15-azonk | azont-bogar | bogo-dobal | dobay-elrej | elrin-felal | felbe-fusto | fuvek-harag | haran-indul | ingbe-kedve | kedvu-kital | kitam-langr | lanya-mahol | majdc-megve | megvi-nevel | nevem-orrok | orron-raszo | ratak-szagg | szagl-szopo | szor-torok | torol-vaska | vasko-zuzod
Part
4021 1| Nepomuki, fehér gyóntatóingben, egy kis fakeresztet a szívére
4022 2| is, balról is.~A hófehér ingből előduzzadtak gömbölyű karjai,
4023 2| nélkül jött az árnyékon. (Az ingválláról láttam, ahogy el-elvillant
4024 1| szívességre kérném: nem kívánom ingyen.~- Szívesen, csak mondja.~-
4025 1| rejtelmes értelmű szó és mind innenvaló. A nyáron talán fel is kapaszkodott
4026 2| erre mán neked is kell innod. Mert, mondok, tudod, hogy
4027 1| a közmondás?)~Valamelyik ínséges esztendő után történhetett,
4028 1| Fodor András a pipájával integetve kíséri tovább a beszédet.
4029 2| székre.~A két gyerek egy intésemre elém áll. Állnak előttem
4030 2| összecsattogtatta rá a tenyerét, s egy intéssel megint két üveg bort rendelt.~
4031 2| Miklós egy pár kedves szót intéz hozzájok. Az ilyen rögtönzésekben
4032 1| szappannak a felelős őre, a fűtés intézője, templomi miniszterelnök,
4033 2| A kételkedés hozzám van intézve. Kadari bizony tudja, hogy
4034 2| az ajtón, hogy üdvözlést intsek neki.~Hát ahogy kilépek
4035 1| mondja a zsidó a hodályra intve.~Szűcs András megint szalad
4036 2| hogy Miska bátyámnak se ipa, se napa nem lesz, az is
4037 2| látszik, hogy vásárról jövő iparos-e vagy csak parasztféle, aki
4038 1| ágyúból kilőtt szőrgolyó iramlott a hibásolt irányba: dühös
4039 1| kutyája már messziről eléje iramodott, és nagy nyolcasokat kanyargott
4040 1| Kérek kegyedtől is türelmet irántam. Mi lenne belőlünk itt falun,
4041 2| Leszállok. Megyek a nóta irányába. Hát már akkor ott jár az
4042 2| nála. Látszott az útjok irányáról, hogy mind a ketten a malomba
4043 1| választottak-e, vagy az út irányát hányták-vetették meg? Rossz
4044 1| szőrgolyó iramlott a hibásolt irányba: dühös ugatással terelte
4045 1| kitetszik, hogy soha egyenes irányban nem szállnak, hanem csak
4046 1| pedig éles és határozott irányú. Akkor már fölébrednek benne
4047 2| találtam meg, mert a régi sírok írását lefújta a sok szél és a
4048 1| gondolná, hogy hiba volt az írásban?~- Bizony - felelem -, hiba
4049 2| Ha levelet írsz haza, irasd bele, hogy tisztelem őket
4050 1| kitudódik, hogy Tóth Antal írástudó ember!~Odatolom a papirost
4051 2| csak a nevet és az évszámot íratják a keresztre.~Ilyen egyforma
4052 2| Csakhogy ő B. P. betűt íratott a karjára. Az a Balogh Panni
4053 2| betű is. Még katona korában iratta oda azt a két betűt kék
4054 2| karikázott a szeme, mint az irgalmasok kórházába némelyik bolondé.~
4055 2| szál gyertya.~- Tyű, az irgalmát! Hát Sándor Pál mért nem
4056 2| Szappanozza a képét az anyja irgalmatlanul.~Őszintén szólva magam se
4057 1| a patakra: megáztatta az irháját, csontját. Kutya nem ful
4058 2| ő a szederfán.~Csak az irigység, az vitte néha közéjök.
4059 1| az asztalra teszi.~- Hová írjam? - kérdezi dologhoz illő
4060 2| Megolvassák, hány a levél az irkában, pedig soha sincs se kevesebb,
4061 1| legszebb. A könyvekre meg az irkákra nem is írja más a neveket,
4062 2| három tárgyon folydogált. Az irkán fekete Balaton. Az almán
4063 2| a levegőbe rúgott. De az irkának szerencsére nem esett baja.~
4064 2| iskolába ért. Bizonyosan az irkavétellel töltötte el az időt. Sietve
4065 1| néz anélkül, hogy tovább írna.~- No - fakad ki a bakter -,
4066 1| kendöt hívom el végröndölőt írnya.~- Ha addig be nem áll valahová
4067 1| addig be nem áll valahová íródiáknak - teszi hozzá Istenes.~Tóth
4068 1| a toll szárát, aztán én írok helyette. Ez az érintés
4069 2| is drámai. Tudom, hogy az írók hatás kedvéért szívesen
4070 1| ismerem azt a vidéket, ahol az írószentek éltek, s nem tudom: van-e
4071 2| soha. Neki jó a használt írótoll is, amellyel megajándékozzák.
4072 2| hol ez, hol amaz ad neki. Írótollat, palavesszőt, tintát se
4073 2| Azt mondja:~- Ha levelet írsz haza, irasd bele, hogy tisztelem
4074 1| megtanuljam kívülről. Ezt írta többek között:~- Ki nem
4075 2| lőtte magát. Az újságok azt írták, hogy a tiszt urak keményen
4076 1| fizet.~- Csakhogy én oda írtam ám azt is, hogy el-fo-ga-dom.~-
4077 1| harmadik betűnek megint egy irtózatos nagy T betűt kanyarít, szinte
4078 2| hajuk pántlikában.~Nagy irulással-pirulással leül a legénnyel szemben,
4079 2| születésnapjára köszöntőt írunk. Soha egymásra nem haragudtunk,
4080 2| oldalára akkoriban oda volt írva veres krétával: 1 ló, 1
4081 2| elmennék, megnézem még az iskoládat.~Bevezettem. Az iskolások
4082 1| gyüsz? Hová mégy? Kinek az iskolájába tanultál? Mert ezt a három
4083 2| összehasonlít titeket a maga iskolájával.~A gyermekek leültek és
4084 2| egy vers táncot.~Városi iskolákban aligha engednének meg ilyen
4085 1| rabságról magyaráztam az iskolámban. Nem tudom, mi szükség van
4086 2| hanem ember.~(A pénzt az iskolának ajándékoztam.)~- Ez még
4087 2| játékot. De én magam is falusi iskolás voltam valamikor és játszottam
4088 2| úr panaszkodott, hogy egy iskolásfiú letörte a kecskéjének
4089 2| mikor már a tekintetes iskolaszék tagjai pipára gyújtottak
4090 2| új bekecset vehet. Még az iskolaszékbe is beválasztják talán.~-
4091 2| hozakodtam elő vele, egy iskolaszéki ülés után, mikor már a tekintetes
4092 2| pótolja az elmulasztott iskolázást.~Járt több olyan öregfiú
4093 1| orvosságot az asztalra.~- Hát az islóg? - kérdi Burucz András.~-
4094 1| meg a hordók kifüstölésére islógot.~Fodor meg is érkezik este.
4095 2| virágra.~- No mi ez, Eszter? Ismered-e?~- Tulipán - feleli mosolyogva.~
4096 2| csupa rend. Egynehány embert ismerek benne. Él-e még az öreg
4097 2| fiainak is. A parasztfiú nem ismerhet gyöngédséget, mert hiszen
4098 2| napfényes télbe, mint én.~Nem ismerhetem a teremtés titkait, de érzem,
4099 1| örökösen falusi emberek ismerjék a régi zsidóknak hányódásait.
4100 2| ISMERKEDÉSEK~I.~Szent Mihály napján este
4101 2| szülők beszélgetnek, ők is ismerkedjenek.~- Ugyan, Juli - mondom
4102 1| múltán az anyjával is meg fog ismerkedni. Az apjával soha. Az anyja
4103 1| eleven parázs.~A földesúrnál ismerkedtem meg vele alig egy hónapja.
4104 1| aki jön.~Más talán meg sem ismerné ilyen messziről, de Kömpe
4105 1| kérdeztem meghatottan.~- Hogyne ismernék rá tanító uram - felelte -,
4106 2| kálvinista pap gyermekkori ismerősöm, a rektor meg jóbarátom.
4107 2| mindenfelé.~Itt-ott egy olyan ismerősre akadok, akivel a faluban
4108 2| Mit akarsz, Jancsi! Nem ismersz? - kérdezte tőle.~Jancsi
4109 1| hová valók. De ismerni nem ismerte egyiket se.~Megállott és
4110 2| rajta áthajtani.~A lovak ismerték-e a veszedelmes hidat, vagy
4111 1| a vőlegényt, akit mi nem ismerünk.~Valahányszor a gyöngyvirág
4112 1| volt a nyírfaág. Jó volt - ismételte komolyan, inkább magának
4113 1| egy hangnak a folytonos ismétlése. A béka sem ümmög több hangot
4114 2| a legény a két lovat az istállóba. A szekrényt, a kocsit a
4115 2| mert tudja, hogy nekem istállóm nincsen.~Hát jó. Bort tettem
4116 2| macska?~- Hol van?~- Az istállónk padlásán.~- Sok?~- Sok.~
4117 2| mint a katona szokott az istálóajtóban, mikor a kis gömbölyű tükörben
4118 1| fecske? Éhen halna meg itt az istenadta valamennyi.~Ma már nincs
4119 1| kérincsélnek, lopkodnak az istenadták.~Az iskolám előtt hajtja
4120 2| lelket üti meg! A lélek pedig Istenből való részünk; örökkévaló!~
4121 2| szabad! Nem szabad! Epedni az istenek poharáért, holott előre
4122 2| kutyával.~- Nem én, uram. Istenemre mondom, soha egy rossz szóval
4123 1| Nézd meg, jó-e? - mondja Istenesnek.~Istenes Imre műértő komolysággal
4124 1| röpdöstek széjjel a cikcakkos istennyilák.~- Öreg - mondom neki -,
4125 1| emberrel!? Hát csak egy pár istennyilát csapott hozzá, meg a kutyáját
4126 2| esküdjél ám itt meg az örök Istenre, hogy soha többé azt az
4127 1| mozdulatlan csillag, az az Istenszeme. Éjjel is néz. Meglátja
4128 1| csinálta, aki a nazaréti istenszerette szüzet a maga képzeletében
4129 2| templomban magyarnak érzem az Istent is.~A beszédek alatt végigsétált
4130 1| ugye? Megérdemlitek-e az Istentől? Feleljen meg rá kinek-kinek
4131 2| szamárra alkudozott.~- De istenuccse, nem ér ez hat forintot
4132 1| engedjétek, hogy a mi urunk Istenünk dicsőségére, árváknak, szegényeknek
4133 2| Máté bácsi! De vajon nem iszik-e egy kis pálinkát? Talán
4134 2| nem koccint. Míg a fiával isznak, kettőt-hármat szippant
4135 1| volna.~- Hát te mért nem iszol? - szólt az öreg pap jókedvűen.~-
4136 1| hogy soha, míg élek, nem iszom én többet!~III.~Az öreg
4137 2| elvégre is leszokott az már az italról. Ha most az egyszer ki is
4138 1| üvegeitekből olyan jóleső italt tudnátok húzni, mint ezek
4139 2| Ápolgatom, takargatom. Itatós papirosból formálok neki
4140 1| asszony valami gyökeret itatott vele, amitől szívdobogást
4141 2| megpróbáltam. Már szentelt vizet is itattam vele. Nem használt. Aztán
4142 2| félnapot is.~Hát már most ítéld meg magad, nem szégyenletes
4143 1| ruhám szerint gondol felőlem ítéletet.~- Nem, nem - felelte -,
4144 2| lesütéséből sok mindent lehet ítélni!~Ahogy a tálat hozza, ahogyan
4145 2| bárónéhoz, hogy egy halálra ítélt legény az ő leányát kéri
4146 1| tehetek róla, hogy Kevi bácsit ítélte a legszebbnek az öregek
4147 1| ruhájok meg a kocsijok után ítélve, meg is mondta volna, hová
4148 2| csordás másnap és harmadnap is itta a pálinkát. Nem akart kijózanodni.
4149 2| Széles, zöld levelei szinte itták a sugarakat.~És ott maradt.~
4150 2| kalácsot meg a borból is ittunk egyet, elővettük a levelet.
4151 1| Ábris. Valami cigánytatár ivadék lehet, mert a szeme olyan,
4152 1| búcsús vidáman sürög-forog az ivóban meg az udvaron. Az előénekes
4153 1| egyszer csak előkanyarodik az ivóból, és elhagyja az egyik tutyiját.
4154 1| és inkább csorgatva, mint ivogatva, fenékig kiüresítette.~Duli
4155 1| is. De nincs a kenyérnek íze, se a szalonnának.~Hova
4156 1| be-beáramló téli levegő ködös ízébe. Imitt-amott bele-beleköhög
4157 1| hogy olyan apró pálcikákkal izélik a képet. Egy hét múlva minden
4158 1| hallgatta mindezeket az izeneteket, csak a szeme pilláinak
4159 1| És éjjelenkint susognak, izengetnek egymásnak, egymás felé terjesztgetik
4160 2| kötni. Arra kérem az urakat, izenjenek el a méltóságos bárónéhoz,
4161 1| belenyomta a szemébe, és más izenőnek engedett helyet.~Az öreg
4162 1| ki nem szólott, se ki nem izent.~S Baczonyi még talán most
4163 1| szőlőbe megy. A falu végéről izente vissza a sánta Gál gyerektől,
4164 2| csöndes a visszafojtott izgalomtól.~A szavamat lesték.~A pofozkodás
4165 2| biz, az én Rozimat annyira izgatta a kedves új szomszéd, hogy
4166 2| jámbornak látom a legényt. Izmos, tagos, dologra való is,
4167 1| börtön jár.~Szűcs András izzadt, mentegetődzött:~- Én a
4168 1| időben, mikor a szegénység izzadva fárad minden falat kenyérért,
4169 1| Fekete szőrös feje szinte izzott a szégyentől. Nem merte
4170 2| leányból.~Szereted te is a jácintot? Oh, az csodálatosan gyöngéd
4171 1| fölemelintette a kezét a kalapjához. Lehetett azt a mozdulatot
4172 1| terjegette a két kezét, és a jajgatása átszállott a mezőn, Kömpe
4173 2| öreg.~De hogy az asszony jajgatott, Kadari egyre bőszültebben
4174 2| a gyönyörű fisonyér! - jajgatta az asszony. - Tizenegy forinton
4175 1| elbocsátotta a kezet, és nagy jajjal ráborult az agg ember mellére.~
4176 1| arccal az öreg kezére és úgy jajongott:~- Hát el tud engem kend
4177 2| sarkán álltam az utcán a jajveszékelő asszonyok között.~Az istálló
4178 2| inkább nem ivott. Éltek is jámboran, boldog békességben. De
4179 2| mondom óvatosan -, én jámbornak látom a legényt. Izmos,
4180 2| koszorújáér,~Inkább szeressed jámborságáér,~Előtted való szép járásáér.~
4181 1| Lidi, édös kis galambom!~Jambusokban és körmondatokban csak a
4182 2| a szél nem is fújta meg Jancsikát, hanem torokgyulladást,
4183 2| mulattunk volna. Hanem, hogy Jancsira aznap este jött rá az első
4184 1| harangszót, no meg ezúttal Jánost is.~- Jön már - kiáltották
4185 2| bólintva. - Majd meggyógyítja a jaó Isten!~No, ezzel nem lehet
4186 1| Lidi körülpillantott, hogy jár-e valaki az utcán? Nem járt
4187 2| Egész este fülig pirosan jár-kel közöttünk. Lesütött szemmel
4188 1| majdnem minden nőé. Karcsú. A járásában van valami kedves himbálódzás.~
4189 2| járásáér.~Mert hej, a leány járásából, orcájának szelíd pirulásából,
4190 2| jámborságáér,~Előtted való szép járásáér.~Mert hej, a leány járásából,
4191 1| Leghátul lépked az Imre. A járásán nem látszik fáradtság. A
4192 2| a szobám felé. Ismerem a járásáról, ki jön. A nyolcéves Eszter
4193 1| ablakom alatt.~Valaki jön.~A járását nem ismerem.~- Itthon van-e
4194 2| szobából, és ringatódzó járással lépegetett el a templom
4195 2| szomorú, csöndes és lassú járású, olyan udvaron maradós,
4196 1| leány. Igaz, hogy szépen is járatják Fodorék. Egyetlen gyerek.
4197 2| kénytelen a leánykáját hozzám járatni.~Eleven kis ördög, s ugyancsak
4198 1| gyerek. Az elméje kissé lassú járatú, de amúgy kedves, ártatlan
4199 2| mikor a paradicsom gyepén járdogált. A mellecskéjén is akkor
4200 1| enyhe volt arra, hogy lassan járjunk. A kocsi különben is rázott
4201 2| érte!~Arra gondoltam, hogy járkálok egyet, s ha előtalálom a
4202 2| éjjel megállította három járkélő. A papunk először megijedt,
4203 1| neki nem szabad mezítláb járnia sohasem.~*~A szentek írása
4204 2| kitalálta, hogy miféle legényhez járogat! Elképzelhető, micsoda aggodalmat
4205 2| havat. A házak mellett a járókelők taposnak utat; az utca közepén
4206 2| becsületem?~- De hát akkor mért jársz ki hozzám?~Erre nem tudott
4207 2| fel az ágyból Tóth Antal. Járt-kelt megint a kötényes foltú
4208 2| lába is.~Már az ősz elején jártunk, mikor egyszer beállít hozzám,
4209 2| új mozdulatot az ismert játékaikba.~Honnan kapják a nagyok?~
4210 2| bizonyos, hogy a gyermekek játékát csak rontjuk, ha beleavatkozunk.~
4211 2| aztán az Andrissal nagy játékba kezdtünk: töklevélből vágtunk
4212 2| tudja, hogy én a kendőt csak játékból vettem el.~Bent a házban
4213 2| aligha engednének meg ilyen játékot. De én magam is falusi iskolás
4214 1| szédelgek ettől a káprázatos játéktól, később azonban látom, hogy
4215 2| harangszóra ocsúdtunk föl a játékunkból. Indulnunk kellett a templomba.
4216 1| Mégis, hogy a Lackó kiszalad játszani, odahívja a feleségét, aztán
4217 1| kármint az orra körül kékesbe játszatom.~- Hát csak tessék befejezni
4218 2| szerdai napon rozsdaszínbe játszó zöld gombocska emelkedett
4219 2| miért vagyok itt? Te csak játszol velem, mint a macska az
4220 1| álmosan gémelt. Sohasem játszott. A játék főfájást okozott
4221 1| kapni mindig a fűszálat. Játszottak, mint a gyerekek.~- Nini -
4222 2| iskolás voltam valamikor és játszottam ezt.~A szerető fogalma a
4223 2| vénnek se vén. Most van a javakorába. Olyan erő van a kutyába,
4224 2| kisasszonyhoz, hogy nem akarna-e javamra vallani? Ha nem akar, hát
4225 1| pásztorok, vagy a vidéken lakó javasasszonyok, akik igézetekről való imádságok
4226 1| neköm rúzsám bő gatyát?~Ha jaz nevem katonának beírták.~
4227 1| falatokat találhatnátok! Ha a ti jégbe hűtött cifra üvegeitekből
4228 1| végét várni.~A legfelső jegenyefa volt.~- No - beszéli Fodor
4229 1| nyomorult cigány nép egy jeges pokol kínjait szenvedi keresztül.~
4230 1| minden éles szerszámot, de a jégeső nem ijedt el attól.~A kisbíró
4231 2| olyan volt, mint nyáron a jégfelhő.~Hát, gondoltam, ez nem
4232 2| fordul. A világosság az ablak jégkérgén aranylik által. Ez a növény
4233 1| neki merőben értelmetlen jegyeket.~- No mi ezs? - kérdi, a
4234 1| falakon meg mindenféle fekete jegyes papiros! No, meg is ragaszkodik
4235 2| találkozóra. Mikor meg már jegyesek, a legény oda is járhat
4236 1| Sohase hibáz öt percet se - jegyezte meg az ispán, aki a határkövön
4237 1| barátnak az elbeszéléseiből jegyezték fel, hogy a magyarok nem
4238 2| tartozik. Lehet, hogy az öreg jegyzőéknél ötlött belém ez a gondolat.
4239 2| vágni mindenkit, bírót, jegyzőt, pandúrokat, még a feleségét
4240 1| iránt való testvéri érzésnek jeleivel.~Intek nekik, hogy álljanak
4241 1| kicsalt a szabadba, olyan jelenetnek voltam a szemtanúja, amit
4242 1| a tűz véletlen vak okból jelenített meg, s amely épp úgy véletlen
4243 1| birkózni vagy verekedni az ő jelenlétében lehetetlen. Úgy olvas
4244 2| kérdésemben érzik, hogy a vigyázó jelentése nem befejezője az ügynek.
4245 1| hodály felé.~A kutya nem jelentkezik.~- Ejnye, ejnye...~Eléje
4246 2| érkeztek haza. Reggel majd jelentkeznek.~Elküldök másnap egy fiút
4247 1| konyhába, és elkezd tyúknyelven jelentkezni, könyörögni, követelni:~-
4248 1| magától való mozdulata ez. Más jelentősége nincsen. Bocsásson meg,
4249 1| Az öreg gyerekek különös jelentőséggel emlegetik. S a kicsinyek
4250 1| könyv - mondja az öreg, jelentősen rándítva borzas, szürke
4251 1| méhei.~Varga Ádám tudós és jeles ember, mert csizmadia. A
4252 2| az a legény, akkor annak jeléül, hogy elfogadod a választását,
4253 1| kútnak? Azután elhallgattam. Jeleztem ezzel, hogy várom a panaszt.~
4254 1| egy kendermagos bóbitás jércére.~Kisétálgatok a házsorból:
4255 2| egymásnak odakünn -, kiszakadt a Jézuska dunnája!~A Barcza gyerek
4256 1| a sírban nyugvó Krisztus Jézusnak ezüstös tulipános képét.~-
4257 1| tájon lakik.~- Dicsérjük a Jézust!~S kioszladoztak a kiskapun.~
4258 1| megnyergeli az ebadtát.~- Jó-jó - szóltam csillapító hangon,
4259 1| akart menni.~- Köszönöm a jóakaratát. Istennek ajánlom.~- Megértette
4260 2| ismerősöm, a rektor meg jóbarátom. Különben is mindig szívesen
4261 1| jobbról balra, aztán balról jobbfelé. Hát a kő csakugyan nincs
4262 2| aztán megcsókolja gyöngéden jobbfelől, balfelől.~Mikor a kocsira
4263 1| amely a jónál jobbat és a jobbnál különbet kíván, s ehhez
4264 2| gyerekpajtásom se. Pedig volt nekem jócskán: úr, paraszt egyformán.
4265 2| szinte bánatosan. - Nem, nem jöhetek ki.~- Anyád miatt?~- Nem
4266 1| Tóth Antal szamara.~Honnan jöhetett egymagában?~A jó Isten tudja.~
4267 2| csillogó a szeme?~- Hogyan jöjjek ki este? - szólt elkomolyodva,
4268 2| tudtam mit felelni. A leány jóéjszakát susogott. Eltűnt, ugrálva,
4269 1| unokáit, hogy nézzék meg, jön-e már? A gyerekek kimentek.
4270 1| dallamra gondolt, hanem azt a jóérzést élvezte, ami a tutyis asszony
4271 2| egy rakás követ látott már jöttében az útfélen. Köveznek, gondolta,
4272 1| szomszédokkal, de messzebbről jöttekkel is.~A bakter az ajtófélfához
4273 1| terem a kisbíró:~- Honnan jöttök? Hová valók vagytok?~A cigányok
4274 1| beszélte, már akkor én a jövendő útjain kísértem az Imrét.
4275 1| napon -, és egy heti élet a jövendőben.~Az öreg Kevi a zsákon ül
4276 1| Akkor az iskola tájéka jövő-menő emberekkel népesül meg.
4277 2| minden felelet egy kép a jövőből.~Mert ezek a szegény együgyű
4278 1| fejét:~- Gyógyítod?~- Most jövök a doktortul.~- Mit mondott?~-
4279 1| mondott, hogy mit vessenek jövőre ebbe, abba; mi dolog lesz
4280 1| vagyok én?~A régmúlt időben joga volt a földesúrnak, hogy
4281 1| velük beszámolni.~Tyúkanyó jogos követelésére az a felelet,
4282 2| cséplőgépet vettük. Bizony, már jóideje!~Egy szűrszabó telepedett
4283 1| vajda megvakaródzik, némi jóindulattal teszi hozzá:~- Lám, a mi
4284 2| öltözött bibliai próféta. De jóízű pipás ember.~Ő is beszélt
4285 1| fehér lábát elnyújtja és jóízűeket álmodik. De a virágokat
4286 2| akármennyit iszik is, akármilyen jókedve van, mindig józan marad.~
4287 2| haragos. Inkább nevetős, jókedvű.~Vártuk mi aztán Sándor
4288 1| fenyegetés jólesett neki. Jókedvvel nyújtotta ráncos öreg kezét,
4289 2| Ne féljen, öreg - mondja jólelkűen -, nem hal bele.~A szobában
4290 1| a megelégedésnek, s maga jólérzésének melódiája. A tücsök cirpelése
4291 1| vigadoztak ott: A barátot is jóltartották úgy, hogy egész életében
4292 2| Innen van az, hogy a kevésbé jómódúak csak a nevet és az évszámot
4293 1| úri osztály az, amely a jónál jobbat és a jobbnál különbet
4294 2| imádságos könyv meg csipkekendő.~Jóreggelt mond.~Én, hogy ott unatkoztam,
4295 1| megszabadít téged, és az ő jósága fölvesz a mennyország örömébe.”~
4296 2| Milyen tiszta, nyugodt és jóságos kék szem! Ha nem a szegénység
4297 1| gyerekért elküldtem, Tabi Jóskáért meg elmentem magam.~- Jó
4298 1| Antal virágát, amely esőt jósol. A Boldogasszony haját,
4299 1| Igyék kend - mondotta jószívűem -, melegítse föl vele a
4300 2| erősítsem benne legalább ezt a jótulajdonságot, alkalomnyíltán példaképül
4301 2| Részegen vette-e el, vagy józanon? Azt se tudom. De arra emlékszem,
4302 2| Bennem egyre fogyott a józanság. Megrészegedtem a látásától,
4303 1| gólya hozza meg. Tavaly már József napkor virított a gólyavirág,
4304 1| vékonyka hang a sötétben.~- Gál Józsi - felel egy másik.~- De
4305 1| huszár ló nélkül nem ember. A juhászkutya pedig bőven el van látva
4306 1| a báró birtokán van egy juhászleány: Szanyi Örzse. Annak adja
4307 2| a valóság, hogy az öreg juhászlegény volt az özvegy bárónénál
4308 1| tücsök: ma kezdte és már is juhászosan könyököl a botján.~Dani
4309 2| helyett gulyát énekelnek, s a juhászt megteszik gulyássá. De mindegy.
4310 2| elejét néhol változtatják: juhnyáj helyett gulyát énekelnek,
4311 2| PRIVATESzépen legel a báróné juhnyája,~a kisasszony maga sétál
4312 1| megjelent. Valami nyolcvan juhot terelt maga előtt. A Burkus
4313 2| mégis tudta mindenki, hogy Julcsából nem lesz asszony sohase.~
4314 2| Végre otthagytam a falut. Ha Julcsára gondoltam, elnehezült a
4315 2| városi vásáron meglátta Julcsát egy szomszéd vármegyéből
4316 2| aki a szent keresztségben Juliánna nevet kapott.~A két látogatásban
4317 1| szemelte ki magának Kónyi Nagy Juliannát, becsületes hajadont, ez
4318 2| két zord fegyveres pandúr.~Juliért jöttek.~Juli az erdőben
4319 2| botlás nem történik.~Hát Juliról is tudták, hogy jár valahova.
4320 2| kis hatéves feketeszemű Juliskát. A szomszéd falu tíz percnyire
4321 2| kandikáltam le a padlásról. Julit láttam, a szép nagy Juli
4322 2| elválásunk után találkoztam ám Julival. Búcsún voltam egy helyen,
4323 1| szentjánosbogárral. Így júniusban sok találkozik a szőlők
4324 1| Bánja is az a csillag, akár Jupiternek, akár Plutónak hívják idelenn.
4325 1| búcsúból eredő lelki és testi jutalmakat.~A többi búcsús vidáman
4326 2| Gazdag kocsmárosok kódusbotra jutnak,~A cifra menyecskék mind
4327 2| télbe.~Mikor már a tetejére jutottak, az öreg megcsúszott a síkos
4328 1| este beszéltem neki, hogy jutottam zongorához. Az asztalosunknál
4329 2| sohasem! Akárhányszor eszembe jutsz, tíz esztendő múlva is arra
4330 1| felit - mondom -, ha hozzájuttatnál. Kis üdeig csak nézett maga
4331 1| könyvet. Ábris gyerek már a k-nál van. No lássuk, felejtett-e
4332 1| burkolódzva, másik az apja rongyos kabátjában.~Azonban, ha a kisbíró szívében
4333 2| állják körül, s tapogatják kabátját, fogdossák, bámulják a gombjait.
4334 2| haja szálát véletlenül a kabátomon pillantja meg valaki, a
4335 2| néptanító csak egyszer vesz téli kabátot - mikor megházasodik. Azután
4336 1| tele van már subával meg kacabájjal. A padokon fekete báránybőrsüvegek
4337 2| nagy valamik. A gyermek kacag olyanokon, amiken mi nem
4338 2| cseresnyeszínű szoknyának ez a kacér lengetése, ezt csinálja
4339 1| mosolyogva. - Annyi libát meg kacsát, mint itt van az udvaron,
4340 1| gondolja a fiú -, és milyen kacskaringósan, nehézkesen beszél.
4341 2| ezüstösen tündökölnek a kacskaringóba varrt bádogpitykék. A csizmáját
4342 2| gondolata, csak az, hogy Kadariékat a hídon felfordítsa.~- Az
4343 2| Soósékhoz, és Soósék is Kadariékhoz. Lesznek komák, szerető
4344 2| a helyére és halkan szól Kadarinak:~- A minap egy kétmázsás
4345 2| Sültalmaillat, s bundaszag. Az öreg Kadarit székre ültetjük. A fia lehúzza
4346 2| rátekintőnek a szeme közé kaffant, mint a kutya szokott kaffantani
4347 2| kaffant, mint a kutya szokott kaffantani a légyre.~De éppen azért
4348 2| hogyan indul termésnek a kajszibarack. Ahogy a szomszéd kertbe
4349 1| halvány rózsaszínben, a kajszibarackfám meg pompás fehérben, mint
4350 1| tojások: ma élő, mozgó madárkák, akik kíváncsian néznek
4351 1| messziről meghallatszik a kakasharangok cilinkelése, lovak
4352 1| látott álmában, ahogy az egy kakason lovagolt, és azt mondta
4353 2| lakója. A sírok fölött a kakukkfű jó szaga lengedez és földre
4354 2| halk búgással orgonál. A kakukkfűben a halottak lélegzetét érzem.
4355 1| hogy jönnek. Borral és kaláccsal várta őket. Mert árva volt
4356 2| bátyám kézfogójárul való a kalács.~No, jól is mulattunk volna.
4357 2| megkínáltam. De nem evett. Pedig a kalácsbúl is kínáltam. Csak a levelet
4358 2| alkalommal a lakodalomból való kalácsmaradék is szerencsésen megérkezett,
4359 1| szomszéd faluban. A leánya kalácson nőtt fel. Most azt mondják,
4360 1| vesződött otthon a jó fiú, s a kalamáris olyan gonosz portéka, hogy
4361 1| Hol?~- Itt la.~Bizonyára a kalamárissal vesződött otthon a jó fiú,
4362 1| Bandi meg a madzagra kötött kalamárist. Egy malac - amit a Marci
4363 1| szinte megsercen belé a kalamus.~No, de itt meg is áll.~
4364 2| oldalt fordul. Ő az! Ilyen kalapácsvégű orra, keskenyen fölkanyarodó
4365 1| fordulhatott vissza; amennyiben meg kalapigazítás volt, Duli megértette belőle,
4366 1| köszöntésnek is tekinteni, kalapigazításnak is. Köszöntésnek volt annyi,
4367 1| és kisuhintja a vizet a kalapjából.~- Hol a Döme?~- Beküldtem
4368 1| köhécselt. Aztán az ujját a kalapjához emelintette.~- Aggyisten -
4369 1| Pozsonyban lakik és női kalapokat árul. De ez nem baj. Az
4370 2| nem tud szólni se.~Fogom a kalapomat, botomat. Megyek át a patakon,
4371 2| ötvenéves, barna ember. A kalapos szép erős legény meg bizonyosan
4372 1| egyiket, sem a másikat: levett kalappal, lehajtott fővel ballagott
4373 1| pántlikával körülkötött kalapú legényeket.~Paizs János
4374 2| a szíve úgy ver, mint a kallós malom.~És most következik
4375 2| faluba új pap került. A kálvinistáknál nagy ünnep az új pap bemutatkozása.
4376 1| már - mondja, becsukva a kályhaajtót.~Ég; de még nincs meleg.
4377 1| arról, amiről az apja.~*~A kályhából kiáramló fény megvilágította
4378 1| folytatta Borza, mintha a kályhának beszélne -, száz forint
4379 2| melegszünk a tulipánnal a kályhánál. Az ember megfagyna künn
4380 1| gyerekek rá-rátapogatnak a kályhára.~- Már melegszik!~Egy vizes
4381 1| elégedett tud ez lenni egy kis kályhatűztől. Épp úgy gyönyörködik az
4382 1| darab fát. Ledobják azt a kályhazugba. A kályha előtt Istenes
4383 1| csapófa levisz a vékáról, az a kamat. Hát ez a mi takarékpénztárunk.~
4384 1| megakadozva, leír egy vastag kamójú meredt nagy T betűt. A szárát
4385 2| és kiszalad. Bizonyosan a kamrába szaladt, vagy legalábbis
4386 2| Tessék venni! - bizonyára kanalazna rá a fűrészporból is.~Pestához
4387 1| bújt elő, olyanok mint a kanári madarak. Öt kis ostoba sárga
4388 1| lehetne jutni a végéhez. A kanászlegény az ötvenedik szögnek
4389 1| ezt a gyisznót? Elmentem a kanászér, hogy tegyen vele valamit.
4390 1| esztendő múltán eszébe jut a kanászlegényből lett királynak, hogy hogyan
4391 1| mondta, tessék. Csakhogy a kanászlegénynek több esze volt, mint a többinek:
4392 2| átkozódó hangok.~Megdöbbenve kandikáltam le a padlásról. Julit láttam,
4393 2| félreverték. Az emberek kantákkal, sajtárokkal rohantak a
4394 2| másikig. Végre is beszóltam a kántorház udvarán fát vágó cselédnek:~-
4395 2| otthon. Fogat húzni hívták a kántorhoz. Várnunk kellett. Nemcsak
4396 2| első napján kocsira ülök. A kántornak azt mondtam, hogy egy hétig
4397 2| átbeszélgettem az estét a kántorral, aztán lefeküdtem.~Sokáig
4398 2| állok az udvaron, s várom a kántort, hogy megyünk misére.~A
4399 1| csaknem a földet érinti gyors kanyargásaiban. A magasság és
4400 1| iramodott, és nagy nyolcasokat kanyargott ugráló örömében.~A cigány
4401 1| egy irtózatos nagy T betűt kanyarít, szinte megsercen belé a
4402 1| Maros lódult feléjök nagy kanyarodással és széttéplek!-haragos csaholással,
4403 1| is jár az őtőle, ijedten kanyarodik föl a magasba. Az nem is
4404 1| megindul, s rátér a dombra kanyarodó gyalogútra, amely a szomszéd
4405 1| akarja.~Istenes Imre nagyot kanyarodott itt a néhai hízóinak történetében,
4406 1| láttam a magasban. Odafenn kanyarogtak a falu fölött, aztán egyszer
4407 2| azután az oltás, a sok kapálás, a karók. Drága bor az,
4408 2| szokásokban, hogy járjon kapálni, kaszálni? Még a ruhát csak
4409 2| átúszta Helleszpontuszt, de ha kapálnia kellett volna Héróért, nem
4410 2| Héróért, nem hiszem, hogy kapált volna csak félnapot is.~
4411 1| mélyéből egy fényes tollacskát kapar elő.~A toll csakugyan új.
4412 2| rá, a zsebében zavartan kaparászva folytatja:~- Nagyon megtetszett
4413 1| tudhassák a nevit. Hát oda kapart az annyuk is. Aztán azt
4414 2| a községháza előtt. Fölkapaszkodott a kerítésre és sápadtan,
4415 1| Bizony, ha beléjük nem kapaszkodik az a sok ember ottan, hát
4416 2| ne tanítsd te a macskát kapaszkodni! Még ilyen vígan felelt!~-
4417 1| valahányszor gallyatlan kapaszkodóra jutott, mindig belevert
4418 1| innenvaló. A nyáron talán fel is kapaszkodott egyszer a Rozi és bekandikált
4419 2| iskolából, változik ez a kapcsolat: a legénynek más lány tetszik
4420 2| és mégse bírtam bontani a kapcsolatunkon. Ahányszor láttam, remegtem.
4421 2| hátulra kerültek és úgy kapdosták ki az ennivalót a lába közül
4422 1| tyúkok is beszélgetnek. Amint kapirgálnak a kertek alján, hallani
4423 1| kétszer fizessek, egyszer se kapjak?~- Nincs különben. Az igazság
4424 1| igazság az volna, hogy kend kapjon most, de a török-bankó az
4425 1| amelynek nincs virága!) Valahol káplán lesz, vagy orvos, vagy tisztviselő.
4426 2| jó Isten tudja az égbe.~A káplárnak is megtetszett a Nacza nótája,
4427 2| ember lenne ez, ha mindig kapna munkát!~Szombaton este bekopogtat:~-
4428 2| forralt bort lehet talán kapnom.~Beléptem.~Hát lám, ott
4429 1| András szalonnázott, Maros is kapogatta a bőrkét.~Esténként meg
4430 2| láncban állt a Miska. Vitték Kaposvárra. A ládája fenekén találtak
4431 2| kertbe pillantok, látom, hogy káposztapalántát ültet ott a leány.~Micsoda
4432 1| eleinte szédelgek ettől a káprázatos játéktól, később azonban
4433 1| érdempénzen, ami a mellén volt, káprázott a falu szeme. Olyan méltósággal
4434 2| leány volt. Baracs nem is kapta meg másképpen, csak nagy
4435 1| hányták-vetették meg? Rossz hírt kaptak-e Afrikából? Vagy valamelyik
4436 2| kék kabát csücske kiáll a kapuajtóból.~No, ez még furcsább!~Miklós
4437 2| a cudar míder: akárcsak kapufélfát ölelne az ember. Őrajta
4438 2| Az asszony kikísért a kapuig.~- Ne keseregjen - mondom
4439 2| ahogy kilépek az én alacsony kapumon, mikorra a fejemet fölemelem,
4440 1| egy kutyacsahintás, egy kapunyikorintás. A túlsó oldalon valaki
4441 2| kórházba. Aztán egypárszor a kapusnál kérdezősködött, hogy meghaltam-e?~
4442 2| Darabig ott rázta-döngette a kaput a községházán. Aztán hazament
4443 1| gyerek a konyhából. Egy nagy karaj kenyér feszül a tarisznyájában.
4444 1| átvonul a rongyos, didergő karaván a falun. Meg sem állapodnak
4445 1| hajtja el a kisbíró az egész karavánt. Hét rozoga kocsi. Világtalan
4446 1| vér a lelkedből minden kis karcolás után. Apád nem tud erről
4447 1| érteni, hogy a negyvennyolcas kardjára emlékezteti őket. Sokszor
4448 1| aki igen vagdalódzik a kardjával, de attól se ijedjenek meg.
4449 1| hogy hallja, mit akar.~- A kardomat - susogta az öreg.~- Odatesszük -
4450 2| kicsépelni; verejtékezni minden karéj kenyérért, s annak is a
4451 2| lámpás azután megvilágítja a karfátlan hidat, a magasra nőtt vörös
4452 1| mi regényeink nem olyan karikásak, nem olyan formásan megszabottak,
4453 2| hazai vacsorát ettük, úgy karikázott a szeme, mint az irgalmasok
4454 1| országban. A fején széles karimájú puha kalap, a kabátja meg
4455 1| tarisznyát, aztán a karját a fia karjába öltve, gyöngélkedő hangon
4456 2| ingből előduzzadtak gömbölyű karjai, és ahogy akkor rám is rámpillantott,
4457 2| Ott szivarozik. A botját a karjaiba fűzte a hátán. És nézi a
4458 1| egymás felé terjesztgetik a karjaikat; egymásnak virágot küldenek;
4459 2| ő B. P. betűt íratott a karjára. Az a Balogh Panni neve.
4460 1| leemeli Csik Imre az anyja karjáról, olyanokat csókol a kis
4461 1| ezer fodros-bodros virágos karjával átölelhetné egymást.~Epedő
4462 1| Brilliáns színek: cinóber! karmin! kremzerveisz! gebrannte
4463 1| templom mellett lakik. A kármint az orra körül kékesbe játszatom.~-
4464 2| kiáltottak. De az arcokon a káröröm ragyogása, izgalom és kérdés
4465 2| az ételre és fenyegetően károgott.~A tyúktársai persze okosabbak
4466 2| oltás, a sok kapálás, a karók. Drága bor az, amit a magáéból
4467 1| Vida Imre hozzáteszi: Hogy károkat ne valljatok!~Voltaképpen
4468 2| leány ügyesen kifordult a karomból, csak egy pillanatra éreztem
4469 2| fisonyérom!~Kadari éktelen káromkodással rángatta a lovak zabláját.~-
4470 1| a fejcsóválásokat, még a káromkodást is látja. Alig is várja,
4471 2| sárba az utca közepén. Ott káromkodott, beszélt összevissza:~-
4472 1| dűlve, árokba keveredve, és káromkodva közben-közben pogányul.
4473 2| határozott mozdulattal ragadja karon Cigány Lacit.~ ~
4474 1| föld alá.~Köncölné a kis karonülő gyerekével megyen az úton.
4475 1| amelyben megörökítik.~Leült a karosszékbe és mozdulatlan maradt. Átengedte
4476 1| a dolgaimon, odavonom a karosszékemet a tűz elé. Csak szalmából
4477 2| erőlködik az anyja, hogy a karót fölvegye.~Mért nem vette
4478 2| ablakom, hát nincsen rajta kárpit.~- Látod-e - azt mondja -
4479 2| nem vezekel és nem vár égi kárpótlást a szenvedéseiért. Ez még
4480 2| arra, hogy megtérítse a kárt, alkalmat nyitok arra, hogy
4481 2| volt: vörös-babos kénszínű karton rékli, és színehagyott kék
4482 1| maradjak.~Köznapi babos, kék kartonban volt. Igazi német arc. Nem
4483 2| régen nem történt vele. Kártyás.~- De minek verekszik?~-
4484 2| pénzt lát, mingyárt iszik és kártyázik.~- Csak nem tán?~- De bizony.
4485 1| vörösposztót terített a kas elé. S kinyitotta a kis
4486 1| elé. S kinyitotta a kis kasajtót.~- Atya, Fiú, Szentlélek
4487 1| méznél, s napszállat után a kasnak minden népe elfáradtan hajlik
4488 1| muzsikálták egynehányszor a kast és megindultak egyenkint,
4489 2| öltözve. A Jézus tudja, melyik kastélyban szedték a ruháját, de igen
4490 1| meglátják azt az egész földön. A kaszák és a sarlók leereszkednek.
4491 1| az erdő tisztásain meg a kaszálatlan réteken, a láncvirág fehér
4492 2| szokásokban, hogy járjon kapálni, kaszálni? Még a ruhát csak felvehetnénk,
4493 1| kétszáz, éjjel a szobában?~A kaszálókból akkor kezdett fölemelkedni
4494 1| bégve tolakodtak előre. A kaszálóról átszálló görögfű illata
4495 2| részegeskedett, hát csak kétheti kaszárnyaáristomot szabtak rája.~Már akkor
4496 2| LEVÉL A KASZÁRNYÁBÓL~Szeretett kedves Szüleim,
4497 1| Az írása szépecske, de a katekizmusban gyönge. Kissé pöszén beszél.
4498 1| ribizlibokrokon gömbölyű kis katicabogarak. Szanaszét meg ide-oda
4499 2| vót a kapitány úr is. A katonabanda is szólott.~Én az egész
4500 2| pénzem nincsen, meg hogy a katonaélet szoros-élet. Mert itt a
4501 1| juhászok el is mentek a katonáig, de attól úgy megijedtek,
4502 1| csak a színpadon búcsúzó katonák beszélnek.~Hét esztendő
4503 1| kértem. Kértem ám csakugyan katonakoromban. Csakhogy annál könyv is
4504 2| benézek, látom, hogy egy ócska katonaruhás koldusféle veri a kutyát.~-
4505 1| árvalányhajat, és beballagott szép katonás lépésekkel a faluba.~A nap
4506 2| mondja:~- Majd ha kikerülök a katonaságtól, megházasodok.~De hogy kit
4507 2| ember volt. Négy esztendeig katonáskodott. Pádovában is járt. Bíró
4508 1| tőle, aztán meg egy obsitos katonát találnak, aki igen vagdalódzik
4509 2| éppen indulnék befelé, halk kattanást hallok. A szomszéd kert
4510 2| szomszéd kert ajtócskája kattant.~Jött.~Sietve, nesz nélkül
4511 2| dicséretét, fölágaskodott a kút kávájára és ádáz gyűlölettel vicsorgott
4512 2| portékája. Cipőjük nincs is. Kávé helyett krumpli, vagy sült
4513 2| uraktól, mint az asszonyok a kávéivást, a lányok meg a cúgos cipőt.~
4514 2| nálunk az asszony. Egy bögre kávét kért. Beteg az ura. Nem
4515 1| zsinegek, gombok, gubacsok meg kavicsok vannak a zsebében. Szilaj,
4516 2| már ez is gyermeket tart a kebelén, és ezen a tiszta, sima
4517 2| süllyedhessen, se az anyja keblére ne bújdoshasson.~- Hát tudom -
4518 2| egy iskolásfiú letörte a kecskéjének a szarvát. A kérdésemre,
4519 2| Mentegette magát, hogy a kecske őt megrohanta. De a tettét
4520 2| Északi-sarkra, elmegyek a kedvedért. De ezen a földtekén a te
4521 2| dalolják:~Ezt szeretem, ezt kedvelem,~Ez az én kedvesem!~S járnak
4522 2| lehetett érteni, hogy bármilyen kedvelt társ is volt a Laci gyerek,
4523 1| nyáron sokszor meglátogattam. Kedvem volt volna rá, hogy megtanítsam
4524 2| kurtaszárú.~A füstöt kieresztik a kedvemért, akkor aztán magam is rágyújtok
4525 1| maradékával kár ezt cselekedni. Kedvesebb az ilyen nekünk és többet
4526 2| azok mind vidámak voltak és kedvesek, mint az aprók.~Csak az
4527 1| mikor így bizalmasan szólt, kedvesen kigömbölyödött. A szemével
4528 2| vigasztalón. - A gyermek nagy kedvesség, de néha nagy szomorúság
4529 1| másnak semmiségek, nekem kedvességek.~A tyúk ezért volt olyan
4530 1| az efféle hasonlításokban kedvét lelné. A nyakán barna faolvasó,
4531 2| tekintet:~- Rút vagy! Rád nézni kedvetlenség.~Túl vagyok már azon a koron,
|