15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
3008 1| cserebogár végigkeringél a füvek és virágok fölött, mindig
3009 1| nagyapónak.~Lefektették. Füveket forráztak neki. Biztatták,
3010 1| kihajtotta a libákat. A libák a füvet csipkedik. Az öreg lúd vezeti
3011 1| engem ismer: a nyáron a füzek alatt akárhányszor danolt
3012 1| meg újdonatúj olvasók és füzéres mézeskalácsok piroslanak
3013 2| érzéssel nézi a vezérhangot fújó öreglányokat. De örül és
3014 1| megkunkorodik, mint a dugóhúzó, s a fűkalászok zizegnek a forróságban,
3015 1| irháját, csontját. Kutya nem ful a vízbe. Ámbátor megvertem,
3016 1| elvesztettem; kettő a vízbe fulladt. Sok szomorúság ez az anyának!~-
3017 1| csöndes. Sápadt-sárga a fűország. Szomorúság van lenn, meg
3018 1| borsónyi lyukon is be tud furakodni, s a meztelenjét csípi benne
3019 1| érdekes ember, de nem kedves. Furcsák a mozdulatai. Szőke. Szemöldöke
3020 2| Micó volt az anyjuk. Milyen furcsán nézett ránk a Micó!~- Miau!
3021 2| tótágast állanak, átugrálják a fűrészbakot, vagy lovaznak; a leányok
3022 2| bizonyára kanalazna rá a fűrészporból is.~Pestához intéztem aztán
3023 1| gabonapiac meg a marhavásárok furfangos számai, és többnyire azon
3024 2| engem is, az apja fölvette a furkósbotot és így szólt a lányának:~-
3025 1| kincsért.~- Pipám, kutyám, furulyám - szokta mondani -, egyebem
3026 1| egy-egy nóta jól kijött a furulyán, Szűcs András kérdőn pillantott
3027 1| kutyájának is tetszik a furulyaszó. Sokszor nincs is más hallgatója,
3028 1| fekete kutya. Mikor a gazdája furulyázik, leül vele szemben és tetszéssel
3029 1| harapdosták az augusztusi rövid fűsarjat. A legelőn csak a szokott
3030 1| rázott meg zörgött. Minek fusson? Falusi embernek nem sietős
3031 1| a méla csöndben ezernyi fűszál hallgatja velem a méheknek
3032 1| ruhája végigsepri mező fűszálait. Jön. Ez az északi szél.~
3033 1| földből. Annak segítenek: fűszálakat raknak eléje, hogy kimászhasson.
3034 1| És a gyerek a betűket egy fűszállal kísérve olvassa:~k, ok,
3035 1| vőlegények. A lábuknál finom puha fűszőnyeg. És éjjelenkint susognak,
3036 1| mélyen, mikor egy-egy dörgő futamot kezd, s elaprózza a végén
3037 1| szappannak a felelős őre, a fűtés intézője, templomi miniszterelnök,
3038 1| küldetlenül is elöl szokott futkosni és haragosan szokta visszacsaholni
3039 1| Szűcs Andrásnak magának kell futkosnia hol előre, hol oldalt, hogy
3040 1| gyerekek mind az alvég felé futnak. Megállítom a Burucz gyereket,
3041 2| A havon is mezítláb fog futni, mint még valami öt társa.
3042 1| utána egy reggel az a hír futotta be a falut, hogy az Imre
3043 2| találtam a házunk közelében, futottam egyenesen Andrisékhoz.~Egy
3044 2| padlásán.~- Sok?~- Sok.~Futva futottunk odáig.~A katona már régen
3045 1| kerekedett. Csak épp egy hűs fuvallat előzte meg.~Alig egy percre
3046 1| idén, de a kökény meg a fűz több mézport ád, mint máskor.
3047 1| virágos világba, az ezüstös fűzbárkák közé, patakpartra, rétországba,
3048 1| láttam őt a fű között. A fűzbokor árnyékában ült és egy bodzafa
3049 1| a nyárfát, meg egynéhány fűzfát, a víz mellett. Fölvette
3050 1| különbet kíván, s ehhez fűződik minden gondja, s ebben telik
3051 2| szivarozik. A botját a karjaiba fűzte a hátán. És nézi a litániákra
3052 1| aztán az írás egy takaros G betűvel megkezdődik.~De
3053 1| földet érinti gyors kanyargásaiban. A magasság és a
3054 1| elfogyott a kenyere, a közös gabonából vett kölcsön. Most is így
3055 1| is beledöfi a lapátot a gabonahalomba és a pipáját elővonja. Közelebb
3056 2| buzgón eregette a megoldozott gabonakévéket a dobba. Az asszonnyal zsákokat
3057 1| számok persze leginkább a gabonapiac meg a marhavásárok furfangos
3058 1| El köll válni a kedves galambomtúl.~Hej de: minek varrtál neköm
3059 1| Baloghék, Szabóék, Pöhölyék, Gálék meg egyéb örökösen falusi
3060 1| segédjegyzőnk volt. Sok galibát csinált nálunk is. A reverendát
3061 2| gallérocska tűnik elő. A két gallér között egy gömbölyű zöld
3062 2| selyem. Aztán két vékony zöld gallérocska tűnik elő. A két gallér
3063 1| kék, sárga meg fehér. A gallyak néha sírva, sziszeregve
3064 1| kanászlegény valahányszor gallyatlan kapaszkodóra jutott, mindig
3065 1| Szűcs András.~S kapja a galymós botot, úgy eltángálja a
3066 1| aztán, hogy kitanulja-e a garabonciásságot, vagy pedig látó lesz?~A
3067 2| csak halljuk, hogy ropog a garád. S látjuk, hogy a vén bivalyfejű
3068 2| szoknyájának suhogását.~Megáll a garádnál.~Néz.~A hold a fejére süt.
3069 2| ültünk, az öreg csak állt a garádon és körülnézett, hallgatódzott,
3070 2| pálinkára. Összerakta a garasokat két vászonzacskóba, és a
3071 2| vettem neki szalonnát két garason. Megsütöttem. De még ádázabb
3072 2| beszédet is.~Veszett kutya garázdálkodott egyszer a faluban, s hogy
3073 2| Azt gondoltam, a sövény a gát. Csak a sövény...~De nem
3074 2| folyó. Hullámot ver, ha gátat talál. Azt gondoltam, a
3075 2| kettő szivarozik. Koccintgatnak a hosszú nyakú üvegekkel.~-
3076 1| varrtál neköm rúzsám bő gatyát?~Ha jaz nevem katonának
3077 2| maga gyermeke szegénynek, gazdagnak egyaránt szíve bálványa.
3078 1| múlt a minap, hogy meg nem gazdagodtam. Ahogy megyek éjjel hazafelé,
3079 2| fátyola előtt, mint az okos gazdagok. A maga gyermeke szegénynek,
3080 1| volt az a Maros. Értette a gazdájának még a szeme pillantását
3081 2| Egy perc alatt ott terem a gazdájánál, és örvendezve ugrálja körül.~
3082 2| kutya az, amelyik elhagyja a gazdáját.~Vagy két hét múlva kocsi
3083 1| után történhetett, hogy a gazdák összeadtak egy-egy véka
3084 1| Leültette, mint az első gazdákat szokás. Megkínálta szivarral
3085 2| azt mondja magában:~- Ez a gazdám.~Ha az anyámra néz, azt
3086 1| megváltozott. A kigyelmed gazdasága Csáki szalmája. A háza tetején
3087 1| időnkint forgatni.~Ma már ezt a gazdasági akadémiákon tanítják. A
3088 1| boldogságom, az én belső gazdaságom nem az övé.~Igyen fölpáncélozva
3089 1| faluban; a kapum rendes, a gazdaságomat nem bitangolja senki. A
3090 1| tojásokból? Honnan tudja, hogy a gazdasszonyban bízhatik, mikor az fészket
3091 1| adott az Isten, te korhely gazember!... te-te-te semmirevaló.~
3092 1| volt, de Baczonyi térdig gázolt abban. Olykor-olykor belecsuszamodott
3093 1| betömik a bejáratot mindenféle gazzal. Künn aztán hullhat a hó,
3094 1| rozoga kocsi. Világtalan gebék. A vörös és kék dunyhák
3095 1| cinóber! karmin! kremzerveisz! gebrannte terra sienna! és umbra bőven!~-
3096 1| Az arca elhalványult. A Gedő Lidi arca is olyan halvány
3097 2| én többet; száradjon el a gégám, ha iszok - felelte Imre -,
3098 1| rajta nyargalna el a Szent Gellért hegyére.~Fölkeltem és elindultam
3099 1| sakkoztunk. A pap álmosan gémelt. Sohasem játszott. A játék
3100 1| fekete fölkiáltójelek, s egy gémeskút a távolban vékony T betű.
3101 1| A Vargáék kútágasán is a gémfa, mint egy nagy teleszkóp
3102 1| fővel vigyázott, mint valami generális.~Nem tellett belé fél óra,
3103 2| is ül mingyárt az egyik georgina bokor alá. Tavaly is ott
3104 2| délután meg az ő kiválasztott georginája alá állt és ott bóbiskolt
3105 1| forgatnia? Akik az első géptyúkot szerkesztették - a csirkeköltő
3106 2| Benne élnek, mint a féreg a gerendában. Ha kiveszem belőle, vége!~
3107 1| szeme, mikor az Imre némi gerendanézések után kisüti a kívánt számot.
3108 2| a templomatya fia, a Gergő.~Az emberek kikullognak
3109 2| könyörgése olyan volt, mint a gerlicezokogás. Micsoda üde, édes hang!
3110 1| arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefám napról napra halványabb.
3111 1| óratartója. Bagolyfej, gesztenyeszínű tollakból. Alól körül volt
3112 1| éneklik:~PRIVATEGólya, gólya, gilice!~Mitől véres a lábad?~Török
3113 1| Meggondolom. Hopp: egy giliszta...~Egyszer csak a tyúk betotyog
3114 1| állott. A Petőfit ábrázoló gipszfigurát igazította fel a kályha
3115 1| kertje végén állottak az öreg girbegörbe ágú barackfa alatt. A hold
3116 1| hogyan lehet azokból a girbegurba húzásokból a kutyát meg
3117 1| lefeküdt a porba és meghempergődzött.~- Eső lesz - mondta Gönczöl
3118 2| néha nem tud kimászni a gödörből, s így különösen mikor a
3119 2| fakereszt jár a halottnak. A gödröt Dudrai István bácsi ássa.
3120 1| utána a kis sárga, eleven gömbök. Tyúkmama szerető gondossággal
3121 1| láncvirág megnőne nagyra és gömbölyűre és egyszercsak elkezdene
3122 1| Az a hét csillagos, az a Göncöl táltos szekere. Azon mennek
3123 1| vörös és kék dunyhák alatt göndör kis fekete fejek. Az asszonyokat
3124 2| Emlékszel-e otthon arra a görbe hársfára az alsó földetek
3125 2| öntötték, és ott ülnie, ahol a görény a legszélső tyúknak a farkatollát
3126 2| eresz alá. Az arcán könnyek görgedeztek. Sápadt volt, mint a falevelek.~-
3127 1| korú, indigókék szoknyás, görhes teremtés - egyszer csak
3128 2| Hát mosdatták Andrist. Ott görnyedezett szegény a pitvarajtó előtt.
3129 1| A földgömb mint valami görögdinnye áll az asztalon.~A gyerekek
3130 1| előre. A kaszálóról átszálló görögfű illata összekeveredett
3131 2| A fiú szeméből könnyek görögnek.~A szavakat aligha értette;
3132 2| magyar Vacsoracsillag.~A görögök Lucifernek hívták. A népnek:
3133 1| Zörgött és zötyögött a göröngyös úton. Elöl két férfi: hátul
3134 1| máskor. És bizonyára megújságolták az én barackfáimat is.~Szeretem
3135 1| szárnyak levegőverése. Az egész gólyacsoport kiterjesztett szárnnyal
3136 1| éppen most kiáltja egyik gólyafiú:~- Anyácskám, elfáradtam!~-
3137 1| nagy fehér felhő. Azok a gólyáink. És száll egy nagy fekete
3138 1| GÓLYÁK, MÉHEK, KISLIBÁK~A rét a
3139 1| ISTEN VELED, GÓLYAMADÁR~Valami különös szomorúság
3140 1| Fodor Andrásék házán lakik. Gólyameggondolás szerint Fodor András a legbecsületesebb
3141 1| nap, olyan erősen, hogy a gólyaorrú fű megkunkorodik, mint a
3142 1| Fodor András.~Mert csak egy gólyapár lakik nálunk, és az a Fodor
3143 1| gyümölcsoltókor láttam az első gólyavirágot a Tuli gyerek kalapján.
3144 2| akinek a piski csatában golyót lőttek a térdébe.~Most már
3145 2| Sok? Kevés sincsen. Ha gomba nem teremne a réten, meleget
3146 2| Mi a csoda ez itt?~Egy gombforma valamit emel ki a sebből.
3147 2| kabátját, fogdossák, bámulják a gombjait. Ezen megvigasztalódik.~
3148 2| fekete viasszal. Vastag gombóc orra alatt úgy feszít most
3149 2| rozsdaszínbe játszó zöld gombocska emelkedett ki a cserép közepén.
3150 1| gyerek ez. Mindig zsinegek, gombok, gubacsok meg kavicsok vannak
3151 1| szeplőt hányok,~selymet gombolyítok! ~És mind mosolygott. Egymásra
3152 1| csakugyan meg is jelent egy gomolygó sárga porfelleg a távolba
3153 1| Néha egy-egy csoport összegomolyodik a virágok fölött és mint
3154 1| ítélet a devernyázó társaságon. A falunak öt legmódosabb
3155 2| együtt feküdni a másnap gondjaival!~De csak jó legyen az asszony,
3156 1| Azoknak bizony több volt a gondjuk a maguk bőrére.~A magyarok
3157 2| homlokon is megjelenik a gondok első redője.~Aztán elnézem
3158 2| ember nem rohan a tettre a gondolatával, csak hordozza. Én is csak
3159 1| szíve, mikor a terítéket gondolatban összehasonlítja a látogatókéval.~
3160 2| Ne árts magadnak az ilyen gondolatokkal! Ha jó a feleséged, becsüld
3161 2| érti, hanem kitalálja a gondolatot is. Mondjuk például, hozzon
3162 1| engemet se hagy el. De hogy is gondolhassam, hogy van a világon valaki,
3163 1| tavaszra meg a nyárra is gondolhat olykor. A tavaszra, mikor
3164 1| mondom, s Boriskáról csak jót gondolhatok.~Fejér mosolygott.~Játszottunk
3165 2| gondolta, hogy sírsz.~- Nem gondolhatta, mert aztán levettem a kezemet.
3166 2| egyébről nem, arról is gondolhattam volna, hogy akkor éjjel
3167 1| Ilyenkor mindig azokra gondolj, akik téged szeretnek.~Tóth
3168 2| szomorúan mosolygott:~- Ne gondoljon maga avval. Tehetnek-e már
3169 2| Az emberem csak ült és gondolkozott. Fél óra múlva ő hítt
3170 2| mellükön összefonva. Az arcukon gondolkodás és aggodalom.~- Gyertek
3171 1| nem ismerem itt az emberek gondolkodását. A falusi tanítókat én csak
3172 2| lehelt, és az én becsületes gondolkodásom megint melegre jutott vajjá
3173 1| mintha valami bölcs mondáson gondolkodna ilyenkor. Pedig nem azon
3174 1| a magáét méri végig egy gondolkodó tekintettel. A kezét csípőre
3175 2| ügyes ember kell a gépre.~Gondolkodom, hogy ki lenne alkalmas?~
3176 2| ezt a kutyát?~Mosolygott. Gondolkodott.~- Öt pengőért odaadom a
3177 1| vót, mert az Imre felől gondolkodtam. Hallod, mondok az asszonynak,
3178 1| Antal belevörösödik a nagy gondolkozásba. A homlokán kesze-kusza
3179 1| csak tartotta; mintha azon gondolkozna, hogy igyon-e, vagy ne igyon.~
3180 1| Hallgatnak-e a szóra? vagy maguk gondolkoznak valamin?~Hogy a pap elhallgatott,
3181 1| uram bocsá!~Egydarabig gondolkozott, hogy kenyőcs-e az csakugyan,
3182 2| lesoványodottan - falábon.~Gondolkoztam: mitévő legyek vele?~A maga
3183 1| mondok, az jó lesz. Hát ki gondolná, hogy hiba volt az írásban?~-
3184 2| amoda fönn az asztalnál, gondolnád-e, hogy ökröket lopott fiatal
3185 2| behunyt szemmel állta.~- Mit gondolsz most? Mondd meg őszintén!~
3186 1| levegőben. Azok még nem gondoltak akkor az elutazásra.~Furcsa
3187 1| tarisznyát vetett a vállára. Azt gondolták, hogy a szőlőbe megy. A
3188 2| kevéssé sántított, azt is gondoltuk, hogy kiheverte a baját.~
3189 2| orvos pénzbe kerül. Nem igen gondolunk semmire se, ami pénzbe kerül.~
3190 2| járása, könnyű fordulása, gondos sürgése-forgása szépíti
3191 1| szeretete, a maga iránt való gondosság és a mások iránt való figyelem.~
3192 1| gömbök. Tyúkmama szerető gondossággal szólogat nekik: kott-kotty -
3193 1| ezeknek az életük?~Csupa gondtalanság, játék és vidámság.~A kis
3194 1| néz bele elébb, akkor a gonoszon nem lesz hatalma. No, így
3195 1| igaz is: őszinte leszek a gorombaságig, ha kell. Az én boldogságom,
3196 1| doktortul.~- Mit mondott?~- Gőzöljek.~- Mivel?~- Törpetyinnel.~
3197 1| Ahogy a téli nap rásütött, gránátszínpirossá vált annak az
3198 1| Repülő zafírok, topázok, gránátok, meg türkizek! A Teremtő
3199 2| parasztlánynak akármelyik grófkisasszony!~Nem tanítja pedig a népet
3200 2| előfehérlik a lábikrája. Grófkisasszonynak se lehet különb!~A láb csodálatosan
3201 2| mint a bársonyba öltözött grófleánykáé. A gyermekarc meg a gyermekszív.
3202 1| legények, ti pápák, bárók és grófok és aranykanalú nagy urak,
3203 1| Mindig zsinegek, gombok, gubacsok meg kavicsok vannak a zsebében.
3204 2| örvendezve a gyerek.~Míg a fiával gügyörész, félszemmel látja, hogy
3205 1| karóján és jobbra-balra gukkerozzák a kert világát. A rózsabokrokon
3206 2| énekelnek, s a juhászt megteszik gulyássá. De mindegy. Az a valóság,
3207 2| változtatják: juhnyáj helyett gulyát énekelnek, s a juhászt megteszik
3208 2| nyalogatta a talpát, és gúnyos hunyorgással nézett alá
3209 1| udvarra. Amerre megy, szinte gurulnak utána a kis sárga, eleven
3210 1| az a kis veres szemű.~- A guta üsse meg, még csak nem is
3211 1| dolgod semmi.~Az öreg Mucza gutaütéstől félig béna cigány. Az uraság
3212 1| ami szerinte a hatalmat gyakorló méltóságnak állásmódja.
3213 1| Külön-külön láttam őket gyakorta, de együtt soha.~Ma, hogy
3214 2| minket is sűrűn pofoztak, gyakrabban mint a Jancsit. Hát ilyen
3215 2| ott kaszált egymagában. A gyalogút szembevitt vele és én éreztem,
3216 1| rátér a dombra kanyarodó gyalogútra, amely a szomszéd faluba
3217 1| árváknak, szegényeknek gyámolítására élhessek vele! - Mikor aztán
3218 2| szenvedésében, hát még a gyámoltalan néma állatot. Ez a jámbor
3219 1| Kettőszáz. Én mingyárt gyanakodtam, hogy kettőszázat írt a
3220 1| szövődik egymásba és skófium gyanánt csillan meg benne itt-ott
3221 1| hogy mi a baj?~És komor gyanúval néz a fiúra.~- Hát látod
3222 1| összekeveredett a bárányok gyapjúillatával. De Kömpe nem érezte sem
3223 1| szedek addig egy marokra való gyapjút.~- A verébfészkekben van
3224 1| sűrűbb. Az akácfák mintha gyászfátyollal volnának bevonva. A rétről
3225 2| minekutána a szöveget a gyászoló családdal egyetértőleg megszerkesztette.
3226 1| Jámbor embör, gonosz asszony, gyékényágy, kűpárna, Jézus mondása
3227 2| törli a csizmáját hosszan a gyékénybe.~Azután kopogat. Először
3228 1| az ember a Miatyánkban. Gyékényből őrlik. Olyan mind az öt
3229 1| heverésznek az udvaron. Gyékényeken heverésznek. Sütkéreznek.
3230 1| és mikor elszedi abba a gyékénykosárba a kikelt csirkéket? Miért
3231 2| fölakasztja a fülére, egy gyémántforma gyűrű csillan meg az ujján.~
3232 2| százhárom aranyat meg egy gyémántgyűrűt.~- A postakocsiból?~- Várd
3233 1| paraszt?~Otthon az apja gyémántja volt. Hosszú fekete haját
3234 1| mező reggelenkint, mintha gyémántos fátyolrongyokkal volna behullatva.
3235 1| Alig egy arasznyira tőle gyémánttűzben égő vacsoracsillag. Egy
3236 2| Itt~nyuksz~-ik~Matlak Fáni gyenge teste él~t 15 es~ztendőt~
3237 2| kerteknek, és tapossa a gyepet.~Egyszer, ahogy visszapillant,
3238 2| kocsisom visszafelé húzta a gyeplőt, nehogy a mi lovaink is
3239 1| látná először. Fölvette a gyepről. Odavitte a szamarához és
3240 1| az út mellett az aszott gyér gyepen. A nyári tüzes délnek
3241 1| csak afféle értelmetlen gyerekbeszéd.~*~Ma délután a babiloni
3242 1| ő: ha ember lesz ebből a gyerekből, ő szánt-vet, az övé lesz
3243 2| megkattant. A folyosón a gyerekcsizmák sűrűn kopogtak.~- Esik a
3244 1| Leállítja előttem a földre. A gyerekcsoport a nyakát nyújtogatva neveti.
3245 2| gyűretlenül. Se felesége, se gyereke, csak éppen az öreg rokonát
3246 1| mondja az öregjuhász -, a gyereken egész idáig nyargalt egy
3247 1| egyet se.~A többi kilenc gyerekért elküldtem, Tabi Jóskáért
3248 1| És ez illett neki, noha gyerekes volt. Igaz, hogy nem is
3249 1| senki ne tartsa otthon a gyerekét, hanem küldje az iskolába.~
3250 1| Köncölné a kis karonülő gyerekével megyen az úton. Nem tudom,
3251 1| Jézus Krisztust a sokféle gyerekhang egymásután dicsérte már
3252 1| Mária! ~Ábris persze csak gyerekhangon fújja és a nyakát nyújtogatja
3253 2| kezét.~- Hát - szól Baracs a gyerekhez fordulva -, te is azt akarod-e,
3254 2| hogy csak én gondoltam ezt. Gyerekkoromban úgy vélekedtem, hogy minden
3255 1| meg mikor az eső esett. Gyerekkoromból emlékszem, hogy volt az
3256 1| van masina?~Masina minden gyereknél van télen-nyáron. Az egyujjnyi
3257 2| fölkészülni: nem mutatkozott egy gyerekpajtásom se. Pedig volt nekem jócskán:
3258 2| hogy az én két szemem a két gyerekre szegeződik.~Marci sápadt.~
3259 1| bizonyisten nem adom tovább.~A gyerektársai is egyre a lidérceket, ördögöket
3260 1| a hely félelmes, ahonnan gyerektörvények meg csudálatos tudások származnak
3261 2| utána:~- Hentzi, Hentzi! Gyeride!~Vissza se fordul.~- No,
3262 1| meg egy kis fekete szemű gyerkőce.~- Hát ez a fehérnép? -
3263 2| öltözött grófleánykáé. A gyermekarc meg a gyermekszív. Ezt a
3264 2| fenségben pompázik.~A folyosón gyermekcsizma kopog a szobám felé. Ismerem
3265 2| köszöntötték a vendéget.~- Gyermekeim - mondom nekik -, ez a bácsi
3266 1| és nem törődnek ezzel a gyermekeink. Éneklik és elringatóznak
3267 2| Aztán tovább mosdatta a gyermekeit és halkan brúgózott nekik.
3268 2| kölyök, és hát én a szép arcú gyermekeket végtelenül szeretem.~Beszólok
3269 2| asszonyokkal, emberekkel, gyermekekkel. Egy gyermek felmászik a
3270 2| volt. És hát örök emlék a gyermekeknek, mikor egy-egy idegen arc
3271 2| s mikor párt választ a gyermekének, a reménység gyöngyei az
3272 2| Talán egy év múlva már ez is gyermeket tart a kebelén, és ezen
3273 2| szereti korábban beadni a gyermekét, mint ahogy a törvény kötelezné.
3274 1| bizony téntás - feleli két gyermekhang is.~- Hol?~- Az orrod tövin.~-
3275 2| vidámság van ezeken az üde gyermeki arcokon! Ruhájok a falusi
3276 2| visszatérek az én falusi gyermekkoromba. Mihelyt a falusi fiú iskolába
3277 2| grófleánykáé. A gyermekarc meg a gyermekszív. Ezt a teremtő egyenlően
3278 2| mással tévesztem össze. Van-e gyermekük.~- Van.~- Hány?~- Egy. Ötéves
3279 2| felelte. - Csak éppen hogy gyermekünk nincsen.~- Az se nagy baj -
3280 2| gondolkodás és aggodalom.~- Gyertek be a szobámba!~Bekocognak.~
3281 1| télen-nyáron. Az egyujjnyi kis gyertyamaradék meggyújtódik és a kályha
3282 2| emel ki a sebből. S nézi a gyertyánál.~- Az - mondja elbámulva
3283 1| csak induljon el az égő gyertyával. Ahol a kincs van, ott elalszik
3284 2| nem veri a feleségét.~- Gyerünk - mondottam -, beszélni
3285 1| tolvajának, rágalmazójának, gyilkosának is: de annak, aki egy barázda
3286 1| macskát.~De minek?~A természet gyilkossá nevelte, s csupán bennem
3287 1| még egy napig vesztegél a gyisznó, azután úgy eszik, mint
3288 1| Mondok, mi a fene lelte ezt a gyisznót? Elmentem a kanászér, hogy
3289 2| süveges, a fejét fölemelve -, gyöjjenek be hozzám. Az öreg véres;
3290 1| a cigányasszony valami gyökeret itatott vele, amitől szívdobogást
3291 1| temondádfüvet, amelynek a gyökerét mindenkinek a nyakában kellene
3292 2| ilyen fogalom olyan mély gyökerű, hogy azt lehet mondani,
3293 1| ne csináljak-e egy kis gyöngecsirkét urasan, vagy pedig nyárson
3294 2| jácintot? Oh, az csodálatosan gyöngéd és üde virág. Mikor mellette
3295 1| kezével, hogy nem az. A női gyöngédségnek magától való mozdulata ez.
3296 1| karját a fia karjába öltve, gyöngélkedő hangon folytatta:~- Lehajlok
3297 2| magunkat.~De hogy a hold gyöngén világított, s az omladéknak
3298 2| még megvolt abban az üde gyöngeségben, amelyben Éva anyánké lehetett,
3299 1| Ki szent malaszttal,~Mint gyöngy-harmattal~Neveltettél óh Mária! ~Ezt
3300 2| gyermekének, a reménység gyöngyei az öröm és aggodalom hullámai
3301 1| PRIVATEA mennyei szent városnak~Gyöngykapui mind megnyílnak.~Üdvözlégy,
3302 1| mellette. Erre aztán, ha a gyöngykapuk nem is nyílnak meg előttük,
3303 1| is más hallgatója, csak a Gyöngyös, a kuszált szőrű kis fekete
3304 2| illett neki, mintha drága gyöngysor volna. És hát az arca kedves
3305 1| kis kályhatűztől. Épp úgy gyönyörködik az aranyló parázsban, mint
3306 2| látok, jó érzés száll meg. Gyönyörködöm benne. Milyen boldogság
3307 2| kendőt. Hanem, hogy igen gyönyörködtetően karcsú volt a dereka, én
3308 2| forintja van. De már annyira gyönyörködtette a képzeletemet a szőlő gondolata,
3309 1| a másik érzi a napsugár gyönyörűségét.~De mintha nemcsak az emberek
3310 2| vidám cigánygyerek buzgón és gyönyörűséggel fújta velök, hogy:~Édesem,
3311 2| el a világban, a virágot gyönyörűségnek teremtette.~Nekem titok
3312 1| házüstökbe dugtam Szent György-napkor.~- Hát aztán mire volt az
3313 2| a szenvedő állat látása gyötör.~És a kutya visított, sikoltozott.~
3314 2| lelkemre, hogy téged miattam gyötörjenek! Jobb, ha otthon maradsz...~
3315 2| sánta. Látszik rajta, hogy gyötrelem neki minden lépés. Amint
3316 2| Látták, hogy se szó, se gyötrés nem változtat rajta, hát
3317 2| visszafordul:~- A papunk is gyógyít.~- Nohát, akkor a papért
3318 1| megvágta,~Magyar gyerek gyógyítja. ~A napfény szelíden árad
3319 1| öreg fölemelte a fejét:~- Gyógyítod?~- Most jövök a doktortul.~-
3320 1| magának mondta:~- Nincs gyógyulás, csak a főd...~A másik nem
3321 2| megsántult, és csak a télen gyógyult meg a lába. Hát itt van,
3322 2| mint ahogy minden rossz gyomrú ember irigy a jó étvágyúra.
3323 2| ajtón át lehet látni, hogyan gyónik meg a beteg, s hogyan áldoztatja
3324 2| faluból sokan odavoltak gyónni. Az öreg is azért ment ma
3325 1| csillagkoszorús Nepomuki, fehér gyóntatóingben, egy kis fakeresztet
3326 1| Különös, hogy a nők az ujjaik gyorsaságát többre becsülik a zenénél
3327 2| Néha küzdenek. És amelyik győz, annak kell engedelmeskednünk.
3328 1| ki valami gyereket. Nem győzöm mán. Aztán hát ha visszafelé
3329 2| lélek. Tegnap az angyal győzött, ma az ördög. De lám, az
3330 1| egymás tetejébe került - alig győzte a hallgatóság végét várni.~
3331 1| visszafordítja. Dühösen ráhurran:~- Gyü!~A délutáni órákban ötödmagával
3332 1| Kevi Pálnak is a fejébe gyülekezett a vére: visszacsapott a
3333 2| vadrózsabokor pirosítja a gyümölcsét. Az úton ugrál a pityer.~
3334 1| napról napra halványabb. A gyümölcsfáim is olyanok, mint az öregemberek:
3335 1| ballagással vissza, a szőlők és gyümölcsfák között.~Kömpe utánabámult.~
3336 2| mondom -, Pesta, van-e sok gyümölcsfátok?~- Nekünk? Beony van - feleli
3337 1| az ökrökre:~- Csáli hó!~Gyümölcsoltó ünnepén kotlósunk szokatlanul
3338 1| megérkezett a gólya. Az idén csak gyümölcsoltókor láttam az első gólyavirágot
3339 1| Avval ráhurítok: Honnan gyüsz? Hová mégy? Kinek az iskolájába
3340 1| neki sok a dolga. Hát ide gyüttem.~Ezt mondva, a térdére csapott,
3341 1| kilométernyi utat jár meg egy tok gyufáért, vagy egy kurta drótszögért,
3342 2| leugrottunk, s én egyik gyufát a másik után sercentem lángra,
3343 1| verejtékezik: apraja-nagyja ott gyűjti az Isten áldását a földeken.
3344 1| Az emberek a föld felett gyűjtötték össze a gabonát, ők a föld
3345 2| iskolaszék tagjai pipára gyújtottak és köznapi dolgokra eresztették
3346 2| riasztott föl a lövés.~Gyertyát gyújtunk, hát ott fekszik a Jancsi
3347 1| hogy melyik a hiányzó: a gyulladásos szemű kosbárány a hiányzó,
3348 2| panaszolta, hogy a kendő okozta a gyulladást. Az öreganyó felforrant.
3349 2| házasság élethosszig való gyűlölködés? Talán őt is veréssel,
3350 2| fölágaskodott a kút kávájára és ádáz gyűlölettel vicsorgott a Micóra.~Micó
3351 1| szívét hollók marcangolják. Gyűlöli és szégyelli a haját. A
3352 1| tetejéről indulnak, mert ott gyűltek össze.~Töméntelen nagy fekete
3353 2| tolják. Aztán a szobában gyűlünk össze. Sültalmaillat, s
3354 2| azért maradt meg ilyen gyűretlenül. Se felesége, se gyereke,
3355 2| kezében hozta, hogy össze ne gyűrődjön. Az irka sárga volt, mint
3356 1| a hajósok. De én csak a gyűrűjét nézem. Micsoda kincs az.
3357 2| áldásszavak között a legény gyűrűt adott a leánynak, a leány
3358 1| arany és minden kincs~Mit háborgatjátok elmém? ~Mondom, más nincs
3359 1| dörgéssel kitört az égi háború.~A malomba menekültem.~Oda
3360 2| embert, és csípős szappannal habozzák be a szeme világát. Csakhogy
3361 2| mert az anyja keze a száján habzott.~- Téglával - felelt rá
3362 1| festőállvány. Mögötte Könczöl Pista hadonászott a botjával, hogy távol tartsa
3363 2| ügyelnünk, hogy a lábára ne hágjunk véletlenül.~Utóbb már, azt
3364 1| szöget a fába, és a szögeken hágott feljebb.~De nem volna mese
3365 1| tudja, hogy jobb kincset nem hagyhat a fiának, mint a sok szép
3366 1| azok beleveszekednének.~- Hagyjad, Lidi - mondja neki Imre -,
3367 1| együtt megvénhedtünk! Ne hagyjon itt kend vénségemre!~Csöngetés
3368 2| Piszkosak, neveletlenek, hagymaszagúak. És csak annyiban
3369 1| Hát el tud engem kend hagyni? Én édes jó uram! Ilyen
3370 1| ha így folytatom, hát nem hagyok rájok egyebet, csak a nyomorúságot.
3371 2| lefeküdt a sötétbe.~De nem hagytuk nyugodni, kivált a káplár
3372 2| valami öt társa. S így nő fel hajadonná.~De nekem szigorúnak kell
3373 1| Nagy Juliannát, becsületes hajadont, ez idő szerint cselédi
3374 1| Böcsületbe fehéredett meg az én hajam. A fiaim se koptatták a
3375 2| tudtam aludni, mintha csak a hajamnál fogva húzott volna valaki,
3376 1| siklik rajtam a tekintete a hajamtól le a lábamig meg vissza.~
3377 1| szaladt födetlen fővel, azon hajavizesen, és örömmel szorította meg
3378 1| kutya nélkül, a szolgabíró hajdú nélkül, huszár ló nélkül
3379 1| lecsördült az égből, ugyancsak hajigálta az udvarra a baltát meg
3380 1| maradtak. Bojtorjáncsomókat hajigáltak a denevéreknek, ami jó mulatság.~-
3381 2| ha verik?~Tegnap kővel hajigáltuk a kútban a békákat. Hátha
3382 2| lehet tudni, kibe mikor hajít vasvillát.~Egyet gondolok,
3383 1| simulnak. A pipacsok remegve hajlanak át egymás vállán. A
3384 2| teremtés! Mezítláb van és ahogy hajladozik, előfehérlik a lábikrája.
3385 1| meg az arcok figyelemmel hajlanak az asztal fölé. Tóth Antal
3386 2| de csak zárt ajtók között hajlandó elmondani.~Senki se tudja
3387 2| kendő két sarka leér a térde hajlásáig. A szemét lesütve áll meg
3388 1| virágokat fest, különös hajlású s növésű virágokat, amilyenek
3389 1| hónapok közeledését: nincs hajlék, nincs kályha, nincs éléstár!~
3390 2| is csak a mi hajlékunk a hajléka. Mihozzánk tartozónak tudja
3391 2| őt a részeges Alsó-Kovács hajlékába. A ruhája csak az, ami a
3392 2| paradicsomból rátalál a Kadariék hajlékára, s ebben arra a tisztes
3393 2| azt próbálná, hogy elég hajlékony-e a csuklója? A vén lábak
3394 2| mert neki is csak a mi hajlékunk a hajléka. Mihozzánk tartozónak
3395 2| vergődött többé, csak a nyakát hajlítgatta jobbra-balra és nézett rám
3396 2| mintha vasból volna verve, hajlíthatatlan. A becsület fogalma is más
3397 1| fejét szégyenlősen oldalt hajlítja:~- Hát bizony, lelkem tanító
3398 1| van titkos susogással és hajlongó árnyékokkal. A hold a fekete
3399 1| kezét és a fecskék felé hajlongva énekelték:~PRIVATEFecskét
3400 2| falusi udvaron, holdvilágos hajnalban, téli csöndességben eléje
3401 2| hogy fenntarthatom magamat.~Hajnalodott, mikor a kocsi kiindult
3402 2| ember beszélget.~Hozzám hajol Ádám csizmadia és kérdezi
3403 2| állhattam meg, hogy be ne hajoljak, s rá ne kiáltsak az állatkínzóra.~
3404 1| félénken és alázatosan hajolnak meg a széles, zöld levélpalást
3405 1| feleségének oda kellett hajolnia, hogy hallja, mit akar.~-
3406 2| kötélen a hátán. Mélyen előre hajoltan caplatott a nagy teher alatt
3407 1| tapasztották be a fülüket a hajósok. De én csak a gyűrűjét nézem.
3408 1| megfehéredett. A fején hosszú ősz hajszálak, mint a sziklai árvaleányhaj.
3409 1| innen is, onnan is seprűvel hajszolják ki az udvarokból. Egy öreg
3410 1| látták. Vizes fazekakkal hajszolta egynehány legény. Azt is
3411 1| és aki a fejét a vállamra hajtaná.~A csöndnek szárnyatlan
3412 1| elsiet az iskolából, mintha hajtanák.~*~Úgy október végefelé
3413 2| lehetett a cigány, mert egy hajtásra kiitta a felét. Aztán tovább
3414 2| Egy szürke posztószoknyát hajtogatott össze és terített az állat
3415 1| kendőben jár. Elöl keresztbe hajtott, hátul csomóba kötött kendőben;
3416 2| KÉT ÁLLAT~Hajtóvadászat volt a szomszédban. Egy
3417 1| a Cseresben. Mondok, hát hajtsd be. Azt mondja, próbáltam,
3418 1| az Imre kocsisnak, hogy hajtson lassabban.~Az idő szép enyhe
3419 2| fehér üvegklárisban, s a hajuk pántlikában.~Nagy irulással-pirulással
3420 1| nyáron az erdőszélen. Odakünn hál. Hát annak is jólesik az
3421 1| s hogy a juhok is arra haladtak, a kutya nekiszaladt a gyereknek:
3422 1| mint aki a hegy meredekén haladva megáll, hogy levegőzzön.~
3423 2| történelemből, hogy az igaz szóért halálba is mentek már az emberek.~
3424 2| menesztenek a bárónéhoz, hogy egy halálra ítélt legény az ő leányát
3425 1| festek itt többet, Örök hálára kötelez uram, ha az öreget
3426 1| őket utoljára a mezőn. Nem halásztak, csak álltak-álldogáltak
3427 1| kifejezéstelenül nézte a haldoklót.~Egy nagykendős asszony
3428 1| de nem hal meg. Addig nem halhat meg - szólt mély meggyőződéssel -,
3429 2| járhat a házhoz. Sőt ott is hálhat. A leányra senki se vigyáz.
3430 2| forduljanak be hozzánk, háljanak meg nálunk.~- Azt a Ponciussát! -
3431 2| azt kívánja tőlem, hogy haljunk meg együtt, abba az egybe
3432 1| szőlőbokrok között. Egyre halkabban szólt. Utoljára nem lehetett
3433 2| öreg se nem lát, se nem hall már. Rég elmúlt ifjúságának
3434 1| olykor panaszos bé-hangot hallatott.~- No - szólalt meg az öreg
3435 1| ajtó megnyílott, s lépések hallatszottak a folyosón.~Azonban a pap
3436 2| Később telepedett ide. De hallgasd meg, mi történt vele ottan?
3437 2| félrehúzódottan.~Tehát ezek ketten hallgatást fogadtak.~- Ki törte be
3438 1| kályha körül és hallgatva hallgatják a mormolást.~- Ki hoz ma
3439 1| falon komoly figyelemmel hallgatnak. Bibliai áhítat van az egész
3440 1| a falon levő szentek is hallgatnák a misét: a csillagkoszorús
3441 1| mit néznek és mit látnak? Hallgatnak-e a szóra? vagy maguk gondolkoznak
3442 2| nagybátyja jött rajta, egy olyan hallgató nembánom-ember, akinek az
3443 2| hasonlat mély figyelemmel hallgatódik. Még a lámpa lángja is maga
3444 2| jött.~Vártuk este.~Éjjel is hallgatództam.~Semmi hír.~No, bizonyosan
3445 1| furulyaszó. Sokszor nincs is más hallgatója, csak a Gyöngyös, a kuszált
3446 1| nyitva és egynémelyik buzgó hallgatónak a szája is.~Egyszer csak
3447 1| esztendeje hallja ő ezt, de hát hallhatja-e elégszer bárki is a fia
3448 2| ülj?~- Nem - suttogja alig hallhatóan.~- Hát holnaptól kezdve
3449 1| emlegetik. S a kicsinyek hallják a beszédet. Isten tudja
3450 2| beszélgettünk.~Egyszer csak halljuk, hogy ropog a garád. S látjuk,
3451 2| sógorságnak is.~Hát azóta se hallott Baracs Imre se jót, se rosszat
3452 2| csizmadia és kérdezi halkan:~- Hallotta-e mester uram, micsoda verekedés
3453 1| Csak a körülötte állók hallották meg. De azért megállott
3454 2| a szomszédain, hogy nem hallották-e meg? Azután folytatta Aranyos
3455 1| mint magát.~- No hát most hallunk valamit. Csak mondja el
3456 1| szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos
3457 1| szín uralkodik már síkon és halmon mindenütt. Egyes fák tetőtől
3458 1| meg a szegény fecske? Éhen halna meg itt az istenadta valamennyi.~
3459 1| behullatva. A kis mezei pókok hálói azok. A kis mezei pókok
3460 1| iskolából. Úgy ül ott a hálója közepén, mint a lesipuskás
3461 1| kis aranyzöld légy akad a hálójába. Úgy sírt ott, mint az ember.~
3462 1| Hiába szőnek új még új hálót, hiába minden törekvés:
3463 1| vezérüknek engedelmesek, és a halottaiknak megadják a tiszteletet.~
3464 2| orgonál. A kakukkfűben a halottak lélegzetét érzem. S mintha
3465 2| meg egy fakereszt jár a halottnak. A gödröt Dudrai István
3466 1| esztendős anyáé. A szép kis halovány teremtés bizonyára vacsorát
3467 1| imént az utcán - a báróné, haloványan és rongyosan; karján emelve
3468 2| fürödni. Még hálni is külön hált: a többi a ketrecben, ő
3469 1| gesztenyefám napról napra halványabb. A gyümölcsfáim is olyanok,
3470 2| perc múlva.~- Nem - rebegi halványan.~- Megérdemled-e, hogy azon
3471 1| kis aranyszemű levelészek halványzöld tüllruhákban. A ribizlibokrokon
3472 2| kellett statáriumot rendelni. Hamar-törvényt, ahogy a nép mondja. Ma
3473 2| dombon csuszka van. Hogy hamarabb leérjen, nekifutott. A végén
3474 2| az egyszer ki is rúgott a hámból, másodszor csak nem teszi
3475 2| Persze ebben is volt egy kis hamisság. A kutyának külön tányérja
3476 1| szívedben is.~A parázsra hamu kezd borulni. Homály homályra
3477 1| az én jó Borza bácsim, a hamuszín Kossuth-szakállas, sasorrú
3478 2| Rég elmúlt ifjúságának hamvadozó tüze lobbant föl az inaiban.
3479 1| kocsmárost. Az udvarban a hamvas-ló fölnyiharászott, mintha
3480 2| való. És hát benne van a hangjában, hogy érti a tréfát; tudja,
3481 1| nincs szavunk, mert az ének hangjai egy alaktalan álomvilágból
3482 1| utána.~Mert megismertem a hangjáról, hogy a Miska bojtár.~Azonban
3483 1| búgással ered szólásnak. Hangjától remeg a fal is. A pap violaszínű
3484 2| hallatszott: síró és átkozódó hangok.~Megdöbbenve kandikáltam
3485 2| letelepedik a búbos patkájára, és hangolásba fog.~De a subást nem érdekli
3486 1| hogy a boszorkány az én hangomat utánozza. Azt is tudja Miska,
3487 1| vagyok. Nem hisz most a hangomnak. Azt gondolja, hogy a boszorkány
3488 1| ludak, tyúkok a gyepen hangosabbak. Még a plébánosnak nagy „
3489 1| a két földnek a szélét. Hangosan számlál. A végén újra megrázza
3490 1| vendégei a szokatlan erős hangra tekintettek ki az ablakon.
3491 1| a kifejezése. Én csak a hangszert hallom. A báróné lelke nincsen
3492 1| Én csak az orgona lágy hangú fasípjait szólaltatom meg,
3493 1| fárasztó, mint az emberi hangversenyek.~Így tudom én mindig hallgatni
3494 1| asztalra dobja, s valami hangversenyművet dördít meg a zongorán. No
3495 1| felelt rá az egyik arató -, hangyákat láttam, ahogy visszafelé
3496 2| templomban szép beszédek hangzanak majd. Hol a papok beszélnek,
3497 1| zavarja a szemét. Az asztalnál hangzó beszédeknek csak a szavait
3498 1| a zongora és a zene úgy hangzott, mintha az ő érzelmeinek
3499 2| tudta betűzni, hogy a sírkő Hans Krämmer nevű becsületes
3500 1| Csak ők a megmondhatói, hányan mennek pap nélkül a mennyei
3501 2| nekem holtomig a szememre hányja. Én azt akarom, hogy előre
3502 1| ismerjék a régi zsidóknak hányódásait. A nagyméltóságú miniszter
3503 2| leányok havi három forintért hányódnak a konyhában. Piszkosak,
3504 1| PRIVATEFecskét látok,~szeplőt hányok,~selymet gombolyítok! ~És
3505 2| nem említem, szemedre nem hányom. De te is esküdjél ám itt
3506 1| választottak-e, vagy az út irányát hányták-vetették meg? Rossz hírt kaptak-e
3507 1| életet él, szeretkezik, haragoskodik, dolgozik és alszik, épp
3508 1| HARAGOSOK~A mi falunkban is vannak
3509 2| senki se nyúlni. Az már haragot keltene. Annak nebántsd
3510 2| még Jancsi Marcira?~- Nem haragszok - feleli a fiú csöndesen.~-
3511 2| most már nyugodtabban.~- Haragszol-e még Jancsi Marcira?~- Nem
3512 2| írunk. Soha egymásra nem haragudtunk, egymásra rosszat nem beszéltünk.
3513 1| Nyugodt, ráncos arc. Soha nem haragvó, de nem is mosolygó. Nem
|