétálnak a cukorborsó karóján és jobbra-balra
1412 2| krajcár - mondja Miklós. - Cukorra adom.~Azzal megfogja a kis
1413 1| volna, Miska nem vinne neki cukrot.~Azonban csakhamar becsukják
1414 2| szokott. A dugó éppen akkor cuppant ki az üvegből. Jancsi megtaszította
1415 1| szomszéd falusi pepitanadrágos, cvikkeres segédjegyzőnk volt. Sok
1416 1| egy hőbölygős barát. Az dacból maradt ott. Azt mondta:~-
1417 1| tekintgettek, meg a fecskékre. A Daczó gyerek fölállott négykézláb
1418 2| keresztbe kötve a fején. Az orra dagadt volt. De azért pipázott
1419 2| Nem. A Szegfűnek valami daganat támadt a torkában.~Tovább
1420 2| kilátszott a szilvaszínű daganatból.~- Hát megvolnék - mondotta
1421 2| mint ahogy az asszonyok dagasztják a kenyeret.~Hát hogy senkit
1422 2| Micó fölugrott a hátára és dagasztott ottan, mint ahogy az asszonyok
1423 2| pólyásgyerekek szoktak a dajkájuknak, mikor még nem tudják, mi
1424 2| EGY DAL TÖRTÉNETE~A szomszéd faluba
1425 2| közepén. Mikor odajutnak a dalban:~Akit szeretsz, fogd meg!~
1426 2| hol jobbra, hol balra. A dallam bokrain hozzáütögeti az
1427 2| Vőlegény korában ott mindig dalolásba fogott. Most nincs kedve
1428 2| fogott. Most nincs kedve dalolni.~Idő múltán mégis rápillant
1429 1| sorozóbizottság utcáján a csoportosan daloló meg hujángató, nemzeti pántlikával
1430 2| nótája, csak Jancsi nem dalolta velünk. Azt mondta, fáj
1431 2| iskolába. Csordásfiú volt. Daninak hítták. Az uraság akarta,
1432 2| azoknak már hazudtak valamit.~Danira is pillantok. Az nyugodtan
1433 1| messziről hallatszott a danolása:~PRIVATELeesett az pirosalma
1434 1| füzek alatt akárhányszor danolt nekem. Maga a hely félelmes,
1435 2| részeg.~Mink aztán sokat danoltunk. Apám nótáját is eldanoltuk,
1436 2| könyöke valami avult kötény darabjaiból van megfoltozva, s az a
1437 1| beszélgethetünk.~A rétnek egy darabját festette: a hidat, a nyárfát,
1438 1| zsebében mindig hoz egy darabka fehér kenyeret. Barnát cserél
1439 2| Körülöttem valami repülő darázs halk búgással orgonál. A
1440 1| magasában panaszosan kiáltó darvak utaznak dél felé. Aki elmehetett,
1441 2| Harmadnapra már akkora, mint a datolya magva. Egyre kijjebb emelkedik
1442 1| hogy elmondja a gyerekekkel Dávid királynak azt a zsoltárát,
1443 1| el a bogarak milliói. A december szele kemény kérget fagyaszt
1444 1| Első kötet~MÁRCIUSTÓL DECEMBERIG~ ~
1445 2| Második kötet~DECEMBERTŐL MÁRCIUSIG~ ~
1446 2| még a felsősoron lakik.~- Dejszen nem iszok én többet, mester
1447 1| hegyen álló fának már növendék korában keményedik a dereka.
1448 1| napján.~No, hosszú volt az a délelőtt. Délben bizony nagy kedve
1449 2| óra volt akkor. A falut a délelőtti araszos hó borította. Minden
1450 2| mellé viszem, a napra, ahol délelőttönkint sütkérezni szokott. Amint
1451 1| nyugtalanítja.~Harangozzák a delet.~Szűcs András illendőképpen
1452 2| küldi a kisbírót gyalog.~Hát délfelé megérkeznek mind a hárman.
1453 1| is rá az apja. Nyáron a déli pihenőkön, télen a búbos
1454 1| gondolatok meg történetek délibábjátéka vonul át az elméjén. Az
1455 2| ment ki többet az udvarból. Déltájban a konyha közelében keresgélt;
1456 2| amikor elvégzem.~Szombaton délutánra megvolt a fordítás. Tóth
1457 1| fűszálak között. Egy-egy denevér nesztelenül, feketén lebbenik
1458 1| Bojtorjáncsomókat hajigáltak a denevéreknek, ami jó mulatság.~- Nem
1459 2| vállára.~Ebben a pillanatban denevérként lebbent be az asszony a
1460 2| tettem föl mindennap a fa derekára, ahonnan egy kis billegéssel
1461 1| mögveszött? - kérdi.~S elővonja a derekáról a dohányzacskót, lajbizsebből
1462 2| fordult. Egy óra múlva már derékig állt a földben.~Felkocog
1463 1| a fejemre akart szökni, derékon vágtam és agyonvertem. Uccu
1464 1| porcelángombjaira és ott dermedeznek, töprenkednek, hogyan lehetne
1465 2| holdvilágnál.~Balta.~Rajtam hideg dermedt végig. A paraszt sokkal
1466 1| fekete embert; megvilágította derült és bizalmas orcáját. Jóízűen
1467 1| nemcsak az emberek volnának derültebbek. Vidám minden. A téli hótól
1468 1| dicséretét.~- No - szól derülten a padra nyomintva a tenyerét -,
1469 1| arcukon valami ünnepies derültség. Csak az uraság fia, a szöszkefejű
1470 1| lép; megvonja kifelé. A deszka könnyen enged. Két arasz
1471 1| pillantja egyszer a papot a deszkahasadékon át, amint az a kerten által
1472 1| találtam. Régi rossz zongora. A deszkájáért vette az asztalos a városban
1473 1| mint az ember.~A méhes deszkáján egy kis nefelejcsszín-kék
1474 2| üvöltött. A szemben-szomszédos deszkakerítéses kis házban verték a kutyát.
1475 1| érte?~- Torokgyík.~Leült a deszkára és nagy fehér zsebkendőjébe
1476 1| a keserűjét!~Visszaüti a deszkát, a végén lógó két rozsdás
1477 1| mint a haragos ítélet a devernyázó társaságon. A falunak öt
1478 1| lépett ki a konyhából. Korpás dézsát vitt az udvarra, és kurtaszárú
1479 1| öreg Bordácsnak a sárkányos diákját, vagy elmagyarázzam tőle,
1480 1| kend valaha garabonciás diákot?~- Én nem igen láttam -
1481 2| A családnak se volt mit dicsekednie a titokkal. És mégis tudta
1482 2| beszéltünk. Sőt, én mindig dicsérem őt, hogy az ő vármegyéjében
1483 1| a magyar földön! No, sok dicséret meg áldás szállana a Kevi
1484 1| jámbor, hogy minden lélek dicséri az Urat.~De nem volt ereje
1485 1| amelyikkel egy tájon lakik.~- Dicsérjük a Jézust!~S kioszladoztak
1486 2| A gyerekek fölkeltek és dicsértesséket kiáltottak. De az arcokon
1487 1| hogy a mi urunk Istenünk dicsőségére, árváknak, szegényeknek
1488 2| a szél, s ember és állat dideregve, ködöt lehelve jár, kedvetlen
1489 1| alá. És átvonul a rongyos, didergő karaván a falun. Meg sem
1490 1| parasztruhába öltözött fiúval dignáziumba. Itthon mindenki tetszéssel
1491 1| vissza-vissza szökell a dikóhoz: ugat a gazdája fülébe.~-
1492 1| hodályt, s lefeküdt eléje a dikóra. A kutya az ajtó elé.~El
1493 2| mind a kettőt.~*~Estefelé diktálásra írtak a gyerekek, mikor
1494 2| Istenes Imrének intettem, hogy diktáljon tovább. A gyerek fölkelt,
1495 2| es~ztendőt~mögh~ott mer~a dióf~árul l~eéset~Isten n~evibe~
1496 1| kocsi árnyékában egy legény diskurál az egyik búcsús lánnyal.
1497 1| csivikelésük-csiripolásuk.~Tanácskoztak, disputáltak.~Vajon min forgott a beszéd?
1498 2| múlva Tóth Antalnak annyi a disznaja, hogy új bekecset vehet.
1499 2| szemmel az asszony. - Nem volt disznónk, mióta összeházasodtunk.
1500 1| Balogh, a pocakos Fodor, Disznós-Kovács Pál, Réti János meg Baczonyi.
1501 1| mannát, csizmája szárába a disznószúró kést, a kalapján elsimította
1502 2| Azokban a napokban kezdődött a disznótorok ideje. Hajnali misére ritkán
1503 1| lyoni művészettel puhított dívánjaitokon és hentergőiteken olyan
1504 1| homloka is, az orrocskája is. Divatképen láttam olyan finom orrokat,
1505 1| lenni. Csalánszövetből igen divatos ruhát tudnék magamnak varrni,
1506 1| attól a szótól, amit erre dobál, nem ez lesz ám szennyes,
1507 1| megint szalad egyet. Mérgesen dobálja botját. Még nem is reggelizhetett.~
|