15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
3514 1| messziről meghallatszik a kakasharangok cilinkelése, lovak robogása.
3515 1| Még sötét van, mikor már harangoznak a rorátéra. Hideg decemberi
3516 1| a kút káváján ülve. Ő a harangozó is.~- Nem viszi tovább -
3517 1| fájdalmasan nyugtalanítja.~Harangozzák a delet.~Szűcs András illendőképpen
3518 1| alvégről indult el, a második harangszókor, a másik meg a felvégről
3519 2| katonákat.~Csak a második harangszóra ocsúdtunk föl a játékunkból.
3520 1| templom körül állt, várta a harangszót, no meg ezúttal Jánost is.~-
3521 1| hogy aznap délután első harangszótól kezdve helyettesíti.~- Csak
3522 1| pitypangok, temondádfüvek, harangvirágok és kikericsek között, mert
3523 1| A juhok mohó sietséggel harapdosták az augusztusi rövid fűsarjat.
3524 2| abból ugyan ki nem veszik harapófogóval se!~Elérkezik augusztus
3525 1| A hodály hátulján csahol harapós mérgesen.~- Sündisznót ugat -
3526 2| asszony elmondta, hogy a haraszt ló alá kell. Nincs szalmájuk.
3527 2| beszélgettem Miklósnéval. Harasztot hozott az asszony a hátán
3528 1| akinek az ura hét csatában harcolt.~És mi lett Lidiből?~János
3529 1| és hullámos már, mint a hárfajáték. Ime, a tengeri leányok
3530 2| másik fekete, de azért csak harisnya az.~Az első órán elhagyottnak
3531 2| ruháját, de igen tarka. Még harisnyája is van, noha egyik piros,
3532 2| egy másik asszony is jött: Harmaciné, egy fiatal gazdának a felesége.
3533 2| öreg Kevi?~- Meghalt.~- Hát Harmacziék? Veri még az asszonyt?~-
3534 2| Emlékszel tán rá, hogy mikor harmadévesek voltunk, én a tanév elején
3535 2| jóbarátok, aztán majd a harmadik-negyedik nemzedék egy-egy szál virága
3536 2| Elképedve bámulnak reám.~A harmadiknak érkezett leányka kissé elpirosodva
3537 2| rácson.~A csordás másnap és harmadnap is itta a pálinkát. Nem
3538 2| reggel, este, langyos vízzel.~Harmadnapra már akkora, mint a datolya
3539 2| Odamentem:~- Itt vagy?~- Már harmadszor.~- Tegnap is vártál?~- Hajnalig.~-
3540 1| és megindultak egyenkint, hármankint, tizenkint, szét a virágos
3541 1| vászonzsebkendővel törülgetve harmatos orcáját -, mink, lelkem,
3542 1| Táplálkoznak a földből. Isszák a harmatot. Várják a napot reggel,
3543 2| nap kisüt a felhőkből, s harmattá változtatja a zúzmarát a
3544 1| fejével, s elmosolyodik.~Harminc-negyven tanítványom szokott lenni,
3545 1| ismerni. Az igaz, hogy a háromcsillagos őrmesteri ruha is sokat
3546 1| fűzfák között. Előtte egy kis háromlábú festőállvány. Mögötte Könczöl
3547 2| mondom Miklósnak:~- Mind a háromnak adsz, vagy egynek se. Ha
3548 2| ezért kapott volna vagy háromnapi egyest. De hogy azelőtt
3549 2| Emlékszel-e otthon arra a görbe hársfára az alsó földetek mellett.~-
3550 1| krinolinban járó fekete bárányt harsogta, és vagy a botjával vagy
3551 2| még. A sarat gyönge jég hártyázta. Hogy az út sáros volt a
3552 1| A gyertya világosságában hasonlított az öreg Leó pápához.
3553 1| meg rejtelem...~Az öreg hasonfekszik a subán. Félkönyökön pipázgat
3554 2| Itt a szokásos paradicsomi hasonlat mély figyelemmel hallgatódik.
3555 2| ne mosolyogj az én római hasonlataimon! A rómaiak okos emberek
3556 1| álla alatt mint a seprő. Hasonlítana a tigrishez szegény, de
3557 1| ha ugyan valaki az efféle hasonlításokban kedvét lelné. A nyakán barna
3558 1| elhallgattunk, azt mondja a festő:~- Hasonlított az a kisleány az anyjára?~-
3559 1| füstit, amely a kopaszságról használ. A szerelem almáját, amelynek
3560 2| Hálistennek.~Mindez csak olyan haszontalan beszédnek látszik, valójában
3561 2| zavartan leemelte és egynémely hát-ok után kinyögte, hogy szeretné
3562 1| nehezedik, ami szerinte a hatalmat gyakorló méltóságnak állásmódja.
3563 2| összetörhetnek, de a szívemen hatalmuk nem lehet!~Megrendülve hallgattam
3564 2| elmúlunk, a mindent intéző hatalom lepecsételi a Föld történetét.~
3565 2| apja sem ismer. Micsoda hatalommal, hogyan lehetne a tanítónak
3566 1| kerekíti meg a vászonon a fej határvonalait; az orrot, szemet
3567 1| hogy hol van a Mennyország határa meg a Mennyország kapuja.
3568 2| abban a templomban.~A falu határán kökénybokrok szegik az országutat.
3569 2| Mer ennél jobb szamár tíz határba sincsen.~- Kend se kap mindennap
3570 1| szép sugár legény volt. A határig elkísérte az édesanyja meg
3571 1| egy félig földbe süllyedt határkőre, és nézem, nézem a sötétségben
3572 1| legényeket.~Paizs János a határon megölelte, megcsókolta mind
3573 1| féregért, bizonyára komolyan és határozottan visszautasítanák. Mert
3574 2| künn most az egész világ határtalan nagy fehér temető.~Hát van
3575 1| A nyáron elverte a jég a határunkat és ezeknek nem volt egyebük,
3576 2| drámai. Tudom, hogy az írók hatás kedvéért szívesen hazudnak.~
3577 2| így fejezed be, mert így hatásosabb. Nevezheted aztán tragédiának.
3578 2| a kendőt, aztán mingyárt hátat is fordítok minden mezei
3579 1| levegőt a földnek illata hatja át. A kéklő magasságban
3580 2| sincs se kevesebb, se több hatnál.~Marci mind a háromszor
3581 1| zenénél és ezzel akarnak hatni. A maguk érzelmes lelkét
3582 2| ilyen szegény népnek két hatos sok pénz, rengeteg pénz!
3583 2| leégettnek mindössze két-három hatosába kerül ez: körülbelül ennyi
3584 2| megcsináltatása legalábbis két hatosba kerül. Az ilyen szegény
3585 1| fiúcska végre leküzdötte egy hatosért a félelmét, de azt is elvitték
3586 1| alá.~A pap megjelenése úgy hatott rájok, mint a hideg szél.
3587 2| agg parasztemberen, aki hátrább ült, mint a vele egykorúak.~
3588 2| kutyára.~A tanfelügyelő hátradől a széken, és fél szemmel
3589 2| és egyet simít a haján hátrafelé. Szó nélkül engedi, hogy
3590 1| a kis Imre. Az úri fiúk hátrataszigálják. Fitymált jövevény. Elszorult
3591 2| volt és hajlékony, mint a hattyúé.~Darabig néztem a kerítésnél
3592 2| a nyakát és rávereget:~- Hattyúkám!~Baracs nézi ezt szótalan
3593 2| kenyér repül ki az ajtón a Hattyúnak. Hattyú illetlen étvággyal
3594 2| elevenebbek voltak, mint ő; hátulra kerültek és úgy kapdosták
3595 2| hogy megugassa a kocsinak a hátulsó kerekét is.~Néhány perc
3596 2| Rozi. És nézem eközben a havazást. Nem telik belé negyedóra,
3597 2| akarok vele! Az ilyen leányok havi három forintért hányódnak
3598 1| pap nélkül a mennyei meleg házába. Mink csak az élőit látjuk,
3599 2| lerongyolódnak.~Muzsikus cigányok hazaballaghatnak.~Még valami három nótát
3600 1| mondta András -, most mán hazaballaghatsz, öreg. A jövő esztendőre
3601 1| holnapra.~Azzal ő maga is hazabandukol lefeküdni. Minek is maradna
3602 2| bánná most, ha a felesége házából ráfutna egy kutya. Megütné
3603 2| volt minden. Egy óra múlva hazaérkezett a csordás. Darabig ott rázta-döngette
3604 2| Másnap, mikor a miséről hazaérkeztem, már felöltözötten és útra
3605 2| szétdőlne a kocsi, mikorra hazaérnének.~Kiemelték először a szekrényt,
3606 2| patakba, s hogy mikorra hazaért, a ruha zörgősre fagyott
3607 1| ide ám, a mi szegény nádas házaink közé, a mi szegény mezőinkre.
3608 1| árok között nem igen tud hazairányozódni. Nem hiszem, hogy van még
3609 1| gólyának is, fecskének is ez a hazája. Csak itt rak fészket mind
3610 2| van, most megint sánta! Hazajött szegény, mert neki is csak
3611 1| minálunk.~Melyik hát az igazi hazájok?~A mi magyar hazánk.~Még
3612 2| szalmatetőt! A szomszéd házakra kell ilyenkor a víz meg
3613 1| a kalapját és csöndesen hazakullogott.~II.~Az egyik télen Szanyi
3614 1| erre Somodi béres -, az én hazámban Patakon most is őriznek
3615 1| megszédült a fejem: gyalog akarok hazamenni. Leszálltam a kocsiról,
3616 1| becsukják a boltot is.~Az utolsó hazamenő Tóth Antal. Ma valahonnan
3617 2| kaput a községházán. Aztán hazament a fejszéért: agyon akart
3618 1| igazi hazájok?~A mi magyar hazánk.~Még furcsább, hogy az a
3619 1| leszáll egyenesen a Fodorék házára. Megáll ott a fészke szélén,
3620 2| kívánom szívem szerint, hogy a házasélete boldog legyen. Ha móringja
3621 2| ezekből válnak a legboldogabb házasok.~Így aztán meg lehetett
3622 1| meglátogatta a méltóságos házaspár a mi földesurunkat. A báró
3623 2| és felköszöntötte az új házaspárt, hogy azt mondja: a jó Isten
3624 1| is igaz, hogy a rokonok házassága nem igen szapora.~De íme,
3625 2| a feleségét. De ebben a házasságban mégis most történt először.
3626 1| fölemelve -, hogy ennek a házasságnak minden boldog reménye megvalósuljon.~
3627 1| mint a tortacsinálás. A házasságra néminemű előzmények kellenek.
3628 1| Péter becsületes özvegyember házastársul szemelte ki magának Kónyi
3629 2| az iskolában és beszél a hazaszeretetről, a becsületről, a tudás
3630 1| felkelt. Éjjel tizenegykor hazatért Szűcs András a holdvilágos
3631 1| végtelenségébe. Valahányszor hazatértek, mindig megújságolták az
3632 1| beszélnek.~Hét esztendő múlva hazatoppan János. Bizony alig lehet
3633 1| csak este felé. Aztán, hogy hazavánszorogtam, egész úton kísért a kotlós
3634 2| hogy a feleségét nem merte hazavinni. Szép teremtés volt a felesége,
3635 2| Eredj be ide a szélső házba - mondom a kocsisomnak. -
3636 2| öreg?~Az út rögös volt a házig, vigyázva és szótlanul lépkedtünk.
3637 2| tarisznyában vörös szemű házinyúl üldögél. Mulasson a nyúl,
3638 2| közül meg a lába alól.~Két házinyulam is van az udvar egy sarkában.
3639 2| kérdést vet, hogy hát a háznak szép kis rózsaszála miért
3640 1| jércére.~Kisétálgatok a házsorból: a mezőre. A férfiemberek
3641 1| Itt egy fagally, ott egy háztető fogja el a szálló fehér
3642 1| téli hótól átnedvesedett háztetőknek és sövényeknek mintha öröm
3643 1| messze minden nádfödeles háztól. Csak a birkái vannak vele
3644 2| hatás kedvéért szívesen hazudnak.~Hanem a valóságban bizony
3645 2| becsületes erecskét találtam: nem hazudott.~- Ez is valami - gondoltam.~
3646 1| cigány mellett és hallgatja a hazudozásait. A cigány szorgalmasan rakta
3647 2| nyugodt. Tehát azoknak már hazudtak valamit.~Danira is pillantok.
3648 1| fölemelve.~- Az, amit a házüstökbe dugtam Szent György-napkor.~-
3649 2| példaképül állítgattam a hazugocskák elé:~- A hazugság szenny
3650 2| mint a Jancsit. Hát ilyen hazugok az újságok.~Inkább az az
3651 2| állítgattam a hazugocskák elé:~- A hazugság szenny az emberi lelken!
3652 2| hogy senkit se találtam a házunk közelében, futottam egyenesen
3653 1| posztónk; náddal födjük a házunkat és cseréptányér van az asztalunkon,
3654 2| volna neki, újra püfölte.~- Hé, atyafi! - kiáltom be a
3655 1| Bizonyisten boszorkány volt - hebegte a gyerek.~- Nem az volt.
3656 2| beszélj először.~Nagy Márton hebegve elmondja, hogy új irkát
3657 1| hideg orkánja, ürgéék rá se hederítenek. Alszanak, beszélgetnek.
3658 2| Cigány Laci is abbahagyta a hegedülést. Befogták maguk közé a körbe.
3659 1| mingyárt szólítják, hogy hegedüljön. Az aztán két kis darab
3660 2| a kocsmáros a szakállát hegybe simogatva. - Öt liter bor
3661 2| kidugta az első levelének a hegyecskéjét a föld alól.~Ahogy künn
3662 1| csend ült a mezőn meg a hegyeken. Kömpe nézett és hallgatódzott.
3663 1| s úszóhártyái nőttek. A hegyen álló fának már növendék
3664 1| haragos csaholással, egymás hegyén-hátán futottak előle.~Egyszer
3665 2| egynéhány szál kis bajusza volt. Hegyesre szokta pödörni.~Végre is
3666 2| áramlik ki. A konyha előtt hegyezett füllel, ragyogó szemmel
3667 2| kétfelé választva. A bajuszát hegyezve csavarta fekete viasszal.
3668 1| mély eltűnődéssel bámult a hegykapu felé: nem látta sem a napot,
3669 1| messze volt és ott is bent a hegyvápában.~Mikor aztán a nap lesüllyedt
3670 1| szerencsétlen voltam: egyet a héja vitt el, hármat a macska;
3671 2| nekünk! Leander átúszta Helleszpontuszt, de ha kapálnia kellett
3672 1| öreg pap meghalt. Új jött a helyébe. Kocsmát is nyitottak megint
3673 2| behunyásával jelzi, hogy eljön.~- A helyeden nem ül ám senki. Nem. Addig,
3674 1| egymást - amit a hallgatóság helyesel magában -, össze is házasodnak,
3675 1| pillantott a kutyájára.~A kutya helyeslőn és vidáman nézett reá.~Mindig
3676 1| Egyet fordít a kövön. A helyét megpiszkálja-szurkálja a
3677 1| másfél arasznyira az előbbi helyétől. Jön az őszi eső: ágyat
3678 2| hogy egy hétig ne fogadjon helyettem senkit; ha nem akad valami
3679 1| első harangszótól kezdve helyettesíti.~- Csak ballagj, öreg, a
3680 2| elcsöndesültek. Szótlanul ültek a helyökre. Piros arcok, piros fülek
3681 2| a leány:~- Valami olyan helyre húzódjunk, ahol nem akadnak
3682 2| egy kis pálinkát? Talán helyrehozná.~- Nem - felelte az öreg.~
3683 1| vagytok?~A cigányok csupán két helyről szoktak jönni: onnan vagy
3684 2| nekifutott. A végén egyet hemperedett a havon, s bizony a levegőbe
3685 1| puhított dívánjaitokon és hentergőiteken olyan édes nyugalmat tudnátok
3686 2| azonnal! Tufferfluchte! Komm her!~A kutya vissza-visszafordította
3687 1| pompás fehérben, mint valami hercegi menyasszony.~A többi fa
3688 1| a jövevény királyfiak, a herceglegények meg a bárólegények, de
3689 1| átdajkálta éveken keresztül a hernyó meg a bábalakon, aztán pompás
3690 1| hajlonganak a parázsban mint a hernyók. Aztán újra csend. A tűz
3691 2| ha kapálnia kellett volna Héróért, nem hiszem, hogy kapált
3692 2| Az út szélén rozsdásan hervad a lósóska. Itt-ott egy vadrózsabokor
3693 2| Csak a kerítés mellett hervadozik egy csoport magas mályva.
3694 2| aztán, mikor időhaladtával hét-nyolc szájacska is csipog a fészekben!
3695 2| bátyám?~- Hát... Ma egy hete itt jártak Soósék. A feleségével
3696 1| született. Ha megtudnák, akkor a hetedik esztendejében eljönnének
3697 2| vendéggyerekektől.~Ilyenkor aztán hetekig azt játsszák, s elmondják
3698 1| keresztényi ájtatosságokból.~Már hetekkel előbb megegyezett az öreg
3699 2| csakhamar megtelt. Mikor a hetes vigyázó jelentette, hogy
3700 1| megfestem azt az asszonyt hétesztendősnek.~- Lehetséges volna?~- Hogyne:
3701 1| egyetlen kis kékszemű gyermeke. Hétéves korában vitte el a torokbaj.~
3702 1| Talán a templomba, ahol a hétfájdalmas szűz előtt szokott térdepelni.
3703 1| küldje az iskolába.~Hát már hétfőn reggel megkezdődött a bevonulás.
3704 2| esztendősnél. Aztán a bajuszát hétköznapon is hegyesen viseli, amióta
3705 1| mikor öklelni készül.~Néhány hétre rá egy este Keviék a vetéstől
3706 1| asszony szegény, hanem leány. Hetvenesztendős leány. Egy legény miatt!
3707 1| válogatja. A nőnek szerintem hetvenhét arca van. Más, ha komoly,
3708 2| Kerülő-Szabó is ott zsúpol. Hetvenöt esztendős ember pedig. Haja,
3709 1| kihúzta viasszal; a kalapja hetykén csáléra áll.~- Nem addig
3710 1| amint látom. Az udvaron heverő kerékre ugrik, kettőt csap
3711 2| közé esett, amelyek ott hevertek az udvaron, s fehérlettek
3712 2| pillantott vissza.~- Már hí. Mennem kell. Nem szereti,
3713 1| beszéltünk, mert a sok beszéd hiábavalóság. Hanem annál többet hallgattunk.
3714 1| kiválogatom közülük azokat, akik hiányosan részesültek a szappan áldásaiban.~-
3715 1| az, mind a százharmincegy hiánytalanul.~- Ihol a dohány, Mucza -
3716 1| helye már három év óta. Ha ő hiányzik, akkor se merné elfoglalni
3717 2| mitévő legyek vele?~A maga hibájából nyomorodott meg, de énnálam,
3718 2| hát tudott már a Julcsa hibájáról az egész falu. Hogy hogyan
3719 1| kilőtt szőrgolyó iramlott a hibásolt irányba: dühös ugatással
3720 2| panaszos hangon szólott.~- Hibát követtem el, hogy kijöttem.~
3721 1| Paizs a szelet.~- Sohase hibáz öt percet se - jegyezte
3722 1| lakatot. Mert hogy szavamba ne hibázzak: tizönkét lakat vót a vasas
3723 2| az útcsinálás, az adó, a hidak, a Soósék új papja, a mi
3724 1| arra valamikor, hogy el ne hidd, amit én mondok?~- Nem -
3725 2| Az ember megfagyna künn a hidegben, mint a virág. A virág él
3726 2| Az ész dolgai, azok mind hidegek, s akármilyen okosságok
3727 1| kezek, habár most pirosak a hidegtől. A nagy gyémánt gyűrű fehérvillámokat
3728 1| segény rajkók megdeglenek a hidegtül. Nézze kend: mind esseveri
3729 1| elmosolyodva -, kell egy hídnak lenni, amely a paraszti
3730 1| jó uram - szólalt meg a hídnál.~Aztán, hogy megálltunk,
3731 1| Csuda az! Hát mért ne higgyünk abban, hogy a föld színe
3732 1| ajtófélfában. A kicsike kezek hihetetlen erővel tudnak ragaszkodni.~-
3733 1| Hallja, Mózsi, vagy minek híjják, egy kis szívességre kérném:
3734 2| végigilleg a szobán.~Ez a himbáló könnyű járás, a cseresnyeszínű
3735 1| járásában van valami kedves himbálódzás.~A télen egyszer az ablakom
3736 2| Ahányszor láttam, remegtem. Az a himbálódzó könnyű járása, az a csupa
3737 1| legelnek. A szamár a farkát himbálva méláz. A kutya arasznyira
3738 1| siheder korában szállta meg a himlő és igen megragyásodott.
3739 2| benne, köztük a lengyel himnusz is. Mátyás elindult világgá.~
3740 2| tiszteletemre rákezdte a lengyel himnuszt.~A kutya fölkelt. Elvette
3741 1| sasorrú vén juhász. El se hinném, ha itt nem ülne a kályha
3742 1| oxigéniumnál, azt is el lehet hinni. Az andocsi szűzről soha
3743 1| íme, a bárónak négylovas hintója robog át a falun. A báró
3744 1| hogy elrobog a négylovas hintóval, szétszáll a csöndesség.
3745 2| előzmények. A Mondschein-szonátát hírből sem ismerik, és a leány
3746 2| aggodalom nélkül. A róla susogó híreket nem bizonyíthatja rá senki
3747 2| Aranyos Miskáról a beszédet:~- Híres ember ám ez! Nóta is van
3748 1| aki a határkövön ült és hírlapot olvasott. - Beállhatna akármelyik
3749 2| hordozom utánad.~És, hogy hirtelenében okosabbat nem tudtam mondani,
3750 1| süvegét a markában tartva -, hisen éppen oda igyeksünk.~- Hova?~-
3751 2| A história~Emlékszel tán rá, hogy mikor
3752 2| Hanem elbeszélem neked egy históriámat, azt írd le, ha tudod. Azt
3753 1| nyerni a rutlin. Mondok, nem hiszek én annak a könyvnek. De
3754 2| gondolkozott. Fél óra múlva ő hítt ki a kamarába. Azt mondja:
3755 1| Éjfélkor aztán, mikor azt hitték, hogy el fog aludni, fölemelte
3756 2| megint kődobás érte, azt hittük, nem éli túl. Bágyadt volt,
3757 1| Mert némely pogánykori hitünk maradékával kár ezt cselekedni.
3758 1| udvarra.~- Tessék folytatni a hivatalos működést!~Azonban mire kettőt
3759 2| öreg Petykóm? Hátha orvost hívatnék hozzád? Elmégy-e magad a
3760 1| kezdődik:~- „Bízzál, kedves hívem, a te bűneid meg vannak
3761 1| kutyaugatást meg olyan híven utánozza, hogy a falunak
3762 1| nyomában megyen és kottyogva hívja a csirkéit, az már tudta,
3763 1| susogó hangon szólott:~- Hívjátok a papot.~Már akkor az egész
3764 2| mondja:~- Kelj fel csak. Hogy hívnak?~A gyerek fölkel. Lesüti
3765 2| ahogy a csontra szoktam hívni:~- Hentzi!~A kutya örvendve
3766 2| egyszer, mikor látogatásra hívtam, különös mosolygással rázta
3767 1| Te vagy az egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki.
3768 1| az öreg. Rá se szorult: hízik az uraság konyháján, mint
3769 1| a szőlőben: melyik ökröt hizlalják meg a jövő télen.~A két
3770 1| kanyarodott itt a néhai hízóinak történetében, de azután
3771 1| Mert nem eszik az egyik hízóm mán két napja, csak álldogál
3772 1| nem maradt senki, csak egy hőbölygős barát. Az dacból maradt
3773 2| feleli az ember.~Kis, szőrös, hörcsök ember a mi Sándor Pálunk.
3774 1| bizonyos.~- Valaki... - hördült meg Fodor.~Kevi Pál megrándult:~-
3775 2| mindennek lehet örülni, még a hóesésnek is!~Az örömük engem is megvidámított.
3776 2| rosszul. Magam vagyok.~- Hogyhogy?~- Az az átkozott asszony
3777 1| nyúlhat tovább, csak az első hóharmatig.~Bezzeg ürge úrék szerencsésebb
3778 1| ugat éjjel, különösen, ha holdas az ég, hát Szűcs András
3779 1| sárgán fénylő félkarikája a holdnak. Alig egy arasznyira tőle
3780 1| volt a háznál, azt hittem a holdra vonyít, hát meghajigáltam,
3781 1| haza. Kicsi gyönge szívét hollók marcangolják. Gyűlöli és
3782 1| pemzlimre juttatja.~Elrakta a holmiját, s mentünk egyenesen Keviékhez.~
3783 2| jön: el fog kéredzkedni a holnapi tanításról. Mert az öreganyja
3784 2| suttogja alig hallhatóan.~- Hát holnaptól kezdve mást ültetek oda.
3785 2| betyárt, holnap kihallgatták, holnapután már lógott az akasztófán.~
3786 2| Epedni az istenek poharáért, holott előre tudja az ember, hogy
3787 2| Talán a virág emberré válik holta után? Az emberből meg virág
3788 2| fogja a lábáért.~Eltartsam holtig?~Az meg sok. Különben se
3789 2| engedelem nélkül a városba. Holtrészegen hozták be másnap reggel
3790 1| szembetűnően előfehérlik, a homályból, a másik meg visszahúzódik,
3791 2| Várnom kellett reá.~Csöndes, homályos májusi est volt az. A fák
3792 1| csillapítom az öreget.~- Egy Homér nevű görögöt - mondja a
3793 1| nekem. Egy pirospozsgás Homért csinálnék kigyelmedből.
3794 1| mosolyog. A haja is mosolyog, a homloka is, az orrocskája is. Divatképen
3795 1| nyugodalomra.~Nincs fölírva homlokodra:~Mire vérradsz föl holnapra.~
3796 2| és ezen a tiszta, sima homlokon is megjelenik a gondok első
3797 1| bennünket, nehéz testű, redős homlokú, morzsahordó óriáshangyákat,
3798 2| sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat se ráncoljuk. Egy tintacsepp,
3799 1| is érzik már a kegyetlen hónapok közeledését: nincs hajlék,
3800 1| előkéklik az ibolya.~Kedves hónapom vagy te nékem. Te vagy az
3801 1| a mezsgyeküvet?~- Látom; honne látnám.~- Hát azt látod-e,
3802 1| mellékelten küldök egy piros honvédsapkát.~ ~
3803 1| tornácon és néztük a szállongó hópelyheket. Egyszer csak kifordul a
3804 1| Isten?~- Lehet. Meggondolom. Hopp: egy giliszta...~Egyszer
3805 2| Az erdőn dolgozott. Fát hordanak.~A nap kisüt a felhőkből,
3806 1| mint neki. Nappal a szamár hordja bele a taligával együtt,
3807 2| A lutheránus papnak négy hordó bora termett. Két régi tőkén
3808 1| mint a toronyhoz képest a hordóabroncs; és semmi összetartozandóság
3809 2| tanyáztak a faluban. Az udvart hordódongákból készült kerítés környez
3810 1| ostyát is hozzá, meg a hordók kifüstölésére islógot.~Fodor
3811 1| mindenkinek a nyakában kellene hordoznia. A föld füstit, amely a
3812 2| nem jössz, én bizony nem hordozom utánad.~És, hogy hirtelenében
3813 2| vászonzacskóba, és a nyakában hordozta, hogy azt mondja:~- Kell
3814 1| előre kieszelt számokkal horgolja a fiát. Azok a számok persze
3815 1| csinál rá. Az így megmunkált hórihorgas betűvel megelégedettnek
3816 1| valónak érzi, hogy a mese hőse megmutatja, hogy ő azt a
3817 2| kell a szenvedést, bátran, hősiesen, mert a lélek tisztasága
3818 1| között ülve tűzzel zengi a hősök dicséretét.~- Micsoda? -
3819 2| velem időzött egy-két óra hosszát. Mindig elkísértem vissza
3820 1| selyemvitorlákat, két-három méter hosszúakat is. És vesd el magad pirinkó
3821 1| szőke ember volt, afféle hosszúhajú szúnyoglegény, aminőket
3822 1| is szép: valami németes hosszúság az arcában. Ezt láttam az
3823 2| rágyújtok a velem hozott hosszúszárúra, és beszédbe kezdünk.~Persze
3824 1| derültebbek. Vidám minden. A téli hótól átnedvesedett háztetőknek
3825 2| hosszú nyakú üvegekkel.~- Hóttig áld engem kend ezér a szamárér -
3826 1| vizekre, s a téli ég felhői hóval borítják be a mezőket.~Miből
3827 1| Március elején egy csomó hóvirággal tért haza Imre az erdőből.
3828 1| édesanyámnak hozott Lidi egy csokor hóvirágot.~A barázdapör után a Lidi
3829 2| is csak úgy tél derekán hozakodtam elő vele, egy iskolaszéki
3830 2| költség. Azután a vesszők hozatala, azután az oltás, a sok
3831 2| vele. A szőlővesszőt együtt hozattuk a pappal.~Ez már márciusban
3832 1| átalmennek, annyi kincset hozhatnak ki, amennyit akarnak.~Mindezt
3833 1| csizma. Valami fontos ügy hozhatta.~- Kerüljön kend beljebb.~
3834 2| És míg odakünn zúgott a hózivatar, álltam a kályha mellett
3835 1| egyedül jött?~El kellett volna hoznia a feleségét is.~Talán majd
3836 1| hozd le, ha tudod.~- Le is hozom.~- Kötve hiszem.~- Megmutassam?~
3837 1| mankókoppanások. Ő az.~- Hoztál? - kérdi egyszerre három
3838 1| komolysággal veszi kezébe a tollat. Hozzáérinti a gyertya mellett a körméhez
3839 2| a kutyától körülugráltan hozzáérkezik. Akkor aztán az ölébe veszi.~-
3840 1| boldogan elhelyezkedik, és hozzáfog a költéshez.~Milyen büszke
3841 1| hogy már a levegőben előre hozzáilleszti az ujjait. Aztán meg úgy
3842 2| vízben. Talán már szólnak is hozzája, s az öreg kezdi hallani.~
3843 2| Honnan kapják a nagyok?~Hozzák az aratásból.~Honnan kapják
3844 2| fejét vakarva. - Nem lehetne hozzákötni ezt a kocsit a mester úréhoz?~-
3845 2| hozzám a kisbéresem, hogy hozzam a puskát, mert a Hentzi
3846 2| meggondolkozott és mégis eljön értem, hozzámegyek. Akkor aztán visszatértünk
3847 2| Apám nagyon akarja, hogy hozzámenjek ahhoz a legényhez. Haragszik,
3848 1| ha nézik. Fölugrott és hozzámfutott. Átölelte a két lábamat,
3849 1| meg a három fakó lobogót hozzátámasztották a kocsma falához. Úgy látszik,
3850 1| töprenkednie, mert Vida Imre hozzáteszi: Hogy károkat ne valljatok!~
3851 2| ezen a hídon átjussunk.~És hozzátette megváltozott hangon:~- Jó
3852 2| széle.~- Emberek - mondok -, hozzatok ide vizet. Én azt hiszem,
3853 2| balra. A dallam bokrain hozzáütögeti az egyik rossz csizmát a
3854 2| tisztelem őket én is.~Máskor hozzávágtam volna a bagnétomat, hogy
3855 2| szóltam semmit. Csak magamban hümmögtem, hogy a kis cigányt nem
3856 2| Özvegyasszony és szegény. A húgával lakik, akinek az ura tömlöcben
3857 1| bekandikált az ablakon! Huh! Micsoda rettenetes hely!
3858 1| PRIVATEZápoj esső, süjü esső, huj a mados edetbü,~Bojdogtajan
3859 1| a csoportosan daloló meg hujángató, nemzeti pántlikával körülkötött
3860 2| valami virágos bokor. S hull az orcámra a forró harmat.~-
3861 2| gyöngyei az öröm és aggodalom hullámai között forognak a lelkében.~
3862 2| Vénusz kiemelkedik a tenger hullámaiból.~Ugyan, ne mosolyogj az
3863 2| De a vágy megáradt folyó. Hullámot ver, ha gátat talál. Azt
3864 1| látom, hogy a zene lelkét, a hullámzást, a báróné nem ismeri.~Különös,
3865 1| hallgatja velem a méheknek hullámzó méla szent zenéjét.~*~A
3866 2| és eltűnődve néztük, mint hullatja a barackfa a leveleit.~Olykor
3867 1| mindenféle gazzal. Künn aztán hullhat a hó, tombolhat a tél hideg
3868 1| az irkáját tenni. Szemébe hulló fekete haját oldalra tolta.
3869 2| felelte az asszony.~S könny hullott a szeméből.~- Nagyon megverték?~-
3870 1| szólogat.~- Maros! Maros! Hun vagy, jó kutyám?~Se nyöszörgés,
3871 2| nyalogatta a talpát, és gúnyos hunyorgással nézett alá a magasból.~Mink
3872 1| a borsóvirágok erre-arra hunyorgató mosolygó szemek. Mindezek
3873 1| reám fordította: különösen hunyorgatott.~Engem mintha valami óriás
3874 1| fák árnyékában egy másik hunyorgó szemű óriási fekete szellemmacska
3875 1| visszavonta a lábát; a szemeivel hunyorgott, megszagolta és tovább aludt.~
3876 1| Pedig sohasem alszik. Csak hunyorog. Néha fon. Ez az ő éneke.
3877 2| nyugodt. A szeme félig be van hunyva. Már ő ezzel a világgal
3878 1| szerencséje is, hogy az árokba huppant, mert íme, a bárónak négylovas
3879 2| egy kopott, fakó rozsdás húrú cimbalom. Nem is köszön,
3880 2| gömbölyűbb. A szemei csak azok a hűséges nyílt kutyaszemek.~- Csak
3881 2| néha sült tököt esznek. Húst soha. Lehet, hogy ez az
3882 2| krétával: 1 ló, 1 ember. Mert huszárok tanyáztak a faluban. Az
3883 2| volna baj; mert csak olyan húszkrajcáros szék volt, hanem inkább
3884 1| nézni, hogy hány fürt? Mert húsznak is látszott. Akkor egyszerre
3885 1| ha Szent Péter apostolt huszonöt esztendős legénynek festenék?~-
3886 1| találhatnátok! Ha a ti jégbe hűtött cifra üvegeitekből olyan
3887 1| sátora. De nincs is olyan hűvöse semmiféle fának!~Megnéztem
3888 1| szunnyadjon kissé a fűzfa hűvösében, de nem merte lebocsátani
3889 2| menjen által.~- Ott is fogat húz?~- Nem. A Szegfűnek valami
3890 1| lehet azokból a girbegurba húzásokból a kutyát meg a macskát kilátni,
3891 2| lefekszem, megint érzem a húzást. Az esticsillag húzott.
3892 2| sárba! a sárba!~A felesége húzgálta föl és vezette haza. Az
3893 2| gyöjjön.~Hogy a gyerek hiába huzkodja befelé az apját, árnyék
3894 1| tudnátok húzni, mint ezek húznak itt a csöcsös korsóból,
3895 2| börtönlakott ember és hogy emiatt húzódik hátra.~- Eltaláltad. Csakugyan
3896 2| leány:~- Valami olyan helyre húzódjunk, ahol nem akadnak ránk.~-
3897 2| Fehér vállán egy lefelé húzódó széles kék folt tűnt elő.~
3898 2| bajusza most is egyenesre van húzva, mintha vasból volna. Az
3899 1| a levegő pedig nem egyéb hydrogéniumnál meg oxigéniumnál, azt is
3900 1| Köszöntlek kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem
3901 1| öregjuhász -, a gyereken egész idáig nyargalt egy rusnya boszorkány.~
3902 1| anyjához Pozsonyba.~Fejér Pál ideadta nekem is a levelét, amit
3903 2| Nohát - mondom évődve -, ideadtad a kendőt, nem adom vissza!
3904 1| közelében. A báró tanyájáról ideát volt Szanyi Antal. Az is
3905 1| faluban csönd van és csönd van idebent is. A téli estnek álommal
3906 2| A kegyetlen véletlenség ideejtette őt a részeges Alsó-Kovács
3907 1| malaszttal!” ~Végigreszket idegeimen az a mennyi szent érzés,
3908 2| orvos a faluban? - kérdem az idegenektől.~- Orvos nincsen - feleli
3909 1| s magára hagyott a köves idegenségben. Belekerült az élet zúgó
3910 1| békén? Miért nem tűri az idegent, a kutyát, a macskát, a
3911 1| Elmennek egymás mellett idegenül, köszönés nélkül. Egyik
3912 1| van kinccsel. Az öregapám idejében minden nagypénteken megnyílott
3913 1| Baczonyi bácsi. Mikor én idejöttem, kigyelmed derék, józan,
3914 1| Jupiternek, akár Plutónak hívják idelenn. Hallgat és ragyog és titok
3915 2| megösmersz engem, te?~- Idesapám - rebegi örvendezve a gyerek.~
3916 1| jó Isten így szabta. Este idetereled őket a vályúhoz, aztán bemennek
3917 2| épp olyan szabású, mint az idevalóké. Csak nem a szegénysége
3918 2| adóba. Hát aztán, mikor időhaladtával hét-nyolc szájacska is csipog
3919 2| beszélgetés a mienk. Az időjárás, a termés, az útcsinálás,
3920 1| István regősei, minden magyar idők mesemondói csak így kezdhették.
3921 2| állanak sorban, mint valami idomtalan óriások, s hogy szél lengeti
3922 2| El is hallgatott, de kis időre megszólalt:~- Holnap majd
3923 2| Csordás Andris. Andris annyi idős volt, mint én: hétesztendős,
3924 1| dunyha alól -, hanem az idősebbek, azok kezüket, lábukat a
3925 1| Imre volt a szűrben, az idősebbik Istenes Imre, akinek feje
3926 1| paraszt fiúcska is megtanulja idővel, milyen nyakkendő való a
3927 2| minden este a faluba, s velem időzött egy-két óra hosszát. Mindig
3928 2| józan marad.~Hajnalig ott időztem, s másnap szinte beteg voltam
3929 2| öcsikéje fejét -, látod, a kis ifiúr milyen tiszta! A Micó is
3930 2| Mingyárt - feleli vissza az ifjabb Kadari -, csak ezen a hídon
3931 1| fölkászolódik és elmegyen. Ifjabbik Istenes Imre az asztalfőre
3932 2| nem hall már. Rég elmúlt ifjúságának hamvadozó tüze lobbant föl
3933 1| őszfehér ember. Ő már az ifjúságát is rég belevetette a földbe,
3934 2| is épp olyan szépek, mint ifjúságukban voltak. És ez az öreg parasztember
3935 1| láthatja se kezét, se lábát, igaz-e?~Ezt megértette az öreg,
3936 2| bizonyosság is akkor bizonyosság igazában, ha más is bizonyosnak mondja.~
3937 1| a földtekén, amik mégis igazak és bájosak. Hol az a festő,
3938 1| Máskülönben szívem szerint való igazbeszédű ember. Negyvennyolcas is.
3939 2| filozófia, amely jobban igazgatja a parasztot, mint minden
3940 1| előbb a tisztességesen kell igazítania.~Azonban Duli a várt nyilatkozatok
3941 2| alkalmat nyitok arra, hogy igazlelkűnek mutatkozzék.~Az imádkozás
3942 2| hogy az iskolában rendet és igazmondást is kell tanulnia a gyermeknek.
3943 1| hallgatott. Mikor megint lábra igazodott, folytatta a nótát ott,
3944 2| már rendes kerékvágásba igazodunk.~Hát másnap ahogy lefekszem,
3945 1| feje olyankor fölváltva igeneket és nemeket remeg, de az
3946 2| játékban nyilvánítja, hogy igenis, ez az ő választottja.~Később,
3947 2| de csak egy percre. De ígérje meg, hogy nem gondol rólam
3948 2| nyomorult.~Ötven krajcárt ígértünk neki a fáradságáért. De
3949 1| lakó javasasszonyok, akik igézetekről való imádságok felől tudakozódnak.~
3950 1| is látták, hogy a bürün igyekezett által a kutya, de beleesett
3951 1| juhok egymáson tolongva igyekeztek a vályúra.~Szűcs András
3952 1| tartva -, hisen éppen oda igyeksünk.~- Hova?~- Ahova valók vagyunk,
3953 1| teremtés többi koronája.~Mennyi igyekvés van ezekben a kis szárnyas
3954 1| belső gazdaságom nem az övé.~Igyen fölpáncélozva mentem át
3955 1| gondolkozna, hogy igyon-e, vagy ne igyon.~Az asszony visszafordult,
3956 1| mintha azon gondolkozna, hogy igyon-e, vagy ne igyon.~Az asszony
3957 2| bor az, amit a magáéból ihat az ember.~- De legalább
3958 1| a kardjával, de attól se ijedjenek meg. Végül pedig három ordító
3959 1| senkinek. A tanár is, hogy ijedtében nem tudott felelni, azt
3960 2| saját lábuk dökkenésétől ijedtek meg, összebokrosodtak.
3961 1| Lakos bözzög mögrözzen, oszt ijettibe összecsapi a könyvet. Hát
3962 2| egy feliratot:~Itt~nyuksz~-ik~Matlak Fáni gyenge teste
3963 1| járása a porban.~- Bündn Ilek... rebbenti meghökkenve,
3964 1| odafenn...~Leánya volt az Ilka az asszonynak, egyetlen
3965 1| fölemelte a szempilláit.~- Az Ilkámat csókolja majd meg odafenn...~
3966 1| Intek az anyjának, hogy illanjon el. Hát, el is surran.~A
3967 1| finomságú, szűzies, édes illat, ha soha nem érezte? Ha
3968 1| tiszta, édes, mennyvilági illatot. Elmémből eltűnik a föld
3969 1| borítják, és azoknak a szaga illatozza be a levegőt.~Milyen furcsa,
3970 2| szólítottam. Felelt röviden és illedelmesen. De ahogy rám pillantott,
3971 1| Harangozzák a delet.~Szűcs András illendőképpen imádkozik. Aztán előveszi
3972 1| hanem azért, mert bele tudok illeszkedni abba, amim van. Nem is kell
3973 2| fejét. Pipáját a szájába illeszti. Dacosan néz az asszonyra.~
3974 1| vagyok a legkisebb. Engem illet az asztalnál is az utolsó
3975 1| Ez az érintés szent. Az illetőnek a lelke átszáll a tollba
3976 1| azért jöttem.~De mert nem illik, hogy csak úgy röviden elüsse
3977 1| az én kis leányomat, az Ilonkát.~- Nem tudom, lesz-e rá
3978 2| kézfogót is egyúttal.~- Ily hamarosan?~- Hát tetszik
3979 2| estén. És hát elvégre is az ilyén csókolom-képű kerek arc
3980 2| Faluhelyen nem ritka az ilyen-hamareljegyzés. A szerelem előbb levelezik,
3981 1| motyogta magában -, te ilyen-olyan!... Jó feleséged!... tízéves
3982 2| Bolond természet! De vannak ilyenek. Egy pohár bor elég, hogy
3983 1| fülét letépte a bot: az ilyenért börtön jár.~Szűcs András
3984 2| vagy Pramó, vagy Kramó, ilyenforma valami tótos név. De ő maga
3985 1| hanem ember.~S a juhok is ilyenformán vélekedtek Maros felől,
3986 2| lehet megírni. Én legalább ilyesmit még nem olvastam. De látod,
3987 1| köhögéssel egy-egy iskolásgyerek.~Im azonban ott áll már a nagy
3988 1| Tíz-tizenöt falu a kerületük. Hol imádkoznak, hol énekelnek:~PRIVATEA
3989 1| mormogta.~És letérdepelt.~Imádkozni is akart, de nem tudta,
3990 1| pap behívta a családot és imádkozott velök. Végül maga mondott
3991 1| ahol a kincset gondolja. Imádkozzék ott hét miatyánkot, hét
3992 1| fölemelkednek mindnyájan.~- Imádkozzunk.~ ~
3993 1| javasasszonyok, akik igézetekről való imádságok felől tudakozódnak.~De hát
3994 1| hóna alól a nagy kopott imádságoskönyvet, amelynek Rózsakert a neve.~
3995 1| maga mondott egy hosszú imádságot, amely így kezdődik:~- „
3996 1| mintha a báróné ment volna az imént az utcán - a báróné, haloványan
3997 2| között tartva, megszólal imígyen.~- Immáron elballag az idő.
3998 1| képeket tud csinálni. De nem imilyen-amolyan papiros képeket ám, hanem
3999 1| téli levegő ködös ízébe. Imitt-amott bele-beleköhög az ájtatos
4000 1| forog nekem az eszemben.~- Imre-é? - mondja az anyjuk.~- Ő -
4001 1| postázik föl a városba. A kis Imréből nagyobb és nagyobb Imre
4002 1| jobban kipirosodott, mint az Imréé.~ ~
4003 1| Fodorék Lidije meg a Keviék Imréje szomorú.~Az Imre már iskolásgyerek
4004 2| ülésben kopik a ruha.~Baracs Imrén csakugyan vadonatúj kék
4005 2| hamvadozó tüze lobbant föl az inaiban. Nekivadulva lejt és széleseket
4006 1| zúgó forgatagába, s gyönge inakkal erőlködik, hogy el ne essen.
4007 2| A kutya behúzott farkkal inal vissza vagy húsz lépést.
4008 1| asszony - egy élemedett korú, indigókék szoknyás, görhes teremtés -
4009 2| Bozókiné párnát hoz ki, indigószín fehér kockás párnát, és
4010 1| át a szamáron és nagyot indított rajta a kankalékos bottal
4011 2| a kertben. Nézem, hogyan indul termésnek a kajszibarack.
4012 1| Vissza-visszapillant, hogy indul-e már a plébános úr? Egyszercsak
4013 2| Nem: megállítani. Ha az indulásba makacskodik, akkor csak
4014 1| Fiú, Szentlélek nevében induljatok, rakodjatok, minden mézet
4015 1| amerre a kincs van, csak induljon el az égő gyertyával. Ahol
4016 2| a kert közepén, s éppen indulnék befelé, halk kattanást hallok.
4017 2| ocsúdtunk föl a játékunkból. Indulnunk kellett a templomba. Juli
4018 1| táltos.~- Az a.~- Hát el is indultam hozzá, mihelyest megvirradott.
4019 1| az asszony szól:~- Mikor indulunk?~- Mikor az utolsó liliom
4020 2| De magam is meg voltam indulva. Öleltem én már kisasszonyfélét,
|