15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
2508 2| Az asztalról fölvette a félbemaradt szivart és útközben odavetette
2509 2| között.) És egyszer csak felbukkanik az orgonakerítésnél a holdfényben,
2510 2| poharamba! Szervusz!~Hát ahogy felbukkant, nem bírtam elfordulni.
2511 1| selyemszőnyeg. A gyermekek arca felderül. Mind arra fordítja a fejét.
2512 2| feldüljön az ember, hát akkor feldül.~Ezt olyan meggyőződéssel
2513 2| Ha az Isten akarja, hogy feldüljön az ember, hát akkor feldül.~
2514 2| tekintete gyönyörűségbe feledten áll a virágon.~Ez a kisleány
2515 1| félre, de ha a Maros lódult feléjök nagy kanyarodással és széttéplek!-
2516 1| volna. Én például sohase felejtem el, hogy minden társaságban
2517 2| komolyan az ember. - Nem tudom felejteni azt a gyereket.~- Hát hozd
2518 1| pirongatást. De hogy kívül felejtett, felgondoltam abban az egy
2519 1| a k-nál van. No lássuk, felejtett-e valamit, mióta nem találkoztunk?~-
2520 1| fölmelegedve -, ha el is felejtette tiszteletes uram, én nem
2521 2| természet intéző hatalma benne felejti a világot a télben! Talán
2522 2| zsoltárokat. Micsoda szerencsés felekezet, hogy azon az erőtől duzzadó
2523 2| szól valamit, aztán én is felelek.~- Azt gondolta, hogy sírsz.~-
2524 2| beszéd.~Petykó hallgatott és felelgetett. És azt gondolta, hogy beszélgetünk.~
2525 1| pedig éretlen, vékony hangon felelgetnek: csip-csip - ami pedig bizonnyal
2526 2| Pesta jönne!~- Jön már - felelik. - Az erdőn dolgozott. Fát
2527 2| Szegfü Jancsit, elmúlt a félelme.~- Mit akarsz, Jancsi! Nem
2528 1| leküzdötte egy hatosért a félelmét, de azt is elvitték tőlem.
2529 2| utolsó betűig, s mégis ha felelnie kell, elpirul és remeg.~
2530 2| szégyenkezett.~- Semmit.~- Így felelsz-e nekem, tanítódnak?~- De
2531 1| Máskor is csak megjött - felelték azok -, bizonyosan behítták
2532 1| Azt hiszem, szép lány - felelten egykedvűen.~- Azt „hiszi”!~-
2533 2| az ő fiának. Mink meg azt feleltük rá, hogy bár ennek meg olyan
2534 1| cseléd megütötte.~A gyerek felemeli a fejét és hozzám jön. Az
2535 1| hogyan pattogtatja az ujjait. Felér olyankor a mise akármiféle
2536 2| ejtett az asszony, hogy ilyen feleség kellene az ő fiának. Mink
2537 2| egyszer. - Boldog vagy-e a feleségeddel?~- Hálistennek - felelte. -
2538 2| menne, azt mondanák:~- Jön a feleségéért.~Ne gondolja ezt senki!~
2539 2| munkáján volt a szeme, hanem a feleségén. Oldatlan kévét dobott a
2540 2| hónapja múlt, hogy elvált a feleségétől, azaz a felesége őtőle.
2541 2| vette el, mikor megjött, feleségül. A farsangra várja az első
2542 1| gabonát hoz a hátán, ki felet. Törlesztenek vagy egészen
2543 2| kijönni.~- No mi baj?~- Hát a felével megvolnék.~Értettem. Adtam
2544 1| mintha mingyártos-mingyárt felfalná. A gyerek persze követ kapott
2545 2| egyik bajsza vége mindig felfelé áll, a másik meg lehajlik.
2546 1| csinálnék kigyelmedből. Új felfogás! Csak a félszemire vak,
2547 2| hogy a te megjelenésed felfordítaná annak a parasztcsaládnak
2548 2| hogy Kadariékat a hídon felfordítsa.~- Az a fő - felelem -,
2549 2| kocsi az árokba.~Az ilyen felfordulások ugyan mulatságosak az olvasmányokban,
2550 2| gyulladást. Az öreganyó felforrant. Micsoda beszéd ez? Szó
2551 1| De hogy kívül felejtett, felgondoltam abban az egy órában minden
2552 1| immáron kifényesítetten és felhangoltan találja a zongorát. A szobám
2553 2| szegény olyan volt, mint a felhőbe takart hegy. De vajon mi
2554 1| is felnéztem, hogy melyik felhőben látja az öreg a sárkányt?~
2555 1| a subájában ül egy fehér felhőbuckán; a bajusza lelóg hosszan
2556 1| sárkányt?~Egy rozsdás fekete felhőgomolyag csakugyan úgy vonult át
2557 2| hordanak.~A nap kisüt a felhőkből, s harmattá változtatja
2558 2| pipázik egész nap, meg a felhőket nézi.~Baracs Imre azt hitte,
2559 1| fűszálon, az egész tájon, még a felhőkön is.~Ez a szomorúság az ősznek
2560 1| öreg kezével. És mintha a felhőkre nézne (mert a vak arca mindig
2561 1| nap áttörte egy helyen a felhőt.~Ahogy odapillantunk a napfény
2562 2| adták be az iskolába.~Ismét felhőzte valami gondolat. A beszélgetésünk
2563 1| könnyű lebocsátani, de nehéz felhúzni. Régi kút. Minek is lenne
2564 2| bort rendelt.~Egyszer csak feligazodik az öreg és leveti a bekecsét.
2565 2| engem. Aztán, mondok, hát féligmeddig testvéred is volt a Nacza,
2566 2| Megtörölte a bajuszát; és ismét felintett az ujjával:~PRIVATEMikor
2567 2| koporsót és a keresztet. A felírást is ő cselekszi meg, minekutána
2568 2| sorra olvasná a keresztek feliratát.~Pedig anélkül is tudom,
2569 2| elhelyezésére ide másolok egy feliratot:~Itt~nyuksz~-ik~Matlak Fáni
2570 1| kincsről nem tudok. Neked adnám felit - mondom -, ha hozzájuttatnál.
2571 2| meggondolkodik Miska, és felizen a bíróságnak, hogy tanút
2572 1| neki:~- Hát mit félsz? Ne félj hát, te tyamár!~S gyöngéden
2573 2| és vizet csordít rá:~- Ne féljen, öreg - mondja jólelkűen -,
2574 2| kertbe, amint az első csillag feljött, s a kertet beburkolta az
2575 1| lilaszürke égen sárgán fénylő félkarikája a holdnak. Alig egy arasznyira
2576 1| besötétedett. A holdvilág felkelt. Éjjel tizenegykor hazatért
2577 2| derékig állt a földben.~Felkocog a tízórai szünetben a kertből.
2578 2| padban az első helyen és félkönyökére támaszkodva aggodalmas arccal
2579 1| ebből, hogy valaki jön. Felkönyököl és arra néz, amerre a kutya.~
2580 1| öreg hasonfekszik a subán. Félkönyökön pipázgat csöndesen. Már
2581 2| meg fölvette a poharat és felköszöntötte az új házaspárt, hogy azt
2582 1| gyerekek lenn az udvaron féllábon táncolva éneklik:~PRIVATEGólya,
2583 2| egy tányér vizet. Hát csak fellafatyolja, mintha mutatni akarná,
2584 1| mélyedő mezei úton, s a fellegből elővált egy kocsi. Sebesen
2585 2| okokért orcán törülte, vagy fellökte a kisebbeket. Barátja nem
2586 2| gyermekekkel. Egy gyermek felmászik a kerítésre: onnan néz be.
2587 1| akkor veszi észre, mikor már félmezítláb egynéhányat lépett az öreg
2588 1| ott áll egynéhány vacogó félmeztelen rajkó. Egyik az anyja kötényébe
2589 1| apja, meg a sógor sokszor félnapig számították azt babon. Imrének
2590 2| hogy kapált volna csak félnapot is.~Hát már most ítéld meg
2591 1| égre bámultak.~Magam is felnéztem, hogy melyik felhőben látja
2592 1| különben, ha a gyermekek felnőttek. Hát mondom, alig egy hónapja
2593 2| gyermeknek nem az, ami a felnőttnek, hát minek zavarnám meg
2594 1| malac - amit a Marci gyorsan felnyal -, aztán az írás egy takaros
2595 1| kutya?~Fölkel. A szemehéját felnyomja az öklével. Megnézi a reteszt.~
2596 1| elaludt a széken. Az anyja felölelte és átvitte a másik szobába.~-
2597 1| feleségének.~- Nem kell felöltöznie - szólt a festő -, hiszen
2598 2| soha!~Nem bírtam tovább. Felöltöztem és kimentem a kertbe. Megálltam
2599 2| kificamodott. A bőr lejött a féloldaláról. Jaj, jaj!...~- Hát minek
2600 1| mondott, megfordította a felőle való jó véleményemet.~De
2601 1| akit epedve vár mindenki. Felőled álmodoztam én is a télen
2602 1| és a ruhám szerint gondol felőlem ítéletet.~- Nem, nem - felelte -,
2603 1| mosdatlan gyerek nem léphet be. Félóra múlva itt legyetek.~Miska
2604 1| mikor ebéd után egy rövid félórácskát szenderegnek!~Csik Imre
2605 1| merre.~A kutya azonnal felpattant, s mint valami ágyúból kilőtt
2606 1| sétálva ment hazafelé. Nyomán felporzott a kocsiút. Olykor megállott
2607 2| azalatt. Imre nem segített a felrakásban.~Mikor az öreg visszaült
2608 2| szakálla mintha vattából volna felrakva, olyan fehér. Bibliai fej.
2609 1| Egyenesen a méhes felé tart. Félrehárítja az útba hajló almaágakat.~
2610 2| járt benne sohase. Hogy így félrehúzódott előlem, eszembe jutott a
2611 2| szaporán pislog. Veron marad félrehúzódottan.~Tehát ezek ketten hallgatást
2612 2| behörpintett olykor, és félrejárt a kereke. Hiszen nem is
2613 1| Visszacsente a bástyáját, mikor én félrepillantottam.~Akkor este beszéltem neki,
2614 2| ütésre felsivalkodott, s félreugrott, de megint visszatért a
2615 1| útja, legfeljebb ha otthon félreverik a harangot.~A papom szivarra
2616 2| szaladgálás, kiabálás. A harangot félreverték. Az emberek kantákkal, sajtárokkal
2617 2| verte.~A kutya minden ütésre felsivalkodott, s félreugrott, de megint
2618 2| Tóth Antal. Mert kend még a felsősoron lakik.~- Dejszen nem iszok
2619 1| zöld ládájára és a melléből felszakad egy-egy sóhajtás:~- Mért
2620 1| aranyból van.~- No, jól felszállott!~- Fel ám, de nem a maga
2621 1| juhok után.~A harmat már felszállt. A juhok mohó sietséggel
2622 1| kigyelmedből. Új felfogás! Csak a félszemire vak, és serlegek között
2623 2| Míg a fiával gügyörész, félszemmel látja, hogy egy csont és
2624 1| zuhogó esőn át elfutott a félszer alá.~Az a kérdés fordult
2625 2| Gyere ide, Hattyú!~A kutya felszökik. Egy perc alatt ott terem
2626 2| adventi délután - az iskolai félszünetben -, az utcán találkoztam
2627 2| én se léptem át hozzá. Féltem az apjától.~De a vágy megáradt
2628 1| hideg verejték is attól féltemben, hogy bele találok a gödörbe
2629 2| már, hogy az új papházat feltetőzték, neki is innia kellett a
2630 1| Nem érti senki.~Az égen feltünedeznek a csillagok.~Csend van.~
2631 2| tanyáról átjön az ispán. Feltűnik neki a menyecske. Míg én
2632 2| köztük se volna.~Mondom, ez feltűnt nekem.~A gyerek elvégre
2633 1| udvaron, vagy a pitvarban. Ott felül az ajtón áthangzó hangokra.~
2634 1| tebelőled - mondottam, s felültettem a fiút -, hát arra tanítottalak
2635 1| nyugodalomnak, a kutyája felugatta.~A kutya mindig ugat éjjel,
2636 2| következő percben megint csak felugrik és kiszalad. Bizonyosan
2637 1| sima, agyagos föld van. Itt felugrott kétszer a levegőbe és nyerített,
2638 1| nélkül. Egyik eltotyog a felvég felé; a másik elcsoszog
2639 2| és engem mindig pofoznak.~Felvégi Szabó János~ ~
2640 1| harangszókor, a másik meg a felvégről ugyanakkor. Mikor az anyóka
2641 2| kaszálni? Még a ruhát csak felvehetnénk, de az a szokatlan nehéz
2642 1| Szeretik magukat piperézni, felvirágozni. Az én asztalomra is hoz
2643 1| báróra szegeződik. A báró felvonja a szemöldökét; a száját
2644 1| Erre aszongya, mönnyek a fenébe, mert neki sok a dolga.
2645 1| csorgatva, mint ivogatva, fenékig kiüresítette.~Duli Péter
2646 1| vacsora után mind a ketten fennmaradtak még kis ideig a tűz mellett.
2647 2| tanításával gondoltam, hogy fenntarthatom magamat.~Hajnalodott, mikor
2648 2| találkozónk. A hold teljes fénnyel sütött. Juliska késett.
2649 1| mozdulataiban van valami méltóság, fenség és erő. Minden marok búza,
2650 2| sárban nőtt, és mégis égi fenségben pompázik.~A folyosón gyermekcsizma
2651 1| oldala árnyékos marad a fényben is, de azért a másik érzi
2652 1| különben visszafordulunk. Ez a fenyegetés jólesett neki. Jókedvvel
2653 2| jutott.~Végre kilódult. Fenyegetődzött, hogy újra fejszét fog és
2654 1| alakjában áramlik ki a vörös fényesség s a tűznek meleg lehelete.~
2655 1| a templomban:~PRIVATE„Oh fényességes szép hajnal! -~Kit így köszöntött
2656 1| Némelyik leánynak csak a szeme fénylik a homályban.~Fodor András
2657 2| két emberem is a hosszú fenyőfa asztalnál. Mind a kettő
2658 1| fekszek le korán. Egy hosszú fenyőfalóca van az ajtóm mellett. Arra
2659 2| rá az élet tele, mint a fenyőfára a hó.~Eleinte azt gondoltam,
2660 1| lopódzzanak. Az az erős fényű, mozdulatlan csillag, az
2661 2| elővillan már a lámpás és fényutcát lenget a sötétségbe. Két
2662 1| csak hogy a gyereknek azóta ferdén áll a füle, és hogy másfelé
2663 1| gyémántot kínálna a kis tudatlan féregért, bizonyára komolyan és határozot
2664 1| amit játszik, azt Liszt Ferenctől hallotta Párizsban.~- No,
2665 1| ez, csak alig áttetsző. Férfiak, asszonyok fekete árnyékokként
2666 2| mint a lányokéra meg a férfiakéra. Hej, az asszonyok! Mindig
2667 1| nézett rám. Az arcán valami férfias vonás jelent meg.~- Mert
2668 1| a házsorból: a mezőre. A férfiemberek ott vannak most szanaszét
2669 1| van-e a mester úr?~Ez a mély férfihang, akármi legyek, ha nem Borza.
2670 2| hogy rabszolgája legyen a férfinak. Nemcsak az urának rabszolgája,
2671 1| az életet, és hogy olyan férjet adjon az Isten, akinek előneve
2672 1| itt vannak a fiaim, azokat fessék.~- Éppen azért, mert öreg
2673 1| falunkban egy pár képet fessen. A legszebb gyereket, a
2674 1| öreg ülni fog.~- Dehogy is festek itt többet, Örök hálára
2675 1| huszonöt esztendős legénynek festenék?~- Nini, a pajtánk! - kiáltott
2676 1| maradt. Átengedte magát a festésnek.~Az udvaron áhítatos csend.
2677 1| beszélgethetünk.~A rétnek egy darabját festette: a hidat, a nyárfát, meg
2678 1| Előtte egy kis háromlábú festőállvány. Mögötte Könczöl Pista hadonászott
2679 2| mégis odatalál az asztalhoz.~Festői ecsetre sohase volt szép
2680 1| negyedórára. Azonban az én festőm mindenképpen segíteni akart
2681 1| fiatalosan.~- Ez az úr - mondom a festőre mutatva - olyan ember, aki
2682 1| Estefelé ki is vittem a festőt; csónakra ültünk és lestünk
2683 1| aranykarikában égett.~A fészek csipogott. A tojásokból
2684 2| hét-nyolc szájacska is csipog a fészekben! Akkor kell ám együtt kelni
2685 2| Vastag gombóc orra alatt úgy feszít most a bajusz, mintha fel
2686 1| asszonyokkal.~És míg a gólya a fészkének örülve ugrál a háztetőn,
2687 1| konyhából. Egy nagy karaj kenyér feszül a tarisznyájában. Kerek
2688 2| Juli. És ígérem neked itt a feszületre, hogy a te bűnödet soha
2689 2| mellecskéjén is akkor kezdett feszülni az ing. A nyaka azonban
2690 2| asszony, mert lókötő lett a fiából. Egy napon ott találták
2691 1| tízéves szép kis leányod!... a fiad is maholnap legény!... házat
2692 1| Csik Imre először is a fiáért nyúl. A fia csak kis inges,
2693 1| ürge úrék szerencsésebb fiai a természetnek: ők tőkepénzesek,
2694 1| Az apák előtte mondták a fiaiknak:~- Olyan légy, mint Istenes
2695 1| zsákon ül és elmélázva nézi a fiait. Pipázik. Ő már hajlott
2696 2| mint a tavaszi szellő. A fiamhoz jöttem. A fiam az én fiam.~
2697 1| rakosgálja. No, mondok a fiamnak:~- Most nyisd ki a szemed,
2698 1| tudott másról beszélni csak a fiáról.~III.~Így nyáron minden
2699 1| fekete kutyáéból, csakhogy fiatalabb, a tekintete pedig éles
2700 2| megérkezik. Mogorva, sápadt fiatalember. Megnézi a sebet és vizet
2701 1| az öregasszony.~- Ott a fiatalja - felelt valamivel enyhébben
2702 2| feleli a subás.~- Hát fiatalnak nem éppen fiatal, de vénnek
2703 1| több mesét tudnak, mint a fiatalok, meg szebbeket is, csakhogy
2704 2| megismerték már egymást, s most a fiataloknak kell nyilatkozniok. Hogy
2705 1| is szorította a miénket fiatalosan.~- Ez az úr - mondom a festőre
2706 1| sakktáblán, melyiken csak két figura áll.~Másnap, hogy átmentem,
2707 1| bizony úgy elmélyedtem a figurák bonyodalmába, hogy meg se
2708 1| festeni!~Egy pálmaforma figurát körülvakarok a késemmel
2709 1| falubeli legények azzal figurázták a lányok előtt; hogy a kutyája
2710 1| így kezdhették. De azért figyel már itt mindenki. A legények
2711 1| legközelebb a mesélőhöz, a nagy figyelemben kicsi száját is fölnyitja.
2712 2| bizony megérti - kivált ha figyeli. Próbálja meg akárki, beszéljen
2713 1| nyár történetében. Az én figyelmem azonban már elhagyta Istenes
2714 2| játsszák.~Hanem egyszer csak figyelmembe ötlik, hogy Cigány Laci
2715 2| az ilyen lapulóra, most figyelmén kívül hagyom. Tekintetem
2716 1| már iskolásgyerek korában figyelmes volt a Lidi iránt. Megverte
2717 2| járó embernek, de festők se figyelmeznek rája. A gyermek lába milyen
2718 2| alatt, és soha jobban nem figyelmeztek. Mindössze egyszer történt
2719 1| Az ő messze bőgő hangja figyelmeztet, hogy: tűzre és vízre vigyázzunk.
2720 1| De magyar fiú volt. Amint figyelmeztették, hogy a tanító jön, letette
2721 1| olyanok, mintha a környéket figyelnék. A Vargáék kútágasán is
2722 1| A nádasnak az esti képét figyelte. Meg a napnyugvást a náderdőn.~
2723 1| No, nem sok: negyvenhét fillér mindöszvesen.~- Oda se neki!~
2724 2| a kisleány is, kap húsz fillért a munkájáért.~Leveri a havat
2725 1| megöregszik, a puszták komor filozófusává válik, aki elől a palánk
2726 1| pihéjük is olyan, csakhogy finomabb.~A libák előtt Tabi Jóska
2727 2| Mennyire emberibb!~A leány is finomkán mosolygott reá, és nyugodtan
2728 1| amely csupa titok, csupa finomság, csupa boldogság.~Micsoda
2729 1| valaki, hogy van ez a csodás finomságú, szűzies, édes illat, ha
2730 2| ángyom.~Ezzel maradok szerető fiok koporsóm bezártáig és küldjenek
2731 1| Megnézi. Aztán leül és sebtibe firkálja a recefet. Doktor úr, mondok,
2732 1| mint a többinek.~Tovább firtattam:~- Bizonyos az, hogy akit
2733 2| Jaj, drága szép gyönyörű fisonyérom!~Kadari éktelen káromkodással
2734 1| megkezdődött a bevonulás. A kis fitos orrú, tüskés hajú Tabi Jóska
2735 2| áll, mint a felső. Mintha fitymálná a világot. De nem fitymálta,
2736 1| úri fiúk hátrataszigálják. Fitymált jövevény. Elszorult szívvel
2737 2| fitymálná a világot. De nem fitymálta, csak az ajka volt olyan.
2738 2| reá semmi reménységem. A fiúban mindössze egy becsületes
2739 2| miatt?~- Nem.~- Hát?~Két fiúöccse volt neki. Meg a nénje is
2740 2| Töröld le a tintát arról a fiúról.~Istenes a nagy csöndességben
2741 1| ünneplős parasztruhába öltözött fiúval dignáziumba. Itthon mindenki
2742 1| fájdalomdíj - mondta -, fizesd Szekeres-Szabónak. Elfogadja-e,
2743 2| Azt mondtam, hogy neked fizessenek.~Az asszony örömmel tartotta
2744 1| jelenti, az elfogadom, hogy a fizetés kötelességét fogadja el
2745 1| dobolnak kendnél, ha nem fizeti kend a kétszáz forintot.
2746 1| hogy enyim az igazság, hogy fizetnék? Erre aszongya, mönnyek
2747 1| forintot. Mondok, má hogy fizetném? Aszongya, mer tartozik
2748 1| mert csakugyan kend fog fizetni.~Elkomorodott.~- Én? Hát
2749 2| mindössze három forintocskát fizettek volna. No, vissza: még egy
2750 1| csináltatom. Ott megint fizettem egy forintot és ötvenegy
2751 2| vót Tóth Antalnál. Előre fizettetett a zsidó mindent. Hát ott
2752 1| feleli Keviné -, semmit se fizetünk, csak úgy a maga mulattából
2753 1| a másvilágra kerülünk a Fő-főmester elé, az is visszaküld majd
2754 1| Nincs gyógyulás, csak a főd...~A másik nem felelt. Félig
2755 2| helyett vetettem egy marok fődet a sírjába. Maguk helyett
2756 1| meg az Imre. Köszöntek a Fodor-hadnak. Azok is visszaköszöntek,
2757 1| fogva Keviék nem látták meg Fodorékat, se Fodorék Keviéket.~Hát
2758 1| megmérték a Keviék földjét is, a Fodorét is. Hogy a fiatal Kevi egy
2759 1| a földből, és odaballag Fodorhoz.~- Aggyisten, Fodor bácsi.~-
2760 1| Sárközi cigány vetett vályogot Fodornak. Fodor András most ott tölti
2761 1| megindulhatna és azzal az ezer fodros-bodros virágos karjával átölelhetné
2762 1| papirosra.~Újra márt, meg újra föccsent és újra néz anélkül, hogy
2763 2| Naczát az árvízből, a ház födeléről, hogyan nevelték Jancsit
2764 1| gyerek pedig elém szaladt födetlen fővel, azon hajavizesen,
2765 1| pénzünk, se posztónk; náddal födjük a házunkat és cseréptányér
2766 1| sárkány. Bele van takaródzva a föjhőbe, mint mink a subába, oszt
2767 1| mint valami kék labda forog föl- és alászállva a levegőben.~
2768 1| rejtőzik: csigabigák, akik föl-fölágaskodnak egy-egy levélre: végigsétál
2769 2| csapkodott olykor, és a fejét föl-fölemelgette, ki-kinyújtogatta.~- Hajnal
2770 1| aludjék, de az öreg nem aludt. Föl-fölnyitotta a szemét és tanácsokat mondott,
2771 1| Fölvette az ecsetjét és föl-fölpillantva festett tovább.~- Látszik -
2772 2| kibontja a pápaszemét és fölakasztja a fülére, egy gyémántforma
2773 2| Eljön az aratás ideje. Fölállítjuk a gépet. Mindenre van ember,
2774 1| orrot, szemet és bajuszt fölárnyékolja, a fejet vadgesztenyeszínű
2775 1| Mindegy az Vida Imrének. Fölballag nyugalmasan a falu dombjára,
2776 2| az én fiam.~Magát imigyen fölbátorítva, visszatér. Megáll és a
2777 1| a dombról az égre akarna fölcsusszanni. Tegnap is így láttam. A
2778 2| anyád, se egy talpalatnyi földed. Csak úgy lógsz a világon,
2779 1| gyűjti az Isten áldását a földeken. Nektek legtöbb jutott,
2780 1| vagyok rabszolga. Fejér Pál földesúr mind ez ideig jó emberem
2781 1| mint az eleven parázs.~A földesúrnál ismerkedtem meg vele alig
2782 1| láttam olyan finom orrokat, a földesurunk házánál, a Magyar Bazárban.~
2783 1| méltóságos házaspár a mi földesurunkat. A báró érdekes ember, de
2784 2| nálunk - keresztapja a mi földesurunknak -, maga is jómódú birtokos.
2785 2| a görbe hársfára az alsó földetek mellett.~- Hogyne emlékeznék -
2786 1| számolótábla mintha még aludna. A földgömb mint valami görögdinnye
2787 2| széket, aztán úgy vágta a földhöz, hogy éppen egy milliom
2788 2| öreg Kadari mozog utánam a földig érő subában a templomból.
2789 1| barázdát elszántott a Fodor földjéből, az olyan vakmerő zsiványság,
2790 2| széleseket fordul a kocsma földjén. Most már a sarkába futott
2791 1| Hm!~Ránéz a szomszéd földjére, aztán a magáét méri végig
2792 1| Fodorék földjét a Keviék földjétől. Ezt a vándor nem tudja.
2793 2| boldogan az öreg Kadari.~- A földjüket megnéztük, mikor az apám
2794 2| sötétlő fák, és köröskörül földszaggal teljes esti levegő és csöndesség.~
2795 2| hogy éppen olyan, mint a mi földünk.~- No, ha az föld - szólt
2796 1| van-e ott március? A mi földünkön is van olykor siralom, de
2797 1| határozott irányú. Akkor már fölébrednek benne az emberi lélek alvó
2798 2| Alszol-e?~Én már aludtam, fölébredtem a szóra.~- Mi köll? - mondok.~
2799 1| szél megkönyörül rajtatok: fölemel és viszen benneteket a madarak
2800 2| kapumon, mikorra a fejemet fölemelem, Miklós nincsen. Mintha
2801 2| mint az urak. A megszólítás fölemelés.~- Szép a kendőd - mondom
2802 1| életében. Mindamellett ő is fölemelintette a kezét a kalapjához. Lehetett
2803 2| ablakot?~A fiúk sorából fölemelkedik Dani és nyugodtan a szemembe
2804 1| álljanak fel. Egyszerre fölemelkednek mindnyájan.~- Imádkozzunk.~ ~
2805 1| kaszálókból akkor kezdett fölemelkedni a homály. Mert az éj mindig
2806 2| Tetszik látni - szólt fölemelkedve.~És elpirult.~A kertben
2807 1| a szégyentől. Nem merte fölemelni a szemét, csak állott alázatosan,
2808 1| gazdája után, aztán vigyázott, fölemelt fővel vigyázott, mint valami
2809 2| át. Neki is érdeme, hogy fölépült az új iskola.~Az emberek
2810 2| se napa nem lesz, az is fölér néhány hold földi boldogsággal.~
2811 2| a vén bivalyfejű paraszt fölhág reá. Hajadonfővel volt.
2812 2| annak a nevét Istenes Imre fölírja a táblára.~Marcinak a második
2813 1| Elmégy az nyugodalomra.~Nincs fölírva homlokodra:~Mire vérradsz
2814 2| becsületes emberről mutat följegyzést, aki később halt meg, mint
2815 1| féloldalt fordítja a fejét és fölkacsint az égre. Olyan, mintha valami
2816 2| alá, aztán a falu végén fölkanyarodik. Rátér a kocsiútra. A kutya
2817 2| kalapácsvégű orra, keskenyen fölkanyarodó szőke bajusza nincs másnak
2818 1| bizalommal fogadja a segítséget. Fölkapaszkodik és mászik-mászik a fűszálon
2819 1| valamelyik örömünnepére fölkászolódik és elmegyen. Ifjabbik Istenes
2820 1| is elhagyja a nyugodalom. Fölkél és odatotyog a képhez. A
2821 2| lenéztek a tetőről, hogy fölkel-e?~Nem kelt föl. Ott maradt
2822 2| iskolások már együtt ültek. Fölkeléssel köszöntötték a vendéget.~-
2823 1| a Szent Gellért hegyére.~Fölkeltem és elindultam az erdőszélnek,
2824 1| nálunk semmi baj - feleli fölkelve a vászon mellől -, tessék
2825 1| megmondani, ha nem madár?~Fölkerekedtek, egypárszor körülkanyarodtak
2826 2| megint ballagdált tovább. Fölkerült a kertek aljáról a falu
2827 2| lássanak. De korán találtam fölkészülni: nem mutatkozott egy gyerekpajtásom
2828 1| jegenyefák óriás fekete fölkiáltójelek, s egy gémeskút a távolban
2829 1| látszik. Az apró lángok föllebbennek a semmiből; táncolnak a
2830 1| faluba viszen.~Baczonyi föllélegzett. Fejére igazította a kalapját
2831 1| mostohagyermekei érzik a közelgő telet: fölmásznak a legmagasabb fűszálak hegyére,
2832 1| gyerekeket. Azok persze fölmásztak a fára; onnan lesték, hogyan
2833 1| Hát - mondja Baczonyi fölmelegedve -, ha el is felejtette tiszteletes
2834 1| szerint az ember mejjit fölmelegíti.~ ~
2835 1| mindjárt előkapom a bicskámat: fölmetszem a fejét. Hát csakugyan meg
2836 1| betűt. A szárát alulról fölnek húzza és egy pindurka pántlikát
2837 2| munkáját. Egyszer megint fölnéz:~- Hát jó, tanító úr, kijövök
2838 1| Az udvarban a hamvas-ló fölnyiharászott, mintha zabot látna. A beteg
2839 1| gyerek arcára. Azután, hogy fölnyitotta a szemét, megitattam a pálinkás
2840 1| szép piros bársonyvánkoson fölnyújtja Máriának; a négy zord tekintetű
2841 1| Nyelt egy kortyot. Aztán fölnyújtotta Duli Péternek.~- Nem iszok -
2842 2| széles palástját. A bimbója fölnyulladt. Nőtt napról napra. Végre
2843 1| égett. A gyertyának néha fölnyúlladt a lángja, s olyankor megvilágította
2844 1| fecskék vidáman csapongtak fölöttük a levegőben. Azok még nem
2845 1| gazdaságom nem az övé.~Igyen fölpáncélozva mentem át estefelé Fejérékhez.
2846 2| köpcös tornyot, ha ugyan fölpillantana. De nem pillant föl. Éppen
2847 1| beszélt senkivel, hanem csak fölpillantott az égre, aztán közibe a
2848 1| egy-egy véka gabonát és fölrakták az iskola padlására. Attól
2849 2| türelmesen. Mert nem tudott már fölrepülni: én tettem föl mindennap
2850 1| nyújtózkodtak. Aztán zim-zum, fölrepültek a vörös posztóról, körül
2851 2| sárgák, vörösek, tarlottak.~Fölsiettünk a létrán az istálló padlására.
2852 1| mindig így jön: a földből, és fölszáll az égig, az égen túl is.
2853 1| Eltemetik-e vele együtt? Vagy az ő fölszálló lelkéhez csatlakozik?~A
2854 1| elő-előválik. Az a sárkány, amelyen fölszállott valamelyik tóból a garabonciás.
2855 1| melegszik!~Egy vizes fadarab fölsziszereg a parázson, aztán a kályha
2856 1| fogják a pásztortűz mellett fölszögezni. Miska ilyenkor valami édességet
2857 2| fejével és a mutatóujját föltartja. Rekedt torokhangon dalol:~
2858 2| Cigány Lacit látom hogy föltérdel a pad tetejére, s hosszú,
2859 1| vásárra, hát lám a zsidó föltesz egy kilót, nem is egy kilót,
2860 1| gyönge kis barna szárnyait: fölül a két keményet, alul a két
2861 1| Istennek apró muzsikusai. Fölülről lemosolyog a nap nyájas
2862 1| öreg nőt. A feje olyankor fölváltva igeneket és nemeket remeg,
2863 2| erőlködik az anyja, hogy a karót fölvegye.~Mért nem vette fel ő? Mért
2864 1| megszabadít téged, és az ő jósága fölvesz a mennyország örömébe.”~
2865 2| szegény tyúk föl akar állani. Fölveszem és a fal mellé viszem, a
2866 2| a másikhoz. A fejét hol fölveti és kevélyen ringatja a derekát;
2867 2| bíróság akkor is együtt ül, fölvezettetik Miskát.~A fiú sápadt. Lóg
2868 1| csillag a Paradicsomkert. Fölvitte a Jóisten, hogy az emberek
2869 2| népnél. A kurátorunk amoda fönn az asztalnál, gondolnád-e,
2870 2| Jó - feleli. - De azt fönntartom, hogy amit mondani akar
2871 2| udvaron maradós, mint a föntjáró betegek szoktak lenni.~Hát
2872 1| Sohasem játszott. A játék főfájást okozott neki, és megbőszült
2873 1| templomi miniszterelnök, főfő spongyanedvesítő, padlótisztasági
2874 2| Jó napot, Antal bácsi! Fog-e a kasza?~Nem felelt. Rám
2875 2| csak a hangot.~- Hát mibe fogad, hogy a beszédet érti?~-
2876 1| is tartotta a kezében.~- Fogadásod? Mikor fogadtál te effélét?
2877 1| az öreg pap jókedvűen.~- Fogadásom tiltja - felelte Baczonyi
2878 2| másképpen, csak nagy szent fogadásra, hogy nem iszik többé se
2879 1| akkor a nagy, erős, szent fogadást a kapu előtt, hogy soha,
2880 2| arra kért, hogy a kisfiát fogadjam be az iskolába.~A fiúcska
2881 2| mondtam, hogy egy hétig ne fogadjon helyettem senkit; ha nem
2882 1| kifizetik? Mondok, hogyne fogadnám el. Azt mondja: hát akkor
2883 2| megérkeztem. A kántor örömmel fogadott. Én azonban bús voltam,
2884 2| Tehát ezek ketten hallgatást fogadtak.~- Ki törte be az ablakot? -
2885 2| Azokat csak szívességből fogadtam be: öt-hat évesek. Némelyik
2886 2| és bájos teremtés sárban fogamzott, sárban nőtt, és mégis égi
2887 1| Nézze kend: mind esseveri a fogát.~Csakugyan ott áll egynéhány
2888 2| eltaláltam, hogy a foga fáj.~Fogatok. Ülök a kocsiba. Magam mellé
2889 2| s tapogatják kabátját, fogdossák, bámulják a gombjait. Ezen
2890 2| szerint a tarisznyaszíjat fogdosva diktálta a szavakat.~Egyszer
2891 2| kicsinyek közé. Az értelme fogékony volt, de iskolai tisztséget
2892 2| szivárog ki az ilyesmi, meg nem foghatom! Én nem szóltam senkinek,
2893 2| talán.~- Hát jó: holnap csak fogjon bele.~Másnap még ki se reggeledett,
2894 1| lenni, ami vagyok. Az én foglalkozásom kedves nekem. Én a faluban
2895 2| asszony tegnap nem mert foglalót kérni.~Adtam.~Tóth Antal
2896 2| soha többé azt az urat nem fogod ösmerni! Így kerültünk aztán
2897 2| tíz esztendő múlva is arra fogok gondolni, hogy ez az élet
2898 2| udvaron. Aztán visszatértem a fogolyhoz:~Ült a helyén a második
2899 2| nyerít? S hogy ez a kovács fogorvos-e, vagy állatorvos?~De hiába:
2900 2| veszem. Megyünk a városba a fogorvoshoz.~Nincs ezen semmi nevetnivaló.
2901 1| szóra az Imrével. Kezet is fogtak. Imre a tenyerébe vette
2902 1| visszaköszöntek, de kezet nem fogták egymással.~A láncot aztán
2903 1| Kezet fogott velem. Sohase fogtam még kezet báróval. Nem tudom,
2904 1| az a gondolat, hogy nem fogunk soha az életben találkozni
2905 1| beteg, látom.~Szárazbaj fogyaszt - felelt amaz a fejét lehajtva.~-
2906 1| asszony -, a vízi liliomnak fogytán a virága.~Az ura bólint
2907 1| kell. Csak sóhajtozott, fohászkodott, motyogott összevissza:~-
2908 1| essen. És nem esik el. A fóka eb volt valamikor, s úszóhártyái
2909 1| társadalmi lépcsőn egynehány fokkal maga alatt tudja. A bajuszát
2910 2| lehet, mert soká eltart. A foltok rajta évről évre megújulnak,
2911 2| Ha nem láttam volna a kék foltokat a leányán, azt gondoltam
2912 2| azokkal a nagy négyszögletű foltokkal olyan ismerős ruha a mi
2913 2| csak megcsókoltam a kék foltot.~Ő folytatta:~- Mióta megtudták,
2914 2| ablaknál. Egy sokszorosan foltozott kockás kék dunyhával van
2915 2| asszonnyal zsákokat és ponyvákat foltoztattam.~Nem kerülte ki a figyelmemet,
2916 2| egy tányérforma világos foltról látszott, hogy merre jár.~
2917 2| Járt-kelt megint a kötényes foltú bekecsben. Néha bagóért
2918 2| tartalma azon a három tárgyon folydogált. Az irkán fekete Balaton.
2919 1| viaszgyertyák lángja mintha belefolyna a napsugárba, amely a magas
2920 1| nak át egymás vállán. A folyókák átfonják a búzavirág derekát
2921 2| ablakon át. És szólt, mintha folytatna valami megkezdett beszédet.~-
2922 1| leányom van és hogy ha így folytatom, hát nem hagyok rájok egyebet,
2923 1| cirpelése is csak egy hangnak a folytonos ismétlése. A béka sem ümmög
2924 1| aludt a napon. Szinte szétfolyva feküdt ott féloldalt, elnyújtva
2925 1| fogja el a szálló fehér fonadékot. A templomtornya is meg
2926 1| hó leesett, megkezdődik a fonás. Az idén Fodorék is adtak
2927 1| szelíd kis házi tigrisnek a fonását. Milyen boldog és elégedett
2928 2| Kijött a szobából felibe fonatlan, felibe öltözetlen. Elkapta
2929 1| kályha úgy mormol, mint a fonó-macska.~A kisködmenek, nagycsizmák
2930 1| idén Fodorék is adtak a fonóknak helyet. Amint szétterül
2931 2| választotta el egymástól. Félig fonott sövény, félig orgona.~Hát
2932 2| mázsa búza, mint másnak egy font.~A pap megérkezik. Mogorva,
2933 2| kezüket soha buzgóbban nem fonták össze a mellükön a magyarázat
2934 1| ünneplős csizma. Valami fontos ügy hozhatta.~- Kerüljön
2935 1| tisztogatta, mintha annál fontosabb dolga nem volna az életében.
2936 1| Ez az ő éneke. Mikor így fonva rám-rámnéz, nekem énekel.
2937 1| van alatta.~Fölkel.~Egyet fordít a kövön. A helyét megpiszkálja-szurkálja
2938 2| Szombaton délutánra megvolt a fordítás. Tóth Antal odajött az ajtóm
2939 2| hogy ne adjam másnak a fordítást, csak az ő urának. Elvállalja
2940 1| mondja: fédörbajsz. Bolondot fordítnak belőle: még a beteg diák
2941 2| aztán mingyárt hátat is fordítok minden mezei ördögnek.~Hát
2942 2| Az eleven szömü Krisztus fordított föl minket!~II.~Egy ádvent-vasárnapi
2943 1| mondta, a kövér szemét reám fordította: különösen hunyorgatott.~
2944 1| kérdeztem aztán, hogy másra fordítsam a beszélgetést.~- Sok a
2945 2| lett belőle.~A papom is fordíttatott szőlőt, de nem vele. A szőlővesszőt
2946 2| szapora járása, könnyű fordulása, gondos sürgése-forgása
2947 2| életben bizony nem olyan fordulatosak a regények, mint a könyvekben.
2948 1| nek volt annyi, Duli nem fordulhatott vissza; amennyiben meg kalapigazítás
2949 2| véres; a kocsi összetört; forduljanak be hozzánk, háljanak meg
2950 1| titeket vesszők, hogy arra forduljatok, amerre a kincs vagyon!
2951 2| tartozik, hogy mindenik forduljon egyet a körben. A kis ártatlan
2952 2| Sándor Pálnak vissza kell fordulnia.~- Főképpen a szállítólevelet
2953 2| állapodik meg.~S kérdő nézéssel fordulok a vigyázó felé.~A fiú -
2954 2| csakhamar a kocsiút közepére fordultak.~Most már ha meglátják is,
2955 1| az asszonyok is. Azokhoz fordultam.~- No nézze, asszonynéném -
2956 1| átkulcsolta a térdét. Az út felé fordultan ült. Egy darabig mozdulatlanul
2957 2| táncolnak.~De milyen könnyű a forgásuk! Mint a virágpehely! És
2958 1| Belekerült az élet zúgó forgatagába, s gyönge inakkal erőlködik,
2959 1| tojásokat meg kell időnkint forgatni.~Ma már ezt a gazdasági
2960 1| vigyázatossággal meg kell forgatnia? Akik az első géptyúkot
2961 2| játszanak mivelünk. Arra forgunk, amerre azok akarják!~Mindössze
2962 2| mondhatja el életében, hogy húsz forintja van. De már annyira gyönyörködtette
2963 2| egyet. Azért mindössze három forintocskát fizettek volna. No, vissza:
2964 2| jajgatta az asszony. - Tizenegy forinton vettük. János! Nem esett
2965 1| írás, hogy kend kétszáz forinttal tartozik a takarékpénztárnak.
2966 1| az uramat. De ugye máris formádzik?~- Meg ne billentse kend
2967 1| annyit láttam, hogy szép úri formájú legény, oszt sárga ruhába
2968 2| takargatom. Itatós papirosból formálok neki köpönyeget, hogy mikor
2969 1| olyan karikásak, nem olyan formásan megszabottak, mint a könyv
2970 1| nem szörnyeteg az, nem is formátlan, hanem a szelíd és szomorú
2971 2| Itt a kocsma: egy pohár forralt bort lehet talán kapnom.~
2972 1| nagyapónak.~Lefektették. Füveket forráztak neki. Biztatták, hogy aludjék,
2973 2| a tető. A levegő szinte forrt az udvaron is.~De Micó mégis
2974 1| nagyságos tanfelügyelő úr, sem a főtisztelendő esperes úr.~Így hát a babiloni
2975 1| vonva a festő -, van valami fotográfiája?~- Dehogy van, lelkem tekintetes
2976 1| jutna, hogy cigányebédet főzetne...~És elmondják, miket ebédelnének
2977 2| teremne a réten, meleget se főzhetnénk. Maga ugye a tekintetes
2978 1| mellett és a vacsoráját főzte, vacsora után mind a ketten
2979 2| tette köztünk leghamarabb frajterré, aztán azt mondta neki,
2980 1| hogy merre, hol keressék a frissen nyílt virágot? Milyen sietéssel
2981 1| Minden gyerek szeme rajtam függ. Mennyi kék szem! Milyen
2982 1| átszállt a tekintete a falon függő ábécés táblákon, azután
2983 2| leültek. A szemök rajtam függött.~Szokás szerint végigsétált
2984 1| felé fordul, és a kezét a füléhez emeli, hogy jobban hallja
2985 1| tetszéssel hegyezi a nótára a füleit. Van úgy, hogy kiereszti
2986 2| helyökre. Piros arcok, piros fülek és egymásra mosolygó szemek.
2987 2| magasabbra áll, mintha fülelne. És szinte ugrik a láng,
2988 1| felelte az öreg -, a saját fülemmel hallottam. Apám is este
2989 2| és végigvonta a fején, a fülén. Szakasztott úgy tett, mint
2990 2| az ő életében. Egész este fülig pirosan jár-kel közöttünk.
2991 2| A konyha előtt hegyezett füllel, ragyogó szemmel ül a kutya.
2992 1| viasszal tapasztották be a fülüket a hajósok. De én csak a
2993 1| volna.~- No, Döme ugyancsak fürdik - mondja egy másik béres,
2994 1| mondja az asszony könnyekben fürdő szemekkel.~- Egyetlen leánya
2995 1| csak üldögélt, a gyerek meg fürdött.~Érdekes kis eleven gyerek
2996 2| Csakhogy itt nincsenek báli, fürdői és teásesti előzmények.
2997 1| készít az urának. Milyen fürge árnyék, milyen hajlékony!
2998 1| mosolyogva -, olyan az, mint a fürj.~- No, csak ne tagadja,
2999 1| Hová valók? - kérdezte.~- Fürjesre - felelt amaz.~És nyitva
3000 1| Egy-két pillanatra elnémulva fürödnek a finom, sárga virágporban,
3001 2| velök se bogarászni, se fürödni. Még hálni is külön hált:
3002 1| teljesen takarták a rálógó fürtök, s nagy bajusza is feketén,
3003 2| elpirult.~A kertben már lila fürtökben virágzott az orgona és bimbózott
3004 1| kellene hordoznia. A föld füstit, amely a kopaszságról használ.
3005 1| megindította. A völgyben sötét füstként szállt fel és terjedt szét
3006 2| pillanatok, amelyekben a pipának füstölnie kell.~És ahogy így szemben
3007 1| udvarra, és kurtaszárú pipa füstölt az orra alatt. Hallotta,
|