15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
1508 2| a kutyákról.~Egy délután Dobay bácsi ült nálunk - keresztapja
1509 2| ártatlan szívek talán meg is dobbannak ilyenkor. Az arcuk boldog
1510 2| könyvük csipkés zsebkendőbe van beletakarva.~Elmennek
1511 1| A kesztyűjét az asztalra dobja, s valami hangversenyművet
1512 2| gonosz pásztorgyerekek közibe dobnak a kertek alján szedegető
1513 2| véltem a szíve szaggatott dobogását.~Halkan fejezte be:~- ...
1514 1| két hét nem telik belé, dobolnak kendnél, ha nem fizeti kend
1515 1| nem nézhette azt: közibe dobta a botját a birkáknak - minek
1516 2| Antalt verték meg. Ki is dobták a kocsmából.~No, ez különös.
1517 2| Így szól:~- Ez a disznó dög mindig a lábunk alatt jár.
1518 1| láncos üstökit ennek a cudar dögnek! - mérged rá Szűcs András.~
1519 2| vagy hogy a saját lábuk dökkenésétől ijedtek meg, összebokrosodtak.
1520 1| élet!~A virágokat méhek döngicsélik körül. Ringatódznak a levegőben
1521 1| valami hangversenyművet dördít meg a zongorán. No lám,
1522 1| mint a gyerek.~- Hát ti - dördült rájok a pap -, így csúfítjátok
1523 1| s rettenetes ropogással, dörgéssel kitört az égi háború.~A
1524 1| le mélyen, mikor egy-egy dörgő futamot kezd, s elaprózza
1525 2| békességes család.~- Jó emberek - dörmögi boldogan az öreg Kadari.~-
1526 1| pirosabbá válik. A kezét dörzsöli, a fejét szégyenlősen oldalt
1527 2| semmi jó, hogy hideg vízzel dörzsölik az embert, és csípős szappannal
1528 1| odaérkeztem, Miskát már pálinkával dörzsölték a tábortűz mellett, és az
1529 1| százharmincegy hiánytalanul.~- Ihol a dohány, Mucza - mondta András -,
1530 1| gondoltam, hogy a molnár dohányával nem indult volna el a zivatarban.~
1531 1| liter borba meg egy pakli dohányba -, hogy aznap délután első
1532 1| faluba - mondja a molnár - dohányért.~S rákiáltott a kutyájára:~-
1533 1| Borza bátyám!~Eléje tettem a dohányszitát. Tömött is belőle és rágyújtott.~-
1534 1| Istenes eközben elővonta dohányzacskóját és újra pipát tömött. Látszott
1535 1| S elővonja a derekáról a dohányzacskót, lajbizsebből kurtaszárú
1536 1| Gyógyítod?~- Most jövök a doktortul.~- Mit mondott?~- Gőzöljek.~-
1537 2| van egyéb a földön! Az ész dolgai, azok mind hidegek, s akármilyen
1538 1| Mikor már túl vagyok a dolgaimon, odavonom a karosszékemet
1539 2| mint a miénk. A mi nagy dolgaink nekik semmiségek, és amik
1540 1| röviden elüsse az ember a dolgát, előbb masinát ránt végig
1541 1| ajtó elé fekszel. Egyéb dolgod semmi.~Az öreg Mucza gutaütéstől
1542 2| fabehordás, s más efféle iskolai dolgok, mind megannyi alkalom arra,
1543 2| pipára gyújtottak és köznapi dolgokra eresztették a beszélgetést.~-
1544 1| beléptem, az volt az első dolgom, hogy kiválogatom közülük
1545 1| abban az egy órában minden dolgomat, minden állapotomat. Ami
1546 1| kincs a nagy urakhoz? Kik dolgoznak a pénzért, amin a gyémántot
1547 2| ünneplős ruhában szoktak dolgozni a lányok! Szép fehér ingvállban,
1548 1| az anyám. A szalonom és a dolgozószobám az iskola. Ha a feleségemnek
1549 1| van az ajtóm mellett. Arra dőlök le és nézem a csillagokat.~
1550 2| a legényt. Izmos, tagos, dologra való is, és ahogy látom
1551 1| legelnek. Az öreg Kömpe a domb tetején hever a napon. Pedig
1552 1| Fölballag nyugalmasan a falu dombjára, és ott elbőgi szép értelmesen:~
1553 1| réteken, patakparton és domboldalon. A virágok egymás felé hajladoznak.
1554 1| szilajan hajt, mintha a dombról az égre akarna fölcsusszanni.
1555 2| dugta be a fejét a kerítés dongái között, s átvonaglott a
1556 2| beleselkedtem a parajjal benőtt dongakerítésen. Hát mosdatták Andrist.
1557 1| visszhangzik a köhintéstől. Egy dongó a hátam mögött zurmol az
1558 1| Mikor a tűzbe merengve dorombol, akkor a maga kedvére fon.
1559 1| mégis kedves melódia az ő dorombolása, a megelégedésnek, s maga
1560 1| a szitakötő meg repülő drágakő. Repülő zafírok, topázok,
1561 2| Apám, csak őt ne!~Így is drámai. Tudom, hogy az írók hatás
1562 2| már elfelejtettem. Valami Dramó, vagy Pramó, vagy Kramó,
1563 2| tarisznyán fekete Tisza, Duna, Dráva, Száva. Csöpög mind a négy
1564 1| gyufáért, vagy egy kurta drótszögért, amivel a Borz János botján
1565 2| ugrált, mint a bolond a duda körül.~- Uram - mondotta
1566 2| kezdtünk: töklevélből vágtunk dudát magunknak és azon trombitáltunk.
1567 1| szólaltatom meg, és csak úgy dúdolgatva énekelem azt az ősrégi szenténeket,
1568 2| Marci tarisznyájában ott dudorodik még a birsalma is.~Leülök
1569 1| földet szaggatón, nyikogva is dühében. Érzik, hogy ugrálva ugat.
1570 2| együtt!~Az apa akkor már dühöngött.~A kert alján öles bozót
1571 1| beesik az eső. A kapuja düledezőben, kend pedig ősz fejjel,
1572 1| falunak öt legmódosabb embere dülöngélt ott az asztal körül. Balogh,
1573 1| botját a birkáknak - minek dugják össze a fejüket: legeljenek,
1574 2| fordult, ahogy szokott. A dugó éppen akkor cuppant ki az
1575 1| fű megkunkorodik, mint a dugóhúzó, s a fűkalászok zizegnek
1576 2| közé veszi a tintásüveg dugóját és egyet csavar az üvegen.~
1577 1| a többinek: ötven szöget dugott a zsebébe.~- No, kékszemű
1578 2| tiszttartó Cigány kutyája dugta be a fejét a kerítés dongái
1579 1| Az, amit a házüstökbe dugtam Szent György-napkor.~- Hát
1580 2| hallom, hogy a gép nagyot duhan: eltorkollik. Nagy zűrzavaros
1581 2| Szegény embernek pedig nem dukál parádé a másvilágon sem.~
1582 1| fekete ember. Az egész Duli-had olyan szálas, mint ő volna,
1583 1| Duli.~El is ment a szőlőbe Dulihoz -, mert Duli Péter ott lakik:
1584 1| vannak most szanaszét a dűlőkön. Minden táblán egy ember,
1585 1| gyerek. Azután megint más dűlőre tér át a beszéd: nem vesz
1586 1| meg-megállva, olykor a falnak dűlve, árokba keveredve, és káromkodva
1587 2| tarisznyán fekete Tisza, Duna, Dráva, Száva. Csöpög mind
1588 2| odakünn -, kiszakadt a Jézuska dunnája!~A Barcza gyerek ki is nyújtotta
1589 2| Hanyatt fekszik.~A két keze a dunyhán. A szeme bezárva.~Fekszik
1590 2| sokszorosan foltozott kockás kék dunyhával van mellig betakarva.~Hanyatt
1591 2| szomorúfűzek alatt az öreg Durai. Ásó van a vállán. Pipázik.
1592 2| szülői talán pálinkába butult durva emberek? Alacsony lelkek,
1593 2| nem lehetett ráruházni. Durván bánt mindenkivel. Csekély
1594 1| A kertemben két fa áll dús virágruhában: az őszibarackfám
1595 2| felekezet, hogy azon az erőtől duzzadó régi szép magyar nyelven
1596 2| mint a Vénuszoké. Az ajkai duzzadtabbak, mint a parasztnőké szokott
1597 1| dicséretét.~- Micsoda? - duzzant fel az öreg. - Hóhért akarnak
1598 1| És nem esik el. A fóka eb volt valamikor, s úszóhártyái
1599 2| falu csöndes. A kutyák az ebadó behozatala óta nem ugatnak.
1600 2| anyjának a konyhában:~- Az ebéddel ne siessen kend!~- Hová
1601 1| főzetne...~És elmondják, miket ebédelnének a püspöknél.~A Keresztes
1602 2| öregasszonnyal a templom árnyékán ebédelt. Ő is meglátott engem. Az
1603 2| mellett állt a kocsijok. Ott ebédeltek tarisznyából, mint a parasztok
1604 2| Mondom aztán az ünnepi ebéden a mellettem ülő rektornak:~-
1605 2| vesz magára, akkor csak az ebédhez ül le. Az ülésben kopik
1606 2| egyszerre eliramlik. Be az ebédlőbe. Onnan be a konyhába. Egyszer
1607 2| történt, hogy egy napos ebédután az udvaron sétáltam a korai
1608 2| odatalál az asztalhoz.~Festői ecsetre sohase volt szép ez a leány.
1609 2| marok kukoricát.~Ő aztán ott eddegélt és búslakodott. Csak akkor
1610 1| árokpartról és útközben eddegélte. Egyszer csak lefeküdt a
1611 1| Bojdogtajan cat én vadot ededü. ~ ~
1612 1| száz forintért se!~Este az édesanyámnak hozott Lidi egy csokor hóvirágot.~
1613 2| zacskót úgy hívta, hogy édesanyánk, a rézpénzes zacskót meg:
1614 2| a rézpénzes zacskót meg: édesapánk.~Mindez csak a temetés után
1615 1| fölszögezni. Miska ilyenkor valami édességet is vesz egy krajcáron. Vélni
1616 1| süjü esső, huj a mados edetbü,~Bojdogtajan cat én vadot
1617 2| mögh~ott mer~a dióf~árul l~eéset~Isten n~evibe~Anno 18~78
1618 1| A NAGY EFF~(Hogyan keletkezik a közmondás?)~
1619 2| tanítja pedig a népet az effélére senki. Azaz dehogynem: az
1620 1| Fogadásod? Mikor fogadtál te effélét? Én erről nem is tudok.~-
1621 1| Mert sokat hallottam mán az effélirű. De csak annyit láttam,
1622 1| öregasszony jár sántítva.~Az égben csakugyan valami nagy sor
1623 2| Egy mosolygó szemű fehér egér. Ő az első a padban. Abban
1624 2| szegény fejét. Egyszer az egérfogó csappantotta be, egyszer
1625 2| velem, mint a macska az egérrel!~A leány hallgatott. A feje
1626 2| tudomány tőgye alá! Az ördög égessen meg minden tudományt!~Tíz
1627 2| hogy ez a pár sor írásom jó egészségben találja mindnyájokat. Hálistennek
1628 2| hogy majd csak visszatér az egészsége. Ősz felé, hogy már csak
1629 2| megivott egy pohár bort a te egészségedre, Nacza.~A káplár úr nem
1630 2| Az öreg nézi a napfényes eget nyugodtan, mozdulatlanul,
1631 1| fénye? a faevő mohósága? az égető ereje? Ni, hogyan ugrálnak,
1632 1| hanem az apám az beszélt is eggyel.~A tuskón ült az öreg, az
1633 1| kóborolnak. Beszélt az öreg az éghasadásról is, mikor az ég megnyílik
1634 2| magyar nyelven beszélhet az Éghez! Én pápista embernek születtem
1635 1| hogy ahhoz megy, aki az égigérő fának a legfelső ágát lehozza
1636 1| Mikor?~- Mindig, mikor ilyen égiháború van.~- Hát mondja el, hogy
1637 1| kisujját, hogy még jobban égjen. Hát jobban is ég az. Most
1638 1| zizegnek a forróságban, mintha égnének.~A juhok lomhán legelnek.
1639 1| mintha a kút egy kihúzott égnézőn át a magasságot vizsgálná.
1640 2| hallgatott. A nyakán közönséges égszínkék üvegből való gyöngy volt.
1641 2| tűzhöz. De a csordás háza egy-láng volt már akkor. Közel se
1642 1| valók; a bogárféléket pedig egyáltalán nem szerette. Rovaroknak
1643 2| embernek. Egy test, egy vér, egyazon orvosság.~Hanem ahogy a
1644 1| hanem minden rend nélkül egybefolyik egyik a másikkal. Az ember
1645 1| osztályt az úri osztállyal egybeköti. Ez a híd a néptanító. Én
1646 1| császárnak. De lám, hogy így egybevetem őket, arra gondolok, hogy
1647 1| Isten csudája, uram bocsá!~Egydarabig gondolkozott, hogy kenyőcs-e
1648 2| Vissza se fordul.~- No, fene egye meg - mondja a kocsisom -,
1649 1| furulyám - szokta mondani -, egyebem sincs a világon.~Hát jó
1650 1| No, derék.~- Hát nem egyébért jöttünk, Kevi bácsi, hanem
1651 1| királyasszony.~- Hát nem egyébre köll az - feleli a király -,
1652 2| hogy bolond. Pedig, ha, egyébről nem, arról is gondolhattam
1653 1| határunkat és ezeknek nem volt egyebük, csak az a kis termésük.
1654 1| nézem őt vissza.~Mert az egyedülvalóság nem is nézhet másképpen,
1655 2| is mondott Szárdanapál: Egyél, igyál, szeress! - a többi
1656 2| ember. A bajusza most is egyenesre van húzva, mintha vasból
1657 2| cigányt nem ismerik magukkal egyenlő rendűnek.~Hanem egyszer
1658 2| gyermekszív. Ezt a teremtő egyenlően porciózta szét az emberek
1659 2| elvégre mind szocialista. Az egyenlőség érzése velünk születik.
1660 2| is.~- Jól tette - mondják egyértelműen Kadariék.~- Hát most azt
1661 1| síkon és halmon mindenütt. Egyes fák tetőtől talpig hófehér
1662 2| kapott volna vagy háromnapi egyest. De hogy azelőtt sohase
1663 2| tagja vagyok az állatvédő egyesületnek.~Erre újra írt. Esküdözött
1664 2| kikísértem a kapun a gyerekeket. Egyét sétáltam az udvaron. Aztán
1665 2| az uram ezután tudjon meg egyet-mást, és nekem holtomig a szememre
1666 2| szöveget a gyászoló családdal egyetértőleg megszerkesztette. A betűnek
1667 2| Juliskám, csak egyszer, egyetlenem! - mondottam neki kőszik
1668 2| tarisznyájából; vagy ha egyfelé laknak, s együtt járnak
1669 2| kimaradtam. Nem volt pénzem, hogy egyfolytában végezzek, hát elmentem egy
1670 2| szívesen olvastam belé a négy egyforintos bankót.~- Hát mit vesznek
1671 2| nekem jócskán: úr, paraszt egyformán. Valamennyi közt legkedvesebb
1672 1| hogyan nézték meg a szentegyházat, mi a különbség az ottani
1673 1| is; két kicsiny szoba. Az egyikben alszom én, másikban az anyám.
1674 1| dicsérte már a pitarban. Egyiket-másikat már a lépéseiről megismertem.
1675 2| iskolások.~Miklós odalép az egyikhez és azt mondja:~- Kelj fel
1676 2| elnyavalyásodott, hol az egyikünk, hol a másikunk vette az
1677 1| hiszem, szép lány - felelten egykedvűen.~- Azt „hiszi”!~- Még nem
1678 2| este bekopogtat:~- Tessen egykicsit kijönni.~- No mi baj?~-
1679 2| hátrább ült, mint a vele egykorúak.~Szokatlan formás arc. A
1680 1| találó szavakban szövődik egymásba és skófium gyanánt csillan
1681 2| lenne! A két fiatal nem lát egymásból semmit. Ülnek a sötétség
1682 1| hajladoznak. A fűszálak egymáshoz simulnak. A pipacsok remegve
1683 1| Krisztust a sokféle gyerekhang egymásután dicsérte már a pitarban.
1684 1| még most ritkásan ülnek. Egynéhányan a nagyobbak közül csak akkor
1685 1| észre, mikor már félmezítláb egynéhányat lépett az öreg tigris felé.
1686 1| posztóról, körülmuzsikálták egynehányszor a kast és megindultak egyenkint,
1687 2| Mind a háromnak adsz, vagy egynek se. Ha nincs aprópénzed,
1688 1| egész napi munkája sem több egynek-egynek egy csöppenet méznél, s
1689 1| béka sem ümmög több hangot egynél, de az az egy hang a boldogság
1690 2| kalapját zavartan leemelte és egynémely hát-ok után kinyögte, hogy
1691 1| láb. A szemek nyitva és egynémelyik buzgó hallgatónak a szája
1692 2| bennünk! Talán hogy az égi nap egyősanyánk. Talán a virág emberré válik
1693 1| templomtornya is megakaszt egypárt az útjában, meg a szél is
1694 2| Miklóst is megnézik, az egyszeregyet is megnézik. Megolvassák,
1695 1| mintha a kenyér meg a bal kéz együvé tartozna. Végigömlik rajta
1696 1| gyereknél van télen-nyáron. Az egyujjnyi kis gyertyamaradék meggyújtódik
1697 2| megtartjuk a kézfogót is egyúttal.~- Ily hamarosan?~- Hát
1698 1| egyet-kettőt. Ha Szűcs András éhes volt, a kutyája is a tarisznyára
1699 1| udvaron állanak. A lovak éhesen szénáznak a rúd mellett.
1700 2| Mulasson a nyúl, ha éppen éhezik.~A falu mintha fehérebb
1701 2| csak nyögve mondta.~Úgy éjfél felé riasztott föl a lövés.~
1702 1| felesége aggodalmasan nézte.~Éjfélkor aztán, mikor azt hitték,
1703 2| olykor szeles idő! Mikor éjjel-nappal suhog a szél, s ember és
1704 2| ember nem jár.~Egy szép őszi éjjelen a temetőben volt a találkozónk.
1705 1| finom puha fűszőnyeg. És éjjelenkint susognak, izengetnek egymásnak,
1706 2| vele. Nem is kellett már éjjeleznünk: találkozhattunk este is.
1707 1| a gyerekek, s akit csak éjnek idején keresnek meg olykor
1708 1| csakugyan belehaladott az idő az éjszakába, Pál fölvette a kalapját
1709 2| Szeressetek! S hallgatni egész éjszakán át két lelkiismeretnek a
1710 1| földből; ráveti a szűrét az ekegerendelyre. A lovát visszafordítja.
1711 1| vonalát. András keze az ekeszarván. És a barázdák egymást követik,
1712 1| ábrázol. A rézkéz hosszúkás éket tart.~- Nézd meg, jó-e? -
1713 2| Talán életében se volt ekkora keresete. Tíz krajcárt kap
1714 2| gyönyörű fisonyérom!~Kadari éktelen káromkodással rángatta a
1715 2| Egynehány embert ismerek benne. Él-e még az öreg Tatár?~- Az
1716 2| Rátér a kocsiútra. A kutya el-elmaradozva illő távolban követi. Tudja
1717 2| szüneteit. Az igazi paraszt el-elmond egy-egy sort, közben iszik,
1718 1| lengedeznek, hajlonganak, el-eltűnnek, megjelennek a lángok. Egyik
1719 2| ingválláról láttam, ahogy el-elvillant a lombok között.) És egyszer
1720 1| oda írtam ám azt is, hogy el-fo-ga-dom.~- Éppen ezzel vetett kend
1721 2| hajt el magától.~- Mindent eladott, míg beteg voltam, még a
1722 1| szegény, de persze csak az elaggott, erejefogyott tigrishez
1723 2| nekem jutott.~Azt hittem, elájul.~Szeptember első napján
1724 1| mind a hét ördög.~Az eső elállott. Csak a malom fedeléről
1725 1| birkák világgá mennének, ha elaludna. A kutya sora is fájdalmasan
1726 2| Csak ülök előtte és nézem elandalodva. Hogy ez a tiszta, üde és
1727 1| egy-egy dörgő futamot kezd, s elaprózza a végén vékony trillákban.~
1728 2| évre tanítósegédnek. Valami elátkozott falu az a hely, a hegyek
1729 2| gyertyánál.~- Az - mondja elbámulva az öreg -, az a golyó, amit
1730 2| nekem nincs türelmem. Hanem elbeszélem neked egy históriámat, azt
1731 1| sóhajtozott.~Annak a barátnak az elbeszéléseiből jegyezték fel, hogy a magyarok
1732 2| akármiféle leány -, lehetetlen elbocsátani magunk mellett megszólítás
1733 1| öreg kezét. Egyszer aztán elbocsátotta a kezet, és nagy jajjal
1734 2| a tarisznyába.~Estefelé elbocsátottam a gyerekeket. Csak a két
1735 2| Az udvaron a virágok közt elbogarászott napestig.~Nem is ment ki
1736 1| a falu dombjára, és ott elbőgi szép értelmesen:~PRIVATETizet
1737 2| csodájára járt a szőlőfürtökkel elborított tornácoszlopoknak. Magam
1738 2| lekúszott.~A láng akkor hirtelen elborította az egész tetőt. Recsegett,
1739 1| székről?~Az Imre gyerek elborult arccal megyen haza. Kicsi
1740 2| érdekli a cigány.~Fölkel és elbúcsúzik az öregtől. Estére haza
1741 2| hidegen.~És anélkül, hogy elbúcsúztam volna tőle, tovább sétáltam
1742 2| gömbölyű zöld fej: az ő elburkolt orcája.~Miért lehet örülni
1743 1| Kóbor cigányok mingyárt elcsípik. De még falubeliek közt
1744 1| rájok, mint a hideg szél. Elcsöndesedtek, kijózanodtak.~Mert fene
1745 2| itt, hogy engem meglátták, elcsöndesültek. Szótlanul ültek a helyökre.
1746 1| eltotyog a felvég felé; a másik elcsoszog az alvég felé.~ ~
1747 1| leányának?) De a hangja elcsuklott. Kezét az arcára tapasztotta.
1748 2| pap meg a kántor.~Hát ott éldegéltem.~Egy ádventi reggelen a
1749 2| tudta meg?...~- De tudja.~Eldöbbentem.~- Ki volt az a lelketlen,
1750 2| teremtette.~Cigány majd eldőlt megbotránkozásában.~No,
1751 2| húszéves koráig. Azután eldurvul.~Juli még csak tizenhat
1752 1| türelmetlen, szenvedő, elégedett, elégedetlen; más reggel, más este, más
1753 2| mind csak nyugtalanság, elégedetlenség. Csak az a mienk, ami a
1754 1| nem jót adott, vagy nem eleget, mögen csak kigyütt csakhamar.
1755 1| ösztönről írott tudományok nem elégítenek meg. Az állati ösztön szó
1756 1| ezt, de hát hallhatja-e elégszer bárki is a fia dicséretét.~-
1757 2| mondaná, ha beszédbe akarna elegyedni az asszonnyal.~A kutya a
1758 2| szoktak. És hát beszédbe elegyedtek. Az öregek elmondták egymásnak
1759 2| jött a tavasz.~Egy május eleji napon sétálok a kertben.
1760 1| kapu előtt, hogy soha, míg élek, nem iszom én többet!~III.~
1761 1| hodályra.~Visszadugja az élelmet a tarisznyába, a pipa mellé.
1762 1| előénekes asszony - egy élemedett korú, indigókék szoknyás,
1763 1| minek vigyázzunk a mondott elemekre, annak nem kell sokáig töprenkednie,
1764 1| szőke, színtelen arcú, de élénk tekintetű gyerek. Az ő szirmos
1765 1| nem kellett volna egyedül elereszteni.~Máskor is csak megjött -
1766 2| veszik harapófogóval se!~Elérkezik augusztus vége. Mondom a
1767 1| útra kél vélem. Aztán, hogy elértem a szőlőket a csöndes sötétségben,
1768 2| és - mit tagadjam - én is elérzékenyültem.~- Isten áldjon meg, Juliskám! -
1769 1| faluvégre.~Eközben a szélnek is élesebb foga nő. Az idő egyszerre
1770 1| hajlék, nincs kályha, nincs éléstár!~A természetnek nyomorult
1771 2| olyan fejet viselnie egész életén át, mintha valami ördög
1772 1| virágok között tölti az életét. Ő maga is virág, csakhogy
1773 2| lelkek, akiknek a házasság élethosszig való gyűlölködés? Talán
1774 2| nyakára, hogy alig bírtuk életre locsolni. Aztán mikor felnőtt
1775 2| gondolják, hogy nem vagy életrevaló. Több eszed van teneked,
1776 2| rózsafürdőben ül, hogy ő élettársat kap, s néhány hét múlva
1777 1| tegnap fehér, mozdulatlan, élettelen tojások: ma élő, mozgó madár
1778 1| amint az ördög a mezőn élettelenül elterülve fekszik, s mellében
1779 1| levegőben.~Mi ezeknek az életük?~Csupa gondtalanság, játék
1780 2| tyúktársai persze okosabbak és elevenebbek voltak, mint ő; hátulra
1781 1| kis pókokat ím reménység eleveníti fel; sietve szőnek hosszú,
1782 1| megint ott ült a kis pisze, elevenszemű gyerek is az iskolában.
1783 2| meghatottan. Csak akkor elevenül meg egy pillanatra, mikor
1784 1| egyik gólyafiú:~- Anyácskám, elfáradtam!~- Terjeszd ki a szárnyadat -
1785 1| után a kasnak minden népe elfáradtan hajlik pihenő alvásra.~De
1786 1| mondotta azon a száraz, elfásult hangon, amelyen ő szokott
1787 1| valami dallamra gondolt, amit elfelejtett, de neki kedves az mégis.
1788 2| Tóth Antalt. Az ő kordéján elfér az a két nyaláb szőlővessző.
1789 1| és nem kicsiny, mert én elférek a szívedben is.~A parázsra
1790 2| öregasszonynak a kezéből elfogadja a morzsát. A gyerekek iránt
1791 2| akkor annak jeléül, hogy elfogadod a választását, nyújtsd neki
1792 2| meg, hogy mindannyiszor elfogadta és szinte aggasztóan sokat
1793 2| állhattam vele szóba. Köszönt. Elfogadtam. Azzal tovább mentünk, ki-ki
1794 1| hiányzik, akkor se merné elfoglalni senki. Innen őrzi, mint
1795 2| is nyújtotta a kezét, és elfogott egy pelyhet. Be akarta hozni
1796 2| ahogy a nép mondja. Ma elfogták a betyárt, holnap kihallgatták,
1797 1| mikor az ötven szög megint elfogy, egy falut lát maga körül.
1798 1| a kertajtó megzördülése elfordította tőle a figyelmemet.~Ki jön?~
1799 2| ahogy felbukkant, nem bírtam elfordulni. Odamentem:~- Itt vagy?~-
1800 1| Kezét az arcára tapasztotta. Elfordult.~Azután egy subás ember
1801 2| szóltam neki.~S azzal magam is elfordultam, nehogy a kántor meglássa,
1802 2| Mit akar velem? - rebegte elfulladó, könyörgő hangon. - Mért
1803 1| magyarázom, hogy annak elfulladott a szava -, szép kis kék
1804 2| kévét dobott a dobba. A gép elfulladt. Mátyás hirtelen a lábával
1805 1| vagyis hogy a zuhogó esőn át elfutott a félszer alá.~Az a kérdés
1806 2| rányelvel az anyjára, őt is elfutotta a méreg, és felkapta a botját.~
1807 2| rajta. És sír, ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik,
1808 1| egyszerű élet.~A fiú is elgondolkodik az asztal túlsó végén.~Miről
1809 1| szavait érti, a velejét nem. Elgondolkozik ott az asztalfőn, hogy volt
1810 2| pálinkát is iszik. Borzalom elgondolni! És én mégis... látni szeretném.
1811 1| kapott. Jaj lelkem, úgy elgyöngült attól a fiam, hogy alig
1812 2| eljött. Kutyának nem szabad elhagynia a házat; csak szántáskor,
1813 1| tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már
1814 2| harisnya az.~Az első órán elhagyottnak érzi magát. Nagy fekete
1815 2| napok következtek, nőttében elhajlott az ablak felé. A nap felé
1816 2| lovakat és köszönés nélkül elhajtott.~Vége szakadt köztük a sógorságnak
1817 2| találkoztunk, és közömbösen kellett elhaladnunk egymás mellett, és rámpillantott...
1818 1| iskolában. A szóra valamennyien elhallgatnak. A kisbíró is beledöfi a
1819 1| gondolkoznak valamin?~Hogy a pap elhallgatott, Baczonyi fölkelt és el
1820 1| András még egynéhányszor elhallgatta a történetet. A fejét rázogatta.
1821 1| vize az új kútnak? Azután elhallgattam. Jeleztem ezzel, hogy várom
1822 1| bizonytalanná vált. Az arca elhalványult. A Gedő Lidi arca is olyan
1823 2| nem fog egy haragos szó elhangzani.~A leány mellett Dani jelent
1824 2| Mihelyt ez a szó: kutya elhangzik, a kutya egyszerre hegyezi
1825 2| Arra ültettem, de csak elhanyatlott. A fejénél behajtották a
1826 2| megszerkesztette. A betűnek elhelyezésére ide másolok egy feliratot:~
1827 1| 20 tojást, akkor boldogan elhelyezkedik, és hozzáfog a költéshez.~
1828 2| A virág csak virág, ha elhervad is. Az álom szép, ha elszállott
1829 1| szegényeknek gyámolítására élhessek vele! - Mikor aztán a vesszők
1830 1| libát. Gondoltam, ha már nem élhetek libapecsenyével, legalább
1831 1| nem tudta kiejteni. Ma is elhibázza, ha nem vigyáz, pedig ma
1832 1| amiket nem látunk, de hát elhinné-e valaki, hogy van ez a csodás
1833 2| ezt már sehogysem akarták elhinni.~Az uzsonnánk hideg rántottcsibe
1834 2| virágom. A kályha mellett elhitte, hogy tavaszodik. Fölébredt.
1835 2| azért elhozza. A vendégeim elhőkölnek csodálkozásukban. Hentzi
1836 2| történt. Mink mind a ketten elholtan bámultunk rá a bürök sűrűjében.
1837 2| egymást, mígnem az öreg szeme elhomályosodik.~S a nagy csöndességben,
1838 2| községháza udvarára, aztán elhozta a szállítólevelet.~- Hát
1839 2| evvel a tisztes családdal, elhoztam ide a fiamat is.~- Jól tette -
1840 2| telegráfmasina. De azért elhozza. A vendégeim elhőkölnek
1841 2| késett. Én unalmamban egy rég elhunyt földesúrnak a sírkövét betűzgettem.~
1842 2| kődobás érte, azt hittük, nem éli túl. Bágyadt volt, a taraja
1843 1| mögöttem jön, csak amikor elibém-előttem elnyilamodik a két kis ezüst
1844 2| a fogadását!~Nem tudtam eligazodni a töprengéseimben.~Úgy estefelé
1845 1| faluba érek, egyszer csak elillog-villog mellettem a diák. Majd leestem
1846 2| megállítani.~- Talán inkább elindítani.~- Nem: megállítani. Ha
1847 2| rebegi csodálkozón.~Megint elindul, lép egynéhány lépést, megint
1848 2| kivezetem a templomból, aztán elindulunk szépen, amerre a nap süt -
1849 2| gondolok.~Hentzi egyszerre eliramlik. Be az ebédlőbe. Onnan be
1850 1| neki a szaladásnak! Úgy eliramodott tőlem, hogy agárkutyával
1851 2| akasztották. Kozarek nagy elismeréssel nyilatkozott magaviselete
1852 1| fejbiccentéssel fejezi ki rá az elismerést.~A pipák meg az arcok figyelemmel
1853 2| Hiába: nem vall.~Persze elítélték, akasztófára.~A siralomházban
1854 2| meghal ez a kis teremtés? Elitta az ember a nyáron a szentölt
1855 1| bársonyos bútorok között éljem át az életet, és hogy olyan
1856 2| összeösmerkedtünk, megígérték, hogy eljönnek újborra. Hát eljöttek. Megnézték
1857 1| a hetedik esztendejében eljönnének érte a rosszak, és elragadnák.~
1858 2| tovább. - Ha én beteg leszek, eljösz-e te is? Meglátogatod-e a
1859 2| hogy eljönnek újborra. Hát eljöttek. Megnézték a szőlőt is.
1860 1| a festő -, holnap megint eljövök. Holnapra megszárad és aztán
1861 2| ahonnan egy kis billegéssel eljutott az ő villaalakú ágához,
1862 2| vegyült rozmaringillat annyira elkábított, hogy kimentem a templomból.~
1863 1| az akolba. A vezérbirkát elkapja a botjával, és szétveti
1864 2| készülődések alatt hárman is elkapják előle az új irkát és megnézik.
1865 2| fonatlan, felibe öltözetlen. Elkapta az Andris fejét és körüldörzsölte
1866 2| Legénykorában olyan volt ez, hogy elkártyázta volna a lelke üdvösségét
1867 2| Megütődött kend?~Az öreg csak néz elkékülten: Percekig nem tud szólni.
1868 2| nem befejezője az ügynek. Elképedve bámulnak reám.~A harmadiknak
1869 2| miféle legényhez járogat! Elképzelhető, micsoda aggodalmat keltett
1870 2| falunkban, hogy telet anélkül elképzelni nem is lehet. Azt a bekecset
1871 2| megkínál bennünket üléssel, s elkérdezi, hogy hová valók vagyunk.~
1872 1| Aztán mikor már a cserebogár elkeringélt a messzeségbe, a két gyerek
1873 1| újra megrázza a fejét és elkeseredetten káromkodik.~A Kevi gyerek
1874 1| tudhatja mindenki.~De micsoda elkeserítő valami az, hogy mindig a
1875 1| volna!~Mikor aztán a kép elkészült, a festő egy nagy zöld kendőből
1876 1| gömbölyűre és egyszercsak elkezdene két piros lábon járni. Még
1877 1| Nem vész el semmi.~Mikor elkiáltja a kilencedik órára írott
1878 1| sugár legény volt. A határig elkísérte az édesanyja meg egy leány -
1879 2| egy-két óra hosszát. Mindig elkísértem vissza az erdőszélig. Aztán
1880 1| hívta a bírót a fájdalomdíj elköltésére, és hát illett, hogy Andrást
1881 1| nézett maga elé. Mert ő is elköltözik innen.~Szent Mihálykor elviszik.
1882 2| hónap múlva minden bizonnyal elköltözök innen és vissza se térhetek
1883 1| terít télen asztalt nekik. Elközelget az ősz. Az október hideg
1884 2| jöjjek ki este? - szólt elkomolyodva, szinte bánatosan. - Nem,
1885 1| csakugyan kend fog fizetni.~Elkomorodott.~- Én? Hát kétszer fizessek,
1886 2| Nohát, akkor a papért kell elküldeni.~Míg a legény a papért jár,
1887 1| is volt az, mikor az Úr elküldötte az ő követét a fényes magasságból
1888 2| neki kősziklát megindító ellágyulással.~- Nem, nem - felelte szinte
1889 1| pókokhoz képest. A természet ellátta őket ésszel meg erős ásókkal:
1890 2| folytatja:~- Majd ha az öreget elláttuk, átmegyünk.~- Ez az egy
1891 2| hiszen ezzel nem vétek ellened. Milyen sima az arcod, milyen
1892 2| van itt valami ügye-baja, ellensége, rossz emléke, vagy tudom
1893 1| én is. Nem vagyunk többé ellenségek! Én nem akarom elvenni;
1894 2| utolsó templomba menő is ellépett a ház előtt, Baracs Imre
1895 2| összetalálkozott, és az ellopta tőle. Másodszor is elhagyta.~-
1896 2| anyja már táncolt. De azt ellopták. Ennek meg akármit csinálok,
1897 1| mindennap látom őt, amint ellovagol az ablakom alatt vagy pedig
1898 1| rákönyököl a kerítésemre, és elmagyarázza nekem, hogy melyik csillagkép
1899 1| sárkányos diákját, vagy elmagyarázzam tőle, hogy a nép is tudja:
1900 1| Az ő szirmos kisködmöne elmaradhatatlan az iskolából. Ő a középtájon
1901 1| maradt el az iskolából. Elmaradt a kis Tabi Jóska is. A Jóska
1902 2| az a szokás, hogy a leány elmegy esténkint a maga választottjához
1903 1| PRIVATETizet ütött mán az óra.~Elmégy az nyugodalomra.~Nincs fölírva
1904 2| orvost hívatnék hozzád? Elmégy-e magad a patikába, vagy hogy
1905 1| örömünnepére fölkászolódik és elmegyen. Ifjabbik Istenes Imre az
1906 1| darvak utaznak dél felé. Aki elmehetett, elment; aki el nem ment,
1907 2| tintáját?~- Meg.~- Hát akkor elmehettek.~Az ablakon utánok néztem.
1908 1| gondolatok játszanak az ember elméjében. Rend nélkül való színes
1909 1| délibábjátéka vonul át az elméjén. Az ő történetei bizonyosan
1910 1| vizsgáltassa meg előbb az elméjét.~Lidivel aztán nem tudom,
1911 1| Az örökös magánvalóság elmélkedésre szoktatja. A szemében valami
1912 1| szép és érdemes is rajta elmélkedni. Igaz, hogy az úri szoba
1913 1| vesztett. Én bizony úgy elmélyedtem a figurák bonyodalmába,
1914 1| kincs~Mit háborgatjátok elmém? ~Mondom, más nincs a templomban:
1915 1| a kérdés fordult meg az elmémben, hogy meghagyjam-e az öreg
1916 1| édes, mennyvilági illatot. Elmémből eltűnik a föld képe és minden
1917 2| Ha lehet.~- Hanem mielőtt elmennék, megnézem még az iskoládat.~
1918 2| előtt bepillantás nélkül elmenni, ahol eleven özvegye lakik.
1919 2| első gyereket.~Az emberek elmentek már Pestáért is, a papért
1920 1| megérteni.~- Hát Lidi? - kérdi elmeredő szemmel az öregasszony.~-
1921 1| Megbírják.~Mind a kettő újra bús elmerengésbe mélyed.~Milyen szomorú tud
1922 2| zárt ajtók között hajlandó elmondani.~Senki se tudja ma se, hogy
1923 1| Mondjad, fiam: apa!~- Hapapap.~Elmondatják tízszer-hússzor. A Fercsi
1924 2| nappal is akárki előtt is elmondhattunk volna. És mégis susogva
1925 2| hogy hová valók vagyunk.~Elmondjuk.~- Hát mink kinél vagyunk? -
1926 1| megsimítva a bajuszát -, elmondok egyet.~Az asztalnál ült.
1927 2| Később láttam abból, amit elmondott, hogy van összefüggés a
1928 2| Azt hiszem, amit eddig elmondottam, nem érdemes megírni. Az
1929 2| beszédbe elegyedtek. Az öregek elmondták egymásnak ügyét-baját. A
1930 1| hagytam.~Ránéztem olykor és elmosolyodtam magamban:~Piszkos szegény,
1931 1| emlékezik. Hát még a mezsgyekő elmozdítása!~Künn voltak Keviék is:
1932 1| ballag.~A kő ottmarad, ahová elmozdította: másfél arasznyira az előbbi
1933 2| akarta, hogy pótolja az elmulasztott iskolázást.~Járt több olyan
1934 1| csöndességbe és olyankor szépen elmulatoztunk. A Borza kutyájának is tetszik
1935 2| akkor éjjel minden pénzét elmulatta. Sose költött az semmire
1936 1| Úgy érzem, mintha én is elmúlóban volnék: így, amint ülök
1937 2| utolsó emberek! Ha mink is elmúlunk, a mindent intéző hatalom
1938 1| senki. A feleségem mintha élne, a fiam is megvan. A leányom
1939 2| Ha Julcsára gondoltam, elnehezült a lelkiismeretem. De azzal
1940 2| visszatértem nagy búsan. Úgy kell élnem, hogy megtakarítsak a jövő
1941 1| gondoltam, hogy bár csak elnémulna ez a festő egy negyedórára.
1942 2| A beszélgetésünk ismét elnémult.~- Igyál hát - mondom. -
1943 1| mélyébe. Egy-két pillanatra elnémulva fürödnek a finom, sárga
1944 2| legénykori sarkantyúját. Elnéztem volna sokáig a mulató öreget.
1945 1| a napon remegő vállukat. Élni és lélegzeni óhajt minden.
1946 2| nyomorult.~Hogy így elsorvadt, elnyavalyásodott, hol az egyikünk, hol a
1947 1| csak amikor elibém-előttem elnyilamodik a két kis ezüst kerékkel.
1948 1| közibe a két keréknek, úgy elnyilamodott onnan, mint a veszött fene.~
1949 2| csönd.~És minden gyerek elnyíló szemmel bámul fel énreám.~ ~
1950 1| tornácán mindenkinek a szeme elnyílott. Magam is kíváncsi voltam,
1951 1| Maros nem ugat.~Szűcs András elnyitja zavaros két szemét és körülnéz.~
1952 1| mind a négy fehér lábát elnyújtja és jóízűeket álmodik. De
1953 1| tavaszra, mikor a verőfényben elnyújtózkodva melengeti az ő rozsdaszínű
1954 1| rendetleneket. A nyáj azonban elnyúlik lefelé és Maros nem ugat.~
1955 1| mozdulatlan, élettelen tojások: ma élő, mozgó madárkák, akik kíváncsian
1956 1| egy lomha szörnyeteg alakú elő-előválik. Az a sárkány, amelyen fölszállott
1957 1| a mise akármiféle színi előadással. Hát még mikor elővonja
1958 2| Vitték a községházára.~Az ügy előbözsdítette az egész falut. Az asszonyok
1959 2| balról is.~A hófehér ingből előduzzadtak gömbölyű karjai, és ahogy
1960 2| van és ahogy hajladozik, előfehérlik a lábikrája. Grófkisasszonynak
1961 1| mindenfelé: hátha egyszer csak előfeketedik valahonnan.~Csak nem aludt
1962 1| sötétségben, a bokrok között előfénylik két kis kékesfehér pont.~
1963 2| Kimegyek hát a leányért és előhívom a belső házból, ahol a ládán
1964 1| hónap múlva kifizetik. Avval előhúz a zsebibül egy sárga bankóformát,
1965 1| meleg házába. Mink csak az élőit látjuk, amint kérincsélnek,
1966 2| lángok közé.~Vártuk, hogy előjön-e?~De nem jött elő többé.~ ~
1967 1| festeni.~A házból már ekkor előjöttek az asszonyok is. Azokhoz
1968 1| teremtés - egyszer csak előkanyarodik az ivóból, és elhagyja az
1969 1| agyonvertem. Uccu mindjárt előkapom a bicskámat: fölmetszem
1970 1| nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.~Kedves hónapom
1971 1| kenyőcs.~A papot sokára tudták előkeríteni, legalább Kömpének úgy tetszett,
1972 2| kocsisom odajárt, mind a hárman előkerültek az árokból.~- A fisonyér!
1973 2| hogy ebben a pillanatban előlépett a leány, és szívetrázó hangon
1974 2| pillantja meg valaki, a becsület elolvadt, mint a hó.~Az ilyen fogalom
1975 1| után. Nem kellett többször elolvasnom, hogy megtanuljam kívülről.
1976 1| Elolvastuk az írást. A bojtár is elolvasta. Nem igen értöttük, de mondok,
1977 1| nemsokára rá hogy elutazott. Elolvastam kétszer egymás után. Nem
1978 1| nézöm még ráadást is adnak. Elolvastuk az írást. A bojtár is elolvasta.
1979 2| nézte a munkálatot.~Marci előmunkálta a tarisznya aljából a nagy
1980 1| férjet adjon az Isten, akinek előneve van és címert nyomat a vizitkártyájára -,
1981 1| Micsoda diák?~- Hát aki előolvassa a zivatart.~Az öreg ezt
1982 2| piros és komoly. Ősz haja előre-hátra lengedez. A kezét hol összecsattogatja,
1983 1| megrántja a csengetyűt és előrelépked nagy méltóságosan a könyvvel
1984 1| nincs is. Az orra hegyes és előrenyúlik mikor nevet. A szeme olyankor
1985 1| a nyakát.~Az öreg leány előretotyog három paddal. Ott megáll.
1986 1| a tisztölendő. De végre előrobogott az is. Fehér ing volt rajta
1987 1| nagybúsan a kútkávára, és előszedte az ecsetjét: a rozzant pajtát
1988 2| hogy járkálok egyet, s ha előtalálom a kovácsot, megkérem, hogy
1989 2| szeressed jámborságáér,~Előtted való szép járásáér.~Mert
1990 2| alatt. Megáll mind a három előttünk. A kis Harmaci gyerek néz
1991 2| konyhába. Egyszer csak megint előtűnik. Hozza a tányérat. Nem szereti
1992 1| előtt.~A többi is csakhamar előtűnt. A falu minden részéből
1993 1| Duli hajadonfővel ült az előülésen.~Kömpe levette a kalapját.~-
1994 1| nehéz ballagással láttam őt előválni az országút akácfái közül,
1995 1| mezei úton, s a fellegből elővált egy kocsi. Sebesen közeledett.
1996 1| melléjök az árnyékba, és elővettem az ábécés könyvet. Ábris
1997 2| borból is ittunk egyet, elővettük a levelet. Aztán ketten
1998 2| A szélső parasztházból elővillan már a lámpás és fényutcát
1999 1| a legéhesebb juhok igen előzik a többit. Maros már küldetlenül
2000 1| Csak épp egy hűs fuvallat előzte meg.~Alig egy percre rá
2001 1| kezében van az. Kevi Imre elpirosodott arccal pillog énrám.~- Mondtam!
2002 2| harmadiknak érkezett leányka kissé elpirosodva nézegeti a körmét. Talán
2003 1| eljönnének érte a rosszak, és elragadnák.~Később már tudhatja mindenki.~
2004 1| öreget a pemzlimre juttatja.~Elrakta a holmiját, s mentünk egyenesen
2005 1| megmenekül.~Az öregasszony elrejti őt: ágyat ad neki a padláson.
2006 1| másik meg visszahúzódik, elrejtőzik, csak az egy-két vörös ablak
2007 2| árnyékát.~Ha azonban valahol elrejtőzve gunnyasztott, csak szólnom
|