15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
2008 1| gyermekeink. Éneklik és elringatóznak magasztos szépségű képeiken:~
2009 1| el is röhhen.~Most, hogy elrobog a négylovas hintóval, szétszáll
2010 2| lépésekkel. Mellettünk is elrobogott. Az épületben is megfordult,
2011 2| Megkapta a fia kezét és elrohant. Vissza se nézett.~A faluban
2012 2| hozzám baktat. No, bizony elrongyosodott, mióta nem láttam.~- Hát,
2013 2| s útközben az egyik ló elrúgta a patkót. Beállítottunk
2014 1| a kotlós tyúk.~Kevi Pál elsápadt. A kotlós tyúkot mesének
2015 2| házak előtt, s én kétszer is elsétáltam a falu egyik végétől a másikig.
2016 1| nagy efföt.~S fölkel és úgy elsiet az iskolából, mintha hajtanák.~*~
2017 1| tojásokat. Persze azokat régen elsikkasztotta a teremtésnek szoknyában
2018 1| disznószúró kést, a kalapján elsimította az árvalányhajat, és beballagott
2019 1| vegyek meg mindent, amint elsőbben tartják. Aztán megcsináltam
2020 2| farkát a lába közé húzza. Elsompolyog. Leül tőlünk valami tíz
2021 2| tud a nyomorult.~Hogy így elsorvadt, elnyavalyásodott, hol az
2022 2| tisztasága az első minden elsőségek között.~S rámutattam a vad
2023 2| és azt hiszem, szeretne elsüllyedni. (Mikorra beértünk, elfelejtette
2024 2| volna vele. Mikor a leány elsurrant, már meg is bántam, hogy
2025 1| még ma meghalok.~Hogy ezt elsusogta, ott állt még egy percet.
2026 1| soha nem ittam.~- Hát mivel élsz? - kérdezte a beteg, fölemelve
2027 1| dél melegébe nem tudnak elszállani, sem a föld mélyébe nem
2028 2| elhervad is. Az álom szép, ha elszállott is...~*~Már szakadozottan
2029 1| magasból meg a vidékre, aztán elszálltak a messzeségbe.~De hát miért
2030 1| aki egy barázda földet elszánt tőle, meg nem bocsáthat.
2031 1| fiatal Kevi egy barázdát elszántott a Fodor földjéből, az olyan
2032 2| és szétvert botjával egy elszáradt bogáncskórót.~Aztán megint
2033 1| fészket készít neki és mikor elszedi abba a gyékénykosárba a
2034 1| társas állat is a birka, elszéled a legelésben. Ki is téved
2035 2| tyúktársaitól lassankint elszokott, hogy nem járt velök se
2036 2| kopik, és öregszik, mígnem elszólítódik a Földről.~A kék kabát nem
2037 1| el a házam előtt.~Mindig elszomorodok, mikor ezeket a Köncöléket
2038 2| át érte, aztán egy éjjel elszórja! Meg is verik ráadásul.
2039 1| hátrataszigálják. Fitymált jövevény. Elszorult szívvel vonja meg magát
2040 2| régen nem lakott nálok. Eltakarodtak azok. Csak a ház falán maradt
2041 2| hát az arcomat a kezemmel eltakartam. Mer a gyertya nagyon az
2042 2| tyúkoknak, és ha valamelyiket eltalálják, elviszik és megsütik.~Egy
2043 2| emiatt húzódik hátra.~- Eltaláltad. Csakugyan börtönt lakott.
2044 2| hogy nem veszett.~Mingyárt eltaláltam, hogy a foga fáj.~Fogatok.
2045 2| vasvesszővel sújtottam volna rája.~Eltámolyog.~Mikor kilép az ajtón, föl
2046 1| kapja a galymós botot, úgy eltángálja a kutyát, hogy a kutya visítozva
2047 2| De talán ezt a módit is eltanulják már az uraktól, mint az
2048 1| óriáshangyákat, akik csak eltaposni és letépni tudjuk a virágot,
2049 2| bekecs lehet, mert soká eltart. A foltok rajta évről évre
2050 2| kevesellni fogja a lábáért.~Eltartsam holtig?~Az meg sok. Különben
2051 1| hogy az elrejtett kincstől eltávozzatok, hogy azt se feljebb, se
2052 2| át Tóth Antalnak.~- Jól eltegye. Nehogy kifújja a szél a
2053 1| árnyék, ha Magda meghal? Eltemetik-e vele együtt? Vagy az ő fölszálló
2054 2| csillagra merengve -, abba van eltemetve az én boldogságom!~Ez az
2055 1| ördög a mezőn élettelenül elterülve fekszik, s mellében áll
2056 2| mondják Kadariék. - Isten éltesse, Pesta!~És koccintanak vele.~
2057 2| napestig is megvoltam abban az eltökélésemben, hogy nem megyek ki többé
2058 2| legények fejéhez. Mikor már eltör vagy tíz üveget, a kocsmáros
2059 2| kenyérért, s annak is a felét eltörni, és odaadni adóba. Hát aztán,
2060 2| nyílott ki, hanem a rúd az eltört, meg az egyik kerék is.~
2061 2| hogy a gép nagyot duhan: eltorkollik. Nagy zűrzavaros kiabálás,
2062 1| köszönés nélkül. Egyik eltotyog a felvég felé; a másik elcsoszog
2063 1| uram! Ilyen sokáig együtt éltünk, együtt megvénhedtünk!
2064 1| parázs fölött; és megint eltűnnek a semmibe, mintha egy láthatatlan
2065 1| a juhokat? De Kömpe mély eltűnődéssel bámult a hegykapu felé:
2066 1| mennyországba.~A lángok eltűntek már. Csak a parázs vöröslött.
2067 1| parázsról.~A hosszú téli estéken elüldögélek néha a nyitott ajtajú kályha
2068 2| nap aláhajlóban volt és elülni készült.~Azonban egynehány
2069 1| illik, hogy csak úgy röviden elüsse az ember a dolgát, előbb
2070 1| Marosnak nincsen nyugovása: elugatja a sündisznót hajnalig. A
2071 1| még nem gondoltak akkor az elutazásra.~Furcsa két madárfaj a gólya
2072 2| néztem rá, hogy mért olyan elvadult, olyan sötétlelkű az a fiú?
2073 2| Tán két esztendőre rá az elválásunk után találkoztam ám Julival.
2074 1| kőre. A mezsgyekő az, amely elválasztja Fodorék földjét a Keviék
2075 1| anekdotákba kerülnek! Mennyire elválasztódnak egymástól!~Az öreg megérzi,
2076 2| életben, hogy két ember elváljon, ha egyszer a pap összeadta
2077 2| fordítást, csak az ő urának. Elvállalja ölét nyolc krajcáron.~Hát
2078 1| pedig szegényke nagyon elváltozott ott a másvilágon.~ ~
2079 2| mit felelni. Csak mikor elváltunk, akkor mondtam neki:~- Hallod-e,
2080 2| búcsúztunk el, hogy örökre elválunk. Sírt persze, és - mit tagadjam -
2081 1| Úgy látszik, Keviék is elvégezték a vetést. Pál az ökrök előtt
2082 2| cseréjét tárgyalta. A csere elvégződött. Jancsi megfordult. Hirtelen
2083 2| vagyok én parasztlegény?~Elvenném ezt az okos, szorgalmas,
2084 2| Mögötte a gyönge testű, korán elvénült asszony egy zsák gabonát
2085 1| Köncöléket látom. A nyáron elverte a jég a határunkat és ezeknek
2086 2| annak sincs semmije, akit elvesz.~No, ilyen bolond!~Mondok,
2087 1| mindenért felelős, ami éjjel elvész. Nem vész el semmi.~Mikor
2088 1| béresgazdának: a kutyám elveszett az éjjel, küggyön ki valami
2089 2| azt mondta: Hát én téged elveszlek, Juli. És ígérem neked itt
2090 1| kurtaszárú pipát.~- Csak elveszött - feleli vállról Szűcs András.~-
2091 1| hármat a macska; egyet elvesztettem; kettő a vízbe fulladt.
2092 2| is. Hogy aztán a fejszét elvették tőle, befordult a kocsmába
2093 1| öreg arcú ifjú, akit a sors elvezetett a mezők békéjéből, s magára
2094 1| lehunyja a szemeit. Így élvezik a virág illatát a leányok
2095 1| gondolt, hanem azt a jóérzést élvezte, ami a tutyis asszony szerint
2096 1| vessen meg engem. Így falun elviselhetetlen az, hogy egyik ember kicsinyelje
2097 1| tiltja - felelte Baczonyi elvörösödve.~Rágyújtott a szivarra,
2098 1| meghúzódva várták, amíg elvonul a zivatar.~- Látjátok -
2099 2| Julcsa, mikor a veszedelem elvonult?~Azt mondta:~- Ez jó hely.
2100 2| többé - mondotta az arcát elvonva.~De ez a hang kérlelés volt
2101 2| áldomásáról érkezett haza. Csak elzöldült a nagy csatára. Nem is kérdezte,
2102 1| melyik ér többet neki is: az ember-e, vagy a pillangó, vagy a
2103 1| mert a szenvedő állatnak emberarca van.~Amint ott üldögélek,
2104 1| én lelkem volna egy másik emberben; és ez is gyönyörűség.~Most
2105 2| emberré válik holta után? Az emberből meg virág leszen?~Künn tél
2106 1| A falunak öt legmódosabb embere dülöngélt ott az asztal
2107 1| hallgatta, amiket én a falusi embereinkről beszélgettem. Különösen
2108 2| összetanakodik. Végre is emberéletről van szó. Lovat menesztenek
2109 2| megállott egy agg parasztemberen, aki hátrább ült, mint a
2110 1| a világ legnyomorultabb emberének érezném magamat. Tanítóné!
2111 1| hogy az öregasszonynak emberevő fia van, aki szörnyű robogással
2112 2| a mosolygásban! Mennyire emberibb!~A leány is finomkán mosolygott
2113 1| nagy adót vetettek a jó emberre és hogy licitálásra került
2114 2| egyősanyánk. Talán a virág emberré válik holta után? Az emberből
2115 1| és nem ugatnak, sőt igen emberséges jó emberek: szeretnek vigadozni,
2116 1| sok szép tudást, meg az emberséget, amit az iskolában tanul.
2117 2| az apja.~No, szép sor az embersor, de nagy munka az ára!~A
2118 1| mégis, mert kenyik vele az embört, valami szent kenyőcs.~A
2119 2| itt?~Egy gombforma valamit emel ki a sebből. S nézi a gyertyánál.~-
2120 1| rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már
2121 1| Aztán az ujját a kalapjához emelintette.~- Aggyisten - mondotta
2122 2| rozsdaszínbe játszó zöld gombocska emelkedett ki a cserép közepén. Örömmel
2123 2| datolya magva. Egyre kijjebb emelkedik a földből. Egy napon már
2124 1| csavarni, rázni, szórni, emelni, morogni, sziszegni és sírni?
2125 2| minap egy kétmázsás zsákot emelt a vállára.~Kadariné a gyertyát
2126 2| csizma magas sarka nyúlánkká emelte a termetét, tetszett nekem.
2127 1| szemöldökét vékonyabbra festem és emeltebbre, az arcot meggömbölyítem;
2128 1| haloványan és rongyosan; karján emelve a beteges fehér kis Köncöl
2129 1| beszélgetések között sokáig fognak emlegetni a faluban.~A dombon álltam
2130 2| alatt. Aztán a múltakat emlegettük. Bennem egyre fogyott a
2131 2| mester volt. És hát örök emlék a gyermekeknek, mikor egy-egy
2132 2| ügye-baja, ellensége, rossz emléke, vagy tudom is mije? És
2133 1| és micsoda erőtlen erő az emlékezet, hogy egy éneket se lehet
2134 1| ember a mi falunkban nem emlékezik. Hát még a mezsgyekő elmozdítása!~
2135 2| földetek mellett.~- Hogyne emlékeznék - mondok. - Akárhányszor
2136 2| A história~Emlékszel tán rá, hogy mikor harmadévesek
2137 2| feküdtünk, hogy azt mondja:~- Emlékszel-e otthon arra a görbe hársfára
2138 2| ház falán maradt meg az emlékük, a fakó vörös írás: 1 ló,
2139 2| kutya nevét pedig nem szabad említeni.~(Hentzinek neveztem el
2140 2| hallgatott. Csak az asszony említésére komorodott el a szeme.~-
2141 1| másikon.~Amikor az apját említette, meglógázta a lábát és körülpillantott,
2142 2| versenybirkózás, mint ahogy énbennem mindennap birkózott ez a
2143 2| n~evibe~Anno 18~78 eszt~endőbe~Minden betű egy krajcárt
2144 2| mindig belebrúgózott az énekbe. Ma bizony üres a helye.~
2145 1| és csak úgy dúdolgatva énekelem azt az ősrégi szenténeket,
2146 1| a kóruson. Orgonálgatok, énekelgetek. A hívek künn vannak most
2147 1| a fecskék felé hajlongva énekelték:~PRIVATEFecskét látok,~szeplőt
2148 2| még az öreg Tatár?~- Az énekes?~- Az.~- Él, és buzgón vezérli
2149 1| ének. Megvan a Náray-féle énekeskönyvben is, amit még a Rákóczi-kor
2150 1| És a kis leány az iskolai éneklő hangon felelte:~- Azért,
2151 1| tőlem. Azt mondták neki: ne engedd a képedet megrontani, te
2152 2| egyik.~- Márpedig én nem engedek a tízből - felelte a másik.
2153 2| minden elaludt. Ő meg kiment engedelem nélkül a városba. Holtrészegen
2154 1| birkózást; a vezérüknek engedelmesek, és a halottaiknak megadják
2155 2| Kilépett az ajtón szótlanul, engedelmesen.~ ~
2156 2| amelyik győz, annak kell engedelmeskednünk. No, a cirkuszokban nincsen
2157 2| úton. Hát mit lát? Az ő engedetlen gonosz kutyáját, amint ott
2158 1| szemébe, és más izenőnek engedett helyet.~Az öreg hallgatta
2159 2| öreganyja: csak egy napra engedjem el az iskolából.~S mikor
2160 2| kocsisom -, egy kis utat engedjenek majd kendtek a mester úrnak.~-
2161 1| vigyétek, hanem nékem fölvenni engedjétek, hogy a mi urunk Istenünk
2162 1| Nem lehet őket tűrni. Ha engednek a törvényen, akkor a bakter
2163 2| Városi iskolákban aligha engednének meg ilyen játékot. De én
2164 1| szabadkozott. De persze engednie kellett.~- Hát ha a mester
2165 1| tisztölöm az urat, de nem engedöm.~- Hallgasson, uram - mondom
2166 1| egyetlen vad mozdulatának engedte áldozatul.~Arra gondoltam,
2167 1| találkozunk.~Ez az árnyék engemet se hagy el. De hogy is gondolhassam,
2168 1| Körüljárja a hodályt, s közben engesztelőn szólogat.~- Maros! Maros!
2169 1| nem könnyű bajba vert az engöm!~A Csóka néven említett
2170 1| Csütörtökön meg ő jött énhozzám. Beszélgettünk, sakkoztunk.
2171 1| vagyon, mert ott tartoznak énneköm. Aszongya: ü jobban érti.
2172 1| a tarisznyára nézett, s ennélfogva ha Szűcs András szalonnázott,
2173 2| megeszi a kórót. Szóval ennivalója mindig van. Ők maguk meg
2174 1| épp úgy véletlen vak okból enyészik és múlik bele a sötétségbe.~ ~
2175 1| fiatalja - felelt valamivel enyhébben az öreg -, vén lóból nem
2176 2| a cserép. De, mint báró Eötvös mondaná: vannak az emberi
2177 1| bogármenyasszony.~Mennyi epedés, mennyi izgalom a fűszálak
2178 2| Nem szabad! Nem szabad! Epedni az istenek poharáért, holott
2179 1| karjával átölelhetné egymást.~Epedő szerelem sóhajtozása hallatszik
2180 1| egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki. Felőled álmodoztam
2181 1| leereszkedik. A vén lombos eperfa is, mintha megeresztené
2182 2| Munkája akkor se volt, mikor épkézláb ember volt. Hát arra gondoltam,
2183 2| tejesfazék szárad, de köröskörül éppúgy virul az őszirózsa, mint
2184 2| Mellettünk is elrobogott. Az épületben is megfordult, de még a
2185 2| az omladékban is a régi épületet látja. A virág csak virág,
2186 2| bürök és más efféle. Meg egy épületomladék.~Odavonultunk a bürök közé,
2187 1| irkáját. A tollpróba általános érdeklődés mellett történik meg. A
2188 1| olykor a lakatnyitó fű iránt érdeklődő pásztorok, vagy a vidéken
2189 1| bajuszát. A három ragyogó érdempénzen, ami a mellén volt, káprázott
2190 1| kend elő. Menjen vele az erdőbe. Vágjon ott egy tőről, egy
2191 1| patakpartra, rétországba, erdők végtelenségébe. Valahányszor
2192 1| való pénteken kimentem az erdőre, a kősziklához. Levágtam
2193 1| Vályogot vet így nyáron az erdőszélen. Odakünn hál. Hát annak
2194 2| Mindig elkísértem vissza az erdőszélig. Aztán meg én jártam ki
2195 1| Fölkeltem és elindultam az erdőszélnek, ahol a juhászok tanyáztak
2196 2| valami nagy sárga tyúk az erdőszélre rakta volna a tojásait.
2197 2| mindössze egy becsületes erecskét találtam: nem hazudott.~-
2198 1| meg is érdemli a búcsúból eredő lelki és testi jutalmakat.~
2199 2| tetején az ember, s buzgón eregette a megoldozott gabonakévéket
2200 1| mindig érdekes látvány. Isten erejének kitárt világa. Tudós emberek
2201 1| pirinkó teremtvény: a szél erejével ők is égi útra indulnak.~
2202 1| felhúzta és átfogta két sovány, eres, öreg kezével. És mintha
2203 2| ajtón. Leült a földre az eresz alá. Az arcán könnyek görgedeztek.
2204 1| szanaszét a jól megválasztott ereszek alatt.~Azóta már úton is
2205 2| lefelé nézett. Micó háttal ereszkedett le a falon. Letette a kölykét
2206 1| virágot? Milyen sietéssel ereszkednek egy-egy most nyílott, mézzel
2207 1| elmélázva nézem az ajtó felé ereszkedő diófa lombjain át a kertemet.~
2208 1| mellé, én a dívány sarkába ereszkedtem.~- Kisasszony - mondottam -,
2209 2| mikor a koporsót le akarták ereszteni, akkor vették észre, hogy
2210 2| iskolát.~A kapuban útnak eresztettem a gyerekeket, s egy-két
2211 1| Erre, erre!~A csibék pedig éretlen, vékony hangon felelgetnek:
2212 1| legnyomorultabb emberének érezném magamat. Tanítóné! Oh, milyen
2213 1| mert azon lehet legjobban érezni, hogy meleg van. És beszélgetnek:~-
2214 2| Nem láttuk egymást, csak éreztük.~Hát ez is olyan állapot,
2215 1| ül, hogy mindenki közel érhesse. Mert ő a fő ceruzafaragó,
2216 1| szegény ember, ha ennyi bánat éri. A víz nem mossa el a bánatot,
2217 1| én írok helyette. Ez az érintés szent. Az illetőnek a lelke
2218 1| este. Az ágak meg a levelek érintik, takarják, nézik egymást.
2219 2| is ülnek, de olykor mégis érintkeznek. Kölcsönműveletek a tentában,
2220 1| kifüstölésére islógot.~Fodor meg is érkezik este. Rakja a könyvet, meg
2221 2| öregtől. Estére haza akar érkezni. Ebből értem, hogy ő is
2222 2| hír.~No, bizonyosan későn érkeztek haza. Reggel majd jelentkeznek.~
2223 2| egyre több és több.~Faluba érkezünk.~Itt-ott csaholás hallatszik,
2224 2| olyan volna, kétszer annyit érne.~- Csak olyan messze ne
2225 1| piroslanak a nyakukon. Három ernyős kocsi is van velök. Azok
2226 2| ember csak labda. Ismeretlen erők játszanak mivelünk. Arra
2227 2| vajjá vált.~Nyugodtságot erőltettem magamra.~- Boldog vagy-e? -
2228 2| megint lefeküdt. Nem is erőltettük többet.~Mikor aztán a bor
2229 2| feleltem nyugodtságot erőltetve hangomra. - Ha tuskó volnál,
2230 1| azt hittem, hogy aki az erőmutatványt csinálja, annak fut a vér
2231 1| kutyát.~Megint füttyent, még erősebben. Vár. Nézgelődik. A hodály
2232 1| eltűnik.~- A gyerekek eléggé erősek.~- Megbírják.~Mind a kettő
2233 2| derék legény.~Kadari is erősíti a felesége szavát:~- Szép,
2234 2| valami - gondoltam.~És hogy erősítsem benne legalább ezt a jótulajdonságot,
2235 1| enged. Napokig zsémbeskedik, erőszakoskodik, zaklatolódik;
2236 2| felekezet, hogy azon az erőtől duzzadó régi szép magyar
2237 1| kicsike kezek hihetetlen erővel tudnak ragaszkodni.~- Nem,
2238 1| nézne. És a borsóvirágok erre-arra hunyorgató mosolygó szemek.
2239 1| látod-e, hogy egy borozdával errébb van?~- Bizony, azt nem látom.~-
2240 1| jövő esztendőre megint nézz errefelé búcsú napjának szent reggelén.~
2241 1| lehozzam azt a legfelső gallyat errül a fárul. No, nem azért,
2242 2| nincs aprópénzed, tessék, az erszényem.~A három kisfiú kikopog.
2243 1| szíve mellett tartja az erszényét.~Elég volt.~Azt mondtam
2244 2| szülőim, kendért is, bátyám, érted is, Nacza ángyom.~Ezzel
2245 1| csöndesen.~Mikor a kapuhoz értek, a pap hátra se pillantott,
2246 2| akármiféle úrinő. Tudja, hogy ő érték. És tudja, hogy vége az
2247 2| a becsületről, a tudás értékéről.~De Miklós nem szólt semmit.
2248 2| És tudja, hogy vége az értéknek, mint a vasnak, ha belekap
2249 1| árnyék az árnyékba; puszta értéktelen árnyék, amit a tűz véletlen
2250 2| lopás, ha tyúknál kisebb értékű valami, nem érinti a becsületet.
2251 1| becsüljük egymást, mintha az értékünk egyforma volna. Én például
2252 1| állnak ilyenkor, mintha értelem és akarat szállotta volna
2253 2| titkait, de érzem, hogy az az értelmes erő, amelyik az életnek
2254 1| dombjára, és ott elbőgi szép értelmesen:~PRIVATETizet ütött mán
2255 2| Pedig a lombok susogása értelmetlenebb a parasztbeszédnél
2256 1| feladat - mindez rejtelmes értelmű szó és mind innenvaló. A
2257 1| bojtár is elolvasta. Nem igen értöttük, de mondok, az mindegy,
2258 2| Nincs a faluban ember, aki értse a malaszt minéműségét. Én
2259 1| szörnyedzik megint Kevi.~- Ne értsen félre kigyelmed, csak a
2260 2| bohó a gyermek! S micsoda érzékeny a lelke minden változás
2261 1| úgy hangzott, mintha az ő érzelmeinek volna a kifejezése. Én csak
2262 1| ezzel akarnak hatni. A maguk érzelmes lelkét talán csak akkor
2263 2| ült és Isten tudja micsoda érzések és gondolatok között várakozott.~-
2264 2| is. És mégis nekem minden érzésem akörül a parasztasszony
2265 1| egymás iránt való testvéri érzésnek jeleivel.~Intek nekik, hogy
2266 2| látszik az arcán, hogy ünnepi érzéssel nézi a vezérhangot fújó
2267 1| a bakter -, ha a végömét érzöm, kendöt hívom el végröndölőt
2268 2| Fáni gyenge teste él~t 15 es~ztendőt~mögh~ott mer~a dióf~
2269 2| tér haza?!~Minél jobban esdeklett, annál jobban tetszett nekem.
2270 2| A bekecse szétnyílt az esésben, s a mellén kilátszott az
2271 2| sokszorosan átfontolgatta az esetet, s a maga bűnét sokkal kisebbnek
2272 2| csak nem is fakóbb. Ott eskették őket abban a templomban.~
2273 2| szemedre nem hányom. De te is esküdjél ám itt meg az örök Istenre,
2274 2| egyesületnek.~Erre újra írt. Esküdözött a levelében, hogy nem bántja
2275 2| hogy azt mondja:~- Kell az esküvőre.~Aztán a fehérpénzes zacskót
2276 2| szoknyája a fején, mintha eső esne. Csak vánszorgott búsan,
2277 1| ázott bundájával vissza az esőbe, vagyis hogy a zuhogó esőn
2278 1| Mindönki. Kergették. Bele is esött a bürün a vízbe. El is vitte
2279 1| esőbe, vagyis hogy a zuhogó esőn át elfutott a félszer alá.~
2280 1| aki most toppanik be az esőről a tornác alá és kisuhintja
2281 1| hidegtül. Nézze kend: mind esseveri a fogát.~Csakugyan ott áll
2282 1| A természet ellátta őket ésszel meg erős ásókkal: ők még
2283 1| Maros is kapogatta a bőrkét.~Esténként meg hogy Szűcs András tüzet
2284 2| és elbúcsúzik az öregtől. Estére haza akar érkezni. Ebből
2285 2| megint érzem a húzást. Az esticsillag húzott. Ahogy beragyogott
2286 1| csönd van idebent is. A téli estnek álommal áthatott csöndessége
2287 2| se.~No de most már Soós Estvánék is kimennek, hogy megnézzék
2288 2| Szép, erős legény.~Soós Estvánnak megfényesedik a szeme. A
2289 2| néhány hét múlva hallja kend Esvány lesz, mint az apja.~No,
2290 2| jó van egyéb a földön! Az ész dolgai, azok mind hidegek,
2291 1| mező fűszálait. Jön. Ez az északi szél.~A kis pókokat ím reménység
2292 2| hívhatsz Afrikába, hívhatsz az Északi-sarkra, elmegyek a kedvedért. De
2293 2| nem vagy életrevaló. Több eszed van teneked, mint Soósék
2294 1| egyszer megijedsz, jusson eszedbe, amire tanítottalak, hogy
2295 2| vissza nekem ezt a kutyát.~Eszem ágában sem volt, hogy visszaadjam.~
2296 1| asszonynak, Imre forog nekem az eszemben.~- Imre-é? - mondja az anyjuk.~-
2297 2| hat nap alatt kiment az eszemből. Inkább a falban álló szögre
2298 1| képzelnek el a maguk kis eszével. Az ábécé, az irka, a tábla,
2299 2| kellett számolnom. A nép eszmeköre kicsiny. Némely felfogása,
2300 2| élnek: télen néha sült tököt esznek. Húst soha. Lehet, hogy
2301 1| Jézus mondása jusson az eszödbe!~Miska bojtárnak bizony
2302 1| gondolok - mondok.~Itt Istenes észrevette, hogy a pipa megint nem
2303 2| Isten n~evibe~Anno 18~78 eszt~endőbe~Minden betű egy krajcárt
2304 1| megtudnák, akkor a hetedik esztendejében eljönnének érte a rosszak,
2305 2| is volt, esküdt harminc esztendőn át. Neki is érdeme, hogy
2306 1| számolgatjuk, hogy hány esztendősek vagyunk. Mindegy az, akárhány
2307 2| elvégre is alig több harminc esztendősnél. Aztán a bajuszát hétköznapon
2308 2| leánynak, hogy nekem még egy esztendőt tanulnom kell. Úgy búcsúztunk
2309 1| éppen semmilyen se. Sokára eszüdtek rá, hogy a tojásokat meg
2310 2| leány megtessékelte minden ételnél, a legény meg, hogy mindannyiszor
2311 2| nem tudott enni, ráállt az ételre és fenyegetően károgott.~
2312 2| sem evett, csak holmi puha ételt meg az összetört kukoricát.
2313 2| másikunk vette az ölébe és etetgette a tenyeréből. Ő aztán hozzám
2314 2| Mindenre van ember, csak etető nincs még. A gépész azt
2315 1| belenézni a gödörbe. Nem, a fene ette volna meg, akármit csináltam
2316 2| mikor a hazai vacsorát ettük, úgy karikázott a szeme,
2317 2| Bágyadt volt, a taraja sápadt, étvágytalan, szomorú.~Eléje tétettem
2318 2| gyomrú ember irigy a jó étvágyúra. Mikor a konyhából főtt
2319 2| üde gyöngeségben, amelyben Éva anyánké lehetett, mikor
2320 1| Máriának; a négy zord tekintetű evangélista meg a kegyes szemű Szent
2321 2| Vesznek egy-két malacot. Évek múlva Tóth Antalnak annyi
2322 1| életet adott neki, átdajkálta éveken keresztül a hernyó meg a
2323 1| csak a faluban: ő. Egy-két éven át becsukogatták, aztán
2324 2| néha újság. A nagyok kapnak évenkint két-három új nótát, a kicsinyek
2325 1| bal kezében kenyeret fog evés közben, mintha a kenyér
2326 2| szívességből fogadtam be: öt-hat évesek. Némelyik szülő szereti
2327 1| tizenötödikéről beszélni, mert éppen évforduló nap van; de azt nem akarja
2328 2| dióf~árul l~eéset~Isten n~evibe~Anno 18~78 eszt~endőbe~Minden
2329 2| leány.~- Nohát - mondom évődve -, ideadtad a kendőt, nem
2330 2| soká eltart. A foltok rajta évről évre megújulnak, de maga
2331 2| jómódúak csak a nevet és az évszámot íratják a keresztre.~Ilyen
2332 1| koronája.~Mennyi igyekvés van ezekben a kis szárnyas bogarakban!
2333 2| gyermekkori választásnál, s ezekből válnak a legboldogabb házasok.~
2334 2| mulathasson.~Micsoda vidámság van ezeken az üde gyermeki arcokon!
2335 1| hogy minden ablakot befest ezekkel az álomvilági fehér növényekkel!
2336 2| De vajon boldogabbak-e ezeknél a budapesti bársonyruhás
2337 1| csak takarója annak, hogy ezekről a tollas testben járó lelkekről
2338 2| Hóttig áld engem kend ezér a szamárér - mondja az öreg. -
2339 1| van egy könyve, amölyikkel ezreket löhet nyerni a rutlin. Mondok,
2340 1| elibém-előttem elnyilamodik a két kis ezüst kerékkel. Tyű, az árgyélusát -
2341 1| oszt előtte is egy kis ezüstkerék, mög utána is. De úgy mönt
2342 2| posztónadrág van. Mellényén ezüstösen tündökölnek a kacskaringóba
2343 1| várta a harangszót, no meg ezúttal Jánost is.~- Jön már - kiáltották
2344 1| azért, mert az sz-et mindig f-nek ejti, az r-et meg éppen
2345 2| urától, olyan, mint a virágzó faág, amely letörött a fáról,
2346 1| mindig belevert egy szöget a fába, és a szögeken hágott feljebb.~
2347 2| az óraközi szünetek, a fabehordás, s más efféle iskolai dolgok,
2348 2| öregleányok közül való. Fábián Veronka a neve. Tizenhárom
2349 1| Az aztán két kis darab fácskával hegedül és a szájával cincog
2350 2| összeölelkezik. Cigány Laci két kis fadarabbal hegedül. S mivelhogy a fadarab
2351 1| öltögetett rongyokat. A fadarabból baba lesz, a rongyokból
2352 2| itt a Cigány Laci két kis fadarabja.~Hanem a kicsinyek világába
2353 1| rongyokból selyemviganó. Aztán a fadarabot odaszorítja ahhoz az együgyű
2354 2| Felelet helyett odalépett a fadudához és bizonyára az én tiszteletemre
2355 2| gondoltam, veszek magának egy fadudát, verklit. Aztán adok hozzá
2356 2| aztán elbeszélte, hogy a fadudával már száz forintot szerzett,
2357 1| van a színe? a fénye? a faevő mohósága? az égető ereje?
2358 1| meleg országaiba?~Itt egy fagally, ott egy háztető fogja el
2359 2| Lehet, hogy egypárszor faggatták is. De ő persze nem mondta
2360 2| el, annak erányába hiába faggattam. Csak azt tudtam meg, hogy
2361 1| Kevi Imre is. Az asztalon faggyúgyertya égett. A gyertyának néha
2362 1| december szele kemény kérget fagyaszt a vizekre, s a téli ég felhői
2363 2| beállhatna jegyzőnek!~Szeles, fagyos téli est. Az udvaron egy
2364 1| és mélázók, mint az erdő fái. Az erdő fáinak egyik oldala
2365 1| körüllengik az én virágzó fáimat, azt gondolom, templomban
2366 1| mint az erdő fái. Az erdő fáinak egyik oldala árnyékos marad
2367 1| a földön, hanem előbb a fája nő és a virágból fejlődik.~
2368 1| látta, hogy neked ezzel fájdalmat okozhat. Az gyakran megtörténik,
2369 1| válás érzése nem azonos fájdalom-e bennök?~Ahogy a két gólya
2370 2| Csak akkor bocsátotta le a fájós lábát, mikor a tollát rázta,
2371 2| gondolok semmit - feleltem. - Fájt talán, hogy megcsókoltalak?~
2372 1| tudhatott. Nem is olyan fajta cigány az öreg. Rá se szorult:
2373 1| Óh, hogy a fene... - fakadt ki az asszony.~A beteg tigris
2374 2| köszöntőn mindnyájan sírva fakadtunk. Jancsi legjobban.~- No -
2375 1| bodzafapuskának, búgónak, fakalamárisnak a mestere. Ő tud legjobban
2376 2| egyetlen egy kőemlék volt ott a fakeresztek között. Azon idegen véset.
2377 2| Ilyen egyforma szabású fakeresztekkel van teleültetve a mi temetőnk.
2378 1| piroskendős kisleányok. A fakilincs meg-megkattant az utcaajtón,
2379 1| nyílnak meg előttük, de a fakilincses ajtók megnyílanak. Itt egy
2380 2| mint régen! Még csak nem is fakóbb. Ott eskették őket abban
2381 1| nem volt több olyan csúnya fakófekete bundás kutya. Különösen
2382 2| kézzel csukja be gondosan. Fakózöld pamutkendő van rajta. Hátul
2383 2| vályogistálló, a teteje meg a fala kissé meg is dőlt, mintha
2384 2| színtelenül, lesoványodottan - falábon.~Gondolkoztam: mitévő legyek
2385 2| sapkája. Szedi a pénzt. A falábú ember meg nézi örömtől kivörösödötten.~
2386 1| hozzátámasztották a kocsma falához. Úgy látszik, már visszaúton
2387 1| kongott a lépéseimtől. A falakat megszáradt koszorúk és falombok
2388 1| s ráterül a szomszéd ház falára is. A falon egy női árnyék
2389 1| szegénység izzadva fárad minden falat kenyérért, ne okozzatok
2390 1| drága tálaiban ilyen jó falatokat találhatnátok! Ha a ti jégbe
2391 2| kiment az eszemből. Inkább a falban álló szögre gondoltam akkor,
2392 1| visszahulltában belekeveredik a száraz falevelekbe; amelyek még az úrnapi ünnepről
2393 1| odatámasztják a zsákját a falhoz, fölemeli a fejét. Körülpillant
2394 2| Hattyú illetlen étvággyal falja fel a koncot, s még kér
2395 1| meg-megállva, olykor a falnak dűlve, árokba keveredve,
2396 1| falakat megszáradt koszorúk és falombok borítják, és azoknak a szaga
2397 2| csak megint fölfutott a falra. Az ajtó akkor már nem is
2398 2| október közepén a szomszéd falucskából jön hozzám egy vályogvető
2399 2| mint ha egyszer nézik meg.~Faluhelyen nem ritka az ilyen-hamareljegyzés.
2400 1| állapodnak talán a másik faluig, ahol megint csak addig
2401 2| jó négyóra járás ide a faluja. Lehet, hogy csak azért
2402 2| teneked, mint Soósék egész falujoknak. Hát légy bátor, lelkem.~
2403 1| az öreg pap! Ő nevelte a falunk felét, a kálvinista felét.
2404 2| azt gondoltam, hogy nem falunkbeli, s azért vonja meg magát
2405 1| szegény mezőinkre. Mi van a mi falunkon olyan szeretni való, hogy
2406 1| a búcsúsok. Bizonnyal a falura néztek alá a magasból meg
2407 1| kisbíró ki nem ballag a faluvégre.~Eközben a szélnek is élesebb
2408 2| És ahogy itt ülök azon familiámból valók között, akik már átvették
2409 2| feliratot:~Itt~nyuksz~-ik~Matlak Fáni gyenge teste él~t 15 es~
2410 1| mámorban álmodta meg az emberi fantázia. Tündérek nincsenek, mint
2411 2| Aztán megrázta a fejét, és fanyaran nevetett.~Hiszen nem is
2412 2| onnan egy táblát, egy nagy fanyelű bicskát, egy könyvet, egy
2413 1| kedvét lelné. A nyakán barna faolvasó, amelyen fényes a réz-Krisztus
2414 1| Azok persze fölmásztak a fára; onnan lesték, hogyan készül
2415 1| mikor a szegénység izzadva fárad minden falat kenyérért,
2416 2| lelkére, hogy ha már annyit fáradott azért a pénzért, meg kell
2417 2| krajcárt ígértünk neki a fáradságáért. De megmondtuk neki, hogy
2418 1| megfordult, és elindult lassú, fáradt ballagással vissza, a szőlők
2419 1| Imre. A járásán nem látszik fáradtság. A falu kútjánál visszamarad.
2420 2| belőle egy szárnyat, és faragcsálom. Leszólok a kutyának, azon
2421 2| keresztet Kacali András faragja és festi kellő szakértelemmel.~
2422 2| putton volt, és a puttonban faragótól való forgács. Néhány hosszú
2423 1| soha nem unalmas és nem fárasztó, mint az emberi hangversenyek.~
2424 1| hogy a kutya visítozva farkal el a hodály mellé.~No, akkor
2425 2| görény a legszélső tyúknak a farkatollát kitéphette.~Hogy megint
2426 2| vissza!~A kutya behúzott farkkal inal vissza vagy húsz lépést.
2427 2| virágzó faág, amely letörött a fáról, leesett a földre. Nem érdemes
2428 2| elő.~A tollszár vasában farral kifelé áll a réztoll. Kirántja
2429 2| mikor megjött, feleségül. A farsangra várja az első gyereket.~
2430 1| legfelső gallyat errül a fárul. No, nem azért, lelkem,
2431 1| PRIVATELeesett az pirosalma a fárúl:~El köll válni a kedves
2432 1| csak az orgona lágy hangú fasípjait szólaltatom meg, és csak
2433 1| öreg az udvaron ült, egy fatönkön, az őszi napnak sugárverésében,
2434 1| leülteti a kút mellé, a fatönkre. Az öreg megül ott szinte
2435 2| remegő szívvel állanak a jövő fátyola előtt, mint az okos gazdagok.
2436 2| A két szemét kék árnyék fátyolozta körül.~- Beteg vagy talán?~-
2437 1| reggelenkint, mintha gyémántos fátyolrongyokkal volna behullatva. A kis
2438 1| keményet, alul a két finom fátyolszárnyat és - brim-brum - halk búgással
2439 1| kutyáját?~Sokan látták. Vizes fazekakkal hajszolta egynehány legény.
2440 1| gyerek, másik kezében a fazekat lógatta. Tizenhat éves gyönge
2441 2| csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás közben valami
2442 1| akar?~Csakugyan hozzám jön. Fázom, mikor az az asszony hozzám
2443 2| fagyott. A nap is mintha fázott volna, nem mert kibújni
2444 2| ablakot kell nyitni, meg ne fázzon. És öntözöm reggel, este,
2445 1| gonosz portéka, hogy vagy feccsen, vagy loccsan, de akármit
2446 1| aztán egy második.~Az én fecskéim.~- Pihenjünk - mondottam
2447 1| nagy fekete felhő. Azok a fecskéink.~A napnak már nemcsak világossága
2448 1| Egymásra tekintgettek, meg a fecskékre. A Daczó gyerek fölállott
2449 1| valamelyik más falubeli fecskenépről szavaztak, hogy megvárják-e
2450 1| kiáltozták:~- Csivis! csivis!~Ami fecskenyelven bizonyosan annyit jelent,
2451 1| eső elállott. Csak a malom fedeléről csoronkált még a víz. A
2452 1| ejti ki, hogy bagazium, a féderveiszről meg azt mondja: fédörbajsz.
2453 1| orrát és kékes árnyékkal fedett szemeit.~És mintha a báróné
2454 2| nem jelenik ott két zord fegyveres pandúr.~Juliért jöttek.~
2455 1| kajszibarackfám meg pompás fehérben, mint valami hercegi menyasszony.~
2456 1| megszólalt:~- Böcsületbe fehéredett meg az én hajam. A fiaim
2457 1| padokban. A tarisznyák is fehérek. Az iskolában almaillat
2458 1| kezét, se lábát, csak egy fehéres hajlott valamit látok, ami
2459 2| leány annyira erősen óvja a fehérkendőjét, hogy soha abban a faluban
2460 1| ölembe vonva a szöszke, fehérképű lányt -, látod a többi pajtásod
2461 1| kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben
2462 2| ott hevertek az udvaron, s fehérlettek reggel a zúzmarától.~Az
2463 1| Némelyik szembetűnően előfehérlik, a homályból, a másik meg
2464 1| váratnak sokáig magukra. Fehérlő szikra kél útra a levegőben
2465 1| szemű gyerkőce.~- Hát ez a fehérnép? - kérdi az anyja.~- Ez
2466 2| Kell az esküvőre.~Aztán a fehérpénzes zacskót úgy hívta, hogy
2467 1| növényekkel! Mindig csak fehérrel fest. Ahonnan ő jön, ott
2468 1| agg ember. A haja csupa fehérség. Az arca meg csupa pirosság.
2469 1| hidegtől. A nagy gyémánt gyűrű fehérvillámokat szór, amint játszik. De
2470 2| mindezekre a köszöntésekre fejbiccentésekkel válaszol. Az asszonyok köszön
2471 1| András egy aujnya szóval és fejbiccentéssel fejezi ki rá az elismerést.~
2472 1| bab, se kukorica: kivágja fejből egy perc alatt.~Nem sokkal
2473 1| végéről. Látja a méréseket, a fejcsóválásokat, még a káromkodást is látja.
2474 2| forognak ilyenkor a kutyának a fejében?~Azonban a gazda haragszik,
2475 1| alatt göndör kis fekete fejek. Az asszonyokat innen is,
2476 2| szavakat csapkodjon valamikor a fejemhez. Tudja meg, hogy a kiskántort
2477 1| is éppen akkor, mikor a fejemre akart szökni, derékon vágtam
2478 1| a botja utolérte: éppen fejen találta.~A gyerek vérben
2479 2| milyen vele született bájos a fejének minden mozdulata! Ha véletlenül
2480 2| de csak elhanyatlott. A fejénél behajtották a posztót vánkosnak.
2481 1| fölpáncélozva mentem át estefelé Fejérékhez. Az uzsonnakávénál ültek.
2482 1| kérdezte fölemelve a fejét-, hogy viselkedik tanulás
2483 2| történetet, jól is teszed, ha így fejezed be, mert így hatásosabb.
2484 2| lábakban gondolatok és ötletek fejeződnek ki. Az egész test zene.
2485 2| szaggatott dobogását.~Halkan fejezte be:~- ...hogy én leány vagyok.~-
2486 2| az a több... Hogy röviden fejezzem ki magamat, a leány olyan
2487 1| teltebb volt, az állacska fejletlenebb, az arcbőr átlátszó fehér
2488 1| fia, hanem csak egy abból fejlett idegen. A fényes úri szoba
2489 1| a fája nő és a virágból fejlődik.~Erre már ő is mosolygott,
2490 2| községházán. Aztán hazament a fejszéért: agyon akart vágni mindenkit,
2491 1| hogy egy tüzes kos fog a fejük felett átugrani, de ne féljenek
2492 1| a fejéhez vág egy kötőféket. Attól pedig Miska tüstént
2493 1| hajlott valamit látok, ami feketében végződik lent is, fönt is.
2494 2| egyik csizmája fején új folt feketéllett, s mivelhogy a csizma sohase
2495 2| cigány, s hoz egy kis hatéves feketeszemű Juliskát. A szomszéd falu
2496 1| még?~Csillagos estéken nem fekszek le korán. Egy hosszú fenyőfalóca
2497 2| sincs. Már láttam, ahogy fekszünk ketten a vérünkben a bürök
2498 2| szólt hozzám, mikor már feküdtünk, hogy azt mondja:~- Emlékszel-e
2499 2| Valami baja történt.~Az öreg fel-alá mozgatta kezét, lábát; a
2500 2| megírta-e mindenki otthon a feladatot? Hát ez nagy tisztesség.
2501 2| táncolja körül Jancsit. Felágaskodik és rányalint a képére.~A
2502 2| árkon. Ott ugrál a konyhai félajtó előtt.~A Jancsi gyerek épp
2503 2| szögre gondoltam akkor, ahova felakasszam magamat. De hogyisne! Tizenkilenc
2504 1| csizmadia.~- Ha kész lesz, felakasztják kendet - jegyzi meg a bakter.~
2505 2| mikor hozták, sem mikor felállították. A mester ki tudta betűzni,
2506 1| csak bámulja a parazsat félálmos nyugovással, s lelke úgy
2507 1| szólalt meg az öreg Borza félálmosan -, mégis csak jó volt a
|